BÜ BH 2024/1

[1] A járásbíróság a 2022. április 1-jén meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli tiltott adatszerzés bűntettében [Btk. 422. § (1a) bek. b) pont, (4) bek. d) pont], ezért 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, emellett kimondta, hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetésből annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A bíróság elrendelte a törvényszék katonai tanácsának, illetve az ítélőtábla 2015. október 9. napján jogerőre emelkedett határozatával kiszabott 1 év 6 hónapi, börtönben végrehajtandó, eredetileg 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtását.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2022. szeptember 20-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a bűnügyi költségre vonatkozó részében változtatta meg, azt egyebekben helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt annak törvényi oka megjelölése nélkül, de a tartalmából megállapíthatóan a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan, valamint eljárási szabálysértés miatt a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt okból a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokon eljárt bíróság új eljárásra utasítása végett.

[4] Indokai szerint a másodfokú eljárásban személyesen kívánt megjelenni, hogy megvédje jogait, valamint a sértetteknek járó sérelemdíj megállapítására irányuló eljárást szándékozott kezdeményezni. Emellett kérni akarta a szexuálpszichológusi vizsgálatát is, továbbá kifejtette, hogy vele szemben hivatali visszaélést megvalósítva rendelte el a bíróság a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Jelezte, hogy az ezeket tartalmazó levelei nem érkeztek meg a törvényszékre, mert azokra nem kapott választ.

[5] Az indítványában a törvényszék katonai tanácsa által kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy annak a bűncselekménynek az elkövetési időpontja, amiért a felfüggesztett szabadságvesztést kapta nem esik egybe a tiltott adatszerzés elkövetési időpontjával, valamint a felvétel készítésének időpontja sem állapítható meg. Ehhez hozzátette, hogy a korábbi ítélete esetében a büntetése elévült.

[6] Részletesen kifejtette, hogy a védőjével nem tudott érdemben kommunikálni, így az általa megfizetni kívánt sérelemdíj tárgyában a törvényszéktől kért tanácsot, mivel a védő a kérése ellenére nem tett semmilyen intézkedést. Emellett kifogásolta, hogy a másodfokú eljárásban a védő személyesen nem vett részt, ezért kétségbe vonta, hogy a védelmét ténylegesen ellátta. Kitért arra is, hogy a sérelemdíj megfizetése enyhébb büntetés kiszabását tette volna lehetővé.

[7] A terhére megállapított cselekmények minősítését illetően azzal érvelt, hogy álláspontja szerint az általa elkövetett cselekmények nem okoztak jelentős érdeksérelmet, ugyanis a felvételeket nem osztotta meg, nem adta át más személynek, megtekintése után törölte azt, továbbá az egyik sértett elfogadta a bocsánatkérését is.

[8] Sérelmezte, hogy a szexuálpszichológusi vizsgálata valójában nem történt meg, mivel egy korábbi igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény alapján készült róla szexuálpszichológusi vélemény, amely nem igazolta a fennálló betegségét.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[10] Indokai szerint nem vizsgálható érdemben a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, melyben a szexuálpszichológiai vizsgálat elmaradását sérelmezi, ezzel ugyanis a jogerős ítélet megalapozottságát támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor. Ugyanígy nem támadható az sem, hogy az I. tényállási pontban írt felvételeket a terhelt 2016. szeptember 10. napján készítette, amely így a törvényszék katonai tanácsának 2015. október 9. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetés végrehajtása felfüggesztésének 3 éves próbaidejére esik.

[11] Ehhez kapcsolódóan hivatkozott arra, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be. 671. § 2. pontja szerint ugyanakkor egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről. Ezért álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány abban a részében is törvényben kizárt, amelyben a törvényszék katonai tanácsának a 2015. október 9. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendelését sérelmezi.

[12] Kifejtette, hogy a Be. 649. § (2) bekezdésében taxatív módon felsorolt felülvizsgálati okok közé nem tartozik az, hogy a terhelt és a védő között a kommunikáció nem zökkenőmentes, így a védő eljárása, védői tevékenysége a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható.

[13] A személyes jelenlét jogával kapcsolatos terhelti sérelmeket illetően jelezte, hogy a papíralapú bírósági iratokból, valamint az E-akta irataiból az állapítható meg, hogy a törvényszék az ügy másodfokú elbírálására 2022. május 23. napján kelt végzésével 2022. szeptember 20. napjára tanácsülést tűzött ki, amelyről a terheltet a B-29 számú formanyomtatványon értesítette. Ez tartalmazta azt, hogy 8 napon belül kérheti az ügy nyilvános ülésen vagy tárgyaláson való elbírálását. A terhelt az értesítést 2022. május 26. napján a bv. intézetben átvette, azonban úgy nyilatkozott, hogy a nyolc napos határidőt még igénybe veszi. A terhelt ezen a határidőn belül nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését nem indítványozta, azt csak a 2020. július 6. napján kelt beadványában jelezte először. Az ügyben a kirendelt védő és az ügyészség sem indítványozta nyilvános ülés kitűzését. Erre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség szerint a másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor az ügyet – erre irányuló, határidőben előterjesztett indítvány hiányában – nem nyilvános ülésen, hanem tanácsülésen bírálta el.

[14] A jelentős érdeksérelem fennálltának hiányára hivatkozó terhelti okfejést illetően rámutatott, hogy ha a cselekmény folytán a sértett jó hírneve, szakmai tekintélye, női becsülete, családi életének zavartalansága, nemi szabadsága, házastársi kapcsolatának stabilitása, társadalmi megbecsülése vagy egzisztenciális érdeke sérül, úgy a jelentős érdeksérelem megállapítható. Álláspontja szerint a terhelt azzal, hogy a sértettekről titokban olyan felvételeket készített, amelyeken ők meztelenül, kiszolgáltatott helyzetben, zuhanyozás közben láthatóak, a női szemérmet sértette meg. Ehhez hozzátette, hogy amikor a sértettek a terheltet tetten érték, azzal voltak kénytelenek szembesülni, miszerint a meztelen testüket ábrázoló, engedélyük nélkül készült fotók immár a terhelt rendelkezésére állnak, azokat a terhelt korlátlanul megtekintheti, a felvételek további sorsa pedig kizárólag a terhelttől függ. Ezzel a jelentős érdeksérelem megvalósult.

[15] A terhelt cselekményeinek minősítésével összefüggésben kiemelte, hogy a Btk. 422. § (1a) bekezdését a jogalkotó 2018. január 1-jei hatállyal vezette be a Büntető Törvénykönyvbe, addig a tiltott adatszerzés bűntette tekintetében a Btk. speciális elkövetési helyet írt elő, kizárólag a más lakásában, egyéb helyiségében vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen történtek technikai eszköz alkalmazásával való megfigyelése vagy rögzítése volt tényállásszerű. A terhelt az I. pontban foglalt cselekményét 2016. szeptember 10. napján, egy ismeretlen sportlétesítmény zuhanyzójában készítette, ezért e cselekmény az elkövetése napján még nem minősülhetett tiltott adatszerzés bűntettének. Az I. tényállási pontban foglalt cselekmény azonban az elkövetésekor más bűncselekmény: a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontja szerinti személyes adattal visszaélés vétségének minősült. E bűncselekményt az követi el, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel. A sértett meztelen testéről készült felvétel személyes adat. A személyes adat gyűjtése, felvétel rögzítése adatkezelésnek minősül. Mindezt a terhelt jogosultalanul végezte, hiszen a felvételeket titokban, a sértett beleegyezése nélkül készítette. A jelentős érdeksérelem pedig a már kifejtettek értelmében – állápontja szerint – megállapítható.

[16] Érvelése szerint egységes a bírói gyakorlat abban, hogy több bűncselekmény megvalósítása esetén a legutóbb megvalósított cselekmény elkövetési időpontja tekintendő az elkövetéskor hatályos büntetőtörvénynek. Ez jelen esetben a 2019. július 6. napján hatályos Btk.-t jelenti. Mivel tehát az I. tényállási pontban foglalt cselekmény az annak 2016. szeptember 10. napján történt elkövetésekor is bűncselekmény volt, azonban a felhívott eseti döntések alapján a 2019. július 6. napján hatályos Btk. jelenti egységesen az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt, ezért az eljárt bíróságok helyesen minősítették ezt a cselekményt is jelentős érdeksérelmet okozó tiltott adatszerzés bűntettének.

[17] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn.

[18] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében érdemben a felülvizsgálati indítványában foglaltakkal egyezően megismételte a másodfokú eljárással és az az alapján hozott határozattal kapcsolatos kifogásait.

[19] A felülvizsgálati indítvány részben alapos.

[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a alapján felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[21] A törvényi feltételeknek megfelelő – a Be. 649. § (1) bekezdésében meghatározott – törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont], illetve, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt vagy a Btk. más szabályainak megsértésével [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont] szabott ki törvénysértő büntetést.

[22] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[23] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[24] 2. Az ítéleti tényállás az alábbiakat rögzíti:

– I. A terhelt 2016. szeptember 10. napján – pontosabban meg nem határozható időben – egy ismeretlen helyen lévő sportlétesítményben a számára látásból ismert „D.” nevű sértettről annak beleegyezése nélkül személyes adat (a sértett képmása) megismerése céljából papírok közé rejtett kamerájával titokban olyan felvételeket rögzített, amelyeken az ismeretlen személyazonosságú sértett levetkőzött és meztelenül zuhanyozott. A rögzített felvételeket a terhelt az Acer típusú laptopján tárolta. Mivel a terhelt a sértettről zuhanyozás közben készített felvételeket, így cselekményével jelentős érdeksérelmet okozott neki.

– II. A terhelt 2019 júliusában villanyszerelőként dolgozott Z.-n egy építkezésen. A terhelt személyes adat (a sértett képmása) megismerése céljából 2019. július 6. napján éjfélt követően bement a Z., N. u. 92. szám alatti, a megyei gyermek- és ifjúsági alapítvány tulajdonában lévő, azonban a fesztivál idejére a kulturális menedzser iroda kft. által bérelt tábor területére. A táborban a terhelt a közös használatú női zuhanyzóban elrejtőzve titokban 00:18 órakor a tulajdonában lévő Huawei Mate 20 Pro típusú mobiltelefonnal felvételt készített a meztelenül zuhanyzó B. V. sértettről annak engedélye és beleegyezése nélkül. A sértett a terheltet cselekménye közben tetten érte, így a felvétel rögzítésével a terhelt felhagyott és távozott a helyszínről. A terhelt a felvételt meg nem állapítható időben törölte telefonjáról. A terhelt azon magatartásával, hogy B. V. sértett tudta és hozzájárulása nélkül róla titokban fürdőszoba-használat és zuhanyozás közben felvételeket készített, jelentős érdeksérelmet okozott a sértettnek.

– III. A terhelt 2019. július 6. napján 04:45 óra körüli időben ismét bement a Z., N. u. 92. szám alatti tábor közös használatú női zuhanyzójába, ahol 04:45 órakor személyes adat (a sértett képmása) megismerése céljából Sz. Zs. I. sértettről engedélye és beleegyezése nélkül a tulajdonát képező Huawei Mate 20 Pro típusú mobiltelefonnal olyan felvételt készített titokban, amelyen a sértett levetkőzött és meztelenül zuhanyozni kezdett. A felvétel készítése során a terheltet Sz. Zs. I. észrevette, ezért a terhelt cselekményével felhagyott és a helyszínről távozott. A terhelt az általa rögzített felvételt meg nem állapítható időben törölte telefonjáról. A terhelt a magatartásával Sz. Zs. I. sértettnek jelentős érdeksérelmet okozott, mivel róla zuhanyozás közben a tudta és hozzájárulása nélkül titokban készített felvételeket.

[25] A bíróság 3 rendbeli tiltott adatszerzés bűntettében mondta ki bűnösnek a terheltet [Btk. 422. § (1a) bek. b) pont, (4) bek. d) pont]. Ezt a minősített esetet az követi el, aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül más helyiségben vagy területen, továbbá – a közösségi közlekedési eszköz kivételével – járművön történteket titokban technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli vagy rögzíti, jelentős érdeksérelmet okozva.

[26] A tiltott adatszerzés Btk. 422. § (1a) bekezdése szerinti alakzatát – ahogy erre a Legfőbb Ügyészség is utalt – 2018. január 1-jétől rendeli büntetni a törvény. A törvényi tényállást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, egyes büntető tárgyú törvények, valamint az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények módosításáról szóló 2017. évi CXLIV. törvény 58. §-a egészítette ki.

[27] Mivel a terhelt az I. tényállási pontban írt cselekményét 2016. szeptember 10-én valósította meg, így – a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bfv.III.1.785/2017/9. számú eseti döntésben foglaltakat irányadónak tekintve – ezzel összefüggésben a következőkre mutat rá a Kúria.

[28] A Btk. 1. § (1) bekezdése a büntetőjog elsődleges alapvető rendelkezéseként deklarálja a törvényesség elvét, azaz a nullum crimen sine lege elvét. E szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – a törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.

[29] A törvényesség elvéből következően, ha egy magatartás az elkövetéskor – akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt – nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös. Így ebben az esetben az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.

[30] Más a helyzet akkor, ha az összehasonlítandó két törvényi tényállásban nincs eltérés az egyes tényállási elemek viszonyában. Ezen túl a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának alkalmazásáról olyan esetben is szó lehet, ha az olyan minősített esetre vonatkozik, ami az elkövetéskor még nem létezett.

[31] Ilyenkor nem sérti a Btk. 1. § (1) bekezdését a cselekménynek az elbíráláskori törvény szerinti minősítése, de még annak kimondása sem, hogy a cselekmény az elkövetéskor meg nem lévő minősítő körülmény szerint minősül, feltéve, hogy ennek büntetési tétele nem súlyosabb, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti minősítés alapján lenne, illetve összhatásában a büntetőjogi felelősség elbírálása a terheltre nézve kedvezőbb lesz. Ebben az esetben az új törvény alkalmazása a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának is megfelel.

[32] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy a Btk. 1. § (1) bekezdése olyan erős szabály, hogy ha a terhelt cselekménye az elkövetéskor bűncselekmény, de az ügyben – később elkövetett más bűncselekmények miatt alkalmazandó – későbbi elkövetéskori szabályok szerint már más, súlyosabb bűncselekményt valósít meg, a cselekmény akkor sem büntethető az elkövetéskor még létező, illetve hatályba nem lépett anyagi jogi szabályok szerint.

[33] Így amennyiben a terhelt I. pont alatti cselekménye kimerítette volna a személyes adattal visszaélés vétségét, azt az utolsó bűncselekménye elkövetése idején hatályos Btk. alapján is ugyanúgy, kizárólag személyes adattal visszaélésként lehetett volna minősíteni.

[34] Jelen esetben azonban nem ez a helyzet: az irányadó tényállás I. pontja szerint a terhelt maradéktalanul megvalósította a Btk. 422. § (1a) bekezdése szerinti alakzatának elkövetési magatartását, vagyis a tárgyi oldal szükséges eleme és az elkövetés helye tekintetében is tényállásszerű, azonban a terhelt bűnösségének a megállapítására a kifejtettek alapján nem kerülhetett volna sor.

[35] Az I. pontban írt cselekmény az elkövetéskor – 2016. szeptember 10-én – nem volt a Btk.-nak olyan tényállása, amelynek tényállási elemei megfeleltethetők lennének a 2018. január 1-jétől hatályos Btk. 422. § (1a) bekezdés b) pontjába ütköző és a (4) bekezdés d) pontja szerinti tiltott adatszerzés bűntettének. Ekként a tényállási elemek azonosságára alapítottan a cselekményének az eltérő minősítése fel sem merülhetett.

[36] Mindezek mellett a Kúria megvizsgálta, hogy a terhelt magatartása esetlegesen más bűncselekményt megvalósított-e.

[37] A Legfőbb Ügyészség hivatkozása szerint a terhelt az I. pontban írt magatartásával az elkövetéskor a Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontja szerinti személyes adattal visszaélés vétségét követte el.

[38] Az ezzel kapcsolatos érvelés azonban nem helytálló.

[39] Az elkövetéskor hatályos Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontja szerinti személyes adattal visszaélést az követi el, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel.

[40] Az irányadó tényállás szerint a terhelt a „D.” nevű sértettről annak beleegyezése nélkül személyes adat (a sértett képmása) megismerése céljából papírok közé rejtett kamerájával titokban olyan felvételeket rögzített, amelyeken az ismeretlen személyazonosságú sértett levetkőzött és meztelenül zuhanyozott. A rögzített felvételeket a terhelt a laptopján tárolta.

[41] A Kúria rámutat, hogy más vagy mások érdekeinek jelentős sérelme, azaz a jelentős érdeksérelem okozása, akár az alapeseti tényállás elemeként, akár minősítő körülményként csak akkor állapítható meg, ha a sértettet a cselekmény (az elkövetési magatartás) okozatos következményeként egyértelműen kimutatható személyes vagy vagyoni jellegű hátrány éri (EBH 2005.1193.). A jelentős érdeksérelem mint eredmény tehát feltétlenül valamilyen számottevő vagy nyomós objektív hátrányos következmény vagy sérelem, amely semmiképp nem azonosítható a puszta szubjektív sérelem-érzülettel, de nem azonosítható a cselekménnyel érintett személyes adatok fokozottan érzékeny jellegével sem. Nem jelentős az az érdeksérelem, amely miatt a sértett sem személyes, sem/vagy vagyoni jellegű hátrányt kimutathatóan nem szenved.

[42] Ekként a „D.” nevű sértettről zuhanyozás közben készített felvételek megléte önmagában nem okozott számára jelentős érdeksérelmet, arról sem maga a sértett, sem harmadik személy tudomást sem szerzett, így a sértett a cselekmény folytán objektíve nem kerülhetett hátrányosabb helyzetbe, mint előtte volt. A törvényben szabályozott másik, alternatív tényállási elem, a jogtalan haszonszerzési célzat az irányadó tényállás alapján fel sem merül, így mindebből következően a terhelt magatartása e tényállási elem hiányában nem valósíthatta meg a személyes adattal visszaélés Btk. 219. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alakzatát sem.

[43] Ebből következően a terhelt büntetőjogi felelősségét a jogerős határozat a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg, mivel a cselekménye az elkövetésekor nem volt bűncselekmény.

[44] Ezt meghaladóan az eljárt bíróságok a jogerős határozat II. és III. tényállási pontjában írt bűncselekményt nem a törvénynek megfelelően minősítették, így fennáll a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok is.

[45] A Btk. 422. § (1a) bekezdés b) pontjába ütköző tiltott adatszerzés (4) bekezdés d) pontja szerinti minősítő körülmény az érdeksérelem okozása.

[46] A jogerős határozat szerint a terhelt azzal, hogy B. V., illetve Sz. Zs. I. sértettek tudta és hozzájárulása nélkül róluk titokban fürdőszoba-használat és zuhanyozás közben felvételeket készített, jelentős érdeksérelmet okozott nekik.

[47] A korábban kifejtettekre utalva a Kúria kiemeli, hogy a terhelt cselekményei következményeként egyik sértettnél sem volt kimutatható személyes vagy vagyoni jellegű hátrány, a felvételek harmadik személy tudomására nem jutottak, a terhelt törölte azokat, így – értelemszerűen – a minősített eset megállapításához szükséges jelentős érdeksérelem sem állapítható meg.

[48] Ebből következően a terhelt II. és III. pontban rögzített magatartása a tiltott adatszerzés Btk. 422. § (1a) pontja szerinti alapesetét valósította meg.

[49] Tévedtek abban is az eljárt bíróságok, hogy a terhelt II. és III. tényállási pontban írt cselekményét nem egy rendbelinek minősítették.

[50] A tiltott adatszerzés esetében nem a személyes adattal érintettek – a megfigyeltek – száma, hanem cselekménnyel érintett – megfigyelt – helyiségek vagy területek számához igazodik a cselekmény rendbelisége. Ekként – mivel a II. és III. tényállási pont esetén a cselekmény azonos helyiségben, ugyanazon a napon történt – a terhelt egy rendbeli tiltott adatszerzést valósított meg.

[51] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Az utóbb említett jogszabályi hivatkozás d) pontja alapján pedig eljárási szabálysértés – ekként felülvizsgálati ok –, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező. A nyilvános ülés – a Be. 425. § (3) bekezdésére figyelemmel – a tárgyalással esik egy tekintet alá.

[52] A Be. 428. § (1) bekezdése alapján a vádlott jelenléte a tárgyaláson akkor kötelező, ha a tárgyaláson való jelenlét jogáról a Be. 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le, vagy ha a bíróság a jelenlét jogáról lemondott vádlottat kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre. A Be. 425. § (3) bekezdése szerint a nyilvános ülésre a Be.-ben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.

[53] A Be. 599. § (5) bekezdése szerint ugyanakkor a fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében történő meghallgatása nem szükséges. Azaz, ha a másodfokú bíróság a büntetéskiszabási körülmények további tisztázását nem tartja szükségesnek, a vádlott jelenléte a nyilvános ülésen – szabályszerű idézésének vagy értesítésének megtörténte esetén – nem kötelező [Be. 599. § (4) bek.].

[54] Mindezekből következően, ha a másodfokú nyilvános ülésre a fogva lévő terhelt nem kéri az előállítását és meghallgatását a büntetéskiszabási körülmények tisztázása érdekében sem szükséges, akkor az azon való jelenlétének hiánya a Be. 599. § (4) bekezdésére tekintettel nem jogellenes; ugyanakkor, ha kéri az előállítását, akkor annak elmaradása a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés (Kúria Bfv.II.125/2022/8.).

[55] Az ügyiratokból kitűnően azonban jelen ügyben megállapítható, hogy a törvényszék az ügyben 2022. május 23-án kelt végzésével 2022. szeptember 20-ára tanácsülést tűzött ki, amelyről a terheltet a B-29 számú formanyomtatványon értesítette. Az ebben foglaltak szerint a terhelt 8 napon belül indítványozhatta az ügy nyilvános ülésen vagy tárgyaláson való elbírálását. Az értesítést 2022. május 26. napján szabályszerűen kézbesítették a fogvatartott terhelt részére. Az iratok szerint ekkor azt a nyilatkozatot tette, hogy a nyilatkozattételre nyitva álló nyolc napos határidőt igénybe kívánja venni. A terhelt a megadott határidőn belül nem indítványozta nyilvános ülés vagy tárgyalás tartását.

[56] Mindezek alapján a másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy az ügyben nem tűzött ki nyilvános ülést és tanácsülésen hozta meg a határozatát.

[57] A terhelt a védelemhez való jogának sérelmét állította arra hivatkozva, hogy a kirendelt védőjével nem tudta megfelelően tartani a kapcsolatot.

[58] Ezzel összefüggésben rámutat a Kúria, hogy a védői tevékenység értékelése, illetve ezzel összefüggésben a terhelttel való kapcsolattartás formája, annak hatékonysága a törvényi felülvizsgálati okok körén kívül esik, így felülvizsgálati eljárásban – törvényi ok hiányában – nem vizsgálható a terhelt ezen felvetése (BH 2017.114.).

[59] Szintén nem felülvizsgálati ok a terhelt szexuálpszichológusi vizsgálattal kapcsolatos előadása. A terhelt az ezzel kapcsolatos kifogásait ugyanis nem az irányadó tényállás alapulvételével, büntető anyagi jogi érveket felsorakoztatva kifogásolta, hanem a beszerezni elmulasztott bizonyítékokra, illetve a szakértői vélemény hiányosságaira alapította.

[60] A bíróság mérlegelő tevékenysége és az ennek eredményeként megállapított ítéleti tényállás azonban a már korábban felhívott Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálat során érinthetetlen, következésképpen a bizonyítékok felülmérlegelését célzó és ehhez képest új, eltérő tényállás megállapítására irányuló indítvány teljesítésére nincs törvényi lehetőség. Így ebben a részében a felülvizsgálat kizárt.

[61] Ekként a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján megváltoztatva maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

[62] Figyelemmel arra, hogy a terhelt I. tényállási pontban írt cselekménye nem bűncselekmény, illetve a további cselekményeinek a minősítése téves, ezért kiküszöbölte egyrészt, hogy az alapügyben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a terhelt bűnösségét, másrészt, hogy a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést.

[63] Mindezek alapján a terheltet az ellene az irányadó tényállásnak megfelelő, helyes minősítés szerint egy rendbeli tiltott adatszerzés bűntette [Btk. 422. § (1a) bek. b) pont] miatt emelt vád alól – mivel a cselekmény nem bűncselekmény – a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján felmentette, valamint a terhelt további cselekményeit (tényállás II. és III. pont) egységesen egy rendbeli tiltott adatszerzés bűntettének [Btk. 422. § (1a) bek. b) pont] minősítette.

[64] A felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra. Ez azt jelenti, hogy a téves minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem kizárt pusztán azért, mert a kiszabott büntetés a helyes minősítés szerint is az arra vonatkozó törvényes büntetési tételkeretek közé esik (BH 2011.97.I.).

[65] Ebből következően, ha a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés – a helyes minősítéshez képest – nem eltúlzottan súlyos-e, azaz törvényes-e. Ez azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét; nem elegendő tehát önmagában arra szorítkozni, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e. A Be. szerinti szabályozás értelme éppen az, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e.

[66] Jelen esetben ez a helyzet.

[67] A terhelt terhére rótt cselekmény büntetési tétele – szemben a másodfokú bíróság által alapul vett 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel – a helyes minősítés alapján 3 hónaptól 3 évig terjed. Emellett a terhelt bűnösségi körének csökkenése is maga után vonja a büntetés enyhítése iránti igényt (BH 2009.6.).

[68] Erre figyelemmel a jogerős ítéletben kiszabott 1 év 6 hónapi szabadságvesztés enyhítése indokolt.

[69] A Kúria a bíróságok által értékelt büntetéskiszabási körülményekre (elsőfokú ítélet [30] bekezdés, másodfokú ítélet [12] bekezdés) is figyelemmel, a megváltozott minősítéshez kapcsolódó tételkeret alapján – a Btk. 79. §-ában, valamint a Btk. 80. § (1) és (2) bekezdésében írtakat is szem előtt tartva – a szabadságvesztés tartamát a törvényi minimumhoz közelítő 1 évre enyhítette. Ennek során abból indult ki, hogy enyhít a jelentős időmúlás, a terhelt beismerő vallomása és megbánó magatartása – ezen belül a sértettektől való bocsánatkérés –, valamint, hogy a szexuális zavarát felismerve a gyógyulásához szexuálpszichológiai ellátás igénybevételét kezdeményezte.

[70] A terhelt terhén egy rendbeli bűncselekmény maradt, a Kúria ezért mellőzte a büntetés halmazati jellegére való utalást.

[71] Tekintettel arra, hogy az I. tényállási pontban írt cselekmény miatt a terheltet a Kúria felmentette, így – a jogerős határozatban felhívott törvényi feltétel [Btk. 87. § b) pont] hiányában – a törvényszék katonai tanácsának ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi – eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését mellőzte; a terhelt terhén maradt cselekmények ugyanis nem a próbaidő alatt elkövetettek.

[72] Egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.