PK ÍH 2023/62.

A felperes jogi képviselő igénybevétele nélkül keresetlevelet nyújtott be a járásbírósághoz az alperesekkel szemben élettársi közös vagyon megosztása iránt. A járásbíróság a 2021. december 30-án meghozott végzésében megállapította a hatáskörének hiányát és elrendelte a keresetlevél áttételét a törvényszékhez (a továbbiakban: elsőfokú bíróság).

Az elsőfokú bíróság a 2022. február 21-én meghozott 3. sorszámú végzésével felhívta a felperest, hogy a végzés kézhezvételétől számított harminc napon belül jogi képviselő útján terjessze elő keresetlevelét, figyelemmel arra, hogy a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben a jogi képviselet kötelező, az annak igénybevétele nélkül előterjesztett nyilatkozatok és percselekmények pedig hatálytalanok.

A felperes az elsőfokú bíróság felhívását 2022. március 9-én vette át, amelyet követően a jogi képviselője 2022. április 5-én nyújtotta be meghatalmazását a pártfogó ügyvédi képviseletre, 2022. április 8-án pedig egy orvosi igazolást a felperes megbetegedéséről, amely 2022. március 21-től 2022. április 4-ig tartott.

Az elsőfokú bíróság a 2022. április 14-én meghozott 22. sorszámú végzésével a felperes keresetlevelét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.

Megállapította, hogy a felperesnek 2022. április 11-ig lett volna lehetősége – a bírósági felhívásban foglaltaknak megfelelően – jogi képviselője útján előterjesztenie a keresetlevelét, azonban a megadott határidőn belül elmulasztotta annak teljesítését. Megállapította továbbá azt is, hogy a felperes a felhívás – 2022. március 9-én történt – átvételét követően, 2022. március 25-én adott meghatalmazást a jogi képviselője részére, ennek ellenére a számára biztosított határidőn belül nem terjesztette elő jogi képviselője útján a keresetlevelét, és a határidő meghosszabbítása iránti kérelmet sem nyújtott be.

Ez ellen a végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását kérte.

Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 246. § (4) bekezdését jelölte meg. Jogi érvelésében arra hivatkozott, hogy őt mulasztás nem terheli, ugyanis mindent megtett annak érdekében, hogy határidőn belül be tudja adni a keresetlevelét. Előadta, hogy jogi képviselője egyéb határidős kötelezettségei miatt nem tudott a meghatalmazás aláírását követően azonnal a keresetlevél megszerkesztésével foglalkozni, és az annak benyújtására előírt határidő pontos lejáratáról sem rendelkezett információval. Álláspontja szerint a jogi képviseleti meghatalmazása benyújtását követően az elsőfokú bíróságnak ismételten tájékoztatást kellett volna adnia a hiánypótlási határidőről és a keresetlevél hiányosságairól, ennek elmaradása okán pedig az elsőfokú bíróság hiányosan teljesítette tájékoztatási kötelezettségét, emiatt pedig tévesen alkalmazta a Pp. 176. § (2) bekezdés d) pontját.

Az I. rendű alperes a fellebbezésre tett észrevételében a sérelmezett határozat helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokaira tekintettel. Állította, hogy a felperes mind a járásbíróságtól, mind az elsőfokú bíróságtól megfelelő tájékoztatást kapott a kötelező jogi képviselet miatti kötelezettségeiről, a jogi képviselőjének pedig a részére adott meghatalmazást követően megfelelő idő állt a rendelkezésére a keresetlevél benyújtására.

A II. rendű és a III. rendű alperesek a fellebbezésre nem tettek észrevételt.

A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak.

A felperes a Pp. 371. § (1) bekezdése alapján a fellebbezésében a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését úgy kérte, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 369. § (1) bekezdése értelmében bírálja felül az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét, mert – álláspontja szerint – megsértette a Pp. 246. § (4) bekezdését. A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörét – főszabály szerint – az erre irányuló fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolja. Emiatt az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, helyesen hivatkozott-e a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság elkövette a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértést és emiatt indokolt a határozat hatályon kívül helyezése.

Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy a Pp. 246. § (4) bekezdése a Pp. 246. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott esetekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, amelyek az adott ügyben nem irányadók, hiszen a felperes a törvényszékhez áttett keresetlevél esetében már nem is terjeszthetett elő az erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben, szóban előadott kérelmet, a törvényszék előtti eljárásban ugyanis a jogi képviselet kötelező.

Az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel a felperest, hogy 30 napon belül jogi képviselő útján terjessze elő a keresetlevelét, ugyanis az általa is hivatkozott Pp. 72. § (1) bekezdése alapján a törvényszék hatáskörébe tartozó perekben a jogi képviselő közreműködése kötelező. Erről a felperest a Pp. 73. és 74. §-ainak a megfelelő alkalmazásával megfelelően tájékoztatta, mind a felhívást tartalmazó 3. sorszámú végzésében, mind az eljárás folyamán meghozott 12. és 14. sorszámú végzéseiben is.

A jogi képviselet kötelező volta esetén a bíróságnak nem feladata a keresetlevél hiányosságainak pontos felsorolása, hiszen a professzionális jogi képviselőtől elvárható, hogy a Pp. 170. §-ában foglaltaknak megfelelő keresetlevelet terjesszen elő. Ugyancsak nem feladata az elsőfokú bíróságnak tájékoztatni a meghatalmazott jogi képviselőt arról, hogy mikor vette át a felperes a hiánypótlást elrendelő végzést, erről ugyanis a felperes kötelessége tájékoztatni a jogi képviselőjét. A jogi képviselőnek egyébként a megbízási jogviszonyából eredően kötelessége az általa képviselt ügyfél érdekeinek a megóvása, a határidők betartása által a károk megelőzése, indokolt esetben határidő-hosszabbítás kérése. A jogi képviselőkkel szemben magasabb az elvárhatóság, mint a személyesen eljáró féllel szemben, ugyanis a munkájukat hivatásszerűen, gazdasági tevékenységük körében, ellenérték fejében és magas fokú etikai elvárások szerint végzik.

Az ítélőtábla mindezekre tekintettel megállapította, hogy a fellebbezésben felhozott indokok a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezésére nem voltak alkalmasak, az elsőfokú bíróság a megjelölt jogszabálysértést nem követte el.

Emiatt a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 382. §-a szerint (ha a fél a határozat megváltoztatására irányuló kérelem nélkül csak annak hatályon kívül helyezését kéri, de a fellebbezése megalapozatlan) az elsőfokú bíróság végzését – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyta.

Az ítélőtábla a felperes hivatkozásait mint igazolási kérelmet sem tudta figyelembe venni, mert a Pp. 151. § (3) bekezdése értelmében határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kellett volna az elmulasztott cselekményt is, amelyet a felperes jogi képviselője nem vitásan nem tett meg.