KÜ BH 2023/45

[1] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal 2020. július 10. napján erdészeti hatóságként helyszíni ellenőrzést tartott a …/1. helyrajzi számú ingatlanon (a továbbiakban: perbeli ingatlan) található 4A1 erdőrészletben, amelyről az Agrárügyi Főosztály Erdőfelügyeleti Osztálya az alperest a 2020. június 15. napján kelt átiratával tájékoztatta.

[2] Az alperes a tájékoztatás alapján ellenőrzése alá vonta a felperest, aki a perbeli ingatlan tulajdonosa, más erdőkben erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vett gazdálkodó. A 6100/1055-1/2020. számú végzésében részletes adatszolgáltatásra hívta fel a perbeli ingatlanon található 4A1 erdőrészletben végzett fakitermelésre megbízást adó személyére; az erdőrészletről kitermelt fa értékesítési, szállítási körülményeire (bizonylatok, számlák, szállítójegyek); a faanyag kereskedelmi lánchoz tartozó tevékenység formájára; a fatermék szállításával, nyilvántartásával, valamint a szállítójegy és a műveleti lap előállításával és forgalmazásával kapcsolatos részletes szabályokról szóló 58/2017. (XII. 18.) FM rendelet (a továbbiakban: EUTR FMr.) 7. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartás és a szállítójegyek beszerzését igazoló számlák másolatának, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i, a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló 995/2010/EU rendeletének (a továbbiakban: EUTR) 4–6. cikke szerinti, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 90/A. § (6) bekezdésében és (7) bekezdés e) pontjában előírt, a kellő gondosság elvén alapuló nyomon követhetőségi eljárásához kapcsolódó dokumentációs rendszerének és nyilvántartásának másolata megküldésére vonatkozóan, ide értve a 2019. január 1-jétől előállított fatermékek nyilvántartását, a 2019. január 1-jétől vásárolt fatermékekről, illetve azok eladóiról vezetett nyilvántartását, az erdei faválasztékok szállításához, az eladó vagy más személy által kiállított szállítójegyek, illetve a fatermékek beszerzését igazoló dokumentumok (számlák, adásvételi szerződések), a 2019. január 1-jétől értékesített vagy forgalomba hozott fatermékekről és azok vevőiről vezetett nyilvántartásának olvasható másolatát, a mértékegység váltás esetén annak dokumentációját, telephelyenként és fafajonként az erdei faválaszték 2019. és 2020. üzleti év 1. napja szerinti nyitókészlete adatait is.

[3] A felperes 2020. június 29. napján kelt nyilatkozata szerint a fakitermelésre senki részére nem adott megbízást, a területen a fakitermelést családtagokkal, családilag végezte az elmúlt időszakban. A szükséges „okmányolást” a járványhelyzet miatt nem tudta elindítani, de jelenleg már folyamatban van. A kitermelt famennyiségből semmi sem került elszállításra, az jelenleg is a helyszínen van. Tevékenységét őstermelőként végzi. Mivel megbízást a fakitermelésre nem adott, elszállítás sem történt, okmányokat, szállítóleveleket, szerződéseket nem tud küldeni.

[4] Az alperes a 2020. július 17. napján kelt 6100/1055-3/2020. számú végzésével – a hiányos adatszolgáltatásra tekintettel – a felperest 10 000 forint eljárási bírsággal sújtotta, aki ezt követően 2020. augusztus 4. napján, illetőleg 2020. szeptember 4. napján tett további nyilatkozatokat. Ezekben ismételten megerősítette, hogy a 4A1 jelű erdőrészletre vonatkozóan a faállomány kitermelésére nem adott megbízást, ezért további nyilatkozatot tenni az ügyben nem tud és kérte a bírság kiszabásától történő eltekintést. Az alperes 2020. augusztus 12. napján ismételten tájékoztatta a felperest, hogy a nyilatkozata a feltett kérdésekre tekintettel nem teljes körű, ezért a bírság kiszabásától nem tekinthet el.

[5] Az alperes 2020. szeptember 21. napján kelt 6100/1055-14/2020. számú végzésével a felperest 50 000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte, továbbá a korábbi tartalommal ismételten részletes adatszolgáltatásra hívta fel. A felperes a felhívó végzésekre további nyilatkozatot nem tett.

[6] Az alperes a 2020. október 16. napján 6100/1055-16/2020. számú végzésével hivatalból eljárást indított a felperessel mint faanyag kereskedelmi lánc szereplővel szemben a faanyag kereskedelmi láncban végzett tevékenységének, a fatermék eredetének/nyomon követhetőségének vizsgálata és jogkövetkezmények megállapítása tárgyában.

[7] Az alperes 2020. október 29. napján kelt 6100/1055-17/2020. számú végzésével a felperest 100 000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte, továbbá ismételten felhívta a korábbi adatszolgáltatásra felhívó végzéseiben foglaltak hiánytalan teljesítésére. Végzése indokolásában hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 64. § (2) bekezdésében, 77. § (2)–(3) bekezdésében és 105. § (1) bekezdésében foglaltakra.

[8] Hangsúlyozta, hogy a felperes nem adott tájékoztatást arról, hogy az adatszolgáltatást milyen rajta kívül álló okból nem tudja teljesíteni, annak elmulasztásával nem tette lehetővé a feltárt jogsértés megfelelő kivizsgálását, illetve a faanyag nyomon követhetőségének, valamint a felperes faanyag kereskedelmi tevékenységének ellenőrzését. Utalt arra, hogy a felperes adatszolgáltatási kötelezettsége valamennyi erdőrészletre kiterjedt, ahol az Országos Erdőállomány Adattár szerint a felperes a bejegyzett erdőgazdálkodó. Megjegyezte, hogy a gazdálkodása alatt álló erdőkben 2018. évben bruttó 1445 m³, 2019. évben bruttó 1280 m³ fakitermelés történt.

[9] A felperes a 2020. október 21-én keltezett, de 2020. november 16. napján postára adott nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy az üggyel érintett Sz. T. Kft. részben saját, részben házastársa, Sz. J. tulajdonát képezi, amely alapján az adatszolgáltatás megtagadására lehetősége van.

[10] Az alperes a 2021. február 10. napján kelt 6100/5400-1/2021. számú határozatában a felperest 1 200 000 forint erdővédelmi bírság megfizetésére kötelezte, továbbá a fatermékkel kapcsolatos működését, a jogszabályban előírt, kellő gondosság elvén alapuló nyomon követhetőségi rendszerének (a továbbiakban: DDS) teljes körű létrehozásáig, megküldéséig és e dokumentáció beérkezéséig, illetve az erdei faválaszték 2021. üzleti év 1. napjára, illetve a határozat kézhezvételének napjára vonatkozó készletadatainak fafajonként, választékonként, telephelyenkénti bontásban történő megküldéséig megtiltotta.

[11] Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a felhívások ellenére az Ákr. 63. §-ában foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget. Hangsúlyozta, hogy az Ákr. 105. § (2) bekezdése alapján az adatszolgáltatás megtagadásának feltételei nem álltak fenn, mivel felperes az ehhez szükséges konkrét tényeket, adatokat nem közölte, utalva e körben az Ákr. 66. § (2)–(3) bekezdésre is. Hivatkozott az Evt. 90/J. § (4) bekezdésében szabályozott vélelemre, továbbá arra, hogy a felperes erdőgazdálkodóként a kitermelt fa mennyiségére figyelemmel – amely az erdőgazdálkodása alatt álló 96E, 96F és 96G erdőrészleteket is érintette – az EUTR 2. cikk c) pontja és az Evt. 5. § 33. pontja alapján piaci szereplőnek minősül.

[12] Az EUTR 4. cikk (2) bekezdését, a 6. cikk (1) bekezdését, az Európai Bizottság 2012. július 6-i, a fát, és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló 995/2010. európai parlamenti és tanácsi rendelet által előírt, kellő gondosság elvén alapuló rendszerre, valamint az ellenőrző szervezetek felett végzendő ellenőrzések gyakoriságára és jellegére vonatkozó részletes szabályokról szóló 607/2012/EU végrehajtási rendelete (a továbbiakban: EUTR Vhr.) 5. cikket és az Evt. 90/A. § (6) bekezdést felhívva kifejtette, hogy a felperes a felhívása ellenére nem küldte meg a kellő gondosság elvén alapuló nyomon követhetőségi eljárásához kapcsolódó naprakész dokumentációs rendszerét (DDS), illetve nem is nyilatkozott azzal kapcsolatban. Felhívása ellenére nem küldte meg továbbá az EUTR FMr. 8. § (3) bekezdése szerinti 2019. és 2020. üzleti év első napjára vonatkozó nyitó készletét fafajonként, választékonként és telephelyenkénti bontásban.

[13] Az erdővédelmi bírság jogkövetkezmény körében az Evt. 82. § (1) bekezdésére, a 108. § (4) bekezdésére, az erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírság mértékéről és kiszámításának módjáról szóló 143/2009. (VII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Bírságrendelet) 1. § (1) bekezdésére, a 4. § (4)–(5) bekezdésére és az EUTR 19. cikk (2) bekezdésére hivatkozott.

[14] A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal a felperes házastársával, Sz. J.-vel szemben a perbeli 4A1 erdőrészletben a fa kitermelésére vonatkozó előírások megszegése miatt a 2020. július 17. napján kelt HB/15-ERD/04153-8/2020. számú határozatával az Evt. 108. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással 29 712 000 forint erdővédelmi bírságot szabott ki. A felperes házastársa által előterjesztett kereset alapján eljárt Debreceni Törvényszék a 102.K.702.341/2020/12. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria 2022. április 14. napján kelt Kfv.III.37.106/2021/6. számú ítéletével a törvényszék ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban a tényállás teljes körű tisztázását, az alperesi határozat indokolásában a bizonyítási eljárás folyamatának és a bizonyítékok értékelésének részletes bemutatását írta elő.

[15] A felperes a 6100/1055-17/2020. iktatószámú 100 000 forint eljárási bírság kiszabására vonatkozó végzéssel, továbbá az erdővédelmi bírságot kiszabó 6100/5400-1/2021. határozattal szemben egyaránt keresettel élt. A törvényszék a keresetek alapján indult perek egyesítéséről rendelkezett.

[16] A felperes a végzés ellen előterjesztett keresetében elsődlegesen az alperesi végzés megsemmisítését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. Jogszabálysértésként az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pont, 5 § (2) bekezdés, 10. § (1) bekezdés, 66. § (3) bekezdés, 105. § (2) bekezdés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § 2. pont [helyesen: (1) bekezdés 2. pont] megsértésére hivatkozott, utalva a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. KJE számú jogegységi határozatában foglaltakra is.

[17] Hangsúlyozta, hogy az alperes adatszolgáltatási felhívása érintette volna a Sz. T. Kft.-t, amely részben saját, részben házastársa Sz. J. tulajdonát képezi, így az ő vonatkozásában is nyilatkozattételre, illetve adatszolgáltatásra lett volna köteles. Álláspontja szerint a házastársa az eljárás során nyilvánvalóan ügyfélnek tekintendő, mivel jogát, jogos érdekét az ügy érinti, különös figyelemmel arra is, hogy vele szemben a kormányhivatal erdészeti hatósága a jelen ügyben érintett erdőrészlettel összefüggésben erdővédelmi bírságot szabott ki. A több alkalommal kiszabott eljárási bírság alkalmazása jogszerűtlen volt, tekintettel arra, hogy az adatszolgáltatás megtagadása részben tényszerű, részben jogszerű volt.

[18] Sz. J. házastársa az eljárásban ügyféli minőséggel rendelkezett, az alperes pedig ezzel összefüggésben nem tett eleget az Ákr 5. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének, hátráltatva ezzel az ügyféli jogai gyakorlását, valamint megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt szakszerűség, egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és jóhiszeműség követelményét is. Az alperesnek a házastárs ügyféli minőségéről hivatalos tudomása volt, amely alapján az általa tett nyilatkozatokat jogszerű adatszolgáltatás megtagadásának kellett volna tekintenie, ezért a bírság kiszabása jogszerűtlen.

[19] A felperes a határozat vonatkozásában elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Eljárási szabálysértésként szintén azt hangsúlyozta, hogy az alperes eljárása során elmulasztotta értékelni azt, hogy a házastársa ügyféli minősége fennáll, erről, és ennek kapcsán az eljárásban megillető jogairól, kötelezettségeiről megfelelően nem tájékoztatta, az ügyféli minőségre tekintettel pedig a házastársával közös, Sz. T. Kft.-t érintő adatszolgáltatást jogszerűen tagadta meg.

[20] Arra is hivatkozott, hogy az Ákr. 48. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel az eljárási bírság kiszabására vonatkozóan előterjesztett keresetére tekintettel alperesnek a megelőző eljárást fel kellett volna függesztenie, mivel az eljárási bírság kiszabása ugyanazon ténybeli alapon nyugvó adatszolgáltatási felhíváson, illetve az adatszolgáltatás elmulasztásán alapult. Érvelése szerint az adatszolgáltatás jogszerű megtagadásának tisztázása a határozat jogszerűségére egyértelműen kihatással van.

[21] Az alperes a védirataiban a végzését, illetőleg határozatát egyaránt jogszerűnek tartva a felperes kereseteinek elutasítását kérte.

[22] A törvényszék ítéletével az alperes keresettel támadott végzését és határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában felhívta a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) és (4) bekezdését, a 85. § (2) bekezdését, a 89. § (1) bekezdés a) pontját, a 92. § (1) bekezdés b) pontját, az Ákr. 2. § (2) bekezdését, az 5. § (2) bekezdését, a 48. § (1) bekezdés a) pontját, a 62. § (2) bekezdését, a 64. § (2) bekezdését, a 66. § (2) bekezdését, 77. §-át, 105. §-át, a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontját, az Evt. 5. § 33., 37. pontját, a 90/J. § (4) bekezdését és az EUTR 2. cikk a)–d) pontjában foglaltakat.

[23] Kifejtette, hogy a felek között nem volt vitatott az a tény, hogy az eljárás a kormányhivatal erdészeti hatósága által lefolytatott helyszíni ellenőrzésre vonatkozó tájékoztatást követően hivatalból indult, valamint az sem, hogy Sz. J. a felperes Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozója. Leszögezte, hogy a felperes azon kereseti jogkövetkeztetése, miszerint az ügyben Sz. J. házastársa ügyféli minőséggel rendelkezik, a tartalmát alapul véve egyúttal a határozat és végzés esetén a tényállás tisztázatlanságával összefüggő kereseti vitatást is jelent.

[24] Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a megelőző eljárás során a hatóság a döntéshozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta, mivel nem nyert megállapítást, hogy a 4A1 erdőrészleten kinek a megbízásából került sor a kitermelésre. Erre vonatkozóan sem a végzés, sem a határozat nem tesz megállapítást, ugyanakkor a felperes azon következetes nyilatkozatával szemben, miszerint a területről a faanyag elszállítására nem került sor, a határozat ténymegállapítást nem tartalmaz, kizárólag a 2020. szeptember 15-én foganatosított helyszíni szemlére utal.

[25] Hangsúlyozta, hogy a felperessel szemben a megelőző eljárás a 4A1 jelű erdőrészletben végzett kitermelés miatt indult, ugyanakkor az alperes adatszolgáltatásra felhívása már tartalmazta a 2A1 jelű erdőrészletet, majd a határozat indokolása előzmények nélkül hivatkozott a felperes erdőgazdálkodásában lévő 96E, 96F és 96G jelű erdőrészletekre is.

[26] A határozat hivatkozott továbbá a nyomon követhetőséggel, az egyes nyilvántartások vezetésével összefüggő adatszolgáltatási – egyes esetekben a bejelentés nélkül, más esetekben a bejelentéssel végzett fakitermelési – ügyekre anélkül, hogy az eljárt hatóság a hivatkozott erdőrészleteken a kitermelés mértékét, a m³ mennyiséget és azt tisztázta volna, hogy van-e, illetve ki az érintett terület erdőgazdálkodója.

[27] A felek között az nem volt vitatott, hogy a 4A1 erdőrészleten található kitermelt faállomány az EUTR 2. cikk a) pontja alá tartozik. Ez azonban nem mentesítette az alperest annak tisztázásától, hogy a felperes esetén az EUTR 2. cikk b) pont szerinti „forgalomba hozatal”, a c) pont szerinti „piaci szereplő”, a d) pont szerinti „kereskedő”, illetve az Evt. 5. § 33. pont szerinti „faanyag kereskedelmi lánc szereplő” fogalmi ismérvei miként valósultak meg. Alperes az eljárása során azt sem tisztázta, hogy a felperes nyilatkozata valósághű-e, miszerint az érintett erdőrészletből a fa elszállítására nem került sor.

[28] Az alperesnek e körülményeket az Ákr. 100–101. §-ainak megfelelően az eljárás megindítását megelőzően tisztáznia kellett volna. Az eljárási cselekményekből nem állapítható meg, hogy a kitermelt fa vagy fatermék forgalomba hozatalára, különösen eladására utaló tény vagy adat fellelhető-e, és az a felperes személyével összefüggésbe hozható-e. Ennek tisztázása érdekében az alperesnek a felperesen kívül Sz. J.-t mint a felperes közeli hozzátartozóját és más erdőrészletekben erdőgazdálkodóként szintén nyilvántartásba vett személyt nyilatkozattételre kellett volna felhívnia.

[29] A felperes megelőző eljárás során 2020. június 29. napján és 2020. augusztus 4. napján előterjesztett nyilatkozataiból, kereseti érveléséből, a kormányhivatal erdészeti hatósága alperes részére adott tájékoztatásából, miszerint a felperes házastársa más erdőrészletek vonatkozásában erdőgazdálkodóként nyilvántartott személy, a hatósági ügy tárgyából, a Sz. T. Kft. esetén a felperes házastársa önálló képviselői jogosultságából, a felperes házastársával szemben ugyanazon erdőrészleten észlelt jogszerűtlen fakitermelés miatt indult eljárásból, valamint abból, hogy nem nyert bizonyítást, ki adott megbízást az érintett erdőrészleten a faanyag kitermelésére, arra a következtetésre jutott, hogy Sz. J. tárgyi hatósági üggyel összefüggő érdekeltsége közvetlen és nyilvánvaló. Több kúriai határozatra utalva leszögezte, hogy az eljárás során a felperes hozzátartozója ügyféli minőségét vizsgálni kellett.

[30] Megállapította, hogy az Ákr. 105. § (1) bekezdésre alapított adatszolgáltatásra vonatkozó felhívás alapján a felperes az Ákr. 66. § (3) bekezdése, 105. § (2) bekezdése és a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja alapján az adatszolgáltatást jogszerűen tagadhatta meg. A felperes a nyilatkozattétel megtagadásának okáról még a megelőző eljárás lefolytatása részeként nyilatkozatot tett, a megtagadás okát és jogcímét az alperes részére 2020. november 16-án postára adott nyilatkozatában pontosan megjelölte. Ezért az alperesi állásponttal szemben a felperesi kereset ezen hivatkozása nem ütközik a Kp. 78. § (4) bekezdésébe.

[31] Az eljárás felfüggesztésével összefüggő kereseti hivatkozást vizsgálva kifejtette, hogy a felperes a 100 000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelező végzés jogszerűsége vonatkozásában az ismételten kiadott adatszolgáltatásra felhívás és annak megtagadása jogszerűségére kiterjedően keresetet terjesztett elő, amelyről az alperes tudomással bírt. Az alperes a határozatát az erdővédelmi bírság kiszabása körében az EUTR 4 cikk (1)–(2) bekezdésére, a 6. cikk (1) bekezdésére a DDS rendszer vezetésének hiányára, a nyomon követhetőséggel összefüggő, az Evt. 90/A. § (6) bekezdésére, továbbá az EUTR Vhr. 5. cikkének és az EUTR FMr. 8. § (3) bekezdésének megsértésére alapította.

[32] Leszögezte, hogy a határozatban felhívott tételesen megjelölt jogsértések a fa vagy faválasztékok nyomon követhetőségével, az egyes nyilvántartások vezetésével összefüggő adatszolgáltatási jogintézmény részét képezik. Figyelemmel az Evt. 108. § (4) bekezdésében írt feltételekre és a Bírságrendeletben foglaltakra, megállapítható, hogy az erdővédelmi bírság felszámítása az alperesi végzésben foglalt hatósági kötelezés tartalmával összefügg, lényegében az alperesi határozat az ugyanazon ténybeli alapon nyugvó adatszolgáltatási felhívás miatt a felperessel szemben megállapított és kiszabott szankciónak minősül. Ez alapján egyetértett a felperes kereseti érvelésével, hogy az adatszolgáltatás jogszerű megtagadása a határozat meghozatala szempontjából előkérdésnek minősül, amely alapján az alperesnek az Ákr. 48. § (1) bekezdés a) pontja szerint kellett volna eljárnia.

[33] Kifejtette, hogy az Evt. 90/J. § (4) bekezdésben foglalt törvényi vélelem kötelező alkalmazásának esete – figyelemmel a Kúria Kfv.II.37.481/2021/7. számú ítéletében foglaltakra is – jelenleg nem áll fenn, ugyanis a tényállást e körben az alperes önállóan, vagy az erdészeti hatóság bevonásával közösen nem tisztázta. A megelőző eljárás lefolytatása során sem Sz. J. hozzátartozót, sem a Sz. T. Kft.-t nyilatkozattételre és a rendelkezésre álló bizonyítékainak a csatolására nem hívta fel, és Sz. J. ügyféli jogállását nem vizsgálta meg. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek az Ákr. 10. §, 66. § (3) bekezdés a) pontjának, a 105. § (2) bekezdésének és a 48. § (1) bekezdés a) pontjának megsértésére alapított keresete alapos.

[34] A megismételt eljárásra a 4A1 erdőrészleten a faállomány kitermelésével, elszállításával, forgalomba hozatalával összefüggő tények, adatok beszerzése céljából Sz. J. hozzátartozó, valamint a Sz. T. Kft. nyilatkozattételre és a bizonyítékok becsatolására történő felhívását, az érintett ingatlanon ismételt helyszíni ellenőrzés tartását írta elő azzal, hogy mindezek alapján szükséges állást foglalni a felperes házastársa ügyféli jogállásáról és erre figyelemmel kell dönteni arról, hogy a hatóság az eljárást kivel vagy kikkel szemben folytathatja le.

[35] Ezt meghaladóan szükségesnek tartotta a 2A1, valamint a 96E, 96F, és 96G jelű erdőrészlet vonatkozásában a tényállás részeként tisztázni, hogy az adott erdőrészleten ki az erdőgazdálkodó, illetve mikor, milyen körülmények között és milyen mennyiségben került sor a fa kitermelésére, illetőleg arra bejelentés alapján vagy anélkül került sor. Amennyiben arra bejelentés alapján került sor, úgy indokoltnak tartotta a nyomon követhetőséggel, egyes nyilvántartások vezetésével összefüggő adatszolgáltatási bejelentések tárgyában induló faanyag kereskedelmi lánc erdészeti hatósági ügy elkülönítését a perbeli 4A1 jelű erdőrészleten állt faállomány kitermelési ügyétől.

[36] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy az ítélet sérti a Kp. 78. § (2), (4) bekezdését, a 85. § (1) bekezdését, a 86. § (4) bekezdését, az Ákr. 10. § (1) bekezdését, a 64. § (2) bekezdését, a 66. § (3) bekezdését, a 105. § (2) bekezdését, az Evt. 90/A. § (6) bekezdését, a 90/J. § (4) bekezdését, az EUTR 4. cikk (2) bekezdését, 6. cikkét, a Ptk. 5:14. §-át, 5:15. §-át, 5:38. §-át és 5:50. §-át, továbbá az 58/2017. FMr. 8. § (3) bekezdését.

[37] Álláspontja szerint a törvényszék az ügyre vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat tévesen alkalmazva, tévesen állapította meg a tényállást és tévesen alkalmazta a Kúria közzétett gyakorlatát, ezért téves következtetésre jutott. A határozatát jogszabálysértő módon olyan tényekre is alapította, amelyek a megelőző eljárás során fennálltak ugyan, de azokra az ügyfél önhibájából nem hivatkozott.

[38] A Kp. 78. § (2) és 85. § (3) bekezdésére, továbbá a kereseti kérelemhez kötöttségről és a keresetváltoztatásról a közigazgatási perben tárgyú 2/2011 (V. 9.) KK véleményre utalva hangsúlyozta, hogy a felperes keresetében a tényállás tisztázatlanságára nem hivatkozott. A törvényszéknek a kereseti kérelem keretei között a felperes ténybeli és jogi hivatkozásait kell vizsgálnia. Miután a felperesnek nem volt tényállás feltárási kötelezettségre vonatkozó kereseti vitatása és ennek hiánya a Kp. 85. (3) bekezdése alapján nem olyan jogsértés, amelyet hivatalból figyelembe kell venni, a törvényszék ezt a kérdést jogszerűen nem vizsgálhatta volna.

[39] Kiemelte, hogy a törvényszék nem az alperesi határozatban megállapított tényállással összevetve értékelte a bizonyítékokat, ezzel megsértette a Kp. 78. § (2) bekezdését. A tényállás szabad megállapítása nem jelenti azt, hogy a bíróság teljes egészében eltekinthet a határozatban megállapított tényállástól. A rendelkezésre álló határozati tényállásból ugyanis kétségkívül megállapítható volt, hogy határozatában a faanyag kereskedelmi lánc szereplőket általánosan terhelő kötelezettségeket rótt a felperes terhére az EUTR 4. cikk (2) bekezdés, 6. cikk (1) bekezdés a)–c) pontja, az Evt. 90/A. § (6) bekezdése, továbbá az EUTR FMr. 8. § (3) bekezdése alapján, amelyek nem voltak egyértelműen a 4A1 erdőrészlethez köthetők.

[40] A kellő gondosság elvén alapuló eljárás, a hozzá kapcsolódó dokumentációs rendszer fenntartása, a tárolásra, készletezésre is kiterjedő nyilvántartási kötelezettség az illegális eredetű fatermék piacra kerülésének megelőzését, a fatermékek beazonosíthatóságát, továbbá nyomon követhetőségük biztosítását szolgálják. Határozatában nem rótta a felperes terhére az érintett erdőrészletekből származó fatermék illegális eredetét vagy a konkrét fakitermeléshez kapcsolódó tevékenységét, hanem a faanyag-kereskedelmi tevékenység jogszerű végzését vizsgálva, az anyagi jogszabályok szerint általa vezetni rendelt nyilvántartásokhoz és kellő gondossági eljáráshoz kapcsolódó szabályok megsértése miatt alkalmazott vele szemben szankciót, amely vonatkozik az eljárási bírságot kiszabó végzésre is.

[41] A törvényszék figyelmen kívül hagyva a felperes terhére rótt jogsértést, olyan tényállás feltárásának elmaradását rótta a terhére, amely nem szolgált sem a határozat, sem a végzés alapjául. Végzéseiben nem csak a 4A1 erdőrészlet tekintetében hívta fel a felperest adatközlésre, hanem a teljes faanyag-kereskedelmi lánc tevékenységéhez kapcsolódóan, az erdőgazdálkodói bejegyzéssel érintett többi erdőrészleteiben, illetve esetlegesen más területekről az általa kitermelt/forgalomba hozott, lábon értékesített/kereskedelmi forgalomban értékesített faanyaggal kapcsolatban is, azonban erre vonatkozóan egyáltalán nem szolgáltatott adatot.

[42] Az adatszolgáltatásra felhívó és eljárási bírságot kiszabó végzéseiben pontosan megjelölte a kért adatokat és a 2020. augusztus 12-én kelt végzésében külön is tájékoztatta arról, hogy a bírságtól nem tekinthet el, mert a perbeli ingatlantól függetlenül több adatot is kért, amelyekre a felperes egyáltalán nem nyilatkozott. Az adatszolgáltatás megtagadásának lehetőségére pedig a felperes először a Sz. T. Kft.-re utalva a 2020. október 23-i keltezésű beadványában utalt, amelyet 2020. november 16-án adott postára, de még ebben sem jelölte meg, hogy a házastársával közös vállalkozás mennyiben és mely adatok körét érintené.

[43] A törvényszék ezért ítéletében tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a megelőző eljárásban az adatszolgáltatás megtagadására megfelelően hivatkozott, ugyanis erre csak a végzése meghozatalát követően került sor. Ezt a nyilatkozatát a határozata meghozatalánál sem értékelhette, mert nem jelölte meg, hogy mely adatok körét érinti álláspontja szerint a megtagadási ok, illetve semmilyen módon nem utalt a házastárs közvetlen érintettségére.

[44] Kiemelte, hogy a törvényszék ítéletének az Ákr. 10. §-a szerinti ügyfél fogalomra és azon belül a házastárs közvetlen érintettségére vonatkozó megállapítása téves. A törvényszék hivatkozott ugyan a bírói joggyakorlatra, de azt nem konkretizálta a jelen esetre, vagyis nem fejtette ki, hogy milyen alapon állapítható meg a felperes erdőgazdálkodóval szemben erdővédelmi bírságot kiszabó és faanyag-kereskedelmi lánc tevékenységét meghatározott feltételek bekövetkezéséig megtiltó alperesi határozattal kapcsolatban Sz. J. közvetlen érintettsége. Álláspontja szerint a közvetlen érintettség akkor sem állna fenn, ha az adatszolgáltatás közvetlenül rá vonatkozna, de a közös cég közbeiktatásával a kapcsolat még távolabbi.

[45] Hangsúlyozta, hogy faanyag kereskedelmi lánc ügyekben a fa és fatermékek életútja a teljes kereskedelmi láncban vizsgálandó és minden ismert láncszereplő tevékenysége külön-külön képezi a vizsgálat tárgyát, felelősségük a többi láncszereplőtől független. Nyilvántartás vezetési és kellő gondossági nyomon követhetőségi rendszer létrehozására vonatkozó kötelezettségeik teljesítésének vizsgálata láncszereplőnként önálló hatósági ügy tárgyát képezik, még abban az esetben is, ha a lánc többi szereplője esetében is kimutatható valamilyen jogszabálysértés.

[46] Nem volt vitatott az eljárás során, hogy Sz. J. a felperes házastársa, illetve a felperes és házastársa közös tulajdonát képezi a Sz. T. Kft., azonban a hozzátartozói minőség, illetve az a tény, hogy a felperesnek olyan adatot is kellett volna szolgáltatnia, amely a házastársával közös cégére vonatkozik, a keresettel támadott határozat tekintetében a közvetlen érintettséget, így az ügyféli minőséget nem alapozza meg. Hivatkozott e körben a 2/2017. KMK véleményben, a Kúria több döntésében, valamint az Ákr. kommentárban foglaltakra.

[47] Az Ákr. 64. § (2) bekezdésére, 66. § (3) bekezdésére és 105. § (2) bekezdésére utalva kiemelte, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség a hivatalbóli eljárásban általánosan kötelező az ügyfél számára. Az adatközlésre felhívó végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, az csak az érdemi döntéssel szembeni jogorvoslat során támadható. A hatósági eljárás során a kötelezett nem veheti át a jogkörét annak megítélésénél, hogy az eljárás szempontjából mely adatok minősülnek relevánsnak, és csak az érdemi döntés elleni jogorvoslat során van lehetősége kifogásolni, ha a hatóság a tényállás tisztázási kötelezettség körében rá kirívóan alaptalan, jogellenes vagy egyértelműen felesleges, többletköltséget jelentő adatszolgáltatási kötelezettséget rótt.

[48] Az irányadó rendelkezések alapján az adatszolgáltatást az ügyfél akkor tagadhatja meg, ha arra vonatkozóan a tanúvallomást is megtagadhatná. Az Ákr. 66. § (3) bekezdése alapján kizárólag a bűncselekmény miatti önvád tilalma ad felmentést az adatszolgáltatás alól. Az ügyfél jogsértést beismerő nyilatkozatot nem köteles tenni, de az egyéb, rá nézve terhelő bizonyíték rendelkezésre bocsátását, adat, irat szolgáltatását nem tagadhatja meg, amelyek esetleg a közigazgatási jogsértést bizonyítják. Jelen esetben adatszolgáltatási kötelezettség csak közvetetten a közös cégen keresztül áll fenn a házastárs tekintetében, így a közvetlen érintettség nem volt megállapítható.

[49] Miután az adatszolgáltatás elrendelése nem, csak az eljárási bírság kiszabása támadható önálló jogorvoslattal, így az önálló jogorvoslattal támadható eljárási bírság kiszabása iránti kérelem a határozat meghozatalánál nem minősült előkérdésnek, az nem az ügy érdemével állt összefüggésben.

[50] A felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjára alapította.

[51] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a törvényszék ítéletének hatályban tartását kérte, hivatkozva arra, hogy az alperesi határozat a jogszabályban foglaltaknak megfelel. Hangsúlyozta, hogy a törvényszék helyesen foglalt állást arról, hogy azon kereseti vitatása, miszerint a férje, Sz. J. ügyféli minőséggel rendelkezik, egyben a tényállás tisztázatlanságával összefüggő kereseti vitatás is, mivel arról a hatóságnak tudomása volt. A házastárs ügyféli minőségét ennek ellenére az eljárása során nem vizsgálta és ezzel összefüggő jogairól nem tájékoztatta.

[52] A törvényszék határozata a Kp. 78. § (2) bekezdés és 85. § (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelt, a törvényszék a jogvita elbírálása során a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve szabadon értékelhette. Az ítéletben kifejtett hiányosságok alapján megalapozottan hívta fel alperest a tényállás feltárási kötelezettség teljesítésére és ítélete a Kp. 78. § (4) bekezdésben foglaltakat sem sértette, mivel az adatszolgáltatási kötelezettségét az eljárás során mindvégig tagadta, így arra már az eljárás során is megfelelően hivatkozott.

[53] Az elsőfokú bíróság arról is helyesen foglalt állást, hogy a Sz. T. Kft. gazdasági társaságra tekintettel, Sz. J. közvetlen érintettsége, ezáltal ügyféli minősége az eljárás során fennállt. Hivatkozott e körben a Kúria számos döntésére. Érvelése szerint az adatszolgáltatás körében meghozott eljárási bírságot kiszabó végzés ellen előterjesztett keresetre tekintettel alperesnek az eljárás felfüggesztéséről kellett volna dönteni, ugyanis a bírság kiszabásának jogszerűtlen volta, a kérelemmel támadott határozat jogszabálysértő voltát eredményezi.

[54] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.

[55] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[56] A Kúria megállapította, hogy a törvényszék a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok helytelen értékelésével az ügyben irányadó tényállást helytelenül állapította meg, és erre figyelemmel téves következtetésre jutott az alperes határozatának jogszerűségével összefüggésben.

[57] A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható, hogy az eljárás a 4A1 jelű erdőrészletben a kormányhivatal erdészeti hatósága által végzett helyszíni ellenőrzésre vonatkozó tájékoztatást követően indult. A kormányhivatal erdészeti hatósága az eljárást a felperes házastársával szemben a fa kitermelésére vonatkozó előírások megsértése, vagyis jogosulatlan fakitermelés miatt indította meg, illetve folytatta le. Az alperes faanyag kereskedelmi lánc hatóság az előbbi hatóság tájékoztatása alapján vonta ellenőrzése alá a 4A1 erdőrészlettel érintett perbeli ingatlan tulajdonosát. A felperes tulajdonosi minősége és az a tény, hogy több erdőrészlet erdőgazdálkodója a megelőző eljárás során nem volt vitatott. A felperes pedig mint erdőgazdálkodó a gazdálkodásában lévő erdőrészletekben történő fakitermeléssel összefüggésben szükségképpen a faanyag kereskedelmi láncban első forgalomba hozóként a faanyag kereskedelmi lánc szereplőjének minősül, melyre figyelemmel a nyilvántartásokkal összefüggő kötelezettségek terhelik.

[58] Az alperes ezért végzésében a felperest részben a 4A1 erdőrészletben végzett fakitermeléssel, a faanyag értékesítésével összefüggő körülményekre, részben pedig mint faanyag kereskedelmi lánc szereplőt az erdőgazdálkodással érintett ingatlanait érintően az EUTR-ben, az EUTR FMr.-ben és Evt.-ben előírt kötelezettségeivel összefüggő részletes adatszolgáltatásra hívta fel, amely a kellő gondosság elvén alapuló dokumentációs rendszerre, a kitermelt faanyag értékesítésére, illetve az ehhez kapcsolódó bizonylatok megküldésére, a fa és faválaszték tárolására, készletezésére kiterjedő nyilvántartására vonatkozott.

[59] Az erdővédelmi bírság kiszabására vonatkozó határozat indokolása alapján pedig rögzíthető, hogy a szankció alkalmazására nem a 4A1 erdőrészletben végzett jogosulatlan fakitermelés, hanem a kellő gondosság elvén alapuló nyomon követhetőségi rendszer (DDS hiánya), az ezzel összefüggő nyilvántartási és dokumentáció megőrzési kötelezettségek megszegése, illetőleg az erdei faválasztékok üzleti év első napjára vonatkozó készlete rögzítésének elmaradása miatt került sor.

[60] Mindebből következően a törvényszék tévesen rögzítette, hogy az alperes határozata hiányos a 4A1 erdőrészleten történt fakitermelés körében, mert az nem tartalmazza konkrétan a fakitermelés körülményeit és a kitermelt fa mennyiségét, illetőleg nem tisztázta a határozatban szereplő további erdőrészletek fakitermelését sem. Az a körülmény, hogy a 4A1 erdőrészleten történt fakivágás generálta az eljárást, majd e körben vizsgálódott is a hatóság nem bír jelentőséggel a releváns tényállás szempontjából, olyan esetben, amikor e körben végül jogsértést nem állapít meg.

[61] A fentiekben kifejtettek szerint alperes részéről a jogsértés megállapítására a felperest mint faanyag kereskedelmi lánc szereplőt terhelő részletes nyilvántartási, és ezzel összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt került sor, melyet többek között az Ákr. 105. § (1) bekezdésében előírt általános adatszolgáltatási kötelezettségen túl az Evt. 90/A. § (7) bekezdés a) és c) pontja, a 90/M. § (1) bekezdése, az EUTR 5. cikk (1) bekezdése és az EUTR FMr. 8. § (3) bekezdése ír elő. Az ezzel összefüggő tényállást a hatóság a döntéshozatalhoz szükséges mértékben tisztázta.

[62] A felperes kereseti hivatkozását elfogadva az ügyben eljárt törvényszék döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes házastársa is bejegyzett erdőgazdálkodó, valamint felperessel a faanyag kereskedelmet is érintő közös vállalkozásuk van. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes megelőző eljárás során tett nyilatkozataiból, jogi és logikai érveléséből, azon tényből, hogy felperes házastársa is bejelentett erdőgazdálkodó, a hatósági ügy tárgyából, a közös vállalkozás meglétéből és a perbeli ingatlanon a fakitermelésre megbízást adó személy felderítetlenségéből az következik, hogy a felperes házastársa az eljárás során ügyfélnek volt tekintendő.

[63] A Kúria ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Ákr. 10. § (1) bekezdésében meghatározott ügyfél fogalom elengedhetetlen feltétele az érintett személy jogának, jogos érdeksérelmének közvetlen érintettsége. Az ügyben eljárt törvényszék által egyébként helyesen felhívott kúriai határozatok is azt támasztják alá, hogy a bírói gyakorlat szerint az ügyféli minőség megállapításához elengedhetetlen a közvetlen és nyilvánvaló érdekeltség fennállása, a jogi és ténybeli helyzetre figyelemmel, a közvetlen jog vagy érdeksérelem, amelyet minden ügyben egyedileg szükséges vizsgálni.

[64] A Legfelsőbb Bíróság 2/2004. KJE jogegységi határozatának értelmében ügyfél az lehet, akire a határozat rendelkezéseinek közvetlen hatása van. Az ügyféli minőség csak közvetlen érintettség esetén állapítható meg, amikor az érvényesített alanyi jog és a felülvizsgálni kért határozat között közvetlen kapcsolat áll fenn (Kfv.37.593/2012/10.).

[65] A törvényszék az Ákr. ügyfél fogalmával kapcsolatos bírói gyakorlatot helyesen idézte, azonban az ügyben irányadó tényállás téves megállapításával, a jelen ügy tárgyát tévesen azonosítva helytelenül foglalt állást a felperes házastársa esetleges ügyféli minőségéről. A két eljárás tárgya eltérő volt, a felperessel szemben ugyanis az erdőgazdálkodói minőségével összefüggő kötelezettségek megsértése, míg a házastársával szemben a 4A1 erdőrészletben engedély, illetve bejelentés nélkül végzett fakitermelés miatt indult eljárás. Erdővédelmi bírság kiszabására az előbbi esetben az Evt. 108. § (4) bekezdése, míg utóbbi esetben az Evt. 108. § (1) bekezdés d) pontja alapján került sor. A felperes mint faanyag kereskedelmi lánc szereplő adatszolgáltatási kötelezettsége az erdőgazdálkodása alatt álló erdőrészletekre vonatkozóan önálló, ahogyan a faanyag kereskedelmi láncolat többi szereplőjének, így a felperes házastársának is.

[66] Mindezek alapján megállapítható, hogy a hozzátartozói kapcsolatra, illetőleg a közös tulajdonú vállalkozásra figyelemmel sem azonosítható olyan, a felperes házastársát közvetlenül érintő jog- vagy érdeksérelem, amely az ügyféli minőségét a megelőző eljárásban megalapozza.

[67] Az ügyben eljárt törvényszék a fentiek miatt a felperes hozzátartozója ügyféli minőségéből levezetett adatszolgáltatás megtagadásának lehetőségére is tévesen következtetett. Az Ákr 105. § (1) bekezdése alapján fennálló általános adatszolgáltatási kötelezettség mellett a felperes erdőgazdálkodót többek között az Evt. 90/A. § (7) bekezdése és a 90/M. § (1) bekezdése szerinti speciális adatszolgáltatási kötelezettség is terheli. Miután a felperes házastársának az ügyben az ügyféli minősége nem áll fenn, a megelőző eljárásban az Ákr. 105. § (2) bekezdése mentén alkalmazandó Ákr. 66. § (3) bekezdés a) pontján alapuló adatszolgáltatás megtagadására vonatkozó jogosultsága sem értelmezhető.

[68] Mindemellett a periratok alapján az is megállapítható, hogy az adatszolgáltatásra felhívó végzésekben a hatóság az adatszolgáltatás megtagadására vonatkozó jogszabályi rendelkezések idézése mellett részletesen tájékoztatta a felperest az adatszolgáltatás megtagadásának lehetőségéről, aki ennek ellenére a nyilatkozataiban a felülvizsgálattal érintett végzés meghozatalát megelőzően erre egyetlen alkalommal sem hivatkozott, ezt követően pedig kizárólag a 2020 novemberében postára adott levelében utalt arra, hogy a házastársával közös Kft.-re tekintettel az ügyben a nyilatkozatot megtagadhatja.

[69] Miután az adatszolgáltatási kötelezettsége a felperes faanyag kereskedelmi lánc szereplőnek az eljárás során fennállt, a felperes házastársa sem az eljárás során meghozott végzés, sem a határozattal összefüggésben az eljárás ügyfelének nem tekinthető, a törvényszék a felperes esetén tévesen következtetett az adatszolgáltatás megtagadásának lehetőségére.

[70] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében arra is hivatkozott, hogy az alperesnek az eljárási bírságot kiszabó végzéssel szemben előterjesztett keresetére tekintettel az Ákr. 48. §-a alapján alperesnek a megelőző eljárást fel kellett volna függesztenie.

[71] Az Ákr. 48. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a hatóság felfüggeszti az eljárást, ha az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az eljárás felfüggesztésére olyan előkérdések esetén kerülhet sor, amelyeknek a határozat meghozatalára érdemi kihatása van (Kúria Kfv.III.37.872/2016/7., Kfv.II.38.120/2016/5.).

[72] A felperessel szemben az eljárási bírság kiszabására a felperest terhelő általános és speciális adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt került sor, amelynek jogalapja az Ákr. 77. §-a és a 105. § (1) bekezdése. A határozatban megállapított jogsértések ugyanakkor az Evt.-ben, az EUTR-ben, illetőleg az EUTR FMr.-ben előírt kötelezettségek megsértésére vonatkoznak, az alkalmazott jogkövetkezmény az Evt. 108. § (4) bekezdésén, vagyis az eljárás során meghozott végzéstől eltérő jogszabályi rendelkezéseken alapulnak, ezért a bírság és a határozat jogalapja eltérő.

[73] Még ha a két döntés tényállási elemei részben azonosak is lehetnek, egy ugyanazon eljárásban hozott eljárási döntés a tényállás vonatkozásában nem köti a hatóságot – ahogy még egy más eljárásban hozott végzés sem – az ügy érdemében megállapítandó tényállás vonatkozásában. Az eljárási bírságot megállapító végleges végzés anyagi jogerőhatása a bírság megfizetésére vonatkozik, az abban – az eljárási bírságra tekintettel – megállapított tényállás viszont nem „ítélet dolog” a hatóság számára, legfeljebb egy eljárás során keletkezett tény, melyet az ügy érdemére vonatkozó tényállás megállapítása során értékelhet.

[74] Emellett szükséges hangsúlyozni azt is, hogy nem csak a fenti jogi érvekből, de az Ákr. konkrét rendelkezéseiből is levezethető, hogy kizárt ugyanazon ügyben hozott eljárási végzésre tekintettel felfüggeszteni alapeljárást, és azzal az érdemi döntést elodázni. Ha ugyanis a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozó ügy közigazgatási hatósági ügy, akkor csak akkor lehet felfüggesztés alapja a bírósági eljárás, ha maga a felülvizsgált közigazgatási hatósági döntés tartalma az előkérdés. Az Ákr. 48. § (2) bekezdésére is figyelemmel ugyanannak a hatóságnak más döntése csak akkor lehet – törvény által lehetővé tett esetben – eljárás felfüggesztésére okot adó előkérdés, ha az az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül az ügy megalapozottan nem dönthető el.

[75] Ez azt jelenti, hogy az adott ügyben hozott más döntés nem lehet a felfüggesztés alapja, csak az adott üggyel szorosan összefüggő másik ügyben hozott – és nem ugyanazon ügyben hozott – döntés. Ha pedig a közigazgatási bíróság által felülvizsgált hatósági döntés nem lehet felfüggesztést megalapozó előkérdés, akkor az ezt felülvizsgáló bírósági eljárás sem lehet előkérdés, így az ilyen bírósági eljárás nem tartozhat az Ákr. 48. § (1) bekezdés a) pontja körébe.

[76] Mindezért a Kúria álláspontja szerint az eljárási bírság kiszabására vonatkozó, a megelőző eljárás során hozott végzés elleni kereset alapján a közigazgatási per megindítása és a kereset mikénti elbírálása nem előkérdése az erdővédelmi bírság kiszabása tárgyában meghozott határozatba foglalt döntésnek.

[77] A Kúria megjegyzi, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra is, hogy a felperes keresetében nem jelölte meg jogsérelemként a tényállás tisztázásának hiányát, ezért az ügyben eljárt törvényszék ítéletében szereplő indokolással szemben az nem érthető bele az ügyféli minőség, az adatszolgáltatás megtagadása, illetőleg az eljárás felfüggesztésével összefüggő jogi érvelésébe, ezért a tényállás tisztázatlanságával összefüggő ítéleti érvelés a Kp. 85. § (2) bekezdésébe ütközik.

[78] A Kúria mindezek alapján a törvényszék ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte.

[79] Az új eljárásban a bíróságnak az alperesi határozat és végzés felülvizsgálatát a Kúria fenti indokolásának megfelelően kell elvégeznie, az alperes határozatának indokolása szerinti tényállás alapján a felperes mint faanyag kereskedelmi lánc szereplőt terhelő kötelezettségekkel összefüggő jogsértések, és az ez alapján alkalmazott jogkövetkezmények jogszerűségéről kell állást foglalnia annak figyelembe vételével, hogy a felperes házastársa ügyféli minőségére alapítottan a megelőző eljárás során az adatszolgáltatást nem tagadhatta meg.