2023. évi LXXXI. törvény indokolás

Ez az indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az UNESCO Általános Konferenciája 2019-ben a 40. ülésszakán fogadta el a felsőoktatást érintői képesítések elismeréséről szóló globális egyezményt (a továbbiakban: Globális Elismerési Egyezmény), amely az Egyesült Nemzetek első, felsőoktatási tárgyú szerződése.

A Globális Elismerési Egyezmény tehát többoldalú egyezmény: egyetemes elveket állapít meg a felsőoktatási képesítések és a felsőoktatáshoz való hozzáférést biztosító, valamint a továbbtanulási és munkavállalási lehetőségeket biztosító képesítések igazságos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes elismerésére vonatkozóan. A nem hagyományos tanulási módokra vonatkozó rendelkezésekkel a Globális Elismerési Egyezmény megkönnyíti a képesítések és a résztanulmányok elismerését egyaránt.

A Globális Elismerési Egyezmény ratifikálásával a részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy erősítik a nemzetközi felsőoktatási együttműködést, javítják a felsőoktatási minőségét, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy a tudományos mobilitás és a képesítések elismerése mindenki számára elérhetővé váljon.

A Globális Elismerési Egyezmény az UNESCO tagállamai és a Szentszék előtt nyitva áll ratifikáció céljából: maga a Globális Elismerési Egyezmény 2023. március 5-én lépett hatályba.

A Globális Elismerési Egyezmény igen nagy mértékben épít a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997. április 11-én, Lisszabonban aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Lisszaboni Elismerési Egyezmény) alapelveire, amelyet Magyarországon a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997. április 11-én, Lisszabonban aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi XCIX. törvény hirdetett ki.

A Lisszaboni Elismerési Egyezmény az UNESCO európai régiójának 55 állama esetében alkalmazandó.

A Globális Elismerési Egyezmény, egyezően a Lisszaboni Elismerési Egyezménnyel, a következő kérdésekben jelent előrelépést a korábbi, hasonló tárgyú, de nem globális konvenciókhoz képest:

az elismerésre vonatkozó valamennyi rendelkezést egy dokumentum tartalmazza;

figyelembe veszi az egyes országok felsőoktatási rendszereinek sokszínűségét és tagoltságát;

minden részt vevő ország számára alapvető fogalmakat, alapelveket, eljárási szabályokat és végrehajtási mechanizmust állapít meg, mely által lehetővé válik egy egységes oklevél-elismerési gyakorlat kialakulása az egész világon, a részes államok érdekeinek csorbítása nélkül;

tartalmazza az érettségi (illetőleg az azzal egyenértékű) bizonyítványok, továbbá a résztanulmányok és a felsőfokú képesítések figyelembevételének elveit;

külön, az általános rendelkezésektől eltérő, speciális eljárási szabályokat tartalmaz a menekültek, befogadottak és menedékes személyek képesítéseinek elismerésére vonatkozóan;

nagy hangsúlyt helyez a csatlakozó államok oktatási rendszereinek megismerésére és az oklevelek elismerésére vonatkozó információcserére, amelynek érdekében minden részes állam számára nemzeti információs központ felállítását írja elő;

nemzetközi jogi érvénnyel szabályozza az egységes végrehajtási mechanizmust.

A Globális Elismerési Egyezmény alapelveinek implementálása amiatt nem keletkeztet hazánk számára további jogalkotási kötelezettséget, mert az alapvető szabályai megegyeznek a Lisszaboni Elismerési Egyezmény alapelveivel, annak hazai jogunkba történő implementálása pedig már megtörtént az Elismerési törvény elfogadásával és rendszeres felülvizsgálatával.

A Globális Elismerési Egyezmény részletes végrehajtási szabályai ugyanúgy nem jelentenek adminisztrációs többletterhet a Lisszaboni Elismerési Egyezmény részes államai, így Magyarország számára, mivel e két sokoldalú egyezmény azonos struktúrákat vázol fel, tehát nemzeti felsőoktatási információs központok működtetését írja elő: a Lisszaboni Elismerési Egyezmény alapján ez a szervezet Magyarországon az 1993 óta működő Magyar Ekvivalencia és Információs Központ, amely az Oktatási Hivatal szervezeti egysége.

Csak némi túlzás van ezért abban az állításban, hogy a Globális Elismerési Egyezmény ratifikálásával a Lisszaboni Elismerési Egyezmény alapelveit és végrehajtási mechanizmusát mintegy félszáz országról globálisan csaknem kétszáz országra terjeszti ki a csatlakozó állam.

A Globális Elismerési Egyezmény tartalmát tekintve – a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 4. §-a alapján – törvényhozási tárgykört érintő szabályokat tartalmaz, ezért a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 7. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve a (3) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel a Globális Elismerési Egyezmény kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés adhat felhatalmazást.

Az Nsztv. 7. § (2) bekezdése és 9. § (1) bekezdése szerint a kihirdetés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

Az Nsztv. 10. § (2) bekezdésének megfelelően a törvény 1. melléklete tartalmazza a Globális Elismerési Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítását.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a törvény 2. melléklete tartalmazza a Globális Elismerési Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét.

Hatályba léptető rendelkezés. A hatálybalépés napját – az Nsztv. 10. § (4) bekezdésének megfelelően – a külpolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben közzétett közleményével állapítja meg.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően tartalmazza a Globális Elismerési Egyezmény végrehajtásáért felelős szerv megjelölését.