55/2023. (XII. 28.) GFM rendelet
55/2023. (XII. 28.) GFM rendelet
a foglalkozási eredetű rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 88. § (4) bekezdés d) pont di) alpontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 103. § (1) bekezdés 11. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 66. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott feladatkörében eljáró belügyminiszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:
I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § E rendelet célja, hogy a kockázatok minimálisra csökkentésével elősegítse a munkavállalók védelmét a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok okozta foglalkozási eredetű egészségkárosodásokkal, illetve daganatos megbetegedésekkel szemben.
2. § (1) E rendelet hatálya kiterjed – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) alapján történő szervezett munkavégzésre, amelynek során a munkavállaló rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag hatásának van vagy lehet kitéve.
(2) Az e rendeletben foglaltakat a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyekre is alkalmazni kell.
(3) E rendelet hatálya nem terjed ki az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény hatálya alá tartozó tevékenységekre, illetve tevékenységet végző személyekre.
3. § E rendelet alkalmazásában
1. rákkeltő anyag:
a) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: CLP rendelet) alapján az 1A. vagy 1B. kategóriájú rákkeltő anyagként való besorolás kritériumainak megfelelő anyag,
b) az a keverék, amely egy vagy több – az a) alpontban meghatározott – anyagot tartalmaz, és ezen összetevő vagy összetevők koncentrációja alapján a keverék az 1A. vagy 1B. rákkeltő kategóriába tartozik,
c) az 1. mellékletben meghatározott anyag, keverék vagy eljárás, valamint ezen eljárások során felszabaduló anyag vagy keverék,
d) bükkfa-, tölgyfa-, egyéb keményfaporok, illetve keményfaporokat tartalmazó faporok,
e) küszöbérték nélküli rákkeltő anyag: ezen anyagok esetében nem határozható meg olyan foglalkozási expozíciós határérték, amely alatt nem áll fenn a rákkeltő kockázat. Ilyen esetben a határérték az anyag munkavállalók egészségét veszélyeztető egyéb hatásainak kivédését biztosítja,
f) küszöbértékekkel rendelkező rákkeltő anyag: ezen anyagok esetében meghatározható olyan foglalkozási expozíciós határérték, amely alatt nem áll fenn a munkavállalók egészségét veszélyeztető kockázat, beleértve a rákkeltő kockázatot is;
2. mutagén anyag:
a) amely belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva genetikai károsodást okoz, vagy megnöveli a genetikai károsodások gyakoriságát,
b) a CLP rendelet alapján az 1A. vagy 1B. kategóriájú csírasejt-mutagén anyagként való besorolás kritériumainak megfelelő anyag,
c) az a keverék, amely egy vagy több – a b) alpontban meghatározott – anyagot tartalmaz, és ezen összetevő vagy összetevők koncentrációja alapján a keverék az 1A. vagy 1B. mutagén kategóriába tartozik;
3. reprodukciót károsító anyag: a CLP rendelet alapján az 1A. vagy 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként való besorolás kritériumainak megfelelő anyag vagy keverék
a) küszöbérték nélküli reprodukciót károsító anyag: ezen anyagok esetében nem határozható meg olyan foglalkozási expozíciós határérték, amely alatt nem áll fenn a munkavállalók egészségét veszélyeztető kockázat, de az anyag egyéb egészségkárosító hatásaival szemben védelmet nyújt,
b) küszöbértékekkel rendelkező reprodukciót károsító anyag: ezen anyagok esetében meghatározható olyan foglalkozási expozíciós határérték, amely alatt nem áll fenn a munkavállalók egészségét veszélyeztető kockázat;
4. expozíció: a munkahelyen jelen lévő rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag hatásának való kitettség, amely a munkavállalót – az adott munkakörnyezeti tényező ellen védelmet nyújtó egyéni védőfelszerelés nélkül – éri; a munkahely légterében az expozíció mennyiségi meghatározására az expozíciós koncentráció és az expozíciós idő szorzata szolgál;
5. expozíciós idő: a munkavállaló által a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyaggal szennyezett munkatérben eltöltött napi, heti, éves időtartam;
6. expozíciós koncentráció: az a munkahelyi légtérszennyezettség, amelyben a munkavállaló egyéni védőeszközök viselése nélkül végez munkát. Az expozíciós koncentráció munkahelyen megengedett értékeit a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló miniszteri rendelet tartalmazza;
7. expozíciós út: az az út, illetve mód, ahogy a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag a munkavállaló szervezetébe jut;
8. terhelés: a munkavállaló szervezetébe jutó rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag mennyisége, dózisa függetlenül attól, hogy milyen expozíciós úton jutott a szervezetbe;
9. orvosi vizsgálat: a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló jogszabály szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok vagy szakellátó helyek, illetve a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv által, valamint ezek kérésére végzett orvosi, szakkonziliáriusi, illetve diagnosztikai vizsgálat;
10. foglalkozási expozíciós határérték: rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagoknak a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló miniszteri rendeletben meghatározott, munkahelyi levegőben megengedett, 8 órás referenciaidőre vonatkoztatott átlagos és csúcskoncentráció értéke;
11. biológiai monitorozás: a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendeletben meghatározott fogalom;
12. biológiai expozíciós mutató: a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendeletben meghatározott fogalom;
13. biológiai hatásmutató: a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendeletben meghatározott fogalom;
14. egyéni kockázati szint: foglalkozási eredetű daganatos megbetegedésnek egy adott munkavállalót érintő előfordulásának valószínűsége;
15. populációs szintű kockázat: foglalkozási eredetű daganatos megbetegedéseknek egy meghatározott népességcsoportban való előfordulásának valószínűsége;
16. eltűrhető szennyezettség: az a koncentráció, amelyben a rákkeltő okozta daganatos megbetegedés kockázata valószínűleg nem nagyobb, mint 1:105 (10 mikrorizikó);
17. dekontaminálás: a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító szennyeződés hatástalanítása vagy eltávolítása;
18. egészségkárosító kockázat: a munkahelyi légtérben lévő szennyező anyag koncentrációja meghaladja a határértéket, vagy határérték hiányában a munkáltató által végzett kockázatbecslés az eltűrhetőnél – 1:105 szintűnél – nagyobb kockázatot jelez;
19. egészségügyi felülvizsgálat: az egyes munkavállaló egészségi állapotának felmérése a munkája során egyes rákkeltő anyagoknak, mutagéneknek vagy reprodukciót károsító anyagoknak való expozíciója szempontjából.
II. MUNKÁLTATÓ KÖTELEZETTSÉGEI
1. Kockázatbecslés és -meghatározás
4. § (1) Minden olyan tevékenység esetében, amelynek során feltételezhető a munkavállaló rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagokkal történő expozíciója, a munkáltató köteles kockázatbecslést végezni, így
a) a veszélyt és a veszélyeztetetteket azonosítani,
b) az expozíció-hatás összefüggést elemezni,
c) expozíció-becslést végezni,
d) a veszélyt jellemezni, és
e) a kockázatot minőségileg jellemezni vagy mennyiségileg meghatározni.
(2) A kockázatbecslés szakszerű és pontos végrehajtása érdekében a munkáltató gondoskodik
a) a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok azonosításáról,
b) a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok koncentrációjának a légzési zónában – személyi, teljes műszakos mintavétellel – történő méréséről,
c) a munkavállaló bőrébe vagy bőrén át a munkavállaló szervezetébe felszívódó rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok mennyiségének becsléssel történő meghatározásáról,
d) a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendeletben meghatározott anyagok esetében biológiai monitorozás elvégzéséről,
e) a tevékenység során az 5. § (11) bekezdésében meghatározott munkaidő szerinti foglalkoztatásról és
f) a tevékenységhez minimálisan szükséges munkavállalói létszám meghatározásáról.
(3) A munkáltató az (1) bekezdésben előírt kockázatbecslésbe, illetve a kockázatot csökkentő védőintézkedések kidolgozásába a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosát bevonja.
(4) A munkáltató – ha a fővárosi és vármegyei kormányhivatal mint munkavédelmi hatóság (a továbbiakban: munkavédelmi hatóság) indokolt esetben nem ír elő nagyobb gyakoriságot – a kockázatbecslést legalább kétévenként megismételteti. A honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium (a továbbiakban: HM) és a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) alárendeltségébe tartozó katonai szervezeteknél az MH szakhatóságai– a munkavédelmi hatóság tájékoztatása mellett – jogosultak a kockázatbecslés elrendelésére.
(5) A kockázatbecslést minden olyan változás esetében meg kell ismételni, amely hatással lehet a munkavállalók rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót kárósító anyaggal történő expozíciójára.
(6) A kockázatbecslést és a kockázatkezelésre vonatkozó intézkedéseket írásban kell dokumentálni. A HM és az MH vonatkozásában a szolgáltatott adatok titokvédelmét a munkavédelmi hatóság biztosítja, amelyet az adatszolgáltató jogosult ellenőrizni. Ennek elmaradása esetén az adatszolgáltatást a titokvédelmi követelmények biztosításáig az adatszolgáltató felfüggesztheti.
(7) A munkavédelmi hatóság kérésére a munkáltató köteles a kockázatbecslés és a kockázatkezelés során birtokába jutott valamennyi adatot, információt átadni.
2. Kockázatkezelés, kockázatcsökkentés, rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag helyettesítése
5. § (1) A munkáltató a kockázatbecslés eredményétől függő kockázatkezelést ír elő. A kockázatkezelés eredményességét a soron következő kockázatbecslés alkalmával vizsgálni kell.
(2) Az expozíciós koncentráció nem haladhatja meg a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló miniszteri rendeletben meghatározott határértéket.
(3) Ha egyidejűleg több, határértékkel rendelkező rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag, illetve egyéb szennyező is van a munkatérben, az eltűrhető szennyezettséget a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendelet szerint kell meghatározni. Az eltűrhető szennyezettség szintjét a munkatérben jelen lévő anyagok együttes koncentrációja nem haladhatja meg.
(4) A 8. és 9. §-ban meghatározott esetekben, ahol az előre nem látott és az előre látható expozíciós koncentráció meghaladja a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendeletben meghatározott határértékeket, munkát végezni kizárólag egyéni védőeszköz használatával lehet. A munkáltatónak ilyen esetekben fokozott egészségügyi védelmet és annak alapjául szolgáló orvosi vizsgálatokat kell biztosítania.
(5) A határértékkel nem szabályozott, vagy határértékkel rendelkező, de küszöbérték nélküli rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag koncentrációja a kockázatbecsléssel megállapított lehetséges legalacsonyabb szintű legyen.
(6) Azon rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok esetében, amelyek belégzés útján, illetve bőrön át egyidejűleg bejuthatnak a szervezetbe, mindegyik anyagra nézve évente mérni kell a légúti expozíciót.
(7) Becsülni kell a teljes szervezeti anyag terhelést biológiai monitorozás alkalmazásával, azokra az anyagokra nézve, amelyeknek megállapított biológiai expozíciós mutatója és biológiai határértéke van.
(8) A belégzés okozta expozíciós koncentráció mérését, valamint a szervezet teljes becsült rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta terhelését írásban dokumentálni kell.
(9) A rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta expozíciót a napi munkaidőre vonatkoztatva nyílt téren történő munkavégzés esetén is kétévente meg kell határozni, vagy meg kell becsülni.
(10) Tartósan nyílt téren rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozícióban foglalkoztatott munkavállaló esetében a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta terhelés biológiai monitorozással történő becslését is el kell végezni.
(11) Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozícióban foglalkoztatott munkavállaló számára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 108. § (2) bekezdése szerinti rendkívüli munkavégzés csak egyéni védelem alkalmazása mellett – a 16. § (1) bekezdés d) pontjára is figyelemmel – rendelhető el.
(12) Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag alkalmazásakor a munkáltató köteles a munkavállaló egészségére és biztonságára a legkevésbé veszélyes feltételeket biztosítani, és azt írásban dokumentálni.
(13) Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag használata csak akkor vezethető be, ha azt műszaki okokból nem lehet célazonos, ilyen hatásokkal nem rendelkező vagy kevésbé erős hatású anyaggal helyettesíteni. A munkáltató az Mvt.-ben meghatározottak szerint írásban indokolja a munkavédelmi hatóságnak a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag választását, amely indokolásban fel kell tüntetni, hogy van-e célazonos, ilyen hatásokkal nem rendelkező vagy kevésbé erős hatású anyag, keverék vagy eljárás.
(14) Ha rendelkezésre áll rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító hatással nem rendelkező anyag vagy kevésbé erős ilyen hatású anyag, a munkáltató azt is feltünteti, hogy miért nem ezek alkalmazására kerül sor, miért nem történik meg a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag cseréje.
(15) Ha a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag alkalmazása nem igényli a szabad teret, akkor ilyen hatású anyagot előállítani, illetve felhasználni csak olyan munkahelyen szabad, ahol a munkáltató olyan építményt biztosít, amely az előállított, illetve felhasznált anyag jellegének, a technológiának, az abból fakadó tisztítási, mentesítési feltételeknek, a légtechnikai követelményeknek megfelel.
(16) A munkáltató a munkavállalót írásban tájékoztatja arról, hogy rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyaggal kívánja foglalkoztatni, vagy foglalkoztatja. A foglalkoztatásra vonatkozó valamennyi információt a munkáltató köteles megadni.
(17) Az (1)–(16) bekezdésben foglaltakra vonatkozó adatokat a munkavédelmi hatóság kérésére a munkáltató rendelkezésre bocsátja.
3. Populációs és egyéni kockázatcsökkentés
6. § (1) A munkahelyen a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag hatásának kitett munkavállalók számát a munka elvégzéséhez szükséges lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.
(2) Az expozíciós idő csökkentése nem járhat együtt az expozíciónak kitett munkavállalói létszám növekedésével.
(3) Várandós nőt, nemrégen szült és szoptató anyát tilos, fiatalkorú személyt – az expozíció mértékétől függetlenül – csak egyéni védőeszközök alkalmazása esetén és csak a gyakorlati képzéshez szükséges időben és mértékben lehet rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyaggal foglalkoztatni.
(4) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat által rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag hatására különösen fogékonynak véleményezett munkavállalót nem lehet ilyen hatású anyagok expozíciójában foglalkoztatni.
4. Megelőzés és expozíciócsökkentés
7. § (1) A rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag gyártása és felhasználása – amennyiben ez a tudományos-technikai színvonal mellett lehetséges – zárt rendszerben, automatizált vagy azzal egyenértékű egyéb eljárással történhet.
(2) Ha zárt rendszer, illetve az (1) bekezdésben előírt technológiai eljárások alkalmazása műszakilag nem lehetséges, a munkáltató biztosítja, hogy a munkavállalót érő napi, heti, éves expozíció a tudományos-technikai színvonal mellett lehetséges legalacsonyabb szinten legyen, határértékkel rendelkező anyagok esetében a munkatéri rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag szennyezettsége nem haladhatja meg az 5. § (2) és (3) bekezdése szerinti határértékeket.
(3) Légtechnikai eljárások útján helyi vagy általános szellőztetéssel biztosítani kell, hogy az előállított, felhasznált, intermedierként, melléktermékként, szennyezőként keletkezett anyagok a munkakörnyezetet, a helyiség levegőjét és berendezési tárgyait, valamint az épületen belüli és kívüli levegőt ne szennyezzék. Az alkalmazott légtechnikai megoldások más munkahelyek munkavállalóit nem veszélyeztethetik.
(4) Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag felhasználása esetén a munkáltató köteles
1. a munkahelyen úgy korlátozni a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag mennyiségét, hogy az csak az aktuális tevékenység kivitelezhetőségéhez szükséges tömegben lehet jelen a munkahelyen,
2. az expozíciónak kitett vagy expozíciónak feltehetően kitett munkavállalók száma tekintetében a 6. § (1)–(2) bekezdése szerint eljárni,
3. a munkaidőt az 5. § (11) bekezdésében meghatározottak szerint korlátozni,
4. a munkafolyamatokat és a műszaki intézkedéseket úgy kialakítani, hogy a munkahelyen a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok elkerülhetők vagy a munkahelyen való kiszabadulásuk a minimálisra csökkenthető legyen,
5. megfelelő helyi elszívással vagy általános szellőztetéssel a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagot a forrásnál eltávolítani oly módon, hogy egyidejűleg biztosítsa a lakosság, továbbá a környezet védelmét,
a) a lakosság védelmét az immissziós határérték meghatározásával, illetve annak betartásával kell megvalósítani,
b) immissziós határérték hiányában a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag kibocsátása a háttérértéket nem befolyásoló módon történhet,
6. biztosítani valamely előre nem látható eseményből vagy balesetből eredő rendellenes rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíció korai kimutatására, jelzésére, illetve mérésére alkalmas eszközök, illetve módszerek alkalmazását,
7. a legkisebb kockázatot biztosító, megfelelő technológiai eljárásokat és munkamódszereket alkalmazni,
8. elsősorban műszaki, technológiai intézkedésekkel, kollektív műszaki védelmi eszközökkel, eljárásokkal az egészségkárosodást megelőzni azon a munkahelyen, ahol a munkavállaló szabályos üzemmenet, illetve üzemzavar esetében gáz, gőz, folyadék, aerosol vagy por formájában rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyaggal érintkezésbe kerülhet, továbbá az egészséget károsító hatások megelőzéséről a munkakörülmények, a technológia, a műszaki állapot rendszeres felülvizsgálatával is gondoskodni,
9. egyéni védelmi intézkedéseket hozni, továbbá egyéni védőeszközöket alkalmazni, ha a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta expozíció kollektív védelmi eszközökkel, eljárásokkal nem szorítható az eltűrhető szintre – 1:105 kockázat –, vagy a határértékkel rendelkező anyagok esetében nem szorítható határérték alá,
10. szükség szerinti, de legalább hetenkénti gyakorisággal végzett tisztítással, takarítással megakadályozni a munkatér padozatán, falain, a munkatérben elhelyezett gépek, munkaeszközök, tárgyak felszínén a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag felhalmozódását,
12. figyelmeztető és biztonsági jelzésekkel megjelölni mindazon munkahelyeket, ahol a munkavállaló rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok hatásának van vagy lehet kitéve; körülhatárolt munkahelyen belül figyelmeztető feliratokat kell elhelyezni az étkezés, folyadékfogyasztás, élelmiszer-tárolás és a dohányzás tilalmára vonatkozóan,
13. megfelelő egyéni védőeszközöket biztosítani a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag nagyobb mértékű expozíciójával járó előre látható események, illetve vészhelyzetek esetére,
14. olyan eszközöket biztosítani, amelyek lehetővé teszik a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag kockázatmentes kezelését, tárolását, üzemen belüli mozgatását vagy szállítását; ezen tevékenységekhez légmentesen záró, a CLP rendelet szerint felcímkézett konténereket, edényzetet kell biztosítani,
15. gondoskodni a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagot tartalmazó vagy azzal szennyezett hulladéknak a munkavállaló általi biztonságos összegyűjtését, tárolását és kiürítését szolgáló eszközökről, beleértve a légmentesen záró, tisztán, olvashatóan, a dolgozó számára érthető nyelven felcímkézett edényzet használatát,
16. gondoskodni a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag közömbösítéséről, hatástalanításáról, a munkahelyi berendezési tárgyak, a munkavállalók által használt egyéni védőeszközök dekontaminálásáról vagy szükség szerint veszélyes hulladékként történő kezeléséről.
5. Előre nem látott veszélyhelyzet, illetve expozíció
8. § (1) A munkáltató rendkívüli helyzetekre riasztási és intézkedési terveket készít az Mvt. 45. §-ával összhangban, azokat a munkavállalókkal megismerteti és végrehajtásukat rendszeresen – de évente legalább egyszer – gyakoroltatja, és ennek megtörténtét írásban dokumentálja.
(2) A munkáltató haladéktalanul szóban, majd írásban tájékoztatja a munkavállalót olyan előre nem látható esemény vagy vegyi baleset esetén, amely a munkavállaló többletterhelését idézte vagy idézhette elő.
(3) Az előre nem látott eseményt vagy vegyi balesetet követően a munkáltató a munkavállalót soron kívüli orvosi vizsgálatra küldi.
(4) A többletterhelés okainak megszüntetéséig
a) csak a javítások és más szükséges munkák elvégzéséhez nélkülözhetetlen munkavállalók munkavégzése engedélyezhető az érintett térségben,
b) az a) pont alapján munkát végző munkavállalóknak a szükséges egyéni védőeszközt kell biztosítani, amit a munkavállalók kötelesek használni,
c) a munkavégzés időtartamát a védőeszköz okozta megterhelés és a védőeszköz védőképessége szerint szigorúan korlátozni szükséges,
d) az expozícióval érintett térségben csak a b) pont szerint védett munkavállalók tartózkodhatnak.
(5) A munkahely expozícióval érintett területeit a 7. § (4) bekezdés 12. pontja szerint jól láthatóan, egyértelműen körül kell határolni, jelzésekkel kell ellátni, és biztosítani kell, hogy oda illetéktelen személy ne jusson be.
6. Előre látható veszélyhelyzet, illetve expozíció
9. § (1) Mindazon tevékenységnél, amelynél minden – a kockázat csökkentését célzó – műszaki intézkedés megtétele ellenére a munkatérben a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag koncentrációja, kiülepedő mennyisége előreláthatóan megnő, a munkáltató a munkavállalóval és a munkavédelmi képviselővel történő megbeszélést követően intézkedik, hogy a munkavállalót érő expozíciós koncentráció ne haladja meg az 5. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket. Ennek érdekében
a) biztosítja a munkát végző munkavállalónak a szükséges egyéni védőeszközt, amelyet a munkavállaló köteles használni, továbbá
b) a munkavégzés időtartamát – az egyéni védőeszköz okozta megterhelés és a védőképesség szerint – szigorúan korlátozza.
(2) Az (1) bekezdés szerinti munkavégzés helyét feltűnően meg kell jelölni, a 7. § (4) bekezdés 12. pontja szerint jól láthatóan, egyértelműen körül kell határolni, jelzésekkel kell ellátni, és biztosítani kell, hogy oda illetéktelen személy ne jusson be.
7. Belépés a veszélyes területekre
10. § A munkáltató megfelelő intézkedést hoz annak biztosítása érdekében, hogy azokon a munkahelyeken, ahol a 4. § (1) bekezdése szerinti kockázatbecslés eredménye alapján a munkavállaló egészségét rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta egészségkárosodás fenyegeti, csak azok a munkavállalók legyenek jelen, illetve oda kizárólag azok léphessenek be, akiknek az a munkájukból vagy feladatukból adódóan kötelességük.
8. Személyi higiéné, egyéni védelem
11. § (1) A munkáltató valamennyi olyan tevékenység során, amely következtében a munkavállalót rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta egészségkárosodás érheti, köteles
a) biztosítani, hogy a munkahelyen a munkavállaló ne étkezzen, ne igyon, ne dohányozzon, kozmetikai szereket ne alkalmazzon;
b) gondoskodni arról, hogy a munkavállaló a munkahelyet csak zuhanyozás után, utcai ruhában hagyja el;
c) elegendő számú és alkalmas szociális helyiséget biztosítani;
d) biztosítani a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló jogszabály szerint „ „D” erősen szennyezett” tisztasági fokozatnak megfelelő fekete-fehér rendszerű öltöző-mosdó-zuhanyzót, WC-t, tartózkodót az épületen belül, illetve szabadtéri telepítésű üzemben telephelyen belül; a kizárólag kezeletlen fapor-expozícióval járó munkavégzés esetén a fekete-fehér rendszerű öltöző helyett az utcai ruházat védelmét biztosító ruhavédő is alkalmazható;
e) nyílt téri munkavégzés esetén megfelelően temperált tartózkodó- és pihenőhelyiséget biztosítani, a fehér öltözőben, a tartózkodó- és pihenőhelyiségekben a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciós koncentrációja nem haladhatja meg az immissziós értéket, vagy immissziós érték hiányában az adott rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagnak a legközelebbi településen, illetve lakóhelyi környezetben mérhető háttér-koncentrációját;
f) a munkavállalókat megfelelő minőségű és mennyiségű tisztálkodó és dekontamináló szerrel ellátni;
g) gondoskodni arról, hogy az egyéni védőeszközöket az arra kijelölt helyen és az előírt módon helyezzék el, amit minden használat előtt ellenőrizni kell, biztosítani kell azok hibátlanságát, védőképességük megfelelőségét és tisztaságát; továbbá köteles gondoskodni a hibás vagy nem tiszta egyéni védőeszköz – használat előtti – kijavításáról vagy cseréjéről, valamint az e pontban foglaltak teljesítésének ellenőrzéséről.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettségekkel fölmerülő költségek nem háríthatók át a munkavállalóra.
9. A munkavállalók tájékoztatása és oktatása
12. § (1) A munkáltató gondoskodik a munkavállaló és a munkavédelmi képviselők – rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok használatával kapcsolatos – oktatásáról és képzéséről, ennek keretében írásban – szükség esetén szóban – tájékoztatást ad a munkavállalók számára, az általuk értett nyelven
a) a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag hatásairól, kockázatairól, valamint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az életmód okozta kockázatnövelő hatásokról és többletkockázatokról,
b) az expozíció elkerülésére és csökkentésére alkalmazandó óvintézkedésekről a munkahelyen, illetve létesítményen belül,
c) az expozíció és a kockázat csökkentésére szolgáló előírásokról,
d) az egyéni védőeszközök használatáról és viseléséről,
e) a munkavállalók magatartásáról, feladatairól baleset, havária, katasztrófa esetén,
f) havária, katasztrófa esetén a mentőszemélyzet által teendő intézkedésekről.
(2) Az (1) bekezdés szerinti oktatást rendszeresen meg kell ismételni a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve.
(3) Meg kell ismételni az oktatást minden esetben, ha személyi hibából eredően rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag jut a munkatérbe. Az oktatás programját megváltozott kockázat esetén az új követelményeknek megfelelően módosítani kell.
(4) Az oktatást munkaidőben kell megtartani.
(5) A munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagot tartalmazó berendezésekről és az azokhoz tartozó tárolókról, és gondoskodik arról, hogy a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagot tartalmazó valamennyi tartály, csomag vagy berendezés feltűnő, a dolgozó számára érthető nyelven olvasható címkével legyen ellátva, valamint hogy a figyelmeztető és veszélyre utaló jelzések, szimbólumok, piktogramok szembetűnőek legyenek.
(6) A munkavállaló köteles az (1)–(3) bekezdés szerinti oktatáson részt venni, és a munkáltató által meghatározott módon beszámolni, továbbá köteles betartani a munkáltató által előírt intézkedéseket.
13. § (1) A munkáltató biztosítja, hogy a munkavállaló vagy a munkavédelmi képviselők ellenőrizhessék, hogy e rendelet előírásait a munkahelyen alkalmazzák-e. A munkáltató biztosítja továbbá, hogy a munkavállalókat vagy munkavédelmi képviselőiket bevonják
a) az egyéni védőeszköz-juttatás rendjének meghatározásába,
b) a 9. § (1) bekezdésében felsorolt, a munkáltató által meghatározott intézkedések előkészítésébe.
(2) A munkáltató a munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket a lehető leghamarabb tájékoztatja minden, a szabályos üzemmenettől eltérő expozícióról – beleértve a 9. §-ban foglaltakat is –, illetve ezek okáról és a kialakult rendellenes helyzet megszüntetésére, kijavítására tett vagy tervezett intézkedéseiről.
10. A munkavállalókkal folytatott tanácskozás, a munkavállalók részvétele a konzultációkon
14. § A munkáltató évente legalább egy alkalommal e rendelet végrehajtásával kapcsolatos észrevételek megtételére, illetve megvitatására a munkavállalók és képviselőik részére fórumot biztosít.
III. VEGYES RENDELKEZÉSEK
11. Egészségügyi felülvizsgálat
15. § (1) A rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójában történő foglalkoztatás előtt a munkavállaló köteles előzetes munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálaton, a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójában foglalkoztatott munkavállaló pedig köteles a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló miniszteri rendeletben meghatározott gyakorisággal a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által elvégzett időszakos orvosi alkalmassági vizsgálaton részt venni.
(2) A munkavállaló orvosi alkalmassági vizsgálaton való megjelenését a munkáltató biztosítja.
(3) Az orvos vagy a munkavégzés helye szerint illetékes munkavédelmi hatóság kezdeményezésére az érintett munkavállaló egészségi állapotát az egészségének megőrzése érdekében az expozíció megszűnése után is ellenőrizni kell.
(4) Rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójában csak a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa által egészségileg alkalmasnak véleményezett munkavállaló foglalkoztatható.
(5) Az orvosi vizsgálatért felelős foglalkozás-egészségügyi orvos a vizsgálatot követően az egyes munkavállalókra vonatkozóan előírt védő vagy megelőző intézkedésekről feljegyzést készít. Az intézkedésekről készített feljegyzést a foglalkozás-egészségügyi orvos a munkavédelmi hatóság kormánytisztviselőjének – kérelmére bemutatja.
(6) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa az orvosi dokumentációban naprakészen nyilvántartja a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójában dolgozó munkavállaló nevét, születési helyét, idejét, legfontosabb kórtörténeti adatait, az előzetes, időszakos, soron kívüli és záró orvosi alkalmassági vizsgálatának, illetve biológiai monitorozásának eredményét.
(7) Az (5) bekezdésben meghatározott feljegyzés az orvosi dokumentáció részét képezi. Az orvosi dokumentációba kizárólag az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló jogszabályban meghatározott személyek tekinthetnek be.
(8) Az orvosi dokumentációt és az Mvt. 63/B. §-a szerinti nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy a munkavállaló rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag okozta expozíciója, megterhelése és kockázata a munkavállaló munkavégzésének teljes idejére egyértelműen meghatározható legyen.
(9) Ha rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójában foglalkoztatott munkavállaló esetében az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat az expozícióval összefüggésbe hozható egészségkárosodást állapít meg, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa vagy a munkavédelmi hatóság kormánytisztviselője valamennyi hasonló expozícióban foglalkoztatott munkavállalóra kiterjedő soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatot rendelhet el.
(10) Az orvosi vizsgálattal észlelt, a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójával összefüggésbe hozható egészségkárosodás esetén a munkavédelmi hatóság kezdeményezésére az országos tisztifőorvos valamennyi hasonló expozícióban foglalkoztatott munkavállalóra elrendelheti a soron kívüli orvosi vizsgálatot.
(11) A soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálat a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának javaslatára bővíthető a nem megengedhető expozíció, megterhelés kimutatására biológiai monitorozással.
(12) A (9) bekezdés szerinti egészségkárosodás előfordulásakor a munkáltató a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciója okozta kockázatokat a 4. § (1) bekezdése szerint köteles újraértékelni.
(13) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa tájékoztatja a munkavállalót a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciója okozta egészségkárosodásokról, illetve az általa végzett higiénés és alkalmassági vizsgálatok céljáról, várható eredményeiről.
12. A munkavédelmi hatóság tájékoztatása
16. § (1) Soron kívül kell a munkavédelmi hatóságot tájékoztatni, ha
a) a tárgyévben végzett mérés a határértéket meghaladó szennyezettségre utal,
b) a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyag expozíciójának kitett munkavállalói létszám megnő,
c) a munkahely méretében vagy elhelyezésében változás történt,
d) az 5. § (11) bekezdése szerinti rendkívüli munkavégzés elrendelésére került sor.
(2) A munkavédelmi hatóság a bejelentett adatokat az Mvt. 63/C. §-a szerinti bontásban, munkáltatónként összegezve, elektronikus formában a tárgyévet követő év március 31-ig a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv részére elektronikus úton táblázatos formátumban átadja, amely ezek alapján foglalkozási rákregisztert vezet.
(3) A munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv a (2) bekezdés szerinti adatokat a tárgyévet követő március 31-ig regisztrálja, elemzi és értékeli, és az erről készült tájékoztatót megküldi az egészségügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium részére, továbbá a HM által szolgáltatott adatokról készült tájékoztatót a HM részére is megküldi.
13. Azbesztre és vinil-kloridra vonatkozó különleges előírások
17. § (1) Azbeszttel történő munkavégzés esetén e rendelet előírásait az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A vinil-klorid monomerre vonatkozó különleges előírásokat a 2. melléklet tartalmazza.
14. Záró rendelkezések
18. § Ez a rendelet 2024. április 1-jén lép hatályba.
19. § Ez a rendelet
a) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint
b) a 92/58/EGK, a 92/85/EGK, a 94/33/EK és a 98/24/EK tanácsi irányelvnek, valamint a 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelethez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. február 26-i 2014/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
c) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosításáról szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2398 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
d) a munkájuk során rákkeltő, illetve mutagén anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. január 16-i (EU) 2019/130 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
e) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal, mutagénekkel és reprodukciót károsító anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosításáról szóló, 2022. március 9-i (EU) 2022/431 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
20. § Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg:
a) az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről;
b) az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról;
c) a Bizottság (EU) 2018/669 rendelete (2018. április 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról.
21. §1
1. melléklet az 55/2023. (XII. 28.) GFM rendelethez
1. Auramin gyártás.
2. A szénkoromban, kőszénkátrányban vagy kőszén-kátrányszurokban jelenlévő policiklusos aromás szénhidrogéneknek való kitettséget magában foglaló munka.
3. Nikkelérc pörkölésekor és elektromos finomításakor képződő por-, füst- vagy köd-expozícióban végzett munka.
4. Erős-savas eljárás izopropil-alkohol gyártásban.
5. Uránbányászat.
6. Belélegezhető kristályos szilícium-dioxid expozícióval járó munka.
7. A korábban belső égésű motorokban a mozgó alkatrészek kenésére és hűtésére használt ásványi olajok dermális expozíciójával járó munka.
8. Dízelmotor-kipufogógázok okozta expozícióval járó munka.
2. melléklet az 55/2023. (XII. 28.) GFM rendelethez
1. Megelőző műszaki intézkedésekkel a munkavégzés helyének vinil-klorid monomer (a továbbiakban: VCM) koncentrációját a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Ennek érdekében a VCM
a) gyártásával, visszanyerésével, raktározásával, áttöltésével, szállításával vagy bármely egyéb módon történő felhasználásával történő munkavégzés során, továbbá
b) polivinil-kloriddá történő átalakítása esetén
2. A VCM munkahelyi levegőben megengedett határértékét a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló rendelet tartalmazza.
3.1. A VCM-határérték betartásának ellenőrzésekor a munkatérben a mérési pontokat úgy kell kijelölni, hogy a mért eredmények a lehető legpontosabban reprezentálják a munkavállalókat érő VCM-expozíció mértékét.
3.2. A munkatér nagyságától függően kell a mérési pontok számát meghatározni. Egynél több mérési pont esetében a mérési eredmények átlagértékét a munkatér egészére vonatkozó értéknek kell elfogadni.
3.3. Amennyiben a kapott eredmények a munkatér VCM-koncentrációját nem reprezentálják, a határérték betartásának ellenőrzésére mérési pontként a munkatér azon körzetét kell kijelölni, amelyben a munkavállaló a legnagyobb átlagos koncentrációnak van kitéve.
3.4. A 3.1–3.3. pont szerinti mérési módszerek kiegészíthetők személyi-mintavételi eszközökkel végzett mérésekkel. Ezek a mérések alkalmasak lehetnek az előzetesen kiválasztott mérési pontok megfelelőségének igazolására, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa által elvégzendő egészségügyi vizsgálathoz szükséges adatok megszerzésére.
4.1. Minden olyan munkavégzésnél, ahol a szokásos VCM-koncentráció emelkedése előfordulhat, megfelelő érzékenységű monitorrendszert kell kialakítani az ilyen koncentráció-növekedések kimutatására.
4.2. Amennyiben a 4.1. pont szerinti esemény előfordul, haladéktalanul olyan műszaki intézkedéseket kell tenni, amelyekkel a koncentrációnövekedés oka felderíthető és megszüntethető. A riasztási küszöb egyenlő az ÁK-értékkel. Az ÁK-érték túllépése esetén haladéktalanul gondoskodni kell az egyéni védelemről.
5. Megfelelő egyéni védőeszközt kell biztosítani mindazon tevékenységek (pl. autoklávtisztítás és -javítás) esetében, amelyeknél műszaki intézkedésekkel és megfelelő légtechnikával nem lehet elérni a munkatér határérték alatti koncentrációját.
6.1. A VCM-nel tevékenységet folytató munkavállalók egészségügyi vizsgálata során az alábbiakra kell figyelemmel lenni:
a) A VCM monomer határérték feletti expozíciója – jelenlegi ismereteink alapján – az alábbi ártalmakat okozza:
aa) a sclerodermához hasonló bőrelváltozások,
ab) a kéz és a láb vérkeringési zavarai (hasonló a Raynaud-szindromához),
ac) acroosteolysis (elsősorban a kézujjakat érinti),
ad) a máj és a lép fibrosisa (hasonló a Banti-szindromához),
ae) légzésfunkciós zavarok,
af) thrombocytopenia,
ag) máj-angiosarcoma (miután a VCM genotoxikus és rákkeltő, biztonságos védelmet a daganatos megbetegedés ellen az ÁK-érték sem nyújt);
b) a fő kockázat mellett minden tünetre vagy tünetegyüttesre. Jelenlegi ismereteink szerint a máj-angiosarcomának előrejelző tünete, illetve tünetegyüttese nincs. Specifikus megelőző vizsgálati módszerek hiányában az orvosi vizsgálatoknak legalább az alábbiakra kell kiterjedni:
ba) egészségi és foglalkozási anamnézis,
bb) a végtagok, a bőr és a hasüregi szervek vizsgálata,
bc) a kéz csontozatának rtg-vizsgálata ún. autoklávtisztító és -javító munkakörben (kétévenként).
6.2. A 6.1. pontban foglaltakon kívül az alábbi vizsgálatok ajánlottak:
a) vizeletvizsgálat,
b) vérkép, thrombocytaszám, véralvadás, süllyedés,
c) SGOT, SGPT, GGTP, bilirubin, alkalikus foszfatáz, kolinészteráz, összfehérje, kryoglobulin
6.3. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a normál értékeket és a laboratóriumi eszközöket, módszereket. A rendellenes eredmények ellenőrzését követően részletesebb szakorvosi vizsgálatok elvégzése ajánlott.
6.4. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa a munkavállalónak a VCM-mel történő tevékenység végzésére való alkalmassága elbírálásánál az alábbi kontraindikációk figyelembevételével dönt:
a) érrendszeri vagy idegrendszeri károsodások,
b) légzésfunkciós zavarok,
c) klinikai vagy funkcionális májelégtelenség,
d) cukorbetegség,
e) krónikus veseelégtelenség,
f) thrombocytopenia, véralvadási rendellenesség,
g) krónikus bőrártalom,
h) túlzott alkoholfogyasztás és/vagy kábítószer-élvezet.
A 21. § a 2010. évi CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás