BÜ BH 2023/56

[1] A járásbíróság a 2020. június 16-án kihirdetett ítéletével a terheltet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt 100 napi tétel, napi tételenként 2 000 forint, összesen 200 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a részletfizetésről, a bűnjelekről, az esetleges átváltoztatásról és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. május 20-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[5] Indokai szerint a bíróság megsértette a Btk. időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést, az elbíráláskor hatályos Btk. szerint ugyanis nem bírálható el enyhébben a terhelt terhére rótt cselekmény, ezért nem alkalmazható a Btk. 2. § (2) bekezdése.

[6] Tévedett az ügyészség, amikor nem az 1978. évi IV. törvény 171. § (1) bekezdése szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vádat a terhelttel szemben. Az időbeli hatály megsértésével történő vádemelés, majd ez alapján az ítélethozatal anyagi jogszabályba ütközik.

[7] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság úgy állapította meg, hogy a terhelt a szakma szabályainak megszegésével bűncselekményt követett el, hogy valójában fel sem tárta a vonatkozó szabályokat.

[8] Emellett sérült a terhelt emberi méltósághoz, valamint hatékony védelemhez való joga is. A bíróság másfél évig nem adta ki a nyomozati iratokat a terheltnek, aki ennek érdekében többször is személyesen megjelent az elsőfokú bíróságon. A bíróság annak ellenére körözést bocsátott ki, hogy a terhelt mind az idézési címén, mind a munkahelyén elérhető volt.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványban foglaltakat részben alaptalannak, részben törvényben kizártnak tartotta. Kifejtette, hogy a Btk. 2. §-ának törvénysértő alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok. Ez okból csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha az időbeli hatály téves alkalmazása folytán büntetés kiszabására kerül sor felmentés helyett, vagy a kiszabott büntetés neme és mértéke ez okból törvénysértő. Jelen esetben azonban erre utalás sem történt, és erre nem is került sor.

[10] A bíróság helyesen járt el akkor, amikor valamennyi körülmény figyelembevételével a Btk. 2. §-a alapján az elbíráláskori, enyhébb jogszabályt alkalmazta, ugyanis az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 51. § (3) bekezdése nem tette lehetővé a pénzbüntetés egy napi tételének 2 000 forint összegben történő megállapítását.

[11] Az indítványban hivatkozott egyéb, az iratmegismerési jogra és a kényszerintézkedésre vonatkozó kifogások nem képeznek felülvizsgálati okot.

[12] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[13] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[14] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[16] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[17] Az indítvány szerint az irányadó tényállásban nem szerepelnek a felrótt bűncselekmény törvényi tényállási elemei, jelen esetben az, hogy a terhelt milyen foglalkozási szabályszegést követett el. Ekként az indítvány tartalma szerint a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont szerinti okra is hivatkozó.

[18] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[19] A Btk. 165. § (1) bekezdése szerint: aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés a) pontja alapján a büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz.

[20] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív, tevőleges magatartással vagy mulasztással is.

[21] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése (halála), illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.

[22] A Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A törvényi tényállás alapján foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amelyet az elkövető éppen végez.

[23] A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott íratlan, szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

[24] A védő állításával szemben az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:

– A terhelt orvos, aki jelen ügy idején ügyeleti feladatot látott el.

– A sértettnek korábban szívizom infarktusa volt (2011. július 16.).

– A sértettnek 2012. szeptember 22. napján 4 óra 30 perckor ismételten szívinfarktusra utaló panaszai voltak.

– Hívásra ügyeletes orvosként a terhelt érkezett hozzá, akit a sértett tájékoztatott a korábbi szívinfarktusáról és a jelenlegi hasonló tüneteiről.

– A terhelt ekkor (5 óra 40 perckor) a szakma szabályai szerint megvizsgálta a sértettet (vérnyomás, EKG, vér oxigénszint), azonban téves diagnózist állított fel, a sértettnél refluxbetegséget véleményezett, No-Spa injekciót adott, és gyógyszert írt fel.

– A sértett állapotában nem következett javulás, hat óra elteltével hozzátartozója ismételten kihívta az orvosi ügyeletet.

– A terhelt a 10 óra 30 perckor történt hívást követően csupán 13 óra 55 perckor érkezett ki ismét a sértetthez.

– Ezen alkalommal azonban a terhelt mint ügyeletes orvos a beteget nem vizsgálta meg annak ellenére, hogy a sértett rosszulléte fennállt.

– Állította továbbá, hogy a korábban szívinfarktuson már átesett betegnek nincsen infarktusa, panaszait csupán refluxbetegsége okozza.

– A terhelt kórházi beutalót írt a sértettnek, és közölte a hozzátartozóival, hogy amennyiben a sértett rosszabbul lenne, szállítsák kórházba.

– A sértett állapota nem javult, ezért a férje 2012. szeptember 23. napján 10 óra 41 perckor bevitte a megyei kórházba, onnan az egyetemi kardiológiai központba szállították tovább, ahol 2012. szeptember 23. napján 15 órakor 30 órás ellátatlan szívinfarktust és heveny szívizomelhalást állapítottak meg a sértettnél.

– Amennyiben a sértett a kritikus első tizenkét órán belül megfelelő színvonalú kórházi ellátásban részesült volna, úgy a szívizomkárosodás kialakulásának esélye vagy mértéke érdemlegesen csökkenthető lett volna.

– A terhelt a magatartásával közvetlen módon hatott közre abban, hogy a sértettnél maradandó fogyatékosságnak minősülő, falmozgás-zavarral járó szívizomhegesedés alakult ki, amely visszafordíthatatlan szívizomkárosodás. A terhelt mulasztása és a maradandó fogyatékosság mint eredmény között közvetlen ok–okozati összefüggés áll fenn.

– A terhelt ekként megszegte az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban Eütv.) 126. § (1)–(4) bekezdésében szereplő foglalkozási szabályokat, ezzel a sértett életét, egészségét közvetlen veszélynek tette ki.

[25] Mindezek alapján az eljárt bíróság megállapította, hogy a terhelt terhére rótt foglalkozási szabályszegés abban merült ki, hogy a terhelt a második alkalommal történt orvosi vizit során az infarktusos előzmény, a sértett változatlan tünetei által indokolt helyszíni vizsgálatokat nem végezte el ismételten, ezzel eltért az indokolt orvosszakmai protokolltól, emiatt nem került abba a helyzetbe, hogy valamennyi vizsgálati eredmény ismeretében kialakíthassa a megfelelő diagnózist. A terhelt tehát megszegte az Eütv. 126. § (1)–(4) bekezdésében szereplő foglalkozási szabályokat, ezzel a sértett életét, egészségét közvetlen veszélynek tette ki.

[26] Az eljárt bíróság helyesen vette számba a konkrét tevékenység végzéséhez szükséges foglalkozási szabályt, illetve állapította meg a szabályszegést, amely alapján a terhelttől mint ügyeletes orvostól, az adott helyzetben tanúsított magatartás számonkérhető.

[27] A szabályszegés azonban nem önmagában, objektíve tesz felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét), illetőleg tehet arról, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.

[28] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.

[29] A bűnösség azonban nem csak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet; ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.

[30] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.

[31] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.

[32] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia és előre lehetett volna látnia.

[33] A tudatosan gondatlanul cselekvő tudata értelmi oldalon, ekként az előrelátása, kiterjed

– az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint

– a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, az azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.

[34] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét, és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű – ekként uralma alatt tartható – alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, amely a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[35] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a terhelttől elvárható.

[36] Az elvárás lényege bármely – testi erővel, eszközzel végrehajtott – emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximuma a büntetőjog egészének, és a jognak is főparancsa.

[37] Azt, hogy a terhelttől milyen figyelem volt elvárható, illetve, hogy a terhelt az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.

[38] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozásról és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

[39] Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos; biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást.

[40] Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

[41] Az orvosi tevékenység (gyógykezelés) során fellépő esetleges káros következmények nem csupán a foglalkozás szabályainak megszegéséből, hanem abból a tényből is adódhatnak, hogy szinte minden orvosi beavatkozásnak különböző mértékű kockázata van.

[42] Alapvető jelentőségű tehát annak eldöntése, hogy az adott káros következmény szabályszegés folytán jött-e létre, vagy pedig a gyógyítással együtt járó kockázatból ered-e. Ez utóbbi esetben ugyanis az orvos büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.

[43] Jelen ügyben az indítvány indokai részben erre is vonatkozóak. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat a következőkre.

[44] A gyógyítás kockázata a beteg életének, egészségének vagy testi károsodásának azt az objektíve meglévő, akár előre látható, akár rejtett veszélyét jelenti, amellyel az adott beavatkozás az orvosi foglalkozás szabályainak megtartása mellett járhat.

[45] A gyógyítás (kezelés) büntetőjogi értelemben vett kockázata akkor igényel tehát vizsgálatot, amikor az orvos eltér foglalkozása szabályaitól.

[46] Az Eütv. 126. § (1) bekezdése szerint a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi dolgozó munkaidejében az e minőségében hozzáforduló beteg megfelelő ellátása iránt – a (2) és (5) bekezdésekben foglaltaknak, illetve szakmai kompetenciájának és felkészültségének megfelelő módon – intézkedik.

[47] Az Eütv. 126. § (2) bekezdése szerint az orvos – feltéve, ha szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján erre jogosult – a hozzá forduló beteget megvizsgálja. A vizsgálat megállapításaitól függően a beteget ellátja, vagy – a megfelelő tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén – a megfelelő feltételekkel rendelkező orvoshoz, illetve egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja. A (3) bekezdés akként rendelkezik, hogy a beteg vizsgálata kiterjed a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórelőzményre és a beteg gyógyulását befolyásoló egyéni körülmények feltárására.

[48] Az orvos joga a vizsgálati módszerek megválasztása, jelen esetben a sértett panaszainak kivizsgálásáról, ellátásáról való döntés, felelős az általa választott vizsgálatokért, azok elvégzéséért és azért, hogy azok a szakmai szabályok szerint történtek-e.

[49] Az Eütv. 126. § (1) bekezdése az orvos általános gondossági kötelezettségét fogalmazza meg, míg a 126. § (2) bekezdése a mérlegelés lehetőségéből, kötelezettségéből eredő felelősség alapját teremti meg.

[50] Mindezek vizsgálatát megelőzi azonban a felrótt magatartás és a bekövetkezett eredmény (közvetlen veszély) közti okozati összefüggés vizsgálata.

[51] Jelen ügyben jelentősége a közvetlen veszélyhelyzet (jogi) fogalma mikénti meghatározásának, másfelől a büntetőjogi értelemben vett okozatosság helyes értelmezésének van.

[52] A bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt mulasztása és a maradandó fogyatékosság mint eredmény között közvetlen ok–okozati összefüggés áll fenn.

[53] A Kúria ezzel egyetértett.

[54] A következetes bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint minden szükséges feltétel ok, vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett.

[55] Az okozati láncolat alakulásában azonban az okként vizsgált emberi magatartáson túl számtalan feltétel, egyéb ok is szerepet játszhat. Így más személyek magatartása vagy külső körülmények (közreható okok).

[56] Kétségtelen, hogy a hétköznapi, fizikai oksági kapcsolat és a büntetőjogi okozatosság nem azonos; utóbbi objektíve és szubjektíve is okozatos. Másképpen szólva objektíve előre látható, szubjektíve felróható.

[57] A terhelt terhére rótt foglalkozási szabályszegés alkalmas a már kifejtett értelemben vett közvetlen veszély (mint eredmény) előidézésére, és a bekövetkezett eredménnyel okozati összefüggésben álló.

[58] Ami a szubjektíve felróhatóságot illeti: a terheltnek a konkrét esetben a kapott tájékoztatás tartalmára tekintettel, az előzmények (a sértett korábbi szívinfarktusa) ismeretében, az ismételt ügyeleti hívás, a változatlan sértetti állapot alapján az elvárható figyelem és körültekintés mellett előre látnia kellett volna a tőle függetlenül megindult okfolyamat mikénti alakulását.

[59] Másképpen szólva nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre orvosként kötelezve volt, és amely tőle az adott tények mellett elvárható volt.

[60] Az eljárt bíróság tehát helyesen állapította meg – a konkrét foglalkozási szabály megszegését rögzítve – az elvárhatóságokat, ami egyben azt is jelenti, hogy azok elmulasztása valójában tényállásszerű magatartást eredményező.

[61] A terheltnek ugyanis elvárható gondosság mellett látnia kellett volna a sértett megvizsgálásának hiányából fakadó kockázatot, így azt, hogy a korábban szívinfarktuson átesett betegnek ismét szívinfarktusa van, ehhez képest elmulasztotta a sértett ismételt vizsgálatának elvégzését, ezért nem ismerte fel a fennálló szívinfarktust.

[62] A terhelt tehát a kellő gondosságot elmulasztotta, a rágondolás hiánya miatt nem látta előre a magatartása lehetséges következményét. Jelen esetben a bűnösség a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás szerint nem az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben tehát a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel a terheltnek.

[63] Ez a terhelt büntetőjogi felelősségének alapja.

[64] Ekként nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[65] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki

[66] A Btk. 2. § (1) és (2) bekezdése (az 1978. évi IV. törvény 2. §-ával egyezően) kimondja, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.

[67] Az elkövetés idején hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 51. § (1) bekezdése szerint a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyre is – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát, és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egy napi tételnek megfelelő összeget.

[68] A (3) bekezdés szerint a pénzbüntetés legkisebb mértéke 30, legnagyobb mértéke 540 napi tétel. Egy napi tétel összegét legalább 2 500 és legfeljebb 200 000 forintban kell meghatározni.

[69] Az elbíráláskor hatályos Btk. 50. § (1) bekezdése kimondja, hogy a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyára – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát, és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egy napi tételnek megfelelő összeget.

[70] A (3) bekezdés szerint pedig a pénzbüntetés legkisebb mértéke 30, legnagyobb mértéke 540 napi tétel. Egy napi tétel összegét legalább 1 000, legfeljebb 500 000 forintban kell meghatározni.

[71] A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés megsértése a jogerős határozatban felülvizsgálati eljárás alapja lehet.

[72] Ugyanakkor, ha a büntetőtörvény megválasztásának kérdése az enyhébb elbírálás szempontjából merül fel, az ebben való esetleges tévedés nem feltétlenül alapoz meg minden esetben felülvizsgálati okot. Az alkalmazandó jogszabály téves megválasztása (a büntetőjog más szabályának megsértése révén) csak akkor vezethet a felülvizsgálati eljárásban eredményre, ha az egyúttal törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].

[73] Ez utóbbi feltétel – törvénysértő büntetés kiszabása – érvényesülése a Btk. 2. §-ával összefüggésben egyben azt is jelenti, hogy a törvényválasztás folytán az alkalmazott büntetés neme vagy mértéke kerülne összeütközésbe a törvény rendelkezéseivel. Ez esetben is csak akkor, ha a konkrét büntetési nem az adott jogszabálysértés kiküszöbölése mellett nem alkalmazható, vagy a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével, vagy a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütköző módon került kiszabásra. Ez pedig jelen ügyben nem állapítható meg.

[74] Az elkövetés idején hatályos 1978. évi IV. törvény 51. § (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés egy napi tételének legkisebb összege 2 500 forint, a Btk. elbírálás idején hatályos 50. § (3) bekezdése szerint pedig 1 000 forint volt.

[75] Nem kétséges, hogy az alkalmazott joghátrányra tekintettel a büntetőtörvény rendelkezései az elbíráláskor enyhébbek. Ezért törvényes az elbírálás idején hatályos Btk. alkalmazása.

[76] A Kúria a védő által hivatkozott eljárási szabálysértések kapcsán a következőkre mutat rá.

[77] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A d) pont szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[78] A Be. 608. § (1) bekezdés a következő eljárási szabálysértéseket tekinti hatályon kívül helyezési oknak:

– a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,

– az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,

– a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,

– a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,

– a bíróság a 492. § (1) bekezdés c)–d) és i) pontjában, valamint a (2) bekezdésében vagy az 567. § (1) bekezdés a)–b) és g) pontjában, valamint a (2) bekezdésben meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,

– az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes,

– az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól, és a fellebbezést az 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be vagy az eltérés az 584. § (2) bekezdése szerinti fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem érintett cselekményre vonatkozik,

– az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól.

[79] Sem az iratmásolatkérés késedelmes teljesítése, sem a terhelttel szemben kiadott elfogatóparancs nem alapozhat meg a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okot. Másképpen szólva az indítványban kifogásolt szabálysértések legfeljebb relatív eljárási szabálysértések lehetnek, amelyek nem tartoznak a kimerítően felsorolt, a felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértések körébe, így nem képezik felülvizsgálat tárgyát.

[80] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.