PK ÍH 2023/57.

A megrendelőnek a munkaterület egészére (oszthatatlanul) vonatkozó, a teljesítési határidőn is túlnyúló munkaterület-átadási késedelme – mint közbenső szerződésszegés – kizárja a kivitelező kötbérfizetési kötelezettségét megalapozó szerződésszegését [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:150. § (1)–(2) bekezdés, 6:186. § (1) bekezdés].

A felperes többször módosított keresetében 14 960 000 forint késedelmi kötbér és annak 2016. december 29. napjától járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy a felek közötti vállalkozási szerződés alapján az alperesnek a szerkezetépítést a főépület vonatkozásában 2016. október 16. napjáig kellett teljesítenie, ezzel azonban késedelembe esett. A szerződés megszűnésének napjáig az alperes késedelemben volt, amely alól a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:142. §-a értelmében nem mentette ki magát, ezért 34 nap késedelemre, a szerződés értelmében napi 440 000 forint kötbér, azaz összesen 14 960 000 forint megfizetésére köteles.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Állította, hogy a felek között a vállalkozási szerződést 2016. december 28. napján felmondta, mert a felperes megszegte a szerződés III.1. pontjában foglalt kötelezettségét, ugyanis a munkaterületet teljes terjedelmében 2016. május 16. napjáig nem adta át, de az még a felmondás napján sem állt teljes mértékben rendelkezésre, ezért az felperes a Ptk. 6:150. §-a értelmében közbenső szerződésszegést követett el. Minderre figyelemmel a felperes mulasztása megakadályozta, hogy a kötelezettségeit időben teljesítse, ennélfogva a kötbérfelelőssége kizárt. Hivatkozott arra is, hogy a felperes közbenső szerződésszegése az alperes ellenőrzési körén kívül esik, az a szerződéskötéskor nem volt előre látható, hogy a felperes nem adja át a munkaterületet és ezáltal megakadályozza a szerződés teljesítését.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.

Határozatának tényállásában megállapította, hogy a peres felek 2016. május 4. napján kötöttek vállalkozási szerződést, amely alapján az alperes elvállalta a felperes tulajdonában levő lakóépület szerkezetépítési munkáinak elkészítését a kivitelezési tervdokumentáció alapján. A felek 178 329 872 forint + áfa egyösszegű vállalkozási díjban állapodtak meg azzal, hogy ezen összeg nem tartalmazza az esetlegesen megrendelt pótmunkák ellenértékét. Rögzítették, hogy a munkaterületet az alperes biztosítja, annak átadási határideje 2016. május 16., a munka teljes befejezését mint kötbérterhes határidőt 2016. október 16. napjában határozták meg. Az alperes késedelmes teljesítés esetére kötbér megfizetését vállalta, amelynek mértéke a kötbérterhes határidőhöz képest napi 440 000 forint; a maximális kötbér a nettó vállalási ár 15%-a. A vállalkozási szerződés nem tartalmazta, hogy a munkaterület részlegesen, szakaszosan kerül átadásra az alperes részére, vagyis a felperesnek az volt a kötelezettsége, hogy az alperesi kivitelezéshez a munkaterületet teljes terjedelemben átadja. A munkaterület teljes terjedelemben való átadására azonban nem került sor 2016. május 16. napjáig. Voltak olyan munkaterületek, amelyek még a szerződés alperes általi felmondását követően sem voltak alkalmasak kivitelezési munka végzésére.

Az alperes 2016. június 1-jén megkezdte a szerkezetépítési munkákat, majd a szerződés szerint meghatározott szakaszokban négy teljesítésigazolási jegyzőkönyvet, és ezek alapján négy számlát állított ki az elvégzett munkákról, valamint 4 251 344 forint összegű pótmunkát is végzett. Az alperes annak ellenére kezdte meg a kivitelezési munkálatokat, hogy a munkaterületet nem teljes terjedelmében adta át a felperes. A munkákat mindaddig végezte, amíg a munkaterület legalább részlegesen rendelkezésére állt.

A felperes a kerítés, a portaépület, valamint a trafóakna szerkezetépítési munkáinak megkezdéséhez szükséges földmunkák elvégzésére 2016. november 10. napján, vagyis csak a szerződés szerinti teljesítési határidőt követően kötött alvállalkozói szerződést az R. Kft.-vel. A szükséges földmunkákat az alvállalkozó a peres felek szerződésének véghatáridején túl sem készítette el.

Az alperes több alkalommal az építési naplón keresztül jelezte a munkaterület hiányát és felhívta a felperes figyelmét ennek következményeire. Mivel a felperes a felszólítás ellenére sem biztosította a megfelelő munkaterületet, ezért az alperes a szerződést 2016. december 28. napján kelt levelével felmondta, amely miatt az eredeti tervdokumentációban szereplő kerítés, portaépület, valamint trafóakna kivitelezési munkáit már nem végezte el. Az alperes a vállalkozási szerződés felmondását követően a már megépített szerkezetekkel kapcsolatos befejező javítási munkákat (betonkozmetikai munkákat) végzett a területen, illetve a zsaluzatot bontotta el.

A felperes a felmondásig terjedő időszakra az alperes által elvégzett munka vállalkozói díját és a szerződés teljesítését 4 db teljesítés igazolással elismerte és ezekben akként nyilatkozott, hogy az alperes a szerződés szerinti feladatokat, tevékenységeket, szerződésszerűen határidőre teljesítette. A felperes a vállalkozói díj teljesítéssel arányos részét megfizette az alperesnek.

A felperes nem fogadta el az alperes felmondását, a további vállalkozói díj megfizetésétől elzárkózott, valamint kötbér megfizetése iránti követelést terjesztett elő. Az alperes ezt követően a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Teljesítésigazolási Szakértői Szervhez (TSZSZ) fordult. A szakértői testület helyszíni szemle alapján rögzítette, hogy a vállalkozási szerződésben szereplő kerítés, portaépület és trafóház nem készült el, ezen építmények kivitelezéséhez szükséges munkaterület a szemle időpontjában sem állt rendelkezésre. A TSZSZ a szakvéleményben megállapította az alperes által elvégzett és a felperes által meg nem fizetett munka ellenértékét is. A peres eljárás folyamatban léte alatt a felperes 2018. június 29. napján vállalkozási szerződést kötött más vállalkozóval és az eredeti tervtől jelentősen eltérő szerkezetű és költségű kerítést építtetett.

Az alperes a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtti polgári perben az általa elvégzett munkák vállalkozási díjának megfizetése iránt nyújtott be keresetet. A Budapesti II. és III. kerületi Bíróság jogerős ítéletében kötelezte Z. A.-t arra, hogy az alperes által elvégzett, de a megrendelő által még ki nem fizetett munka ellenértékeként fizessen meg az alperesnek 7 123 080 forint + áfa, összesen 9 046 312 forint tőkét és annak kamatait.

Az elsőfokú bíróság határozatának jogi indokolásában a Ptk. 6:140. § (1) bekezdésében, 6:142. §-ában, 6:150. § (1) és (2) bekezdésében, 6:186. § (1) bekezdésében, 6:238. §-ában, 6:241. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján kifejtette, hogy a szerződésben vállalt kötelezettség nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése csak akkor ad alapot kötbér követelésére, hogyha a szerződésszegésért az alperes felelős. A felelősség kérdését pedig az általános érvényű felelősségi szabály alapján kell elbírálni, azaz a szerződés megszegése esetén a kötelezett akkor mentesülhet a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Mivel az alperes is a felperes szerződésszegésére hivatkozott, először abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes 2016. december 28-i felmondása jogszerű volt-e a felperes szerződésszegése miatt. E körben figyelembe vette, hogy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság jogerős ítélete az alperes felmondásának jogszerűségét már rögzítette, továbbá a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperes felmondása jogszerű volt, a felperes ugyanis a felszólítás ellenére sem biztosította a munkaterületet a trafóház, portaépület és a kerítés elkészítéséhez, az alperestől pedig nem volt elvárható, hogy az építési naplóba rögzített bejegyzésen túl további póthatáridőt biztosítson a felperesnek a munkaterület átadására.

Osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes a Ptk. 6:150. §-ában foglaltak szerint közbenső szerződésszegést valósított meg, amikor – szerződéses kötelezettsége ellenére – a szerződés fennállásának tartama alatt nem biztosította teljes terjedelemben az alperes számára a munkaterületet, amely körülmény az alperes késedelem miatti felelősségét kizárja. Megállapította, hogy az alperes jogszerű felmondása és a felperes közbenső szerződésszegése miatt a felperes kötbér iránti igénye nem foghat helyt, a jogszerű alperesi felmondás kimentette az alperes késedelmét, ezért az alperes kötbér fizetésére nem kötelezhető.

A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelően az alperes marasztalását 14 960 000 forint összegű késedelmi kötbérben, valamint annak 2016. december 29. napjától járó törvényes késedelmi kamataiban.

Előadta, hogy a felek között létrejött vállalkozási szerződés tárgya és alapvető lényege a lakóépület szerkezeti kivitelezése volt, amely mellett az alperes kisebb kiegészítő mellékszerkezetek – a kerítés, a trafóház, portaépület és kukatároló – szerkezeti kivitelezését is vállalta. Az átalánydíj összege nettó 178 329 852 forint + áfa volt, ezen belül az el nem készült mellékszerkezetekre eső érték nettó 13 501 000 forint, azaz az teljes szerződéses ár mindössze 7,57%-a. A felek a szerződés III.1. pontjában rögzítették a teljesítési határidőt, amelyen belül részhatáridőket is rögzítettek a lakóépület készültségi fokához kötötten. Ebből is az állapítható meg, hogy a perbeli szerződés fő tárgyát, lényegét a lakóépület kivitelezése képezte és ahhoz képest a mellékszerkezetek jellegüket, értéküket és munkaterhüket tekintve rendkívül kis jelentőségűek voltak.

Megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást a körben, hogy az alperes, amennyiben bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ugyanis az alperesi kimentésre a Ptk. 6:142. §-ában foglaltak az irányadóak. Az alperes tehát csak annyiban és olyan mértékben mentesülhet a kötbérfizetési kötelezettség alól, amennyiben igazolja a Ptk. 6:142. §-ában rögzített tényállási elemek fennállását.

Határozott álláspontja szerint az ítéletben foglaltakkal szemben a szerződésben rögzített szolgáltatás tekintetében külön is vizsgálható, hogy az alperes a teljesítési határidő alatt befejezte-e a szerződés főtárgyát, azaz a lakóépületet és annak elmulasztása eredményez-e kötbérfizetési kötelezettséget. Nem vitásan a felek kötbérrel kívánták szankcionálni, ha az alperes a teljesítési határidőhöz képest késedelmesen teljesít. Azért volt ennek jelentősége, mert a 2000 m² alapterületű lakóépület megvalósítása vonatkozásában az alperes által vállalt szerkezetépítés volt az első munkafázis, amelyre épültek a további kivitelezési munkálatok, ennélfogva a szerkezetépítés csúszása a teljes kivitelezés menetrendjét felboríthatta.

Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6:150. § (1) és (2) bekezdésében foglalt közbenső szerződésszegés szabályaiból az következik, hogy a másik fél szerződésszegését csak kifejezetten olyan kötelezettség megszegése zárja ki, aminek teljesítését a másik fél mulasztása akadályozza. A BDT 2013.3014. számú jogesetben foglaltakra való hivatkozással kifejtette, hogy ha a szerződésben nem is volt szétbontva a munkaterület átadása különböző részterületekre, az alperes ettől függetlenül köteles volt elkezdeni a munkavégzést azon a részen, ahol már lehetett dolgozni. Ez a munkavégzés pedig jelen esetben a szerződés lényegét, a lakóépület kivitelezését foglalta magába. Ehhez képest elhanyagolható mértékű volt az a munkarész, aminek a munkaterületén az alperes nem tudta megkezdeni a teljesítést. Hangsúlyozta, hogy ennélfogva a teljesítési határidő az adott munkarész, azaz a lakóépület tekintetében elindult, mert köteles volt azt megkezdeni az alperes. Ez azt is eredményezi, hogy a határidő az adott munkarészre onnantól kezdve önálló életet él és külön is vizsgálható a betartása. Határozott álláspontja szerint, ha a kötbérterhes teljesítési határidő egy munkarészre külön is meg tud kezdődni, akkor ugyanarra a munkarészre külön le is tud járni. Hangsúlyozta azt is, hogy a szerződés nem tartalmazott olyan rendelkezést, miszerint a felek a szolgáltatást oszthatatlannak tekintették. Ennek megfelelően a Ptk. 6:149. §-a alapján a részleges szerződésszegés – jelen esetben a késedelem – a lakóépület tekintetében külön is bekövetkezhetett. Jelentősége van annak is, hogy a felek között a szerződés megszűnt, azaz rögzült, hogy mi képezte a szerződés alapján végzett szolgáltatás és teljesítés tárgyát. Az utólagos elszámolás csak arra terjedhet ki, ami valójában teljesült és annak szerződésszerű és időben történt teljesítése vizsgálható. Álláspontja szerint ez nem járhat azzal, hogy a felek között egyébként érvényesen kikötött kötbér és a kötelezett által vállalt teljesítési határidő a ténylegesen megvalósult részteljesítésre elenyészik. Jelen esetben nem vitás, hogy a lakóépület munkaterülete ténylegesen is rendelkezésre állt az alperes részére a kivitelezés megkezdéséhez és befejezéséhez, ennélfogva az alperes teljesítési határideje is megkezdődött. Nem vitás az sem, hogy az alperes a lakóépületet ezt követően nem fejezte be a kötbérterhes, 153 napos teljesítési határidő alatt.

Megítélése szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta, hogy a lakóépület munkálatait az alperes a kötbérterhes határidőben teljesítette-e, vagy sem annak ellenére, hogy ezek a munkák ténylegesen teljesített, a szerződés főtárgyát képező, a szerződés megszűnéséhez vezető közbenső szerződésszegéssel nem érintett, és a szerződés többi tárgyától elválasztható (osztható) részteljesítést képeztek. Álláspontja szerint a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződés megszűnéséig ténylegesen megvalósított munka elvégzése kapcsán az alperes határidőben történő teljesítését. Ennek kapcsán a 2021. szeptember 13. napján kelt előkészítő iratában foglaltakat, a késedelmi kötbér körében előadottakat változatlanul fenntartotta.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.

Rámutatott arra, hogy a fellebbezésben foglaltakkal szemben a perbeli szerződés nem különbözteti meg a szerződés fő tárgyát és az egyéb épületrészeket. A vállalkozónak egységesen, az átadott tervdokumentáció szerint kellett a kivitelezést folytatnia, ezért a szerződés szerinti munka nem tekinthető osztható szolgáltatásnak. Hangsúlyozta, hogy a szerződés nem részletezi külön-külön az egyes építmények megépítésének határidejét, és azt sem, hogy a munkaterületet részletekben kell átadni a vállalkozónak. Ezzel szemben a szerződés szövegéből az tűnik ki, hogy a felperesnek egy pontosan meghatározott időpontban kellett a munkaterületet teljes terjedelmében átadni, ami azonban nem történt meg, azaz a felperes szerződést szegett. Megítélése szerint nem várható el az alperestől, hogy teljesítést eszközöljön azon a munkaterületeken, ahol az nem akadályozott, mivel a szerződés megkötésekor azzal kellett számolnia, hogy a szerződésben meghatározott időpontban a teljes munkaterület átadásra kerül a részére, ennek megfelelően szervezte meg a munkát, ehhez igazította a költségeit és az egyes munkanemek elvégzésére fordított időt. Amennyiben az eredeti ütemterv szerint nem tudja a munkát elvégezni a felperes szerződésszegése miatt, úgy ez a körülmény többletköltségeket és kiadásokat jelent a számára, és az nem várható el, hogy a felperesi mulasztás miatti többletköltségeket az alperes viselje.

Megítélése szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes felmondása jogszerű volt, és ennek következményeit helyesen vonta le. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és jogszerű, a bizonyítékokat helyesen és okszerűen mérlegelve a jogszabályokat is megfelelően alkalmazta.

A felperes fellebbezése nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetért az alábbi kisebb részben eltérő jogi indokok alapján.

A Fővárosi Ítélőtábla annyiban pontosítja az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, hogy a felek között a Ptk. 6:252. §-ának megfelelő kivitelezési szerződés jött létre.

A fellebbezésben foglaltak kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon helytálló megállapításából indult ki, hogy a felek közötti kivitelezési szerződés a 2016. december 28. napján kelt alperesi felmondással szűnt meg, amely tényt maga a felperes sem tette vitássá, még a fellebbezési eljárásban sem.

A felperes keresetében a késedelmes teljesítésre alapítottan kérte az alperes kötbérben való marasztalását. A kötbér a szerződés megerősítését célzó, önként vállalt többletszankció. A Ptk. 6:186. § (1) bekezdése szerint a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Lehetőség van akár a teljes, akár csak bizonyos szerződéses kötelezettségek teljesítésének kötbérrel történő biztosítására, de a kötbérfizetési kötelezettség kiterjeszthetően nem értelmezhető, vagyis ez a követelés a jogosultat kizárólag az után a meghatározott szerződésszegés vagy nem szerződésszerű teljesítés után illeti meg, amire nézve ezt a szankciót – szerződésen alapuló kötbér esetén a szerződésben – kikötötték (BH 1998.139., BH 2011.63.).

Jelen esetben – ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította – a szerződés VII.1. pontja szerint az alperes a késedelmes teljesítés esetére vállalta a meghatározott pénzösszeg fizetését. A szerződés III.1. pontja értelmében a felek kizárólag a 2016. október 16-ai teljesítési véghatáridő elmulasztásához kötötték ki a kötbér megfizetését. Azaz a körbérfizetési kötelezettség szerződésben rögzített feltételei körében sem a szerződésben rögzített részhatáridőknek, sem a szolgáltatás oszthatóságának – így a kisebb szerkezetek megépítésének hiánya mellett a lakóépület kivitelezésének – nincs relevanciája. Minderre figyelemmel a felperes tévesen hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a szerződésben rögzített szolgáltatás tekintetében külön is vizsgálható, hogy az alperes a teljesítési határidő alatt befejezte-e a szerződés főtárgyát, azaz a lakóépületet, és annak elmulasztása eredményez-e kötbérfizetési kötelezettséget.

A fentiekből következően az vizsgálandó, hogy 2016. október 16-a és a szerződés felmondása közötti (2016. december 28.) időszakban megállapítható-e az alperes kötbérfizetési kötelezettséget eredményező szerződésszegése, késedelme, figyelemmel az alperesnek a Ptk. 6:150. §-ára alapított felperesi közbenső szerződésszegésre való hivatkozására is.

Nem vitásan a szerződés III.1. pontja rendelkezett a munkaterület átadásának határidejéről, amelynek értelmében a teljes munkaterületet egységesen 2016. május 16. napján kellett az alperes számára átadni. Azt maga a felperes sem vitatta, hogy a teljes munkaterület még 2016. október 16. napján, de még a felmondáskor sem állt az alperes rendelkezésére – ahogyan azt az elsőfokú bíróság is rögzítette a tényállásban. Mindez annak megállapítását is eredményezi, hogy a Ptk. 6:150. § (2) bekezdése értelmében a munkaterület határidőben történő átadásának elmulasztása kizárja az alperes határidőben történő teljesítésre vonatkozó kötelezettségének megszegését, azaz az alperesi késedelmet. Ennélfogva az alperesnek a felperes közbenső szerződésszegésére való hivatkozása megalapozott. Az alperesi késedelem megállapításának hiánya a kötbérfizetési kötelezettséget – azaz a felperesi keresetet is – megalapozatlanná teszi. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra is, hogy a felperes által a fellebbezésben hivatkozott BDT 2013.3014. számú eseti döntés a fentiekből következően – továbbá az eltérő tényállásból eredően is – nem irányadó, ugyanakkor az alperesnek a felmondást követő munkavégzése sem bír relevanciával.

Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét az rPp. 253. § (2) bekezdése értelmében – a fenti kiegészítés szerint – helybenhagyta.