PÜ BH 2023/71

[1] A felperes és az alperes jogelődje között 2016-ban létrejött mezőgazdasági támogatási szerződés alapján az alperes jogelődje vissza nem térítendő támogatás nyújtását, a felperes a támogatásnak a támogatói okiratban foglalt kötelezettségei teljesítésére fordítását vállalta. A szerződés részévé vált a támogatási kérelem, amelyben a felperes kijelentette, hogy az igényelt támogatásra vonatkozó általános, és a támogatás igénybevételének részletes feltételeit meghatározó jogszabályok, felhívás, az utóbbihoz tartozó általános útmutató, valamint az alperes által alkalmazott Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) által előírt valamennyi feltételt megismerte és betartja. A felhívás – egyebek mellett – rögzítette az ún. vis maior esetek miatti részleges visszavonás (RV) esetén követendő eljárásrendet, a visszavonási kérelem benyújtásának rendjét. Az ÁSZF előírta az adatok bármelyikében bekövetkező változás bejelentésének, az ún. Felhasználói kézikönyv a visszavonási és kifizetési kérelmek benyújtásának eljárásrendjét. A felperes 2016-ban elsőéves kifizetési kérelmet, 2017-ben vis maior miatti ún. RV kérelmet nyújtott be. Utóbbit az alperes jóváhagyta, a Magyar Államkincstár kifizető az előlegként folyósított és a kifizetési döntésben megállapított összeg különbözeteként 1 042 364 forint visszafizetésére kötelezte a felperest, aki e döntés ellen kifogást terjesztett elő, amelyet az alperes elutasított.

[2] A felperes keresetében az alperes 1 508 647 forint megfizetésére kötelezését kérte. A kereset összegszerűsége körében arra hivatkozott, hogy az eredeti támogatói okirat alapján 2016. évre 6 760 664 forintra lett volna jogosult, azonban előlegként csak 5 252 017 forintot kapott, ezért keresetét a kettő különbözetének megfizetése érdekében terjesztette elő.

[3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése értelmében a felperes a visszavonási kérelem benyújtását követően köteles lett volna a kifizetési kérelme tekintetében is adatváltozási kérelmet előterjeszteni, amelyre az útmutatóban is felhívta a figyelmet, továbbá az ezzel kapcsolatos kötelezettséget a Felhasználói kézikönyv is rögzítette. Erre tekintettel a Magyar Államkincstár döntése kizárólag a felperes önhibából fakadó mulasztására vezethető vissza. Vitatta a kereset összegszerűségét is.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatta és az alperest a keresettel egyezően marasztalta.

[6] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

[7] Megsértett jogszabályhelyként kizárólag a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. (1) bekezdését (tanúvallomás téves értékelése miatt) 326. §-át (általa csatolt okiratok tartalmából téves következtetés levonása miatt) és 346. (5) bekezdését (tanúvallomás mellőzéséhez kapcsolódó indokolási hiány miatt) jelölte meg.

[8] A felülvizsgálat értékhatár miatti kizártsága okán az alperes külön beadványban a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett, amelyben – tartalmát tekintve [Pp. 110. § (3) bekezdés] – kérte, hogy a Kúria a Pp. 409 § (2) bekezdés a) pont első fordulata (a joggyakorlat egységének biztosítása), illetve a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont második fordulata (a felvetett jogkérdés társadalmi jelentősége) alapján engedélyezze a jogerős ítélet felülvizsgálatát.

[9] A felülvizsgálat engedélyezése okának és a felvetett elvi jelentőségű jogkérdésnek a meghatározása körében előadta, hogy „a felülvizsgálati kérelem alapját annak a kérdésnek az elbírálása képezi, hogy a támogatásra jogosult személy által utóbb – jogszerű földhasználat hiányára alapított – területcsökkenés eredményeként a kedvezményezett köteles-e támogatási kérelme mellett kifizetési kérelmét is megfelelően módosítani, illetve a jogvita alapját képező ténykörülmények értékelése alapján alperes mint irányító hatóság, valamint a Magyar Államkincstár mint kifizető ügynökség és a támogatási jogviszonyban alperes teljesítési segédje eleget tett-e az adatváltozási kérelem előterjesztendőségére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének”.

[10] Arra hivatkozott, hogy a felek közötti támogatási jogviszony kiemelt társadalmi jelentőséggel bír az agrárszektor szereplői, gazdálkodói számára, az Európai Unió költségvetéséből finanszírozott agrártámogatások jelentősége és a támogatásban részesülő személyek nagy száma alátámasztja a kérdés kiemelt társadalmi jelentőségét. A jogkérdés nagy számban előforduló, hasonló ténybeli alapon nyugvó ügyben merül fel, irányító hatóságként számos olyan peres eljárás alperese, amelyben a jogvita lényege ennek a kérdésnek az eldöntése, és amely eljárásokban – a hasonló ténybeli alap ellenére – az azonos jogkérdés elbírálása során az eljáró bíróságok eltérő tartalmú döntéseket hoztak. Ilyen eltérő tartalmú döntésként a Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.P.87.957/2021., 21.P.85.573/2021/25. számú és a Fővárosi Törvényszék 52.Pf.632.897/2022/8., 72.Pf.632.941/2022/4. és 72.Pf.637.066/2021/4. számú határozatait jelölte meg.

[11] Az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme nem megalapozott.

[12] A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 1. pontja által is megerősítetten a Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont első fordulata alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatban, az általa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Lényeges továbbá, hogy a fél az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni, azzal, hogy engedélyezés iránti kérelmében elsőfokon jogerőre emelkedett határozatra nem, kizárólag másodfokon jogerőre emelkedett, vagy legfelsőbb bírósági döntésekre hivatkozhat, kizárva ezzel annak a lehetőségét, hogy a nem végleges, a perorvoslati bíróság hatására utóbb változó ítéletek alapozzák meg a felülvizsgálat engedélyezését. Erre tekintettel a Pesti Központi Kerületi Bíróság határozataira hivatkozással a felülvizsgálat kizárt.

[13] A Kúria rámutat: a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemnek nélkülözhetetlen tartalmi eleme a jogértelmezést igénylő „elvi jelentőségű jogkérdés” megfogalmazása. A felülvizsgálat engedélyezése körében elvi jelentőségű jogkérdésnek az a jogkérdés minősül, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel függ össze (PK vélemény 1. pont indokolása).

[14] Ehhez képest az alperes által a fentebb rögzítettek szerint elvi jelentőségű jogkérdésként megfogalmazott kérdés egyik része („a jogvita alapját képező ténykörülmények értékelése alapján mint irányító hatóság, valamint a Magyar Államkincstár mint kifizető ügynökség és a támogatási jogviszonyban a teljesítési segédje eleget tett-e az adatváltozási kérelem „előterjesztendőségére” vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének”) nem jog-, hanem ténykérdés, amelyhez kapcsolódnak a felülvizsgálati kérelmében megjelölt – kizárólag eljárási, azon belül az eljárt bíróság bizonyíték értékelési, mérlegelési tevékenységével és indokolásával kapcsolatban állított – szabálysértések. E részkérdés tehát nem vetett fel jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel kapcsolatos jogkérdést, így a felülvizsgálat engedélyezését nem alapozhatja meg.

[15] Az alperes által további részkérdésként megfogalmazottak pedig („a támogatásra jogosult személy által utóbb – jogszerű földhasználat hiányára alapított – területcsökkenés eredményeként a kedvezményezett köteles-e támogatási kérelme mellett kifizetési kérelmét is megfelelően módosítani”) nem jogszabály értelmezési, hanem szerződés értelmezési kérdést jelentenek, amely egyrészről ugyancsak nem tekinthető elvi jelentőségű jogkérdésnek, másrészről ehhez adekvát jogszabályi hivatkozást az alperes nem adott elő engedélyezés iránti kérelmében.

[16] Mindebből következően a felülvizsgálat engedélye alapjául szolgáló elvi jelentőségű jogkérdés hiányában az alperes jogegység hiányával, illetve a – meg nem jelölt – jogkérdés társadalmi jelentőségével kapcsolatos hivatkozásai sem voltak értelmezhetőek.

[17] A Kúria rámutat arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben az alperes által megsértettként megjelölt jogszabályhelyek közül azok szabályozási tárgyára figyelemmel egyik norma sem áll összefüggésben az alperes által előadott – a fentiekre tekintettel elvi jelentőségű jogkérdésnek nem minősülő – kérdésekkel: a Pp. 279. (1) bekezdése a bizonyítás eredményének mérlegelését szabályozza, a Pp. 326. §-a az egyszerű magánokiratra vonatkozik, míg a Pp. 346. § (5) bekezdése az ítélet szerkezeti elemei közül a jogi indokolást részletezi. A fenti kérdések értelmezéséhez az adott támogatást szabályozó speciális jogszabálynak a támogatási, kifizetési kérelem tartalmára, módosítására vonatkozó, illetve a feleket terhelő tájékoztatási kötelezettséget előíró rendelkezéseinek a feltüntetése lett volna szükséges, az alperes azonban ezeket nem jelölte meg.

[18] Mindezek okán a felülvizsgálat a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont első fordulata alapján, a joggyakorlat egysége érdekében a Fővárosi Törvényszék alperes által hivatkozott másodfokú határozataira tekintettel sem volt engedélyezhető.

[19] A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja második fordulata szerinti engedélyezési okkal (a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségével) összefüggésben a Kúria hangsúlyozza, hogy a felhívott PK vélemény 3. pontja értelmében a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel különösen akkor engedélyezhető a felülvizsgálat, ha a – jelen esetben meg nem határozott – jogkérdés a jogalanyok széles körét érinti, és ebben az esetben is csak akkor, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában.

[20] E körben a Kúria – az elvi jelentőségű jogkérdés és ahhoz kapcsolódó adekvát jogszabályhely értelmezési szükséglet mint alapfeltétel megjelölésének hiánya mellett – rámutat arra is, hogy a felsorolt eljárási szabályoknak nem volt az adott egyedi ügyön túlmutató, attól elrugaszkodó, a Pp. felhívott szakaszainak alkalmazásában rejlő, általánosítható és a felülvizsgálati eljárás során vizsgálható értelmezési kérdése, ezért a felülvizsgálat az alperes által megjelölt ezen okokból sem volt engedélyezhető (Kúria Pfv.V.21.246/2022/2.).

[21] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát megtagadta.