BK ÍH 2023/46.

A törvényszék mint másodfokú bíróság a nyomozási bíró határozatát felülbíráló végzése és a kézbesítési ív lengyel nyelvre fordításával felmerült költséget 54 426 Ft-ban állapította meg, és akként rendelkezett, hogy ezt a díjat a megyei főügyészség előlegezi.

A végzés indokolása szerint a Be. 199. § (4) bekezdése korábban úgy rendelkezett, hogy a szakértői díjat az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előlegezi, amelyik a szakértőt kirendelte. Ugyanakkor a Be. 201. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szakértőre vonatkozó rendelkezések a tolmácsra is irányadók és tolmácson a szakfordítót is érteni kell. Ebből pedig az következett, hogy jelen esetben, mivel a fordítót a bíróság rendelte ki, a bíróságnak kellett a költséget előlegezni. A Be. 199. § (4) bekezdését azonban a 2020. évi XLIII. törvény módosította, és 2021. január 1-jétől a hatályos törvényszöveg úgy szól, hogy „a szakértő díját – jogszabályban meghatározottak szerint – a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság előlegezi”. A fordítóra történő alkalmazhatóságot a módosítás nem érintette. Változott tehát a jogalkotói akarat, s immár nem törvényi előírás, hogy a kirendelő hatóság előlegezi a költséget, ennek rendezését egyéb jogszabályhoz telepítette a jogalkotó. Ez a jogszabály a 11/2018. (VI. 12.) IM rendelet (továbbiakban: Rendelet), ami főszabályként, az 1. § (1) bekezdés b) pont bc) alpontjában úgy rendelkezik, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a bűnügyi költséget – így a fordítási díjat is – a nyomozási bíró eljárásában az ügyészség előlegezi. Mivel 2021. január 1-jétől nincs ettől eltérő törvényi rendelkezés, ezért a Rendelet 3. §-ában írtak – miszerint a „szakértő eljárásával kapcsolatban felmerült költséget és díjat a kirendelő szerv, az idézésre történt megjelenésével összefüggésben felmerült költséget és díjat az eljáró szerv előlegezi”, illetve „a szaktanácsadó, a tolmács és a fordító költségeinek és díjának előlegezésére az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell” – nem írhatják felül a főszabályt, mert a specialitás a törvényinél alacsonyabb jogszabályi szint miatt nem alkalmazható.

A végzéssel szemben a vármegyei főügyészség jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének indokolása szerint a Be. 199. § (4) bekezdésében hivatkozott jogszabály, azaz a bűnügyi költségek előlegezéséről szóló Rendelet 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a nyomozási bíró eljárásában az ügyészség előlegezi a bűnügyi költséget, ehhez képest azonban a 2. és a 3. § kivételeket sorol fel. A törvényszék azon álláspontja, hogy az 1. § (1) bekezdése alól csak törvény által lehet kivételeket tenni, erre maga a rendelet más szakasza nem alkalmas, téves jogértelmezésen alapul, és nincs tekintettel a rendelet belső logikájára és a rendszertani értelmezésre.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

Ahogy arra a törvényszék is utalt az indokolásában, az eljárási törvény korábban valóban expressis verbis rögzítette, hogy a szakértői díjat, illetve a Be. 201. § (1) bekezdése alapján vele egy tekintet alá eső tolmácsolási díjat az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előlegezi, amelyik a szakértőt kirendelte, míg a 2021. január 1. napjától hatályos Be. 199. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szakértő díját – jogszabályban meghatározottak szerint – a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság előlegezi. Ez azonban nem jelenti a jogalkotói akarat változását. A törvényben hivatkozott jogszabály, a bűnügyi költségek előlegezéséről szóló Rendelet – melynek megalkotására az igazságügyért felelős miniszter a Be. 866. § (2) bekezdés 5. pontjában kapott felhatalmazást – ugyanis nem változott.

Miután a büntetőeljárási törvény felhatalmazta az igazságügyért felelő minisztert, hogy a bűnügyi költségek előlegezésének szabályait rendeletben állapítsa meg, a fenti Rendeletben olyan, e tekintetben azóta is változatlan szabályozás született, amely meghatározta, hogy a büntetőeljárás egyes szakaszaiban melyik eljáró szerv előlegezi a bűnügyi költséget. Eszerint pedig a nyomozási bíró eljárásában – általános szabály szerint – valóban az ügyészség előlegezi a bűnügyi költséget. Ugyanakkor a jogalkotó a büntetőeljárás egyes résztvevői tekintetében kivételeket is megállapított. A Rendelet 3. § (1) bekezdése szerint a szakértő eljárásával kapcsolatban felmerült költséget és díjat a kirendelő szerv, az idézésre történt megjelenésével összefüggésben felmerült költséget és díjat az eljáró szerv előlegezi. A Rendelet ezen szakaszából következik, hogy – függetlenül attól, hogy az eljárás milyen szakaszban van – a szakértő, a szaktanácsadó, illetve a tolmács eljárásával kapcsolatban felmerült költséget és díjat a kirendelő szerv előlegezi, ami jelen eseten a törvényszék. Azt a jogértelmezést, hogy az egyébként törvény felhatalmazásán alapuló miniszteri rendeletben meghatározott főszabály alól csak annál magasabb szintű jogszabály, törvény engedhet kivételt, az ítélőtábla nem tartotta megalapozottnak, mert a Rendelet szabályai egységesen rendezik a bűnügyi költségek előlegezését, abból kiragadni egyes részeket szembe megy a Rendelet egységes szabályozásával.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 614. § (3) bekezdés a) pontja alapján eljárva, a (4) bekezdés szerinti tanácsülésen a törvényszék végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és megállapította, hogy a bűnügyi költségek előlegezéséről szóló Rendelet 3. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a törvényszék végzésének és a kézbesítési íveknek a fordításával kapcsolatban felmerült, összesen 54 426 forint fordítói díjat a törvényszék előlegezi.