PÜ BH 2024/112

[1] Az alperes megbízóként a felperessel 2016. augusztus 1-jén határozatlan idejű ügyvédi megbízási szerződést kötött jogi ügyeinek intézésére (jogi tanácsadás, okiratok szerkesztése, munkamegbeszéléseken jogi szakértőként való részvétel, peres, nemperes és egyéb hatósági eljárásokban az alperes teljes körű képviselete).

[2] A megbízási szerződés 4. pontja szerint az alperes a munkadíjelőlegeket, munkadíjakat, költségátalányt és készkiadásokat bármelyik tulajdonában vagy résztulajdonában álló ingatlan értékesítését követő 15 napon belül, egyösszegben fizeti meg a felperesnek; az alperes teljesítéséig a felperes saját költségén látja el a felperes jogi ügyvitelét. A felek rögzítették a megbízási díjat, ami a peres eljárásokban az ügyenkénti munkadíjelőlegből, tárgyalásonkénti munkadíjból, nemperes és egyéb hatósági ügyekben az ügyenkénti munkadíjból, egyéb ügyintézés esetén az ügyenkénti munkadíjból tevődik össze, rögzítették egyebekben ezen tételek óradíja összegét, a felperest megillető költségátalány mértékét, valamint a felperes utazásával, parkolásával kapcsolatos költségek, felmerülő díjak, illetékek, adó, járulék alperes általi viselését. A szerződés 5. pontja az alperes teljesítését megelőző felmondás esetén a felperest megillető megbízási díjról rendelkezett a lezárt ügyekben, valamint a folyamatban lévő peres ügyek és folyamatban lévő nemperes és hatósági ügyek, az alperes érdekében kifejtett egyéb ügyintézések tekintetében.

[3] A felperes az alperes képviseletében 8 befejeződött peres eljárásban, 9 befejeződött nemperes és hatósági eljárásban és 6 egyéb ügyben járt el, 2 okiratot szerkesztett az alperes részére, és az alperes helyett megfizetett 30 000 forint peres eljárási illetéket, 137 400 forint fellebbezési illetéket, valamint 230 787 forint végrehajtási költséget.

[4] Az alperes a résztulajdonában álló budapesti II. kerületi lakás tulajdonjogát 2019. január 7-én adásvétel jogcímen harmadik személyre ruházta át, a vételárat 2019. tavaszán megkapta.

[5] 2019. június 18-án az alperes a megbízási szerződést felmondta. A felperes az alperes által 2019. július 18-án átvett levelében felszólította az alperest 5 990 000 forint tartozás 8 napon belüli rendezésére, az alperes felé számlát nem állított ki.

[6] A felperes – fizetési meghagyást követő perben – módosított keresetében az alperest 7 000 000 forint és annak 2019. július 27-től a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:130. § (1) bekezdése, 6:48. § (1) bekezdése alapján. Követelése a megbízási szerződésen alapult.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezésében – egyebek mellett – vitatta a követelés esedékessé válását, mivel teljesítésigazolás, számla nem került kiállításra; hivatkozott arra, hogy a megbízási szerződés 4. pontjában a teljesítési határidőt nem egyértelműen határozták meg, ezért az számla nélkül nem keletkeztet fizetési kötelezettséget.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6 968 187 forintot, továbbá ezen összeg után 2019. július 27-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[9] Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban. Ütv.) 28. §-a, a Ptk. 6:272. §-a, a 6:35. § (1)–(2) bekezdései és a 6:130. § (1) bekezdése felhívásával megállapította, hogy a felek között ügyvédi megbízási szerződés jött létre, amelynek 4. pontjában a teljesítési határidőt a felek egyértelműen meghatározták, ezért azt az alperesnek a fizetést megelőzően számla kiállítása vagy fizetésre felszólítás nélkül is teljesítenie kellett volna.

[10] Rámutatott, hogy mivel az alperes a saját előadása szerint az ingatlana eladása utáni vételárat 2019 tavaszán megkapta, a megbízási szerződés alapján a felperest megillető összeget legkésőbb 2019. június 15-én köteles lett volna megfizetni. Az alperes ezirányú érvelésére kifejtette továbbá, hogy a számla kiállításának elmaradása a felek jogviszonyán kívüli egyéb jogkövetkezményekkel járhat, de nem mentesíti az alperest a szerződés szerinti fizetési kötelezettsége alól, nem jelent felperesi jogosulti késedelmet, nem hosszabbítja meg az alperes teljesítésére nyitva álló határidőt.

[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben, a késedelmi kamatfizetés kezdőidőpontjára nézve megváltoztatta, és az alperest 5 990 000 forint után 2019. július 27-től, 310 000 forint után 2020. július 28-tól, 668 187 forint után 2021. január 5-től kötelezte az elsőfokú ítéletben meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére.

[12] A másodfokú bíróság a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőidőpontja kapcsán megállapította, hogy a felek jövőbeli bizonytalan eseménytől, az alperes ingatlana(i) értékesítése, eladása időpontjától tették függővé a teljesítési határidőt, amely előfordulhat, hogy soha nem is következik be, a teljesítési határidő ezért nem tekinthető egyértelműen meghatározottnak Mindezek alapján a Ptk. 6:130. §-a jelöli meg a megbízási díj mint pénztartozás teljesítési idejét, rögzítve azt, hogy a jogszabályi rendelkezés vagylagos feltétele szerint vagy fizetési felszólításnak vagy számlának kell megelőznie az alperes fizetési kötelezettségét, annak azonban nincs jelentősége, hogy a felperes egyébként számla kiállítására kötelezett, hiszen a Ptk. nem tartalmaz erre vonatkozóan megkülönböztetést. Ebből következően a felperes akár számla kiállításával, akár fizetési felszólítással eleget tehetett az alperesi teljesítés időpontja beálltához szükséges feltételnek. Más jogág(ak)ra tartozó kérdés az, hogy milyen következményei lehetnek a felperesre nézve a számlakiállítási kötelezettség teljesítése elmulasztásának, de ez a teljesítési határidőt nem érinti; a felperes a fizetési felszólítás megküldésével (az alperes általi kézhezvételével) a követelését esedékessé tudta tenni.

[13] Az alperes a felperes 5 990 000 forintra vonatkozó fizetési felszólítását 2019. július 18-án átvette, az abban szereplő 8 napos fizetési határidőt a perben kifejezetten többször elismerte, így ebben a körben a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítéletben meghatározott, 2019. július 27-i időponttól kezdődő késedelmi kamat fizetési kötelezéssel, tekintve, hogy nem terjedhetett túl az ellenkérelmen [a polgári perrendtartásról szóló 2017. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a fizetési felszólításban szereplő összegen felüli 310 000 forint a felperes fizetési meghagyásban előterjesztett igénye volt, így ezen összeg után a fizetési felszólításnak is minősülő fizetési meghagyás kézhezvételétől (2020. június 25.) számított 31. naptól, a további 668 187 forint után pedig a keresetváltoztatás 2020. december 2-i átvételét követő 31. naptól kötelezte az alperest késedelmi kamat megfizetésére a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel Ptk. 8:3. § (3) bekezdésére is.

[14] A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen – tartalma alapján – az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[15] Megsértett jogszabályhelyként Ptk. 1:4. § (2) bekezdését, 6:63. § (4) bekezdését, 6:88. § (1) bekezdését, 6:95. §-át, 6:107. § (2) bekezdését, 6:114. § (1) bekezdését, 6:130. §-át, 6:150. §-át és 6:156. §-át, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 159. § (1) bekezdését, 163. §-át és 169. §-át, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 166. § (1) és (3) bekezdését és 168. § (1)–(3) bekezdését, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: Katatv.) 5. § (l) bekezdés h) pontját, a 12. § (2) bekezdését jelölte meg. Állította továbbá, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kúra Pfv.20.052/2022/9. számú és Pfv.20.138/2022/6. számú határozataitól.

[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy a felperes egyéni ügyvédként az Áfatv. és a Számv. tv. hatálya alá tartozott a perben releváns időszakban, saját nyilatkozata szerint alanyi adómentes KATA adózású ügyvéd (volt). Mindezek alapján a felperes az ügyvédi megbízása teljesítéséről köteles lett volna a Katatv., az Áfatv. és a Számv. tv. hivatkozott rendelkezései alapján szigorú számadási kötelezettség hatálya alá tartozó számlát kiállítani. Ennek elmulasztásával közbenső szerződésszegés, illetve jogosulti késedelem állt be, így a felperes igénye nem követelhető, a jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapításai a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket sértik.

[17] A Ptk. 6:130. § (1) bekezdése megsértése körében előadta, hogy ezen jogszabályi rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor a felek között nincs egyértelműen meghatározva a teljesítés határideje, emiatt e jogszabályi előírás szükségszerűen a számla vagy a fizetési felszólítás megküldéséhez köti a fizetési kötelezettség beálltát. A fizetési felszólítás és a számla közötti jogszabályi különbségtétel oka nem az, hogy a jogosult választhat a két okirat kiállításának lehetősége és megküldése között. A fizetési felszólítás azon személyek közötti jogviszonyban értelmezhető, akiknek nincs számlakiállítási kötelezettségük. A számlakiállításra köteles jogosult részéről nem elegendő fizetési felszólítás a követelés esedékessé tételéhez, illetve a számlakiállítás elmulasztása esetén a jogosult a követelését annak időelőttisége: illetve közbenső szerződésszegés miatt nem érvényesítheti. A két okirat közötti vagylagosság tehát nem opcionális, hanem az irányadó jogszabályok közötti mozgástér által behatárolt. E körben utalt a Ptk. Nagykommentárban kifejtettekre is.

[18] Álláspontja szerint a számla kiállítására vonatkozó kötelezettséget nem a magánjogi keretrendszer szabályozza, ez azonban nem értelmezhető oly módon, hogy a Ptk. a jogrendszerben kötelezően alkalmazandó szabályok kijátszásának teret engedne, és lehetővé tenné a számlakiállításra köteles adóalanyok számára a követelésük bírósági úton történő érvényesítését számlakiállítási kötelezettség és így az adójogi és a számviteli szabályoknak való megfelelés nélkül.

[19] A Ptk. 6:63. § (4) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy a számlakiállításra vonatkozó, Áfatv., Katatv. és Számv. tv. szerinti adójogi és pénzügyi szabályok a szerződés tartalmává válnak akkor is, ha a felek a megbízási szerződésben nem rögzítették a számlakiállítási kötelezettséget, a polgári jog sem eredményezhet önmagában mentesülést e kötelezettség teljesítése alól, és ebből eredően – számla hiányában – a felperes a fizetést nem követelhetné. A Ptk. 6:95. §-a, 6:114. § (1) bekezdése, 6:88. § (1) bekezdése felhívásával hangsúlyozta, hogy a Ptk. a semmisségi ok tekintetében valamennyi alkalmazandó és hatályos jogszabályra utal, így a Katatv.-re és Áfatv.-re is. Hangsúlyozta, hogy a számla kiállításának elmulasztásával a felperes mentesül az adózás alól, a bevétel a helyi iparűzési adó alapjaként sem mutatkozik, ami szintén adózás alóli mentesülést eredményez, másrészt mentesül az alanyi adómentesség megszűnése alól, amelynek következtében a teljesítés ellenére nem kerül ÁFA körbe. Mindez sérti a Ptk. 1:4. § (2) bekezdését. A felperes a jogerős ítélet alapján jogtalan előnyhöz jut. A jogerős ítélet a nyilvánvalóan jogszabályba ütköző magatartást és eljárást tekinti jogszerűnek, illetve polgári jogi szempontból megfelelőnek, így a hivatkozott adójogi és számviteli szabályokkal ellentétes, sérti a közjogi szabályok mellett alapvető polgári jogi szabályokat, így a Ptk. 6:150. §-át is. E körben utalt a BH 1986.513., BH 2002.318., BH 2016.312.II. számú eseti döntésekben megjelenő ítélkezési gyakorlatra és a Kúria GK 66. számú állásfoglalása indokolására.

[20] Kifejtette, hogy a GK 66. számú állásfoglalás I. pontja tévesen rögzíti, hogy a számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítéskor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja. Álláspontja szerint meg kell különböztetni egymástól a követelés esedékessé válását, valamint a fizetési kötelezettség beálltát. Egy követelés esedékessége akkor kezdődik, amikor a felek ezt meghatározzák (vagy egyértelmű meghatározás hiányában a Ptk. fent hivatkozott vonatkozó rendelkezései szerint), ez azonban független attól, hogy a jogosult mikortól követelheti a kötelezetti teljesítést, azaz a fizetést. E szempontból van jelentősége a számla kiállításának, amelynek elmaradása jogosulti késedelmet eredményez. A kötelezetti teljesítést (a megbízási díj kifizetését) mindezek alapján egy felperesi magatartásnak kell(ett volna) megelőznie, amely a számla kiállítása. A számla kiállításának időpontjáig e mulasztás a teljesítés akadályát képezi, közbenső szerződésszegés és jogosulti késedelem esete áll fenn, amely a kötelezett egyidejű késedelmét is kizárja. A pénztartozás és az ahhoz kötődő kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja nem választható el egymástól.

[21] Az alperes a Kúria Pfv.20.052/2022/9. számú döntésétől jogkérdésben való eltérés körében kifejtette, hogy a Kúria a vállalkozói díj megfizetésének feltételéül támasztotta a Közbeszerzési törvény dokumentálási és bizonylatolási rendelkezéseit, amely párhuzamba állítható az Áfatv. szerinti számlakiállítási kötelezettséggel mint szintén a Ptk.-n kívüli jogszabályban előírt, azonban az érintett jogviszonyra irányadó kötelezettség.

[22] A Kúria Pfv.20.138/2022/6. számú ítélete vonatkozásában előadta, hogy annak tárgya települési önkormányzatok által közösen fenntartott konyha költségeinek egymás közti megosztása, elszámolása volt. Az alperes települési önkormányzat inkasszó útján érvényesítette a felperesi önkormányzatokkal szembeni követelését a megállapodás alapján, amelynek visszafizetése érdekében a felperesek terjesztettek elő keresetet az alperessel szemben. A Kúria ebben az ügyben nem döntött érdemben a számlakiállítási kötelezettség tárgyában, mivel ezt megelőző kötelezettségszegés (mulasztás) miatt már megállapította a felperesek követelésének jogszerűségét, alátámasztva az alperes jogosulti késedelmét, illetve közbenső szerződésszegését. Mindazonáltal, mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria hatályában fenntartotta, ezzel pedig nem érintette a másodfokú ítélet azon megállapításait, amelyek szerint az alperes a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a felek közötti megállapodás megsértésével élt az azonnali beszedési megbízással.

[23] Az alperes kérte a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében kifejtett jogi érvelést is a felülvizsgálati kérelmet alátámasztó jogi érvelésként figyelembe venni.

[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében – utalva annak helyes indokaira – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság lényegi részében azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben, így a felülvizsgálat a Pp 408. § (2) bekezdése alapján kizárt.

[25] A felperes felülvizsgálati kérelem visszautasítására irányuló felülvizsgálati ellenkérelmére tekintettel a Kúria rögzíti, hogy az alperes előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. A másodfokú bíróság azonban a felek közötti szerződésnek a teljesítési határidőre vonatkozó rendelkezése, így a keresetben érvényesített követelés esedékessége tekintetében az elsőfokú bíróságtól eltérő megállapításokat tett, e körben az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, tehát döntése és annak indokai is eltérőek. A felülvizsgálat erre tekintettel nem volt kizárt a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján, az engedélyezés iránti kérelem előterjesztése szükségtelen volt, azt a Kúria nem vizsgálta.

[26] A felülvizsgálati kérelmet tehát érdemben kellett elbírálni. A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 413. § (1) bekezdése és – az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is alkalmazandó – a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja és annak indokolása szerint, a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen konjunktív feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, azaz a jogszabálysértésre való hivatkozása indokát ismerteti. A Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát [Pp. 423. § (1) bekezdés], azaz a megjelölt jogszabálysértésekhez és annak indokaihoz is kötve van.

[27] A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem önálló kérelmek. Ebből fakadóan az eltérő célt szolgáló és önállóan szabályozott felülvizsgálati kérelem tartalmaként, annak tartalmi hiányainak pótlásaként, nem vehető figyelembe más, így a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemként benyújtott beadványban kifejtett jogi érvelés, jogszabályi hivatkozás sem.

[28] A Kúria a jogerős ítéletet ezért kizárólag a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt okokból vizsgálhatta felül és az abban előadottak alapján azt nem találta az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértőnek. Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt a másodfokú bíróság helyesen rögzítette és abból érdemben helyes döntésre jutott, a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

[29] Az eljárt bíróságok által megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már az alperes által sem vitatott tényállás szerint a felek között megbízási szerződés jött létre, a felperes a tényállás szerinti tartalmú ügyvédi szolgáltatást nyújtott az alperesnek, amelynek ellenértékeként a felperest az alperestől a jogerős ítélet szerinti összegű megbízási díj illeti meg.

[30] A felek és az eljárt bíróságok álláspontja azonban eltért abban, hogy a megbízási díj mikor vált esedékessé. A másodfokú bíróság – szemben az elsőfokú bírósággal – a szerződés 4. pontját értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a felek a megbízási díj megfizetése esedékességének időpontjában nem állapodtak meg, mert azt egy olyan eseménytől (valamely alperesi ingatlan értékesítése) tették függővé, amely lehet, hogy soha nem következik be. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján határozta meg az alperesi szolgáltatás teljesítésének a határidejét. A Ptk. 130. § (1) bekezdésének az alkalmazása körében a másodfokú bíróság annak a ténynek, hogy a felperes a vonatkozó adójogszabályok alapján fennálló kötelezettsége ellenére a teljesítéséről számlát nem állított ki, nem tulajdonított jelentőséget. Arra a következtetésre jutott, hogy a fizetési felszólítás, illetve az azzal egyenértékű bírósági igényérvényesítés is alkalmas a követelés lejárttá tételére, figyelemmel a Ptk. 6:130. § (1) bekezdésének vagylagos feltételeire. Az ekként meghatározott teljesítési határidő elmulasztását kötelezetti késedelemnek tekintette, így a megállapított megbízási díj mellett a fizetési felszólítás, illetve a fizetési meghagyás, keresetmódosítás kézbesítésétől számított 31. naptól a megbízási díj után késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte az alperest.

[31] Az alperes ezeket a megállapításokat vitatta. Felülvizsgálati érvelése lényegében azon alapult, hogy álláspontja szerint a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján a számlakiállításra kötelezett csak számla kiállítása esetén jogosult a pénzkövetelésre, így annak elmulasztása kizárja a követelés bírói úton való érvényesíthetőségét. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának tehát abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kereset elutasításához vezethet-e önmagában az, ha a számlakiállításra köteles szerződő fél nem állít ki számlát.

[32] A Ptk. 6:58. §-a alapján a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A felek a szerződés tartalmát a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése értelmében szabadon állapíthatják meg, így szabadon határozhatják meg az őket terhelő szolgáltatásokat és azok teljesítésének a határidejét is. Főszabály az egyidejű teljesítés [Ptk. 6:128. §], de a felek úgy is megállapodhatnak, hogy – amint az a perbeli szerződésben is történt – az egyik fél köteles elől járni a teljesítéssel. Ha a felek a szerződésükben a teljesítési határidőt pontosan meghatározták, akkor az ellenszolgáltatás csak a határidő lejártakor válik esedékessé.

[33] A Ptk. 6:130. §-a arra az esetre tartalmaz rendelkezéseket – lényegében egyezően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 292/A. §-ában foglaltakkal –, amikor a szerződés alapján az egyik felet pénzfizetési kötelezettség terheli, de annak teljesítési határidejét a felek a szerződésben nem rögzítették. A Ptk. 6:130. § (1) bekezdése sem írja felül azonban a kötelmi jog alapvetéseit, így a Ptk. már idézett 6:58. §-ában foglaltakat és a visszterhesség vélelmét sem, amelyet a Ptk. 6:61. §-a rögzít akként, hogy a szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik – ellenszolgáltatás jár. Erre utal a Ptk. 6:130. § (1) bekezdésének szövege is, a „pénztartozás” szó használata ugyanis azt jelenti, hogy e rendelkezés alkalmazására pénzbeli ellenszolgáltatást tartalmazó visszterhes szerződés esetén akkor kerülhet sor, amikor a pénztartozás jogosultja a saját szerződéses szolgáltatását már teljesítette, így a Ptk. 6:58. §-a és 6:61. §-a alapján jogosulttá vált az azért járó pénzbeli ellenszolgáltatás követelésre. A teljesítési határidő hiánya folytán azonban mindaddig, amíg azt nem teszi lejárttá, azaz nem adja a kötelezett tudtára, hogy arra igényt tart, a pénztartozás nem teljesítéséhez nem fűződnek a teljesítés elmulasztásnak a jogkövetkezményei (Ptk. 6:48. §) Mivel a kötelezett a pénztartozás jogosulti követeléséről mind a fizetési felszólítás, mind a számla megküldéséből tudomást szerezhet, bármelyik kézbesítése alkalmas a Ptk. 6:130. § (1) bekezdése alapján a teljesítési határidő pontos meghatározására. A jogszabályi rendelkezésben található distinkciónak tehát nem tulajdonítható az alperesi értelmezés szerinti, a követelés érvényesítését kizáró tartalom abban az esetben sem, ha a számlakibocsátásra kötelezett fél csak fizetési felszólítást küld a kötelezettnek.

[34] Ilyen értelmezésre a Ptk. 6:150. § [közbenső szerződésszegés] rendelkezéseiből sem lehet jutni. A közbenső szerződésszegést olyan magatartás vagy mulasztás valósíthat meg, amely akadályozza a másik fél szerződésből származó valamely kötelezettségeinek a teljesítését. A közbenső szerződésszegés tehát általában nem a másik fél teljes, hanem csak a közbenső szerződésszegéssel érintett, azzal okozati összefüggésben álló kötelezettségének a megszegését zárja ki. Tekintettel arra, hogy a jogosult nem a számlázással, hanem a saját szolgáltatásának a teljesítésével tesz eleget szerződéses kötelezettségének, a számlaadás a perbeli esetben sem volt szerződéses kötelezettsége a felperesnek, így – a már kifejtettek szerint – a számla kiállítása nélkül is megnyílik igénye az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére. Az alperesi értelmezését cáfolja a Ptk. 6:121. §-a is, amely nem sorolja fel a naturalis obligatiók között a számla hiányában követelt pénztartozást. Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben felhívott egyéb anyagi jogszabályok sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely az ilyen módon követelt pénztartozások bírósági eljárásban való érvényesítését kizárnák.

[35] A Kúria – mint ahogy arra már a Pfv.20.218/2019/9. számú ítéletében is rámutatott – a Ptk. 6:150. §-a vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság GK 66. számú kollégiumi állásfoglalása indokolása a Ptk. normaszövegének értelmezésében, a jogi érvelés alátámasztásában továbbra is felhasználható, ugyanis – ahogy azt a Kúria Polgári Kollégiuma az 1/2014. Polgári jogegységi határozat indokolásának 5. pontjában kimondta – az a Ptk.-ba beépítésre került. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a kollégiumi állásfoglalás és az azon alapuló bírói gyakorlat továbbra is irányadó.

[36] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy más jogág(ak)ra tartozó kérdés, hogy milyen következményei lehetnek a felperesre nézve a számlakiállítási kötelezettség teljesítése elmulasztásának. Az Áfatv. és Katatv. rendelkezései ugyanis nem szerződésből eredő jogra vagy kötelezettségre, hanem az adott jogszabály által adóalanynak minősülő személyre vonatkoznak, tehát az Áfatv és Katatv. hivatkozott rendelkezéseinek a megsértése adójogi szankciót vonhat maga után. Az alperes egyéb hivatkozásai kapcsán a Kúria utal a Pfv.21.254/2013/7. számú részítéletében már kifejtett, de jelen ügyben is irányadó jogértelmezésére, amely szerint, ha a más jogági szabály olyan tilalmat tartalmaz, amelynek sérelme csak az adott jogág relációjában, a jogág funkciójához képest jogellenes és ezért az csak a külön jogág által szankcionált, úgy a polgári jog szempontjából ezeknek a jogszabályoknak a sérelme irreleváns, a polgári jogág feladatát, funkcióját nem érinti. A szerződés ilyenkor polgári jogi szempontból a jogszabálysértés ellenére sem érvénytelen. Mindezek alapján a jogerős marasztaló ítélet nem sérthette a Ptk. 6:130. §-a, 6:150. §-a mellett a Ptk. egyéb, valamint az Áfatv., Katatv. és Számv. tv. felhívott rendelkezéseit sem.

[37] Tévesen állította az alperes azt is, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.20.052/2022/9. és Pfv.20.138/2022/6. számú határozatától.

[38] E körben elsődlegesen azt kell hangsúlyozni, hogy a Pp. 406. § (1) bekezdése és 413. § (1) bekezdés c) pontja szerint a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás esetén a Kúria közzétett határozatának és annak azon részének a megjelölése, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér. Figyelemmel azonban arra, hogy a megjelölt határozatok csak abban az esetben vethetők össze a támadott jogerős ítélettel, ha az azokban felmerülő jogkérdés azonos és az azok megítélése alapjául szolgáló releváns tényállás is csak lényegtelen, mellékes elemekben különbözik, a félnek a felülvizsgálati kérelmében be kell mutatnia az ügyazonosságot, azaz a releváns tények lényegi hasonlóságát és az alkalmazott jogi szabályozás egyezőségét.

[39] A Pfv.20.052/2022/9. számú határozat eltérő tényállás mellett született, a felek közötti jogviszony ugyanis a Közbeszerzési törvény hatálya alá tartozott és a felek a szerződésükben rendelkeztek a számlázás módjáról, azt a szerződésük részévé tették. Erre tekintettel a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős ítéletekben alkalmazott, így Kúria által a felülvizsgálati eljárásban vizsgált és értelmezett jogszabályok köre teljesen eltért. A Pfv.20.138/2022/6. számú határozat is eltérő tényállást tartalmaz. A megállapított tényállás alapján ugyanis a kötelezetti késedelmet kizáró jogosulti késedelem tekintetében nem volt jelentősége annak, hogy kellett-e kiállítani számlát vagy sem (Kúria Pfv.20.138/2022/6. számú ítélet [44] bekezdés). A határozatok tehát nem feleltek meg az összevethetőség fent írt követelményeinek.

[40] A Kúria a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályi rendelkezéseknek.