9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet indokolás

Az indokolást a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján közzé kell tenni.

A rendelet felváltja az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletet, és új alapokra helyezi az épületenergetikai szabályozást. Ennek egyik alappillére, hogy az új épületekre vonatkozó közel nulla energiaigény követelményszintjeként megszűnik a kötelező megújuló energia részarány előírása, helyét a fajlagos szén-dioxid-kibocsátás kötelező felső határának előírása veszi át.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv előírja, hogy az új épületben felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia, továbbá a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: RED-II) 15. cikk (4) bekezdése is rögzíti, hogy a tagállamok kötelezettséget állapítanak meg a megújuló forrásokból előállított energia minimálisan felhasználandó szintjére.

Mindez ugyanakkor nem jelent közvetlen részarány előírást, ha a tagállam a megújuló energiaforrások használatát közvetetten, de a fenti előírásokkal egyenértékű módon is meg tudja állapítani. Ezt támasztja alá a RED-II előírása, mely szerint a tagállamok engedélyezik a minimumszinteknek a megújuló energiaforrások mellett a hulladékhővel és hulladék hűtőenergiával biztosított hatékony távfűtés és -hűtés révén való teljesítését.

A rendelet ezt a követelményt azzal biztosítja, hogy az összesített energetikai jellemző megtartása mellett a teljes életcikluson alapuló fajlagos szén-dioxid-kibocsátás felső határának megállapítását írja elő új épületek követelményszintjeként. Ez a megoldás a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó súlyozó tényezők meghatározásával egyenértékűvé teszi a megújuló energiával a hulladékhőből vagy kapcsolt energiából származó (hatékony) távhőt és távhűtést is, és rugalmasságot biztosít az építkezők számára is. Mindemellett a szabályozás külön nullás értéket rögzít az atomerőművek önfogyasztására vonatkozóan, amely mint helyben termelt nukleáris energia szintén egyenértékűnek számít a megújuló energia részarány előírásával. Az új követelményrendszer elősegíti emellett a megújuló energia közösségekben termelt villamos energia egyenértékűségét is, tekintettel arra, hogy a jelenlegi részarány alapú előírás alá a közösség által termelt megújuló energia nem vonható be, mivel az nem minősül közelben előállítottnak, továbbá az energetikai tanúsítás szempontjából kettős elszámolást eredményezhet.

A szén-dioxid-kibocsátásra épülő közel nulla követelményszint meghatározása mellett mindezek okán kedvezőbbek lesznek a fajlagos hőveszteség-tényező felület-térfogatarányosan számított követelményértékei (nagy épületek esetén 12%-os, kis épületek esetén 20%-os követelményszint-csökkenés), kis épületek esetén az összesített energetikai jellemző követelményértéke (7%-os követelményszint-csökkenés).

A rendelet eltörölte a korábbi szabályozásnak azt az előírását is, hogy jelentős felújítás vagy jelentős bővítés esetén a teljes épületnek meg kell felelnie az épülettechnikai előírásoknak. Mindezzel együtt fontos, hogy a jelentős felújítások követelményszintje a pályázati rendszerben nyomon követhető, ellenőrizhető legyen, valódi megtakarításokat eredményezzen Magyarország energiamegtakarítási célkitűzései érdekében. Jelentős felújításokat csak racionálisan elérhető szintek meghatározásával lehet ösztönözni, emellett ha bővítésre kerül sor, az előírásokat csak az építési és szerelési munkával érintett részekre kell betartani, azzal a kivétellel, hogy amennyiben a bővítés mértéke meghaladja a bővítendő épület hasznos alapterületének 100%-át, a teljes épületnek kell azoknak megfelelni. Mindez megfelel az Európai Unió hatályos irányelvi előírásainak is.

A rendeletben meghatározásra kerül önálló mellékletben a referenciaépület és a referencia épülettechnikai rendszer is, mely lényegében egy olyan fiktív épület, amelynek határoló és nyílászáró szerkezetei a rájuk vonatkozó követelményeket pontosan kielégítik, továbbá amely referencia épülettechnikai rendszerrel rendelkezik, tehát a követelményeket teljesítő épület mint referencia került meghatározásra. Szintén bővül a rendelet fogalmi köre is, több, a korábbi szabályozásban nem rögzített műszaki fogalom kerül tisztázásra, így különösen az eddig nem egyértelműen definiált hőhíd, azon belül a csatlakozási hőhíd, valamint a nyári hővédelmi szabályozásnál alkalmazott transzparens és árnyékoló szerkezet fogalmak.

A rendelet másik újdonsága a korábbi szabályozáshoz képest, hogy az épületek energetikai jellemzőjét megalapozó számítási módszerek, valamint az ezt alátámasztó jelölések, a számítás során használt fogalmak és tervezési adatok teljeskörűen kerültek átdolgozásra. A számítási módszer az energiapolitikáért felelő miniszter által vezetett honlapon érhető el, és annak változása esetén a számítási módszer új változatának megjelenéséről és alkalmazási időpontjáról az energiapolitikáért felelős miniszter közleményt tesz közzé a Hivatalos Értesítőben. A számítási módszer új változatát a Hivatalos Értesítőben történő megjelenése napjától számított 90 nap elteltével – az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti – egyszerű bejelentéssel bejelentett vagy építési engedély iránti kérelemmel kérelmezett építési tevékenységek esetén kell alkalmazni.

A számítási módszer átdolgozása fontos az új teljes életcikluson alapuló fajlagos szén-dioxid-kibocsátás meghatározása miatt is, de a 2019. évben a távhőszektort érintő rendeletmódosítás is szükségessé teszi azt a távhő primerenergia-tényezőjének pontos meghatározása érdekében.

A számítási módszer átdolgozása a valóságos energiamegtakarítási adatok mérése miatt szükséges. Különösen nagy szerepe van az új szabályozásnak abban is, hogy 2021-től új, szigorú végsőenergia-megtakarítási célszámokat tűzött ki a tagállamok részére az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikke. Magyarországon 2021. január 1-jétől az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény pedig bevezette az energiahatékonysági kötelezettségi rendszert, egy piaci alapon működő energiahatékonyság-javító beruházásokra épülő kötelezést, valamint új alternatív energiahatékonysági szakpolitikai intézkedések is rögzítésre kerültek, melyek tervezése és folyamatos monitorozása az uniós célszámok folyamatos elérése érdekében csak korszerű indikátorok alapján lehetséges. Az energiahatékonysági beruházások jegyzéke, mely tipizálja a leglényegesebb beruházási formákat, szintén az új számítási módszer szerint tud fokozatosan aktualizálódni, hiteles képet ugyanis csak akkor tud adni az elért energiamegtakarításokról.