KÜ BH 2023/82

[1] A felperes 2018. július 3-án a polgármesteri hivatala felé bejelentette, hogy saját tulajdonú ingatlan kápolna és istentiszteleti helyiségében kegyeleti emlékhelyet alakít ki – egyházi búcsúztatások szervezése, ünnepélyes urna kiadás, polgári búcsúztatások szervezése céljából –, ahol a felperes által elbúcsúztatott személyek nevei emléktáblán lesznek elhelyezve. Az illetékes aljegyző a 2018. július 10-i iratában tájékoztatta a felperest, hogy kegyeleti, temetkezési emlékhely kialakításának engedélyezését a kormányablaknál kezdeményezheti.

[2] A felperes az illetékes hatóságnál 2018. július 11-én bejelentette, hogy a fenti társasház alagsorában kegyeleti, temetkezési emlékhely kialakítását tervezi. A hatóság 2018. július 18-án helyszíni szemlét tartott, nyilatkoztatta a felperes törvényes képviselőjét és megállapította, hogy a felperesi vallási egyesület kegyeleti emlékhelyet kíván létrehozni, ahol temetést nem fognak végezni, hamvakat nem tárolnak. A felperes a 2018. július 18-i iratában pontosította a bejelentését és kegyeleti emlékhely kialakítását jelentette be, amelyet a hatóság tudomásul vett.

[3] Az alpereshez 2021. augusztus 25-én bejelentés érkezett, amely szerint a társasház egyik alagsori helyiségében urnákat tárolnak. Az alperes 2021. szeptember 8-án előzetes értesítés nélküli helyszíni szemlét tartott, majd másnap újabb helyszíni szemlére került sor, amelyen már a felperes törvényes képviselője is részt vett. A szemléken megállapította, hogy a felperes tulajdonában álló alagsori helyiségben kialakított urnafalban hamvakat tartalmazó urnákat tárolnak.

[4] Az alperes a 2021. szeptember 15-én hozott végzésében hivatalból eljárást indított, amelyről értesítette a felperest.

[5] Az alperes a 2021. december 2-án kelt BP-06/002/00935-14/2021. számú határozatában eltiltotta a felperest a folytatott mindennemű, a temetkezési szolgáltatási tevékenység fogalmi körébe tartozó tevékenység végzésétől a döntés kézhezvételének időpontjától. Továbbá kötelezte a felperest a fenti címen működtetett urnatemető 30 napon belüli felszámolására és a kötelezés teljesítésére vonatkozó írásos nyilatkozat benyújtására.

[6] Az indokolásban az alperes rögzítette, hogy a felperes urnák elhelyezésére szolgáló tevékenysége temetkezési szolgáltatásnak minősül, amely engedélyköteles tevékenység. Jelen eljárásban nem alkalmazható a temetőkről és temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 25. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kivételszabály. A Tv. 25. § (1) bekezdés j) pontja alapján az urnaelhelyezés temetkezési szolgáltatási tevékenység, amely engedélyköteles, ilyen engedéllyel a felperes nem rendelkezik, ezért kellett kötelezni a jogsértő állapot megszüntetésére.

[7] A felperes eljárási – és anyagi jogi jogsérelmekre hivatkozással nyújtott be keresetet az alperes határozatával szemben.

[8] A törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította.

[9] Megállapította, hogy az alperes eljárását 2021. szeptember 15-én indította meg, határozata 2021. december 2-án került kiadmányozásra, így az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 50. § (2) bekezdés c) pontja szerinti ügyintézési határidőt túllépte. Ez azonban nem olyan mértékű, amely az ügy érdemére kihatott volna. Nincs olyan jogszabályhely, amely az ügyintézési határidő túllépése esetén kizárná a határozatban írtak alkalmazását. Az Ákr. 103. § (4) bekezdésében meghatározott kétszeres határidő túllépés nem valósult meg, másrészt ilyen jogsérelemre a felperes nem hivatkozott.

[10] Az elsőfokú bíróság szerint nem történt az ügy érdemére kiható jogszabálysértés a hatósági szemlékkel összefüggésben, az alperes az Ákr. irányadó rendelkezéseit betartotta. A felperesnek a 2021. szeptember 8-i szemle törvényességével kapcsolatos kifogása azért is súlytalan, mert a felperesi képviselő a másnapi szemlén jelen volt, ott nyilatkozatot tehetett.

[11] Az ügy érdemében a törvényszék arról döntött, hogy alkalmazható volt-e a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontja, ezen belül az urnák tárolási helye temetkezési emlékhelynek minősül-e.

[12] A Tv. 3. § c) pontja definiálja a temetkezési emlékhely fogalmát, az abban felsorolt példáknak a perbeli helyiség nem felel meg, mert az nem templom, altemplom, templomkert, történeti kert vagy urnacsarnok ház. Továbbá a társasházi alagsorban található, a felperes tulajdonában lévő 78 négyzetméter nagyságú, az ingatlan-nyilvántartás szerint üzlethelyiség megjelölésű helyiség nem felel meg az építmény vagy terület fogalmának. Az építmény, illetve az épület maga a társasház és nem annak a felperes tulajdonában álló üzlethelyisége.

[13] A társasház lakórendeltetésű épület, abban temetkezési szolgáltatási tevékenység végzésére szolgáló rendeltetési egység nem helyezhető el, erre a Budapest Főváros VI. Kerület Terézváros Önkormányzata Képviselő-testületének a Kerületi Építési Szabályzatról szóló 23/2019. (XI. 21.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: KÉSZ) nem ad lehetőséget. E mellett a felperes temetkezési emlékhely létesítésére a Tv. 8. § (2) bekezdése szerinti engedéllyel nem rendelkezik.

[14] A fentiekre figyelemmel a perbeli helyiség a temetkezési emlékhely fogalmának nem felel meg és mivel a felperes az urnaelhelyezést mint temetkezési szolgáltatást nem temetkezési emlékhelyen végzi, ezért a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kivételszabály nem alkalmazható.

[15] A helyiség temetkezési emlékhellyé minősítéséhez szükséges lett volna a kerületi önkormányzatnál településképi bejelentési eljárás lefolytatása, ilyen eljárást a felperes nem kezdeményezett, emiatt a kerületi polgármester a rendeltetésellenes használat megszüntetésére kötelezte döntésében a felperest.

[16] A törvényszék szerint a határozat nem sérti a felperesnek a lelkiismereti és vallásszabadsághoz fűződő alapvető jogát, ugyanis vallási vagy hitéleti kérdésekben nem foglalt állást. Az, hogy a temetkezési szolgáltatási tevékenység milyen feltételekkel végezhető, nem tekinthető sem a vallási közösség belső ügyének, sem hitéleti kérdésnek. A vonatkozó szabályozás és annak hatósági kikényszerítése nem jelenti a lelkiismereti és vallásszabadság alaptörvény-ellenes korlátozását.

[17] Azon körülmény, hogy a felperes elnöksége egy határozatával temetkezési emlékhely kialakítását határozta el nem releváns, mert ilyen emlékhely létesítése csak a vonatkozó jogszabályok betartásával lehetséges, ezeknek azonban a felperes nem felelt meg.

[18] Az alperes a Tv. végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 59. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskörében járt el.

[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.

[20] Kifejtette, jogszabálysértő az elsőfokú ítélet [15] pontjába foglalt azon bírósági érvelés, amely nem tekintette lényegesnek azt, hogy a hatóság az Ákr. 50. § (2) bekezdés c) pontja szerinti ügyintézési határidőt túllépte és ez nem érintette az ügy érdemi megítélését. Az Ákr.-ben rögzített határidők szabályozása kiemelkedő jelentőségű az ügyfél és az eljáró közigazgatási hatóság számára is, és az egységes bírói gyakorlat kimunkálta ennek kérdéskörét, ehhez képest a törvényszéki álláspont nem koherens.

[21] A jogvita anyagi jogi megítélése körében annak van jelentősége, hogy egyrészt a felperes egyházi jogi személy, a kérdéses ingatlan a tulajdonát képezi. Másrészt az általa végzett tevékenység nem minősül temetkezési szolgáltatásnak, ezért ehhez kapcsolódóan az alperes nem hozhatott volna tiltó határozatot. A jogsérelem maga az eljárás megtagadásában mutatkozó mulasztás, valamint a jogszerűtlen eljárás eredményeként hozott megalapozatlan határozat.

[22] Az alperes és az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontját, mert a felperes által végzett szolgáltatás nem temetkezési szolgáltatás, így az attól való eltiltás nem jogszerű.

[23] A felperesi vallási egyesület 2018. július 11-én bejelentést tett a perbeli társasház alagsorában kegyeleti/temetkezési emlékhely kialakítására vonatkozóan. Az eljáró hatóság helyszíni szemlét tartott, majd tudomásul vette a bejelentésben foglaltakat. Az alperes tehát tisztában volt azzal, hogy a kialakítandó emlékhely milyen módon valósul meg és maga megerősítette, hogy az ott folytatandó tevékenység nem temetkezési szolgáltatás. Ehhez képest az azt követően három év után bejelentésre indult eljárás eredményeként hozott tiltó határozat nem lehet jogszerű. Ezt a szempontrendszert a bíróság ítéletében nem vizsgálta.

[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta annak helyes indokai folytán.

[26] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[27] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[28] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból mindenben helytálló jogi következtetést vont le.

[29] Az Ákr. 50. § (2) bekezdés c) pontja értelmében az ügyintézési határidő teljes eljárásban hatvan nap.

[30] A perbeli közigazgatási eljárás 2021. szeptember 15-én kezdődött, az alperes határozatát 2021. december 2-án hozta meg és kiadmányozta, így az eljárására irányadó hatvan napos ügyintézési határidőt túllépte.

[31] A határidő túllépésére vonatkozó rendelkezéseket az Ákr. az 51. §-ában és 103. § (4) bekezdésében határozza meg. Az 51. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi, akkor az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételéért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot kell megfizetnie a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. A 103. § (4) bekezdése szerint, ha a hatóság a hivatalbóli eljárásban ügyintézési határidő kétszeresét túllépi, a jogsértés tényének megállapításán és a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására kötelezésén túl egyéb jogkövetkezményt nem alkalmazhat.

[32] A felülvizsgálati bíróság rögzíti, az alperes az ügyintézési határidőt kétszeresen nem lépte túl, ezért az Ákr. 103. § (4) bekezdése nem alkalmazható, másrészt ezen jogszabályhely sérelmére a felperes a kereseti kérelmében és a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott. Az Ákr. 51. §-ának sérelmét a felperes szintén nem állította, emellett ez a jogszabályhely anyagi jellegű kompenzációt tartalmaz a határidő túllépésére, az ügy érdemét nem érinti.

[33] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Az Ákr. a jogszerűség elve körében a 2. § (2) bekezdés c) pontjában rögzíti, hogy a hatóság a hatásköre gyakorlása során a jogszabályban meghatározott határidőn belül, észszerű időben jár el.

[34] Az Alkotmánybíróság az 5/2017. (III. 10.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy a hatósági eljárás méltányosságának, illetve tisztességességének alapvető feltétele, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk irányadó jogszabályi határidőket betartsák. Különösen erősen kell, hogy érvényesüljön ez a követelmény azokban az esetekben, amikor a közigazgatási hatóság az ügyféllel szemben szankciót állapít meg. A közigazgatási anyagi jogi szankciók meghatározása azt a célt szolgálja, hogy a közigazgatási eljárás ügyféli pozíciójában lévő jogalanyok, akikkel, illetve amelyekkel szemben a közigazgatási hatóság valamely, az adott ügyfél által elkövetett közigazgatási normasértés miatt hátrányos jogkövetkezményt állapít meg, ne álljanak hosszú, bizonytalan ideig – az anyagi jogi határidőkre vonatkozó, létező jogszabályi rendelkezések ellenére – a velük szemben alkalmazható szankció fenyegetésének félelme alatt. ([15] pont)

[35] Az Alkotmánybíróság a 25/2020. (XII. 2.) AB határozatában kifejtette a szankciók alkalmazására irányadó határidők túllépésének alkotmányos összetevőit. A döntés [23] pontja szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog nem azonosítható a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Jogállami keretek között a „tisztességes” (fair, méltányos, kiegyensúlyozott) karakter minden közhatalom erejével felruházott eljárással szemben követelmény. Ezért a sajátosságok figyelembevétele mellett, de a hatósági eljárásban is megfelelő módon és tartalommal meg kell jelennie a fair eljárás alkotmányjogi követelményeinek, amelyeket az alapjogi jogalanyisággal rendelkező ügyfeleknek alanyi jogként, végső fokon alapjogként ki kell tudni kényszeríteni. E jogok érvényesíthetősége a hatóság működésének korlátja, jogszerű eljárásának pedig alaptörvényi mércéje. Ezen jogállami követelménynek megnyilvánulása az, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke önállóan, az ügyintézés alapjogaként ismeri el a fair hatósági eljáráshoz való jogot.

[36] A Kúria a hivatkozott alkotmánybírósági határozatokban írtaknak megfelelően alapjogi szempontból is vizsgálta az alperesi hatóság nem vitatott határidő túllépésének következményeit.

[37] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, az alperesi hatóság az ügyintézési határidőt 18 nappal, vagyis nem jelentős mértékben lépte túl. Ezt meghaladóan az alperes bejelentés alapján, de hivatalból indított hatósági eljárása annak tárgya miatt kiemelten fontos, mert egy temetkezési szolgáltatási tevékenység végzésének megítélése és annak jogszerűtlensége esetén a tevékenység végzésétől való eltiltás a közérdeket szolgálja. A fentiekből következően a vallási egyesületként működő felperes nem állt hosszú, bizonytalan ideig eljárás alatt, a tevékenység végzésétől való eltiltást és az urnatemető felszámolására vonatkozó kötelezést tartalmazó határozat az eljárás megindítását követő 78. napon megszületett, és azt a felperes aznap meg is kapta.

[38] A Kúria megítélése szerint a fent kifejtett érveket figyelembe véve az alperesi hatóság határidő túllépése következményeként nem indokolt a keresettel támadott határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése.

[39] A Tv. 3. § c) pontja szerint temetkezési emlékhely: a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál. A Tv. 8. § (2) bekezdése egyebek mellett kimondja, hogy a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez külön jogszabályban előírtak szerint a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie.

[40] A felperes az urnákat a tulajdonában álló, társasházi alagsorban elhelyezkedő, 78 négyzetméter nagyságú, az ingatlan-nyilvántartásban üzlethelyiség megjelölésű helyiségben helyezte el. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy ez a helyiség nem minősül a Tv. 3. § c) pontja szerinti temetkezési emlékhelynek, mert nem templom, altemplom, templomkert, történeti kert vagy urnacsarnok ház. Az sem vitás, hogy a perbeli helyiség nem minősül építménynek, ezen belül épületnek, hiszen az maga a társasház. A társasházban mint lakó rendeltetésű épületben temetkezési emlékhely nem létesíthető, temetkezési szolgáltatás nem végezhető, figyelemmel a KÉSZ vonatkozó rendelkezéseire is.

[41] A Tv. 25. § (1) bekezdés j) pontjának megfelelően az urnaelhelyezés temetkezési szolgáltatási tevékenység. A Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontja alapján e törvény értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség tulajdonában lévő temetőben, temetkezési emlékhelyen a vallási közösség által vallási szertartás keretében végzett urnaelhelyezés.

[42] A korábban kifejtettek értelmében a felperes tulajdonában álló perbeli helyiség nem tekintendő temetkezési emlékhelynek, ezért a Tv. 25. § (3) bekezdés a) pontjában megjelölt kivételszabály arra nem vonatkozik.

[43] A Vhr. 59. §-ára figyelemmel a temetkezési szolgáltatás engedélyköteles. A felperes az urnaelhelyezés mint temetkezési szolgáltatási tevékenység engedélyezésére nem rendelkezik engedéllyel, így a tevékenység végzésétől való eltiltása és az urnatemető felszámolására kötelezés vele szemben jogszerűen került elrendelésre.

[44] Jelen ítélet [2] bekezdésében írtak szerint a felperes 2018. július 11-én bejelentette, hogy a társasház alagsorában kegyeleti, temetkezési emlékhely kialakítását tervezi. Azonban a helyszíni szemlét követően a felperes a 2018. július 18-i iratában már kizárólag kegyeleti emlékhely kialakítását jelentette be, amelyet a hatóság tudomásul vett. Erre tekintettel nem tényszerű az a felperesi állítás, hogy a hatóság 2018-ban tudomásul vette a temetkezési emlékhely létesítésére vonatkozó bejelentését.

[45] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta.