PK ÍH 2024/100.

A végrendeleti rendelkezés érvénytelenségére alapított kereset esetén – az öröklési jogban elhelyezett speciális érvénytelenségi szabály alapján – a bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy tartalmaz-e a végrendelet feltételt. A végrendeleti rendelkezés értelmezési nehézsége nem eredményezi – érthetetlen, ellentmondó feltétel okán – a rendelkezés érvénytelenségét [A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:17. § (1) bekezdés a) pont, 7:38. §].

Néhai Ny. K. (a továbbiakban: örökhagyó) a felperes gyermeke, a I. rendű alperes testvére és a II. rendű alperes élettársa volt. Az örökhagyó rendszeresen vett részt motoros túrákon. Amikor 2016. nyarán az ismeretségi köréhez tartozó személy súlyos motorbalesetet szenvedett, az örökhagyó és a II. rendű alperes egyaránt végrendeletet készítettek.

Az örökhagyó 2016. július 6. napján kelt saját kezűleg írt és aláírt végrendelete az alábbiakat tartalmazza: „Alulírott Ny. K. (született: .., lakcím: ...) halálom esetére úgy rendelkezem, hogy az E. Kft.-beni tulajdonom és ügyvezetői posztomat H. O. (született: ...) vegye át. Amennyiben a céget értékesíti, bezárja, felszámolja, úgy kérem az összértékem alábbi felosztását: Ny. M.-ot (bátyámat) a tulajdoni hányada szerinti értéken, az én többségi tulajdonomat pedig H. O. kapja. A … forgalmi rendszámú Smart személygépkocsit H. O. kapja 100%-ban. A Mercedes Benz „teherautó” 100%-ban Ny. M. kapja. A Suzuki SX4 személygépkocsit 50-50%-ban H. O. és Ny. M. örökölje. A Bp. .. u. ... szám alatti ingatlanomat 50-50%-ban H. O. és Ny. M. örökölje! Ingóságaimat Ny. M. örökli. A számlámon szereplő pénzemet H. O. örökli. Szeretet, béke veletek! Kelt: Budapest, 2016. július 6.”. A végrendeleten szerepel T. Zs. és V. I. végrendeleti tanúk, valamint az örökhagyó aláírása.

Az örökhagyó 2017. szeptember 27. napján motorbalesetet szenvedett. Elszenvedett sérülései következtében kialakult állapota miatt a bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezte és a választójog gyakorlásából kizárta.

Az örökhagyó 2020. augusztus 14. napján elhalálozott. Dr. Zs. F. közjegyző az ../../2021/51. számú végzésében a B. .. hrsz. alatti B. … u. … szám alatti lakásingatlant a személyenként 1/2–1/2 részben az I. és a II. rendű alperesnek, az E. Kft.-nél az örökhagyó nevén nyilvántartott üzletrészhez kapcsolódó jogokat, az örökhagyót megillető elszámolási, illetve belépési igényt, a 2 220 000 Ft törzsbetét összegét, az örökhagyó tőkéjének cég által közölt összegét (12 570 380 Ft), a 2019-es mérleg szerinti összegét (17 480 380 Ft), valamint az O. Bank Nyrt.-nél az örökhagyó nevén vezetett gyámi számlán nyilvántartott teljes követelést (33 870 871 Ft) és a számlához kapcsolódó jogokat a II. rendű alperesnek, az örökhagyót megillető, a G. B. által kifizetett megtakarítást (7 000 000 Ft), a Ny. I.-nál az örökhagyó részére ki nem fizetett 11 200 Ft összegű járandóságot egészében I. rendű alperesnek adta át végrendeleti öröklés jogcímén ideiglenes hatállyal.

A hagyatéki eljárásban öröklési jogi vita alakult ki, a felperes és az I. rendű alperes vitatták a végrendelet érvényességét, továbbá a felperes és a perben nem álló Ny. F., az örökhagyó édesapja hagyatéki hitelezői igényt jelentett be, amelyet a II. rendű alperes vitatott.

A felperes eredeti keresetében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a végrendelet érvénytelenségét. Állította, hogy a végrendelet alaki okból érvénytelen, mert azt nem az örökhagyó írta, illetve az aláírás nem tőle származik. Ezt alátámasztja a hagyatéki eljárásban csatolt szakértői vélemény, amely megállapította, hogy a II. rendű alperes állítása szerint az örökhagyó által aláírt megbízási szerződéseken és a végrendeleten található aláírás nem ugyanattól a személytől származik. A saját kezűleg írt végrendeletnek nem érvényességi kelléke a tanúk aláírása. A perbeli okiraton a tanúk aláírása az örökhagyó aláírását megelőzően szerepel, ebből az a következtetés vonható le, a tanúk a végrendelet szövegét írták alá, nem pedig azt, hogy a végrendeletet az örökhagyó írta alá.

A végrendelet tartalmilag is aggályos. A néhai annak elkészítésekor fiatalember volt, nem voltak olyan egészségügyi problémái és nem álltak fenn olyan körülmények, amelyek indokolttá tették volna a végintézkedés megtételét. Hivatkozott arra, az örökhagyónak tisztában kellett lennie azzal, hogy a halála és a végrendelet elkészítése között esetlegesen hosszabb idő telik el, amely alatt vagyona szaporodik és erre a végrendeletben ki kellett volna térni. Az örökhagyó a végintézkedés megtételekor meglévő vagyontárgyait osztotta fel.

Megváltoztatott keresetében másodlagosan a végrendelet részleges érvénytelenségére hivatkozott. Érvénytelen a végrendeletnek az E. Kft.-re vonatkozó rendelkezése (részesedést és ügyvezetői posztot a II. rendű alperes „vegye át”), mert nem értelmezhető halál esetére szóló intézkedésként (15. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal). Emellett a végrendelet az E. Kft.-re vonatkozóan érthetetlen, egymásnak ellentmondó, lehetetlen rendelkezéseket is tartalmaz.

Kifejtette, a végrendelet e rendelkezése ellentmondó, tekintettel arra, amennyiben a „vegye át” kitétel a tulajdonjogra vonatkozna, akkor nem folytatódhatna úgy, hogy „ha bezárja”, mert ha a hagyaték tulajdonjogát a II. rendű alperes már megszerezte, akkor a későbbi bezárás időpontjában az már nem lehetne hagyaték tárgya, arról az örökhagyó nem rendelkezhetne. Ha pedig a „vegye át” kifejezés nem tulajdonjogra, hanem a vezetés, a cégirányítás átvételére és a vagyon kezelésére vonatkozik, úgy tulajdon hiányában a II. rendű alperes nem tudná a céget „értékesíteni” és „bezárni”. A cégbeni „összérték” kifejezés nem egyértelmű, illetve ha a „vegye át” rendelkezés alapján a II. rendű alperes az üzletrész tulajdonjogát megszerezte, további megválaszolatlan kérdés, hogy azt hogyan szerezheti meg ismét. Nem lehet eldönteni azt sem, hogy az örökhagyó testvérét, az I. rendű alperest melyik részből illeti meg a tulajdoni hányada szerinti rész. Ha a cég nem szűnik meg, és a II. rendű alperes öröklés jogcímén mégis részt szerez a társaságban, akkor az örökhagyó feltehető akarata szerint az csak úgy valósulhat meg, hogy az I. rendű alperes is örökölne a cégből, az örökhagyó „összértékéből”, tehát amennyiben a 74% üzletrészből öröklés útján kap a II. rendű alperes, akkor ebből az örökhagyó feltehető akarata alapján végrendeleti öröklés útján az I. rendű alperesnek is kellene örökölnie.

A végrendeletnek az ingóságokra vonatkozó része a gyámszámla vonatkozásában érvénytelen. A végrendelet készítésének időpontjában az örökhagyó mindössze egy lakossági folyószámlával rendelkezett, a végakarata is ezen számlán szereplő pénzösszeg öröklésére vonatkozhatott, nem terjedhetett ki a hagyaték megnyíltakor, tehát a halála időpontjában a gyámhatósági fenntartásos folyószámlán kezelt összegre. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként annak megállapítását kérte, hogy az E. Kft. üzletrésze és az ún. gyámszámlán nyilvántartott követelés öröklésére a törvényes öröklés szabályai vonatkoznak.

További kereseti kérelmében 4 500 000 Ft erejéig hagyatéki hitelezői és 14 948 812 Ft összegben kötelesrész iránti igényt is érvényesített.

Az I. rendű alperes ellenkérelme szerint a kereset teljesítését nem ellenezte.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a végrendeletet teljes egészében az örökhagyó írta és aláírta. Az sem alaki, sem tartalmi hibában nem szenved. Vitatta a hagyatéki hitelezői igényt, továbbá a kötelesrész iránti igény összegszerűségét.

Az elsőfokú bíróság részítéletében a végrendelet érvénytelensége megállapítása iránti keresetet elutasította.

A végrendelet alaki érvénytelenségének megállapítása érdekében igazságügyi írásszakértői vélemény beszerzését rendelte el, amelyet mint aggálytalant ítélkezése alapjául fogadott el. Rámutatott, a szakértő a néhaitól a balesetét megelőző időszakból származó írásminták (határidőnaplók, feljegyzések, szerződések) alapján állapította meg, hogy az írásminták szövegeit, valamint a végrendelet teljes kézírás szövegét, az örökhagyói névaláírást – a tanúadatok és aláírások kivételével – ugyanazon személy, az örökhagyó írta. Alaptalannak találta a felperesnek a szakvéleménnyel kapcsolatos azon kifogását, amely szerint a szakértő nem tette vizsgálat tárgyává az általa hivatkozott megbízási szerződéseket. Ezen okiratokat kirekesztette az összehasonlítás alapjául szolgáló írásminták köréből, mert a II. rendű alperes a korábbi nyilatkozatát megváltoztatva azt adta elő, hogy az azokon szereplő aláírások nem az örökhagyótól származnak. Ezért ezen írásminták eredete vitatható volt. Ezzel szemben az egyéb rendelkezésre bocsátott és a szakértő által vizsgálat tárgyává tett írásminták nem vitásan az örökhagyótól származnak. Önmagában az a tény, hogy a kirendelő végzés megfogalmazásától eltérően a szakvéleményben nem szerepel a „kétséget kizáróan” kitétel, a szakvéleményt nem gyengíti. Erre tekintettel a végrendelet alaki okból való érvénytelenségét nem találta megállapíthatónak.

Ugyancsak alaptalannak találta a végrendelet részleges érvénytelensége körében tett azon előadást, amely szerint „vegye át” kifejezés nem értelmezhető halál esetére szóló rendelkezésként. Rámutatott, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 7:24. §-a a végrendelet favor testamenti elve szerinti értelmezését írja elő. A néhai tudatában volt annak, hogy végrendelkezik, ezért a „vegye át” kifejezés a végrendelet egészét, annak célját és az örökhagyó által ismert rendeltetését is figyelembe véve azt tartalmazza, hogy a II. rendű alperes lépjen az örökhagyó halálát követően a gazdasági társaság vezetői pozíciójába. Ugyanez igaz a gazdasági társaságok üzletrészeit illetően is. Az örökhagyó nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy az üzletrészek kinek, miként állnak a tulajdonában, és erre figyelemmel volt a végrendelete megírásakor. Utalt arra, a bírói gyakorlat szerint a végrendeletben az örökhagyó által használt helytelen jogi kifejezéseket is az örökhagyó akaratának megfelelően kell értelmezni, nem az örökhagyó szóhasználatából kell kiindulni, hanem a végrendelet tartalmát egészében, a megítélésénél szerepet játszó valamennyi körülmény feltárásával kell értelmezni.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú részítélet megváltoztatásával az első, illetve a másodlagos kereseti kérelmének helyt adó döntés hozatalát kérte. Érvelése szerint a hagyatéki eljárás iratai közt elfekvő írásszakértői vélemény alapján több mint kétséges, a végrendeletet az örökhagyó írta alá. Hangsúlyozta, a II. rendű alperes állította, hogy a megbízási szerződéseken szereplő aláírás az örökhagyótól származik. Ezt vizsgálva állapította meg a hagyatéki eljárásban készült szakértői vélemény, hogy ezen okiratot, valamint a végrendeletet két különböző személy írta alá. Kifogásolta, hogy a peres eljárásban kirendelt írásszakértő a 2017. évi megbízási szerződéseket nem tette vizsgálat tárgyává. Utalt arra, a saját kezűleg írt végrendeletnek nem érvényességi feltétele, hogy a végrendeleti tanúk is aláírják az okiratot, de a végrendelet örökhagyótól származását teszi kétségessé az, hogy a tanúk végrendelet szövegét tanúsították, nem pedig azt, hogy a végrendeletet a végrendelkező írta alá.

Fenntartotta a végrendelet tartalmi aggályait illetően a keresetében előadott indokokat, azt megismételte. Kiemelte, az örökhagyó feltehető akarata arra irányult, hogy halála esetén a nevezett örökösök a végrendeletben tételesen felsorolt vagyonelemeket örököljék, míg az ezen felüli vagyonrészek nem tartoznak a végrendeleti öröklés hatálya alá, vagyis azok vonatkozásában a törvényes öröklés szabályai érvényesülnek. Az E. Kft. vonatkozásában a végrendelet nyilvánvalóan csak az örökhagyó vagyonára vonatkozhat. Ebből az következhet, hogy az örökhagyó a saját 74% üzletrésze „összértékének” megosztását a II. rendű alperes és az I. rendű alperes között 74–26%-ban kérte. Ha az örökhagyó akarata az lett volna, hogy az ő tulajdoni hányadának megfelelő üzletrészt egyedül a II. rendű alperes örökölje, akkor nem tesz rendelkezést az I. rendű alperes vonatkozásában.

Előadta, azok az örökhagyó vagyonához tartozó gazdasági társasági üzletrészek (a G. Bt. 53%, a G. Kft. 40% üzletrésze), amelyet az örökhagyó cselekvőképességet kizáró gondnoksága alatt a II. rendű alperes vásárolt, valamint az E. Kft. felé fennálló örökhagyó által biztosított tagi kölcsön nagyobb értéket képviselnek, ezért aggályosnak tekinti, hogy a végrendelet nem tartalmaz ezekről rendelkezést.

Fenntartotta, hogy az E. Kft.-re vonatkozó rendelkezések érvénytelenek. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a végrendelkező akarata értékelése körében azt a tényt, hogy a II. rendű alperes lépjen az örökhagyó halálát követően a társaság vezetői pozíciójába, lehetetlen, mert az ügyvezetői poszt nem örökölhető, másrészt, mert már az örökhagyó halálát megelőzően ő volt az ügyvezető. Utalt arra, kizárólag az alakszerű követelményeket maradéktalanul teljesítő végrendelet esetén van helye az akarati elv alkalmazásának.

Ha a bíróság álláspontja szerint az E. Kft.-re vonatkozó két lehetetlen, ellentmondó rendelkezés („vegye át”, „kapja”) megfelelő és az örökhagyó akaratát tükrözi, akkor az egy feltételhez kötött juttatás, amely nem teljesült, a többségi tulajdon tehát nem kerülhet a II. rendű alpereshez. A végrendeletnek az a kitétele, hogy a „kft.-beni tulajdonom és ügyvezetői posztomat H. O. vegye át”, halál esetére szóló meghagyás, amiben arra kéri H. O.-t, hogy folytassa, működtesse, vezesse a céget a tulajdonos cégben lévő vagyonának hasznosításával. Ez pedig nyilvánvalóan az ügyvezető feladata.

Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem tárta fel teljeskörűen a végrendelkező valós akaratát, az általa indítványozott tanúk meghallgatása nem történt meg, akiknek a meghallgatása pedig nélkülözhetetlen lett volna megalapozott ítélet meghozatalához.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megsértette a Ptk. 7:24. §-ában, valamint a 7:17. § (1) bekezdés a) pontjában írt anyagi jogszabályokat, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.) 268. § (2) bekezdését, mert figyelmen kívül hagyta a közjegyző előtt folyt eljárásban keletkezett szakvéleményt.

Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében nem ellenezte a felperes fellebbezésének teljesítését.

A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte.

Hangsúlyozta, a végrendelet mind az allográf, mind a holográf végrendelet formai követelményeinek megfelel. A perben meghallgatásra került végrendeleti tanúk aggálytalanul nyilatkoztak a keletkezését illetően. Az elsőfokú eljárásban igazságügyi írásszakértő került kirendelésre, aki egyértelműen állást foglalt a végrendelet formai érvényessége mellett. A hagyatéki eljárás során beszerzett szakvélemény sem tartalmánál, sem létrejötténél fogva nem lett volna alkalmas arra, hogy a Pp. magánszakértői véleményre vonatkozó rendelkezései alapján a jelen eljárásban bármilyen formában felhasználható legyen. Ilyen indítványa a felperesnek nem volt.

Egyetértett az elsőfokú bíróságnak a végrendelet értelmezésével kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Előadta, a felperes által megjelölt tanúk nem voltak napi kapcsolatban az örökhagyóval, végrendeleti akaratáról nem rendelkeztek semmiféle információval. A felperes a nevezett tanúkat nem a végrendelet érvénytelenségének a körében indítványozta meghallgatni.

A fellebbezés alaptalan.

Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróságnak a végrendelet alaki okból való érvénytelenségével kapcsolatos álláspontjával és annak kifejtett indokaival is.

A felperes a végrendelet alaki érvénytelenségét arra alapította, hogy az nem felel a Ptk. 7:17. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, mert az nem az örökhagyótól származik. E rendelkezés értelmében a saját kezűleg írt végrendelet alaki érvényességi kelléke, hogy azt a végrendelkező elejétől végéig maga írja és aláírja. Ez szakértői bizonyítás lefolytatásával volt tisztázható. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság megállapításával, hogy a perben beszerzett írásszakértői vélemény aggálytalanul igazolja, hogy a végrendelet szövege és az azon szereplő aláírás egyaránt az örökhagyótól származik. A fellebbezésben felhozottak nem alkalmasak a szakvélemény megállapítását aggályossá tenni. A felperes fellebbezésében azt kifogásolta, hogy a kirendelt szakértő nem tette vizsgálat tárgyává a 2017. szeptember 15-én kelt megbízási szerződéseket, amely kapcsán a hagyatéki eljárásban eljárt szakértő megállapította, hogy az azokon, valamint a végrendeleten szereplő aláírás két különböző személytől származik. Az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló adatok ismeretében megalapozottan rekesztette ki a szakértő által vizsgálandó írásminták köréből a megbízási szerződéseket. A peradatok szerint ugyanis a hagyatéki eljárásban a II. rendű alperes úgy nyilatkozott, hogy a megbízási szerződéseken szereplő aláírás az örökhagyótól származik, a jelen perben azonban azt állította, hogy azokat ő írta alá a cég működésének biztosítása érdekében. E nyilatkozat alapján – függetlenül annak valóságától – kétségessé vált a megbízási szerződésen szereplő aláírások örökhagyótól származása, ezáltal nem volt indokolt az okiratok szakértői vizsgálata. Ebből a szempontból közömbös a II. rendű alperesnek a megbízási szerződések aláírása során tanúsított magatartása. A felperes és a II. rendű alperes a bíróság felhívására az örökhagyótól származó írásmintát bocsátottak a bíróság rendelkezésére. A felperes a felhívásra két dokumentumot csatolt, egy a C. Banknál készült 2016. október 18-án kelt okiratot, valamint a 2015. március 31. napján a G. B. előtt tett biztosítási nyilatkozatot. Ez utóbbit a II. rendű alperes is csatolta. A szakértő a felperes által rendelkezésre bocsátott írásminták közül ez utóbbit tette vizsgálata tárgyává. A felperes a válasziratában (12. sorszám) vitatta a naplóbejegyzések és az egyéb ellenkérelemhez csatolt okiratokon szereplő írás, illetve aláírás örökhagyótól származását. A bíróság felhívására a szakvéleményre tett észrevételében a 2017. szeptember 15-én kelt megbízási szerződések, valamint a C. Bank Zrt.-vel kötött 2016. február 16. napján aláírt készfizető kezesi szerződés vizsgálatának hiányát kifogásolta.

Ehhez képest perorvoslati kérelmében a megbízási szerződéseken szereplő aláírás szakértői vizsgálatának elmulasztására hivatkozott, amely a fentiekben írtak szerint szükségtelen volt, továbbá azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem szerezte be a hagyatéki eljárásban készült szakvéleményt. A felperes az elsőfokú eljárásban ilyen tartalmú bizonyítást nem terjesztett elő. Hivatalbóli bizonyításnak pedig a Pp. 276. § (2) bekezdése értelmében nem volt helye.

A szakvélemény alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a végintézkedést tartalmazó okiratot az örökhagyó írta sajátkezűleg és azt aláírásával látta el. Emellett a végrendeleti tanúk egybehangzó vallomást tettek arra, hogy az örökhagyó a jelenlétükben a végrendeleten szereplő aláírást magáénak ismerte el, ezt követően látták el a tanúk aláírásukkal a végrendeletet. A tanúk aláírásának okiraton való elhelyezkedése ennek cáfolatára nem alkalmas. Az tehát a Ptk. 7:17. § (1) bekezdés b) pontjában írt követelményeknek is megfelel.

A kifejtettek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a per tárgyát képező írásbeli magánvégrendelet alaki érvénytelensége nem állapítható meg.

A felperes a végrendelet részleges, az E. Kft.-re és az ún. gyámszámlára vonatkozó rendelkezés érvénytelenségét állító keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozata nem volt teljes körű, a jogalapot hiányosan jelölte meg, nem tartalmazta, hogy mire alapítja az érintett rendelkezések érvénytelenségét. Az ítélőtábla anyagi pervezetése [Pp. 369. § (4) bekezdés] eredményeként a hiányt pótolta, érvénytelenségi okként a Ptk. 7:38. §-ra hivatkozott. Eszerint a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, az érthetetlen, lehetetlen és ellentmondó feltétel érvénytelen. A megjelölt anyagi jogszabályi rendelkezésnek az ennek alapjául felhozott tények azonban nem feleltethetők meg. A tényelőadása ugyanis a végrendelet adott rendelkezéseinek értelmezésére, és az ennek alapján meghatározott vagyonelemek vonatkozásában a törvényes öröklésen alapuló öröklési jogosultságának megállapítására irányult. Az ítélőtábla a fentiek miatt szükségessé vált anyagi pervezetést is elvégezte, a felperes azonban a jogállítása és a tényállítása következetlenségét ezt követően sem oldotta fel. A Mivel a végrendelet feltételt nem tartalmazott és a végrendelet értelmezése nem érvénytelensége körébe esik, a kereset további vizsgálatára nem kerülhetett sor, ezért helyes az elsőfokú részítélet elutasító rendelkezése e kereset vonatkozásában is.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.