BK ÍH 2024/128.

A magánszakértői véleményre alapított perújítási indítvány elbírálása [Be. 190. § (2)–(4) bekezdés, 198. § (1) bekezdés, 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont, 641. § (2) bekezdés, 644. § (6) bekezdés].

Az elsőfokon eljáró törvényszék a 2024. augusztus 2-án kelt végzésével a terhelt védőjének perújítási indítványát elutasította.

E végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést az indítványának elutasítása miatt, a rendkívüli jogorvoslat elrendelése érdekében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyását indítványozta.

A bíróság jogerős, ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás lezárása után a védő – a terhelt beszámítási képességének, egészségi állapotának, illetve büntetéselviselési képességének megállapítása céljából – magánszakértői vélemény elkészítésére adott megbízást. Ennek dr. M. É. igazságügyi pszichiáter-, valamint dr. F. Z. igazságügyi orvosszakértő tett eleget, miután a terheltet személyesen megvizsgálták és a rendelkezésükre bocsátott iratokat, az ügyben keletkezett ügydöntő határozatokat, valamint kórházi dokumentációkat áttanulmányozták.

Az így elkészített magánszakértői vélemény képezte a perújítási indítvány alapját.

Az ítélőtábla mindenekelőtt utal rá, hogy a Be. 198. § (1) bekezdése értelmében az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül szakvéleménynek, ha a terhelt, illetve a védő a Be. 190. § (2)–(4) bekezdésének megfelelően járt el. Márpedig a Be. 190. § (2) bekezdése szerint a terhelt és a védő magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adhat megbízást, ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát elutasította, illetőleg akkor, ha nem az indítványában megjelölt szakértő kirendeléséről határozott. Ezen túlmenően – figyelemmel a Be. 190. § (3) bekezdésére – megbízás csak akkor adható, ha valamely fogyatékosság miatt aggálytalanul el nem fogadható szakvélemény vonatkozásában a felvilágosítás adására, kiegészítésre vagy újabb szakértő kirendelésére irányuló indítvány is eredménytelen maradt.

Ezekről a jelen ügyben szó sem volt, ezért a Be. 198. § (1) bekezdés II. fordulatában írtak szerint a magánszakértői vélemény a terhelt, illetve a védő észrevételének minősült. Ez okból – minthogy a Be. 165. §-ának felsorolásában az észrevétel nem szerepel – azt bizonyítási eszköznek sem lehetett tekinteni, és fel sem merülhetett, hogy – közvetlenül – perújítás elrendelésére alkalmas bizonyítékot szolgáltasson.

Ilyen körülmények között mindössze a Be. 641. § (2) bekezdése szerinti perújítási nyomozás elrendelésére nyílott volna lehetőség, de arra is csak akkor, ha azt a rendkívüli jogorvoslat elrendelését célzó indítvány tartalma szükségessé, indokolttá teszi (BH 2020.99.).

A perújítási indítványhoz csatolt észrevétel az éretlen személyiségű, sodorható terhelt vonatkozásában nem diagnosztizált olyan kóros elmeállapotot, mely a cselekménye következményeinek a felismerésében vagy a felismerésnek megfelelő magatartásban akár korlátozta volna. Tartalmazta azonban azt, hogy szorongása és hangulati bizonytalansága folytán a terhelt a büntetés-végrehajtás keretei között is biztosítható gyógyszeres kezelésre szorul, illetve utalt arra, hogy a börtöntűrő képessége – a személyiségzavarából fakadó öngyilkossági késztetés következtében – enyhe fokban korlátozott.

Ezek a ténymegállapítások ugyanakkor az alapügyben a dr. K. A. igazságügyi pszichiáter-, valamint dr. K. M. igazságügyi orvosszakértő által ismertté tett adatokkal a legcsekélyebb mértékben sem állnak ellentétben. A korábban felhasznált szakvélemény ugyanis nem pusztán a terhelt beszámítási képességének a teljességét tárta fel, hanem azt is, hogy érzelmi, hangulati instabilitása miatt akár regresszív viselkedésre, így – manipulatív jelleggel – önsértésre is hajlamos.

A felhasznált szakvélemény és a benyújtott észrevétel között tehát nincs lényeges tartalmi különbözőség, olyan ellentmondás, mely az alapügyben meghozott ügydöntő határozat ténybeli hibáját vagy fogyatékosságát valószínűsítené. Az eljárt igazságügyi szakértők ugyanazon állapotot és orvosi adatokat értékelték, gyakorlatilag úgy, hogy nagy fokban hasonló, illetve azonos következtetésekre jutottak. Ezért perújítási nyomozás elrendelésének sem lehetett helye.

Következésképpen helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a perújítási indítványt alaptalannak találta és azt a Be. 644. § (6) bekezdése alapján elutasította.

Ekként az ezt sérelmező fellebbezés megalapozatlannak bizonyult.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 645. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.