BK ÍH 2024/126.

A hulladékgazdálkodási tevékenység, illetve a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelműségének és az ügyiratok tartalma általi alátámasztottságának értelmezése [Btk. 248. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) és b) pont; 2012. évi CLXXXV. törvény (Htv.) 2. § (1) bekezdés 26., 26d. pontok; Be. 504. § (1)–(3) bekezdés].

Az elsőfokon eljáró járásbíróság a 2024. január 31-én kelt ítéletével a vádlottat a Btk. 248. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette, valamint négyrendbeli, három esetben folytatólagosan elkövetett, a Btk. 345. §-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt – halmazati büntetésül – 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte oly módon, hogy az egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 120 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni, illetve kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosbításáért, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása és 6 143 676 forint összegű vagyonelkobzás alkalmazása érdekében.

A másodfokon eljáró törvényszék a 2024. május 30-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának I. fordulata alapján – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Ennek okát abban jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel hiányában fogadta el.

E határozat ellen a védő jelentett be fellebbezést a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság eljárás lefolytatására történő utasítása céljából.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a másodfokú bíróság határozatának a helybenhagyását indítványozta.

A Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor. Ez történt a jelen ügyben is, ezért a védő jogorvoslati kérelme joghatályos volt.

A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása során – a Be. Tizenhetedik Részében írt rendelkezések értelemszerű figyelembevételével – a harmadfokú eljárásra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni (Be. 626. §). Ennek keretében azt szükséges vizsgálni, hogy ténylegesen hiányoztak-e az érdemi határozathozatal feltételei, és így volt-e törvényes oka a másodfokú bíróságnak a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés meghozatalára.

Az ítélőtábla is ebben a megközelítésben vizsgálta a másodfokú bíróság döntésének helytállóságát.

Jelen ügyben a vádlott az előkészítő ülésen – a Be. 500. § (2) bekezdésében írt jogkövetkezmények ismeretében – beismerte a bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. Ez alkalommal azonban a vád tárgyává tett környezet és természet elleni bűncselekmény vonatkozásában azzal a kiegészítéssel, megjegyzéssel élt, hogy sok esetben csak leadtam a vasat, mert ott voltam a telep mellett, de a vádbeli gépjárművekkel én vittem a hulladékot, illetve adtam le akkumulátort is.

E beismerő nyilatkozatot az elsőfokú bíróság – a Be. 504. § (3) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával – elfogadta, majd a vádlott büntetéskiszabási körülményekre történő kihallgatása, illetve az ügyész és a védő felszólalása után ügydöntő határozatot hozott.

A Be. 504. § (2) bekezdésében írtak szerint a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának feltétele az előkészítő ülésen tett bejelentés természetének és következményeinek a megértése, a vádlott beszámítási képességének teljessége és beismerésének önkéntessége, valamint az, hogy a beismerő nyilatkozat egyértelmű és az eljárás ügyiratai által alátámasztott legyen.

A járási ügyészség – a vádiratának Be. 422. § (1) bekezdés b) pontja szerinti részéből következően – azt rótta a vádlott terhére, hogy a tulajdonát képező vagy az általa kölcsönkért gépjárművekkel hatósági engedély nélkül hulladékszállítói és -kereskedői tevékenységet végzett olyképpen, hogy ismeretlen személyektől háztartási fémhulladékot és ólomakkumulátort gyűjtött össze, illetve vett át, majd azokat különböző telephelyeken értékesítette.

E bűncselekmény elkövetési magatartása a nyilvántartásba vétel, bejelentés vagy engedély nélküli, illetőleg a megadott engedély kereteit túllépő hulladékgazdálkodási tevékenység végzése, melynek pontos tartalmát – a törvényi tényállás keretdiszpozíció jellegéből adódóan – más jogághoz tartozó előírások, a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Htv.) normatív rendelkezései határozzák meg. A Htv. 2. § (1) bekezdés 26. és 26d. pontjainak együttes értelmezése szerint a hulladékgazdálkodási tevékenység olyan folyamatos, rendszeres cselekvések összessége, mely magában foglalja a hulladék gyűjtését, szállítását, kezelését, illetve a felsorolt műveletek felügyeletét, függetlenül attól, hogy azokat kereskedőként, közvetítőként vagy közvetítő szervezet tagjaként valósítják meg. Ez okból nem pusztán a hulladék (engedély nélküli) gyűjtése és szállítása lehet alkalmas a büntetőjogi felelősség megállapítására, hanem az is, ha az elkövető azt közvetítőként kezeli, mások helyett – saját nevében – leadja, értékesíti.

Ezért a vádlott a másodfokú bíróság álláspontjával szemben nem szűkítette a bűnösségének beismerését, amikor arra utalt, hogy sok esetben csak leadta, azaz – a tényleges gyűjtő és az engedélyes telephely közé ékelődve – közvetítőként kezelte a hulladékot. Ez is bűncselekmény.

A vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát más körülmény fosztotta meg attól, hogy egyértelmű és az ügyiratok által alátámasztott legyen.

Az történt ugyanis, hogy az ügyészség – vélhetően elírási hiba folytán – azt tette a vád tárgyává, hogy a vádlott 2021. március 4. napjától május 14. napjáig végzett engedély nélküli hulladékgazdálkodási tevékenységet, összesen tehát alig több mint két hónapig. Miután pedig az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta – figyelemmel a Be. 521. § (1) bekezdésében írtakra –, a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem is folytathatott le további bizonyítást.

Így az a helyzet állt elő, hogy a szóban forgó – két hónap és tíz napban mérhető – elkövetési időszak vonatkozásában az elsőfokú bíróság a vádlott terhére 1337 kilogramm súlyú, veszélyes hulladéknak minősülő ólomakkumulátor és 69 202 kilogramm tömegű háztartási fémhulladék közvetítőként történő begyűjtését, leadását és értékesítését állapította meg olyan tevékenységként, melyhez 6 143 676 forint bevétel kapcsolódott. Ezt azonban az eljárás ügyiratai – ezzel a tartalommal – nem támasztották alá, miután a 2021. március 4. és a 2021. május 14. napjai közötti időtartamhoz mindössze a V. I. egyéni vállalkozó, illetve az M. 97 Kft. kettő-kettő darab, az M.-B. Kft. öt darab, valamint az S. és T. Kft. húsz darab átvételi bizonylata volt hozzárendelhető, melyek együttesen 24 427 kilogramm háztartási fémhulladék értékesítését igazolták.

További ellentmondáshoz vezetett az, hogy a járási ügyészség a vádiratában nem jelölte meg pontosan azokat a vételi jegyeket, melyeket – valótlan tartalmuk miatt – hamis magánokirat felhasználásának vétségeként kívánt felróni. A szóban forgó okiratok azonosításra alkalmas sorszámának a feltüntetése helyett ugyanis a vád kizárólag annak előadására szorítkozott, hogy a vádlott a különböző gazdasági társaságok telephelyein összesen huszonkilenc alkalommal írt alá valótlan tartalmú vételi jegyet. Így azonban azokról még az elkövetés időpontjait sem lehetett megtudni, ekként a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata ebben a tekintetben teljesen értelmezhetetlenné vált.

Mindezeket az ellentmondásokat és hiányosságokat az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során észlelnie kellett volna. Az ügyiratok megvizsgálásakor – a Be. 493. § (1) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával – fel kellett volna hívnia az ügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására annak érdekében, hogy az előkészítő ülésen a vádlott nyilatkozatának az egyértelműsége és alátámasztottsága érdemben értékelhető legyen.

Ilyen körülmények között tehát a bűnösséget beismerő nyilatkozatot – a Be. 504. § (2) bekezdés c) pontjában írt feltétel hiányában – nem lehetett volna elfogadni. Mindezt a másodfokú bíróság – bár némileg eltérő indokok alapján – helytállóan ismerte fel. Ezért összességében törvényesen járt el, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának I. fordulata alapján – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés nem volt megalapozott.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla – a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen – a törvényszék végzését a Be. 630. § (1) bekezdése értelmében helybenhagyta.

A megismételt eljárásban – figyelemmel a Be. 633. § (2) bekezdésében írtakra – előkészítő ülés tartásának nincs helye.

Ebből következően a vádlott már csak a tárgyaláson ismerheti be a bűnösségét, ebben az esetben a Be. 524. § (1) bekezdésében írt rendelkezés válik irányadóvá. Amennyiben a tárgyaláson az ügyészség részéről a vádirati tényállás módosítására nem kerül sor: az elsőfokú bíróságnak a vádlottnak a vádiratban írt időbeli keretek, tehát a 2021. március 4. és a 2021. május 14. közötti cselekvőségét kell elbírálnia.