GK ÍH 2024/106.

I. A szerződés fedezetelvonásra alapított hatálytalanságának megállapítására irányuló perben az alperesek egymás közti szerződésébe foglalt jogválasztása nem irányadó [az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 593/2008/EK rendelete a szerződéses kötelezettségre alkalmazandó jogról (Róma I.) 3. cikk, 4. cikk].

II. Ha a külföldi választottbíróság határozatának elismerését és végrehajtását a magyar bíróság megtagadja, ez azt jelenti, hogy a magyar állam a külföldi választottbíróság határozatát nem ismeri el. A magyar állam által el nem ismert ítéletre Magyarországon, magyar bíróság előtt jogot alapítani nem lehet, a külföldi választottbíróság ítélete a fedezetelvonásra alapított perben nem minősül jogerős marasztaló határozatnak, és nem bizonyítja azt a tényt, hogy a felperesnek az alperessel szemben bírói úton érvényesíthető, esedékes és lejárt követelése áll fenn [Ptk. 6:120. §; a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény II. cikk, V. cikk 1. bekezdés c) pont].

A Kaposvári Törvényszék – a Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.004/2021/4. számú határozatával helybenhagyott végzésével a Moszkvai Eseti Választottbíróság ítéletét – amelyben az eseti választottbíróság az I. rendű alperest és további kötelezetteket 49 024 599.75 euró kár és kamatai megfizetésére kötelezte a felperes javára – végrehajtási tanúsítvánnyal látta el.

A felperes végrehajtási lap kibocsátását kérte az I. rendű alperessel szemben, a végrehajtási lapon Magyarországon fellelhető, végrehajtás alá vonható vagyonként az I. rendű alperesnek az S. Kft.-ben meglévő üzletrészét tüntette fel. A Kaposvári Törvényszék 2022. június 11. napján a végrehajtási lapot kiállította 49 024 599,75 euró tőkekövetelés és járulékai – egyebek mellett 21 090 161 forint költség – végrehajtására.

Az alperesek között 2021. május 25. napján üzletrész-átruházási szerződés jött létre, amely szerződéssel az I. rendű alperes az S. Kft.-ben meglévő üzletrészét a II. rendű alperesre ruházta át.

A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:120. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött üzletrész-átruházási szerződés irányában hatálytalan, valamint kérte, hogy a Ptk. 6:120. § (3) bekezdése szerint a bíróság kötelezze a II. rendű alperest annak tűrésére, hogy 49 212 081,47 euró és 21 090 161 forint összegű követelése az S. Kft. 100% üzletrészéből kielégítést nyerjen.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a perben az üzletrész-adásvételi szerződésben kikötött német jogot vagy az orosz jogot kell alkalmazni. Vitatták a felperes választottbírósági ítéletre alapított követelése bírói úton történő kikényszeríthetőségét, a követelés fennállását az üzletrész-átruházási szerződés létrejöttekor, az átruházás fedezetelvonó jellegét, valamint a rosszhiszeműséget is.

Az elsőfokú eljárás folyamatban léte alatt a Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.004/2021/4. számú jogerős végzésével szemben az adós (jelen per alperese) felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati eljárást a Koblenzi Tartományi Felsőbíróság előtt a jelen perrel érintett választottbírósági határozat németországi elismerése és végrehajtása iránt indult polgári eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes és a II. rendű alperes között létrejött, az S. Kft. 100%-os üzletrészének átruházásáról szóló, 2021. május 25. napján kelt szerződés a felperes irányában hatálytalan. Kötelezte a II. rendű alperest annak tűrésére, hogy a felperes 49 212 081,47 euró és 21 090 161 forint követelése az S. Kft. 100%-os üzletrészéből kielégítést nyerjen.

Az alkalmazandó jog körében – utalva a Pécsi Ítélőtábla jelen ügyben a joghatóság kérdésében hozott, Gpkf.IV.45.013/2022/2. számú határozatára (BDT 2022.4529. szám) – kifejtette, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 593/2008/EK rendelete (Róma I.) preambuluma 7. bekezdésében foglaltakra figyelemmel az alkalmazandó jogot arra tekintettel kell meghatározni, hogy a felperes követelése, az actio pauliana szerződéssel kapcsolatos ügynek minősül, de a felperes követelése nem az alperesek közötti átruházási szerződésből, hanem a választottbírósági ítéletből ered, az alperesek közötti szerződésben kikötött jog akkor bírna jelentőséggel, ha a felperes a szerződésben szerződő fél lenne, így jogválasztás a jelen jogvitában nem alkalmazható. Megállapította, hogy a perbeli jogviszony nem sorolható a Róma I. rendelet 4. cikk (1) bekezdése szerint nevesített szerződések egyike alá sem, valamint nem határozható meg az alkalmazandó jog a 4. cikk (2) bekezdése szerint sem. Vizsgálta az atipikus szerződéses eset vonatkozásában a további kapcsolóelveket. Kiemelte, hogy a felperes keresetét arra alapította, hogy az I. rendű alperes felperesi szerződésből eredő követelés fedezetét, Magyarországon fellelhető vagyontárgyát elidegenítette és meghiúsította a követelés kielégítését, a felperessel kötött szerződés kötelező erejéből eredő hitelezői követelés hátrányára kötött szerződést II. rendű alperessel, így a Róma I. rendelet 4. cikk (3) bekezdése szerint, az eset valamennyi körülményére tekintettel a tényállás szorosabban kapcsolódik a magyar joghoz, ezért a perben a magyar jogot kell alkalmazni.

A kereset érdemében döntését azzal indokolta, hogy a felperesnek a Ptk. 6:120. § (1) bekezdésében meghatározott, bírói úton kikényszeríthető követelése áll fenn az I. rendű alperessel szemben, amelyet a választottbíróság előtt érvényesített, az alperesek közötti szerződés pedig ezen igény kielégítésének fedezetét elvonta, és a szerző fél rosszhiszeműsége is megállapítható.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, fellebbezésükben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérték. Továbbra is hivatkoztak arra, hogy a perben nem a magyar jogot kell alkalmazni, az általuk kötött üzletrész-átruházási szerződésben jogválasztás történt, ezért a Róma I. rendelet 3. cikk (1) bekezdése alapján a német jogot kell alkalmazni, az elsőfokú bíróság a magyar jog alkalmazásával hatályon kívül helyezésre alapot adó, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést követett el. Utaltak arra, hogy jogválasztás hiányában a Róma I. rendelet 4. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében az üzletrész-átruházási szerződésen alapuló ügyben azon ország joga irányadó, ahol az eladó szokásos tartózkodási helye – jelen esetben Németország – található. Hivatkoztak arra, hogy a Róma I. rendelet 4. cikk (2) bekezdése szerint a szerződés jellegadó tárgya az üzletrész átruházása, az arra köteles fél pedig németországi székhellyel bír, ezért erre tekintettel is a német jogot kell alkalmazni. Kiemelték, hogy a Róma I. rendelet 4. cikk (4) bekezdése szerint az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a szerződés nyilvánvalóan legszorosabban Németországhoz kapcsolódik. Hivatkoztak arra is, hogy szerződéses ügy hiányában a szerződésen kívüli ügyre a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 864/2007/EK rendelete (Róma II.) 4. cikk (1) bekezdése szerint azon ország jogát kellene alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezett, ez pedig Oroszország, így a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) 60. §-a alapján az orosz jogot kellene alkalmazni, és az orosz jog alkalmazása következne a Róma II. rendelet 4. cikk (3) bekezdésében és a Nmjtv. 62. §-ában foglalt rendelkezésekből is.

Az elsőfokú bíróság érdemi döntését a Ptk. 6:120. §-ának téves alkalmazása miatt támadták, vitatták a köztük létrejött szerződés fedezetelvonó jellegét, és az elsőfokú bíróság ítéletében e körben felhozott indokok helytállóságát is, hivatkozva arra, hogy a felperes követelése nem végrehajtható, a megállapodás tárgya nem szolgált a felperes követelésének fedezetéül, a követelés végrehajtása nem lehetetlenült el, a megállapodás visszterhes és a II. rendű alperes rosszhiszeműsége sem áll fenn.

Felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság a peres eljárást a Kaposvári Törvényszék 1500-1.Vh.175/2019/27. számú, a Pécsi Ítélőtábla Pkf.25.004/2021/4. számú végzésével jogerőre emelkedett végzése ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálásáig felfüggesztette hivatkozással arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jelen per alapjául szolgáló választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása tárgyában hozott végzés végrehajtása felfüggesztésre került, és a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás eredményétől függ, hogy a felperesnek van-e Magyarországon végrehajtható követelése, amely feltétele a jelen perben a kereset teljesítésének.

A Kúria mint másodfokú bíróság Pf.II.24.611/ 2023/3. számú határozatával a végzést megváltoztatta és az eljárás felfüggesztését mellőzte. A Kúria a végzés indokolása [19] bekezdésében kiemelte, hogy a felperesnek jelen ügyben követelése végrehajthatóságát nem kell bizonyítania, csak annyit, hogy az érintett követelés fennáll, esedékes és lejárt.

A másodfokú eljárás folyamatban léte alatt a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.20.510/ 2023/8. számú végzésével a Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.004/2021/4. számú végzését hatályon kívül helyezte, a Kaposvári Törvényszék 1500-1.Vh.175/2019/27. számú végzését megváltoztatta és a felperes végrehajtási tanúsítvány kiállítása iránti kérelmét elutasította. Kifejtette, hogy a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának szabályai arra adnak választ, hogy ha egy külföldi fórum határozatának belföldön kell érvényt szerezni, akkor azt milyen feltételekkel lehet megtenni. Megállapította, hogy a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény (a továbbiakban Egyezmény) V. cikk 1. bekezdés c) pontjára figyelemmel a választottbírósági ítélet nem ismerhető el, mert azt olyan ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem terjedt ki.

Az alperes a másodfokú eljárásban – a másodfokú bíróság anyagi pervezetését követően – az elismerés megtagadására mint új tényre hivatkozva a kereset elutasítása indokaként arra hivatkozott, hogy az ügylet fedezetelvonó jellege nem állapítható meg, mert a felperesnek nincs az I. rendű alperessel szemben érvényesíthető igénye, következésképpen a fedezetelvonás nem merülhet fel. Hivatkozott arra is, hogy a választottbírósági ítélet végrehajtásának megtagadása folytán a választottbírósági ítélet nem bizonyítja azt a tényt, hogy a felperesnek Magyarországon az I. rendű alperessel szemben igénye lehet, mely igény fedezetének elvonására kerülhetett volna sor. A választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása megtagadásának az a következménye, hogy a felperesnek Magyarországon az I. rendű alperessel szemben követelése, igénye nincs.

A felperes az új tény ismeretében az alperes ellenkérelmére tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a kereset elbírálásának nem előkérdése a végrehajthatóság. Hivatkozott arra is, hogy a fedezetelvonás tényét a szerződés megkötésének időpontjában kell vizsgálni, ebben az időpontban pedig a felperesnek volt végrehajtható követelése Magyarországon.

A fellebbezés alapos.

Arra alaptalanul hivatkoztak az alperesek, hogy a téves anyagi jog (magyar jog) alkalmazása az ítélet hatályon kívül helyezésére vezethetne, az alkalmazandó jogról ugyanis a jogvita érdemi elbírálása során, az anyagi jogi felülbírálat részeként lehet állást foglalni. A kereset érdemi vizsgálata a felperes által megjelölt – esetlegesen téves – jog alapján nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi kérdés, téves anyagi jogszabály alkalmazása eljárási szabálysértésként az ítélet hatályon kívül helyezésére alapul nem szolgálhat. A másodfokú bíróság ezért a felperesnek az alkalmazandó jogra vonatkozó kifogásait az anyagi felülbírálat körében vizsgálta, azt azonban alaptalannak találta.

A perben a felperes érvényesített jogát a magyar jogra alapította, így csak az volt a perben vizsgálható, hogy a felperes keresete a magyar jog részét képező, megjelölt jogcímen teljesíthető-e. Az azonban – a jogállításhoz kötöttség Pp. 342. § (3) bekezdésében írt szabálya folytán – a magyar jog alkalmazhatóságának hiányában sem lett volna vizsgálható, hogy a kereset más, a felperes által meg nem jelölt külföldi jog alapján teljesíthető-e. A magyar jog alkalmazhatóságának hiánya azt eredményezné, hogy a felperest a követelés az általa megjelölt jogalapon nem illeti meg, ezért a keresetet az abban foglaltak érdemi vizsgálata nélkül, ez okból kellene elutasítani. Ez a helyzet azonban a jelen perben nem áll fenn.

A perbeli jogvita nem az alperesek közti szerződésből eredő jogvita, a felperes követelését nem az alperesek közti szerződésre, annak teljesítésére vagy megszegésére alapította, hanem éppen ellenkezőleg, e szerződés figyelmen kívül hagyását kérte a szerződés relatív hatálytalanságának megállapításával, ezért az alperesek szerződésébe foglalt jogválasztása a jelen perben nem irányadó, az alperesek egymás közti megállapodása a felperest nem köti (Róma I. 3. cikk), és nem határozható meg az alkalmazandó jog az alperesek szerződése alapján, a Róma I. 4. cikk (1) bekezdés a) pontjára, (2), illetve (3) bekezdésére hivatkozással. Az alkalmazandó jog meghatározásánál annak van jelentősége, hogy a felperes a keresetét a Ptk. 6:120. §-ára alapította, fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítását és a Ptk. 6:120. § (3) bekezdése szerint a II. rendű alperesnek mint szerző félnek a megszerzett vagyontárgyból, a S. Kft. 100% mértékű üzletrészéből a kielégítés, a megszerzett vagyontárgyra Magyarországon vezetett végrehajtás tűrésére kötelezését kérte. A magyar jog által fedezetelvonás esetére biztosított jogvédelmi eszközt kívánta igénybe venni, Magyarországon végrehajtható követelést állított, amelyre Magyarországon folytathatott volna eredményes végrehajtást, az I. rendű alperes azonban a magyarországi fedezetet elvonta. A felperes által állított jog és tényállítás, az actio pauliana legszorosabban Magyarországhoz kapcsolódik, így a Róma I. 4. cikk (4) bekezdése alapján a perben a magyar jogot kell alkalmazni, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperes magyar jogra alapított keresetét érdemben elbírálta.

A felperes keresetének jogalapjaként megjelölt Ptk. 6:120. § (1) bekezdése értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. A Ptk. 6:120. § (3) bekezdése alapján a harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést, és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. A fedezetelvonás hatálytalanságával kapcsolatos perek speciális eljárások: tipikusan a fedezetelvonás hatálytalanságának megállapítására irányulnak, de mégsem megállapítási, hanem marasztalási perek, hiszen éppen azt célozzák, hogy a felperes a fedezetelvonó szerződéssel szerző fél vagyonából kielégítést kereshessen (Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez www.ujjogtar.hu). Az idézett rendelkezésekre figyelemmel az adott szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítását a szerződésben részt nem vevő, harmadik személy az alábbi együttes feltételek megléte esetén kérheti: a szerződés megkötésének időpontjában fennállott igények kielégítésére, ha a szerződés tárgya fedezetül szolgált volna, és annak elvonása miatt az átruházóval szembeni követelésének teljesítése részben vagy egészben lehetetlenné vált. A Ptk. 6:120. § (1) bekezdése alkalmazásának további feltétele a jogszerző oldalán a jogügylet ingyenessége, vagy visszterhes jogügyletnél a jogszerző rosszhiszeműsége.

A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 3. pontja értelmében a szerződés megkötésének időpontjában fennálló követelés tekintetében a kötelezettől jogot szerző személlyel szemben történő perindításkor már az is feltétel, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyából származó követelése az igény állapotába kerüljön, azaz bírósági úton kikényszeríthető legyen. A fél a hatálytalanságból eredő jogkövetkezmények alkalmazását akkor is kérheti, ha igényét a kötelezettel szemben bírósági úton még nem érvényesítette. A 7. pont szerint a fedezetelvonás megállapítása iránti perben a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerzővel szemben előterjesztett kereset marasztalási kereset, aminek eredményessége esetén a szerző felet a jogosult igényének, a megszerzett vagyontárgyból kielégítésének tűrésére kötelezi a bíróság. A szerző fél marasztalásának előfeltétele a jogosult kötelezettel szembeni igénye fennálltának és összegszerűségének bizonyítottsága. Az ítéletben a felperesi igényt összegszerűségében meg kell jelölni. A szükségképpen perben álló kötelezettel szemben a jogosult főszabályként relatív hatálytalanság megállapítása iránti keresetet terjeszt elő. A követelés teljesítése iránti keresetet a jogosultnak akkor kell előterjesztenie, ha még nem született a kötelezettet marasztaló jogerős ítélet, vagy más végrehajtható okirat, és a perben a kötelezett a jogosult követelését vitatja.

A Ptk. 6:120. § (3) bekezdésére alapított marasztalási kereset fentiekre tekintettel akkor lehet alapos, ha a követelés tárgyában marasztaló jogerős ítélet, más végrehajtható okirat született, vagy – jogerős marasztalás hiányában a PK vélemény 7. pontja értelmében – ha az alperes a követelést nem vitatja, a Kúria Pf.II.24.611/2023/3. számú végzés [19] pontjában adott iránymutatásra figyelemmel pedig akkor, ha a felperes bizonyítja, hogy az alperessel szemben bírói úton érvényesíthető, fennálló, esedékes, lejárt követelése van.

Felperes keresetét arra alapította, hogy az I. rendű alperessel szemben a Moszkvai Eseti Választottbíróság ítélete alapján bírói úton érvényesíthető, lejárt követelése van, mely követelés végrehajtását az alperesek közti fedezetelvonó szerződés meghiúsította a követelés fedezetének elvonásával, a szerződés megkötésének hiányában az elvont vagyontárgy a felperes követelésének fedezetéül szolgált volna. Arra hivatkozott, hogy a követelés fennálltát, összegszerűségét a Moszkvai Eseti Választottbíróság ítélete támasztja alá.

A magyar bíróság a felperes végrehajtási tanúsítvány iránti kérelmét elutasította. Az Egyezmény II. cikke szerint a választottbírósági határozatokat valamennyi Szerződő Állam kötelezőnek ismeri el és – a következő cikkekben szabályozott feltételekkel – ama terület eljárási szabályai szerint hajtja végre, amelyen a választottbírósági határozat elismerését és végrehajtását kérik. Az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint a választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása annak a félnek kérelmére, akivel szemben azt érvényesíteni kívánják, csak abban az esetben tagadható meg, ha ez a fél annál az illetékes hatóságnál, amelynél az elismerést és a végrehajtást kérik, bizonyítja, hogy a választottbírósági határozatot olyan vitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre rendelkezései nem terjednek ki, vagy a határozat a választottbírósági kikötés keretén kívül eső ügyre vonatkozó döntést tartalmaz.

A perbeli esetben a külföldi választottbíróság határozatának elismerését és végrehajtását az arra illetékes bíróság megtagadta, ez pedig az Egyezmény idézett rendelkezésire figyelemmel azt jelenti, hogy a magyar állam mint az egyezmény szerinti szerződő fél a külföldi választottbíróság határozatát nem ismeri el. A magyar állam által el nem ismert ítéletre Magyarországon, magyar bíróság előtt jogot alapítani nem lehet, a Moszkvai Eseti Választottbíróság ítélete ezért nem minősül a PK vélemény 7. pontja szerinti, jogerős marasztaló határozatnak, és nem bizonyítja azt sem, hogy a felperesnek az alperessel szemben bírói úton érvényesíthető, esedékes és lejárt követelése áll fenn. Az alperes a követelést nem ismerte el, a felperes a követelés megfizetése iránt marasztalási keresetet nem terjesztett elő, mindezen feltételek hiányában pedig a PK vélemény 7. pontja értelmében nem kérheti, hogy az alperes a keresetben megjelölt összeg végrehajtását saját vagyonából tűrje.

A bírói úton érvényesíthetőség mint kritérium a PK vélemény fogalomrendszerében is azt jelenti, hogy a követelés érvényesítése bíróság előtt lehetséges (de bizonyos esetekben, így, ha a kötelezett a követelést elismeri, nem szükséges), és a bíróság előtti eredményes igényérvényesítés, marasztalás esetén lehetséges az ítélet végrehajtása is, mely végrehajtás során az átruházott vagyontárgy fedezetet jelentene. A fedezetelvonás lényege éppen az, hogy a követelés végrehajtása hiúsul meg a vagyontárgy átruházásával. A külföldi választottbírósági ítélet elismerése és végrehajthatósága hiányában a felperes az I. rendű alperessel szemben az I. rendű alperes vagyonára végrehajtást nem vezethet, hatálytalansági kereset érdemi vizsgálata, és az ennek megfelelő döntés arra vezetne, hogy bár a felperes az I. rendű alperessel szembeni követelését Magyarországon nem hajthatja végre, a II. rendű alperes vagyonára azonban a magyar állam által el nem ismert választottbírósági ítéletre alapozva végrehajtást vezethetne. E jogértelmezés ellentétes volna az Alaptörvény 28. cikke által mércéül állított józan ész követelményével. Mivel a felperes elismerés hiányában a követelését az I. rendű alperestől Magyarországon nem hajthatja be, a követelés végrehajtásának tűrését mástól, így a II. rendű alperestől sem követelheti.

Önmagában a szerződés hatálytalanságának megállapítása – marasztalás, végrehajtás tűrésére kötelezés nélkül – a Ptk. 6: 120. § (3) bekezdéséből következően nem kérhető, ezért a felperes fedezetelvonásra alapított keresetét – a Ptk. 6:120. §-ában foglalt további törvényi tényállási elemek vizsgálata nélkül – el kellett utasítani.

Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.