PÜ BH 2023/7

[1] A felperes édesapja 2011. szeptember 26-án T. község külterületén, a forgalomtól elzárt területen egy álló helyzetben lévő, járó motorú mezőgazdasági vontató bal hátsó kereke mögött állva szállítási helyzetben rögzítette a vontatóhoz kapcsolt tárcsát, amikor a jármű vezetőjének lába a kuplungpedálról lecsúszott, és a hátramenetbe kapcsolt jármű hátrafelé megindulva áthajtott a felperes édesapján, aki 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

[2] A jármű üzemben tartója az alperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést.

[3] A felperes édesapja 2014. április 9-én indított pert az alperes ellen, és keresetében 1 000 001 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A felperes édesapja 2015. június 14-én elhunyt, perbeli jogutóda a felperes, aki a felemelt keresetében 5 307 925 forint vagyoni kártérítés és 10 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes a kereset részbeni elutasítására irányuló érdemi ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a felperes kizárólag a jogelődje által a perben követelt 1 000 001 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérheti.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 5 096 857 forint vagyoni kártérítés és 7 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint azok késedelmi kamatai felperes részére történő megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[6] Az EBD 2014.P.2. számú elvi bírósági döntésre hivatkozással megállapította, hogy a vagyoni kárigények érvényesítése körében, ha a sértett (a felperes jogelődje) a testi sértés miatt polgári pert kezdeményez vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése iránt, az eljárás tartama alatt pedig meghal, örökösei a folytatódó eljárásban az előterjesztett igényeket érvényesíthetik, a sértettet ért károk azonban csak a halál időpontjáig terjedő időszakra számolhatók el.

[7] A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy a felperes jogelődjének sérülései műtéti beavatkozást követően, maradványállapot mellett 10 hónap alatt gyógyultak, és a maradványállapot a mindennapi élettevékenységek elvégzésében közepes, illetve nagy fokban korlátozta. Értékelte továbbá, hogy a felperes jogelődje 30%-os mértékű munkaképesség-csökkenést és 25%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett el, a korábbi munkáinak elvégzésére alkalmatlanná vált, az addigi aktív élete szükségtelenül és idejekorán megszűnt.

[8] A mindkét fél fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett – 1 000 001 forintot meghaladóan a keresetnek helyt adó, valamint a keresetet részben elutasító – rendelkezését megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 12 110 559 forintra felemelte.

[9] Az alperesnek a felperes perbeli legitimációját érintő fellebbezési hivatkozásával kapcsolatban abból indult ki, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 85. § (1) bekezdése szerint a „személyiségi jogok” csak személyesen érvényesíthetők, ugyanakkor az igényérvényesítés folyamatát a jogában sérelmet szenvedett megkezdte, és semmiféle joglemondásra vonatkozó peradat nem merült fel. Hivatkozott arra, hogy a felperes anyagi jogi jogutódként perbe lépett, és ezzel eljárásjogi jogutóddá vált, a felperesi pozícióban pedig a jogutódot ugyanazon eljárási jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint a jogelődjét. Álláspontja szerint ezért a felperest a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 146. § (1) bekezdése szerint a keresetváltoztatás joga is megillette. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes vagyoni kártérítési igényt érvényesíthetett, és a nem vagyoni kártérítési igény összegét felemelhette. Értelmezése szerint mindez az EBD 2014.P.2. számú elvi bírósági döntéssel sem ellentétes, mivel az kizárólag a nem vagyoni kártérítési igény érvényesítéséről szól, és annak a jogelőd általi peresítését teszi a jogutód igényérvényesítésének feltételévé.

[10] Az elsőfokú bíróság által a felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegének 10 000 000 forintra való felemelését azzal indokolta, hogy a felperes jogelődje által elszenvedett sérülések sorozata, a műtéti beavatkozás, a többhavi kórházi tartózkodás, a hosszú gyógytartam, a maradványállapot, valamint az azzal járó munkaképesség-csökkenés és egészségkárosodás, az addigi életvitel jóformán teljes felszámolása a kereset szerinti összegű kompenzációt tette szükségessé. Ehhez képest az alperes által fizetendő vagyoni kártérítés összegét 2 110 559 forintra leszállította.

[11] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a marasztalás összegének 3 110 560 forintra, azon belül a nem vagyoni kártérítés összegének 1 000 001 forintra való leszállítását kérte.

[12] Megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 85. § (1) bekezdését jelölte meg.

[13] Megismételte azt a hivatkozását, hogy a felperes a perben csak azt a nem vagyoni kártérítési igényt érvényesítheti, amelyre vonatkozóan a jogelődje a perben nyilatkozatot tett, ennél többet nem, mert a fenti jogszabályhely alapján a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Előadta, hogy bár a felperes a régi Pp. 146. § (1) bekezdése szerint jogosult volt a kereset felemelésére, azonban ennek a nyilatkozatnak nem volt anyagi jogi háttere. Érvelése szerint ezért a keresetet a jogelőd által peresített követelést meghaladóan érdemben el kellett volna utasítani. Utalt arra, hogy az EBD 2014.P.2. számú elvi bírósági döntés értelmében a peresített igényérvényesítés stádiumába nem jutott nem vagyoni kártérítés nem esik anyagi jogutódlás alá, átszállása más személyre mind élők között, mint halál esetére kizárt, az örökösre átszálló hagyatéknak nem része. Éppen ezért állította, hogy a kereset felemelésére a nem vagyoni kártérítés körében az öröklés sem adott anyagi jogi alapot.

[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének hatályában fenntartására irányult.

[15] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

[16] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése az alperes által megjelölt okból jogszabálysértő.

[17] A régi Ptk. 85. § (1) bekezdésének első mondata értelmében a személyhez fűződő jogokat – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – csak személyesen lehet érvényesíteni. Vagyis: ezen alanyi jogok érvényesítése, a jogérvényesítés módja és terjedelme a jogosult akaratától függ (BH 2005.247.). Ez a nem vagyoni kártérítés mint a személyhez fűződő jogok megsértésének egyik lehetséges jogkövetkezménye [régi Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pont] tekintetében is irányadó. E jogi kötöttség lényeges tartalma szerint a nem vagyoni sérelmet szenvedett fél a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló igényét élők közötti szerződéssel másra át nem ruházhatja, és arról végintézkedéssel sem rendelkezhet, továbbá az igény a törvényes örökösre sem száll át. E személyhez kötöttség indoka, hogy a személyiségi jogi sérelmet szenvedett fél maga döntheti el, miszerint érte-e olyan súlyú sérelem, amellyel kapcsolatban szükségesnek mutatkozik annak nem vagyoni kártérítéssel történő kiegyenlítése (Kúria Pfv.III.20.179/2013/4.). Mivel azonban a szóban forgó igény eredményessége esetén olyan jogkövetkezmények levonására kerül sor, amely a károsultat ért hátrányokat pénzzel reparálja, a kapott összeg vagyonát gyarapítja, és adott esetben a hagyatékhoz tartozik, ezért nincs akadálya annak, hogy a jogról való rendelkezést, azaz a kereset benyújtását követően elhunyt jogosult helyébe a perbe annak jogutódai lépjenek, és ők követelhessék a jogelődöt haláláig megillető nem vagyoni kártérítés összegét (BH 1996.639.). A bírói gyakorlat tehát a nem vagyoni kártérítés esetében a perbeli jogutódlást az említett körben megengedi (EBH 2004.1022., BH 2007.255., BH 1997.435.II., Kúria Pfv.III.21.074/2014/7., Pfv.III.21.108/2016/9.).

[18] Mindez azt jelenti, hogy a jogutódlás tárgya nem a személyhez fűződő jogában megsértett jogelőd által érvényesíthető alanyi jog, azaz a nem vagyoni kártérítés követelésére való jog, hanem az általa már keresettel érvényesített jog, a peresített nem vagyoni kártérítési igény. Ez a követelés a hagyatékhoz tartozik, és annak a jogutódra történő átszállása, az öröklés az a per alapjául szolgáló jogviszonyban bekövetkező jogutódlás, amelynek a régi Pp. 61. § (1) bekezdésében meghatározott eljárásjogi jogkövetkezménye a felek személyének változása. A perbeli jogutód azonban kizárólag a jogelődje által érvényesített, a kereset tárgyává tett nem vagyoni kártérítés követelésére jogosult. Emiatt bár a keresetét – a régi Pp. 146–146/B. §-aiban foglalt szabályok szerint – megváltoztathatja, de ez nem teszi számára lehetővé, hogy az anyagi jog alapján őt meg nem illető további követelést érvényesítsen, és a keresetét felemelje.

[19] Eltérő következtetésre a mindkét fokú bíróság által felhívott és a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott EBD 2014.P.2. számú elvi bírósági döntés (Debreceni Törvényszék 4.Pf.21.030/2012/7.) alapján sem lehetett jutni. Az ugyanis a fentiekkel egyezően tartalmazza – egyebek mellett – azt, hogy a még a peresített igényérvényesítés stádiumába nem juttatott nem vagyoni kártérítési követelés nem esik anyagi jogi jogutódlás alá, átszállása más személyre mind élők között, mind halál esetén kizárt, engedményezését a régi Ptk. 328. § (2) bekezdése tiltja, míg az örökösre átszálló hagyatéknak nem része. Mint ahogy azt is rögzíti, hogy a nem vagyoni kártérítési követelés tekintetében a jogosult örököseinek a jogutódi minősége elismerésének határa a károsult személyes perindítása a követelés iránt. Ez pedig a jogerős ítélet indokolásában kifejtett értelmezéssel szemben nem csupán a jogelőd általi peresítést teszi a jogutód igényérvényesítésének feltételévé, hanem egyben a jogutódlást az ily módon érvényesített nem vagyoni kártérítési igényre korlátozza.

[20] Mivel pedig a felperesnek a perindítás után elhunyt édesapja keresetében 1 000 001 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezért perbeli jogutódaként a felperes sem követelhetett többet, és a felemelt kereset alapján a nem vagyoni kártérítés tekintetében az alperes ezt meghaladó marasztalásának nem lehetett helye. A jogerős ítélet ezzel ellentétes, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése a régi Ptk. 85. § (1) bekezdését sérti.

[21] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és az alperes által a felperes részére fizetendő marasztalási összeget 3 110 560 forintra leszállította.