MK ÍH 2023/74.

A felperes 2021. február 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel kereskedelmi vezető munkakörben.

Az alperes üdítő-, energiaital és ásványvíz gyártásával és értékesítésével foglalkozik belföldi és külföldi piacra egyaránt.

A felperes munkaszerződésében a felek versenytilalmi megállapodást is kötöttek. Ennek értelmében a felperes a munkaviszony megszűnését követően egy évig nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt, nem folytathat gazdasági tevékenységet a munkáltatóval azonos szakmai tevékenységet végző cégnél, és e körben sem saját, sem más számlájára nem köthet üzletet, és egyébként sem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel volt munkáltatója jogos gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné. A megállapodás Magyarország területére és az onnan külföldre irányuló gazdasági tevékenységre terjedt ki.

A felek közös megegyezéssel megszüntették a felperes munkaviszonyát. A megállapodás létrejötte előtt és a megállapodásban a versenytilalmi korlátozástól való elállási nyilatkozatot az alperes nem tett.

Néhány nappal később az alperes egyik külföldi partnerének képviselője munkaügyből kifolyólag megkereste a felperest, aki a felperestől kapott tájékoztatást a munkaviszonya megszüntetéséről. A külföldi partner jelezte, hogy továbbra is a felperesen keresztül szeretné folytatni az együttműködést, így felajánlotta a felperesnek, hogy megbízottjaként és finanszírozása mellett végezze továbbra is ugyanazt a munkát, amit eddig. A felperes a lehetséges együttműködési formáról tájékoztatta az alperes másik két külföldi partnerét is. Ezt követően a felperes e-mailben tájékoztatta az alperest az exportpartnerekkel folytatott egyeztetésről, egyben felvázolt egy jövőbeni együttműködési lehetőséget is. Megjegyezte, hogy az exportpartnerek képviselőihez azzal a kéréssel fordult, hogy amennyiben komolyan gondolják a közös munkát, erről hivatalosan is értesítsék az alperest.

Az alperes válaszként azt közölte a felperessel, hogy a felvázolt konstrukcióban nem kíván vele együtt dolgozni. Mindezekről a felperes értesítette a három külföldi partnert és a jövőre nézve közöttük semmilyen megállapodás nem is jött létre.

Ezt követően megkereste a felperest az alperes egyik külföldi partnere abból az okból, hogy amennyiben cége és az alperes között az együttműködés megszűnne, tudna-e a felperes segíteni az energiaital bérgyártásának más cégeknél történő teljesítésében. A felperes 2021. július 10-én telefonon és e-mailben is felvette a kapcsolatot W. K.-val, jelezve a R. B. GmbH bérgyártásra vonatkozó igényét és kérte árajánlat megküldését a vállalt volumen legyártására. W. K. szóban arról tájékoztatta a felperest, hogy érdeklődik a megkeresés kapcsán, és ha lesz konkrét ajánlat, értesítést küld. Ezt követően azonban nem lépett kapcsolatba a felperessel.

A felperes 2021 nyarán állásinterjún jelent meg az R. Kft. telephelyén, majd körülbelül egy hónappal később az R. E. D. Kft. tulajdonosával találkozott. A felperes ezen egyeztetéseken beszámolt arról, hogy az alperessel versenytilalmi megállapodást kötött, és közölte, hogy annak megfizetése esetén tud tárgyalni a foglalkoztatás lehetőségéről. A felek között munkaviszony létesítésére vonatkozó megállapodás nem jött létre.

A felperes felszólította az alperest a versenytilalmi megállapodás ellenértékének megfizetésére. Az alperes a 2021. szeptember 14-én kelt válaszlevelében közölte, hogy a felperessel szemben tartozása nincs, mivel kölcsönös és egybehangzó akarattal hatályon kívül helyeztek minden közöttük korábban fennálló, így a versenytilalmat érintő megállapodást is.

A felperes keresetében 11 196 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a versenytilalmi korlátozás ellenértékeként. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a felperes versenytilalmi megállapodás ellenértéke jogcímén igényelt kereseti követelését megalapozottnak találta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 228. § (1) és (2) bekezdése, 80. § (2) bekezdése, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:213. § (1) bekezdése alapján.

Egyrészt megállapította, hogy a felek között létrejött közös megegyezéses megállapodás a versenytilalmi megállapodástól való kifejezett elállásra irányuló alperesi nyilatkozatot nem tartalmazott és úgy foglalt állást, hogy a felek között a versenytilalmi megállapodás a munkaviszony megszüntetése ellenére fennmaradt.

Másrészt megállapította, hogy az alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperes olyan magatartást tanúsított, amellyel az alperes jogos gazdasági érdekeit sértette vagy veszélyeztette. A munkaviszony megszűnését követő egyeztetésekről és a jövőbeni együttműködés lehetséges formáiról a felperes utólagosan tájékoztatta az alperest, utóbbi hozzájárulásának hiányában közte és az alperes exportpartnerei között nem jött létre semmilyen jogviszony, megállapodás. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes egyeztetést folytatott az exportpartnerekkel a jövőbeni munkavégzés lehetőségéről, nem jelenti az alperes jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetését és megsértését sem. A kapcsolatfelvételen túl az alperes nem állított olyan konkrét tényt, felperesi megatartást, amely sértette, vagy veszélyeztette volna az alperes jogos gazdasági érdekeit.

A felperes 2021 júliusában egy alkalommal beszélt W. K.-val a termékek gyártásának lehetőségéről, mindezt azonban megállapodás nem követte, ahogy konkrét gyártási tevékenység sem. Mindezek okán az alperes nem bizonyította, hogy a felperes veszélyeztette vagy sértette volna a gazdasági érdekeit azzal, hogy a felvette a kapcsolatot az R. B. GmbH képviselőjének kérésére W. K.-val a termékek lengyelországi gyártásának lehetőségét érintően.

Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

Az elsőfokú eljárásban előadottakat változatlanul fenntartva hangsúlyozta, hogy tényállítása az volt, hogy a felperes megszegte a versenytilalmi megállapodást, mivel felvette a kapcsolatot W. K.-val azzal a szándékkal, hogy az alperes üzleti partnere, az R. B. GmbH között fennálló szerződés helyett más bérgyártó céggel kötendő szerződés alapján gyártsák le az energiaitalt. Álláspontja szerint a munkáltató gazdasági érdekeinek veszélyeztetése a kapcsolatfelvétellel és a perbeli ajánlattétellel megvalósult.

Hangsúlyozta, hogy az Mt. ugyan a veszélyeztetés fogalmát nem határozza meg, de a Kúria az Mfv.II.10.540/2017. számú ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a versenytilalmi megállapodás egy „nemtevésre” irányuló szerződéses kötelezettséget jelent, vagyis tartózkodást vállal a munkavállalótól a munkáltató jogos gazdasági érdekeit sértő, illetve veszélyeztető tevékenység kapcsán. A veszélyeztetés olyan esetben merül fel, amikor a munkáltató jogos gazdasági érdekeiben beálló sérelem vagy hátrány bekövetkezésének reális lehetősége áll fenn, amikor a munkavállaló által elindított vagy a közreműködésével zajló folyamat tovább fejlődhet, amikor már a konkrét sérelem is bekövetkezik. Bár az Mt. nem határoz meg közvetlenséget, ugyanakkor már egy általános jelleget meg nem haladó veszélyeztetési magatartás is tényállásszerű lehet. A bizonyításfelvétel során megállapított felperesi magatartás alkalmas volt arra, hogy elvezessen a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek konkrét sértéséhez, ezáltal megállapítható az alperes jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése, szemben az elsőfokú bíróság következtetéseivel.

A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, a másodfokú tárgyaláson az érdemben helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság a Pp. 370. § (1) bekezdése és 371. §-a alapján a fellebbezés korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. A fellebbezés nem érintette az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a versenytilalmi megállapodás a felek között a munkaviszony megszüntetése ellenére fennmaradt, így a felülbírálat tárgyát kizárólag a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettség megszegése képezte.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével és a jogszabályokból levont helytálló következtetésével érdemben helyes döntést hozott, amikor kötelezte az alperest a versenytilalmi megállapodás ellenértékének megfizetésére.

Az Mt. 228. §-a ad lehetőséget a feleknek versenytilalmi megállapodás megkötésére, amely alapján a munkavállaló legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. E kötelem kapcsán a feleknek a versenytilalmi megállapodásban kell pontosan meghatározni azokat a munkavállalói magatartásokat, amelyeket a munkáltató a szerződéses kötelezettség teljesítéseként elvár, és amelyért cserébe a munkavállaló alkotmányos alapjogának – új munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére irányuló jogának – korlátozására tekintettel ellenértéket fizet.

A perbeli esetben a felek a versenytilalmi megállapodásban azt rögzítették, hogy a felperes a tilalmi időszak alatt nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt, illetve nem folytathat gazdasági tevékenységet a munkáltatóval azonos szakmai tevékenységet végző cégnél, a munkáltató tevékenységi körében sem saját, sem más számlájára nem köthet üzletet, nem szerezhet közvetlen vagy közvetett részesedést konkurens vállalatnál, továbbá egyébként sem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a volt munkáltató jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A megállapodás területileg Magyarországra, illetve Magyarországról külföldre irányulóan folytatott tevékenységekre terjedt ki.

Az alperes által a peres eljárásban kifogásolt felperesi magatartások egyike sem valósítja meg az előbbi megállapodásban rögzített kötelezettségekkel szembeni eljárást.

A jogos gazdasági érdek veszélyeztetése csak még be nem következett, de reálisan fenyegető, potenciális károkozás esetén áll fenn. A tényállás egyedi sajátosságai alapján kell megvizsgálni azt, hogy a munkavállaló munkaviszony megszűnése utáni tevékenysége ténylegesen reális veszélyt jelentett-e a munkáltató jogos gazdasági érdekére.

A felperes nem vitatottan a R. Kft.-nél és a R. E. D. Kft.-nél kizárólag állásinterjún vett részt. A felperes maga adta elő, hogy tájékoztatást adott az alperessel érvényben lévő versenytilalmi megállapodásáról, jelezve azt, hogy az ellenérték kifizetése esetén van lehetősége a versenytársnak minősülő cégeknél jogviszonyt létesíteni. A felperes „feltételeit” az említett cégek képviselői visszautasították. Ezt meghaladóan az alperes maga sem állított olyan magatartást, amely a versenytilalmi megállapodás megsértését jelentette, ezért nem volt helytálló a hivatkozása arra, hogy bizonyítási indítványát a R. Kft. megkeresése kapcsán megalapozatlanul mellőzte az elsőfokú bíróság. Önmagában pedig a munkáltató jogos gazdasági érdekének reális veszélyeztetését az állásinterjún való megjelenés nem eredményezhette.

A rendelkezésre álló adatokat az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a munkaviszony megszűnése és a felperes tájékoztató levele közötti események körében is. Ekkor a felperes a volt külföldi partnerekkel való együttműködés új formáját felvázolva kereste meg az alperest, és küldött erről e-mailben egy tervezetet. Mindezek a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásként nem értelmezhetőek, figyelemmel arra, hogy az alperes egyértelműen elzárkózott az ilyen típusú kapcsolatfelvételtől, és a továbbiakban a felperes és a partnerek sem éltek ajánlattal.

Továbbá a felperes nem vitatottan megkeresést kapott az alperes által bérgyártott termékek új partner részéről való legyártása kapcsán. A felperes emiatt nem vitatottan megkereste a W. K.-t, azonban az e-mailben történő megkeresésen túl semmilyen konkrét magatartás, amely a veszélyeztetés tényállásához szükséges lenne, nem volt megállapítható. A felperes megküldte azokat az adatokat, amelyben a megjelölt termék specifikációi szerepeltek és ajánlatot kért a gyártásra, amelyre válasz a megkeresett féltől nem érkezett. E körben annak nem volt jelentősége, hogy a felperes esetleg több alkalommal érdeklődött a megkeresett partnernél a válasz megérkezését illetően, mert ettől több tényállási elemet az alperes sem állított.

Az alperes elsőfokú eljárásban előadott tényállításai alapján helytállóan mellőzte az elsőfokú bíróság a további bizonyítást, mivel az alperes által sérelmezett felperesi magatartások az előbb kifejtettek szerint még valóságuk esetén sem valósították volna meg az alperes jogos gazdasági érdekeinek sérelmét vagy veszélyeztetését.

A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy eljárási jogszabálysértést nem követett el az elsőfokú bíróság, az anyagi jogszabályokat pedig helytállóan értelmezte, ezért a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet helybenhagyta.