BK ÍH 2023/89.

A törvényszék végzésével a Sz. C. Kft. részére, a 38. sorszám alatt benyújtott díjjegyzék alapján a 2022. július 1. napjától 2022. november 8. napjáig terjedő időszakra nézve, több különböző forgalmi rendszámú személygépkocsi tárolásával összefüggésben egyenként 166 370 forint összegű, mindösszesen 499 110 forint tárolási díjat állapított meg azzal, hogy azt a Készenléti Rendőrség előlegezi. Megállapította, hogy a bűnügyi költség a költségjegyzék 127. sorszáma alá került bejegyzésre. Felhívta az SZ. C. Kft. gazdasági társaságot, hogy a határozat véglegessé válását követően a bűnügyi költségről a Készenléti Rendőrség mint vevő nevére állítson ki számlát és azt a Készenléti Rendőrség Költségvetési Igazgatóság Közigazgatási Osztálya részére küldje meg.

Az elsőfokú bíróság végzésével szemben fellebbezést jelentett be egyrészt az V. rendű vádlott kézbesítési íven, a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül, másrészt pedig védője, az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése, továbbá az egyik érintett személygépkocsi lefoglalásának és zár alá vételének megszüntetése, a gépjárműnek a tényleges tulajdonos, A. Z. részére történő kiadása érdekében.

A védő fellebbezésének indokolásában kiemelte, hogy az érintett személygépkocsi forgalmi engedély szerinti tulajdonosa A. Z., aki a gépjárművet szívességből adta kölcsön az V. rendű vádlottnak, aki azt jogszerűen használta és üzemben is tartotta a járművet.

A fellebbviteli főügyészség átiratában eljárási szabálysértést észrevételezett, amely álláspontja szerint arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság a 11/2018. (VI. 12.) IM rendelet téves értelmezése folytán hatáskörét túllépve rendelkezett a vádemelést megelőző időszakban felmerült bűnügyi költség megállapításáról, holott az valójában a nyomozó hatóság feladata lett volna. Minderre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését – a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulata alapján – helyezze hatályon kívül és hívja fel a törvényszéket az iratoknak az ügyészség részére történő megküldésére azzal, hogy a vádemelést megelőzően felmerült tárolási díj megállapításáról a nyomozó hatóságnak kell rendelkeznie.

A vádlott védője a főügyészség átiratára tett észrevételében – egyetértve az abban leírtakkal – a fellebbezésében foglaltakat továbbra is fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság végzése – eljárási szabálysértésre visszavezethető okból – érdemi felülbírálatra nem alkalmas.

A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a B. Megyei Főügyészség a 2022. november 8. napján kelt vádiratával emberkereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat az V. rendű vádlottal szemben.

Miként arra végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság helyesen utalt, a büntetőüggyel összefüggésben a SZ. C. Kft. 2022. december 12. napján három díjjegyzéket állított ki és küldött meg a nyomozást lefolytató rendőrhatóság részére. A díjjegyzék alapján három különböző forgalmi rendszámú személygépkocsi 2022. július 1. napja és 2022. november 8. napja (a vádemelés időpontja) közötti időszakban történő tárolásával összefüggésben gépjárművenként 166 370 forint költség merült fel. A nyomozó hatóság a díjjegyzékeket azzal továbbította a B. Megyei Főügyészség részére, hogy bár a bűnügyi költségnek minősülő tárolási díjakat a nyomozó hatóság előlegezi meg, a bűnügyi költség megállapítása azonban – az időközben történt vádemelésre tekintettel – már a törvényszék feladata.

A bűnügyi költségek előlegezéséről szóló 11/2018. (VI. 12.) IM rendelet (továbbiakban Rendelet) 1. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint, a bűnügyi költséget – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a rendelkezésre álló költségvetési fedezet terhére, a vádemelés előtt a nyomozó hatóság által végzett nyomozásban a nyomozó hatóság, vagy az ügyészség eljárásában az ügyészség előlegezi.

Az eljárást folytató bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, valamint az előkészítő eljárást folytató szerv és a vagyonkutatást lefolytató szerv az ügyiratok között kezelt költségjegyzékben tartja nyilván az általa előlegezett, valamint a más eljáró szerv vagy személy által előlegezett és vele közölt bűnügyi költséget [Rendelet 4. § (1) bekezdés].

Az (1) bekezdésben meghatározott eljáró szerv a bűnügyi költség előlegezésével kapcsolatos ügyiratok megküldésével haladéktalanul tájékoztatja a költségjegyzéket vezető bíróságot, ügyészséget, nyomozó hatóságot, előkészítő eljárást folytató szervet vagy vagyonkutatást lefolytató szervet az általa előlegezett bűnügyi költségről, annak költségjegyzékbe történő felvétele végett [Rendelet 4. § (2) bekezdés].

A fentiekre figyelemmel, miután a döntéssel érintett és a díjjegyzékben feltüntetett tárolási költség – mindhárom személygépkocsi vonatkozásában – a vádemelést megelőző időszakhoz kapcsolódóan merült fel, ezért azokat, illetve azok együttes összegét – ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott – valóban a nyomozó hatóságnak kell megelőlegeznie.

Tévedett azonban a törvényszék, amikor a nyomozó hatóság által előlegezendő bűnügyi költség megállapításáról határozott, figyelemmel arra, hogy a Rendelet hivatkozott rendelkezéseinek egybevetett értelmezéséből az következik, hogy a vádemelést megelőzően – a nyomozási bíró eljárásának kivételével [Rendelet 1. § (1) bekezdés b) pont bc) alpont] – a bűnügyi költséget az azt megelőlegező szervnek is kell megállapítania. Következik ez abból, hogy a Rendelet 4. § (2) bekezdésének azon megfogalmazása, miszerint az (1) bekezdésben meghatározott eljáró szerv, a bűnügyi költség előlegezésével kapcsolatos ügyiratok megküldésével, haladéktalanul tájékoztatja a költségjegyzéket vezető hatóságot az általa előlegezett bűnügyi költségről annak költségjegyzékbe történő felvétele végett, magában foglalja az előlegezett bűnügyi költség megállapításáról történő döntést is.

Mindezek alapján tehát az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a nyomozó hatóság által részére megküldött és a főügyészség révén tévedésből továbbított díjjegyzéket visszaküldte volna azzal a tájékoztatással, hogy a bűnügyi költség megállapítása is az előlegezésre köteles nyomozó hatóság feladata. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy az ügyben időközben vádemelésre került sor, ezáltal pedig az eljárás már bírósági szakban van, a díjjegyzékben kimutatott e költségek ugyanis még az azt megelőző időszakot érintették. Ehhez képest viszont a Rendelet törvényszék általi téves értelmezése a döntési kompetencia elvonását eredményezte.

A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően irányadók. [Be. 579. § (3) bekezdés].

A másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság hatáskörét túllépte [Be. 608. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulat].

Jelen esetben a hatáskör fenti túllépése (a döntési kompetencia elvonása) azáltal orvosolható, ha a bűnügyi költség megállapításáról az arra felhatalmazott (nyomozó) hatóság határoz. Erre figyelemmel a hivatkozott jogszabályhelyek szerint az ítélőtábla a törvényszék végzését hatályon kívül helyezte, egyben előírta, hogy a díjjegyzéket azzal a tájékoztatással szükséges visszaküldeni a B. Vármegyei Főügyészség részére, hogy a bűnügyi költség megállapítása az előlegezésre kötelezett nyomozó hatóság feladata.

A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be. 614. § (1) bekezdésén és a Be. 615. § (1) és (2) bekezdésein alapul.