BK ÍH 2023/83.

A vádlottat a kerületi bíróság 2022. május 19. napján kihirdetett ítéletével az ellene járművezetés ittas állapotban vétsége [Btk. 236. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélettel szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

A törvényszék mint másodfokú bíróság 2023. január 31. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bekezdés]. Ezért őt nyolcvannapi tétel, napi tételenként ezer forint, összesen nyolcvanezer forint pénzbüntetésre és hat hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy amennyiben a vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét napi tételenként egy-egy nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség súlyosításáért a pénzbüntetés napi tételszámának a felemelése érdekében, a vádlott felmentésért, a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a szankció enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

A jogerős ítélet tényállásának lényege szerint a vádlott 2021. május 8. napján 22 óra 58 perc körüli időben a B. város Cs. átjáró 2. szám előtti útszakaszon igen gyér forgalomban, kerékpárúton, mintegy 15-20 km/óra sebességgel ittas állapotban közlekedett az általa vezetett elektromos rollerrel. A vádlottal szemben hitelesített alkoholtesztert alkalmaztak, amely révén megállapítást nyert, hogy a szervezetében az elektromos roller vezetése során 0,44 mg/l légalkohol-koncentráció előidézésére alkalmas, szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak értékelte.

Rámutatott, hogy a bűnösség ellentétes megítélése ugyanazon tények eltérő jogi értékelésére vezethető vissza. Az ügyészség a törvényszék jogi álláspontját tekintette helyesnek, indokolásként idézte a Kúria Bfv.II.442/2022/5. számú (BH 2022.319.) határozatában foglaltakat, amely a jogszabályi háttér részletes elemzése révén ugyanerre az álláspontra helyezkedett.

A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában a jogorvoslatát ugyancsak fenntartotta.

A maga részéről is rámutatott arra, hogy az ügyben azonos tények, eltérő jogi megítélése eredményezett ellentétes döntést.

Elsődlegesen és „objektív védői kötelezettségére” utalva a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. Azzal érvelt, hogy a bírósági joggyakorlat sem egységes abban a kérdésben, hogy elektromos roller vezetésével elkövethető-e az ittas járművezetés bűncselekménye. Utalt arra is, hogy az elektromos roller járműkénti besorolásával, közlekedésben elfoglalt helyével és annak ittasan történő vezetésével kapcsolatban nincs hatályos jogszabályi rendelkezés. Véleménye szerint az elektromos roller „nem minősülhet kifejezetten közúti szállítóeszköznek” sem.

Másodlagos indítványként a jogkövetkezmények enyhítését, próbára bocsátás formájában a büntetéskiszabás elhalasztását kérte. Enyhítő körülményként sorolta fel az időmúlást, a vádlott büntetlen és büntetőeljárástól mentes előéletét, kifogástalan közlekedési múltját, rendezett személyi körülményeit, illetve a cselekmény társadalomra veszélyességének az alacsony fokát. Mellőzni kérte a levegőalkohol-koncentráció mértékének súlyosító körülményként történő figyelembevételét, utalva arra is, hogy a kimutatott érték a korábbi Btk. fogalomrendszerében enyhe fokú alkoholos befolyásoltság kategóriájába tartozott volna. Hangot adott annak a véleményének is, hogy büntetés kiszabása esetén a pénzbüntetés mértékének a csökkentését és a járművezetéstől eltiltás különös méltánylás miatti mellőzését látja indokoltnak.

Összegzően a fentiek szerint a másodfokú ítélet megváltoztatását kérte.

A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész és a védő a másodfellebbezését egyaránt fenntartotta.

A vádlott felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az elektromos roller közlekedési szabályok szerinti „besorolása” még jelenleg is tisztázatlan.

Előadta, hogy kutatási asszisztensi munkakörében nagy súlyú kutatástechnikai tárgyakat is szállítania kell, amit közösségi közlekedésben igen nehéz megoldani, ezért vezetési jogosultságának ismételt elvesztése újból nagy hátrányt jelentene számára.

Utolsó szó jogán elsődlegesen felmentését, másodlagosan – amennyiben a harmadfokú bíróság osztja a másodfokú bíróság bűnösséggel kapcsolatos álláspontját – próbára bocsátás alkalmazását kérte.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a jogkövetkezmény enyhítésére irányuló védelmi fellebbezések alaposak. Egyebekben a fellebbezések nem vezettek eredményre.

Az eljárási szabályokat mind az első-, mind a másodfokú bíróság megtartotta.

A harmadfokú eljárásban a megalapozottság vizsgálata a másodfokú bíróság által figyelembe vett, vagyis az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által korrigált ténymegállapítások alapján történt. A megalapozottság vizsgálata ez esetben is a felderítettség, a hiánytalanság, az iratszerűség és tényből tényre vont következtetések logikai helyességének a vizsgálatát jelentette.

A másodfokú bíróság döntését túlnyomórészt az elsőfokú bíróság által megállapított tényekre alapította.

Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a cselekmény felróhatóságának az értékelése körében helyesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a jogkérdések elemzése is meghatározott sorrendben történik.

A tények jogi értékelése során először azt kell megállapítani, hogy a vádlott magatartása jogellenes-e, vagyis jelen ügyre vonatkoztatottan, a maga tárgyi megjelenésében megvalósítja-e a járművezetés ittas állapotban bűncselekménynek tényállási elemeit. Amennyiben a magatartás tényállásszerű, másodikként azt kell vizsgálni, hogy nem áll-e fenn valamilyen büntethetőséget kizáró ok. Büntethetőségi akadály hiányában harmadikként a terhelt bűnösségének, jelen ügyben szándékosságának a vizsgálata történik.

A járművezetés ittas állapotban tényállását az valósítja meg, aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet [Btk. 236. § (1) bekezdés]. A jelen ügyben elbírálandó esemény a közúti közlekedésben történt, ami akkor tekinthető tényállásszerűnek, ha az elkövető gépi meghajtású járművet, közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton, ittas állapotban vezetett.

A járművezetés ittas állapotban vétségét ún. leíró, a bűncselekmény lényeges ismérveit megjelenítő törvényi tényállás fogalmazza meg. A törvényi tényállás egyes elemeinek az értelmezése az általános nyelvi jelentés, a büntetőtörvény rendelkezései és a büntető joggyakorlat által alakított szempontok alapján történik.

Az ittas állapot fogalmát maga a büntetőtörvény határozza meg. A szervezetben lévő alkohol légalkoholméréssel történt meghatározása esetén, ittas állapotban lévő személynek azt kell tekinteni, akinek a szervezetében 0,25 mg/l levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van [Btk. 240. § (3) bekezdés]. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az ittas állapot és az 1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 188. § (1) bekezdésében leírt „szeszes italtól befolyásolt állapot” nem azonos tartalmú fogalmak. A hatályos meghatározás egy analitikai úton mérhető levegő-, vagy véralkoholértékéhez igazodik, és annak ismeretében a tényállási elem közvetlenül meghatározható. A korábbi szabályozás a szeszesital-fogyasztás élettani hatásait és azok vezetési képességre hátrányosan ható voltát ragadta meg, amelyet következtetéssel – többek között a mért érték alapján – kellett a bíróságnak megállapítani.

A közút fogalma a köznapi nyelvtani értelmezésből és az annak megfelelő tartalmú igazgatási szabályokból következik. Közigazgatási szabályként a fogalmat a „közúti közlekedésről” szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 32. § (1) bekezdése, illetve a „közúti közlekedés szabályairól” szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (KRESZ) 1. számú függelék I. pont a) alpontja határozza meg. Ezek alapján és a megnevezésből is következően, közút a köz, azaz mindenki által igénybe vehető utat jelenti, és a közforgalom elől el nem zárt magánút sem jelent mást, merthogy rendeltetése ugyancsak a köz forgalmát biztosítja.

A járművezetésen a jármű haladásához nélkülözhetetlen vezetéstechnikai teendők elvégzését kell érteni a joggyakorlatban elfogadott szemlélet szerint (BH 1982.365.).

A közúti jármű fogalmát a büntetőjog ugyancsak igazgatási jogszabályokban megjelenő tartalommal értelmezi [Kkt. 47. § 2. pont, KRESZ 1. függelék II. a) pont]. A KRESZ vonatkozó értelmező rendelkezése általános érvénnyel meghatározza a jármű fogalmát, amely szerint, ilyennek kell tekinteni: „a közúti szállító- vagy vontató eszközt”. A meghatározás pontosításaként e fogalom alá utalja „az önjáró vagy vontatott munkagépet is”, majd az általános fogalom alól kivételt képezve, e körből „kiveszi” a gyermekkocsit, a talicskát és egyes mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló kerekesszékeket.

A szállítóeszköz megjelölést a mindennapi életben elfogadott módon kell értelmezni, mint tárgyak vagy élőlények egyik helyről a másikra történő átvitelének eszközét.

Gépi meghajtású járművön azokat a járműveket kell érteni, amelyeket beépített erőgép hajt (BH 1985.332.). Ezért a Btk.-ban meghatározott gépi meghajtású jármű fogalom a közlekedési eszközök tágabb körét öleli fel, mint a KRESZ-ben írt „gépjármű” kategória [Függelék II. része b) pont].

Az elektromos roller a közúti forgalomban használt, alapvetően személyszállításra szolgáló eszköz, amit akkumulátorral működő beépített erőgép (motor) hajt. Nem kerekesszék, nem babakocsi és nem talicska, tehát nem tekinthető a jármű fogalom alól kivett egyik közlekedési eszköznek sem. Ezt a következtetést részletes jogi indokolással a Kúria is levonta (Bfv.II.442/2022/5., BH 2022.319.), a normatív levezetést a másodfokú bíróság a tartalom pontos idézésével helyesen bemutatta.

Az elektromos roller gépi meghajtású járműkénti besorolhatóságával kapcsolatos védelmi aggályok miatt a harmadfokú bíróság a következőkre is rámutat.

A jármű fogalma a KRESZ „közúti járművekkel kapcsolatos fogalmak” elnevezést viselő II. részében található, egyes járműtípusok fogalmaival együtt szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csakis az ott megjelölt járműtípusok minősülnek járműnek. Amennyiben a jogszabály a járművek körét taxatív felsorolással kívánta volna rendezni, az általános fogalom szerepeltetése értelmét vesztené. E jogtechnikai megfontoláson túl a jármű fogalmi kategóriájába tartozó közlekedési eszközök zárt rendszerű meghatározása azért sem lenne célszerű, mert azok köre a technikai fejlődésével folyamatosan változik, bővül, és ezért általános szabályok – pl. vezetésre való alkalmasság érvényesülése – nélkül vehetnének részt a forgalomban. A büntető anyagi jog a „jármű” fogalmat nemcsak a közlekedési bűncselekmények körébe tartozó deliktumok esetében használja a fent bemutatott tartalommal, hanem más törvényi rendelkezések keretében is [Btk. 3. § (1) bekezdés b) pont, 156. §, 320. §, 380. §, 422. §]. Mindebből az következik, hogy a büntetőjog fogalomrendszerében a „jármű”, illetve a „gépi meghajtású jármű” fogalmának jelentése egységes, nem újszerű és nem is tisztázatlan.

A védelem által hivatkozott, az elektromos rollereket érintő szabályozási hiányosság, illetve az ezzel kapcsolatos „bizonytalanság” nem e mikromobilitás gépi meghajtású jármű voltát érinti, ez ugyanis – a fentiek szerint – egyértelmű. A rendezetlen jogi helyzet a közlekedésük módjának részletszabályaira – engedett sebességhatárokra, közlekedési helyeikre, kivilágításukra, személy vagy teherszállításuk, passzív biztonsági berendezések használata – vonatkozik. E részletszabályok jogtechnikai szinten megalkothatók akár az elektromos rollerek már rendezett szabályozású járműkategóriába sorolásával, akár speciális szabályok újkénti megalkotásával is. Ez a szabályozási fejlődés történt az elmúlt évtizedekben a quadra, mopedautóra vonatkozó forgalmi szabályok megalkotása kapcsán is, besorolásuk korábbi hiánya fel sem vetette, hogy azokat nem kell járműnek tekinteni.

A vádlott a Cs. átjáró elnevezésű közúton, 0,44 mg/l légalkohol-koncentrációt eredményező szeszes ital fogyasztása utáni ittas állapotban, motorral hajtottan elektromos rollert vezetett. A cselekmény tehát tényállásszerű [Btk. 236. § (1) bekezdés]. Ezért helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a jogellenesség körében tévesen értelmezte a vád tárgyává tett bűncselekmény diszpozícióját.

A büntetőtörvény meghatároz olyan körülményeket, amelyek esetén a vádlott büntetőjogi felelőssége annak ellenére sem állapítható meg, hogy a magatartása tényállásszerű. A bíróság a büntethetőségi akadályokat hivatalból is köteles vizsgálni. Arra tekintettel pedig, hogy a vádlotti védekezés éppen az volt, hogy nem tudott arról, hogy a cselekménye jogellenes, e körben a vizsgálatot az elbírálás során indokolt módon is el kell végezni.

Az elkövető büntethetőségét kizáró egyik ok a tévedés [Btk. 15. § d) pont]. A büntetőjogilag releváns tévedésnek két fajtája van: a ténybeli [Btk. 20. § (1) bekezdés] és a társadalomra veszélyességben való [Btk. 20. § (2) bekezdés] tévedés.

Ténybeli tévedés esetén az elkövető az elkövetéskor nem tudott valamely jogilag releváns tényről [Btk. 20. § (1) bekezdés], ténybeli tévedés tehát az objektív tényállási elemeket megtestesítő valamely ténnyel, de nem annak jog szerinti értelmezésével kapcsolatos (példaként abban való tévedés, hogy a vezetés előtt szeszes italt fogyasztott). Jelen ügyben a ténybeli tévedés kizárt, hiszen a vádlott tudta, hogy hol, mivel, milyen mennyiségű alkohol elfogyasztását követően közlekedik.

A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés esetén az elkövető a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka is van [Btk. 20. § (2) bekezdés]. E körben elsősorban nem a jogszabályok ismerete vagy nem ismerete a kérdés, a cselekmény társadalmi helytelenítésének a felismerése is elegendő ahhoz, hogy feltételezni lehessen a társadalomra veszélyesség tudatát. Ebből következően a büntethetőségi akadály még nem valósul meg azáltal, hogy az elkövető nincs tisztában a jogszabályok vagy joggyakorlat konkrét tartalmával, vagy egy helyzetet jogilag bizonytalannak tekint. A felróhatósághoz azt kell látnia, hogy amit tesz, veszélyes a társadalomra. Szeszes ital fogyasztását követően kialakult, vagy lehetségesen kialakuló élettani hatások közismerten veszélyt jelentenek a járművezetés során mozgósított képességek biztonságos gyakorlására. A vádlott azt is tudta, hogy az elektromos roller össztömege és mérsékelt sebessége is érdemi mozgási energiát mozgósít. Így a vádlott számára az sem lehetett kétséges, hogy amit tesz, közlekedésbiztonsági szempontból veszélyes. Ezért a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a büntethetőségi akadály hiányára is.

A vádlott cselekményét minden tényállási elem tekintetében tudatosan, szándékosan valósította meg így bűnösségének köre is teljes.

A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság törvényesen mondta ki a vádlottat bűnösnek járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bekezdés]. Ezért a felmentést célzó védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre.

A másodfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket alapvetően helyesen vette számba.

Így helyesen értékelte enyhítő körülményként a vádlott büntetlen előéletét, hogy az elmúlt két évben közlekedési szabálysértésért sem vonták felelősségre, úgyszintén, hogy tömegénél és sebességénél fogva kisebb veszélyeségű járművet vezetett. A büntetéskiszabási körülmények körét azonban a harmadfokú eljárásban az 56. BK véleményben írtak alapján kismértékben korrigálni kellett.

Nem tekinthető enyhítő körülménynek a folyamatban lévő büntető- vagy szabálysértési eljárás hiánya. Az, hogy az elkövetéskor a vádlott által is tudottan folyamatban lévő büntetőeljárás súlyosító körülmény, nem jelentheti azt, hogy a hiánya egyben enyhítő hatású. Az eljárás hiánya ugyanis a társadalomra veszélyesség szempontjából a zsinórmérték szerinti általános, a büntetéskiszabás körében nem értékelt állapot.

Enyhítő körülmény azonban, az, hogy a vádlott igen gyér áramlású forgalomban, kerékpárúton, alacsony sebességgel közlekedett, ezek ugyanis csökkentik mind a baleset bekövetkezésének, mind egy esetleges baleset kimenetelének a kockázatát a forgalomban szokásos gépjárművekhez képest.

Nem tekinthető súlyosító körülménynek, hogy a vádlott a bűncselekményi értékhatárt csaknem kétszeresen meghaladó mértékű légalkohol-koncentráció mellett vett részt a közúti közlekedésben. Tény, hogy a hatályos büntetőtörvény szerint, az ittas állapot mibenléte a korábbi gyakorlathoz képest szigorodott. A törvény az alkoholkoncentráció alsó értékét határozta meg, a felső értéket az élettani lehetőségek nyitottsága miatt nem rögzítette. Ez azonban nem érinti azt, hogy az orvosszakértői fogalomrendszer korábban mit tekintett élettani szempontból igen enyhe, enyhe, közepes, súlyos, igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltságnak. Ezek az igen enyhe kategória kivételével, a jelenlegi bűncselekményi határ többszörösét képviselik. A korábban alkalmazott szemlélet szerint a vádlott magatartása a vezetési képességet „enyhe” mértékben érintette, amely kapcsolatban áll a cselekmény tényleges társadalomra veszélyességével is.

A járművezetés ittas állapotban bűncselekmény speciális annyiban, hogy elkövetése esetén a járművezetéstől eltiltás büntetés alkalmazása fő szabályként kötelező, az csak különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető [Btk. 55. § (2) bekezdés] (38/2007. BK vélemény I/b. pont). Anyagi jogi törvénysértést eredményez, ha a bíróság más okból mellőzi az eltiltás alkalmazását (BH 2023.1.).

Azt, hogy az adott ügyben mit kell különös méltánylást érdemlő helyzetnek tekinteni a bíróság dönti el. A 38/2007. BKv. a járművezetéstől eltiltás alkalmazását mellőzhetőnek tekinti, vagyis különös méltánylást érdemlő helyzetként értékeli, amikor váratlan és méltányolható ok készteti az alkoholt fogyasztó személyt arra, hogy a törvényi tilalom ellenére járművet vezessen. (Pl. sürgős orvosi segítség kérése vagy nyújtása, egyéb szolgálati, esetleg családi kötelezettség teljesítésének kényszere.) Ez azonban nem tekinthető kizárólagos esetkörnek a méltányosság alkalmazására. Különös méltánylást érdemlő körülmény lehet az enyhítő hatású büntetéskiszabási körülmények halmozódása (BH 1998.314., BH 1999.242., BH 1990.324., BH 2003.182.) és emiatt annak a megállapíthatósága, hogy az előírt szankció a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne (Btk. 82. § koncepciója).

Ez utóbbi körülmény jelen ügyben kétséget kizáróan megállapítható. A kerékpárúton történt éjszakai elkövetés, okszerűen társult igen gyér forgalomhoz, emiatt elenyésző volt annak az esélye, hogy a vádlott a közlekedés más résztvevőjével kontaktusba kerülhet. A járművezetéstől eltiltás speciális nevelőhatása részben megvalósult azáltal, hogy a vezetői engedély ideiglenes bevonásával a vádlott meghatározott időre nem vehetett részt a közúti közlekedésben. Értékelendő körülmény az is, hogy a járművezetéstől eltiltás alkalmazása mellett a vádlottnak a beszámítás alá eső idő tartamától függetlenül utánképzésen kellene részt vennie, a vezetői engedélye véglegesen csak abban az esetben adható vissza, ha igazolja, hogy az utánképzésen részt vett [Kkt. 18. § (4) és (5) bekezdés], ez veszélyeztetheti állandó jövedelmét.

Mindezek alapján a harmadfokú bíróság megállapította, hogy a vádlottal szemben az elkövetett cselekmény kapcsán különös méltánylást érdemlő körülmény áll fenn, ezért a járművezetéstől eltiltás vele szemben mellőzhető.

A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető [Btk. 65. § (1) bekezdés]. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek (büntetlen előéletű, korábban becsületes életmódot folytatott) és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett általában próbára bocsátást lehet elrendelni (55/2007. BK vélemény).

A próbára bocsátást általános érvénnyel az zárja ki, ha az elkövető visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el [Btk. 65. § (2) bekezdés]. Emellett speciális körülményként, amennyiben valamely, a Btk. 33. § (1) bekezdésében írt büntetés (foglalkozástól, járművezetéstől, sportrendezvények látogatásától való eltiltás) kiszabása indokolt, úgy próbára bocsátásnak nincs helye (55/2007. BK vélemény). Jelen esetben se általános, se speciális kizáró ok nincs. A még egyetemi tanulmányait folytató vádlottal szemben az egzisztenciális körülményeit hátrányosan nem befolyásoló, nevelő hatású jogkövetkezmény alkalmazása felel meg a büntetési céloknak.

A harmadfokú bíróság ezért a büntetéskiszabás elhalasztását látta indokoltnak. A másodfokú bíróság ítéletét a jogkövetkezményeket érintően megváltoztatta (Be. 624. §) és a vádlottat egy évre próbára bocsátotta [Btk. 65. § (1) és (3) bekezdés].