BK ÍH 2023/90.

A törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével a járásbíróság ítéletét abszolút eljárási szabálysértésre hivatkozással hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, továbbá olyan súlyos relatív eljárási hibát is megállapított, amely lényeges hatással volt az elsőfokú eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására. A hatályon kívül helyező végzés rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem kézbesítette a vádlott részére a vádiratot és a büntetővégzést, még akkor sem, amikor tudomására jutott, hogy más ügyben fogva van. Védő kirendeléséről is csak az előkészítő ülés határnapja előtt négy nappal intézkedett a fogvatartásban lévő vádlott részére, de az ő személyéről és elérhetőségéről sem tájékoztatta a vádlottat. Az sem volt igazolható, hogy a védő az előkészítő ülés előtt átvette a részére kézbesíteni rendelt iratokat.

A hatályon kívül helyező végzés ellen a más ügyben fogvatartásban lévő vádlott kézbesítési íven jelentett be indokolás nélküli fellebbezést.

Az ügyészség a végzést tudomásul vette, a védő nem élt jogorvoslattal.

A fellebbviteli főügyészség észrevételében a vádlotti fellebbezést alaptalannak tartva a másodfokú bírósági végzés helybenhagyására tett indítványt. A végzés indokolását annyiban kérte kiegészíteni, hogy a járásbíróság bírája a büntetővégzést és a vádiratot a vádlott részére először nem az egyes büntetőeljárási cselekményekre és a büntetőeljárásban részt vevő személyekre vonatkozó szabályokról szóló 12/2018. (VI. 12.) IM rendelet 30. § (5) bekezdése szerinti, ún. A/5. jelzésű tértivevénnyel rendelte kézbesíteni, ezért vehette azt át a vádlott „nagymamája”. A megismételt kézbesítésre adott 2022. január 20-i bírói utasítás már „saját kezéhez” kézbesítést kért, mely megfeleltethető az A/5. jelzésű kézbesítésnek. Ezen „legszigorúbb” kézbesítés esetén azonban az esetleges átvételre vonatkozó általános meghatalmazás nem is lehetett volna joghatályos.

Az ítélőtábla a másodfokú bíróság határozatát a Be. 628. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti tanácsülésen bírálta felül.

A terhelti fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a vádlott által bejelentett fellebbezés a Be.627. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, valamint a (3) bekezdés a) pontja alapján joghatályos, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 608. § (1) és a 609. § (1) bekezdéseiben meghatározott eljárási szabálysértésekre hivatkozással helyezte hatályon kívül és utasította az elsőfokú bíróságot új eljárásra. A perorvoslati jogot a Be. 627. § (4) bekezdésében írt személyi és tárgyi korlát sem zárja ki, az ítélet ellen a vádlott ugyanis nem élt a hatályon kívül helyezés érdekében azonos okkal fellebbezéssel, sőt egyáltalán nem terjesztett elő jogorvoslatot.

A Be. Tizenhetedik Részében szabályozott eljárásban a jogorvoslat tárgya a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e. E felülbírálat elsősorban valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat (EBH 2019.B.9. [33]–[35] bekezdés).

Jelen esetben a kasszációs döntés helyességének vizsgálatakor nem cél annak a megállapítása, hogy az elsőfokú ítélet megalapozott volt-e. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett.

A revízió során viszont azt is vizsgálni kell, hogy maga a másodfokú bíróság nem vétett-e abszolút eljárási szabálysértést. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, s nem került sor a Be. 608. § (1) bekezdés a)–h) pontjaiban megjelölt semmisségi ok megvalósulására.

A felülbírálat ezt követően annak megállapítását célozta, hogy fennálltak-e a hatályon kívül helyezés törvényi előfeltételei vagy sem.

A perjogi kérdés eldöntésekor elsődlegesen kiemelendő, hogy a törvényszék helyesen foglalt állást abban, hogy eljárásjogi okból kizárt a felülbírálat, mert olyan súlyos alaki hiba történt, mely szükségszerűen vezet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez és az új eljárás lefolytatásának elrendeléséhez (az eljárási szabálysértés ún. közvetett orvoslása). A végzés indokolásából azonban az ítélőtábla mellőzi azon megállapítást, hogy „a súlyosítás iránti fellebbezés nem alapos”, mivel ilyen következtetésre csak az elsőfokú döntés érdemi felülbírálatát követően juthat a másodfokú bíróság.

Nem tévedett a törvényszék abban, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott abszolút, továbbá a Be. 609. § (1) és (2) bekezdés b) pontjában írt relatív eljárási szabálysértés valósult meg az elsőfokú eljárásban.

Az abszolút eljárási szabálysértés lényege, hogy alaki semmisségi ok, tehát mindenféle mérlegelés és orvoslási lehetőség vizsgálata nélkül hatályon kívül helyezéshez vezet s az adott esetben az elsőfokú eljárás megismétléséhez. A Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján ilyen ok, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott feltételek hiányában fogadta el.

A felülbírált ügyben a másodfokú bíróság által helytállóan megállapítottak szerint a vádlott igazolható módon nem vette át a vádiratot és a büntetővégzést, az előkészítő ülésen pedig azt közölte, hogy nem tudott az ellene folyamatban lévő büntetőügyről. Lényeges továbbá, hogy a vádlott a védővel való pár perces tanácskozást követően a puszta beismerő nyilatkozaton túl az eljárásban a cselekményt feltáró tényelőadást nem tett, amelyből a beismerő nyilatkozat őszintesége és a következményeinek megértése megállapítható lenne.

Az elsőfokú bíróság ennek ellenére ügydöntő határozatot hozott, mely valóban a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont első fordulatában szabályozott abszolút eljárási szabálysértés, ami folytán az ítéletet hatályon kívül kellett helyezni az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása mellett [részben lásd: Büntető Eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára. Harmadik kiadás (szerk. Belegi József) II. kötet 5. pótlás 1016/3. oldal, 5. pótlás 1239. oldal].

A bűnösséget beismerő terhelti nyilatkozat elfogadására alapított elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése [Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja szerint] mellőzhetetlen, ha e nyilatkozat elfogadásához nem voltak meg azok a törvényi feltételek, amelyeket a Be. 504. § (2) bekezdése meghatároz, nevezetesen: ha az elfogadás annak ellenére történt, hogy a beismerés önkéntessége vagy a vádlott beszámítási képessége tekintetében észszerű kételyek merültek fel, vagy a beismerést tartalmazó nyilatkozatot az ügyiratok nem támasztották alá, avagy a nyilatkozat nem volt egyértelmű. Jelen esetben ez a perjogi helyzet, amint azt a másodfokú bíróság kifogástalanul megállapította.

Mindezeken túl az előkészítő ülés megtartásának körében a terhelti jogokat (a védekezéssel kapcsolatos [az ügy megismeréséhez kapcsolódó jogokat: a vád megismerésének joga, a védekezéshez való felkészülés joga, felvilágosítás kérésének joga, a jelenlét és a kérdezés joga] és a védelmet érintő jogokat) súlyosan sértő alaki hiba a Be. 609. § (1) bekezdésébe és (2) bekezdés b) pontjába ütközik, mely szintén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére alkalmas. A törvényszék ebben a körben részletes indokolást adott, ezért a fellebbviteli főügyészség által jelzett kiegészítést az ítélőtábla nem találta szükségesnek. Megjegyzendő, hogy az iratok tanúsága szerint a járásbíróság már a büntetővégzés első alkalommal történt kézbesítésekor is a hivatkozott IM-rendelet 30. § (5) bekezdése szerinti A/5. jelzésű értesítést alkalmazta.

A másodfokú bíróság helyesen hívta fel az Alkotmánybíróság 14/2004. (V. 7.) AB határozatában foglaltakat a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesítése kapcsán. Általában abszolút hiba esetén szükségtelen a relatív eljárási szabálysértéseknek a támadott határozatban írt részletességű elemzése, jelen esetben azonban mindez nem kifogásolható, mert a feltétlen eljárási szabálysértés részben a relatív, a védekezési jog korlátozásából fakadó hibával áll összefüggésben.

A hatályon kívül helyező végzés indokolása a Be. 611. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazta a másodfokú bíróság részéről a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatást. A feltétlen, valamint a relatív hibák ugyan az előkészítő üléshez kapcsolódtak, azonban a Be. 633. § (2) bekezdése értelmében a megismételt eljárásban előkészítő ülés tartásának már nincs helye, így az eljárást valóban a tárgyalási szaktól kell lefolytatni. A perjogi szabályok teljes körű betartása mellett lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy törvényesen döntsön a vádlott büntetőjogi felelősségéről.

Az ítélőtábla ezért a kifejtettekre tekintettel a Be. 629. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, tekintettel a Be. 630. § (1) bekezdésében foglaltakra is, a fellebbezés alaptalansága miatt a törvényszék végzését helybenhagyta.

A végzés elleni jogorvoslat lehetőségét a Be. 629. § (4) bekezdése zárja ki.