BK ÍH 2024/131.

Ha írásbeli jegyzőkönyv készül és a tárgyaláson jelen lévők bármelyike által az ott felmerült valamely körülménynek vagy elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét indítványozza, ez csak abban az esetben mellőzhető, ha a bíróságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása [Be. 445. § (2), (3) és (6) bekezdés, 446. § (8) bekezdés; 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás 23. § (1) bekezdés].

Az elsőfokon eljáró törvényszék a 2024. szeptember 12-én kelt végzésével a II. r. vádlott által az 571. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv kiegészítése iránt előterjesztett indítványát elutasította.

E végzés ellen a II. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.

A II. r. vádlott 2024. augusztus 8-án – a Be. 446. § (8) bekezdése alapján – indítványt terjesztett elő a 2024. június 20-ai tárgyalásról készült írásbeli jegyzőkönyv kiegészítése céljából. Ebben több – állítása szerint – elhangzott nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalását kezdeményezte, olyan kijelentések, megjegyzések és észrevételek rögzítését, melyek az eljárási cselekmény menetét leíró dokumentumban nem kaptak helyet.

Így F. L. tanú kihallgatásával összefüggésben kérte annak feltüntetését, hogy az észrevételére kapott válasz szerint a tanú által tévesen az I. r. vádlottnak vélt személy kopasz volt. Ezen túlmenően jelentőséget tulajdonított annak a kijelentésének, melyet a III. r. vádlotthoz intézett („Kérdezd meg a bírót, hogy bemehettek-e R.-hez a büntetés-végrehajtási beszélőre, nehogy a bíró letartóztasson!”), az általa észlelt, bár nem jól hallható bírói megjegyzésnek, illetve az elhangzottak körében annak, hogy „R. A. beszélőre hívta M. G.-t és M. T.-t, de B. B. is kereste az ismerőseimet”.

Mindezeknek a jegyzőkönyvben való feltüntetését az elsőfokú bíróság részben azzal utasította el, hogy a szóban forgó kijelentéseknek nincs jelentősége, azok nem az ügy érdemére vonatkoznak.

A Be. 445. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjai értelmében a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az eljárási cselekmény menetét, a vádlott és a tanú vallomását, valamint az eljárási cselekmény során tett indítványokat és észrevételeket. Ezeket – figyelemmel a Be. 445. § (3) bekezdésében írtakra – röviden, a szükséges részletességgel, de ha a kérdés vagy kifejezés pontos szövege jelentős, szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.

Mindezekből következően a jegyzőkönyv tartalmi és terjedelmi részletezettsége a foganatosított eljárási cselekmény jellegéhez, illetve annak megítéléséhez igazodik, hogy az elhangzott kijelentések vagy a helyszínen észlelt reakciók a bizonyítás szempontjából milyen jelentőséggel, fontossággal bírnak. Már önmagában ezek a rendelkezések alapot adhatnak a megismert írásbeli jegyzőkönyv – indítványra történő – kijavítására vagy kiegészítésére.

Ennél azonban többről is szó lehet. A Be. 445. § (6) bekezdése szerint, ha írásbeli jegyzőkönyv készül, és az eljárási cselekményen jelen lévők bármelyike az eljárás során felmerült valamely körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét indítványozza, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a bíróságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.

Ez okból az elsőfokú bíróságnak a jegyzőkönyv kiegészítésére irányuló indítványt egészen más szempontból kellett volna vizsgálnia, mégpedig abban a megközelítésben, hogy a kiegészítéssel érintett kijelentések és észrevételek elhangzottak-e, ha igen, pontosan milyen szövegkörnyezetben és milyen tartalommal.

A bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás 23. § (1) bekezdése szerint a büntetőügyekben az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készített tárgyalási jegyzetet az ügyiratokhoz kell csatolni. Végső soron az elsőfokú bíróságnak e rendelkezés alkalmazásával kellett volna állást foglalnia az indítvány megalapozottságának kérdésében; hangsúlyozottan úgy, hogy a hiányolt kijelentések és észrevételek jelentőségének az értékelésébe, az ügy érdeméhez való kapcsolódásának elemzésébe bele sem kellett volna bocsátkoznia.

Ez egyben azt is jelenti, hogy az indítvány csak akkor lett volna elutasítható, ha az elsőfokú bíróság – az indokolás körében – meggyőző érveléssel számot ad arról, hogy a szóban forgó nyilatkozatok megtörténtéről nincs tudomása. Ezt a másodfokú bíróság semmilyen módon nem pótolhatta, már csak azért sem, mert nem állt rendelkezésére az ügyiratokhoz csatolt tárgyalási jegyzet sem.

Az ügyben tehát – az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésére visszavezethetően – olyan perrendi szabálysértés történt, mely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, miután a büntetőeljárásban részt vevő egyik személy, a II. r. vádlott a törvényes jogait nem gyakorolhatta, illetve ezek gyakorlásában őt korlátozták.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság végzését a Be. 609. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak – a Be. 445. § (6) bekezdésében megfogalmazott rendelkezés szem előtt tartásával – azt kell vizsgálnia, hogy az indítványban szereplő nyilatkozatok, kijelentések és észrevételek a 2024. június 20-ai tárgyaláson elhangzottak-e vagy sem. Ha igen, úgy az 571. sorszámú jegyzőkönyv kiegészítése nem mellőzhető, függetlenül attól, hogy azok milyen mértékben állnak összefüggésben az ügy elbírálása szempontjából lényeges, érdeminek tekintett részleteivel.

E vizsgálat alkalmával – szükség esetén – az ügyiratokhoz csatolt tárgyalási jegyzetre kell támaszkodni. Ilyen körülmények között kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a II. r. vádlott eljárási jogainak messzemenő tiszteletben tartásával az indítvány teljesíthetőségének kérdésében dönteni tudjon.