BK ÍH 2023/5.

A törvényszék dr. O. J. ügyvédet, mint az I. r. vádlott kirendelt védőjét (a továbbiakban: védő) 15 000 forint rendbírsággal sújtotta a Be. 127. § (1), (2), (3) és (5) bekezdései, valamint a 128. § (3) és (4) bekezdései alapján, mivel a tárgyalási jegyzőkönyvekben foglalt módon és okokból dr. O. J. ügyvédet többször, összesen 11 alkalommal kellett figyelmeztetnie – a törvényszék álláspontja szerint – az eljárás elhúzására alkalmas, a tárgyalás rendjét, illetve a tanúk emberi méltóságát sértő magatartása miatt.

Az elsőfokú bíróság végzésében felhívta a tárgyalás vezetése és méltóságának megőrzése körében a Be. 439. § (2) és (4) bekezdését.

A törvényszék kiemelte határozatában, hogy a Be. 42. § (4) bekezdés f) pontja értelmében a védő köteles jogait úgy gyakorolni, kötelezettségeit úgy teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne akadályozza.

A védőt ugyanakkor a tanúk kihallgatása során több alkalommal figyelmeztette a törvényszék a Be. 523. § (5) bekezdése alapján is az ismételten ugyanazon tényre irányuló, vagy a tanúk kompetenciakörébe nem tartozó kérdések, a bizonyítékok értékelését tartalmazó észrevételek, indítványok mellőzésére, amelyek mindegyikét alkalmasnak tartotta az eljárás időszerű lefolytatásának akadályozására, mert arra a védő visszatérően és tudatosan törekedett.

A védőt emellett több esetben is figyelmeztetni, majd rendre utasítani kellett, hogy a kérdésfeltevései módjával és tartalmával ne sértse a tanúkat emberi méltóságukban, és „szavahihetetlenségük látszatának” indokolatlan keltésével.

Az eddig részletezettekből következőleg az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a védő a Be. 42. § (4) bekezdés f) pontjában rögzített kötelezettsége ellenére tanúsított – jegyzőkönyvekben részletesen rögzített – ismétlődő magatartása alkalmas volt a tárgyalás rendjének megzavarására, a bíróság előtt megjelenő tanúkban és jelenlévőkben a tanúzási hajlandóság aláásására, az igazágszolgáltatásba vetett állampolgári hit és bizalom megingatásán keresztül a tárgyalás méltóságának sérelmére, valamint az eljárás elhúzódásának előidézésére, továbbá az eljárási cselekmények időszerű elvégzésének akadályozására is.

A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést. A jegyzőkönyv a Be. 614. §-a folytán alkalmazandó Be. 583. § (1), (2) bekezdésében és az 584. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem tartalmazza, hogy a bejelentett védői jogorvoslat mire irányul, az ténybeli vagy jogi okból kifogásolja-e a bíróság végzését, jogalapját, esetleg annak indokolása vagy összegszerűsége ellen irányult-e.

A védői jogorvoslat bejelentésekor az eljáró bíró csupán annyit rögzített a tárgyalási jegyzőkönyvben, hogy „Ez ellen van helye fellebbezésnek? Akkor élnék vele, mert egyáltalán nincs szó arról, amit itt feltételeznek rólam…”

Az ügyészség a végzést tudomásul vette.

A védő fellebbezése írásbeli indokolásában már kifejtette, hogy alaptalanul került sor vele szemben rendbírság kiszabására, miközben védői kötelességét teljesítette, így a rendbírság mellőzését indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség a végzés annyiban történő megváltoztatására tett indítványt, hogy a rendbírság összege helyesen 20 000 forint a törvény szerinti minimumösszeg figyelembevételével.

Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezést a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen bírálta felül.

A védő fellebbezése alapos.

Téves az elsőfokon eljárt törvényszék azon álláspontja, hogy a védő a Be. 42. § (4) bekezdés f) pontjában rögzített kötelességét megszegte és perbeli magatartása alkalmas lett volna önmagában a tárgyalás rendjének megzavarására, a tárgyalás méltóságának sérelmére, az eljárás elhúzódásának előidézésére és egyúttal az eljárási cselekmények időszerű elvégzésének akadályozására is.

A védővel szembeni rendbírság alkalmazhatósága körében az ítélőtábla a következő jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta.

A Be. 42. § (4) bekezdése többek között kimondja, hogy a védő köteles

b) a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni,

d) a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni, valamint

f) jogait úgy gyakorolni, kötelezettségeit úgy teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne akadályozza.

A Be. 439. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a tárgyalást az egyesbíró, illetve a tanács elnöke vezeti, míg a (2) bekezdés alapján az egyesbíró, illetve a tanács elnöke ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, és gondoskodik arról, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek a jogaikat gyakorolhassák.

A törvényszék 2022. június 28. és 2022. október 6. napján tanúk kihallgatását foganatosította.

A Be. 168. § (1) bekezdése szerint tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet.

A Be. 180. § (1) bekezdése alapján a tanú a kihallgatása során a vallomását összefüggően előadja, ezután a hozzá intézett kérdésekre válaszol. A tanú kihallgatása során – a tanú védelmére vonatkozó rendelkezések figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. A Be. 180. § (2) bekezdése szerint, ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell.

A Be. 526. § (4) bekezdése határozza meg, hogy a bíróság tagjai után az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a vagyoni érdekelt és a szakértő – ebben a sorrendben – kérdéseket intézhet a tanúhoz. A tanú kihallgatására az 523. § (5)–(6) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

A Be. 523. § (5) bekezdése értelmében az egyesbíró vagy a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja, ha a kérdés feltételét e törvény tiltja, illetve megtilthatja, ha az ismételten ugyanarra a tényre irányul, továbbá a (6) bekezdés alkalmazásával az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a kérdezés módja a vádlott (tanú) emberi méltóságát ne sértse.

A Be. 180. § (4) bekezdése az előbbiekhez akként kapcsolódik, hogy a tanúnak nem tehető fel olyan kérdés, amely a) a választ magában foglalja vagy a feleletre útmutatást tartalmaz, b) a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy c) valótlan tény állítását foglalja magában.

A Be. 80. §-a az eljárás elhúzására alkalmas indítványok, nyilatkozatok elintézésének szabályait foglalja magában.

A Be. 127. § (1) bekezdése folytán az eljárás rendjének fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt az eljárási törvényben meghatározott esetekben rendbírság szabható ki.

A törvényszéken a 2022. június 28. napján és a 2022. október 6. napján foganatosított tanúkihallgatások során, az egyesbíró a tárgyalás vezetése körében biztosította a védőnek a kérdezés jogát az ügyész kérdezési jogát követően.

Az elsőfokú bíróság bár nem hivatkozott a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása keretében a Be. 440–441. §-okra, azonban a tárgyalás rendjének fenntartásáról rendelkező általános szabályok sem megkerülhetőek a megfelelő döntés kialakításakor.

A Be. 440. § (1) bekezdés tartalmazza, hogy az egyesbíró vagy a tanács elnöke rendre utasítja és rendbírsággal sújthatja azt, aki a tárgyalás rendjét vagy szabályszerű menetét zavarja.

A Be. 441. § (2) bekezdése értelmében védő rendzavarása esetén rendreutasításnak van helye, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén rendbírsággal sújtható, azonban a tárgyalásról nem utasítható ki és nem vezettethető ki.

Végül a tárgyalás méltóságának megőrzéséhez kapcsolódóan a Be. 439. § (4) bekezdése jelölendő meg, mely szerint az egyesbíró, illetve a tanács elnöke rendre utasítja és rendbírsággal sújthatja azt, aki a tárgyaláson jelen lévő személy emberi méltóságát oly módon sérti, hogy ez a tárgyalás méltóságának a megsértését eredményezi.

A 2022. október 6-i tárgyalási napon a tanúk kihallgatása során a védő kérdezési jogának gyakorlása közben az eljáró bíró többször figyelmeztette a védőt az ismételten ugyanazon tényre irányuló, vagy a tanúk kompetenciakörébe nem tartozó (mint a szavahihetőségre, a pszichés állapot megállapítása, vagy a tanúk véleményére irányuló) kérdések mellőzésére.

A törvény azonban taxatíve felsorolja, hogy milyen kérdés feltétele tilalmazott, így a Be. 523. § (5) bekezdése alapján a helyes pervezetés szerint meg kellett volna tiltani a feleletet a véleményre, illetve az ismételten ugyanarra a tényre irányuló tilalmazott kérdésekre.

Az elsőfokú bíróság nem tért ki rá, de az ítélőtábla megjegyzi, hogy a védő ellentmondásokat jelzett a tanúk kihallgatásakor és próbálta kérdések feltevésével az ellentéteket feloldani. Erre volt törvényes lehetősége a Be. 180. § (2) bekezdése alapján.

A védő a Be. 42. § (4) bekezdés b) és d) pontjaiban meghatározott kötelezettségeinek teljesítésére is törekedett, hiszen a tanúk kihallgatásakor, azaz kellő időben, a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazta. Nem állítható tehát, miszerint a védő jogait úgy gyakorolta és kötelezettségeit úgy teljesítette a tanúk kihallgatása alkalmával, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását akadályozta volna [Be. 42. § (4) bekezdés f) pontja].

Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem részletezte azon tényeket, melyekből a védőnek az eljárás időszerű lefolytatását akadályozó magatartása kifejtésének visszatérő és tudatos törekvésére vont következtetést.

Az ítélőtábla a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek tartalmának ismeretében rögzíti, hogy 2022. április 7. napján előkészítő ülés tartására került sor.

Ezután az újabb határnap 2022. június 28. napja volt, melyen az előkészítő ülést követően tárgyalásra tért át a bíróság. A 2022. június 28. napján tarott tárgyalási napon kétszer figyelmeztette az eljáró bíró a védőt arra, hogy a bizonyítékok értékelésére a perbeszéd megtartásakor kerülhet sor. A sértetti képviselő a tárgyalóteremből 12 óra 34 perckor távozott, ezután kilenc tanút hallgatott ki a bíróság 15 óra 40 percig. A védő ellentmondásokat jelzett a tanúk kihallgatásakor , majd a bíróság szembesítéseket is foganatosított.

A 2022. október 6-i tárgyalási nap 8 óra 30 perckor kezdődött. Az eljáró bíró kilenc alkalommal figyelmeztette a védőt az ismételten ugyanazon tényre irányuló, vagy a tanúk kompetenciakörébe nem tartozó kérdések, a bizonyítékok értékelését tartalmazó észrevételek, indítványok mellőzésére. A védőt emellett több tanú esetében is figyelmeztette arra, hogy a kérdésfeltevései módjával és tartalmával ne sértse őket emberi méltóságukban, „szavahihetetlenségük látszatának” indokolatlan keltésével.

Ezen a napon két tanú kihallgatása után 10 óra 12 perckor szünetet rendelt el a bíróság, majd 10 óra 25 perctől újabb tanú kihallgatására került sor. Az érintett tanú kihallgatása során a törvényszék meghozta, majd a bíró kihirdette részletes jogi indokolással ellátott rendbírságot kiszabó végzését is és további tanúkihallgatást is foganatosított. A tanú vallomása után 11 óra 25 perckor ismételt szünetet rendelt el a bíró.

A hivatkozott tárgyalási jegyzőkönyvek alapján korántsem lehet következtetést levonni a védőnek az időszerű eljárás lefolytatását akadályozó magatartására. A pervezetés a tanács elnökének vagy az egyesbírónak a jogköre, melyet megelőz a tárgyalásokra történő felkészülés (Be. 484. §), a tárgyalás kitűzése (Be. 509. §), és ehhez kapcsolódóan az idézések, értesítések kiadása (Be. 510. §). A leggondosabb felkészülés mellett sem lehet azonban minden tárgyalási nap esetén előre pontosan megbecsülni azt az időtartamot, hogy az érintett tanúk kihallgatása mennyi időt fog igénybe venni. A jegyzőkönyvek alapján a tanúkihallgatásokkal haladt a bíróság, még akkor is, ha az előre tervezettnél ezt lassabban, némileg körülményesebben tudta csak megtenni. Mindez azonban nem jelenti a per elhúzására irányuló törekvést és magatartást a védő részéről.

A 2022. október 6-i tárgyalási napon történtek szintén nem nyújtanak alapot a Be. 80. §-ában az eljárás elhúzására alkalmas indítványok, nyilatkozatok elintézésére megfogalmazott jogkövetkezmények alkalmazására, mivel az eljárás elhúzására törekvés a védő részéről nem állapítható meg. A védő a tanúk kihallgatásakor nem tett olyan indítványokat és nyilatkozatokat, melyek alkalmasak lettek volna az eljárás elhúzására.

Az ítélőtábla arra is rámutat, hogy nincs ténybeli alapja annak, hogy a védő a tárgyalás rendjét megzavarta. A tárgyalás szabályszerű menetének kisebb zavarása esetleg megállapítható lehetett volna rendreutasítás alkalmazása mellett, egyrészt amiatt, hogy a bizonyítékok értékelésére a perbeszéd megtartásakor kerülhet sor, másrészt azért, mert a védő már a tanúk kihallgatása során a tanúvallomás „kirekesztésére” irányuló indítványokat tett.

A Be. 441. § (2) bekezdése alapján azonban kizárólag ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén lehet rendbírságot kiszabni a védővel szemben. Ilyen azonban nem történt.

A rendzavarás általában szándékos – szóbeli vagy tevőleges – magatartás, amellyel valaki egy eljárási cselekmény elvégzését vagy a tárgyalás folytatását akadályozza. Nem tekinthető rendzavarásnak, ha valaki a tárgyalás rendjének megtartása mellett a jogaival él. A rendzavaró magatartást és esetleges következményeit a jegyzőkönyvben pontosan és kellő részletességgel rögzíteni kell. A rendzavarás következménye a rendreutasítás és további következménye lehet a rendbírság. A rendreutasítás szóbeli feddés a tárgyalás rendjének megsértése miatt

Jelen ügyben a bíró az adott tárgyalási napokon rendre utasítást nem alkalmazott a védővel szemben, de konkrét, részletesen leírt rendzavarást sem állapított meg.

A tárgyalás méltóságának védő által előidézett sérelme sem állapítható meg az ügy jegyzőkönyvei alapján. Elsődlegesen kiemelendő, hogy helyes pervezetéssel a tárgyalás méltóságának sérelme legtöbbször elkerülhető.

A tárgyalás rendjének megzavarása mindig sérti a tárgyalás méltóságát is. A tárgyalás méltóságát azonban olyan magatartás is sértheti, ami nem tekinthető rendzavarásnak és a rendzavarás következményeit sem lehet alkalmazni (Kommentár a büntetőeljárási törvényhez, főszerkesztő: Dr. Polt Péter, Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2018.).

A tárgyalás méltóságának a Be. 439. § (4) bekezdésében rögzített szabálya az Alaptörvény II. cikkében található emberi méltóság sérthetetlenségéből ered. A tárgyalás méltóságának fogalma konkrétan nem is határozható meg. Az eljárási törvény az emberi méltóság sérelmén keresztül szankcionálja a tárgyalás méltóságát sértő magatartásokat. (A Büntetőeljárásról szóló törvény javaslatának előterjesztői indokolása) A védő szakszerűtlen kérdésfeltevései, a tanúk vallomásainak idő előtti értékelése azonban ezen a körön kívül esik.

A 8/1990. (IV. 23.) AB határozat egyértelműsíti, hogy az emberi méltósághoz való jog az ún. „általános személyiségi jog”.

A védő megjegyzései nem voltak a becsület csorbítására alkalmasak, de olyan tényt sem állított, sem olyan kifejezést nem használt, ami az érintett tanúkról, tulajdonságaikról, magatartásukról a környezetükben kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertséget kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolta volna.

A bírósági tárgyalás természeténél fogva általában is nagyobb feszültséggel, esetenként indulatokkal együtt járó perbeli cselekmény. A méltóság megőrzése elsődlegesen a helyes pervezetésből ered, amivel elkerülhető, hogy az állampolgári kötelezettségüket teljesítő tanúk kiszolgáltatott, megalázott helyzetbe kerüljenek, még akkor is, ha egyes részletkérdésekre nem, vagy már máshogy emlékeznek.

A védő rendbírsággal sújtására kizárólag a védelem jogainak korlátozása nélkül akkor kerülhet sor, ha annak ténybeli és jogszabályi alapjai is fennállnak.

A fentiekkel összhangban áll az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata is, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke kapcsán több ítéletében értelmezte a védelemhez való jog kereteit és korlátait az ügyvédi hivatás gyakorlásával összefüggésben. Az EJEB gyakorlata elfogadja, hogy az ügyvédek speciális státusza, központi szerepe az igazságszolgáltatásban indokolja a kamarák által előírt magatartási szabályokat, hiszen elvárható, hogy az ügyvédek hozzájáruljanak az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez, és fenntartsák a beléjük vetett bizalmat [Schöpfer v. Switzerland, no. 25405/94, § 33, 1998-III; Kyprianou v. Cyprus, no. 73797/01, § 173, 2005-XIII].

A kifogásolt védői magatartást az ügy egészének fényében kell vizsgálni, beleértve ezen megjegyzések tartalmát és a kontextust, amelyben azok elhangzottak. A védő bírsággal sújtása esetén vizsgálni kell hogy ezen beavatkozás „arányos volt-e az elérni kívánt jogos céllal”, de azt is, hogy az ilyen döntés releváns tények elfogadható értékelésén alapult-e. Nem mellőzhető a kritikai megjegyzések kontextusának értékelésekor az, hogy a kifogásolt megjegyzésekre bírósági eljárásban került sor, „egy olyan fórumon, ahol az ügyfele jogait erőteljesen meg kellett védeni”. [Simic v. Bosnia and Herzegovina, no 39764/20]

A tárgyalás méltóságával kapcsolatban a büntetőeljárási törvény elvárja, hogy a jogállami követelményeknek megfelelő, törvényes és tisztességes tárgyalás mind a külsőségeit, mind a jelenlevők viselkedését tekintve méltó legyen az igazságszolgáltatás mint közhatalmi tevékenység jelentőségéhez, és bírja, illetve mélyítse el a társadalom tiszteletét.

A tárgyalás méltósága, illetve rendje között összefüggés van, de ezek nem azonosak. A tárgyalás rendjének megzavarása mindig sérti a tárgyalás méltóságát is, de ez utóbbi tágabb fogalom.

A bizonyítási cselekmények végzésekor biztosítani kell az emberi méltóságnak, az érintettek személyiségi jogainak és a kegyeleti jogoknak a tiszteletben tartását. Ezért az egyesbíró, illetve a tanács elnöke rendre utasítja és rendbírsággal sújthatja azt, aki a tárgyaláson jelen lévő személy emberi méltóságát oly módon sérti, hogy ez a tárgyalás méltóságának a megsértését eredményezi (Büntetőeljárás jog, Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., főszerkesztő: Dr. Belegi József).

Az emberi méltóság sérelmének polgári jogi és büntetőjogi védelmét biztosító jogintézményektől függetlenül a tárgyalást vezető bíró kisebb súlyú esetben rendreutasítja a sérelmet okozó személyt. Ennek elsődleges indoka, hogy a sérelmet szenvedett személy is csak rendzavaró módon tudná visszautasítani a sérelmet.

Súlyosabb esetben rendbírsággal is sújtható a sérelmet okozó akkor, ha magatartása egyúttal a tárgyalás méltóságát is sértette (Kommentár a büntetőeljárási törvényhez, főszerkesztő: Dr. Polt Péter, Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2018.).

A tárgyalás méltósága megőrzésének körébe tartozik a sértő, lealacsonyító, durva kifejezések használatának kerülése, megtiltása, illetve az ilyen kérdésekre válaszadás nem engedélyezése is.

Mindezen szempontok figyelembevétele mellett megállapítható, hogy a védő részéről a bizonyítási eljárás során nem hangzott el olyan kijelentés, mely sértő, lealacsonyító lett volna, így a jelenlévők emberi méltóságát és ezáltal a tárgyalás méltóságát sem sértette. A pervezetés során alkalmazható szankciókat úgy kell megválasztani és alkalmazni, hogy az a cél elérése érdekében legyen következetes, szakszerű, egyben arányos. A védőtől elvárt hatékony védelem (Be. 3. §) nyilvánvalóan a legtöbb esetben aktív perbeli fellépéssel valósulhat meg, aminek szankcionálása az eljárási törvény alapvető rendelkezéseit sérti. (Be. I. Fejezet)

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben az ítélőtábla a védő részéről nem látta igazoltnak a Be. 42. § (4) bekezdés f) pontjában rögzített védői kötelezettség megszegését, mely a tárgyalás rendjének megzavarását, a bíróság előtt megjelenő tanúkban és jelenlévőkben a tanúzási hajlandóság aláásására való alkalmasságot, az igazágszolgáltatásba vetett állampolgári hit és bizalom megingatásán keresztül a tárgyalás méltóságának sérelmét, az eljárás elhúzódásának előidézését, továbbá az eljárási cselekmények időszerű elvégzésének akadályozását is eredményezte volna.

Az előbbiekből következik, hogy a Be. 127. § (1) bekezdése alapján rendbírság kiszabására nem kerülhetett volna sor, ezért a rendbírságot az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú végzés megváltoztatásával a Be. 579. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 606. § (1) bekezdése alapján. A rendbírság kiszabásának mellőzésére figyelemmel az ítélőtábla annak törvényi minimum alatt kiszabott összegszerűségét nem érintette [Be. 127. § (2) bekezdés b) pont].