PK ÍH 2024/102.

Nem menti a késedelmet az, ha a fellebbezésre vonatkozó hiánypótlási felhívást a másodfokú bíróság adja ki, de a fellebbező fél azt a fellebbezett határozat fellebbezési tájékoztatására hivatkozva az elsőfokú bíróságon benyújtva teljesíti [A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 149. § (4) bekezdés].

A járásbíróság a 17.P.20.357/2022/64. sorszámú, fellebbezéssel támadott ítéletével a 14.P.20.391/2018/74. sorszámú ítéletében szabályozott kapcsolattartást megváltoztatta akként, hogy az alperes a 2006. november 18. napján született L. K. kettős utónevű gyermekével a folyamatos kapcsolattartás körében jogosult minden páros héten pénteken 18 órától vasárnap 18 óráig kapcsolatot tartani. Rögzítette, hogy a gyermek átadásának és átvételének helye a mindenkori gondozási hely. Rendelkezett az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról, valamint a gyermek személyi okmányainak átadási és visszaadási kötelezettségéről. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperes az ítélettel szemben fellebbezést terjesztett elő, melyben annak megváltoztatását kérte.

Mivel a fellebbezés nem tartalmazott határozott fellebbezési kérelmet arra nézve, hogy a folyamatos és időszakos kapcsolattartás megváltoztatását a felperes kéri-e és amennyiben igen, úgy miként, ezért a másodfokú bíróság hiánypótlást rendelt el 8 napos határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel. A hiánypótlásra felhívó Pf.2. sorszámú végzést a felperes 2023. szeptember 20. napján vette át.

A felperes a hiánypótlást 2023. szeptember 27. napján adta postára a járásbíróságnak címezve, így az a törvényszékre 2023. október 4. napján érkezett meg, ezért elkésett. Erre figyelemmel a törvényszék a felperes által a járásbíróság 17.P.20.357/2022/64. számú ítéletével szemben előterjesztett fellebbezést visszautasította.

A felperes 2023. október 31. napján a végzéssel szemben fellebbezést, egyúttal pedig igazolási kérelmet terjesztett elő a 8 napos hiánypótlásra adott határidő elmulasztása miatt. E körben előadta, hogy a hiánypótlásnak az arra nyitva álló 8 napos határidőben, 2023. szeptember 27. napján eleget tett. Nem vitatta, hogy beadványát a járásbíróságnak címezte, azonban álláspontja szerint ez a körülmény nem bír relevanciával, ugyanis a járásbíróság és a törvényszék székhelye megegyezik. Arra hivatkozott, hogy a hiánypótlást 2023. szeptember 27. napján postára adta, ezért az határidőben érkezettnek minősül. Sérelmezte, hogy a törvényszék nem tájékoztatta arról, hogy a hiánypótlást a törvényszéken kell előterjeszteni, mely jogi képviselő nélkül eljáró félként számára különösen méltánytalan.

A törvényszék Pf.7. sorszámú végzésével a felperes által a Pf.2. sorszámú végzésben szabott hiánypótlási határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasította.

A végzés indokolásában rámutatott, hogy csak a vétlen mulasztás menthető ki igazolási kérelemmel, a mulasztást azonban nem teszi vétlenné az a tény, hogy a felperes a hiánypótlást tévesen az első fokon eljárt járásbírósághoz nyújtotta be. A hiányok pótlását a törvényszék mint másodfokú bíróság rendelte el, ennek megfelelően a hiánypótlás teljesítését is a törvényszékhez kellett a felperesnek benyújtania. Amennyiben a beadványt az elsőfokú bírósághoz kellett volna előterjeszteni, a törvényszék a felperest erről kifejezetten tájékoztatta volna. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a járásbíróság és a törvényszék székhelye azonos, hiszen azok önálló hatáskörrel rendelkező, külön szervezeti egységet alkotnak.

A felperes mindezek alapján a mulasztás vétlenségét nem tudta valószínűsíteni, így a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 150. § (1) és (2) bekezdései alapján elbírált igazolási kérelem nem alapos.

A végzéssel szemben a felperes fellebbezést jelentett be, melyben annak megváltoztatását és az igazolási kérelmének történő helyt adást kért. Előadta, a járásbíróság kifejezetten megjelölte, hogy a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, melyből okkal feltételezte, a hiánypótlást is az elsőfokú bíróságon kell benyújtania.

Hivatkozott a BH 2018.197. számú eseti döntésre, mely a jogi képviselő vonatkozásában mondta ki, hogy annak adminisztratív hibájának minősül a fellebbezés téves címzése. Ezzel szemben kiemelte a Pp. 111. §-át, melyből következően álláspontja szerint kötelessége lett volna tájékoztatni a törvényszéknek a jogi képviselő nélkül eljáró felperest, hogy a hiánypótlást a törvényszékre kell benyújtani. Sérelmezte, vele szemben is ugyanolyan magasabb elvárhatósági szintet támasztott a törvényszék, mint a jogi képviselőkkel szemben.

Megjegyezte azt is, amennyiben a hiánypótlás nem érkezett meg megfelelő időben a törvényszékre, úgy a fellebbezést az eredeti tartalom szerint el kellett volna bírálnia és nem visszautasítania.

Hangsúlyozta, hogy a hiánypótlásnak a megadott határidőben eleget tett és amennyiben a posta másnapra kézbesítette volna a küldeményt, úgy az akár még aznap megérkezhetett volna a törvényszékhez, ugyanis a két bíróság egy épületben van.

Mivel a küldemény a határidő lejártát követően érkezett meg a törvényszékre, ezért nem bír relevanciával, hogy az a járásbírósághoz címezte, ugyanakkor a törvényszék és a járásbíróság címe megegyezik, így okkal feltételezte, a törvényszék meg fogja kapni a hiánypótlást.

A bírósági határidők egyebekben a postára adás időpontjára vonatkoznak, mely a jelen esetben 2023. szeptember 27. napja. Az, hogy a posta vagy járásbíróság mikor küldte meg a hiánypótlást, arra nem volt ráhatása.

A fellebbezés nem alapos.

A törvényszék helytállóan alkalmazta a polgári perrendtartás rendelkezéseit, melyekből okszerű jogkövetkeztetést vont le és utasította el a felperes által előterjesztett igazolási kérelmet.

A Pp. 365. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárást a fellebbezőnek az elsőfokú bíróságnál írásban benyújtott fellebbezéssel kell megindítania. Ennek megfelelően tartalmazta a járásbíróság elsőfokú ítélete a jogorvoslati kioktatásban a fellebbezés benyújtására vonatkozó tájékoztatást.

A Pp. 114. § (2) bekezdése általános érvénnyel fogalmazza meg, hogy a papíralapú beadványt a per bíróságánál kell eggyel több példányban benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt.

A fellebbezés benyújtását követően a per iratai felterjesztésre kerültek a törvényszékhez. A törvényszék mint másodfokú bíróság az iratok áttanulmányozását követően hívta fel a felperest határidő tűzésével, a következményekre történő figyelmeztetéssel a fellebbezése hiányainak pótlására a Pf.2. sorszámú végzésével. A végzés fejrészében feltűntetésre került, hogy az Sz.-i Törvényszék mint másodfokú bíróság, továbbá a végzésben a törvényszék mint másodfokú bíróság tájékoztatta a felperest. Mindebből következően a felperes alaptalanul vonta le azt a következtetést, hogy a törvényszék mint másodfokú bíróság részéről megküldött hiánypótlásra felhívó végzésnek az elsőfokon eljárt járásbírósághoz címezve kell eleget tennie.

Rámutat az ítélőtábla, hogy a jogszabályi rendelkezések valamennyi eljárásban részt vevő félre egyformán irányadóak függetlenül attól, hogy jogi képviselővel vagy anélkül jár el. A jogi képviselő nélkül eljáró felet valóban tájékoztatni kell az eljárási jogairól és kötelezettségeiről, ez azonban nem jelenti azt, hogy az általános szabályokkal egyező és a bírósági irat szövegezéséből mindenki számára érthető eljárási rendre külön fel kellene hívni a jogi képviselő nélkül eljáró fél figyelmét.

A Pp. 149. § (4) bekezdése alapján a napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő elmulasztásának következményeit – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem lehet alkalmazni, ha a bíróságnak címzett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján a bíróság címére ajánlott küldeményként postára adták.

A bíróságnak megküldött küldemény postára adása így valójában csak akkor bír relevanciával, amennyiben azt helyesen, az eljáró bíróságnak címezték és ajánlott küldeményként került postára adásra. Ebben az esetben, ha a postára adás határidőben történt, úgy – függetlenül annak beérkezésétől – határidőben érkezettnek kell tekinteni.

A jelen esetben azonban a felperes tévedésből a járásbíróságnak címezte a küldeményt, ezért ez esetben a Pp. 149. § (4) bekezdése szerinti szabály nem alkalmazható.

Arra pedig a törvényszék helyesen utalt, hogy hiába van a járásbíróság és a törvényszék ugyanazon épületben, ugyanazon cím alatt, a kettő elkülönült szervezeti egységnek minősül.

Mindezek alapján a törvényszék megalapozottan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a felperes a hiánypótlásának késedelme önhibájára vezethető vissza, azt kimenteni nem tudta.

A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú végzést a Pp. 389. § szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.