57/2023. (X. 16.) AM rendelet indokolás

Az indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi CL. törvény, valamint az egyes törvényeknek az agrárminiszter feladatkörét érintő módosításáról szóló 2023. évi XLIV. törvény számos ponton módosította a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt (a továbbiakban: Vtv.). A Vtv. ezen változásai következtében szükségessé vált a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.), valamint a vadászvizsgát megelőző tanfolyamról, a vadászvizsgáról, valamint a vadászíjjal, ragadozó madárral, magyar agárral való vadászatra feljogosító kiegészítő vizsgákról szóló 19/2022. (VII. 29.) AM rendelet (a továbbiakban: Vizsgarendelet) módosítása is. A rendelettervezet ezenkívül módosítja a vadgazdálkodási tájak vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről szóló, 2018-ban hatályba léptetett miniszteri rendeleteket is, továbbá a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, valamint a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szervei előtt kezdeményezett eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékéről, valamint az igazgatási szolgáltatási díj fizetésének szabályairól szóló 63/2012. (VII. 2.) VM rendeletet (a továbbiakban: Díjrendelet).

A Vtv. fentiekben jelzett módosulásaira, az időközben megszerzett és összegzett gyakorlati tapasztalatokra, továbbá az Országos Vadgazdálkodási Tanács (a továbbiakban: OVT) szakmai javaslataira tekintettel a rendelettervezet megalkotásának részletes indokai a következők:

– A rendelettervezet a nagyvad állományának szabályozása tekintetében több, az állománycsökkentést célzó módosítást is tartalmaz. A természeti, társadalmi és gazdasági környezet folyamatos változása miatt – mezőgazdasági területek térnyerése, közutak számának növekedése, fokozódó urbanizáció – a vadgazdálkodási szakterület számos nehézséggel néz szembe, melyek közül a legszembetűnőbb probléma a vadkárok elszaporodása. Ennek szerteágazó okai vannak, azonban elmondható, hogy a jelenség legfőképpen a hazai nagyvadállomány túlszaporodásával mutat szoros összefüggést.

Jóllehet az agrárminiszter 2018-ban meghatározta az egyes vadászható vadfajok vonatkozásában a minimum fenntartandó és a maximum fenntartható vadlétszámot, azonban ennek ellenére is az tapasztalható, hogy a hazai nagyvadállomány mérete a maximum fenntartható vadlétszám sokszorosa.

A Vhr. korábbi módosítása óta – a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet módosításáról szóló 24/2017. (V. 17.) FM rendelet –, 2017. május 25-től a nagyvadfajok nőivarú egyedeinek és szaporulatának, a vaddisznónak, valamint az egyéb apróvadfajok egyedeinek éves vadgazdálkodási tervben jóváhagyott elejtési darabszáma a 10%-ot meghaladó mértéken felül túllőhető. Tekintettel arra, hogy ez a változtatás sem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a hazai vadászható nagyvadfajok túlszaporodását, ezért szükséges ezen vadfajok hímivarú egyedei tekintetében is mennyiségi szabályozás bevezetése, természetesen a minőségi szabályozás egyidejű fenntartása mellett. A módosítással elérni kívánt cél tehát a nagyvadállomány maximum fenntartható és minimum fenntartandó szint közé juttatása. Ez utóbbit az Alaptörvény P) cikkére figyelemmel szükséges hangsúlyozni, valamint azért, mert a szabályozás változása semmiképpen sem jelenti egyúttal azt, hogy a Vtv. 41. §-ában, valamint a tájegységi tervrendeletekben meghatározott rendelkezések betartásától egyszersmind el lehetne tekinteni. A vadgazdálkodási tevékenység tervszerű folytatásának tehát jogszabályi alapja van, és a tájegységi vadgazdálkodási tervekben meghatározott optimális vadlétszám egy minimum fenntartandó és maximum még fenntartható érték közötti vadállománynagyságot jelent. Az elejtési darabszám „túllövésének” így értelemszerűen felső határt szab az adott tájegység vonatkozásában hatályos tájegységi tervrendeletben előírt vadlétszám minimum fenntartandó nagysága.

– Az elejtési darabszámra vonatkozó szabályok úgy módosulnak, hogy a fiatal korosztályba tartozó gímszarvas, dámszarvas és őz hímivarú egyedeinek éves vadgazdálkodási tervben jóváhagyott elejtési darabszáma a vadászati hatóság külön engedélye nélkül is túlléphető lesz. A módosítás szakmai indoka a nagyvadállomány túlzott mérete, amely egyre több kihívást támaszt a hazai vadgazdálkodásban. Egyszersmind az is szempont volt, hogy a túlszaporodott vadállomány csökkentésére tett állományszabályozó intézkedések ne drasztikus beavatkozást jelentsenek, hanem átgondolt lépésekkel fokozatosan fejtsék ki hatásukat. Erre tekintettel fontos kiemelni, hogy a fiatal korosztály a szaporulat közvetlen „előállításában” nem vesz részt, továbbá ezen vadfajok érintett egyedei nem monogám életmódot folytatnak, így például egy gímszarvas bika több tarvadat is megtermékenyít. Az elejtési darabszámok feletti hatósági kontroll természetesen ezután is meglesz, ezt egyfelől biztosítja a Vtv. 73. § (1) bekezdésének rendelkezése – az agancsot az elejtéstől számított 30 napon belül trófeabírálatra a vadászati hatóságnál be kell mutatni –, valamint a Vhr. 29. § (5) bekezdése alapján a vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási terv időarányos teljesítéséről év közbeni adatszolgáltatást is előírhat.

– A rendelettervezet több olyan állománycsökkentést célzó módosítást is tartalmaz a nagyvad vonatkozásában, amelyet az OVT mint a Kormány javaslattevő testülete fogalmazott meg. Kiemelt feladat a túlszaporodott, az elsődleges gazdasági ágakat túlterhelő és a környezetét túlságosan igénybe vevő nagyvadállomány csökkentése. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár terítékadatai bizonyítják, hogy a nagyvadlelövések erős növelése sem vezetett az állományok összeomlásához. Sőt, a számok megerősítik, hogy az elmúlt években jelentősen megemelt lelövések fenntartása és további emelése szükséges ahhoz, hogy a nagyvadfajok létszáma csökkenjen. A hazai nagyvadállomány túlszaporodására tekintettel, a tervezettel lehetővé válik a nagyvad társas vadászatán történő első agancsú gím- és dámszarvas bika elejtése. A Vhr. 71. § (1) bekezdése meghatározza az egyes vadfajok vadászatára vonatkozó különös szabályokat, így az első agancsú gím- és dámszarvas bikára nagyvad társas vadászatán sem lesz lehetőség futtában lőni, hanem a válogató vadászatot szem előtt tartva, csak álló bikára lehet lövést tenni.

– A fentieken túl módosításra kerül a gím- és dámszarvas, valamint a muflon vadászati idénye is. A hatékony állományszabályozást a nőivarú, valamint a fiatal korosztályba tartozó egyedek elejtésével lehet elérni, ezért a második éves (első agancsú) gím- és dámszarvas bikák vadászati idénye 2 hónappal meghosszabbodik. A gím- és dámszarvas bikák esetében a terepen teljes bizonyossággal az első agancsúak kora állapítható meg, ezért az elfiatalodott és túlszaporodott fiatal bikák számának csökkentése érdekében ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell használni a válogató vadászat során. A gyenge és közepes csapos bikák intenzívebb vadászatával nagyban elő lehet segíteni, hogy az idősebb korosztályokba lehetőség szerint már csak azok a megfelelő képességű egyedek kerüljenek be, és csak ezek kapják meg azt a kíméletet, ami a kiemelkedő minőségű trófeák eléréséhez feltétlenül szükséges. Ezáltal egy kisebb létszámú, de jobb trófeaminőségű gímszarvas- és dámszarvasállomány jöhet létre.

– A nőivarú egyedek tekintetében egyrészt a muflon tarvad idénye kerül egységesítésre, így a juh és jerke is – hasonlóan a bárányhoz – február végéig lesz vadászható, másrészt a dámszarvas ünő – hasonlóan a gímszarvas ünőhöz – külön vadászati idényt kap, továbbá a gímszarvas tehén idénye meghosszabbításra kerül egy hónappal. A jelen vadgazdálkodásában az egyik legszűkebb erőforrás a vadászatra fordítható idő mennyisége. A megnövekedett nagyvad állományhasznosítási feladatokhoz képest pedig kevés az aktív vadász. Mindezen intézkedések azt is eredményezik, hogy a vadászatra jogosultaknak több idejük lesz a vadászati hatóságok által kiszabott, sokszor feszített éves vadgazdálkodási terveket jogszerűen teljesíteni. Továbbá a válogató vadászat során gondosabban tudják kiválasztani azokat az egyedeket, amelyek elejtése szakmailag indokolt. Ez a nagyvadállomány minőségi szabályozása terén nagy előrelépést eredményezhet.

– Hosszú távú trendek alapján az tapasztalható, hogy a róka és a borz állománya is erősen növekszik. Ráadásul mindazokon a területeken, ahol a vadászatra jogosult apróvadtenyésztést is folytat, ott a róka jelenléte különösen intenzív és folyamatos. Éppen ezért a tájegységi tervrendeletekben e fajok vonatkozásában módosítani szükséges a gyérítési rátát, kiemelten a hasznos apróvad védelmezése érdekében. Így a tervezet kimondja, hogy az ilyen területekről a róka tavaszi becsült törzsállományának legalább másfélszeresét kell eltávolítani.

Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a módosítások semmiképpen sem fogják e fajok állományának kiirtását eredményezni, illetve a jelen szabályozásnak az Alaptörvény P) cikkével való koherenciája vizsgálatakor a következő szempontokra is figyelemmel kell lenni. Egyrészt garanciális korlátot jelent, hogy a tervezet alapján a vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási terv jóváhagyása során az egyéb apróvadfajok gyérítendő mennyiségét a vadászterület jellegének, a vadállomány adottságainak és a tájegységi vadgazdálkodási tervnek a figyelembevételével, valamint a tájegységi fővadász ajánlásának mérlegelésével, szakmai alapon határozza meg. Másrészt, a Vhr. 30. § (2) bekezdése 2017. május 25. óta kimondja, hogy a Vhr. 1. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontjában meghatározott fajok egyedei – így például a róka és a borz – tekintetében az éves vadgazdálkodási tervben jóváhagyott elejtési darabszámok a vadászati hatóság külön engedélye nélkül is eleve túlléphetőek. Harmadrészt, azt a vadbiológiai, vadgazdálkodási tényt is figyelembe kell venni, hogy a szőrmés ragadozó fajok – szaporaságuk és rejtőzködő életmódjuk miatt – legális vadászati módszerekkel még lokálisan sem „irthatóak ki”.

– A dúvadgyérítés tekintetében a Vhr. 30. § (5) bekezdése módosul. Az új rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy a dúvadfajok gyérítendő mennyiségét a vadászati hatóság határozza meg. Hangsúlyozandó, hogy e döntés meghozatala során a mérlegelési szempontokat együttesen, szakmai alapon képezi a vadászterület jellegének, a vadállomány adottságainak, a tájegységi vadgazdálkodási tervnek és a tájegységi fővadász ajánlásának figyelembevétele. Azaz ez a négy garanciálisan meghatározott követelmény úgy jelöli ki a vadászati hatóság döntésének kereteit, hogy ahhoz azokat a helyi viszonyokat is adaptálja, amelyek általános közelítéssel nem szabályozhatóak.

– A tervezet bevezeti, hogy amennyiben a vadászatra jogosult az éves vadgazdálkodási terv 10%-át meghaladó mértékben kívánja a tarvadra vonatkozó hasznosítási számát csökkenteni, úgy azt a vadászati hatóság a róka vagy az aranysakál predációjára való hivatkozással csak abban az esetben engedélyezheti, ha a vadászatra jogosult a vadászati hatóság által a rókára vagy az aranysakálra előírt gyérítési tervszámot már teljesítette. Az aranysakálnak az összes nagyvadfaj szaporulatában, a rókának az őz szaporulatában okozott kártétele általánosan ismert. A róka a legnagyobb létszámban előforduló szőrmés ragadozófaj Magyarországon. Az aranysakált rohamosan, inváziószerűen terjedő állománya, testmérete és szociális szerveződése rendkívül sikeressé teszi a prédafajaival szemben. E két ragadozófaj kellő gyérítésének elmaradása kontraproduktív a nagyvadgazdálkodásra nézve, mivel a gazdálkodás célfajainak állománya csökken általa. A nagyvadfajokkal üzemterv szerint gazdálkodó vadgazdálkodási egységek felróható magatartása, ha a gondjaikra bízott vadállomány és annak szaporulata – mint állami tulajdon – érdekében a szaporulat predációját okozó ragadozófajok, elsősorban a róka és aranysakál állományát nem kellő, a vadászati hatóság által előírt mértékben gyérítik.

– A Vtv. módosításával összhangban indokolt a Vhr.-ben az egyes vadfajok állományának hatékony szabályozása céljából a mesterséges fényforrás, valamint az elektronikus akusztikai eszköz használatával összefüggő szabályozás pontosítása, illetve kiegészítése, amely a vadászati hatóságok adminisztratív terheinek csökkenésével jár. Továbbá a vadállomány védelme érdekében kiegészül az éjszaka vadászható fajok köre a nyestkutyával és a mosómedvével.

Az éjszakai vadászat biztonságának erősítése érdekében a tervezet módosítja a lámpahasználatra vonatkozó szabályt. A Vhr. 69. § (4) bekezdésében jelenleg meghatározott „kézilámpa” helyett általánosan a „lámpa” használata lesz a kötelező. Ennek indoka, hogy a technikai fejlődés eredményeként mostanra az egyszerű kézilámpákon kívül számos jóval praktikusabb világítóeszköz is elérhető a vadásztársadalom számára (fejlámpa, testlámpa, sapkával egybeszerelt lámpa stb.). Éppen ezért – és a már említett vadászat biztonságát növelő tényező miatt – indokolt a használható eszközök körének kibővítése. Hangsúlyozandó, hogy ez a rendelkezés nem a vad elejtését célzó lövés leadásának elősegítésére vonatkozik, hanem olyan körülményekkel van összefüggésben, mint a magasles sötétben, nehéz terepen való megközelítése, esetleges sebzés esetén a vad utánkeresése, jelzőfény leadása vagy éppen a vadász láthatóvá tétele mások számára, ha az szükséges.

A módosítás ugyanakkor elkülöníti a fenti eszközöktől a kifejezetten célzást elősegítő más mesterséges fényforrásokat. Ezek a fényforrások elsősorban különféle fegyverlámpák lehetnek, de a fentiekben felsoroltakkal részben megegyező eszközök is használhatóak e célra. Összhangban a Vtv. 71. § (2) és (3) bekezdésével, a módosítás meghatározza azokat a vadfajokat, amelyek éjszakai vadászata során – a vadászati hatóság külön engedélyével vagy anélkül – célzást segítő mesterséges fényforrás használható az adott vadászterületen.

– 2022. január 1-jei hatállyal a Vtv. 71. § (2) és (3) bekezdése egyszersmind arról is rendelkezik, hogy az egyes vadfajok állományának hatékony szabályozása céljából folytatott vadászat során elektronikus akusztikai eszköz is használható. A Vhr. ennek megfelelően a 69. § (5) bekezdésével kiegészülve rendelkezik arról, hogy a róka vadászatához, továbbá a vadászati hatóság külön engedélyével az aranysakál vadászatához elektronikus akusztikai eszköz használható az adott vadászterületen.

A mesterséges fényforráshoz hasonlóan az elektronikus akusztikai eszköz is egy gyűjtőfogalom, ami alatt számos eszköz érthető (hangfelvevő és hanglejátszó eszközök), amelyek köre folyamatosan bővül, és emiatt ezen eszközök pontos jogszabályi meghatározása nem célszerű. Az ilyen eszközök esetleges engedélyezését megalapozó kizárólagos célokat a Vtv. 71. § (3) bekezdése határozza meg. Aranysakál esetében az elektronikus akusztikai eszköz használatához a vadászati hatóság külön engedélyére a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: Élőhelyvédelmi Irányelv) meghatározott rendelkezések miatt van szükség.

– A Vtv. módosításával összhangban indokolt a Vhr.-ben az egyes vadfajok állományának hatékony szabályozása céljából vagy állategészségügyi indok fennállása esetén elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszköz használatával összefüggő szabályozás kiegészítése. A Vhr. 69. §-a új bekezdésekkel egészül ki, amely kimondja, hogy a hivatásos vadász munkaköri feladatainak ellátása során, valamint – amennyiben a vadászatra jogosult külön kérelemmel élt a vadászati hatóság felé – a vadász az éjszaka vadászható vadfajok éjszakai vadászatához állományszabályozási célból vagy állategészségügyi indok fennállása esetén elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszközt is használhat.

A borz (Meles meles) és az aranysakál (Canis aureus) ilyen eszközzel történő elejtéséhez – a Vtv. 37/A. § (4) bekezdésében meghatározottak figyelembevételével – a vadászati hatóság külön engedélye szükséges. Aranysakál esetében az elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszköz használatához a vadászati hatóság külön engedélyére az Élőhelyvédelmi Irányelvben meghatározott rendelkezések, a borz tekintetében pedig az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezményben (Berni Egyezmény) foglalt szabályok miatt van szükség.

A módosítás a fentieken túl lehetővé teszi azt is, hogy a hivatásos vadászon kívül a vadász is használhasson ilyen eszközt, azzal, hogy a vadászatra jogosult az éjszaka vadászható fajok mindegyike tekintetében a vadászati hatóságtól az engedélyt megkapta az adott vadászterületre.

– A szakmai érdekképviseleti szervezetek részéről már korábban is felmerült szabályozási igény a jelenleg még tiltott vadászati eszköznek minősülő hangtompító használatának engedélyezése, melynek szakmai indokaként egyrészt egészségvédelmi szempont (így például a halláskárosodás hatékonyabb megelőzése), másrészt a vadállomány indokolatlan zavarásának csökkentése merült fel. A hangtompító tartásának, használatának engedélyezésével összefüggésben az egyes fegyverjogszabályokban párhuzamosan eszközölt módosításokon túlmenően, illetve ahhoz igazodóan szükség van a vadászati törvény, valamint annak végrehajtási rendelete összehangolt módosítására is, ekként a tervezet szerinti módosítással sor kerül a vonatkozó részletszabály megalkotására.

– A közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankció törvény) hatálybalépésével összefüggésben, a Szankció törvénnyel való összhang megteremtése érdekében 2021. január 1-jei hatállyal több ponton módosult a Vtv. is, így átalakult a szakszerűtlen elejtés szankcionálására vonatkozó szabályozás is. Figyelemmel arra, hogy a szakszerűtlen elejtéssel kapcsolatban a Vhr. több részletszabályt tartalmaz, a módosítással indokolt a törvényi szabályozáshoz igazodó rendelkezések pontosítása, aminek következtében a szankcionálási rendszer egyben szigorodik is.

– A Vtv. trófeabírálati eljárással összefüggő módosításához igazodóan szükséges a Vhr.-ben annak kimondása, hogy a trófeabírálati eljárásban hozott döntés ellen benyújtott fellebbezés elbírálására irányuló eljárásért tízezer forint összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A vadgazdálkodásért felelős miniszter hatáskörébe tartozó fellebbezési eljárás igazgatási szolgáltatási díjának mértéke összhangban áll a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, valamint a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szervei előtt kezdeményezett eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak mértékéről, valamint az igazgatási szolgáltatási díj fizetésének szabályairól szóló 63/2012. (VII. 2.) VM rendeletben rögzített, a jogorvoslati eljárás díjának mértékére vonatkozó általános szabályokkal, valamint a rendelet 1. melléklet 13.2. pontjában meghatározott trófeabírálati díjakkal.

– Az OVT 2023. március 23-ai ülésén a trófeabírálati díjak egységesítéséről döntött. A trófeabírálat díja a Díjrendelet értelmében jelenleg a nem érmes trófeák esetében 2500 forint, az érmes trófeák esetében 5000 forint. Az állategészségügyi okból elejtett, elhullott vagy a jogosulatlan vadászat során elejtett és lefoglalt, valamint a gépjárművel való ütközés során elpusztult vad trófeájának bírálatra történő bemutatása díjmentes. Az első agancsú gímszarvas, dámszarvas és őz trófeabírálatának díjmentessé tételére is tekintettel feleslegessé vált az érmes és nem érmes trófeák díjtételének különválasztása.

– A Vtv. 73. § (1) bekezdése alapján a vadászatra jogosult az elejtett gímszarvas, dámszarvas, szikaszarvas és az őz agancsát, a muflon csigáját, valamint a vaddisznó tizenhat centiméternél hosszabb agyarát köteles trófeabírálat céljából a vadászati hatóságnál bemutatni. A vadászati hatóság a bírálatot követően a Vhr. 78. §-ában meghatározott pontokat elérő vadfajok tekintetében a trófeát az Országos Trófeabíráló Testületnek (a továbbiakban: OTT) köteles felülbírálatra bemutatni. Tekintettel arra, hogy a területi vadászati hatóság a szikaszarvas trófeabírálatát is elvégzi, szükséges a Vhr. 78. §-ának kiegészítése a szikaszarvassal. A módosítás célja, hogy a tervezetben előírt C.I.C. pontszámot elért szikaszarvas-trófeákat az OTT előtt bemutassák.

– Az OTT egyúttal a hazai szabadterületi és zárttéri trófearanglista elkülönített vezetését is végzi, így szükséges a Vhr. módosítása e tekintetben is.

– A vadaskert esetében a módosítás 200 hektáros területnagyságban egységesíti a vadaskert vadászati célú kertrészének legkisebb kiterjedését. Az egységesítés indoka, hogy a jelenlegi 500 hektáros területnagyság egyrészt már csak a gímszarvas és az őz tekintetében állt fenn, másrészt az afrikai sertéspestis megjelenése a vadaskertekben tartott vaddisznóállományt az elmúlt években jelentősen megtizedelte, és ez ahhoz vezetett, hogy a vadaskertek gazdaságos működtethetősége számottevően romlott. A módosítás arra irányul, hogy a vadászati célú kertrésszel rendelkező vadaskertek további fenntartható működtetése biztosítható legyen.

– További változtatás a vadaskert esetében, hogy annak üzemeltetőjével szerződés a korábbi hét vadászati év helyett legfeljebb az üzemtervi ciklus végéig köthető.

– A Vtv. fentiekben jelzett 2023. évi módosítása a zárttéri vadtartás keretében külön elemként bevezette az apróvadtartó telep intézményét. Ennek megfelelően szükséges az apróvad zárttéri tartására, az apróvadtartó telep engedélyezésére – és kiemelten a telep létesítésére irányuló kérelem tartalmi követelményeire – vonatkozó részletszabályok kidolgozása is.

– Annak érdekében, hogy magyar állampolgársággal, de magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező természetes személyek is jogosultak legyenek vadászjegy kiváltására, a Vtv. módosításán kívül szükséges a Vhr. – és a Vizsgarendelet – ez irányú felülvizsgálata is. Vadászjegyet a Vtv. alapján az a 18. életévét betöltött személy kaphat, aki eredményes vadászvizsgát tett. A módosítás megteremti, hogy a magyarországi lakóhellyel nem, de magyar állampolgársággal rendelkezők a vadászjegy kiváltását és érvényesítését a vadászkamara fővárosi és Pest vármegyei szervezeténél intézhessék.

– A tervezet az ügyintézés egyszerűsítése érdekében módosítja a vadászati engedélyek kiadásának rendjét is. A kérelmek elektronikus úton való benyújtása mellett e dokumentumok tekintetében lehetővé válik az elektronikus úton történő kiadás is. A változás mind az ügyfelek, mind az Országos Magyar Vadászkamara területi szervezetei számára csökkenteni fogja a jelenlegi kérelmek elbírálásával és kiadásával járó adminisztratív terheket.

– A módosítás a vadászatra jogosultak nyilvántartásával összefüggésben bevezeti, hogy a vadászati hatóság a nyilvántartásában szereplő adatokat és az abban bekövetkező változásokat a vadászati engedélyek jogszerű kiállítása érdekében meghatározott határidőig megküldi a vadászkamara területileg illetékes szervezetének.

– A tervszerű vadgazdálkodás megvalósítása érdekében a tájegységi fővadászok feladatai kiegészülnek azzal, hogy a vadászati hatóság a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervet, valamint azok módosításait megküldi az illetékes tájegységi fővadász részére.

– A Vtv. módosításával összhangban a tervezet meghatározza a hivatásos vadászok részére a szolgálati feladataik teljesítésével összefüggésben egyes vadfajok egyedeinek elejtése, elfogása után járó lődíj mértékét. A különböző zoonózisokra – így például az Echinococcus multilocularisra – tekintettel kiegészül a hivatásos vadászok védőruházata a szájmaszkkal és a gumikesztyűvel, továbbá a folyamatos elérhetőség biztosítása miatt a mobiltelefonnal.

– A vadászati napló vezetésére vonatkozó korábbi szabályozás nem volt egységes, és ebből következően eltérő értelmezésekre adott lehetőséget, a jelen módosítás célja ennek megszüntetése.

– A nagyvadterelő-, illetve -hajtóvadászat tekintetében ágazati szakmai igényként merült fel a jelenlegi eltérő szabályozás megszüntetésével egyidejűleg a továbbiakban egységesen a nagyvad társas vadászat nevesítése, amely hozzájárul az egyes vadfajok tekintetében célként meghatározott állománycsökkentés hatékonyabb megvalósításához.

– A Vhr. 27. § (2) bekezdésében az EOV-koordinátákra való utalást is pontosítani szükséges, tekintettel arra, hogy a különféle okoseszközök már GPS-koordinátákat generálnak, így a technikai fejlődés indokolja a rendelkezés földrajzi koordinátákra való pontosítását.

– A Vhr. 27. § (5) bekezdésében – technikai jellegű pontosításként – a „suta vad” terminológia „tarvadra” módosul. Ezt az indokolja, hogy szakmailag a tarvad kifejezés az elfogadott szélesebb körben, így annak ellenére, hogy e kifejezések szinonimák, indokolt a pontosítást megtenni. A tarvad (és így a suta vad) kifejezés alatt a gímszarvas tehén, a gímszarvas ünő, a gímszarvas borjú; a dámszarvas tehén, a dámszarvas ünő, a dámszarvas borjú; a muflonjuh, a muflon jerke, a muflon bárány; az őzsuta és az őz gida; valamint a szikaszarvas tehén, a szikaszarvas ünő és szikaszarvas borjú értendő.

– A Vhr. 52. § (3) bekezdése akként módosul, hogy a korábbi szabályozáshoz képest a vadászati engedéllyel rendelkező vadász vadászatát az új szabály értelmében csak az apróvad vadászata esetében kell a hatóságoknak bejelenteni. Ennek az az indoka, hogy a jelenleg hatályos szabályozás is csupán az apróvad miatt volt releváns és kiemelten a természetvédelmi hatóság fokozott odafigyelését biztosítandó, tekintettel a múltban előfordult azon esetekre, amikor külföldi vendégvadászok énekesmadarakat ejtettek el. A nagyvad vadászata esetében ilyen indokoltság nem merül fel, ellenben felesleges többlet adminisztratív terhet keletkeztet mind a vadászatra jogosultak oldalán, mind a hatósági térfélen.

– A Vtv. módosításához igazodóan a vadgazdálkodási üzemtervi időszak lejártát követően az elévülési időn túl fel nem vett haszonbérleti díj felhasználására vonatkozó részletszabályokkal egészül ki a Vhr. is.

– Az Országgyűlés 2022. július 19-i ülésnapján elfogadta Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosítását, amely értelmében Magyarország megyéinek elnevezése 2023. január 1-től vármegyékre változik. Az ehhez szükséges törvénymódosításokat a területi közigazgatás működésével kapcsolatos egyes kérdésekről, valamint egyes törvényeknek az Alaptörvény tizenegyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2022. évi XXII. törvény tartalmazza. Mindezekre tekintettel az új, vármegyei elnevezés miatt a jogrendszeren belüli terminológiai összhangot a Vhr.-ben is biztosítani kell.

– A Vhr. 7. § (2) bekezdését érintő módosítás célja a vadászati joggal kapcsolatos ügyekben, eljárásokban (módosító javaslat benyújtása, földtulajdonosi gyűlésen való részvétel és azon történő jognyilatkozat tétele) a képviselet szabályainak pontosítása. A rendelkezés megteremti annak a lehetőségét, hogy állami tulajdonú földterületek esetén – vagyonkezelési szerződésben foglalt, vadászati joggal összefüggő képviseletre vonatkozó meghatalmazás hiányában – a tulajdonosi joggyakorló (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., Nemzeti Földügyi Központ) földtulajdonosi gyűlésen való részvételére és jognyilatkozat tételére kamarai jogtanácsos által készített és szabályszerűen ellenjegyzett meghatalmazás is elfogadható legyen, és ez összhangban legyen a Vhr. képviseleti szabályaival.

– A fentieken túl a tervezet módosítja a vadgazdálkodási tájak vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről szóló miniszteri rendeleteket is, amely módosítások egyrészt az egyes vadgazdálkodási tájegységek elnevezéseinek megváltoztatását, másrészt a Vhr. és a tervrendeletek közötti összhang megteremtését szolgálják. A módosítás konkrétan a következő rendeleteket érinti:

– 10/2018. (VII. 3.) AM rendelet a Dél-dunántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről

– 11/2018. (VII. 3.) AM rendelet a Duna–Tisza közi Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről

– 12/2018. (VII. 3.) AM rendelet az Észak-dunántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről

– 13/2018. (VII. 3.) AM rendelet a Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről

– 14/2018. (VII. 3.) AM rendelet az Északi hegy- és dombvidéki Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről

– A Vizsgarendelet hatálybalépése óta a vadászvizsgát szervező vadászkamara gyakorlati tapasztalatai alapján szükségessé vált néhány pontosító jellegű módosítás bevezetése. Egyfelől indokolttá vált a vadászvizsga bizottság elnökét és tagjait megillető vizsgáztatási díj megállapításának korrekciója, tekintettel arra, hogy a vadászvizsga 2 vizsgarészből (gyakorlat és elmélet) áll össze, és a gyakorlati vizsgarészen elegendő a vizsgabizottság 4 tagja közül 2 tag jelenléte. Ezért szükséges a vizsgáztatási díj megosztása úgy, hogy ha a tag csak a vizsga egyik vizsgarészén vesz részt, akkor a vizsgáztatási díj felére legyen jogosult. Másfelől a tervezet pontosítja a vizsga lebonyolításában részt vevő személyekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat is, valamint a tanfolyam elvégzéséről szóló igazolás adattartalma is kibővül az agrárminiszter mint vadászati hatóság által kiadott tanfolyamszervezői engedély számával.

– A Vizsgarendelet hatálybalépésével és a vadászvizsgák lakóhelyhez való kötöttségével néhány vármegye tekintetében megemelkedett a vizsgára jelentkezők száma. Annak érdekében, hogy minél több vadászvizsgára jelentkező tudjon vadászvizsgát tenni, szükségessé vált az egy napon vizsgázókra vonatkozó létszámkorlát módosítása.

– A Vizsgarendelet alapján vadászvizsgát a vadászkamara lakóhely szerinti területi szervezeténél lehet tenni, azonban a magyarországi lakóhellyel nem, de magyar állampolgársággal rendelkező személyek esetében is rendezni szükséges, hogy hol vizsgázhatnak. Erre tekintettel a módosítás megteremti, hogy az ilyen személyek a vadászvizsgát a vadászkamara fővárosi és Pest vármegyei szervezeténél tehessék le.