BK ÍH 2024/125.

Nincs helye a vagyonelkobzásra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban történő módosításának, ha a jogerős ítélet az anyagi jogi szabályoknak megfelelően mind a bűncselekmény elkövetése során szerzett vagyonra, mind a büntetőeljárást megelőző öt évben szerzett vagyonra vonatkozóan rendelkezett a vagyonelkobzásról [Btk. 74. § (1) bekezdés a) pont, 74/A. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés a) pont; Be. 671. § 12. pont, 674. § (2) bekezdés].

A jogerős ítélet az I. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett, a Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettében mondta ki és 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre, valamint 7 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

A jogerős ítélet az I. r. vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el egyrészt 9 300 000 Ft erejéig, másrészt a Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztályán tárgynyilvántartásban lévő bűnjelekre, valamint a törvényszék Gazdasági Hivatalának Letéti Osztályán nyilvántartott 5 014 500 Ft bűnjelpénzre, és a Magyar Államkincstárnál kezelt 1437 US dollárra. A vagyonelkobzás jogszabályi alapja a másodfokú határozat nyomán a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja, és a 74/A. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés a) pontja volt.

Az I. r. vádlott védője beadványa szerint a jogerős határozat rendelkezéseiből nem különíthető el, hogy az egyes vagyonelkobzás alá vont vagyonelemek milyen ténybeli alapból, milyen jogszabályhely alapján, egymáson felül kerültek-e vagyonelkobzás alá, illetve a kétszeres elvonás lehetősége is felmerül a kiterjesztett vagyonelkobzás fogalomkörében, valamint téves a megjelölt jogszabályi alap.

A törvényszék az I. r elítélt védőjének a jogerős ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését érintő, egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása iránt előterjesztett indítványát a Be. 674. § (2) bekezdése alapján mint alaptalant elutasította.

A végzés ellen az I. r. elítélt kézbesítési íven – külön indokolás nélkül –, valamint a védő jelentettek be fellebbezést.

A védő álláspontja szerint az ítéleti tényállás részben felderítetlen és hiányos, és az indokolás is hiányos, mivel a vagyonelkobzás ténybeli alap nélkül maradt a vagyonelkobzás alá eső vagyon fellelhetősége, mint törvényi feltétel tekintetében. Ellenőrizhető ténybeli és számszaki levezetés és indokolás, valamint a fellelhetőség vizsgálata nélkül történt a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás alkalmazása, ezért nem zárható ki, és a kétszeres értékelés tilalmába ütközhet, hogy az elkövetés során szerzett készpénz egy része azonos a lefoglalt készpénzzel. Kifogásolta a védő azt is, hogy a bíróság a végrehajtási eljárás felfüggesztését célzó kérelméről nem döntött, mindezek alapján a megtámadott végzés megváltoztatását indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a végzés helybenhagyására tett indítvány és kifejtette, hogy az alapügyben a másodfokú bíróság teljes körű felülbírálatot végzett, melynek keretében a tényállást pontosította és a jogi indokolást kiegészítette. Álláspontja szerint helytállóan utalt a törvényszék a fellebbezéssel támadott végzésében az alapügyben hozott jogerős bírói döntés alapján arra, hogy két jogalapon került sor vagyonelkobzás alkalmazására, ezért a kétszeres elvonásra nem kerülhetett sor. A Btk. 74/A. § (2) bekezdése esetében megfordul a bizonyítási teher és a terheltnek kell igazolni, hogy a vagyont törvényes úton szerezte.

Az ítélőtábla az I. r. elítélt és védője fellebbezését nem találta alaposnak.

A Be. 671. § 12. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak elkobzásról, a vagyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről, a lefoglalt dologról, a zár alá vétel feloldásáról akkor van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett ebben a körben.

Erre figyelemmel a törvényszék helytállóan járt el, amikor a védő kérelmét egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása iránti indítványnak tekintette. Az alapügyben megállapított tényállás alapján megfelelően mutatott rá arra a törvényszék, hogy az elítélt a terhére rótt kábítószer-kereskedelem révén 9 300 000 forintra tett szert, mely vagyon a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján került elvonásra. Ugyanakkor az elítélttől lefoglalt egyéb vagyontárgyak (elektronikai eszközök, ékszerek, gépjármű, bűnjelpénz, USD) esetében – ellenkező bizonyítás hiányában – a vagyonelkobzás alapja a Btk. 74/A. § (1) bekezdés b) pontja, azaz a kábítószerrel való kereskedés elkövetésének ideje alatti vagyonszerzés, illetve a 74/A. § (2) bekezdés a) pontján alapuló vagyonszerzés, mivel azok a kábítószerrel kereskedés elkövetőjének a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett vagyontárgyai voltak, és azok az elítélt igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalanok voltak.

A lefoglalt vagyontárgyak törvényes úton való szerzését az alapügyben a védelem semmilyen módon nem igazolta, a törvényi vélelmet megdöntő bizonyítást nem terjesztett elő. Az I. r. terhelt az alapügyben bejelentett fellebbezésben nem sérelmezte sem a lefoglalást, sem a vagyonelkobzás alkalmazását, az elítélt terhére rótt kábítószer-kereskedéssel, valamint a cselekmények elkövetése idején, illetve a büntetőeljárást megelőző öt évben szerzett valamennyi vagyon elvonására törvényesen került sor.

Helytállóan utalt arra is a törvényszék, hogy 9 300 000 forintra vonatkozó vagyonelkobzás végrehajtása során már nem bír relevanciával a végrehajtás alá vont vagyontárgy megszerzésének ideje, a behajtás fedezetéül bármely, az elítélt tulajdonában álló vagyontárgy alapul szolgálhat. A vagyonelkobzás végrehajtása a Bv.tv. 323. §-a alapján az állami adó- és vámhatóság feladata, melynek eljárására vonatkozó rendelkezéseket, ekként a végrehajtás felfüggesztésének szabályait az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény rögzíti, ekként a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálása is a végrehajtást foganatosító szerv feladata.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a védő kérelme alapján az eljárást törvényesen – eljárási hibát nem vétve – folytatta le, és megalapozottan döntött a vagyonelkobzás megváltoztatása iránti indítvány elutasításáról. Mindenben osztotta a táblabíróság az elsőfokú bíróság végzésének jogi indokolásában foglaltakat is, azt csupán annyiban egészíti ki, hogy a határozata elleni jogosorvoslati lehetőség a Be. 674. § (5) bekezdésén alapult.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a fentiek miatt a törvényszék végzését a Be. 674. § (5a) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 672. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.