2023. évi XLVI. törvény indokolás

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a törvény indokolása közzétételre kerül.

I. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alapján írásbeli alak előírása esetén a jognyilatkozat lényeges tartalmát írásba kell foglalni, és főszabályként a jognyilatkozatot az illető félnek alá kell írnia [Ptk. 6:7. § (1) és (2) bekezdés].

A technikai fejlődés folyamatosan új jognyilatkozati formákat tesz lehetővé. Az ezek által támasztott követelményeknek a Ptk. technológia-semleges megfogalmazással próbált eleget tenni a 6:7. § (3) bekezdésben azzal a rendelkezéssel, hogy írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Ilyen szabályozás mellett a bírói gyakorlatra van bízva annak eldöntése, hogy egy konkrét jognyilatkozati forma megfelel-e az írásbeliség követelményének. A forgalmi gyakorlatban azonban számos olyan nyilatkozati forma alakult ki, amelyek kapcsán nincs egységes bírói gyakorlat, így a szabályozás a jelenlegi formájában jogbizonytalanságot eredményez.

Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény 89. §-ával beiktatott Ptk. 6:7. § (3a) bekezdése szerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ingatlannal kapcsolatos, valamint az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi, illetve pénzügyi szolgáltatási jogviszonnyal összefüggésben elektronikus úton tett jognyilatkozat kizárólag akkor minősül írásba foglaltnak, ha annak tartalma írásjegyekkel rögzített és eleget tesz az elektronikus okirat létrehozására irányadó jogszabályi követelményeknek. Ezen jognyilatkozatok esetében kizárólag magasabb biztonsági szintet garantáló elektronikus formában hozható létre érvényes elektronikus okirat. A Ptk. azonban úgy írja elő, hogy a jognyilatkozat tegyen eleget az elektronikus okirat létrehozására irányadó jogszabályi követelményeknek, hogy ilyen általános követelményt jogszabály nem határoz meg.

Egyfelől tehát a hatályos szabályozás alapján nem alakult ki egységes bírói gyakorlat konkrét jognyilatkozati formák írásbelisége tekintetében, másrészt hatályos jogunk nem definiálja az elektronikus okiratot.

2014. szeptember 17. napján hatályba lépett a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 910/2014/EU európai parlamenti és tanács rendelet (a továbbiakban: eIDAS Rendelet), amely teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó az Európai Unió valamennyi tagállamában, így a szabályozási hiány pótlásakor az eIDAS Rendelet szabályaira is figyelemmel kell lenni.

A pénzügyi szektor elektronikus okirat-készítési gyakorlatában a nyilatkozattevő ügyfél a pénzügyi intézmény zárt informatikai rendszerében, biztonságos azonosítási eljárás keretében hagyja jóvá a nyilatkozatát. A veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 46. §-a és 47. §-a ugyan rendelkezik arról, hogy a pénzügyi szolgáltatási szerződés teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, ha azt a Magyar Nemzeti Bank által auditált elektronikus hírközlő eszköz vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszer útján kötötték, de nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy az ilyen módon létrehozott jognyilatkozat mennyiben felel meg az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatokkal szemben támasztott követelményeknek.

A törvényjavaslat a fentebb részletezett szabályozási hiányt az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) módosításával pótolja, egyrészt mert az E-ügyintézési törvény kimondott célja – többek között – a magánjogi jogviszonyok szélesebb körű elektronizálása, másrészt mert az E-ügyintézési törvény az eIDAS Rendelettel összhangban meghatároz olyan fogalmakat, amelyek az elektronikus okirat fogalmának megalkotásához és az elektronikus okiratok írásbeliségének törvényi definiálásához is szükségesek.

II. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) módosításának indoka, hogy a felszámolói díjszabás átfogó újragondolása vált szükségszerűvé az alábbi okokra figyelemmel.

Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 1992. január 1. napjától megegyezik a hatályos Cstv. szerinti díjmértékkel. Az általános felszámolásokban a felszámolót megillető 300 000 forint minimumdíj a 2009. szeptember 1. napján hatályba lépett módosításokkal került megállapításra. A hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díj szintén 2009. szeptember 1. napján került legutóbb módosításra.

A felszámolók díjazásának felülvizsgálata során megállapítható volt, hogy a felszámolói díjazás valorizációja, illetve méltányos emelése szükséges a felszámolási eljárások hatékony és eredményes lefolytatása érdekében. Tekintettel arra, hogy a felszámolók díjának fedezetét elsősorban a hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díjak képezik, ezért indokolt a hitelezői befizetésekre vonatkozó szabályozás rendezése is. A módosítás során szükséges a felszámolói díjkiegészítések alapját növelni, hogy a felszámolói díjak emelkedése végső soron ne az államháztartást terhelje.

A módosítás szabályozási rendszerbeli összhangja érdekében a csődeljárásban a vagyonfelügyelő díjazásának rendezése is indokolttá vált.

A módosítás a vagyonfelügyelők és felszámolók érdekeltségének növelését célozza az eljárások eredményes lefolytatásában, illetve a hatékony és színvonalas fizetésképtelenségi szakértői munka alapvető feltételeit teremti meg.

Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXIV. törvény 2022. január 1-jével paradigmaváltást hajtott végre a büntetőjogból származó egyes vagyoni igények és a felszámolásban jelentkező hitelezői igények kapcsolata terén. Az új szabályok szerint a felszámolási eljárásban végrehajthatóak az olyan büntetőjogi intézkedéssel, illetve kényszerintézkedéssel létrejövő vagyoni igények, amelyek célja valamilyen pénzösszeg – nem pedig egy konkrét dolog – biztosítása vagy elvonása. Az ilyen igények a felszámolásban az állam javára szóló hitelezői igényként jelennek meg, általuk az állam a büntetőjogi céljaira is részesedhet az adós vagyonából, az előre meghatározott kielégítési sorrendnek megfelelően.

Az új jogszabályi környezet alkalmazásának első időszakából származó tapasztalatok szerint a változtatás meghozta a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor a gyakorlat szembesült az új fogalmi rendszer alkalmazásának a nehézségeivel. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy szükségessé vált e fogalmaknak a Cstv. általános fogalomhasználatával összhangban történő pontosítása.

A módosítással megtörténik a fogalmak pontosítása, és a módosított fogalmaknak a teljes Cstv.-ben történő következetes átvezetése.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény módosítása pontosítást tartalmaz, amely szerint a Cstv. 79/A. § (2) bekezdésében meghatározott bűnügyi hitelezői igénybejelentés érvényesítése érdekében csak abban az esetben kell a határozat megküldésével írásban értesíteni a felszámolót és a felszámolást elrendelő bíróságot, ha bűnügyi hitelezői igény bejelentés még nem történt.

III. Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) módosítása a jogalkalmazói jelzésekre figyelemmel a jogértelmezést, joggyakorlást segítő pontosításokat tartalmaz.

IV. A törvénytervezet az állami vagyonjuttatással összefüggésben módosítja több jogszabály állami vagyon különböző kedvezményezettek részére történő ingyenes tulajdonba adására vonatkozó rendelkezéseit.

V. A törvénytervezet célja továbbá a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvényben (a továbbiakban: Fdvtv.) a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet végző személyek részére meghatározott nyilvántartás-vezetési és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó rendelkezések megállapítása. A törvénytervezet alapján a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (a továbbiakban: Hatóság) hatósági nyilvántartást vezet a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet végzők által forgalmazott és adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett termékeket először Magyarországon forgalomba hozó gyártókról, nagykereskedőkről, importőrökről (a továbbiakban együtt: termékregisztrátor). A nyilvántartás-vezetési és adatszolgáltatási kötelezettség egységes teljesítése és az így keletkezett adatok minél pontosabb és szélesebb körben történő felhasználhatósága érdekében a Hatóság az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett termékekről szintén hatósági nyilvántartást vezet. Az egyes termékek nyilvántartásba vételét a termékregisztrátorok kötelesek kérni a Hatóságtól a belföldi forgalmazás megkezdését megelőzően.

A dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet végzők adatszolgáltatása kapcsán keletkező adatokat a Hatóság feldolgozza, elemzi, különböző célokra átadja.

A piaci igények felmérése és a piac tisztaságának előmozdítása céljából az adatszolgáltatás és az adatfeldolgozás során keletkező adatmennyiséget a Hatóság a termékregisztrátorok és a dohánykiskereskedelmi-ellátó részére szerződés alapján, ellenérték fejében átadhatja. A jövedéki adóval kapcsolatos kockázatok elemzéséhez és a költségvetési csalás bűncselekmények megelőzése céljából a dohányboltok forgalmi adatait a Hatóság a nyilvántartás-vezetésről és adatszolgáltatásról szóló SZTFH rendelet szerinti rendszerességgel átadja az állami adó- és vámhatóság részére.

Az üzleti titokról szóló 2018. évi LIV. törvény, valamint az az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezéseivel való összhang érdekében és az átadásra kerülő adatkör jellegére tekintettel a két adatátadási jogcím törvényi szintű szabályozása szükséges.

A törvénytervezet továbbá megteremti az összhangot az egyes egészségügyi, egészségbiztosítási és gyógyszerészeti tárgyú törvények módosításáról szóló törvénymódosításnak a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Nvt.) módosítására irányuló szabályaival.

A törvénytervezet tartalmazza továbbá a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény gyakorlati jogalkalmazását segítő szövegpontosító módosításait.

A törvénymódosítás alapján, ha a felszámoló hivatalbóli felmentésére a felszámolók névjegyzékéből való törlés miatt kerül sor, a bíróság a felmentő végzés meghozatalával egyidejűleg másik felszámolót rendel ki, vagyis ebben az esetben nem szükséges az, hogy a felmentő végzés jogerőssé váljon, szem előtt tartva a felszámolási eljárások mielőbbi lefolytatásához fűződő társadalmi érdeket is. A Cstv. 27/A. § új (10b) bekezdése alapján továbbá ebben az esetben a felszámoló a felmentő végzésnek az őt megillető díjat és költségtérítést megállapító rendelkezése ellen élhet fellebbezéssel. Ennek indoka az, hogy a felszámolók névjegyzékéből való törlésről szóló határozattal szemben az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szerint van helye jogorvoslatnak, ezért a felszámolónak a névjegyzékből való törlésére tekintettel történő felmentése esetében jogorvoslati jogot csak a díjazás és költségtérítés tekintetében indokolt biztosítani.

A korábbi szabályozás alapján a felszámolók névjegyzékét vezető szerv, a Felszámolók Névjegyzékét Vezető Hatóság (a továbbiakban: FNVH) az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által vezetett minisztérium, illetve a tárca nélküli miniszter tevékenységének segítésére kijelölt Miniszterelnöki Kormányiroda önálló szervezeti egysége volt.

Az FNVH jogutódja a Hatóság a felszámolók egyes tevékenységeinek szabályozásával, a felszámolói szervezetrendszer feletti hatósági felügyelet és hatósági ellenőrzés gyakorlásával és szabályozásával kapcsolatos feladatokat ellátó, önálló szabályozó szerv, amely csak jogszabálynak van alárendelve.

A szervezeti változásra tekintettel indokolttá vált, hogy a felszámolási eljárás során a felszámolóbiztosnak az értékesítést megelőzően – amennyiben ez olyan ingatlant, vagyontárgyat érint, amelyről megállapítást nyert, hogy környezeti kárral vagy környezeti teherrel érintett – a továbbiakban már ne az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter, hanem a Hatóság elnöke hozzájárulását kelljen beszereznie.

A törvényjavaslat alapján a Cstv. 59. § (1) bekezdését érintő módosítás szerint a felszámoló díja az eladott vagyontárgyak bevétele és a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett követelések pénzbevétele együttes összegének alapulvételével 6%-ra emelkedik, illetve a felszámolói díjminimum 500 000 forint + Áfa összegben kerül megállapításra. Fontos újítás, hogy az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő bevétel 2%-a helyett 4%-a vehető díjként figyelembe. A törvénymódosítás alapján, ha a felszámolási eljárást sikertelen csődeljárás előzte meg, akkor is a fenti díjazás illeti meg a felszámolót.

A törvényjavaslat szabályozza, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja szintén 500 000 forint + Áfa azzal, hogy ebben az esetben a Cstv. 59. § (5) bekezdésének módosítására tekintettel a garantált díjminimum 350 000 forint + Áfa összegre emelkedik.

A felszámolási eljárás során az egyezség létrejötte, a cég fennmaradása és továbbműködése össztársadalmi és gazdasági érdek. Fontos ezért, hogy a felek érdekeltek legyenek az egyezségkötésben. Egyezség esetén a felszámolói díjminimum 500 000 forint + Áfa.

Gyakorlati tapasztalatok által indokoltan a módosítás lehetővé teszi a bíróság számára egyezségkötéskor a felszámolói díj csökkentését – a felszámoló által végzett munka alapján – a felosztható vagyontól függetlenül.

Az egységes jogalkalmazás érdekében rögzítésre kerül, hogy egyezség esetén a felszámolónak a díjkiegészítési számlára fizetési kötelezettsége nem keletkezik.

A Cstv. 59. § (2) bekezdésének módosítása által az eladott vagyontárgyak bevétele és a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett követelések bevétele alapján számított nettó felszámoló díjból a 4%-ot meghaladó részt kell befizetni, illetve a felszámolás alatti tevékenység esetén a felszámolói díjból a korábbi 1% helyett 2%-ot kell befizetni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára.

A törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy a befizetett, de fel nem használt nyilvántartásba vételi díjakat ne kelljen a hitelezők részére visszafizetni. A maradvány összege a díjkiegészítési számla alapját növeli a Cstv. 59. § (3) és (5) bekezdés szerinti kifizetésekre.

A Cstv. 79/A. § (2) bekezdésének módosításával a Cstv. fogalmi rendszerében megjelenik a bűnügyi hitelezői követelés – bűnügyi hitelezői igénybejelentés – bűnügyi hitelezői igény egymásra épülő fogalmi hármasa, amely összhangba kerül a Cstv. általános fogalomhasználatával.

A bűnügyi hitelezői követelés fogalma az igény vagy az igénybejelentés alapjául szolgáló követelést jelenti.

A bűnügyi hitelezői igénybejelentés fogalma pontosításra kerül, felhasználva a bűnügyi hitelezői követelés új fogalmát.

Megjelenik továbbá a bűnügyi hitelezői igény – szintén a bűnügyi hitelezői követelés fogalmát alkalmazva – a Cstv. fogalomrendszerével összhangban, amely az állami felszámoló által nyilvántartásba vett (előzetes vagy végleges) bűnügyi hitelezői követelést jelenti.

Az említett fogalmi hármasnak tartalmilag változatlanul a felszámolásban végrehajtható büntetőeljárási határozatok képezik az alapját. A felszámolásban végrehajtható határozatok tekintetében a törvényjavaslat nem tartalmaz változást.

A törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján lehetővé teszi, hogy a folyamatban lévő olyan felszámolási eljárásban, amelyben bűnügyi hitelezői igénybejelentésre került sor, a felszámolási zárómérleg elkészítése az állami felszámoló részére a kirendelésétől számított két év elteltével legyen kötelező.

A bűnügyi hitelezői igény összegeként a fedezetet biztosító zár alá vétel esetén a biztosított összeg és az értékesítés összege közül azt kell nyilvántartani és az adós felosztható vagyonából az az összeg képezi a kielégítés alapját, amelyik a felsoroltak közül alacsonyabb. Az értékesítést megelőzően a felszámoló megállapítja a vagyontárgy becsértékét, amellyel már a felszámoló számára nyilvánvalóvá válhat, hogy az adott vagyontárgy csak csökkentett vételáron lesz értékesíthető. Ez fontos információ a büntetőeljárást lefolytató szervek számára, ugyanis azt jelzi, hogy csökkenni fog a bűnügyi hitelezői igény, így a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás egy része nem fog megtérülni. Egy ilyen információ megalapozhatja, hogy a vagyonelkobzás biztosítása érdekében újabb vagyont érintő kényszerintézkedések érdekében történjen intézkedés. Erre tekintettel a törvénytervezet a Cstv. 79/D. § (2) bekezdésének módosításával az állami felszámoló – a 48. § (2) bekezdésében meghatározott értesítések megküldésével egyidejűleg – köteles lesz arra, hogy értesítse a büntetőeljárást lefolytató szervet az értékesítésre kerülő vagyonelemek becsértékéről. A Cstv. 48. § (2) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettség hiányában az állami felszámoló az értékesítésre kerülő vagyonelemek becsértékéről szóló értesítést az értékesítés megkezdésével egyidejűleg köteles megküldeni a büntetőeljárást lefolytató szervnek.

A törvénymódosítás a Cstv. 79/F. § (2) bekezdésében az egységes értelmezés érdekében 79/C. §-ra történő hivatkozás helyett konkrétan nevesíti, hogy az állami felszámolónak a vagyonfelosztási tervezet jóváhagyása esetén intézkednie kell a korábban zár alá vételt elrendelő nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság általi zár alá vétel ismételt elrendelése érdekében történő megkeresése iránt.

A bűnügyi vagyont érintő felszámolási eljárásokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalata alapján az ilyen ügyek általánosságban különösen bonyolultnak tekinthetőek. Az állami felszámolót terheli a bűnügyi hitelezői igény nyilvántartásba vétele, amellyel kapcsolatban komplex és soron kívüli iratáttekintés szükséges, ezen felül az állami felszámoló szorosan együttműködik a zár alá vétel törlése iránt a büntetőeljárásban eljáró bűnügyi szervekkel, illetve a közhiteles és egyéb nyilvántartások vezetőivel, továbbá kapcsolatot tart a magyar állam bűnügyi hitelezői követelésének megfelelő kielégítése érdekében a magyar állam képviselőjeként eljáró állami adó- és vámhatósággal. Az állami felszámoló által elvégzett tevékenységre és munkateherre figyelemmel indokolt ezekben az esetekben az állami felszámoló díjának emelése.

Átmeneti rendelkezés.

A rendelkezés szövegcserés módosító rendelkezéseket tartalmaz a felszámolói díjak, illetve a nyilvántartásba vételi díjak egységesítése érdekében.

A Cstv. 12. § (1) bekezdésének módosítása a csődeljárásban a nyilvántartásba vételi díj összegét legalább 10 000 forint és legfeljebb 200 000 forint összegben határozza meg.

A Cstv. 16. § (4) bekezdésének módosításával a törvényjavaslat alapján a csődegyezség jóváhagyása esetén a vagyonfelügyelőt legalább 500 000 forint + Áfa összeg illeti meg.

A Cstv. 24/A. § (2) bekezdésének módosítása azt célozza, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő díja jogi személyiség nélküli adós esetén 400 000 forint + Áfa, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 600 000 forint + Áfa.

A Cstv. 45/A. § (3) bekezdése módosításával a felszámolási eljárás Cstv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti megszüntetése esetén a felszámolót legalább 300 000 forint + Áfa összeg illeti meg.

A Cstv. 46. § (7) bekezdése módosítása a felszámolási eljárásban a hitelezők nyilvántartásba vételéhez szükséges befizetendő minimum díj 5 000 forintról 20 000 forintra, illetve maximum 200 000 forintról 400 000 forintra történő emelését tartalmazza.

A Cstv. 49/A. § (4) bekezdése módosításával az egyértelmű jogalkalmazás érdekében rögzítésre kerül, hogy ártárgyalás tartására legfeljebb egy alkalommal kerülhet sor értékesítés (pályázat, illetve árverés) esetén, leszámítva az elektronikus rendszert érintő üzemzavar esetét.

A Cstv. 50. § (6) bekezdése módosítása a közbenső mérleg jóváhagyásakor kiutalható minimum díjelőleg összegét emeli meg, érdekelté téve a felszámolót a vagyonértékesítés és követelésbehajtás során, továbbá a módosítás hatályon kívül helyező rendelkezései alapján, ha a felszámolási eljárást sikertelen csődeljárás előzte meg, akkor is az általános díjelőleg illeti meg a felszámolót.

A törvényjavaslat a Cstv. 79/A. § (2) bekezdésében szereplő fogalmi változásokkal összefüggő pontosítást tartalmaz a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában.

A Cstv. 59. § (5) bekezdésének módosításával rendezésre került az egyszerűsített felszámolási eljárásokban kifizethető felszámolói díjminimum.

A Cstv. 66. § (2a) bekezdése a stratégiailag kiemelt jelentőségű felszámolási eljárásokban szabályozza az ideiglenes vagyonfelügyelőként eljáró állami felszámoló díját.

A törvényjavaslat Cstv. 79/A. §–79/F. §-t érintő módosításai a Cstv. 79/A. § (2) bekezdésében szereplő fogalmi változásokkal összefüggő terminológiai pontosítást tartalmaznak.

A törvényjavaslat továbbá megnevezésben is következetesen különbséget tesz a bűnügyi hitelezői követeléssel érintett felszámolásban korábban kirendelt felszámoló, valamint a Cstv. 79/A. § (7) bekezdése szerinti állami felszámoló között, ez utóbbit a IV/A. Fejezetben „állami felszámolóként” nevesítve.

A törvényjavaslat a Cstv. 79/B. §-ában pontosítja a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényre vonatkozó hivatkozást.

Hatályon kívül helyező rendelkezés.

A módosítás alapján a szabályozás azon létesítményekre is kiterjed, amelyek hőközvetítő folyadék keringetésével – nem termálvízzel – nyerik ki és hasznosítják a geotermikus energiát, azonban tevékenységüket a felszíntől mért 150 méteres mélységet meghaladóan folytatják. A módosítás nyomán valamennyi folyadék cirkuláltatással történő geotermikus energiakinyerési tevékenység építési engedélyezési hatáskörbe kerül.

A rendelkezés kezeli azt az esetet, ha a geotermikus védőidom kijelölését követően a geotermikus energia kinyerésére és hasznosítására irányuló szerződés nem jön létre. Ebben az esetben a bányászati jogot nem képviselő geotermikus védőidom törlése szükséges.

Átmeneti rendelkezés.

A módosítás törvényi szinten rendezi a bányatérképek bányafelügyeletnek történő megküldésének kötelezettségét, ezzel megteremtve annak lehetőségét, hogy a mulasztó bányavállalkozókkal szemben a bányafelügyelet hatósági intézkedést alkalmazhasson.

A biztonsági övezettel kapcsolatos tilalmak megszegése esetén alkalmazandó eljárásrend megváltozott, amelynek következtében az üzemeltetőnek már nem kötelezettsége a jogsértés megszüntetése iránt intézkedni, ha a jogsértést elkövető ingatlantulajdonos a felhívásának nem tett eleget, hanem elegendő az ingatlantulajdonost a jogsértés megszüntetésére felszólítania, majd nem teljesítés esetén a bányafelügyelethez fordulni. Az ingatlantulajdonos a szabályozás változása miatt már nem tudja akadályozni az üzemeltetőt a jogellenes állapot megszüntetésében, ezért nem indokolt hatályban tartani az erre vonatkozó kimentő szabályt.

A törvénymódosítás pontosítja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.), valamint – a kivezetésre szánt állami vagyon esetében – az MVH Zrt. és a Nemzeti Földügyi Központ közös tulajdonosi joggyakorlása alatt álló állami tulajdonú ingatlanok tekintetében a tulajdonosi joggyakorló személyének törvényi meghatározását, összhangban a Vtv. főszabály szerinti tulajdonosi joggyakorló kijelölő rendelkezésével, mely szerint a rábízott állami vagyon felett az államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét tulajdonosi joggyakorlóként az MNV Zrt. gyakorolja.

A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap által az állam tulajdonába térítésmentesen átadott eszközök tekintetében nem indokolt fenntartani a speciális vagyongazdálkodási szabályokat egyrészt azért, mert a vagyon jórészt felhasználásra került, másrészt pedig azért, mert az átadott vagyon felhasználására eredetileg kitűzött cél az általános vagyongazdálkodási eszközökkel is elérhető.

A dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet végzők nyilvántartásvezetési és adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítéséhez az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett termékeket Magyarországon először forgalomba hozó személyek nyilvántartásba-vételéhez szükséges értelmező rendelkezés.

A törvényjavaslat rögzíti továbbá, hogy az Fdvtv. alkalmazásában a dohányzási célú gyógynövénytermék az Nvt. által ekként meghatározott termék, azaz növény-, gyógynövény- vagy gyümölcsalapú termék, amely nem tartalmaz dohányt és hevítéssel, vagy égési folyamat során fogyasztható.

Az egységes jogalkalmazás érdekében indokolt szabályozni, hogy az Fdvtv. alkalmazásában a 15/D. §-ban megjelenő új csomagolási egység fogalom alatt az Nvt. 1. § m) pontja szerinti fogalmat kell érteni.

A törvénymódosítás megteremti a termékregisztrátorokra vonatkozó hatósági nyilvántartás vezetésével és a dohánytermék-kiskereskedelmi forgalmi adatok átadhatóságával kapcsolatos hatáskört.

Az Fdvtv.-ben az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter által ellátott feladatokat a jövőben egységesen a kormányrendeletben e feladatok ellátására kijelölt miniszter látja el, így indokolt a rendelkezést a feladat címzettjének változása miatt újra megállapítani.

A megváltozott gazdasági környezet kihatással van a dohányipari ellátási lánc minden szereplőjére. Az energiához történő hozzáférés nehézségei, illetve az inflációs környezet veszélyezteti az ellátási lánc szereplőinek gazdasági helyzetét. A dohánykiskereskedelmi-ellátó fokozott szerepvállalása szükséges ezen kockázatok csökkentésére, hogy adott esetben szolgáltatóként a dohányipari ellátási lánc további feladatait tudja átvállalni, garantálva az ellátásbiztonságot.

Az Fdvtv. 15/A. § (3) bekezdés és 15/B. § (8) bekezdés módosításával a dohánytermékeknek a dohány-kiskereskedelmi ellátó raktáraiba történő logisztikája racionalizálódik, továbbá az ellátásbiztonság erősödik, tekintettel arra, hogy a módosítás lehetőséget teremt arra, hogy a dohány-kiskereskedelmi ellátó is közre tudjon működni az egyes termékek beszállításában.

Az Fdvtv. 15/D. § módosításával pontosításra kerülnek a kizárólagosan dohányboltban forgalmazható termékek kapcsán a dohánytermék-kiskereskedői tevékenység során érvényesítendő kihelyezési és polckép szerződés megkötésére vonatkozó szabályai.

Az Fdvtv. új címmel egészül ki a már jelenleg is működő nyilvántartásvezetési és adatszolgáltatási kötelezettség egységes teljesítéséhez szükséges, törvényi szintű szabályok megalkotásával.

A Hatóság által a termékregisztrátorokról vezetett hatósági nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések meghatározzák a nyilvántartásba-vételi kötelezettségre, a nyilvántartott adatokra, azok módosítására és közhitelességére vonatkozó szabályokat. A nyilvántartásba történő bejegyzésüket követően a termékregisztrátorok számára a termékregisztrációs portál használatához a Hatóság biztosítja a felhasználónevet. A termékregisztrátor az általa bejelentett adataiban bekövetkezett változásokról a változást követő nyolc napon belül köteles a Hatóságot tájékoztatni.

E § tartalmazza a Hatóság által az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett termékek tekintetében a hatósági nyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettséget, amely kiegészül a hatósági azonosító kiadására és az adatok közhitelességére vonatkozó rendelkezéssel.

A törvénymódosítás rögzíti a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet végzők által szolgáltatott forgalmi adatok, az azokból készített elemzések, kimutatások átadásának szabályait.

A forgalmi adatoknak a termékregisztrátorok és a dohánykiskereskedelmi-ellátó részére történő hozzáférhetőségét szükséges biztosítani annak érdekében, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet végzők állammal szemben vállalt ellátási kötelezettségének teljesítését, a fogyasztói piac igényeinek lefedését és ezáltal a dohánytermékek fekete piacának visszaszorítását a Hatóság ezúton is elősegítse. Ezen célból továbbá a Hatóság a rendelkezésére álló forgalmi adatokat a jövedéki adóval kapcsolatos kockázatok elemzése és a költségvetési csalás bűncselekmények megelőzése céljából átadja az állami adó- és vámhatóság részére.

Figyelemmel arra, hogy a fentiek szerint átadásra kerülő adatok üzleti titoknak minősülnek, az azok továbbítására vonatkozó szabályokról törvényben szükséges rendelkezni.

Átmeneti rendelkezés a jelenleg a Hatósághoz önként bejelentkezett termékregisztrátorok adatainak hivatalból történő nyilvántartásba vételére vonatkozóan. A jelenleg a Hatóságnál önként beregisztrált termékregisztrátorok adminisztrációs terhének csökkentése érdekében a nyilvántartásba-vételt hivatalból elvégzi a Hatóság, így új nyilvántartásba vételi kérelmet nem kell benyújtani a korábban már regisztrált termékregisztrátoroknak.

Az átmeneti rendelkezés a polckép-szerződésre vonatkozó új rendelkezések alkalmazásának időpontját határozza meg.

A rendelkezésekben rögzített feladatot ellátó személy kijelölésére felhatalmazást adó törvényi rendelkezés megalkotása.

A felhatalmazó rendelkezés pontosítása a nyilvántartásvezetés és az adatszolgáltatás új törvényi rendelkezései okán.

Szövegcserés módosító rendelkezések a kapcsolódó törvények, illetve az Fdvtv. fogalomrendszerének koherens használata, valamint a dohánykoncesszióval kapcsolatos egységes feladatellátás érdekében.

Hatályon kívül helyező rendelkezés.

A csomaglogisztikai piaci folyamatokat az elmúlt időszakban leginkább az e-kereskedelem előretörése határozta meg. A lakosság digitális érettségének növekedése és az elektronikus információgyűjtés széleskörű elterjedtségének trendszerű változása mellett a COVID–19 okozta járványügyi időszak különösen és jelentősen megváltoztatta a fogyasztói szokásokat, így a preferált csomagátvételi csatornákat.

Az ehhez kapcsolódó legfontosabb piaci folyamat az, hogy az e-kereskedelmet kiszolgáló postai szolgáltatók és saját kézbesítést ellátó e-kereskedők egyre inkább meg kívánnak felelni a fogyasztói igényeknek. Az erre reagáló webáruházi és postai szolgáltatói törekvések térnyerése mindenképpen előremutató, de az eltérő eszközökből és megoldásokból következő eltérő szolgáltatási színvonal a fogyasztók számára érdeksérelmet okozhat.

A fogyasztói érdekek védelme tehát egységes szolgáltatási színvonalat követel meg, amely csak abban az esetben biztosítható, ha a jelenleg különböző funkcionalitású, illetve műszaki kialakítású csomagautomaták (kézbesítést lehetővé tevő automatizált eszközök) minimális standardizáltsága rendeleti szabályozásban megjelenik. Az erre vonatkozó végrehajtási rendeletben való szabályozási felhatalmazást a postai szolgáltatók és a saját kézbesítés keretében ilyen eszközök útján történő árut a megrendelők számára rendelkezésre bocsátó webáruházak tekintetében egységesen a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Postatv.) tudja megteremteni.

A lakosság digitális érettségének növekedése és az elektronikus információgyűjtés széleskörű elterjedtsége a gyakorlati tapasztalatok szerint indokolatlanná teszi a Postai Szolgáltatások Általános Szerződési Feltételei nyomtatott verziójának használatát, amelynek minden postai szolgáltatóhelyen való rendelkezésre állása jelenleg törvényi kötelezettség. A lakosság az egyes postai szolgáltatások kiválasztása során tipikusan vagy a korábbi gyakorlati ismeretei vagy a postai szolgáltató alkalmazottjával folytatott személyes egyeztetés alapján dönt. A jogi személyek esetében pedig a döntés a külön írásba foglalt szerződés szerinti ismereteken alapul. A kizárólag elektronikus úton (pl. a szolgáltató honlapján) történő tájékoztatás és elérhetővé tétel a 21. századi szolgáltatói gyakorlatban már széles körben elterjedt, a postai szolgáltatási ágazatban (a szolgáltatás jellemzője alapján) sincs olyan különös érdek, amely a nyomtatott formájú hozzáférés fenntartását indokolná. Ugyanakkor a lakosság által leggyakrabban igénybevett postai szolgáltatások díjszabásának minden postai szolgáltatóhelyen, nyomtatott formában való megtekinthetőségét biztosítani továbbra is kötelezettsége marad a postai szolgáltatóknak. A törvényjavaslat összhangban van mind a Ptk., mind a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény általános szerződési feltételekre vonatkozó előírásaival.

A megváltozott fogyasztói szokásokat figyelembe véve a postacsomagok vonatkozásában indokolt a húsz kilogrammos tömeghatár tíz kilogrammra való csökkentése. A módosítás összhangban áll az uniós szabályozással, tekintve, hogy a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatások minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 3. cikkének (4) bekezdése értelmében az egyetemes postai szolgáltatás biztosítása a postacsomagok vonatkozásában tíz kilogramm tömeghatárig kötelező, a tíz kilogramm tömeghatár felemeléséről való döntés a tagállamok egyedi mérlegelési jogkörébe tartozik.

Az egyetemes postacsomagok a teljes postai csomag mennyiség 4%-át teszik ki, az egyetemes postacsomagok mennyiségének pedig mindösszesen 4%-a 10 kg-t meghaladó tömegű csomag. A megfelelő és elérhető helyettesítő termék (üzleti csomag) a postai termékportfolióban rendelkezésére áll.

A törvénymódosítás összhangban áll az európai posták által alkalmazott gyakorlattal is. Egy, az European Regulators Group for Postal Services egyetemes postai szolgáltatás tartalmát felmérő tanulmánya szerint 2021-ben már az Európai Unió tagállamainak közel felében 10 kg volt a belföldi és a nemzetközi kimenő egyetemes postacsomag súlyhatára.

A Közép-Kelet-Európai régióban a környező országok – így Ausztria, Csehország, Horvátország, Románia, Szlovénia és Szlovákia – mind a belföldi, mind a nemzetközi kimenő egyetemes postacsomag tekintetében a 10 kg-os súlyhatárt alkalmazzák.

Az Irányelv alapján attól függetlenül, hogy az egyes tagállamok a postacsomagok esetében hogyan határozzák meg az egyetemes szolgáltatás tömeghatárát, a más EU tagállamból érkező és legfeljebb 20 kilogramm tömegű postai csomagok kézbesítéséről a területükön gondoskodnak, amely rendelkezésnek a kijelölt egyetemes szolgáltató eleget is tesz.

A lakosság postai szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szokásaiban tapasztalható változások, a közmű és közszolgáltatók által küldött küldemények egyre erősödő digitalizációja, valamint az elektronikus ügyintézés (ideértve a hivatalos iratok hatóságok által történő közlését is) dinamikus elterjedésének következtében a letéti úton kézbesített postai küldemények száma az utóbbi három évben 30%-kal csökkent, amely alapján indokolttá vált a 25 ezernél nagyobb népességszámú településeken a lakosságszám szerinti kézbesítési pontok létesítésére vonatkozó előírás felülvizsgálata és módosítása. A módosítás egyrészt a harmincezernél nagyobb lakosságszámú települések esetében határozza meg a kézbesítési pontok lakosságszám szerinti előírását, másrészt azok harmincezer lakosonkénti létesítésére tesz javaslatot.

Az egyetemes postai szolgáltatás alapvető jellemzője és egyben kötelezettsége az, hogy meghatározott minőségben és megfizethető ár ellenében, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden felhasználó számára legyen elérhető. Ezt figyelembe véve az Irányelv azt várja el a tagállamoktól, hogy annak biztosítására tegyenek megfelelő lépéseket, hogy a közönség-kapcsolati pontok és a hozzáférési pontok sűrűsége vegye figyelembe a szolgáltatást igénybe vevők igényeit. Ennek részletes szabályait a postaügyért felelős miniszter a Postatv. alapján az Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződésben határozza meg, amelynek kötelező és részletes tartalmára vonatkozó szabályokat a Postatv. 19. §-a tartalmazza. Mindezekre tekintettel az egyetemes postai szolgáltatás ellátására vonatkozó egyes mutatók és követelmények részletes megállapítása az állam – mint az egyetemes szolgáltatás biztosításának kötelezettje – és az egyetemes postai szolgáltató – mint az állami feladatot végrehajtó – közötti szerződésben történik. A felvételi pontokra vonatkozó követelmények részletes meghatározását sem indokolt külön a Postatv.-ben is meghatározni, tekintettel arra, hogy azt az Egyetemes Postai Közszolgáltatási Szerződés tartalmazza és szabályozza.

Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 6:7. § (3a) bekezdésében foglalt szabályozási tartalom az elektronikus magánokiratokra vonatkozó, az E-ügyintézési törvény módosításával kialakítandó szabályozás részét fogja képezni, szükséges e szabályok hatályon kívül helyezése.

A módosítás az E-ügyintézési törvény kiegészítéséről rendelkezik, és az egyszerű elektronikus aláírás fogalmát határozza meg az eIDAS Rendelettel összhangban.

A Ptk. 6:7. § (2) bekezdése szerint a papír alapon rögzített jognyilatkozat írásba foglaltságának feltétele, hogy azt a nyilatkozó fél aláírja, a 6:7. § (3) bekezdés szerint pedig írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

A módosítás úgy oldja meg az elektronikus magánokiratok írásbeliségével kapcsolatos jogértelmezési bizonytalanságot, hogy az E-ügyintézési törvényjavaslat szerinti 104/B. § (1) bekezdése az eIDAS Rendelet elektronikus dokumentum – a törvényjavaslathoz igazított – fogalmára építve meghatározza a Ptk. 6:7 § (2) és (3) bekezdésének is megfelelő, azaz az írásba foglaltnak minősülő jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat általános fogalmát.

A törvényjavaslat szerint az elektronikus magánokiratban megtett jognyilatkozat írásba foglaltnak minősül. Az elektronikus magánokirat pedig olyan elektronikus dokumentum, amelyet a nyilatkozó fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással (E-ügyintézési törvény 1. § 22. pont) és elektronikus időbélyegzővel látott el. Ezzel a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az írásba foglaltnak minősülő elektronikus magánokirat létrehozásához az elektronikus dokumentum – legalább fokozott biztonságú – elektronikus aláírása is szükséges. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése hatályban marad, így a jognyilatkozatot a továbbiakban is írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra is, a törvényjavaslat elektronikus magánokiratnak minősíti azt az elektronikus dokumentumot is, amit a nyilatkozó fél azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatással hitelesít (AVDH).

A törvényjavaslat fenntartja azt a szabályozást, amely szerint bizonyos jogviszonyokban csak a szöveg formájában tárolt jognyilatkozat minősülhet írásbelinek [Ptk. 6:7. § (3a) bekezdés]. A 104/B. § (2) bekezdése tartalmazza az elektronikus dokumentum fogalom meghatározásához igazított Ptk.-beli szabályt az öröklési jogi, családjogi, társasági jogi jogviszonnyal összefüggésben tett jognyilatkozatokat tartalmazó elektronikus magánokiratokra vonatkozóan.

A pénzügyi, biztosítási szektor digitalizációs fejlődésének biztosítása érdekében, illetve az ezen a téren már elért eredmények megőrzése érdekében szükséges annak kimondása a 104/B. § (3) bekezdésben, hogy a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szervezetek által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában az írásbeliség követelményének az ügyfél által – az aláírás időpontjának azonosítására is alkalmas – egyszerű elektronikus aláírással ellátott jognyilatkozatot tartalmazó elektronikus magánokirat is megfelel, ha a pénzügyi intézmény őt auditált elektronikus hírközlő eszköze vagy elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszere útján azonosította. Ez a szabályozás alkalmas a pénzügyi, biztosítási szektorban kialakított ügyfél-azonosítási, technikai fejlesztések elismerésére és azok további fejlesztését is ösztönzi.

A módosítás nem határoz meg konkrét technológia követelményeket az egyszerű aláírás tekintetében, így a pénzügyi szektor szereplői által a pénzforgalmi megbízások hitelesítése körében széles körben alkalmazott, a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) szerinti erős ügyfél-hitelesítési megoldás (például a nyilatkozatot tevő fél szervezetnél regisztrált telefonszámára SMS üzenetben megküldött aláíró kód megadása) is megfelel az egyszerű aláírás követelményének. Ebből következően egyszerű elektronikus magánokiratnak minősül például a Psztv. szerinti erős ügyfél-hitelesítési eljárásban szabályszerűen megtett ügyfélnyilatkozatot tartalmazó elektronikus dokumentum is. A módosítás egyúttal alkalmas arra is, hogy a pénzügyi szektorban alkalmazott – jelenleg a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 46. § és 47. §-ban szabályozott – gyakorlatoknak hosszabb távú jogszabályi hátteret biztosítson.

A módosítás nem tér el attól a szabályozási koncepciótól, amely szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325. §-a határozza meg, hogy egy magánokirat mikor teljes bizonyító erejű, így ez a szabályozás a továbbiakban is irányadó az elektronikus magánokiratok tekintetében. Figyelemmel azonban arra, hogy a módosítás a törvényjavaslat szerinti 104/B. § (3) bekezdésben az elektronikus magánokirat egy különös formáját határozza meg, indokolt ebben a jogszabályban rendelkezni e magánokirati forma esetleges teljes bizonyító erejéről. Ahhoz, hogy az e különös elektronikus magánokirati formára vonatkozó szabály betölthesse rendeltetését, és ez a különös elektronikus magánokirati forma széles körben alkalmazható legyen, szükséges – a fentiekből következően a jelen törvényjavaslat szerinti módosításban – annak kimondása a 104/B. § (4) bekezdésben, hogy a 104/B. § (3) bekezdése szerinti elektronikus magánokirat is teljes bizonyító erővel rendelkezik.

A pénzügyi, biztosítási szektor működési gyakorlatára figyelemmel nem indokolt az e szektorokban működő szervezetek által nyújtott szolgáltatásokkal összefüggésben keletkező elektronikus magánokiratok teljes körére vonatkozóan megkövetelni a szöveg formájú rögzítettséget ahhoz, hogy azok írásba foglaltnak minősülhessenek. Olyan szabályozás kialakítására van szükség, amely – a jogbiztonság követelményére is figyelemmel – csak a mindenképpen indokolt körben szabja az írásba foglaltság feltételéül a jognyilatkozat szöveg formájú rögzítettségét. E szempontokra figyelemmel az E-ügyintézési törvény törvényjavaslat szerinti 104/B. § (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy az érintett szektorokban a szöveg formájú rögzítettség a szerződések megkötése, módosítása és megszüntetése esetén feltétele az írásba foglaltságnak.

Az E-ügyintézési törvény törvényjavaslat szerinti 104/B. § (6) bekezdése az eIDAS rendelet 3. cikk 35. pontja szerinti fogalom meghatározásra építve határozza meg a törvényjavaslat szabályozási tárgyához igazodóan az elektronikus dokumentum fogalmát.

A videobanki és internetbanki szolgáltatások alkalmazásának igénye a veszélyhelyzet ideje alatt jelentős mértékben megnövekedett, továbbá a videobanki és internetbanki szolgáltatások széles körű alkalmazása hosszú távon elősegíti a digitalizációs törekvések megvalósítását, ezért a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 46. és 47. §-a fenntartotta a veszélyhelyzet ideje alatt bevezetett azon szabályozást, amely rendelkezett az auditált elektronikus hírközlő eszközzel, illetve elektronikus ügyfél-azonosító és nyilatkozattételi rendszer útján tett jognyilatkozat teljes bizonyító erejéről.

Figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat szerinti módosítás definiálja az elektronikus magánokiratot, és lényegében e fogalmi körbe vonja a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 46. § (1) bekezdése szerinti magánokiratot is, indokolt az e magánokiratokhoz kapcsolódó, a 46. § és 47. §-ban foglalt további szabályokat is – a törvényjavaslat szerinti fogalom meghatározáshoz igazítottan – az elektronikus magánokiratokra vonatkozó törvénymódosítás részeként szabályozni. Erről rendelkezik az E-ügyintézési törvény törvényjavaslat szerinti 104/C. §-a, azzal hogy fogyasztó alatt e jogszabály alkalmazásakor a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 3. pontja szerinti fogyasztót kell érteni.

A törvényjavaslat az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 32. § (2) bekezdésének módosításával egyértelművé teszi, hogy az ügyvéd azt a természetes személyt, akit nem ismer, vagy akinek a személyazonosságát illetően kétsége merül fel, az eIDAS Rendeletnek megfelelő ellenőrzés útján is azonosíthatja. Ez a módosítás várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben gyorsan kiépüljön erre egy piaci minősített bizalmi szolgáltatói szolgáltatás-csomag. A törvényjavaslat azt is egyértelművé teszi, hogy az ügyvéd a személyazonosságot a Kormány által kötelezően biztosított elektronikus azonosítási szolgáltatás igénybe vétele útján is ellenőrizheti.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény módosítása pontosítást tartalmaz, amely szerint a Cstv. 79/A. § (2) bekezdésében meghatározott bűnügyi hitelezői igénybejelentés érvényesítése érdekében csak abban az esetben kell a határozat megküldésével írásban értesíteni a felszámolót és a felszámolást elrendelő bíróságot, ha a bűnügyi hitelezői igény bejelentés még nem történt.

A törvényjavaslat szerint az állami tulajdonban álló Pomáz, külterület, 0311/1, 0311/3 és 0311/4 helyrajzi számú ingatlanok és a rendeltetésszerű használatukhoz szükséges, az ingatlanokban található ingóságok a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) és a Vtv. 36. § (1) bekezdése alapján ingyenesen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület tulajdonába kerülnek a kedvezményezett által átvállalt állami közfeladatok, közhasznú szociális és egészségügyi feladatai ellátásának elősegítése érdekében.

A törvényjavaslat a korábban egyetemi tulajdonba került ingatlanban található ingóságok vagyonkezelőjének személyét pontosítja.

A módosítás a hatósági nyilvántartások vezetésével kapcsolatos új feladatok megjelenítéséről rendelkezik a Hatóság elnökének jogköreinél.

A Bakonybél, belterület 783 és 784 helyrajzi számú ingatlanok Katolikus Karitász részére kerülnek átadásra az egyházi jogi személy karitatív és szociális feladatainak ellátása céljából.

Figyelemmel arra, hogy a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 46. § és 47. §-ában foglalt szabályozási tartalom az elektronikus magánokiratokra vonatkozó, az E-ügyintézési törvény módosításával kialakítandó szabályozás részét fogja képezni, szükséges e szabályok hatályon kívül helyezése.

Az Nvtv. 13. § (3) bekezdése és a Vtv. 36. § (1) bekezdés alapján az állami tulajdonban álló ingatlanok, valamint az ingatlanban található ingóságok (a továbbiakban együtt: vagyonelemek) ingyenesen átadásra kerülnek Kézdivásárhely Megyei Jogú Város részére.

A vagyonelemek tulajdonjogát Kézdivásárhely Megyei Jogú Város terhekkel és kötelezettségekkel együtt szerzi meg.

A román Polgári Törvénykönyv 627. cikk (1) bekezdésének megfelelően – amely szerint kizárólag maximum 49 év határozott időre kerülhet előírásra elidegenítési tilalom – került megállapításra a törvényjavaslat elidegenítési jog előírására vonatkozó, sarkalatos rendelkezése.

Az ingatlanok tulajdonátruházására azzal a feltétellel kerülhet sor, hogy az épületeket terhelő kötelezettségeket és tulajdonátruházással kapcsolatos valamennyi költséget Kézdivásárhely Megyei Jogú Város teljeskörűen átvállalja, és a vagyonelemek használatát a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete ezirányú kérelme esetén az Egyesület számára biztosítja a MNV Zrt., valamint az Egyesület között fennálló megbízási szerződés szerinti időtartamban.

A tulajdonosi joggyakorló készíti elő a vagyonelemek tulajdonátruházásának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzésére alkalmas szerződést és köti meg Kézdivásárhely Megyei Jogú Város képviselőjével. Az elidegenítési tilalom fennállását tulajdonátruházási szerződésben kell rögzíteni.

Az ingatlanok forgalmi értékét könyv szerinti értéken kell meghatározni, míg az ingóságok forgalmi értékeként, a független szakértő által megállapított forgalmi értéket kell megjelölni a tulajdonátruházási szerződésben.

A rendelkezés célja, hogy a törvényjavaslattal megállapított, módosított vagy hatályon kívül helyezett Fdvtv. 15/C. §-ának, 15/D. §-ának és 15/F. §-ának a törvényjavaslattól eltérő tartalmú módosítására 2024. január 1. napjától az egyes bányászati és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXIV. törvénnyel ne kerüljön sor.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.

Jogharmonizációs és notifikációs záradék.