BK ÍH 2024/123.

Aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősül, ha az elkövető a már véghez vitt más büntetendő cselekmény leplezése vagy a felelősségre vonás elkerülése érdekében követi el az ölési cselekményt [Btk. 160. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pont; 3/2013. Büntető jogegységi határozat II.3. pont].

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés], ezért 9 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A törvényszék által megállapított és az ítélőtábla részéről helyesbített tényállás lényege szerint a vádlott 2022 januárjában egy munkásszállón lakott. A vádlott 2022. január 16. napján 20 óra 30 perckor a fenti munkásszállásról sétálni indult egy közeli lakótelepre. Sétája közben az F. utca 82. szám elé érve a társasház földszinti lakásának erkélyén meglátott egy horgászzsákot. Az erkélyhez lépett, a horgászzsákot kinyitotta és abból magához vett egy 2398 forint értékű halkiemelő hálót. (A vádlottat e cselekménye miatt a kerületi bíróság 2023. március 28. napján jogerős szabálysértési határozatában figyelmeztetésben részesítette.)

A közeli lakóépület első emeleti lakásának erkélyén tartózkodó sértett észlelte a vádlott gyanús viselkedését, amelyet feleségének is jelzett. A sértett ezt követően a vádlott feltartóztatása érdekében nyomban lement az utcára, miközben a felesége az erkélyről leszólt, hogy hívta a rendőrséget. Mire a sértett leért az utcára, a vádlott már elhagyta a helyszínt, és a sértett kérése ellenére sem maradt ott. Ezért a sértett a vádlottat – azért, hogy őt az elkövetett cselekmény miatt felelősségre vonás céljából visszatartsa – követni kezdte és folyamatosan megállásra szólította fel, aminek a vádlott nem tett eleget. A vádlott ekkor megállt és a táskájából elővett egy 8 cm pengevastagságú, 2,8 cm pengeszélességű kést, szembefordult a sértettel és felszólította őt, hogy hagyja békén, különben megszúrja. A vádlott ezt követően a késsel 21 óra 15 perc körüli időpontban egy alkalommal, legalább közepes erővel, mellkasának bal felén szívtájékon szúrta a sértettet, majd távozott a helyszínről. A 40 éves sértett megpróbált lakóhelyére visszamenni, azonban pár lépést követően az elszenvedett sérülés miatt hanyatt esett. A sértett a szív bal kamrájának falán a kamra üregét megnyitó, a kamrák közti sövény részleges folytonosságmegszakadását okozó szúrt sérülést szenvedett el, aznap 23 óra 30 perckor az őt ellátó kórház műtőjében elhunyt.

Az ítélet ellen az ügyész a szabadságvesztés-büntetés tartamának súlyosításáért, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezést felmentésre, illetőleg enyhítésre irányulóan sem tartotta alaposnak.

Utalt arra, hogy az ítélet felülbírálata során a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése irányadó.

A fellebbezéseket a Be. 598. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálhatónak tartotta, bejelentette, hogy az esetleges nyilvános ülésen nem kíván részt venni.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének a bizonyítási indítványokat figyelembe véve eleget tett.

Tekintettel arra, hogy a kés használatának a mechanizmusa, illetőleg a jogos védelmi helyzet esetleges fennállta volt vitatott, ezért a hangsúlyt ennek vizsgálatára helyezte.

A történeti tényállást a törvényszék vádnál részletesebben, megalapozottan állapította meg.

Az ítélet a terhelt személyi körülményeit illetően szorul kiegészítésre. Bár az elsőfokú bíróság a vádlottról készült elmeorvos-szakértői véleményt tárgyalás anyagává tette, mégsem rögzítette, hogy a vádlott nem szenved és a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, mely kizárta vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ezen túlmenően a kerületi bíróság határozatának jogerejét tartotta pontosítandónak.

Az ügyész úgy értékelte, hogy a törvényszék indoklási kötelezettségének eleget tett, részletesen számot adott a bizonyítékok értékeléséről. Helyesen jutott azon következtetésre, hogy a vádlott nem jogos védelmi helyzetben cselekedett.

A tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményét törvényesen minősítette, azt jogilag megfelelően indokolta.

Az ügyészi álláspont szerint a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket többnyire helyesen sorolta fel a törvényszék, azonban az enyhítő tényezőknek nagyobb nyomatékot tulajdonított, ezen túl nem vont minden súlyosító körülményt értékelési körébe. Az éjjeli, garázda módon történő elkövetés, hogy a vádlott tettével egy másik, csekélyebb súlyú bűncselekményt kívánt leplezni, mely cselekvőség a köznyugalmat megzavarta, nem nyert kellő értékelést. Bár a terhelt megbánását, bocsánatkérést kifejezte, azonban tette következtében a sértett gyermekei apa nélkül maradtak, a család élete elnehezült. Az utóbbi időben az erőszakos, élet elleni bűncselekmények egyre gyakoribbak, így a generális prevenció szempontjaira is tekintettel kell lenni a büntetés kiszabása során, mindezért a szabadságvesztés-büntetés tartamának növelése indokolt.

Az ítélet járulékos rendelkezéseit alapvetően törvényesnek tartotta. Ugyanakkor lehetőséget látott arra, hogy a jelentős összegű bűnügyi költségből a vádlottat kisebb összegű költség megtérítésére kötelezze a másodfokú bíróság.

Az iratokból kitűnik, hogy a terheltet elsősorban a kamerafelvételek elemzése alapján az elkövetést követően nem sokkal elfogták, s 2022. január 18-án 14 óra 42 perckor ténybeli beismerő nyilatkozatot tett. Tény, hogy már 2022. január 18-án sor került szakértő kirendelésére, valamint január 19-én kiegészítő szakvélemény érdekében is történt szakértőkirendelés, azonban nem feltétlenül volt indokolt minden tárgy vizsgálata, melyet a szakértőnek elküldtek. A védő perbeszédében kérte, hogy mentesítsék a vádlottat a bűnügyi költség megfizetése alól. A teljes mentesítésre indok nincsen, hiszen több szakértő is eljárt az ügyben, akik véleménye szükséges volt a tényállás megállapításához, azonban a genetikai szakvéleménnyel összefüggésben a Be. 574. § (3) bekezdését figyelembe véve indokoltnak tartotta a vádlott által viselendő bűnügyi költség kisebb mérséklését.

Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének fent írtak szerinti megváltoztatását, egyebekben annak helyes indokoknál fogva történő helybenhagyását.

A vádlott védője az írásbeli fellebbezés indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlanságára hivatkozott. Álláspontja szerint a törvényszék által megállapított tényállás részben felderítetlen, részben helytelen ténybeli következtetést tartalmaz.

Téves következtetést vont le a törvényszék a vonatkozásban, hogy a vádlott szenvedett-e sérülést a sértett bántalmazásától. Az ítélet szerint ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a néhai sértett fizikailag bántalmazta, megütötte volna a vádlottat. A vádlott mindvégig egyező nyilatkozatot tett a bántalmazást illetően, illetőleg egyezően nyilatkozott a vonatkozásban is, hogy a sértettet azért szúrta meg, mert őt szorosan követte, fenyegette és tettleg is bántalmazta. Az elsőfokú bíróság az ítéletében azt rögzítette, hogy körültekintően mérlegelte, hogy a sértett tettleg bántalmazta-e a vádlottat, ítéleti bizonyossággal rögzíthető-e a tényállásban, hogy a sértett megrúgta, ököllel megütötte arcán a vádlottat. E kérdést nemlegesen döntötte el. Ezt követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogos védelemmel kapcsolatos kérdések további vizsgálatára nincs szükség, mert egyrészt a bántalmazás kétséget kizáróan nem állapítható meg, másrészt pedig a vádlott állt a jogtalanság talaján a halkiemelő háló eltulajdonítása miatt. Ezzel szemben a vádlott által mindvégig hangoztatott és a szakértő által is megállapított arcsérülés leírásra került, amely a vádlott nyilatkozata szerint a sértett általi bántalmazásra vezethető vissza. A halkiemelő háló eltulajdonításának helye, valamint a sértett és a vádlott konfliktusának helyszíne egymástól távoli.

Kétségtelen, hogy a tetten ért bűnelkövetőt a büntetőeljárási törvény szabályai szerint is fel lehet tartóztatni mindaddig, míg a rendőrjárőr ki nem érkezik, azonban jelen ügyben a sértett bántalmazta is a vádlottat és az elsőfokú bíróság bűnösségi körülményeket értékelő határozat része szerint erre a magatartásra éjszaka került sor, ezt a körülményt a törvényszék súlyosítóként vette figyelembe.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben felderítetlen, és a jogos védelmet illetően tényből tényre is helytelenül következtetett.

A védő szerint a törvényszék indokolási kötelezettségének sem tett kellően eleget. Vizsgálnia kellett volna a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti szituatív jogos védelem fennállásának feltételeit. Ezt elmulasztva megelégedett azzal, hogy a téves következtetésére tekintettel nem áll fenn jogos védelmi helyzet. A sértett a vádlottat azért követte, hogy számonkérje, és tettleg bántalmazza őt, amelynek következtében a vádlott egy alkalommal valóban megszúrta őt. A vádlottnak nem állt szándékában bántalmazni a sértettet, szeretett volna békésen távozni, amit a sértett nem tett lehetővé. Tűrte a sértő szavakat, bántalmazást egy ideig, felszólította, hogy ezzel hagyjon fel. A sértett még ekkor is provokálta őt, amelytől a vádlott megijedt és egy alkalommal, nem célzottan a sértett felé szúrt. A mozdulat nem volt célzott, a szerencsétlen véletlennek a következménye, hogy a szúrásba a sértett belemozdulhatott és a szívén találta el. Térfigyelő kamera is azt igazolta, hogy a sértett a saját lábán, szinte futva hagyta el a helyszínt, ezért a vádlott okkal volt abban a feltevésben, hogy nem okozott súlyos sérülést.

Nem állt szándékában az őt követő, fenyegető, barátaira hivatkozó sértett halálát okozni, de még csak a súlyos testi sérülést sem, csupán szabadulni szeretett volna a fenyegetés alól.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az eseményekre az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában is megállapítottan éjszaka került sor. Emiatt nem a jogos védelmi helyzet általános szabályai érvényesülnek, a vádlott az ún. szituatív jogos védelem keretei között cselekedett.

A Kúria Bfv.II.126/2017. emberölés bűntette tárgyában hozott határozata szerint (EBH 2017.B.20.I–III.) az éjszaka végrehajtott, testi épség elleni támadást – törvényi vélelem alapján – olyannak kell tekinteni, mint amely a megtámadott életének kioltására is irányult volna, ezért annak halálos késszúrással történő elhárítása jogos védelem miatt büntetendő cselekményt nem valósít meg, és a terhelt felmentésének van helye. A terheltet éjszaka ért személy elleni jogtalan támadás megalapozza az elhárítás szükségességét, amely nem korlátozható, ezért túllépése fogalmilag kizárt. Így nem szab határt a támadó életének feltétlen kímélete sem [Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont]. A közvilágítás működése az éjszaka tényét és annak büntetőjogi jelentőségét, törvény rendelkezése szerinti megítélését nem befolyásolja [4/2013. BJE határozat].

A védői álláspont szerint a sérelmezett megalapozatlanság és a ténybeli következtetés helytelensége az iratok tartalma alapján a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető, a helyes tényállás alapján a vádlottat jogos védelem címén fel kell menteni.

Másodlagosan a védő az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezésének elutasítását, a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

Utalt arra, hogy a Be. 606. § (4) bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó részét akkor változtathatja meg, ha a büntetés, illetve az intézkedés törvénysértő, eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe.

Az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezésében a súlyosítás mértékét a középmértékre utalással jelölte meg, amely 10 év. A súlyosítás mértéke 6 hónap lenne, amely nem tekinthető olyan mértékűnek, amely megfelelne a Be. 606. § (4) bekezdése által támasztott feltételnek.

Kérte a vádlott javára szóló enyhítő körülmények nagyobb nyomatékkal értékelését, a kiszabott büntetés lényeges enyhítését, nyomatékos enyhítő körülményként annak figyelembevételét, hogy a vádlott az eljárás kezdetén teljes körű tényfeltáró vallomást tett. A hatóságokkal mindvégig együttműködött, az eszköz feltalálási helyét önként a hatóság tudomására hozta. Tettét őszintén megbánta, a hozzátartozóktól is bocsánatot kért. Egy kiskorú személy eltartásáról köteles gondoskodni, büntetlen életű. További enyhítő körülmény, hogy a vádlott családja Ukrajnában él, emiatt a kapcsolattartás nehezített, amely a börtöntűrő képességet hátrányosan befolyásolja.

Osztotta a védő a fellebbviteli főügyészség átiratában foglalt, a bűnügyi költség csökkentésével kapcsolatos érvelést is, utalt arra, hogy azt az elsőfokú eljárásban megtartott perbeszédben maga is kérte. Álláspontja ezzel kapcsolatban azonban az volt, hogy a teljes genetikai szakértői díj szükségtelenül merült fel, mert a vádlott volt, aki megmutatta a kés feltalálási helyét, nem vitatta, hogy azzal követte el a cselekményt, ezért az első gyanúsítotti kihallgatása napján megtörtént genetikai szakértő kirendelés szükségtelen volt, a vádlottat e költség viselésére nem lehet kötelezni.

Az ítélőtábla az ügyet tanácsülésre tűzte, a vádlott védője nyilvános ülés kitűzését kérte.

A Be. 599. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen az ítélőtábla megállapította a vádlott terhére rótt cselekmény másként minősülésének lehetőségét, megállapította, hogy a cselekmény a Btk. 160. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pont szerint minősülhet [Be. 495. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulat].

A védő a Be. 548. § (1) bekezdése érdekében kérte a nyilvános ülés elnapolását a védelem előkészítése érdekében.

Figyelemmel arra, hogy az ügyész a nyilvános ülésen nem kívánt részt venni, az ítélőtábla az ügyész részére kézbesítette az eltérő minősítés lehetőségét megállapító végzést.

Az ügyész bejelentette, hogy a nyilvános ülésen részt kíván venni.

A védő írásbeli fellebbezés kiegészítésében utalt arra, hogy a Btk.-hoz fűzött kommentár szerint a minősítő körülmények közül a bűncselekmény alanyi oldalán jelentkező körülmények teszik indokolttá a nyereségvágyból vagy más aljas indokból (célból) való elkövetés kiemelését. Az emberölés minősített esetei az alapesetben foglalt szándékos emberölés bűntettéhez kapcsolódnak, ennek megvalósulása esetén ugyanis az alapesethez képest olyan tényállástöbblet jelentkezik, amelynek a büntetés kiszabása szempontjából is jelentősége van.

Az aljas indokból, illetőleg célból elkövetett emberölés az indítóok és a célzat erkölcsileg mélyen elítélendőségéből fakadó eseteket foglalja magában, melynek megítélésénél azt kell vizsgálni, hogy a társadalom erkölcsi normáival összefüggésben az ölési szándék kialakulásában elsődlegesen milyen tényezők játszottak szerepet. Ezért ennek a minősített esetnek a megállapítása az elkövetést megelőző történések alapos elemzését, az elkövetőnek a sértetthez fűződő személyes viszonyát, valamint az indulat és az indítóok jellemző sajátosságainak az alapos feltárását teszi szükségessé annak szem előtt tartása mellett, hogy a törvény csupán a kiemelkedően súlyosan elítélendő motívumból és célzatból fakadó elítéléseket vonja e minősített eset alá.

A védő utalt arra, hogy az a tény, hogy az elkövető a sértettel szemben érzett haragból követi el a cselekményt, egymagában véve még nem alapozza meg ezt a minősítést, az élet elleni bűncselekményeket ugyanis rendszerint indulatból követik el és az elkövető az őt ért valódi vagy vélt sérelem viszonzásaként, önkényes elégtételvételként hajtja végre a cselekményét, ezért mindenkor azt kell vizsgálni, hogy ennek az elégtételvételnek melyek az eredői [BJD 1035.].

A 3/2013. BJE határozat szerint az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni. Önmagában az a körülmény, hogy az elkövető önkényesen maga vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, vagy haragos viszonyból, szerelmi kapcsolatból eredő indulat, pl. féltékenység hatása alatt cselekszik, még nem szolgálhat alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására.

Jelen ügyben a védői álláspont szerint nem állapítható meg, hogy a cselekmény a Btk. 160. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülhet, tekintettel arra, hogy a vádlott a vagyon elleni bűncselekménye, illetve a sértett sérelmére elkövetett befejezett emberölés térben és időben elkülönült egymástól. A merítőszák elvételére az elsőfokon eljárt bíróság által megállapított tényállás szerint 21 óra körül került sor, az F. utca 82. számú épületnél. A sértett lakásának erkélyén tartózkodott, ahonnan észlelte a vádlott gyanús viselkedését (nem magát a cselekményt), ezt követően lement az utcára, mire azonban a sértett leért, addigra a vádlott már elhagyta a helyszínt. A szúrás az F. utca 62. szám előtti útszakaszon történt, mely az előző helyszíntől 300 méterre található. A térfigyelő kamera felvétele szerint 21 óra 16 perckor halad el visszafelé futva a kereszteződésen a sértett.

Jelentős körülmény az is, hogy az élet kioltásával járt szúrás azért következett be – ahogy azt a vádlott is elmondta és az elsőfokú bíróság határozatában is szerepel – mert őt a sértett szorosan követte, fenyegette és tettleg bántalmazta.

E körben az elsőfokon eljárt bíróság sem talált összefüggést a vagyon elleni bűncselekmény és a terhelt magatartásával összefüggésben keletkezett halálos sérülés között. A vagyon elleni bűncselekmény helyszínétől, a szúrás helyszínéhez az M. és F. utca kereszteződésén is át kellett haladni, amely egy széles kereszteződés, ez is alátámasztja a sértett kitartó szándékát.

Ismételten utalt a védő arra is, hogy az elsőfokú eljárás során a tárgyaláson kirendelt szakértők véleménye szerint nem lehet kizárni, sem megerősíteni, hogy vádlott ajkán lévő sérülés a sértett ütése miatt keletkezett. Elsődlegesen a vádlott felmentését indítványozta.

A kitűzött új határnapon megtartott nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli átiratban foglaltakat fenntartotta, azzal egészítette ki, hogy a cselekmény minősítését a Btk. 160. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pont szerint minősülő aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében kérte. Hivatkozott a Kúria 3/2013. BJE határozatának II/3. pontjában és a BH 2003.141. számú jogesetben írtakra.

Figyelemmel arra, hogy a cselekmény súlyosabban minősül, a büntetési tétel is lényegesen súlyosabb, a szabadságvesztés mértékének emelését kérte, ezen túl fegyház végrehajtási fokozat megállapítását.

A védő perbeszédében az írásbeli fellebbezés indokolásában és annak kiegészítésében kifejtetteket ismételte meg.

A vádlott felszólalásában sajnálatának adott hangot, bocsánatot kért a sértett családjától, hivatkozott arra, hogy az eljárás folyamán mindvégig együttműködött a hatóságokkal, vallomását nem változtatta meg, jogos védelmi helyzetben cselekedett. Utalt arra, hogy többször megütötte őt a sértett, meg volt ijedve, félt, hogy nem tudja megvédeni magát. Azért vette elő a kést, hogy a sértettet visszatartsa, nem célzottan szúrt. Hivatkozott arra, hogy gyermekei, unokája van, kérte a védői perbeszéd figyelembevételét.

A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt szólni.

Az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezése eredményre vezetett, a vádlott és védő felmentésre, enyhítésre irányuló fellebbezése alaptalan.

A kétirányú fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján teljeskörűen felülbírálta.

Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A tárgyalás során a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat betartotta, a vádlott és védő eljárási jogaikat gyakorolhatták, az eljárásban részt vevők törvényes figyelmeztetése minden esetben megtörtént, a figyelmeztetésekre adott válaszok is rögzítésre kerültek.

A törvényes keretek között lefolytatott bizonyítás során a törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokat teljeskörűen beszerezte, a tárgyalás anyagává tette.

A megállapított történeti tényállás a Be. 592. § (2) bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól túlnyomórészt mentes, csak kisebb mértékben hiányos, és téves következtetést tartalmaz [Be. 592. § (2) bekezdés a) pont és d) pont szerinti megalapozatlansági hiba], ezért azt az ítélőtábla a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörénél fogva az iratok tartalmának megfelelően helyesbítette és kiegészítette.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kiegészített, helyesbített és így már teljeskörűen megalapozottá tett tényállás alapján bírálta felül a Be. 593. § (3) bekezdése figyelembevételével.

A törvényszék az indokolási kötelezettségének kellő részletességgel eleget tett, valamennyi bizonyítékot összevetett, mérlegelt, a mérlegelésnek indokát adta.

Az ugyanazon a napon pár órával később foganatosított helyszíni kihallgatása alkalmával a terhelt a megelőző tettlegességet korábbi vallomásától kissé eltérően adta elő: e helyütt azt mondta, hogy hosszas követése után, miután a sértett többször felszólította, hogy álljon meg, és hívta a rendőrséget, azt érezte, hátba, meg fejen vágja sértett, hátulról meglökte. Ezután utalt a hátizsákjából a kés elővételére, majd a sértett részéről a szájba vágására, és a saját késes szúrására.

Nem osztotta az ítélőtábla a védelmi álláspontot a vádlott leírt sérülésének sértett általi okozásának bírói bizonyossággal történő megállapíthatóságát illetően. Kétségtelen tény, hogy a vádlott mindvégig állította, hogy a sértett őt a szúrás előtt közvetlenül bántalmazta, azonban ezt más bizonyíték nem támasztotta alá, az orvosszakértői vélemény alapján sem lehetett ilyen ténymegállapítást tenni, a vádlotti előadás pedig – azon túl, hogy az ő cselekvése már csak reakció volt a sértett részéről őt ért bántalmazásra – következetlen volt. Eltérőek voltak a vallomásai abban a körben, hogy a sértett őt hol, hányszor és milyen erővel ütötte, rúgta meg. Az őt ért ütések erejéről is eltérően nyilatkozott vallomásai során, azokat egyre nagyobbnak írta le, a bírósági szakban már azt is hangsúlyozta, hogy minden elsötétült előtte. A kés elővétele utáni sértett általi szájon vágását is eltérően írta le.

Abban a körben sem volt a nyilatkozat egységes, hogy ő a szúrást a sértett mely testtájéka irányába, milyen mozdulattal tette meg. Még a bírósági eljárás kezdetén is elhallgatta, hogy aznap lopást követett el a sértett lakásával szembeni erkélynél.

Az igazságügyi orvosszakértők nyilatkoztak a látlelet és fénykép elébük tárását követően a vádlotti sérülésre vonatkozóan, ismerték a vádlott védekezését is. A szakértők az elváltozást egyértelmű sérülésként elfogadni nem tudták. Nem sérülésként elfogadható elváltozásnak véleményezték. Bőrelszíneződés látszott a képeken, amelynek nem volt látható hámkomponense, pörkösödése, az elszíneződésként volt értékelhető. Egy tompa, kis erejű erőbehatás lehetőségét ugyan nem zártak ki, de nem is valószínűsítették. Azt viszont, hogy az elszíneződés egy kemény felszínnek való nekiütődés következtében alakult ki, kizárták. Hivatkoztak arra is, hogy a belfelszínen jelzett aftózus képlet egyéni sajátosság, ilyen képlet egy természetes eredetű kórfolyamat kapcsán is kialakulhat, a nyálkahártya helyi kifekélyesedése az immunrendszer aktuális állapota, esetleg egy korábbi kisebb nyálkahártya-sérülésnek a felülfertőződése kapcsán jöhet létre. A szakértők véleménye szerint egy férfi ökölütésének az arcon vetülete kellett volna legyen, ökölütéstől nem egy kis sérülés jön létre, a vádlott által hivatkozott ökölütésnek nagyobb nyomot kellett volna hagynia, hematóma keletkezett volna, amely 2 nap után is látszik. Nem tudták kizárni, sem megerősíteni, hogy egy ütés miatt keletkezett a vádlotton a bőrelszíneződés, de nem tartották azt ütésre típusosnak.

Helyesen mutatott rá a törvényszék, hogy azt is értékelés körébe kellett vonnia, hogy a vádlotti szándék a sértett agresszivitásának megjelenítésére irányult, mely viszont nem volt bizonyítható.

A törvényszék a bizonyítékokat irathűen és teljes körben sorolta fel és elemezte, valamennyi bizonyíték összevetése megtörtént, a bizonyíték értékelésben, logikai következtetésben nem volt hiba, felderítetlenség sem állt fenn.

A törvényszék indokolási kötelezettségét is teljesítette, a védő hivatkozása az indokolás hiányosságaival kapcsolatban téves.

A helyesen megállapított tényekből az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése azonban nem felel meg az anyagi jogszabályoknak.

A cselekmény helyes minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő aljas indokból elkövetett emberölés bűntette. Az aljas indokból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó cselekményeket kell érteni. Az aljas indokból történő elkövetés eshetőleges szándékkal is megvalósítható.

Ha az elkövető más bűncselekmény megvalósítása, avagy már véghez vitt más cselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelősségre vonás elkerülése érdekében követi el az ölési cselekményt, a minősített emberölés megállapítása megalapozott (3/2013. BJE határozat II.3. pont). Tipikusan aljas indokú szándékos emberölést képez tehát a más bűncselekmény elkövetése, illetve annak felfedezése meghiúsítása végett elkövetett szándékos emberölés. A két bűncselekmény között szoros kapcsolat áll fenn. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy bármely súlyú bűncselekmény elkövetésének, illetve felderítésének meghiúsítása végett elkövetett emberölés maga után vonja a minősítő körülmény alkalmazását. Szűkítő értelmezésre nincs alap, erkölcsileg még elvetendőbbnek kell tartani annak a cselekményét, aki enyhébb büntetőjogi következményekkel járó cselekmény elkövetése vagy felderítése meghiúsítása végett is hajlandó életet kioltani.

Jelen ügyben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy utóbb a terheltet csak szabálysértés elkövetése miatt vonták felelősségre a horgászháló eltulajdonítása miatt, amely cselekményt a sértett felfedezett, és felségével kihívatta a rendőrséget. A lényeges momentum az, hogy a sértett bűncselekmény elkövetését észlelte (lopás, amelynek szabálysértési és vétségi elhatárolása csupán az értékhatártól függ, amelyről az elkövetéskor még senkinek nem lehetett tudomása), amely kapcsán nem maradt érdektelen, más értékének megvédése érdekében példás állampolgári magatartást tanúsított, kihívatta a rendőrséget, maga pedig az elkövető visszatartása érdekében cselekedett. A tényállásban helyesen rögzített tények alapján először felszólította a vádlottat, hogy maradjon ott a rendőrség kiérkezéséig, amelyet a vádlott nem teljesített, ezután addig követte, amíg utol nem érte, folyamatosan megállásra szólította fel, közölve, hogy az észlelt cselekmény miatt kívánja visszatartani, e magatartása váltotta ki a vádlott szúrását.

Rögzítésre került, hogy a cselekményt követően a vádlott a sértett irányába teljes közömbösséget mutatott, a megkéselt sértettet otthagyta, a helyszínről eltávozott, a mentőket nem értesítette, a kést elrejtette.

Nincs jelentősége azon védői érvelésnek, miszerint a sértett saját lábán távozott, ezért a vádlottnak nem kellett arra gondolnia, hogy súlyos sérülést okozhatott.

Nem osztotta az ítélőtábla a védő elsőfokú bíróság előtt előadott azon érvelését sem, hogy a cselekmény halált okozó testi sértés bűntetteként minősülne.

Az élet és a testi épség elleni bűncselekmények elhatárolása során a 3/2013. BJE határozatban foglaltakból szükséges kiindulni.

Eszerint emberölés, illetve annak kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, ezt kívánja vagy ebbe belenyugszik.

Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bűncselekmény kapcsán az elkövető tudatában a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik annak elmaradásában. Annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre vagy testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e, a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott az F. utca 62. szám előtti útszakaszon megállt, táskájából elővett egy 18 cm hosszú, ebből 8 cm pengehosszúságú és legszélesebb részén 2,8 cm pengeszélességű kést, szembefordult az őt követő sértettel, és felszólította, hogy hagyja őt békén, különben megszúrja, majd a nála lévő késsel egy alkalommal, legalább közepes erővel mellkasának bal felén, szívtájékon szúrta a sértettet, aki a kórházba szállítást követően műtéti előkészítés közben 23 óra 30 perckor a szúrás következményeként elhalálozott.

Az ítélőtábla megítélése szerint a vádlott tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, ebbe belenyugodva cselekedett, szándéka a Btk. 7. § II. fordulata szerint eshetőleges. Az eshetőleges szándékkal történő végrehajtásnál az elkövető azt látja előre, hogy magatartása a sértett halálát eredményezheti, de a cselekménye társadalomra veszélyes következményével szemben közömbös marad. Az elkövetett emberölés még eshetőleges ölési szándék esetén is aljas indokból elkövetettnek minősül.

A helyesen megállapított tények alapján a jogos védelmi helyzet kérdése fel sem merülhet, mert a vádlott nem volt abban a helyzetben, hogy a sértett által felé irányzott közvetlen és jogtalan támadást védte volna ki azzal, hogy kését elővette és a sértettet szíven szúrta. A vádlotti védekezéssel szemben éppen az nyert bizonyítást, hogy a sértett motivációja az általa észlelt lopás kapcsán a vádlott visszatartása volt, a sértett szándékát a vádlott észlelte, annak tudatában volt. A helyesen megállapított tényállás szerint a kés vádlott általi elővétele előtt a sértett bírói bizonyossággal megállapíthatóan tettleges magatartást nem tanúsított, csupán az eltulajdonítás miatt akarta visszatartani a vádlottat, a vádlott volt, aki a hátizsákjából elővette a kést, szembefordult a sértettel, megfenyegette, hogy szúrni fog, ha nem hagyja békén, majd rövidesen szúrt. Ezen cselekvéssorból jogos védelmi helyzetére következtetést vonni nem lehet. A törvényszék által kifejtettek helytállóak.

Röviden utal csak az ítélőtábla a védői hivatkozás miatt arra, hogy a védői fellebbezés indokolásban hivatkozott, a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontban írt szituációs jogos védelmi helyzet sem volt megállapítható a helyesen megállapított tényekre figyelemmel a terhelt javára. Figyelemmel arra, hogy a sértett részéről a bántalmazás nem került megállapításra, nem volt olyan jogtalan támadás, amelyet úgy kellene tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására irányult volna. Az éjjel történő elkövetésre hivatkozás sem helytálló, mert a tényállásban írt időpont (21 óra 15 perc) a bírói gyakorlat szerint nagyvárosban az éjszakai elkövetés fogalmát nem meríti ki. Az este 11 és reggel 5 óra között lenne megállapítható egyéb feltételek fennállta esetén (Debreceni Ítélőtábla Bf.225/2016/23. számú határozat).

A törvényhozó az elkövetett cselekményre 10-től 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását teszi lehetővé, az irányadónak tekintendő Btk. 80. § (2) bekezdésben írt középmérték 15 év.

A törvényszék az enyhítő és súlyosító körülményeket többnyire feltárta.

Nem súlyosít az éjszakai elkövetés, mert a fentebb írtak szerint annak kritériumai nem valósultak meg. A kiegészített tényállás szerinti 21 óra 15 perc körüli elkövetési idő éjszakainak nem tekinthető.

Az éjjeli, garázda módon történő elkövetés az ügyészi érvelésben sem helytálló.

Az ügyészi álláspont az volt, hogy súlyosít, hogy a vádlott cselekményével egy másik, csekélyebb súlyú cselekményt kívánt leplezni. Figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla megítélése szerint e körülmény alapozta meg a súlyosabb minősülést, súlyosító körülményként nem értékelhető.

Nem enyhít a védő által hivatkozott Ukrajnában élő család, emiatt nehezebb büntetéselviselési képesség.

Figyelemmel arra, hogy a vádlott ténybelileg elismerte az ölési cselekményt, de jogos védelmi helyzetre hivatkozott, bűnösségét nem ismerte el, így ezen enyhítő körülmény javára kisebb súllyal vehető figyelembe a büntetés kiszabása során.

Ugyanígy szükséges értékelni a vádlott hatósággal történő együttműködését, amely lényegében az elkövetés eszközének rejtekhelye megmutatásában valósult meg, mert a vádlottat a cselekményt követő rövid idővel a kamerafelvételek alapján elfogták, beismerő vallomása pedig a bűnösség el nem ismerése miatt a fentebb írtak szerint kisebb nyomatékú.

Nem fog helyt az az ügyészi érvelés, hogy a vádlotti megbánás ne lenne nagy súllyal értékelendő.

További enyhítő körülmény az eshetőleges szándékkal történő elkövetés.

Kétségtelenül az enyhítő körülmények vannak túlsúlyban, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a cselekmény további káros következményeit sem, amelyekre részben az ügyészi fellebbezés is utalt. A bűncselekmény tárgyi súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei határozzák meg, azokat a büntetés kiszabásánál mindig figyelembe kell venni. (56. BKv III/3. pont) A 40 éves sértettnek két eltartásra szoruló gyermeke maradt hátra, a cselekmény a sértetti család megélhetését, helyzetét jelentősen befolyásolja, hosszú időre elnehezíti.

A sértett védelme a büntetőjog elsődleges feladata. A Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Jelen ügyben a generális prevenció a társadalom, köz védelme érdekében hangsúlyos, a büntetésnek azt kell közvetítenie, hogy a mások testi épsége, javai védelme érdekében fellépők ellen elkövetett bűncselekmények elkövetői szigorú büntetéssel kell hogy számoljanak. Enyhébb büntetés kiszabása esetén oda vezethetne, hogy a társadalom tagjai nem bízhatnának abban, hogy életüket, testi épségüket, javaikat ért támadás esetén más is megóvja, a közösség odafigyelésére és segítségére nem számíthatnak. Jelen ügyben a más javainak védelme érdekében fellépő sértett életével fizetett példás közbelépéséért.

A megváltozott minősítésre és a módosított súlyosító, enyhítő körülményekre tekintettel az ítélőtábla a középmértékben meghatározott mértékű szabadságvesztés-büntetés kiszabását látta indokoltnak. Értelemszerűen az alkalmazott mértékű büntetés enyhítésére nem kerülhetett sor, a védői érvelések nem voltak helytállóak.

A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján fegyház.

Törvényes a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának meghatározása, a felételes szabadságra bocsáthatóság kizárása.

A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a Be. 599. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen a törvényszék ítéletét a Be. 606. § (1) bekezdésére figyelemmel megváltoztatta, a vádlott terhére rótt cselekményt a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősítette, a szabadságvesztés-büntetés tartamát 15 évre súlyosította a végrehajtási fokozatot fegyházban állapította meg, egyebekben az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva a Be. 605. § (1) bekezdése szerint helybenhagyta.