PK ÍH 2024/101.

I. Amennyiben a fél a perköltséget oly módon számítja fel, hogy megjelöli a felszámított munkaórák számát és az óradíjat, a perköltség mérséklésének nincs helye azzal az indokkal, hogy összességében a felszámított munkadíj eltúlzott. Ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy a megjelölt munkaórák felszámítása nem tekinthető-e eltúlzottnak, irreálisnak [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdés].

II. Az elsőfokú eljárásban felszámítani elmulasztott elsőfokú perköltséget a fellebbezésben nem lehet felszámítani [Pp. 81. § (3) bekezdés, 82. § (3) bekezdés].

Kérelmező 472 400 forint vagyoni elégtétel és kamatai megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet. Az elsőfokú eljárás során 4 munkaóra (1 óra ügyféllel történő konzultáció, 1 óra irattanulmányozás, 2 óra kérelem megszerkesztése és egyéb adminisztráció) és a csatolt megbízási szerződésben kikötött 35 000 forint + áfa/óra megbízási díj alapulvételével 140 000 forint + áfa munkadíjat számított fel.

A kérelmezett 330 400 forint tőke erejéig a követelést elismerte. Vitatta a felszámított eljárási költség összegét hivatkozással arra, hogy a jogi képviselő látta el az alapügyben a kérelmező képviseletét, ezért az ügyféllel történő konzultáció, irattanulmányozás szükségtelen volt. Utalt arra is, hogy a 3 oldal terjedelmű kérelem 2/3 része a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (Pevtv.) szövege és az eljárási költségigény indokolása.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével 330 400 forint vagyoni elégtétel és 62 230 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte a kérelmezettet, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a kérelmező által felszámított 140 000 forint + áfa, összesen 177 800 forint eljárási költség eltúlzott, ezért azt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Rendelet) 2. § (2) bekezdése alapján felére, 88 900 forintra mérsékelte, és a pernyertesség arányában, ennek 70%-a megfizetéséről rendelkezett. Az ügyvédi munkadíj mérséklése körében utalt a ténylegesen kifejtett munka mennyiségére, minőségére (3 oldal terjedelmű kérelem, valamint annak mellékletei illetékességgel nem rendelkező bírósághoz való benyújtása, jogelismerést tartalmazó nyilatkozat benyújtása a pertörténetet részletesen is tartalmazó 7 oldal terjedelmű, részletes indokolással ellátott kérelmezetti beadvány alapján) és a pertárgy értékére.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és az eljárási költség összegének felemelését kérte 175 000 forint + áfa összegre. Az elsőfokú eljárásban felszámított költségen túl további 35 000 forint + áfa költséget számított fel.

Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettsége megsértésével, konkrét peradatok nélkül, általános, jelen ügyre nem vonatkozó indokokkal mérsékelte a perköltséget. Megsértett jogszabályhelyként a következőkre hivatkozott: az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Ütv.) 1. §, 27. § (1) bekezdés a) pont, 28. §, 30. §, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:276. §, Rendelet 2. § (1), (2) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. §.

Kiemelte, hogy az ügyvédi megbízás és a megbízási díj szabad megállapodás tárgya. Hivatkozott a Kúria Pfv.II.20.887/2023/6. számú ítéletében kifejtettekre, mely szerint a szerződésben megállapodott munkadíj bíróság általi mérséklése a szerződés tartalmának szabad meghatározása alapelvével szemben szűken értelmezendő, az óradíj mértékére legfeljebb akkor terjed ki, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. Hangsúlyozta, hogy az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött óradíj alapján kimutatott költséget számította fel, a perköltség mérséklése nem terjedhet ki az ügyvédi munka tartalmi megítélésére, a beadványok terjedelme vizsgálatára. Utalt arra, hogy pernyertesség esetén az elvégzett tényleges tevékenység körében nem mérséklési szempont az ügyvéd munkájának minősége.

A kérelmezett a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzése helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben alapos.

A Pp. 81. § (1) bekezdése értelmében a fél a perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti,

hogy a (3) bekezdés alapján a fél a felszámítását legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig, ennek hiányában az eljárást befejező határozat meghozataláig terjesztheti elő. A Pp. 82. § (3) bekezdés második mondata szerint a felszámítani elmulasztott vagy a felszámítottnál magasabb összegű költséget a fél javára nem lehet figyelembe venni. A kérelmező az elsőfokú eljárás során az eljárást befejező határozat meghozataláig kizárólag 4 óra alapulvételével számított fel 140 000 forint + áfa költséget, a fellebbezésben további költség felszámítására nincs lehetőség, a fellebbezés ebben a részben ezért alaptalan volt.

Alappal sérelmezte azonban a felperes a felszámított költség mérséklését. A Rendelet 2. § (1) bekezdése alapján az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegét számíthatja fel. A 2. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés alapján felszámított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

A kérelmező a költségfelszámításában megjelölte a munkaórák számát, és azokat a tevékenységeket, amelyekre a munkaórákat ráfordította, ezért az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a munkaórák felszámítása arányban áll-e az elvégzett munkával. Amennyiben a fél a perköltséget oly módon számítja fel, hogy megjelöli a felszámított munkaórák számát és az óradíjat, a perköltség mérséklésének nincs helye azzal az indokkal, hogy összességében a felszámított munkadíj eltúlzott, erre az esetre a Kúria fellebbezésben hivatkozott döntése nem irányadó. Ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy a megjelölt munkaórák felszámítása nem tekinthető-e eltúlzottnak, irreálisnak.

A jelen ügyben a jogi képviselő a kérelem benyújtását megelőző konzultációra 1 órát, az iratok tanulmányozására 1 órát, a kérelem megszerkesztésére és egyéb adminisztrációra 2 órát számított fel. A kérelem elkészítésére a Pevtv. alapján került sor, a jogi képviselőnek más jogi alapon kellett vizsgálnia a tényállást, mint az alapügy tényállását, ezért nincs jelentősége annak, hogy az alapügyben – házassági bontóperben – szintén ellátta a kérelmező jogi képviseletét, ez okból nem minősíthető eltúlzottnak a konzultációra és az irattanulmányozásra felszámított 1-1 munkaóra. A kérelem megszerkesztésére, adminisztrációra felszámított 2 munkaóra sem tekinthető irreálisnak, a másodfokú bíróságnak nem merült fel kételye a tekintetben, hogy a jogi képviselő valóban ennyi időt fordított erre a munkára, ezért nem látott indokot a mérséklésre. Ennek okán a kérelmező 70% mértékű pernyertessége folytán a Pp. 83. § (2) bekezdése alapján az összesen felszámított 177 800 forint 70%-a, azaz 124 460 forint eljárási költség megtérítésére tarthat igényt.

Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján – fellebbezett részében – megváltoztatta, és a kérelmezett által a kérelmezőnek fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 124 460 forintra felemelte.