BÜ BH 2023/5

[1] A törvényszék a 2021. május 6. napján kihirdetett ítéletében a 2019. április 22. napjától 2019. április 24. napjáig őrizetben, azt követően letartóztatásban lévő terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek.], ezért őt a bíróság – mint erőszakos többszörös visszaesőt – életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés-büntetést fegyházban kell végrehajtani. A bíróság a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra legkorábban 30 év letöltése után bocsátható.

[2] A terhelt által felmentésért, a védője által elsődlegesen megalapozatlanság miatt felmentésért, másodlagosan téves minősítés miatt és enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. október 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére rótt bűncselekményt életveszélyt okozó testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) és (8) bek.] minősítette, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 10 év fegyházbüntetésre enyhítette. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Mellőzte a bűnjeljegyzék 9. tételszám alatti bűnjelre vonatkozó ítéletéti rendelkezést, valamint megállapította, hogy az eljárás során felmerült 593 827 forint bűnügyi költségből a terheltet 526 533 forint bűnügyi költség terheli, a fennmaradó 67 294 forintot az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a terhelt 2019. április 22. napjától április 23. napjáig volt őrizetben, majd 2019. április 24. napjától letartóztatását tölti. A terhelt által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte.

[3] A másodfokú bíróság 2021. október 15. napján jogerőre emelkedett ítélete ellen 2021. december 15. napján a fellebbviteli főügyészség nyújtott be a terhelt terhére a Be. 648. § a) pontja alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból felülvizsgálati indítványt. Az indítvány szerint a másodfokú ítélet törvénysértő a bűncselekmény téves minősítése miatt, amelynek eredményeként a Btk. 90. § (2) bekezdésében írt kötelező törvényi rendelkezés folytán életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terhelttel szemben határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetést szabott ki.

[4] Hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a tényállás az ítélet egészében és tartalmában vizsgálandó. A történeti tényállás részei az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő része is (BH 2015.216.). A terhelt tudattartalmára vonatkozó megállapítások, az ún. tudati tények nem a jogi értékelés részei, hanem a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye. A tényállás körébe tartozik a bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamennyi körülményre vonatkozó ténymegállapítás, így az elkövető tudattartalmára – mint tudati tényekre – vont következtetés is (BH 2005.167., EBH 2019.B.15. [117]).

[5] A fellebbviteli főügyészség kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a 15. oldal 4. bekezdésében megállapította, hogy a terhelt szándéka a sértett testi sértésén túlmutatott, a terhelt a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségével is tisztában volt akkor, amikor a sértett vállának, majd hasának megszúrását követően végül annak nyakát szúrta meg közepes erővel, ily módon szándéka – ha eshetőlegesen is – de ezen súlyosabb cselekmény bekövetkezésére is kiterjedt, azzal számolhatott. Emellett a tényállás részét képezi az a megállapítás is, mely szerint a terhelt a sértett sérülését látva teljes közömbösséget mutatott. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást nem módosította, azt megalapozottnak értékelte és a másodfokú felülbírálat alapjának tekintette, ezért az a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás során is irányadó. A fellebbviteli főügyészség szerint az ítélőtábla az irányadó tényállás alapján téves jogkövetkeztetésre jutott az elkövető szándékát illetően. Emellett ténybeli alapot nélkülöz azon következtetése, hogy az elkövetés eszközének használata az ölési szándékot kizárta (másodfokú ítélet [21] pontja). Álláspontja szerint ugyancsak nélkülözi a ténybeli alapot az ítélőtáblai ítélet indokolása [21] pontjának azon következtetése is, miszerint az irányadó tényállás alapján a terhelt egy 5 cm pengehosszúságú késre ráfogott, ezért a penge hegyéből 7 mm állhatott ki a szúrások időpontjában. Ilyen, az elkövetés eszközének tulajdonságaira vonatkozó tények az irányadó tényállásban nem szerepelnek, az elkövetés eszköze az eljárás során nem volt fellelhető. Hivatkozott arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat az ilyen, a késsel a sértett nyakára irányzott, legalább közepes erővel történő szúrást, amely a nyaki főverőér és a belső torkolati véna sérülésével jár, ölési cselekményként értékeli (BH 1995.381.). Figyelemmel arra, hogy az élet kioltására alkalmas, életveszélyt okozó cselekmény eredményeként a halál nem következett be, a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. Mindezek alapján a terhelt cselekményének törvényes minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete, mely bűncselekmény miatt az erőszakos többszörös visszaeső terhelttel szemben a Btk. 90. § (2) bekezdésére figyelemmel az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem mérlegelhető.

[6] A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott, az ítélőtábla 2021. október 15. napján jogerős másodfokú ítéletét a terhelt terhére változtassa meg, a megállapított bűncselekményt a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősítse és az erőszakos többszörös visszaeső terhelt büntetését a Btk. 90. § (2) bekezdésére tekintettel életfogytig tartó, fegyház fokozatú szabadságvesztés-büntetésre súlyosítsa, egyúttal a Btk. 43. § (1) és (2) bekezdései alapján állapítsa meg a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját.

[7] A terhelt 2022. január 13. napján kelt beadványában az általa a másodfokú ítélet elleni fellebbezésnek megjelölt, azonban a harmadfokú eljárás feltételeinek hiányában tartalmilag felülvizsgálati indítványnak tekinthető beadványában indítványozta, hogy a Kúria változtassa meg a másodfokú ítéletet és életveszélyt okozó testi sértés helyett könnyű testi sértés vétségét állapítsa meg. Felülvizsgálati indítványában részletesen leírta, hogy hogyan történt a cselekmény, valamint vitatta azt, hogy a sértettnek életveszélyes sérülése keletkezett volna. E körben hivatkozott a szakértőre, a nyomozás elrendelésére, valamint a nyomozási bíró előtti eljárásban az ügy tárgyának megjelölésére, rendőri jelentésre, a helyszíni szemle adataira és a sértett vallomására is. Álláspontja szerint nem volt ölési szándéka, annak megfelelő kijelentést sem tett, és amikor a szúrást követően a sértett letérdelt, akkor ő nem ütött felé többet. Hivatkozott arra, hogy azért fogott rá a pengére, hogy nagyobb sérülés okozását elkerülje. Így mindkét kezét elvágta, erre figyelemmel nem lehetett ölési szándéka.

[8] A terhelt a 2022. május 1. napján kelt beadványában felülvizsgálati indítványát tovább indokolta. Kifejtette, hogy nem lehetett a sértettnek életveszélyes sérülése, mert az általa csatolt zárójelentés, illetve az orvosi látlelet és vélemény a büntetőjogi gyógytartamot 8 napon belülinek jelölte meg. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az általa csatolt műtéti napló alapján a sértett traumatológiai osztályra történő felvételét követően közel 3 órával került sor a műtétre; álláspontja szerint, ha valaki életveszélyben van, nem várnak 3 órát a műtéttel.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát helyes indokainál fogva fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a terhelt által használt kés pontos méretei, nyél- és pengehosszúsága nem ismert, az az elsőfokú ítéleti tényállásban nem szerepel, ehhez képest a másodfokú ítélet indokolásának [21] bekezdésében szereplő okfejtés – így az, hogy a terhelt az 5 cm pengehosszúságú késre úgy fogott rá, hogy abból 7 mm állhatott ki – valójában ténybeli alap nélküli.

[10] Kifejtette: a terhelt nem csupán egyszer, hanem négy alkalommal is megszúrta a sértettet, ezek mindegyike irányított volt, ugyanis a tényállás arra nem utal, hogy a sértett elhajlása vagy egyéb módon történő védekezése miatt a terhelt ennek köszönhetően szándékától eltérően találta volna el a sértettet a nyakán. A jelen ügyben a terhelt először a sértett jobb vállát, majd két ízben a hasát, végül – már célzottan – a nyak bal oldalát szúrta meg. Utóbbinál a szúrás már közepes erejű volt, ami miatt a külső nyaki vénán is 5 mm éles szélű metszett seb keletkezett. A nyaki véna ezen sérülése – még a véna teljes átmetszésének elmaradása esetén is – magában hordozta a vérvesztéses sokk lehetőségét. A halálos eredmény a terhelten kívül eső okból, a helyszínen a sértett segítségére siető személynek, majd az időszerű orvosi beavatkozásnak köszönhetően maradt el (elsőfokú ítélet 14. oldal 1. bekezdés). Hivatkozott arra, hogy a nyakra irányuló sérülésnél a terhelt azzal, hogy a kés pengéjére ráfogva adta le az utolsó szúrást, annak hatását ténylegesen nem uralta. Az elkövetés során nem tartható kontroll alatt, hogy a célba vett nyaki területen a véna csupán megvágásra, ne pedig átmetszésre kerüljön. A Legfőbb Ügyészség szerint a leírt tárgyi tényezők túlmutatnak a testi sértésre irányuló szándékon és a terhelt ölési szándékát támasztják alá, a cselekménye ezért helyesen a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősül. Arra figyelemmel, hogy a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségét az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, ezért a helyes minősítéshez igazodóan a Btk. 90. § (2) bekezdése kötelező jelleggel írja elő az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását, így a jogerős ítélet szerinti határozott tartamú szabadságvesztés törvénysértő.

[11] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Be. 649. § (2) bekezdésében írt eljárási szabálysértést nem vétettek.

[12] A terhelt 2022. január 13. napján kelt beadványával kapcsolatosan a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy mivel a terhelt abban a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatására tesz indítványt abból az okból, hogy a cselekménye helyesen nem életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, hanem könnyű testi sértés vétségének minősül, ezért az – mivel ahhoz képest a jogerősen kiszabott 10 év fegyház fokozatú szabadságvesztés-büntetés törvénysértően súlyos – tartalmilag a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapított felülvizsgálati indítványnak tekinthető. A terhelt felülvizsgálati indítványát részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Hivatkozott arra, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, a terhelt felülvizsgálati indítványa pedig részben az irányadó tényállástól eltérő körülményekre hivatkozik. A tényállás része az, hogy a sértett közvetett életveszélyes sérülést szenvedett, így a terhelt cselekményének a szükségszerűen 8 napon belül gyógyuló sérülést feltételező könnyű testi sértés vétségének történő minősítésére nem kerülhet sor.

[13] Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványával egyező indítványt tett.

[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványok tárgyában nyilvános ülést tartott.

[15] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbviteli főügyészség indítványában, valamint a Legfőbb Ügyészség írásbeli indítványában foglaltakat változtatás nélkül fenntartotta. Kiemelte, hogy a másodfokú ítélet [21] bekezdésében kizárólag a jogi indokolás körében jelenik meg az ítélőtábla azon megállapítása, hogy a terhelt egy 5 cm pengehosszúságú kést használt úgy, hogy a pengére ráfogva 7 mm állhatott ki a szúrások időpontjában. Álláspontja szerint ez valójában ténybeli alap nélküli, mert ilyen megállapítás az elsőfokú ítéletben nem szerepel. Az elkövetés eszköze nem lett meg, emellett maga a másodfokú bíróság rögzítette ítéletének [15] bekezdésében, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás minden megalapozatlansági hibától mentes. Hivatkozása szerint a Kúria a Bfv.III.832/2012/6. számú, EBH 2013.B.13. számon közzétett döntésében arra mutatott rá, hogy egy olyan eljárásjogi helyzetben, amikor egy adott megállapítás kizárólag a másodfokú bíróság jogi indokolásában szerepel, az elsőfokú ítéletben rögzített tényállásban nem, és azzal a másodfokú bíróság nem is egészítette ki a tényállást, akkor a másodfokú ítélet jogi indokolásában foglaltak nem tekinthetők a tényállás részének. Hivatkozott arra, hogy a kés pontos méretét, pengehosszúságát, szélességét nem lehet tudni, de az bizonyos, hogy annak révén a tényállás szerint közvetett életveszélyes sérülést szenvedett a sértett. Az életveszély a halál bekövetkezésének reális lehetősége, a jelen ügyben konkrétan használt kés a halálos eredmény okozására kétségtelenül alkalmas volt. A terhelt nem egyszer, hanem négyszer is megszúrta a sértettet, valamint mind a négy szúrás irányzott volt. A tényállás szerint már a sértett is ittas volt, együttesen italoztak, így a terhelt is tisztában volt azzal, hogy a sértett ittas, nem úgy reagál az esetleges támadásra, ahogyan egy józan ember. A sérülés helye és jellege is az ölési szándékra utal. A halálos eredmény azért maradt el, mert a sértett gyorsan kapott segítséget. Utalt arra, hogy a terhelt jelen ügyben a kés pengéjére ráfogott és úgy szúrt vele, a másodfokú bíróság ezen körülmény miatt zárta ki az ölési szándékot arra utalva, hogy ezzel korlátozta a terhelt a kés sértőképességét. Álláspontja szerint ez a megállapítás a nyakra leadott szúrás esetében nem igaz, a sérülésből az következik, hogyha a szúrás arrébb találja el a sértett nyakát, akkor jóval súlyosabb vénasérülés következhetett volna be. A közepes erővel, hirtelen leadott szúrásnál nem lehet kiszámítani, hogy hol fogja a szúrás a nyakat érni, eltalálja-e a nyaki vénát vagy sem. Hivatkozott a BH 2007.177. számú döntésre, melyben emberölésnek minősítette a bíróság azt a cselekményt, amikor az elkövető hat alkalommal, közepes erővel szúrta meg a sértettet a fejére irányzottan egy 121 mm-es, mindösszesen 34 mm fejhosszúságú műszerész csavarhúzóval úgy, hogy annak a fejrészétől 2 cm állt ki. Az ügyben kiemelte a bíróság, hogy csak a véletlenen múlt, hogy nem a nyaki eret találta el az elkövető. Álláspontja szerint emiatt az elkövetési eszköz ilyen módon való használata nem zárja ki az ölési szándék megállapítását. Alapvetően a tárgyi tényezőket tartotta olyannak, amelyek segítenek a pontos minősítésben, azok pedig túlmutatnak a testi sértésre irányuló szándékon és arra utalnak, hogy a terhelt tisztában volt azzal: a bántalmazás a sértett halálához vezethet, de ez iránt közömbös volt, így cselekménye a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősül. A terhelt felülvizsgálati indítványát részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta; az ugyanis az irányadó tényállástól eltérően hivatkozik arra, hogy milyen sérüléseket szenvedett a sértett és hogy hogyan történt az eset. Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt indítványt tartotta fenn.

[16] A terhelt védője hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvényszék tévesen következtetett a terhelt szándékára, és ennek folytán tévedett a cselekmény jogi minősítésében is. Az elsőfokú bíróság eltúlzott jelentőséget tulajdonított az elkövetés eszközének, mert a kés ugyan az élet kioltására tipikusan alkalmas eszköz, de nem mindegy, hogy azt az elkövető hogyan használja. A tényállás szerint a terhelt egy 5 cm pengehosszúságú késre ráfogott, ezért a penge hegyéből 7 mm állhatott ki a szúrások időpontjában. A terhelt ezáltal korlátozta a kés sértő képességét, és mindezeket azért tette, hogy a súlyosabb, akár a végzetes következményeket elkerülje. Az eszköz használata arra enged következtetni, hogy a szándéka arra irányult: a halálos eredményt elkerülje, annak árán is, hogy ő maga is megsérül. Az eszköz ilyen módon történő használata kizárja az ölési szándékot. A terhelt vallomására hivatkozva kifejtette, hogy a két kaszáló mozdulatból, amelyet a sértett vállára irányított, a második felcsúszott, mivel a sértett elhúzódott a szúrás elől, így a kés hegye a nyakát karcolta meg. Eszerint a vallomás szerint a terheltnek nem állt szándékában életfontosságú testrész megszúrása; és az, hogy ez mégis bekövetkezett, a sértett kiszámíthatatlan mozgásának a következménye. Indítványozta, hogy a Kúria az ügyészi felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[17] A terhelt hivatkozott arra, hogy azért fogott rá a pengére, hogy ne okozzon nagy sérülést. Nem bántani akarta a sértettet, csak megijeszteni. Ha nagy sérülést akart volna okozni, tudott volna, de nem akart.

[18] A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása a törvényben kizárt, a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát pedig a felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú határozat érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán nem lehetett elbírálni, ezért a megtámadott határozatot hatályon kívül kellett helyezni.

[19] A Be. 648. § a) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van.

[20] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[21] A Be. 651. § (1) bekezdése értelmében a terhelt terhére az ügyészség a 652. § (3) bekezdésére figyelemmel a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított 6 hónapon belül terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.

[22] A Be. 651. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel saját javára a terhelt a Be. 652. § (4) bekezdése szerint határidő nélkül terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.

[23] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.

[24] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy mind a terhelt, mind a fellebbviteli főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítvány arra jogosulttól származik, határidőn belül lett előterjesztve, az indítványokban a támadott határozat és a felülvizsgálati indítvány oka és célja megjelölésre került.

[25] A terhelt felülvizsgálati indítványa alapján azonban felülvizsgálati eljárás lefolytatása törvényben kizárt.

[26] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okokra történő hivatkozással, a törvényben meghatározott feltételek fennállása mellett a jogerős ügydöntő határozat egyes, a törvényben meghatározott súlyos jogi és nem ténybeli hiányosságainak orvoslása céljából van helye. A törvény emiatt a Be. 650. § (2) bekezdésében kimondja: a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Be. 659. §-a értelmében a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[27] Mindezekre figyelemmel felülvizsgálati ok nem alapítható az irányadó, jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállásban foglaltaktól eltérő tényekre; az ilyen, az erre alapított felülvizsgálati indítvány valójában a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét, a bizonyítási eljárás lefolytatását, a bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelését, összevetését és ezen keresztül a bíróság mérlegelő tevékenysége eredményeként megállapított tényeket, végső soron a tényállást támadja, ami a törvényben kizárt.

[28] Ennek következtében felülvizsgálati indítvány csak az irányadó tényállással összhangban álló tényekre alapítható. Az irányadó tényállás tartalmazza azt, hogy a sértett a nyak bal oldalán, a fejbiccentő izom vetületében 7 mm hosszú, éles szélű szúrt sebzést szenvedett, mely utóbbi sebzés szúrcsatornája a felszíni nagy nyaki véna területében végződött, a nyaki vénán 5 mm éles szélű metszett sebzést okozva. Az elszenvedett sérülések közül a nyak felszínes véna sérülésének gyógytartama 8 napon túli, ugyanakkor közvetetten életveszélyes sérülés volt. A nyakon elszenvedett sérülés vonatkozásában fennállt a halálos sérülés bekövetkeztének reális lehetősége, és ezek elmaradása a terhelten kívül álló okoknak köszönhető. Az irányadó tényállás tartalmazza az életveszély mint eredmény bekövetkeztét, valamint a 8 napon túli tényleges gyógytartamot, emiatt a felülvizsgálati indítványt arra alapozni, hogy a sértett könnyű testi sértés alapjául szolgáló, 8 napon belüli sérülést szenvedett, nem lehet.

[29] A felülvizsgálati indítvány ugyancsak kizárt azon részében, amelyben a bizonyítási eljárás során figyelembe vett bizonyítási eszközökből származó bizonyítékok újra mérlegelését, és ezen keresztül a sérülés jellegének, gyógytartamának eltérő megállapítását szorgalmazza. A tényállás támadásának tilalma ugyanis azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó ítéleti tényállás, annak elemei, valamint a tényállás megállapításához vezető okfolyamat, a bizonyítási eljárás lefolytatása, annak törvényessége, a bizonyítékok egyenként és összességében történő mérlegelése, és a bizonyítás eredményeképpen megállapított tények nem támadhatók.

[30] A terhelt felülvizsgálati indítványa ezért törvényben kizárt volt, így azt – a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványának elbírálása eredményétől függetlenül – a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Kúriának el kellett utasítania.

[31] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványában a felülvizsgálat okaként a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában megjelölt ok alapjául a törvénysértő minősítés miatt a Btk. 90. § (2) bekezdésében írt kötelező törvényi rendelkezés folytán a másodfokú bíróság által elmulasztott életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását jelölte meg. Álláspontja szerint a cselekmény helyes minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete.

[32] A Btk. 160. § (1) bekezdése értelmében, aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[33] A Btk. 90. § (2) bekezdése kimondja, hogy az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a 20 évet meghaladná vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

[34] Az emberölés bűntettének büntetési tétele felső határa 15 év, ezért erőszakos többszörös visszaeső esetén – mert annak kétszerese a 20 évet meghaladja – az egyetlen törvényesen kiszabható szabadságvesztés-büntetés az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés. Minderre figyelemmel, amennyiben az irányadó tényállás alapján a cselekmény helyes (törvényes) minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti emberölés, úgy a másodfokú bíróság ítéletében kiszabott 10 év fegyházbüntetés törvénysértő büntetés.

[35] Minthogy azt a Kúria jelen határozatában fentebb már kifejtette, a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, és a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati eljárásban felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, attól eltérő tényállás figyelembevételére, a bizonyítékok ez irányú ismételt egybevetésére, eltérő értékelésére, valamint bizonyítás felvételére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

[36] A Kúriának ezért a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján kellett abban a kérdésben állást foglalni, hogy az ügyben másodfokon eljáró ítélőtábla törvényesen minősítette-e a cselekményt a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és (8) bekezdése szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének.

[37] A Btk. 164. § (1) bekezdése szerint, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el.

[38] A Btk. 164. § (8) bekezdése szerint a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.

[39] Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének büntetési tételéből egyidejűleg az is következik, hogy amennyiben a másodfokú bíróság a cselekményt a törvénynek megfelelően minősítette, a minősítésre figyelemmel az erőszakos többszörös visszaesővel szemben kiszabott 10 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés törvényes büntetés.

[40] A Kúria a BH 2021.280. számú döntésében kimondta, hogy a felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati ok vizsgálatát a jogerős tényállásban megállapított cselekmény alapján kell elvégezni, a hivatkozott anyagi jogi jogszabály megsértését ezen tényállás alapján kell megítélni. Felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben – a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés – nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit.

[41] Jelen ügyben erről van szó.

[42] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványában helyesen hivatkozott a Kúria azon gyakorlatára, mely szerint a tényállás az ítélet egészében és tartalmában vizsgálandó. A történeti tényállás részei az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő részek is. Ugyancsak helyes a hivatkozás az EBH 2009.B.15. számú határozat [117] bekezdésében megjelenő álláspontra is. A Kúria ezen határozatában megállapította: az ítéleti tényállásban rögzített, a terhelt tudattartalmára vonatkozó megállapítások, ún. tudati tények nem a jogi értékelés részei, hanem a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye. A tényállás körébe tartozik a bűncselekmény elkövetésével összefüggő, valamennyi körülményre vonatkozó ténymegállapítás, a terhelt személyi körülményeivel összefüggő adatok, valamint az elkövető tudattartalmára – egyes cselekmények megtörténtére vagy meg nem történtére vonatkozó ismeretére, céljaira – mint tudati tényekre vont következtetés is.

[43] A Kúria ugyanezen határozatában kimondta: a tudati – és más – tények megállapításától határozottan el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, amely a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg (pl. szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.). A kettő közötti kapcsolatot az teremti meg, hogyha az irányadó tényállás valamely, külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést („tisztában volt”, „tudata átfogta”) egyaránt rögzíti és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, és ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van (EBH 2009.B.15. [118]–[119]).

[44] Mindezekből következik az is, hogy ha a bíróság olyan tényt állapít meg az ítéletében – akár ítéletszerkesztési hiba miatt nem a történeti tényállás részeként, hanem az ítélet más részében –, amely a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye, az az ítéleti tényállás része, és mint ilyen, a felülvizsgálat alapját képezi. Ha a bíróság indokolásában olyan, a tudattartalomra vonatkozó vagy a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésével összefüggő más körülményre vonatkozó megállapítást tesz, amely a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye és illeszkedik az általa megállapított tényállásba, ez nem tekinthető a megállapított tények jogi értékelésének és a jogi indokolás részének akkor sem, ha a fellebbviteli eljárás során megállapított ilyen tény alsóbb fokú bíróság általi megállapítására a fellebbviteli bíróság tévesen hivatkozik. E körben téves a Legfőbb Ügyészség képviselőjének a nyilvános ülésen az EBH 2013.B.13. döntésében foglaltakra történő hivatkozása, mivel a hivatkozott döntés a Legfőbb Ügyészség képviselője által előadottakat nem tartalmazza, csak az érintett üggyel kapcsolatban tett annyi megjegyzést a Kúria, hogy – szemben a másodfokú határozat indokolásában és a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal – az irányadó tényállás az adott ténymegállapítást nem tartalmazta. A hivatkozott döntés azonban nem minősíti a tény megállapítását a jogi indokolás részeként, csupán arra mutat rá, hogy a másodfokú határozat indokolásában foglaltakkal ellentétben az így megállapított tény nem szerepel az irányadó tényállásban. Az erre való téves hivatkozás azonban nem változtatja a ténymegállapítást jogi értékeléssé. Mindaz, ami a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredményeként a tényállás körébe illeszkedő, bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamely körülményre vonatkozik, ténymegállapítás, így az irányadó tényállás részének tekinthető. A valónak már elfogadott fizikai és tudati tények jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének megfeleltetése és az ennek eredményeként megjelenő jogi fogalmak jelentik a megállapított tények jogi értékelését. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában szereplő ténymegállapításokat is az irányadó tényállás részének kell tekinteni, ahogy ugyancsak a tényállás részét képezik az elsőfokú bíróság által az indokolásban megállapított tudati, valamint egyéb tények is.

[45] Mindezekre figyelemmel a jelen ügyben a felülvizsgálatban irányadó tényállás a következő:

[46] A terhelt a cselekmény idején nem szenvedett és jelenleg sem szenved olyan mentális zavarban, amely kizárta vagy korlátozta volna őt abban, hogy a cselekmény következményeit felismerje, vagy a felismerésnek megfelelően cselekedjen. A cselekmény időpontjában ittas lehetett, ennek mértéke nem ismert, a terhelt alkohol, gyógyszer vagy kábítószer függőségben nem szenved. Személyiségfejlődési jellegzetességei hajlamossá teszik agresszív jellegű konfliktuskezelési stratégiák megvalósítására.

[47] A terhelt 2018 decemberében ismerkedett meg H. S.-nével, akivel rövid idő múlva összeköltöztek a B. I. Központ b.-i szállásán.

[48] H. S.-né korábban a sértett élettársa volt, de miután a sértett 2018 októberében börtönbe került, kapcsolatuk megszakadt, H. S.-né pedig új kapcsolatba kezdett a terhelttel, amit 2019. január 11. napján történt szabadulását követően a sértettel is közölt. Ezt követően a sértett és a terhelt néhány alkalommal véletlenszerűen összefutottak az utcán, de nem volt köztük vita, ellenségeskedés.

[49] 2019. április 21. napján 20 óra 30 perc körüli időben az ittas állapotban lévő terhelt és a társaságában lévő H. S.-né az aluljáróban ismét összetalálkoztak a sértettel. A már szintén ittas sértettnél volt egy 2 literes üveg bor, amelyből a terheltet is megkínálta, abból mindketten fogyasztottak.

[50] Az aluljáróból mindhárman felmentek a buszmegállóhoz, ahol békésen beszélgettek, közben dohányoztak és ittak. A beszélgetés során a terhelt ismeretlen okból elővett egy kést, amelynek a pengéjére ráfogva, bal kézzel egy alkalommal, közepes erővel a jobb vállán, kétszer kis erővel a hasán, majd a késen fogást váltva, már jobb kézzel egy alkalommal, közepes erővel a nyakának bal oldalán megszúrta a sértettet. Az utolsó szúrástól a sértett féltérdre esett, majd miután észlelte, hogy vérzik a nyaka, lement az aluljáróba segítséget kérni. A sértettet a mentők kórházba szállították, ahol a nyaki sérülését megműtötték.

[51] A sértett az őt ért bántalmazás következtében a jobb vállon fél cm-es szúrt sebzést, a hasfalon két pörkkel fedett sebzést, valamint a nyak baloldalán a fejbiccentő izom vetületében 7 mm hosszú, éles szélű szúrt sebzést szenvedett, amely utóbbi sebzés szúrcsatornája a felszíni nagy nyaki véna területében végződött, a nyaki vénán 5 mm éles szélű metszett sebzést okozva. Az elszenvedett sérülések közül a nyak felszínes vénasérülésének gyógytartama 8 napon túli, míg a többi sérülés gyógytartama egyenként 8 napon belüli, ugyanakkor a nyak felszínes vénasérülése közvetetten életveszélyes sérülés is volt, mivel a vérvesztéses sokk, illetve a negatív mellkasi nyomás miatt a légembólia kialakulásának reális lehetősége is fennállt. A nyakon elszenvedett sérülés vonatkozásában a támadott testtájékra, az elkövetés eszközére, valamint az erőbehatás nagyságára figyelemmel fennállt a halálos sérülés bekövetkeztének, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozó sérülés (pl. idegképlet sérülése) keletkezésének reális lehetősége és ezek elmaradása a terhelten kívül álló okoknak köszönhető.

[52] Az elsőfokú bíróság ítéletének további részében olyan megállapítást tett, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor ittas volt, csupán annak mértéke nem volt megállapítható.

[53] Ugyancsak a tényállás részét képezi az elsőfokú bíróság ítéletének 13. oldal 7. bekezdésében kezdődő és 14. oldal 1. bekezdésében folytatódó azon megállapítás, mely szerint az elkövetésül használt késsel történő bántalmazás – még úgy is, hogy a kés pengéjére a terhelt ráfogott – és a bántalmazott testtájékok közül a nyakat ért közepes erejű behatás együttes hatása eredményeként a sértettnél a súlyosabb sérülés, így a nagy mennyiségű vérvesztés vagy légembólia folytán akár a halál bekövetkezésének reális lehetősége is fennállt, annak elmaradása a sértetten kívül álló okból, a helyszínen a sértett segítségére siető személyek, majd az időszerű orvosi segítségnek volt köszönhető.

[54] A fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal egyezően ugyancsak a tényállás részét képezi az elsőfokú ítélet 15. oldal 3. bekezdésében szereplő azon megállapítás is, mely szerint a terhelt szándéka a sértett testi sértésén túlmutatott, a terhelt a halálos eredmény bekövetkeztének lehetőségével is tisztában volt akkor, amikor a sértett vállának, majd hasának megszúrását követően végül annak nyakát szúrta meg közepes erővel, ily módon szándéka, ha eshetőlegesen is, de ezen súlyosabb eredmény bekövetkeztére is kiterjedt, ezzel számolhatott. Ezen bekezdésben egyaránt található ténymegállapítás (a terhelt tisztában volt a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségével, ezzel számolhatott) és jogi értékelés (eshetőleges szándék).

[55] Az ítélőtábla másodfokú ítéletének indokolása a [21] és [22] bekezdésében ugyancsak tartalmaz ténymegállapításokat, amelyek a tudati tények tekintetében ellentétesek az elsőfokú bíróság ítéletében szereplő ténymegállapításokkal.

[56] Az ítélőtábla szerint a terhelt egy 5 cm pengehosszúságú késre ráfogott, ezért a penge hegyéből 7 mm állhatott ki a szúrások időpontjában. A terhelt ezáltal korlátozta a kés sértőképességét, és mindezeket azért tette, hogy a súlyosabb, akár végzetes következményeket elkerülje. Nem alapos ezért az az ügyészi hivatkozás, hogy a terhelt belenyugodott abba, hogy a sértett életét kiolthatja. Az eszköz használata arra enged következtetni, hogy szándéka éppen arra irányult, hogy a halálos eredményt elkerülje annak árán is, hogy ő maga sérül a kés használata során. Az ítélőtábla ezen ténymegállapításaira alapozza azt, hogy az eszköz ilyen módon történő használata kizárta a terheltnél az ölési szándékot.

[57] A támadott testtájékra – nyakra – figyelemmel, a terhelt reálisan számolhatott azzal, hogy súlyos, akár életveszélyes sérülést is okozhat. Ebbe belenyugodott. A sértett karcolás jellegű szúrt sérüléseket, illetve a nyaki vénán 5 mm éles szélű metszett sérülést szenvedett. Ez utóbbi vénasérülés gyógytartama 8 napon túli, egyben közvetett életveszélyes sérülés is volt.

[58] Mindezen ténymegállapításokra alapozta azt a jogi következtetést az ítélőtábla, hogy a terhelt cselekménye a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és (8) bekezdés szerint minősülő, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének törvényi tényállási elemeit megvalósította, ugyanakkor a halálra mint eredményre az eshetőleges szándéka sem terjedt ki.

[59] Mivel az ítélőtábla annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás egyes megállapításaival ellentétes ténymegállapításokat tett, az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást megalapozottnak tartotta, amely mentes a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért a felülvizsgálat során irányadó tényállás részét képezik a megjelölt eltérő ténymegállapítások.

A felülvizsgálati eljárásban az ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan, mert a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (jelen esetben a felülvizsgálati indítvány alapjául szolgáló minősítés, valamint a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés kérdésében) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit.

[60] Mindez annak a következménye, hogy az ítélőtábla mint másodfokú bíróság annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozottnak tartotta, a tényállást a terhelt tudattartalma, a tudati tények tekintetében, valamint az elkövetés módját illetően eltérően állapította meg. Jelen ügyben a tudati tények megállapítása az elhatárolás miatt nélkülözhetetlen. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállását csak akkor egészítheti ki és helyesbítheti, ha megállapítja, hogy az részben megalapozatlan, és a részleges megalapozatlanságot az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás útján kiküszöböli [Be. 593. § (1) bek. a) pont, 590. § (2) bek.]. Ellenkező esetben a másodfokú bíróságnak a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra kell alapoznia [Be. 591. § (1) bek.], így a tényállás kiegészítésére és helyesbítésére a megalapozott tényállás mellett nem kerülhet sor.

[61] Jelen ügyben az ítélőtábla eljárása abban volt helytelen, hogy az eltérő minősítés alapját tévesen a megállapított és általa megalapozottnak tartott tényállás eltérő jogi értékelésének tekintette, valójában azonban az iratok tartalma alapján, illetve ténybeli következtetés útján az elsőfokú bíróság tényállását kiegészítette, illetve helyesbítette, amely csak abban az esetben lehetséges, ha a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát állapítja meg. Mivel azonban az ítélőtábla megállapításai a terhelt tudattartalmával kapcsolatosan, illetve az elkövetés eszközére és módjára vonatkozóan az elsőfokú bíróság tényállásába illeszkedő ténymegállapító tevékenység eredményeként megállapított tények és nem a már megállapított tények jogi értékelése – hiszen maga az ítélőtábla is előbb megállapította a tudati és az elkövetés körülményeihez kapcsolódó tényeket, majd vont le belőle a terhelt szándékára vonatkozó következtetést –, ilyen tény megállapítására csak részleges megalapozatlanság kimondása mellett, annak kiküszöbölése eredményeként kerülhetett volna sor. Az ítélőtábla ezt elmulasztotta, ennek következtében a jogerős ügydöntő határozat olyan, egymásnak ellentmondó ténymegállapításokat tartalmaz a terhelt tudattartalmával kapcsolatosan, és olyan eltérő megállapítást az elkövetés módjával, eszközével kapcsolatosan, amely az érintett tényállás érdemi felülbírálatra alkalmatlanságát eredményezi, ezért felülbírálati eljárásban ez a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezte [Be. 663. § (1) bek. b) pont].

[62] A Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 662. § (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem lehetséges.

[63] A Be. 663. § (3) bekezdésére figyelemmel a Kúria a megismételt másodfokú eljárás lefolytatására a következő utasításokat adja:

[64] – A másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell azt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott-e, ebben az esetben határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra kell alapítania [Be. 591. § (1) bek.].

[65] – Ha az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan [Be. 592. § (2) bek.], úgy meg kell kísérelni annak kiküszöbölését, ennek során a tényállást kiegészítheti, illetve helyesbítheti, ha a helyes tényállás az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható. Ebben a körben vizsgálni kell az elsőfokú ítélet ténymegállapításait teljeskörűen, azok esetleges ellentmondásait, valamint a tényállásból esetlegesen hiányzó tények körét, a ténybeli következtetéseket és állást kell foglalni abban, hogy amennyiben részleges megalapozatlanság áll fenn, az milyen módon küszöbölhető ki.

[66] – Amennyiben az elsőfokú bíróság ítélete részbeni megalapozatlanságban szenved, úgy annak kiküszöbölése során a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés mellett vizsgálni kell azt is, hogy szükség van-e a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésére felvett bizonyításra, a terhelt kihallgatására.

[67] – A másodfokú bíróságnak részbeni megalapozatlanság kiküszöbölését követően kell a helyesbített, kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálnia a Be. 593. § (3) bekezdése alapján abban az esetben, ha azt részben megalapozatlannak tartja.

[68] – Mindezek alapján lesz lehetősége a másodfokú bíróságnak arra, hogy a megalapozott (vagy megalapozottá tett) tényállás hiánytalan és helyes ténymegállapításai alapján foglaljon állást a jogi értékelés körébe tartozó kérdésekben, a megállapított tudati tények alapján az esetleges szándékosság kérdésében, valamint a cselekmény minősítésének és a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés kérdéskörében.

[69] A Be. 663. § (5) bekezdése szerint, ha a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és a terhelt fogva van, a fogvatartás kérdésében határoz.

[70] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a terhelttel szemben nem jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabására került sor, ezért a Be. 552. § (2) bekezdésében megállapított okra figyelemmel indokolt a terhelt letartóztatásának elrendelése. A Kúria emellett a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában foglalt ok fennállását is megállapította, mivel a terhelt letartóztatása előtti szociális helyzete, jövedelme, életkörülményei alapján megalapozottan lehet attól tartani, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény miatt az elsőfokú ítéletben erőszakos többszörös visszaesőként életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése miatt fennálló fenyegetettségre figyelemmel jelenléte a büntetőeljárásban másképp nem lenne biztosítható. A Kúria ugyancsak megállapította a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontjának fennállását, az erőszakos többszörös visszaesői minőségét megalapozó elítélései alapján megalapozottan feltehető, hogy személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nélkül újabb erőszakos bűncselekményt követne el. A letartóztatást a Be. 277. § (4) bekezdés a), c) és e) pontjai, a bűncselekmény jellege, a terhelt személyi és családi körülményei, valamint a terhelt büntetőeljárás előtt tanúsított magatartása alapozza meg.

[71] A Kúria mindezek alapján a terhelt letartóztatását a Be. 290. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint, a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a megismételt eljárásban tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig elrendelte.

[72] A Kúria a Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése, valamint 857. § (1) bekezdés c) pontja alapján rendelkezett a másodfokú ítéletben a terhelt terhére megállapított 526 533 forint bűnügyi költségnek az esetleges megfizetése esetén a befizető terhelt részére történő visszatérítéséről.