PK ÍH 2023/60.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével a végrehajtást kérő végrehajtás elrendelése iránti kérelmét visszautasította. Végzésének indokolása szerint a jogi képviselő által benyújtott „végrehajtási lap pénzkövetelés végrehajtására” megnevezésű nyomtatványt a benyújtója nem látta el aláírásával. Kiemelte, hogy a kérelem szabályszerű benyújtásához szükséges, hogy a beadványt elektronikus okirat esetében elektronikus aláírással, papíralapú iratból elektronizált okirat esetében szabályszerű aláírással és pecséttel lássa el a benyújtója, a kérelem elektronikus úton való benyújtása azonban az aláírást nem helyettesíti. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban. Vht.) 12. § (2) bekezdése értelmében a jogi képviselővel eljáró végrehajtást kérő beadványa esetében hiánypótlásra felhívás nem adható ki, azt vissza kell utasítani.

A végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezést terjesztett elő, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végrehajtási lap kiállítására utasítását kérte. Érvelése szerint a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmét a jogi képviselője cégkapun keresztül, azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés (a továbbiakban: AVDH) aláírással hitelesítetten nyújtotta be, amely egy kódolással előállított jelsorozat, a dokumentum elválaszthatatlan része. Előadta, hogy az elektronikus úton való beküldés előfeltétele, hogy a beküldő minden beadványt és minden mellékletet aláírjon, tehát a nyomtatvány aláírása nélkül a beküldésére nem is kerülhet sor. Rámutatott, hogy az elektronikus aláírás megtörténtét igazoló dokumentumon tényként rögzítésre került, hogy a csatolt elektronikus dokumentum a végrehajtást kérő jogi képviselőjétől származik, és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325. § (1) bekezdés g) pontja alapján teljes bizonyító erővel rendelkezik.

A fellebbezés megalapozott.

A bírósági végrehajtási eljárásokban a Vht. 9. §-a alapján irányadóak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) okiratokra vonatkozó szabályai. A Pp. 325. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el. Ennek értelmében a teljes bizonyító erejű magánokirat létrejöttéhez elengedhetetlen, hogy azt a kiállítója aláírja. Mivel a Pp. 325. § (1) bekezdése nemcsak papíralapú, hanem az ott meghatározott módon létrejött elektronikus dokumentumokat is teljes bizonyító erejű magánokiratként szabályozza, erre az aláírásra nemcsak a papír alapon történő aláírás, valamint cégszerű aláírás esetén bélyegzőlenyomat elhelyezése útján kerülhet sor, hanem digitálisan is. A Pp. a teljes bizonyító erejű elektronikus magánokiratoknak több csoportját is megkülönbözteti, amelyeket a Pp. 325. § (1) bekezdés f)–i) pontjaiban szabályoz. Ennek csak az egyik típusa az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésében hiányolt azon elektronikus aláírás, amikor az elektronikus okiraton az aláíró a minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírását vagy bélyegzőjét helyezte el, és – amennyiben jogszabály úgy rendelkezik – azon időbélyegzőt helyez el [Pp. 325. § (1) bekezdés f) pontja]. A Pp. 325. § (1) bekezdés g) pontja azonban teljes bizonyító erejű elektronikus magánokiratnak – és ekként a kiállítója által aláírtnak – tekinti azt is, amikor az elektronikus okiratot a kiállítója azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés (AVDH) szolgáltatással hitelesíti.

A Fővárosi Ítélőtábla megjegyzi, hogy a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. július 23-i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk 10. pontja elektronikus aláírásként definiál minden olyan elektronikus adatot, amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak, illetve logikailag hozzárendelnek, és amelyet az aláíró aláírásra használ, az AVDH-szolgáltatással történő dokumentumhitelesítés pedig ennek a fogalomnak megfelel.

Az elektronikus okiratként benyújtott végrehajtási lap mellékletéből egyértelműen megállapítható, hogy azt a végrehajtást kérő jogi képviselője AVDH-szolgáltatás útján hitelesítette. A fentiek értelmében a végrehajtást kérő a fellebbezésében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az ilyen módon előterjesztett dokumentum a Pp. 325. § (1) bekezdés g) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, és ezért nem tekinthető alá nem írt dokumentumnak. Erre figyelemmel nem volt jogszabályi alapja a végrehajtó végrehajtás elrendelése iránti kérelme visszautasításának abból az okból, hogy azt a végrehajtást kérő képviselője nem írta alá. Az elsőfokú bíróságnak a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet érdemben kell vizsgálnia, majd annak eredményétől függően kell rendelkeznie a végrehajtási lap kibocsátásáról.