BÜ BH 2023/89

[1] A járásbíróság a 2021. február 1-jén kihirdetett ítéletével a terheltet kábítószer birtoklásának bűntette [Btk. 178. § (1) bek.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá a járásbíróság ítéletével kiszabott – eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – 1 év 8 hónap szabadságvesztés végrehajtását.

[2] A terhelt és a védő fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 15-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt terhére rótt bűncselekmény megnevezését és jogszabályi alapját kábítószer birtoklása bűntettére [Btk. 178. § (1) bek. 5. ford.] pontosította és a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 évre enyhítette. Egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt az N. E. S. megnevezésű feladótól külföldről kábítószernek minősülő kannabiszt rendelt 2019. január 30. napját megelőző, pontosabban nem meghatározható időben. A kannabiszt tartalmazó levélküldemény a B., R. 7. szám alatti feladótól import küldeményként érkezett Magyarországra. A levélküldemény címzettje a terhelt sz.-i címe volt. A küldemény 2019. január 30. napján érkezett meg a Magyar Posta Zrt. Nemzetközi Posta Kicserélő Központ forgalmában.

[4] A küldeményben 4 db műanyag tasakba csomagolt 32,72 gramm nettó össztömegű, zöld színű növényi ágvégződést, simítózáras műanyag tasakba csomagolt 5,26 gramm nettó tömegű, barna színű növényi őrleményt és műanyag tasakba csomagolt 2,25 gramm nettó tömegű, barna színű gyantaszerű anyagot tartalmazott. A növényi anyagok, valamint a gyantaszerű anyag kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket, köztük delta-9THC vegyületet tartalmaztak, totál-THC tartalmuk 7,18 gramm, amely meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 119,7%-a, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát.

[5] Ezt követően a rendőrkapitányság 2019. február 12. napján kutatást tartott a terhelt sz.-i lakóhelyén, ahol a következő, a terhelt által tartott, kábítószernek minősülő, továbbá kábítószerrel szennyezett, illetve kábítószer tárolására, csomagolására, mérésére, felhasználására, vizsgálatára alkalmas eszközök „kerültek feltalálásra” a terhelt által használt ágy ágyneműtartójában lévő 15 cm magas, 15 cm széles és 15 cm mély műanyag nápolyis dobozból: 8 db kábítószergyanús anyaggal szennyezett zacskó, 4 db kábítószergyanús anyaggal szennyezett kis zacskó, 1 db zacskó, amelyben kannabiszra jellemző kannabinoid vegyület (delta-9THC) tartalmú növényi mag volt, 1 db zacskó, benne barna színű anyaggal, amely 0,28 gramm morfin, 1 db Muestra Gratuita mini kémcső, amelyben kannabiszra jellemző kannabinoid vegyület (delta-9THC) tartalmú növényi mag volt, 6 db befőttesüveg, amely növényi törmelékkel volt szennyezett, 1 db Magno Mix őrlő, amelynek felületén kannabiszra jellemző kannabinoid vegyület (delta-9THC) volt kimutatható, USA WEIGH digitális mérleg, amelynek felületén kannabiszra jellemző kannabinoid vegyület (delta-9THC) volt kimutatható.

[6] Az őrlő és a mérleg felületén kimutatható kannabisz összmennyisége nem számottevő, nem éri el a csekély mennyiség felső határát. A zacskóban és kémcsőben elhelyezett növényi magok kendermagok, e magokból kikelő növényből kábítószerek (kannabisz, kannabisz gyanta és hasis olaj) állíthatók elő. A kannabinoid komponensek általában a kendernövény magvairól is kimutathatók, de a kendermag önmagában nem minősül a Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pontja alapján kábítószernek. A terhelt által tartott morfin csekély mennyiségű.

[7] A jogerős ügydöntő határozat ellen – védője útján – a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a büntető anyagi jog szabályainak megsértése mellett számos eljárási szabálysértést is megvalósulni látott.

[8] Eljárási szabálysértésként kifogásolta a nyomozó hatóság, az ügyészség, valamint az első- és másodfokú bíróság részéről a Be. 163. § (2) bekezdésének, a 166. § (1) és (2) bekezdésének, illetve a 167. § (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyását, továbbá a Be. 167. § (2) és (4) bekezdésében, a 359. § (1) bekezdés a) pontjában és a (3) bekezdésében meghatározott rendelkezések megsértését.

[9] Az eljárásban felmerült bizonyítékok részletes elemzésével, a bíróság által levont következtetéseket kritikával illette, a tényállást megalapozatlannak (felderítetlennek) is ítélte.

[10] A büntető anyagi jog szabályainak megsértésével összefüggő érvelésében a Római jog (Brósz Róbert–Pólay Elemér, Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 206–207.) című egyetemi tankönyvre és a Ptk. 5:21. §-ához fűzött kommentárra utalással arra a következtetésre jutott, hogy a kábítószer birtoklása a dolog feletti tényleges fizikai uralmat jelenti, márpedig a postai küldeményt a magyarországi repülőtéren lefoglalták, így az soha nem kerülhetett a fizikai uralma alá.

[11] Hivatkozott mindemellett a Btk. 20. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok – tévedés – fennállására is. Álláspontja szerint ugyanis a kábítószer megszerzésére irányuló szándékának és a kábítószer feletti tényleges fizikai uralmának kétséget kizáró bizonyítására az eljárásban nem került sor.

[12] Indokai alapján elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatására és felmentésére, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására, harmadlagosan pedig a támadott ítélet megváltoztatásával a terhére rótt cselekmény kábítószer birtoklása bűntettének kísérleteként történő minősítésére tett indítványt.

[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[14] A Be. 650. § (2) bekezdésének, valamint a 659. § (1) bekezdésének felhívásával az indítványt a bizonyítékok mérlegelését és az alapügyben eljárt bíróság ténymegállapító tevékenységét támadó részében törvényben kizártnak ítélte.

[15] A felülvizsgálatban irányadó ítéleti tényállás szerint pedig a Btk. 178. § (1) bekezdés V. fordulatába ütköző kábítószer birtoklásának bűntettének befejezett alakzata valósult meg, amikor a terhelt által megrendelt kábítószer Magyarországra érkezett.

[16] Kiemelte továbbá, hogy a terhelt büntetőjogi felelőssége nem csupán a kábítószer Magyarországra juttatásában merült ki, de abban is, hogy sz.-i lakóhelyén kábítószert és kábítószerrel szennyezett tárgyakat tartott.

[17] A fentiekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség az indítványt a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére alapított részében alaptalannak tartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.

[18] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében leszögezte, hogy az indítvány nem a tényállást támadja, hanem „a tényállás téves, alaptalan, a formál logikai szabályait sértő ténybeli következtetéseit”.

[19] Az előbbiek előrebocsátásával, korábban vázolt érvei lényegét megismételve továbbra is fenntartotta a terhelt terhére rótt cselekmény bizonyítatlanságát.

[20] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[21] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[22] A terhelt indítványában nem jelölte meg, hogy indítványát pontosan melyik, a Be. 649. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra alapítja, ezért a Kúria azt tartalma szerint vizsgálta meg (BH 2003.355.). Tartalma szerint pedig a terhelt elsődlegesen bűnösségének megállapítását, másodlagosan a terhére rótt bűncselekmény téves – kísérlet helyett befejezett cselekményként történt – minősítését, másrészt pedig a bizonyítás szabályainak megsértésében megnyilvánuló eljárási szabálysértéseket panaszolt.

[23] A Kúria ezért a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és a b) pont ba) alpontjában, továbbá a (2) bekezdésben írt törvényi okok figyelembevételével vizsgálta, hogy az indítvány alapot ad-e a felülvizsgálati eljárás lefolytatására.

[24] Mivel eljárási szabálysértésre való hivatkozással is kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdés a)–f) pontjában kimerítően felsorolt törvénysértések képeznek felülvizsgálati okot, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a felülvizsgálati indítványban állított eljárási szabálysértés vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben tételezett eljárási szabálysértések között szerepel.

[25] Az indítványban megjelölt, a bizonyítás lefolytatását meghatározó, a beszerzett bizonyítékok mérlegelésének irányt szabó törvényi rendelkezések sérelme azonban egyetlen, a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, felülvizsgálatra alapot adó eljárási szabálysértésnek sem feleltethető meg. Ez kézenfekvő összefüggésben áll azzal, hogy az indítvány a bizonyítás szabályainak megsértése címén valójában a bizonyítékok mérlegelésének támadásán keresztül az alapügyben eljárt bíróságok ténymegállapító tevékenységét vitatta, amely a lentebb kifejtettek szerint a felülvizsgálatban kizárt.

[26] Az indítványnak a nyomozó hatóság és az ügyészség eljárását (is) kifogásoló érveire tekintettel megjegyzendő mindazonáltal, hogy a nyomozás során megvalósult esetleges eljárási szabálysértések nem vonhatók a Be. 608. § (1) bekezdésében számba vett, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körébe, ezért azok a Be. 649. § (1) bekezdés d) pontja alapján sem vezethetnek a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálására. Az eljárási törvény szabályainak a nyomozás során megvalósult megszegése miatt tehát fogalmilag nincs helye felülvizsgálatnak (BH 2015.154., EBH 2013.B.23.).

[27] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálati okot képez, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[28] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya azonban, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[29] E szabályok abból fakadnak, hogy a felülvizsgálat a jogerős [azaz a Be. 456. § (1) bekezdése értelmében végleges és mindenkire kötelező döntést hordozó] ítélet elleni jogi, nem pedig ténybeli kifogások érvényesítését biztosító rendkívüli jogorvoslat. Éppen ezért a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg (BH 2004.102., BH 2021.280.).

[30] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem csupán a jogerős ítéletben írt tényállás támadhatatlan, de az a mérlegelő tevékenység is, amely e tényállás megállapítására vezetett. Ebből következően a felülvizsgálat során a felmerült bizonyítékok felülmérlegelésére, az ítéleti tényállás esetleges megalapozatlanságát érintő következtetések levonására, eltérő tényállás megállapítására az eljárási törvény nem biztosít lehetőséget.

[31] Az alapügyben lefolytatott bizonyításnak a megállapított tényállás Be. 592. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott teljes, illetve a Be. 592. § (2) bekezdésében írt részbeni megalapozatlanságát eredményező – az indítványban állított – hibái tehát valóságuk esetén sem a büntető anyagi jog szabályainak a megsértését jelentik, ellenben a hivatkozás kifejezetten beleütközik a Be. 650. § (2) bekezdésében írt rendelkezésbe.

[32] Ehhez képest a büntető anyagi jog szabályai akkor szenvednek sérelmet, ha az eljárt bíróság a megállapított (akár valamely megalapozatlansági okban szenvedő) tényállásból törvénysértő jogi következtetést vont le akár a bűncselekmény megvalósulását, akár annak minősítését illetően.

[33] Az indítvány azonban a terhelt bűnösségének megállapítását túlnyomórészt az előbbiekben vázolt szabályokkal ellentétesen, azaz nem az irányadó tényállás alapulvételével, büntető anyagi jogi érveket felsorakoztatva sérelmezte, hanem kifejezetten a jogerős ítéletben megállapított, a felülvizsgálati eljárásban érinthetetlen tényállás valósághű jellegét tagadva. Az eljárásban beszerzett bizonyítékok összevetésének kifogásolása azonban nyíltan a bizonyítékok eltérő értékelésének tilalmába [Be. 659. § (1) bek.] ütközik, a ténybeli következtetések vitatása pedig a tényállás Be. 650. § (2) bekezdésében tilalmazott támadását jelenti. Az ítéletben megállapított tényállás ugyanis a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként megállapított tényekből, és a megállapított tényekből további tényekre vont ténybeli következtetésekből áll össze. Ekként a terhelt azon hivatkozása, miszerint az indítvány nem a tényállást, hanem csak annak bizonyos hibáit támadja, nem változtat azon, hogy ezen kifogások az ítéletben megállapított tényeket vitatják és azoktól eltérő ténymegállapításokat igényelnek.

[34] A bizonyítékok teljes körű újraértékelésének igényével benyújtott, eltérő tényállás megállapítását célzó indítvány alapján pedig a felülvizsgálat a törvényben kizárt [Be. 656. § (2) bek. a) pont].

[35] Ennek megfelelően a Kúria csakis a jogerős ügydöntő határozatban foglalt tényállás alapján fontolhatta meg a terhelt indítványában foglalt, bűnösségének megállapítása ellenében, illetve a cselekmény minősítésének téves volta mellett felhozott érveket.

[36] Az indítvány e körben kifejtett érvrendszerének egyik iránya azon alapult, hogy a terhelt javára büntethetőséget kizáró ok – tévedés – állapítható meg.

[37] A Btk. 20. § (1) bekezdésében írt ténybeli tévedés alapjaként elméleti síkon egyedül az a ténymegállapítás szolgálhatna, ha a terhelt nem rendelkezett volna tudomással, hogy az általa külföldről megrendelt küldemény kannabiszt tartalmaz.

[38] Valamely büntethetőséget kizáró ok hiányára vont következtetés helyessége is kizárólag az ítéletben megállapított tényekből kiindulva vizsgálható (BH 2017.323.II., BH 2011.183., EBH 2011.2395.). A büntethetőséget kizáró ok alapjaként szolgáló tények ekként az irányadó tényállásból nem olvashatók ki.

[39] Megjegyzésre érdemes mindazonáltal: az indítványnak a tényállás törvényben tilalmazott támadásával járó okfejtése szerint a kábítószert tartalmazó küldeményt egyébiránt nem is a terhelt rendelte, amely a tévedésre való hivatkozást eleve értelmezhetetlenné teszi. Ha ugyanis a terhelt a repülőtéren lefoglalt küldeményre vonatkozóan semmilyen magatartást nem fejtett ki, arról semmiféle tudomással nem bírt, úgy elméleti síkon sem képzelhető el olyan tény, amelynek tekintetében tévedésbe eshetett volna.

[40] A bűncselekmény megvalósulását érintő jogi érvek gerincét ugyanakkor az az okfejtés adta, amely szerint a terhelt a repülőtéren lefoglalt kábítószereket nem birtokolta, mivel azok felett nem szerzett tényleges fizikai uralmat.

[41] Ehhez képest a helyes jogi következtetés kiindulópontjaként azt kell nyilvánvalóvá tenni, hogy a „kábítószer birtoklása” a terhelt terhére rótt bűncselekménynek nem az elkövetési magatartása, hanem a megnevezése [a Btk. az egészséget veszélyeztető bűncselekményeket felsoroló XVII. Fejezetének a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (Jszr.) 41. § (1) bekezdése szerinti alcíme].

[42] A Jszr. I. Fejezete a jogszabály tervezetének (és logikusan az érvényesen létrejött és kihirdetett jogszabálynak) a megszövegezésére vonatkozó általános követelményként szabja, hogy a jogszabály normatív tartalmú rendelkezéseit a jogszabály és mellékletei tartalmazzák. Következésképpen, a jogszabály megnevezése vagy a Jszr. V. Fejezete szerinti szerkezeti egységeinek megnevezése a jogszabály szakaszainak szövegét lerontó tartalommal nem rendelkezik. A Btk. Különös Részben meghatározott bűncselekmények megvalósulása ezért azon áll, hogy az ítéletben megállapított történeti tényállás tényei maradéktalanul kimerítik-e a bűncselekmény törvényi tényállásában megkívánt tényállási elemeket, függetlenül attól, hogy a történeti tényállásban leírt emberi magatartás a vizsgált bűncselekmény megnevezésének (a jogszabályi fejezet alcímének) megfeleltethető-e.

[43] A Btk. 178. § (1) bekezdése pedig a kábítószer birtoklásának elkövetési magatartásaként a kábítószer termesztését, előállítását, megszerzését, tartását, az ország területére behozatalát, kivitelét vagy azon átszállítását rendeli büntetni.

[44] Pusztán a kábítószer birtoklása (az azon gyakorolt tényleges fizikai uralom) tehát legfeljebb a törvény által felsorolt elkövetési magatartások megítélésének szempontjaként eshet számításba. A tényleges birtoklás hiánya sem zárja ki azonban a bűncselekmény tényállásszerű megvalósulását, ha a terhelt kábítószerre irányuló magatartása a törvényi tényállásban megkívánt elkövetési magatartások bármelyikét kimeríti.

[45] Az irányadó tényállásból pedig a kábítószer birtoklása bűntettének [Btk. 178. § (1) bek.] a törvényi tényállási elemei hiánytalanul kitűnnek, azzal együtt is, hogy az alapügyben eljárt bíróságok minősítése pontosításra szorul.

[46] A másodfokú bíróság a terheltnek a kannabisz külföldről történő megrendelésében megnyilvánuló magatartását a kábítószer Magyarországra történő behozatalaként értékelve a bűncselekményt a Btk. 178. § (1) bekezdés V. fordulata szerint minősítette.

[47] Ezzel a Kúria nem értett egyet.

[48] A kábítószert ugyanis a tényállásból kitűnően nem a terhelt hozta be Magyarországra, hanem a postai küldemény országhatárokon átívelő kézbesítésében résztvevő – és a Btk. 20. § (1) bekezdése szerint valóban tévedésben lévő – személyek. A repülőtéren lefoglalt kábítószerrel fizikai kapcsolatba nem kerülő terhelt értelemszerűen annak Magyarországra szállítását sem lehetett képes végrehajtani.

[49] Ugyancsak nem lehet szó e tévedésben lévő személyek felhasználásával közvetett tettesként végrehajtott, a kábítószer országba történő behozatalában megnyilvánuló elkövetésről, hiszen önmagában a megrendelés leadásával a terhelt nemhogy a kábítószert ténylegesen az országba szállító személyekkel nem került kapcsolatba (és így célzottan e személyeket a cselekmény végrehajtására felhasználni sem lehetett képes), de még a megrendelés nyomán a kábítószer tényleges feladása, a célállomásra való eljuttatásának a megszervezése is a tevékenységén kívül esett.

[50] Ehhez képest a terhelt célja valójában a rendelésben szereplő kábítószer megszerzésére irányult. A megszerzés pedig a kábítószer feletti rendelkezési jog létesítését jelenti. A rendelkezési jog tipikusan – de nem kizárólagosan – a kábítószer birtokbavételével jár együtt, azaz, a tényleges birtokállapot létrejötte nélkül is megszerzi a kábítószert az elkövető, ha rendeltetésének meghatározása a hatalmában áll.

[51] Ha tehát az elkövető az általa külföldön megvásárolt (hatalmába került) – külföldön megszerzett – kábítószert Magyarországra szállítja, terhére a kábítószer birtoklásának a megszerzéssel megvalósult fordulata állapítandó meg. Ilyen esetben ugyanis a megszerzés előbbre hozott büntetőjogi védelmet jelent az országba történő behozatalhoz képest, hiszen a Btk. területi hatálya a magyar állampolgár külföldön elkövetett, a magyar törvény szerint kábítószer birtoklásának minősülő, a kábítószer megszerzését jelentő magatartására is kiterjed [Btk. 3. § (1) bek. c) pont]. Amíg tehát ez esetben a kábítószer megszerzése már külföldön végbemegy, addig Magyarország határának átlépését megelőzően az V. fordulat szerinti elkövetési magatartás még kísérleti szakba sem lép. A már befejezett bűncselekmény megszerzéskénti minősítését pedig nem érinti, ha az elkövető ugyanarra a kábítószerre további, az országba történő behozatalban megnyilvánuló elkövetési magatartást is tanúsít.

[52] Más a helyzet azonban, ha az elkövető a fizikai valójában külföldön lévő kábítószer felett úgy szerez rendelkezési jogot, hogy az ténylegesen nem kerül birtokába, és a kábítószer feletti birtokállapot létesítéséhez harmadik személy közreműködését veszi igénybe. Ez a határokat átívelő kábítószer-kereskedelem tipikus elkövetési magatartása, amelynek a jelen ügy szempontjából mindössze annyiban van jelentősége, amennyiben szemléletesen példázza, hogy a kábítószer feletti rendelkezési jog a birtokállapottól elválhat. A megszerzés pedig ilyen esetben nem a birtokos személyéhez, hanem a rendelkezési joghoz tapad: a vázolt szituációban a kábítószert könnyen belátható módon nem a futár szerzi meg, hanem a futárt utasításokkal ellátó és a kábítószer felett rendelkező kereskedő.

[53] Ugyanezen jogi következtetés levonására ad alapot, ha a külföldön, megbízott útján megvásárolt kábítószer nem terjesztői típusú célokat szolgál. A kábítószert ez esetben is a megbízó szerzi meg, a megszerzéshez segítséget nyújtó megbízott pedig a kábítószer Magyarországra szállítása során az országhatár átlépésével tettesi magatartást, mégpedig a Btk. 178. § (1) bekezdés V. fordulata szerinti elkövetési magatartást fejti ki. Azaz, ilyenkor a megbízó terhére a kábítószer megszerzése, a megbízott terhére pedig a kábítószer országba történő behozatala róható.

[54] Mindezen elméleti alapok lefektetésével válik megítélhetővé a repülőtéren lefoglalt kábítószerre elkövetett terhelti cselekmény minősítése.

[55] A terhelt ugyanis a konkrét esetben külföldről vásárolta meg a kábítószert, mégpedig a tényállás szerinti ismeretlen személytől, a polgári jog szabályai szerint távollévővel kötött szerződés útján. A megrendelés leadásával a kábítószer megszerzését célzó cselekménye kísérleti szakba lépett, amely a kábítószer tulajdonjogának – annak részjogosítványaként a vele való rendelkezés jogának – átszállásával vált befejezetté.

[56] Mivel pedig a terhelt az adott ügyben nem megbízottat, hanem postai szolgáltatást vett igénybe a kábítószer Magyarországra juttatásához, a tulajdonjog rá történő átszállásához megkívánt birtokbaadás sem a megbízott kezeihez történő teljesítéssel, hanem a postai küldemény feladásával (és nem a küldemény címzettnek való kézbesítésével) ment végbe. Ezen az sem változtat, hogy a postai szolgáltatásról szóló 2012. évi CLIX. törvény 41. § (5) bekezdése szerint a postai szolgáltató az általa felvett postai küldeményt, amíg a címzettnek vagy más jogosult átvevőnek nem kézbesítették, az ellenkező bizonyításáig a feladó tulajdonának tekinti. E törvényi rendelkezés ugyanis nem a tulajdonjog átszállására, hanem annak bizonyítására vonatkozó szabályokat rögzít. Így a 41. § (5) bekezdés második mondata éppen arról rendelkezik, hogy a távollévők között kötött szerződés, illetve a szerződés teljesítésének igazolásával a küldeményt a postai szolgáltató a küldemény címzetti tulajdonlásának bizonyítékaként köteles elfogadni.

[57] Ekként a terhelt a megrendelés leadása nyomán a kábítószer tulajdonjogát – a felette való rendelkezés jogát – annak külföldön történt feladásával megszerezte, függetlenül attól, hogy a küldemény a postai kézbesítést megelőzően még nem került fizikai hatalmába.

[58] A repülőtéren lefoglalt kábítószerre elkövetett terhelti cselekmény helyes minősítése tehát – megszerzéssel elkövetett – kábítószer birtoklásának bűntette [Btk. 178. § (1) bek. III. ford.].

[59] Mindemellett a terhelt a lakóhelyén lefoglalt kábítószerre már a megszerzésen túlmutató – a tényállás megfogalmazásából is kitűnő – elkövetési magatartást tanúsított, azt ugyanis a tartós birtoklás igényével tartotta. A kábítószer tartása pedig a Btk. 178. § (1) bekezdés IV. fordulatába ütközik.

[60] Az egymással szoros időbeli kapcsolatban álló két részcselekmény a bűncselekmény minősítése során természetes egységet képez (BH 2016.76.II., BH 2019.287.). A különböző kábítószerre nézve különböző időpontban megvalósított különböző elkövetési magatartások pedig a cselekmény minősítése során is megjelenítendők (míg az ugyanazon kábítószert érintően megvalósított különböző elkövetési magatartások halmozódásának a cselekmény minősítésében való megjelenítése a korábbiakban írtak szerint kizárt).

[61] A terhelt által megvalósított kábítószer birtoklásának bűntette így helyesen a Btk. 178. § (1) bekezdés III. és IV. fordulatába ütközik.

[62] Ekként az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.

[63] Törvénysértően minősítették ugyanakkor a terhelt cselekményét, mert törvénysértően határozták meg, hogy a terheltnek – helyesen – felrótt kábítószer birtoklásának bűntette a törvényi tényállás mely fordulatának kimerítése folytán valósult meg.

[64] A törvénysértő minősítés ugyanakkor a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok beálltának csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. A felülvizsgálat szóban forgó oka nem teljesül, ha a törvénysértő minősítés nem párosul törvénysértő büntetés kiszabásával.

[65] Ha pedig a törvénysértő minősítés pusztán az azonos törvényi tényállás ugyanazon büntetési tétel alá tartozó többféle elkövetési magatartásának téves azonosításában, a törvényi tényállás fordulatának téves megjelölésében áll, a helyes minősítés mellett is szükségképpen azonos büntetési tételű cselekmény miatt a büntetőjog mérlegelést nem tűrő szabályait nem sértő büntetés törvénysértő jellege fel sem merül.

[66] Ennek megfelelően és csupán a teljesség érdekében utal a Kúria arra, hogy a bűncselekmény kísérlet helyett befejezettként való minősítése is csupán a terhelt terhére, akkor lehet felülvizsgálat tárgya, ha a bíróság a befejezett helyett tévesen kísérletként minősített cselekmény miatt a Btk. 82. § (4) bekezdésének alkalmazásával szab ki büntetést. Ellenkező esetben – mivel a Btk. 10. § (2) bekezdése szerint a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni – az elkövetési stádium téves megállapítása törvénysértő büntetéshez fogalmilag nem vezethet.

[67] Végül a Kúria csupán röviden utal rá, hogy a másodfokú bíróság szükségtelenül pontosította a terhelt terhére megállapított bűncselekmény elsőfokú bíróság általi megnevezését (kábítószer birtoklásának bűntette) kábítószer birtoklása bűntetteként.

[68] A Kúriának a bűncselekmény bírósági határozatban történő megnevezéséről szóló 61. BK vélemény 1. pontja szerint a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében valóban a Btk. Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni, a Btk. 178. §-ához fűzött alcím pedig kétségkívül kábítószer birtoklása.

[69] A BK vélemény indokolásának 1. b) pontja ugyanakkor kifejezetten kiemeli a bűncselekmény pontos törvényi megnevezésétől való eltérés lehetőségét, ha az nyelvhelyességi, stiláris okból szükséges. Az önmagában is birtokos szerkezetet tükröző „kábítószer birtoklása” szóösszetétel kiegészítése a „bűntette” szóval pedig a magyar nyelvtan szabályai szerint a „birtoklása” szóban a birtokos jelző további ragozását igényli („birtoklásának”). A terhelt terhére megállapított bűncselekmény Btk. Különös Részének és a magyar nyelvtan szabályainak egyaránt megfelelő, és ezért a 61. számú BK vélemény iránymutatásával is összhangban álló megnevezése ezért helyesen kábítószer birtoklásának bűntette.

[70] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti összetételben eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.