KÜ BH 2023/46

[1] A II. rendű felperes a 2021. szeptember 13-án az alpereshez benyújtott iratában a perben nem álló K. K. és K. I. tulajdonát képező szomszédos ingatlanon végzett építési munkákat kifogásolta. A bejelentés egyebek mellett tartalmazta, hogy a szomszédos ingatlanon lévő kémény állaga veszélyes, abból téglák vágódtak ki a bejelentő ingatlanára.

[2] Az alperes 2021. október 12-én helyszíni szemlét tartott, amelyen K. K. építtető előadta, hogy a problémás kéményt 2022 áprilisáig vissza fogja bontani.

[3] Az alperes hivatalból jókarbantartási kötelezési eljárást indított, ennek során 2022. január 11-én ismételten helyszíni szemlét tartott. Az arról készült jegyzőkönyvben rögzítést nyert, hogy a kémény állapota az előző helyszíni szemle óta nem változott, abból tégla darabok hiányoznak, a kémény balesetveszélyt jelenthet a szomszédos ingatlanon tartózkodók számára.

[4] Az alperes a 2022. január 14-én hozott VA/ETDR-EOF/203-3/2022. iktatószámú határozatában egyrészt kötelezte K. K. és K. I. tulajdonosokat, hogy az ingatlanukon álló lakóépület utcafronthoz közelebb eső kéményének balesetveszélyes állapotát szüntessék meg az alábbi munkálatok elvégzésével: 1. az előírt műszaki követelményeknek megfelelően állíttassák helyre a kéményt, vagy 2. a tetősík alá bontassák vissza, egyúttal a kémény környezetében a tetőfedést állíttassák helyre, úgy, hogy az ellenálljon az időjárás hatásainak. A munkák elvégzésének határidejét 2022. április 30-ában határozta meg a hatóság. Az alperes emellett a rendelkező rész II. pontjában kötelezte a felpereseket mint a szomszédos ingatlannal rendelkező jogosultakat, hogy egyetemlegesen tűrjék a fenti építtetői kötelezettség végrehajtását oly módon, hogy az előírt munkálatok elvégzéséhez az ingatlanok oldalkertje felőli hozzáférést biztosítsák, pénzbírság terhe mellett.

[5] Az indokolásban az alperes többek között rögzítette, hogy tekintettel az építtetők és a felperesek közt fennálló jogvitára, a felpereseket az előírt munkálatok elvégzésének tűrésére kötelezte a kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 51. § (3) bekezdésére alapítottan.

[6] Az alperes a 2022. február 22-én kelt határozatában az alaphatározatot úgy módosította, hogy a pénzbírság kilátásba helyezését mellőzte.

[7] A felperesek eljárási és anyagi jogi jogsérelmekre hivatkozással nyújtottak be keresetet a módosított alperesi határozattal szemben.

[8] A törvényszék jogerős ítéletében az alperes módosított határozatát annak II. pontjában írt rendelkezés tekintetében megsemmisítette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felpereseknek az Étv. 51. § (3) bekezdése sérelmével kapcsolatos érvelését megalapozottnak találta, egyebekben a keresetet alaptalannak minősítette.

[9] Az elsőfokú bíróság szerint az alperesi határozatban foglalt rendelkezés idő előtti, szükségtelen, ezért jogsértő. Az Étv. 51. § (3) bekezdése szerinti kötelezés szankciós jellegű rendelkezés, amely feltételezi a tűrésre kötelezett jogsértő magatartását, tehát ennek érvényesüléséhez az akadályoztatás tényét igazolni szükséges. Helytelen az alperes álláspontja, mely szerint az akadályoztatás passzív módon is megvalósulhat.

[10] Az Étv. 51. § (3) bekezdésének nyilvánvaló célja, hogy a veszélyhelyzet elhárításához szükséges, hatóság által elrendelt munka elvégzését a kötelezéssel nem érintett harmadik személy szándékosan ne akadályozza. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:25. § (2) bekezdéséből következően a szomszédos ingatlan tulajdonosának szomszédjogi kötelezettsége az építési munkák elvégzése érdekében az ingatlana használatának biztosítása, e körben a felperesek önkéntes jogkövetése feltételezhető. A határozat nem tartalmaz konkrét előírást arra vonatkozóan, hogy a jókarbantartási munkákat a kötelezetteknek milyen módon kell megvalósítaniuk. A munkák elvégzéséhez a hatóság nem írta elő a szomszédos ingatlan igénybevételét, ennek szükségszerűsége a határozatból nem következik.

[11] Ha a kötelezettek a felperesek ingatlanát igénybe kívánják venni, akkor a szomszédjogi klauzulából fakadóan a felperesekkel egyeztetniük szükséges. Amennyiben ezt követően a felperesek szándékosan akadályozzák a munkák elvégzését, és ennek ténye igazolt, akkor kerül abba a helyzetbe a hatóság, hogy az Étv. 51. § (3) bekezdésének alkalmazásáról döntsön.

[12] Az akadályoztatás ténye a törvényszék szerint nem merült fel, az alperes ilyet nem igazolt. A kötelezettek és a felperesek közötti viszony mikéntje nincs oksági összefüggésben a rendelkezés alkalmazhatóságával, mivel annak feltétele a tevőleges magatartás, a viszony jellegéből történő következtetés azonban csak feltételezés.

[13] A határozat nem tartalmaz adatot arra, hogy a kémény helyreállítása, elbontása érdekében feltétlenül szükséges a felperesek ingatlanának igénybevétele, vagy ez a kötelezettek ingatlanáról nem megoldható.

[14] A tűrésre kötelezés feltételei nem állnak fenn, így az erre irányuló határozati rendelkezést a törvényszék – új eljárásra kötelezés nélkül – megsemmisítette.

[15] Az alperes a keresetnek helyt adó rendelkezése tekintetében az ítélet hatályon kívül helyezése, valamint a kereset teljes körű elutasítása iránt terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

[16] Véleménye szerint a törvényszék az Étv. 51. § (3) bekezdését tévesen értelmezve abból helytelen jogi következtetést vont le. A bírósági értelmezés ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében szabályozott alapelvvel, emellett a bíróság figyelmen kívül hagyta az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 7. § (2) bekezdését. Tévesen hívta fel a Ptk. 5:25. § (2) bekezdését, ezzel szemben helyesebb lett volna hivatkozni az 5:26. § (1) bekezdésére.

[17] Az Étv. 51. § (3) bekezdése nem szankciós jellegű, a szándékos akadályozás és annak bizonyítása nem feltétele a jogszabályhely alkalmazásának. Az akadályozás nem csupán tevőleges magatartással, hanem objektív körülmények folytán is megvalósulhat.

[18] Az irányadó jogszabályi rendelkezés az Étv. kihirdetése óta – nem lényeges módosítással – változatlan tartalmú, ugyanakkor a végrehajtási rendeletek többször változtatták a részletszabályozást. A jelenleg hatályos, az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendeletből (a továbbiakban: Eljr.) a tűrésre kötelezésre vonatkozó szabályozás hiányzik. Ugyanakkor a korábban hatályos végrehajtási rendeletek tartalmaztak részletszabályokat, ezek lehetőséget biztosítottak meghatározott feltételek fennállása esetén a kötelezettség teljesítéséhez szükséges munkálatok tűrésére kötelezés elrendelésére. Így a jogtörténeti értelmezés is az alperesi okfejtés jogszerűségét igazolja.

[19] Az alperes álláspontja alátámasztására több kúriai ítéletre is hivatkozott, amelyek a tűrésre kötelezés szankciós jellegét és a szándékos akadályoztatás bizonyítási kötelezettségét nem igazolják. Az alperes emellett felhívta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának vonatkozó jelentését és a Kúria „Az építésügyi hatósági eljárások gyakorlata” tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoportja összefoglaló véleményének 34. oldalán írtakat.

[20] Az alperes kifejtette, az Étv. 51. § (3) bekezdésében szabályozott tűrési kötelezettség nem szankció, mert nem minősül végrehajtható határozatban foglalt kötelezettség elmulasztása miatti jogkövetkezménynek. A fenti jogszabályhely kötelezettséget ír elő, amely külön ügytípus az Ákr. 7. § (2) bekezdése alapján.

[21] A közigazgatási hatóságoknak közfeladatuk ellátása során olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek végrehajthatók. Ha a kötelezések egyoldalúak és nemteljesítés esetén az adóhatóságnak kerülnek átadásra a végrehajtás foganatosítása céljából, az adóhatóság sem fogja tudni a végrehajtást kikényszeríteni a szomszédos ingatlan igénybevételére való felhatalmazás hiányában. A közérdek érvényesítése megköveteli, hogy a hatóságoknak hatékony eszközök álljanak rendelkezésükre és döntéseikhez jogkövetkezmény fűződjön. Ez következik az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési alapelvből is.

[22] Jókarbantartási kötelezési eljárásoknál, amennyiben a szomszédos ingatlan igénybevétele indokolt, helye van a tűrési kötelezettség előírásának. Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy a szomszédok közötti helyzet vitás, úgy a tűrésre kötelezés szükséges a határozat végrehajthatóságának biztosításához. A dologi jogok abszolút szerkezete miatt a hatóságnak döntésében ki kell mondania, hogy az adott ügyben szükséghelyzetről van szó, annak feloldásához a szomszédos ingatlan igénybevétele fog történni, amelyet a tulajdonos tűrni köteles. Ez az építtetői magatartás nem minősülhet birtokháborításnak.

[23] Jelen esetben a Ptk. 5:25. § (2) bekezdése nem irányadó, a kérdés polgári jogi megközelítése során a Ptk. 5:26. § (1) bekezdése az alkalmazandó jogszabályhely, amely a szükséghelyzetben történő fellépés keretszabályait tartalmazza.

[24] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

[26] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[27] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[28] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból érdemben helyes jogi következtetést vont le.

[29] Az Eljr. 55/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az építésügyi hatóság ellenőrzi a meglévő építmények körében a jogszabályban előírt jókarbantartási kötelezettség teljesítését, az Épkiv. 34. § (5) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítését. Az 55/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján az építésügyi hatóság az (1) bekezdése szerinti ellenőrzésén tapasztaltak alapján elrendeli az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását, felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot, az életet és egészséget, a közbiztonságot veszélyezteti. Az Étv. 51. § (1) bekezdése szerint az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság az általa elrendelt munkálatok elvégzésére – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az ingatlan tulajdonosát kötelezi. Ha a szabálytalan építési munkát más végeztette, a munkálatok elvégzésére az építtetőt kell kötelezni.

[30] Az alperes az Eljr. 55/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárásban döntött az 55/A. § (2) bekezdés a) pontjában írt kötelezés elrendeléséről, amely munkák elvégzésére az Étv. 51. § (1) bekezdésének megfelelően az ingatlan perben nem álló tulajdonosait kötelezte.

[31] Az Étv. 51. § (3) bekezdése rögzíti, az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság azt, aki az elrendelt munkálatok elvégzését akadályozza, a munkálatok tűrésére kötelezheti.

[32] A Kúriának abban kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli tényállásra jogszerűen értelmezte és alkalmazta az Étv. 51. § (3) bekezdését, avagy nem.

[33] Az Alaptörvény 28. cikke kimondja, a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[34] A Kúria – a Kfv.III.37.398/2022/4. számú kúriai ítélet [34] bekezdésében foglaltakkal egyezően – hangsúlyozza, a felülvizsgálati kérelemben felhívott Alaptörvény 28. cikke két kötelezettséget ír elő a bíróság számára. Egyrészről a határozatnak alkotmányosnak kell lennie; másrészről a jogszabályt az objektív, tehát a jogalkotó szubjektív szándékán túli céljának, a józan észnek, a közjónak, az erkölcsnek és a gazdaságosságnak megfelelő tartalommal kell alkalmazni. Önkényesnek, következésképpen törvénysértőnek az az ítélet és jogi értelmezés tekinthető, amelynek nincs normatív alapja, vagyis olyan mértékben távolodott el az adott ügyben alkalmazandó jogszabálytól, hogy arra a döntés és annak indokolása nem vezethető vissza. Az Alaptörvény 28. cikke a normatartalomhoz kötöttséget nem oldja fel. Túllépi a jogértelmezés határát a jogalkalmazó, ha a tételes jogi norma szövegétől elszakadva, feltételezett jogalkotói célra hivatkozva új normatartalmat állapít meg. Sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem alkothat jogot. Az Alaptörvény idézett rendelkezéséből is kitűnően a jogalkotói célra történő hivatkozás a tételes anyagi jogszabályi rendelkezésben foglaltakat nem írhatja felül.

[35] Az Étv. 51. § (3) bekezdése a Kúria megítélése szerint egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amikor kimondja, hogy a hatóság csak azt kötelezheti a munkálatok tűrésére, aki azok elvégzését akadályozza. Ez azt jelenti, hogy – főszabály szerint – a munkálatok elvégzésére kötelező határozatban nem lehet tűrésre kötelezni más személyt. A főszabály alóli kivétel az Étv. 51. § (3) bekezdésének szövegéhez kapcsolódóan az az esetkör, amikor az a személy, akinek tűrnie szükséges a munkálatok elvégzését konkrétan, ellenőrizhető módon – még a jókarbantartási kötelezési eljárás alatt – előre kijelenti, hogy akadályozni fogja a kötelezésben írtak megvalósulását.

[36] Jelen esetben a felperesek ilyen tartalmú nyilatkozatot az alperesi eljárás alatt nem tettek, az alperesi határozat azon tényállítása, mely szerint a tulajdonosok és a felperesek között jogvita áll fenn önmagában nem ad alapot a tűrésre kötelezés elrendeléséhez.

[37] A felülvizsgálati bíróság rámutat, az „elrendelt munkálatok elvégzésének akadályozása” nem csak aktív magatartást foglal magába, hanem – az elsőfokú bíróság okfejtésével szemben – kiterjed a passzív akadályozásra is. Az Étv. 51. § (3) bekezdése nem kizárólag szándékos akadályozáshoz köti a tűrésre kötelezés elrendelhetőségét, másrészt a jókarbantartási kötelezettség teljesítéséhez köthető tipikus tényállás az, hogy – mint a jelen esetben is – a tulajdonos vagy építtető akkor tudja elvégezni a kötelezésben foglaltakat, ha a szomszéd biztosítja az ingatlanába történő bejutást. Ennek megakadályozása passzív magatartás, ugyanakkor kimeríti az akadályozás fogalmát.

[38] Az iratokban nem lelhető fel olyan nyilatkozat – erre az alperes sem hivatkozott – , amelyben a felperesek a jókarbantartási kötelezési eljárás során előre elzárkóztak attól, hogy az ingatlanukat a szükséges munkálatok elvégzése erejéig a későbbiekben a szomszédos ingatlan tulajdonosainak a rendelkezésére bocsássák. Ilyen tartalmú felperesi nyilatkozat hiányában az Étv. 51. § (3) bekezdéséhez kapcsolódó főszabály érvényesül, vagyis a felperesek tűrésre kötelezése idő előtti, így sérti ezt a jogszabályi rendelkezést.

[39] A Kúria az Étv. 51. § (3) bekezdésének értelmezésekor elsődlegesen a nyelvtani értelmezés módszerét alkalmazta, amelyet alátámasztott a jogszabályhely és annak jogszabályi környezetének logikai és rendszertani értelmezése is. A korábban kifejtetteknek megfelelően a vizsgált rendelkezés egyértelmű, abból a jogszabályalkotó szándéka pontosan kitűnik, ebből következően a teleologikus értelmezés sem támasztotta alá az alperesi érvelést.

[40] A 2007. december 31-ig hatályos, az építésügyi hatósági kötelezési eljárásról szóló 40/1997. (XII. 21.) KTM rendeletnek az alperes által hivatkozott 3. §-a kötelezés alanyait határozza meg, ebben a körben visszautal az Étv. 51. §-ára, azt tágító rendelkezést nem tartalmaz.

[41] Az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 2009. szeptember 30-ig hatályos 44. § (2) bekezdés a) pontja a tűrésre kötelezést elrendelhetőnek minősíti a kötelezettséget kimondó határozatban, ha a végrehajtás elmaradása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna és ha a hatóság határozatát a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította. Ugyanakkor ezt a jogszabályhelyet a 25/2009. (IX. 30.) NFGM rendelet 2009. október 1-jétől hatályon kívül helyezte, majd az ÖTM rendeletet felváltó Eljr. már nem tartalmaz a tűrésre kötelezésre rendelkezést.

[42] A Kúria rögzíti, az Étv. végrehajtási rendeletei közül kizárólag az ÖTM rendelet tartalmazott rövid ideig – 2008. január 1-jétől 2009. szeptember 30-ig – olyan rendelkezést, amely lehetőséget biztosított a kötelezettséget kimondó határozatban – meghatározott feltételekkel – a tűrésre kötelezés elrendelésére. Ebből következően a történeti értelmezés sem támasztja alá az alperesi álláspontot.

[43] Az alperes által felhívott legfelsőbb bírósági és kúriai döntésekből nem következik az Étv. 51. § (3) bekezdésének fentiekkel szembeni értelmezése. A Bírósági Határozatok Gyűjteményében egy kúriai döntés található, amely érinti az Étv. 51. § (3) bekezdését. Ebben az ügyben a Kúria a Kfv.II.37.050/2016/11. szám alatt hozott ítéletet, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes és az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte a tényállás tisztázása okán.

[44] A törvényszék jogértelmezése megfelel az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak, mert az a normatartalomhoz kötött és nem lépi túl a jogértelmezés határát. A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem végezhet contra legem jogértelmezést, jelen esetben az irányadó jogszabály egyértelmű, a fentiekkel ellentétes jogértelmezés nem lehetséges.

[45] Nem vitás, hogy az alperesi határozatban foglalt kötelezés teljesítése a felperesek érdekeit szolgálná, annak elrendelése a II. rendű felperes bejelentése okán megindult eljárás eredményeként történt. Ugyanakkor ez a tény a tűrésre kötelezés elrendelésének jogszerűsége megítélésénél nem releváns.

[46] A Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet – részbeni indokolásbeli módosítással – hatályában fenntartotta.