BÜ BH 2023/90

[1] A törvényszék ítéletében a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 19 rendbeli bűnszervezetben elkövetett emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. § (2) bek., (3) bek. i) pont]. Ezért, valamint – a városi bíróság 2012. március 7. napján jogerős határozatával alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése és az intézkedés hatályon kívül helyezése mellett – folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés b) pont] és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt is – halmazati büntetésül – 10 év, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a IV. r. terhelt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárt; a szabadságvesztés tartamába beszámította a IV. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint a IV. r. terhelttel szemben 15 649 192 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével a IV. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az emberkereskedelem bűntetteként minősített cselekmények esetében a bűnszervezet minősítő körülményként való megjelölését mellőzte. A városi bíróság határozatával alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése és az intézkedés hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátás megszüntetése miatt indult büntetőeljárást megszüntette és az ügyet elkülönítette; a IV. r. terhelt esetében a folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete, 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége bűncselekményeket a halmazati büntetés kiszabásánál mellőzte. A IV. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését 5 évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését 5 évre enyhítette. A büntetést mint bűnszervezet tagjával szemben kiszabott büntetésnek is tekintette. Az elsőfokú ítéletet egyebekben érdemben helybenhagyta.

[3] A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a IV. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (2) bekezdés c) pontjára és a Be. 654. § (4) bekezdésére alapítottan a megtámadott határozatok megváltoztatása, elsődlegesen a IV. r. terhelt felmentése végett, másodlagosan a bűnösségének kitartottság bűntettében megállapítása, és a büntetése lényeges enyhítése érdekében.

[4] Az indítvány indokolása szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét emberkereskedelem bűntettében, mivel annak törvényi tényállási elemei hiányoztak.

[5] A védő a IV. r. terhelt vonatkozásában a megállapított tényállást idézve arra hivatkozott, hogy az nem tartalmazza a Btk. 192. §-ában felsorolt elkövetési magatartásokat (elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt). Az elsőfokú ítélet történeti tényállásában a IV. r. terhelt terhére rótt tevékenység, így a sértettek „ellátása”, „gondoskodás a mindennapi szükségletükről” és számukra „tanácsadás” ezen elkövetési magatartásoknak nem feleltethető meg.

[6] A védői érvelés szerint csupán az elsőfokú ítélet indokolásában, az összegzésben szerepel az „ellátás” szó mellett az „elszállásolás” is, amely megfelel a törvényi tényállásnak. Az ítélet történeti tényállásában azonban konkrét elkövetési magatartás nem szerepel, még csak utalás szintjén sem, így nem tartalmazza azt, hogy a IV. r. terhelt bármilyen tevékenységet kifejtett volna „elszállásolás ügyben”. A másodfokú bíróság pedig a történeti tényállást nem egészítette ki.

[7] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[8] Az ügyészség a tényállás elemzésével kifejtette, hogy a IV. r. terhelt a prostitúciót folytató sértettek felügyeletében, szállításában, a mindennapi munkavégzés irányításában részt vett és beszámoltatta őket a keresetükről is. Az ügyészség szerint az irányadó tényállásból egyértelmű, hogy a IV. r. terhelt a bűnszervezet tevékenységét átlátta, annak minden lényeges elemével tisztában volt. Mindezek ismeretében működött közre a külföldön, N. városban folytatott prostitúciós tevékenység irányításában, szervezésében, „ösztönözte” a prostituáltakat a prostitúciós tevékenységből eredő kereset növelésére, amely tevékenységei a másnak megszerzéshez kapcsolódó tettesi magatartásként értékelhetők. Álláspontja szerint a prostituáltak ellátása az elszállásolás körébe illeszthető tevékenység, különös figyelemmel a IV. r. terhelt irányító, szervező szerepére is a bűnszervezet külföldön, N. városban folytatott tevékenysége kapcsán. Az elszállásolás nem pusztán egy ingatlan biztosítását jelenti az ottalvás, illetve a napközbeni tartózkodás céljából, hanem ide tartozik a szálláson tartózkodás ideje alatt a mindennapi életszükségletekről történő gondoskodás is. A IV. r. terhelt tevékenységének vannak olyan elemei is (pl. a prostituáltak hivatalos ügyeinek intézéséhez segítség nyújtása), amelyek önmagukban nem valósítanak meg törvényi tényállási elemet. Azonban e cselekmény a prostitúciós tevékenység biztosítását célozta, ami – figyelemmel a IV. r. terhelt tudattartalmára – tettesi magatartás hiányában az emberkereskedelemhez nyújtott bűnsegélyként lenne értékelhető. Ezért az ügyészség álláspontja szerint az eljárt bíróságok a IV. r. terhelt cselekményét törvényesen minősítették emberkereskedelem bűntetteként.

[9] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[10] A védő írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta hangsúlyozva, hogy a jogerős ítélettel megállapított tényállást nem támadja. Kiemelte, hogy a Legfőbb Ügyészség a törvényi tényállást – a bírói gyakorlatra való hivatkozás nélkül – kiterjesztően értelmezi akkor, amikor a IV. r. terhelt vonatkozásában megállapított tényeket az emberkereskedelem lehetséges elkövetési magatartásai közé emeli.

[11] A védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[12] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivétellel – tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a), b) pont].

[13] A felülvizsgálati indítvány nem irányult a terhelt terhére, ezt meghaladóan pedig a tanács elnöke nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását.

[14] A védő a felülvizsgálati indítványában annak törvényi alapját nem jelölte meg, azon túl, hogy a IV. r. terhelt javára szól.

[15] Amennyiben az indítványozó nem jelölte meg, hogy a kizárólag felülvizsgálati indítványként értékelhető beadványát mely felülvizsgálati okra alapítja, azt a Kúria a tartalma alapján bírálja el (BH 2003.355.).

[16] A felülvizsgálati indítvány tartalma szerint elsődlegesen a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapított, vagyis arra, hogy a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét az eljárt bíróságok az anyagi jog megsértésével állapították meg. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő akkor is, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. Utóbbira a védő másodlagosan hivatkozott azzal, hogy a IV. r. terhelt cselekménye emberkereskedelem bűntette helyett legfeljebb az enyhébb büntetési tétellel fenyegetett kitartottság bűntettének minősülhet.

[17] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének sincs helye [Be. 659. § (1) bek.].

[18] Az irányadó – a másodfokú bíróság által a IV. r. terhelt tekintetében nem érintett – tényállásnak a bűnszervezet felépítésére vonatkozó része szerint külföldön, N. városban a szervezet mindennapi tevékenységében a prostitúciót folytató sértettek felügyeletében, szállításában, ellátásukban és az általuk megkeresett jövedelem összegyűjtésében, nyilvántartásában, felosztásában és az azzal való gazdálkodásban elsősorban a III. r., a IV. r., a VII. r. terhelt, majd 2012. augusztus végétől az V. r. terhelt vett részt, majd utóbbi terhelt 2013. szeptember 23. napjától 2014. január hónap végéig egyedül látta el ezt a feladatot. A szervezet tagjai kizárólag a prostitúcióból származó jövedelemből biztosították megélhetésüket.

[19] A IV. r. terhelt 2010. április hónapjától 2013. szeptember 23. napjáig terjedő időszakban vett rész a szervezet működésében.

[20] 2010. április hónapjában a VI. r. terhelt a vele szerelmi viszonyt ápoló és egyébként külföldön, N. városban prostituáltként dolgozó B. G. tekintetében megállapodott az I. r. terhelttel, hogy B. G. a továbbiakban az I. r. terhelt által irányított csoportnak fog dolgozni, azaz a prostitúciós tevékenységet az I. r., a II. r. és a VII. r. terheltek irányítása és felügyelete alatt fogja végezni, amelynek a szervezésébe a későbbiek során a IV. r. terhelt is bekapcsolódott. B. G. kénytelen volt a prostitúciós tevékenységet az I., III., VII., illetőleg IV. r. terhelt irányítása és felügyelete alatt folytatni.

[21] 2010. május hónapjában az I. r. és a III. r. terhelt abban állapodtak meg, hogy a továbbiakban az I. r. terhelt irányítása és felügyelete alá tartozó „lányok” (sértettek) tevékenységével kapcsolatos teendőket is a III. r. terhelt fogja ellátni, míg a VII. r. terhelt feladata a tényleges munkavégzés felügyelete, továbbá IV. r. terhelt feladata pedig a sértettek mindennapi ellátása. A megállapodás szerint a prostitúcióból befolyt pénzzel, melyet a VII. r. terhelt gyűjtött össze az utcán, a III. r. terheltnek el kellett számolnia az I. r. terhelttel és ennek során az I. r., valamint a IV. r. napi 40 eurót kaptak.

[22] A IV. r. terhelt 2010 nyarán tért vissza a külföldön lévő N. városba, ahol ezt követően csatlakozott az I., a III. és a VII. r. terheltek tevékenységéhez oly módon, hogy az I. r., valamint a III. r. terheltekkel történt megállapodásnak megfelelően a továbbiakban a IV. r. terhelt külföldön N. városban gondoskodott a sértettek mindennapi szükségleteiről, főzött a prostituáltként dolgozókra, nekik ételt, kozmetikumokat, ruházatot vásárolt, öltözködési, sminkelési és frizura tanácsokat adott a nagyobb kereseti lehetőség reményében, valamint a terhelttársaival egyeztetett a sértettek mindennapi tevékenységéről, és ő tartotta személyesen is a külföldön, N. városban dolgozó prostituáltakkal a kapcsolatot annak érdekében, hogy a szükségleteik kielégítésre kerüljenek. Ezen túl a IV. r. terhelt mosott is a sértettekre annak érdekében, hogy amikor a prostituáltak nem a munkájukat végezték, ki tudják magukat pihenni. Szükség esetén segített a prostituáltak hivatalos ügyeit intézni, őket orvoshoz kísérte, mely szükségletek költségeit a prostituáltak által megkeresett összegekből fedezték. J. É.-t az I. r. terhelt tájékoztatta arról, hogy külföldön, N. városban kell dolgoznia, ahol a III. r. és a IV. r. terhelt fog gondoskodni szükségleteiről, valamint ők fogják irányítani a mindennapi munkavégzést.

[23] A IV. r. terhelt alkalomszerűen beszámoltatta a sértetteket a keresetükről, és szükség esetén ösztönözte őket a jobb kereset elérésére. 2011 augusztusától a II. r. terhelt napi szinten egyeztetett a IV. r. terhelttel a sértettek napi tevékenységéről, a velük kapcsolatban felmerült problémákról, mely során a IV. r. terhelt részére tanácsokat adott miként kezelje a prostituáltakat, valamint a részükre ruházatot vásárolt, melyet külföldön N. városban kijuttatott.

[24] A IV. r. terhelt összesen 19 prostitúciót folytató személlyel került a fentiek szerint kapcsolatba. A tényállás az egyes sértettek vonatkozásában részletesen tartalmazza a cselekményt megelőző kiszolgáltatott helyzetüket, anyagi vagy családi körülményeik miatt.

[25] Az elkövetéskor hatályos Btk. 192. § (2) bekezdése szerint az emberkereskedelem bűntettét az követi el, aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez. A bűncselekmény minősített esete valósul meg, ha a cselekményt üzletszerűen követik el [Btk. 192. § (3) bek. i) pont].

[26] A törvényi tényállás alapesete elkövetési módot nem tartalmaz, tehát az erőszak, fenyegetés, megtévesztés nélkül is megvalósítható. Ugyanakkor a célzatra is figyelemmel kizárólag szándékosan valósítható meg.

[27] Az Btk. értelmező rendelkezése szerint emberkereskedelem szempontjából kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés [Btk. 192. § (8) bek.].

[28] Az elkövetési magatartás tehát célzatos, eleve haszonszerzésre irányul, és meghatározza a passzív alany egy, a minősítés szempontjából jelentős tulajdonságát is (kiszolgáltatott helyzet).

[29] Az irányadó tényállás alapján a sértettek kiszolgáltatott helyzete a toborzásukkor megállapítható, mivel anyagi körülményeik (jövedelem hiánya, tartozások, korábbi prostitúciós tevékenység) a cselekvési szabadságukat korlátozták, ezek pedig a terheltek előtt is ismertek voltak. Másrészt a terheltek a sértettek kiszolgáltatott helyzetét a befolyásolható sértettek számára idegen környezetben (külföldön) is fenntartották a sértettek jövedelme és személyazonosító iratai elvételével, állandó felügyeletükkel, irányításukkal. Az elsőfokú bíróság által e körben adott részletes indokolással a Kúria egyetértett.

[30] A felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján tehát a kizsákmányolásnak a Btk. 192. § (8) bekezdésében meghatározott elemei maradéktalanul megvalósultak, ekként az emberkereskedelem szóban lévő alapesetéhez megkívánt célzat megállapítható.

[31] Jelen ügyben valamennyi sértett prostitúciós tevékenységet végzett [prostitúció a rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése – Btk. 459. § (1) bek. 25. pont], az ebből származó bevétel nagy részét pedig a terhelteknek kellett átadniuk. A terheltek alapszinten biztosították a sértettek ellátását és a folyamatos munkavégzéshez elengedhetetlen napi szükségleteket, de egyben ellenőrzést is gyakoroltak a sértettek felett, idejüket beosztották, és a saját haszon megszerzése érdekében számonkérték a bevételeiket.

[32] A kizsákmányolási célzaton túl vizsgálni kellett azt is, hogy az irányadó tényállás alapján a IV. r. terhelt a maga részéről olyan magatartást tanúsított-e, amely a törvényi tényállásban megfogalmazott valamely elkövetési magatartást (elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez) kimerítette.

[33] A IV. r. terhelt a sértettek kvázi áruként történő adásvételében vagy ehhez kapcsolódó átadásában nem vett részt. A sértettek prostitúciós tevékenységre történő beszervezése (toborzása) is más terhelt feladata volt, a sértetteket lakóhelyükön az I. r., III. r. és VII. r. terhelt kereste fel, tájékoztatta és győzte meg.

[34] Az ítéleti tényállás bevezető része ugyan akként fogalmaz, hogy a IV. r. terhelt – a III. r. és a VII. r. terhelt mellett – részt vett a sértettek szállításában is, azonban az egyes tényállási pontoknál e tevékenységét a tényállás részleteiben (időpont, útvonal, érintett sértett) már nem tartalmazza. A IV. r. terhelt feladatát a tényállásból kitűnően egyértelműen a már N.-be érkezett sértettek ellátása képezte. Ekként a IV. r. terhelt terhére a kizsákmányolás céljából történő szállítás mint elkövetési magatartás [Btk. 192. § (2) bek. 7. ford.] nem állapítható meg.

[35] Aggálytalanul megállapítható volt viszont az elszállásolással elkövetett emberkereskedelem [Btk. 192. § (2) bek. 8. ford.] a IV. r. terhelt vonatkozásában.

[36] Nem értett egyet a Kúria a védő azon érvelésével, hogy mivel az „ellátás”, „gondoskodás a mindennapi szükségletekről” és a „tanácsadás” az emberkereskedelem törvényi tényállásában nem szerepel, ezért a bűncselekmény megállapítása e magatartás tekintetében kizárt.

[37] A törvényi tényállás elemei mindig absztrakt elkövetési magatartásokat tartalmaznak és jogalkalmazói feladat annak eldöntése, hogy egy adott, a vádiratban leírt és a bíróság előtt bizonyított cselekmény vagy cselekménysor a törvényben maghatározott magatartásnak megfelelő-e, vagyis tényállásszerű-e.

[38] A törvény az „elszállásolás” fogalmát nem határozza meg az értelmező rendelkezések között. Köznapi értelemben „elszállásolás” az éjszakai szálláshely (lakhatás) biztosítását jelenti. A fogalom büntetőjogi, az emberkereskedelem szempontjából történő értelmezéséhez a Kúria rámutat a következőkre.

[39] Az új Btk. a nemzetközi egyezményekben lefektetett és az Európai Uniós tagságunkból fakadó kötelezettségeknek való megfelelés érdekében szabályozta újra az emberkereskedelem törvényi tényállását.

[40] A 2006. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve, továbbá az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-én kelt 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke tartalmazza a kizsákmányolás definícióját, illetve azokat a kizsákmányolási célzatú szándékos magatartásokat, amelyeket a tagállamoknak emberkereskedelemként minimálisan büntetendővé kell nyilvánítaniuk.

[41] E nemzetközi dokumentumokat szem előtt tartva a büntetőtörvény az emberkereskedelem elkövetési magatartásaiként olyan cselekményeket listáz, amelyek az embert áruforgalom tárgyaként kezelik, illetve ezekhez kapcsolódó sui generis előkészületi, illetve bűnsegédi magatartásokat tesz büntetendővé (mint a toborzás, szállítás, elszállásolás, elrejtés vagy másnak való megszerzés).

[42] Sem a Palermói Egyezmény, sem a fenti EU irányelv nem említi az „elszállásolást” olyan magatartásként, amely – az emberkereskedelemmel összefüggésben – kötelezően büntetendő a részes államok számára. Az irányelv a személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása magatartásokat rögzíti, ideértve az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is. Vagyis a zavartalan bűnözés tárgyi feltételeinek biztosítása is üldözendő, mégpedig tettesi elkövetői alakzat formájában.

[43] A Btk. szerint az elszállásolás is az emberkereskedelem kifejezett törvényi tényállási eleme, az abban való részvétel ezért tettesi magatartás.

[44] A kiszolgáltatott személyek tartózkodási helyének kijelölése, szabad mozgásuk korlátok közé szorítása vagy ellenőrzése, a kiszolgáltatottságuk miatt szükséges ellátásuk biztosítása mind olyan magatartás, amely az emberkereskedelem véghezvitelét, a kizsákmányolást, illetve annak fenntartását hivatott szolgálni. A külföldön dolgoztatott sértettek kiszolgáltatott helyzetét növelte az önálló jövedelem hiánya, a munkavégzés jellege és annak költségei. Saját ellátásukra (étkezés, ápoltság, egészség, tiszta ruházat biztosítása) a sértettek – kiszolgáltatott helyzetük miatt – önállóan nem voltak képesek, a terhelteknek viszont feltétlenül szükséges volt a sértettek napi ellátása a prostitúciós tevékenység és az ebből eredő jövedelem folyamatos biztosításához. Ekként pedig ezek a cselekmények az elszállásolás mint elkövetési magatartás körébe vonhatók, a törvényi tényállást megvalósítják.

[45] A Kúria elvi éllel rámutat, hogy a Btk. 192. § (8) bekezdése szerinti kizsákmányolás elősegítése céljából történő elszállásolás a tényleges szállásadáson kívül magába foglalhatja a szálláson történő ellátást (élelmezés, ruházat, egyéb személyes szükségletek biztosítása) és a sértetteknek a szálláshelyen történő állandó vagy időszakos felügyeletét (ellenőrzését, számonkérését) is.

[46] A Kúria a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal is egyetértett abban, hogy a jogerős ítélet tényállásában megállapított, a IV. r. terhelt által tanúsított magatartásokban ezen elemek tetten érhetők.

[47] A terheltek – a fentebb rögzített egyes tényállási pontokban meghatározottak szerint – a már elemzett kizsákmányolási célzattal, szexuális munka ígéretével a sértetteket toborozták, külföldi ingatlanokban őket elszállásolták, illetve Magyarországról külföldre szállították. Mindehhez – saját anyagi haszonszerzési motívuma mentén, a szervezet felépítését, tényleges tevékenységét is ismerve – a IV. r. terhelt a sértettek napi szintű ellátásával, ellenőrzésével, számonkérésével, elszámoltatásával a Btk. 192. § (2) bekezdés 8. fordulata szerinti tettesi cselekménnyel maga is hozzájárult.

[48] A IV. r. terhelt tudomással bírt arról, hogy a rossz anyagi helyzetben lévő sértetteket az I. r. terhelt prostitúció végett szállítja külföldi országba, ott a tettestársaival ennek feltételeit biztosítják, de a sértettek jövedelmének nagyobb részét vagy teljes egészét elveszik, és egymás között felosztják. Ezzel az emberkereskedelem bűntettét a toborzásban, szállításban, ellátásban együttműködő társaival szándékegységben, társtettesként (BH 2004.217.) követte el.

[49] A cselekmény rendbelisége a sértettek számához igazodik.

[50] Helyesen fejtette ki mind az első-, mind a másodfokú bíróság, hogy a IV. r. terhelttel szemben az elkövetéskori Btk. alkalmazandó, az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint ugyanis a terhelt cselekménye súlyosabban minősülne, így a Btk. 2. § (2) bekezdése alkalmazásának nincs helye. Ezzel kapcsolatosan a Kúria a következőket emeli ki.

[51] Az emberkereskedelem bűncselekményét szabályozó Btk. 192. §-át 2020. július 1. napjától az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi V. törvény 9. §-a jelentősen módosította. A módosítás során a jogalkotó a második alapeset elkövetési magatartásába építette a kizsákmányolási célú emberkereskedelem releváns jellemzőit, egyszerűsítette és átláthatóbbá tette az emberkereskedelem minősítő körülményeit, illetve kriminalizálta az emberkereskedelem áldozata munkájának és más hasonló tevékenységének kihasználását (a törvény miniszteri indokolása). A törvény célja tehát a büntetőjogi fenyegetettség kiszélesítése volt, a korábban emberkereskedelemnek minősülő magatartások egyike tekintetében sem kívánta azt megszüntetni.

[52] Nem történt változás az elszállásolás büntetendősége, illetve annak értelmezése vonatkozásában sem.

[53] Az elbíráláskor hatályos törvénynek a IV. r. terhelt tekintetében értékelendő törvényi tényállása a következő.

[54] A Btk. 192. § (2) bekezdése szerint az emberkereskedelem bűntettét valósítja meg, aki mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, munka jellegű tevékenység végzésére, egyéb szolgáltatásra vagy jogellenes cselekmény folytatására

[55] a) megtévesztéssel, a sértett nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, vagy a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználva rábír, vagy

[56] b) erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít.

[57] Bűncselekményt valósít meg az is, aki mást a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott cselekmény megvalósítása érdekében toboroz, átad, átvesz, elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad vagy átvesz, másnak megszerez, szállít, elszállásol, elrejt [Btk. 192. § (3) bek.].

[58] Minősített esetet valósít meg, aki a (2) vagy a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt szexuális cselekmény végzése vagy emberi test tiltott felhasználása érdekében követi el [Btk. 192. § (4) bek.].

[59] További, az előzőekre épülő – öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett – minősített eset valósul meg, amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott bűncselekményt több ember sérelmére követik el [Btk. 192. § (5) bek d) pont].

[60] A IV. r. terhelt cselekménye ez utóbbi, egyrendbeli minősített esetként minősülne, mivel a kiszolgáltatott helyzetben lévő, rendszeres előny szerzése céljából szexuális cselekmény végzésére a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pont 4. fordulata szerint más által rábírt több sértettnek az elszállásolásában részt vett.

[61] Ekként a IV. r. terhelttel mint bűnszervezetben elkövetővel szemben – mivel a büntetési tételkeret felső határa a bűnszervezeti elkövetésre figyelemmel kétszeresére emelkedik, de nem haladhatja meg a 25 évet [Btk. 91. § (1) bek.] – öt évtől huszonöt évig terjedő szabadságvesztés, középmértéke tizenöt év [Btk. 80. § (2) bek.].

[62] Az elkövetéskor hatályos Btk. alapján a IV. r. terhelttel szemben kiszabható halmazati büntetési tételkeret kettő évtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés [Btk. 192. § (2) bek., (3) bek. i) pont, Btk. 81. § (3) bek.], amelynek felső határa a bűnszervezeti elkövetésre figyelemmel a kétszeresére emelkedik [Btk. 91. § (1) bek.], így az kettőtől huszonnégy évig terjedő szabadságvesztés, középmértéke pedig tizenhárom év [Btk. 80. § (2) bek.].

[63] Mindezek alapján az elbíráláskor hatályos törvény szerint a IV. r. terhelt cselekménye annak ellenére súlyosabban minősülne, hogy halmazat helyett egy bűncselekményt valósítana meg.

[64] Nem volt alapos a védő azon hivatkozása sem, hogy a IV. r. terhelt a kitartottság bűntettét valósította volna meg.

[65] A Btk. 202. §-a szerinti kitartottság bűntettét az követi el, aki prostitúciót folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát. A kitartottság pusztán azzal megvalósul, ha az elkövető magát egészben vagy részben a prostituált jövedelméből tartja fenn.

[66] Az emberkereskedelem és a kitartottság elkövetője ugyanúgy más – adott esetben prostitúciós – tevékenységével összefüggésben jut haszonhoz, azonban az emberkereskedelem esetén a másnak megszerzés (adásvétel, szállítás, toborzás) eleve „kizsákmányolás céljából”, vagyis a sértett hátrányos helyzetének kihasználásával valósul meg. Amennyiben e speciális célzat megállapítható, a kitartottság beolvad a súlyosabb büntetéssel fenyegetett emberkereskedelem bűntettébe.

[67] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy a kerítés bűntettének (Btk. 200. §) nem tényállási eleme a rendszeres előny szerzésére törekvés, az megvalósul egy alkalmi szexuális cselekmény közvetlen lehetőségének megteremtésével is.

[68] A kerítő a prostitúciós folyamat „befektetője”, aki a szexuális cselekmény végzésére (akár önként, akár kényszer hatására) hajlandó személyt szolgáltatja. A kerítő ennek az ellenszolgáltatásaként remél hasznot. Ez a haszon – törvényi megszorítás hiányában – bárkitől származhat, annak juttatója lehet akár az a harmadik személy, aki részére a szexuális cselekmény végzése céljából való megszerzés történt, de lehet akár maga a közösülés vagy fajtalanság végett más részére megszerzett prostituált is. Anyagi haszonszerzés ellenében végzi a kerítő a szexuális cselekmény végzésére való megszerzést akkor is, ha kerítői tevékenységéért később, a prostituált jövedelméből remél hasznot.

[69] A kerítő a felek összehozásáért, a prostituált rendelkezésre bocsátásáért, annak ellentételeként jut haszonhoz, míg a kitartott csak a prostituálttól, annak a prostitúcióval már megszerzett jövedelméből részesül (Kúria Bfv.III.440/2015/7).

[70] Amennyiben a passzív alany célzatos megszerzéséért kapott ellenszolgáltatásokból az elkövető rendszeres haszonhoz jut, úgy a kerítés első szinten súlyosabban minősülő esete valósul meg [Btk. 200. § (1) és (3) bek.]. Ez szükségképpen egy passzív alany többszöri vagy több passzív alany legalább egyszeri, szexuális cselekmény végzése céljából, más részére való megszerzését vagy azok megkísérlését feltételezi.

[71] A „másnak megszerzés” ugyanakkor nemcsak a kerítés, hanem a Btk. 192. §-a szerinti emberkereskedelem egyik elkövetési magatartása is.

[72] A különbség lényege az, hogy kerítés esetében a másnak megszerzés „haszonszerzés céljából szexuális cselekmény végzésére” történik, míg az emberkereskedelem esetén a másnak megszerzés „kizsákmányolás céljából” valósul meg.

[73] A másnak megszerzés tartalma tehát alapvetően azonos a vizsgált két tényállásban. Ha valaki előny szerzése céljából megteremti a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott, azaz kizsákmányolt passzív alany mással vagy másokkal történő szexuális kapcsolatának a közvetlen lehetőségét, a sértett megszerzésével az emberkereskedelem bűntettét követi el (Kúria Bfv.II.1474/2018/9., BH 2021.190. [38]–[44] bekezdés).

[74] Ekként a IV. r. terhelt cselekménye bűnsegédként elkövetett kerítés bűntetteként sem minősülhet, hanem a cselekmény az emberkereskedelem törvényi tényállásába illeszkedik.

[75] A IV. r. terhelt az általa a fentiek szerint ellátott és ellenőrzött prostituáltak jövedelméből – e tevékenységének ellenértékeként – rendszeresen részesült, ami az üzletszerű elkövetés [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] megállapítását is megalapozta.

[76] A cselekmény jogi minősítése tehát az anyagi jog szabályainak megfelel azzal a pontosítással, hogy a IV. r. terhelt cselekménye a Btk. 192. § (2) bekezdés 8. fordulatába ütközik, és azt a Btk. 21. § (2) bekezdése szerinti társtettesként követte el. A társtettesi elkövetői alakzatot a Kúria megállapította, azonban – miután ahhoz a Btk. Általános része a tetteshez képest eltérő anyagi jogi szabályt nem tartalmaz – ez a büntetés vagy intézkedés körében anyagi jogi jogsértéshez nem vezetett, ezért felülvizsgálatot sem alapoz meg [Be. 649. § (1) bek. b) pont].

[77] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy – mint arra helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség- – amennyiben a IV. r. terhelt magatartása nem lenne tettesi alakzatként értékelhető (mert az elszállásolás fordulatot a törvény szövege nem tartalmazná), az mindenképpen a tettesek (I. r., III. r. és VII. r. terheltek) tevékenységének szándékos segítéseként, ekként az emberkereskedelemhez nyújtott fizikai bűnsegélyként lenne értékelhető. Mivel a bűnsegédre vonatkozó büntetési tétel megegyezik az tettesekével [Btk. 14. § (3) bek.], ebben az esetben sem valósulna meg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok, mert a téves tettesi minősítés nem eredményezett volna törvénysértő büntetést.

[78] Az ítélkezési gyakorlat következetes arra nézve, hogy a kiszabott büntetés önmagában nem támadható. A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek és esik felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., BH 2005.337., BH 2016.264. II.). Ilyen törvénysértésre viszont a védő nem hivatkozott, és ilyet a Kúria sem észlelt.

[79] A IV. r. terhelttel szemben megállapított emberkereskedelem bűntettének büntetési tétele kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, a halmazati és a bűnszervezetre vonatkozó szabályokra figyelemmel pedig vele szemben kettőtől huszonnégy évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható, amelynek középmértéke tizenhárom év. A jogerős ítélet szerinti 5 év fegyház fokozatú szabadságvesztés ekként a törvényes keretek közötti, mint ahogy a IV. r. terhelttel szemben alkalmazott közügyektől eltiltás mértéke is.

[80] Rámutat a Kúria, hogy ha a felülvizsgálattal érintett cselekmény vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). Így az sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).

[81] Fentiek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva IV. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályukban fenntartotta.