BK ÍH 2024/134.

A hatályon kívül helyezésről rendelkező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság a megtámadott határozatot hozó másodfokú bíróság határozatát e végzés meghozatala során megvalósított eljárási szabálysértésre alapítva csak akkor helyezheti hatályon kívül és utasíthatja a határozatot hozó bíróságot új eljárásra, ha e végzés meghozatalára a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott ún. abszolút eljárási szabálysértéssel került sor [Be. 627. § (2) bekezdés, 630. § (3) bekezdés].

A kerületi bíróság a 2024. január 31-én tartott előkészítő ülésen – a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadását követően – kihirdetett ítéletében a II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki lopás bűntette kísérletében [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont bc) alpont, (3) bekezdés b) pont ba) alpont]. Ezért – mint többszörös visszaesőt – 1 év szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, továbbá megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az előzetes fogva tartásban töltött időt, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 50 200 forint bűnügyi költség megfizetésére.

A kihirdetett elsőfokú ítélet ellen – amelyet a vádlott tudomásul vett – a nyilatkozattételre három munkanapot fenntartó ügyész és a védő írásban terjesztettek elő fellebbezést, az ügyész eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a kerületi bíróság új eljárásra utasítása iránt, míg a védő a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A védő utóbb, még az ügyiratok felterjesztése előtt arra hivatkozva vonta vissza a fellebbezését, hogy „ezzel igazodik a védence álláspontjához, illetőleg eleget tesz kifejezett kérésének”. Az ítélőtáblára felterjesztett ügyiratok között nem található a vádlottnak az a hozzájáruló nyilatkozata, amely törvényes feltétele a védő által előterjesztett fellebbezés visszavonásának [Be. 587. § (3) bekezdés].

Az ügyészség arra alapította a fellebbezését, hogy a vádlott részéről a bűnösség beismerése nem egyértelmű, a beszámítási képessége és a beismerés önkéntessége iránt észszerű kétely mutatkozik, így a bűnösséget beismerő nyilatkozata elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdés b) és c) pontjaiban írt feltételei nem álltak fenn.

A főügyészség a felterjesztett ügyiratokkal együtt megküldött átiratában – fenntartva az ügyészség fellebbezését – indítványozta, hogy a törvényszék mint másodfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és a kerületi bíróságot utasítsa új eljárásra.

A másodfokon eljáró törvényszék a 2024. március 27-én tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a kerületi bíróságot új eljárásra utasította.

Határozata indokolásában arra hivatkozott, hogy a vádlott – más ügyben töltött letartóztatása során – 2023 őszén az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (a továbbiakban: IMEI) került elhelyezésre, azonban erről orvosi dokumentumok nem állnak rendelkezésre, márpedig az IMEI-ben történt megfigyelés vagy kezelés ténye alappal vet fel kétségeket a beszámítási képesség kapcsán. Ennek megítélése azonban nem függhet az ügyész személyes véleményétől („ránézésre nincs gond”) vagy a vádlotti előadástól („Azzal bocsátottak el, hogy minden rendben van.”), mint ahogy szubjektív bírói döntés sem lehet. A beszámítási képesség megléte vagy annak hiánya szakkérdés, erre vonatkozó bizonyíték nélkül nem állapítható meg, hogy a vádlott a beszámítási képesség birtokában van-e. Tehát a vádlott beszámítási képessége iránt észszerű kétely mutatkozik, és már az előkészítő ülésen jelen lévő ügyész is szükségesnek látta a vádlott elmeállapotának tisztázását az IMEI „igazolásának” beszerzése útján.

A másodfokú végzés tartalmazza azt is, hogy a II. rendű vádlott a 2019. november 1-jén történt gyanúsítotti kihallgatásán hosszasan és érdemben tagadta a gyanúsítás tárgyát képező – a vádirati, majd ítéleti tényállással egyező – bűncselekmény elkövetését. Ráadásul a 2022. november 4-én benyújtott beadványában (álláspontját öt oldalon keresztül kifejtve, a nyomozati eljárást, a vádiratban megfogalmazottakat egyaránt támadva) többször is határozottan állította, hogy nem követett el bűncselekményt. Ehhez képest, az előkészítő ülésen beismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, arra hivatkozva, hogy korábban azért tagadott, mert félt a törvény szigorától, illetve, ha ittas állapotban van, akkor „ilyeneket” követ el.

A törvényszék érvelése szerint számos, nem csak külső befolyás lehet hatással arra, hogy a vádlott beismeri-e a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, e beismerés eredhet belső elhatározásból, az önös érdek felmeréséből is, azonban a korábban a bűncselekményt következetesen és részleteiben is tagadó vádlott esetében okkal merülhet fel kétség a beismerése önkéntessége tekintetében.

Mindezek miatt a vádlott beszámítási képessége, illetve beismerésének önkéntessége körében az elsőfokú eljárásban alaposabb vizsgálatra lett volna szükség, az ezzel kapcsolatban felmerült észszerű kételyek csak bizonyítással oldhatók fel. Ennek hiányában a kerületi bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadó végzés meghozatalakor nem volt abban a helyzetben, hogy e kérdésekben megalapozott döntést hozzon.

Összegezve, a törvényszék egyetértett az ügyészség és a főügyészség álláspontjával a tekintetben, hogy a kerületi bíróság törvényellenesen, a Be. 504. § (2) bekezdés b) pontjának megsértésével fogadta el a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát.

A másodfokú határozat ellen a II. rendű vádlott a kézbesítési íven indokolás nélkül jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a felterjesztett ügyiratokkal együtt az ítélőtáblának megküldött átiratában – a vádlott fellebbezését alaposnak értékelve – a másodfokú végzés hatályon kívül helyezésére és a törvényszék új eljárásra utasítására tett indítványt.

Az átiratában előre bocsátotta, hogy a Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése, illetőleg a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e (BH 2021.69.). Ugyanakkor a Be. 626. §-a értelmében a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a Tizenhetedik Részben írt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a felülbírálat kiterjed az eljárási szabályok másodfokú eljárásban történt megtartásának vizsgálatára is.

Álláspontja szerint a törvényszék az eljárása során a Be. 609. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdés b) pontjában írt, hatályon kívül helyezést eredményező relatív eljárási szabálysértést követett el. Egyrészt a bírósági iratokban nincs nyoma annak, hogy a kerületi bíróság – a Be. 582. § (5) bekezdésében írtaknak megfelelően – a II. rendű vádlottat és a védőjét tájékoztatta-e az ügyészség fellebbezéséről, illetve azt számukra kézbesítette-e.

A törvényszék a felterjesztett ügyiratok 2024. március 18-án történt megérkezését követően, a 2024. március 27-én tartott tanácsülésen az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a kerületi bíróságot új eljárásra utasította, arra alapítottan, hogy a vádlott beismerő nyilatkozata elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdésében írt feltételei nem álltak fenn. A törvényszék e végzését – a főügyészség indítványával együtt – adta ki a vádlott és a védője részére, ám az ügyészség fellebbezése még ekkor sem került megküldésre a vádlottnak és védőnek. Ekként a törvényszék megsértette a Be. 596. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében írtakat, mivel a másodfokú határozatot tanácsülés kitűzése nélkül hozta meg, a tanácsülés időpontjáról az érintett feleket nem értesítette, továbbá az ügyészség fellebbezését, a törvényszék mellett működő főügyészség indítványát a vádlottnak és védőnek a fellebbezés elintézésének előkészítése során nem küldte meg.

A II. rendű vádlott és a védője az ügyiratok szerint mindaddig nem is tudhatott arról, hogy az ügyészség az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be, amíg meg nem kapták az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről szóló végzést. Ennek eredményeként a vádlott és a védő attól a joguktól is elestek, hogy az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészségi fellebbezésre indítványt vagy észrevételt tegyenek.

A fellebbviteli főügyészség részletesen idézte a 3029/2024. (I. 24.) AB határozatban kifejtetteket:

„Az, hogy a védelem rendelkezzen a számára kedvező (tudomásul vett) elsőfokú határozattal szemben bejelentett ügyészi fellebbezéssel, s arra vonatkozóan álláspontját kifejthesse, a terhelti jogok érvényesülése, s ennek következtében a tisztességes eljárás szempontjából garanciális, törvényi biztosíték. Jelentőségét fokozza, ha a másodfokú bíróság egyébként a védelemmel nem ismertetett ügyészi fellebbezésben foglaltakra alapozza határozatát. A másodfokú bíróság a fellebbezés (és az arra vonatkozó másodfokú ügyészi átirat) kézbesítésének elmaradásával a terheltet, illetve a védelmet elzárta, megfosztotta attól a jogától, hogy álláspontját kifejthesse az ügyészségi indítványok ellenében. Jelentősége annak van, hogy ha az elsőfokú határozathoz képest a vádlott terhére, ellenében eltérő tartalmú döntés végett tesz az ügyészség indítványt, akkor azt feltétlen kézbesíteni kell a terheltnek és a védőnek. Ez a jogosultság a terheltet a bírósági eljárás tisztességessége szempontjából attól függetlenül általában megilleti, hogy milyen döntést hoz a bíróság. Ám jelentősége nyilvánvaló, ha egyébként a másodfokú bíróság helyt ad az ügyészi, a terhelt érdekével ellentétes indítványnak.”

Továbbá az AB határozat szerint a fellebbezéshez való hozzáférés biztosítása az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseiből következik, ezért a fellebbezés kézbesítésére vonatkozó garanciális szabályok megsértése a tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog érvényesülését korlátozza, így alaptörvény-ellenes.

A fellebbviteli főügyészség okfejtése szerint jelen ügyben is megállapítható, hogy az előkészítő ülésen hozott elsőfokú ítéletet annak kihirdetésekor a II. rendű vádlott tudomásul vette, továbbá a védője a kifejezett kérésére vonta vissza a kiszabott büntetés enyhítése iránt saját jogon előterjesztett fellebbezését. E tényekből félreérthetetlenül következik, hogy a vádlott számára az elsőfokú ítélet minden elemében elfogadható, kedvező volt.

Mivel az ügyben eljárt kerületi bíróság és a törvényszék sem a vádlottat, sem a védőt nem tájékoztatta arról, hogy az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség fellebbezést jelentett be, alappal hihették azt, hogy az enyhítés iránt bejelentett védői fellebbezés visszavonása folytán az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedik.

Ámbár az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészségi fellebbezés – a neutrális iránya folytán – nem tekinthető a vádlott terhére bejelentett jogorvoslatnak, ugyanakkor a fellebbezés folytán a vádlott hosszabb ideig áll büntetőeljárás hatálya alatt, továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a más ügyben letartóztatás hatálya alatt álló terhelttel szemben a jelen ügyben kiszabott jogerős börtönbüntetés foganatba vétele enyhébb rezsimszabályok alkalmazását eredményeznék. Így az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés a vádlott érdekével ellentétesnek minősül. Ehhez képest az elsőfokú ítéletet az ügyészség joghatályos fellebbezése folytán felülbíráló törvényszék a vádlott által tudomásul vett elsőfokú ítéletet – helyt adva az ügyészség érveinek – hatályon kívül helyezte. Tette mindezt úgy, hogy a terhelt érdekével ellentétes tartalmú ügyészségi fellebbezést és a főügyészség indítványát a vádlott és védője részére nem kézbesítette, akik így elestek azon joguktól, hogy az ügyészi fellebbezést, illetőleg a másodfokú bíróság mellett működő főügyészség indítványát megismerhessék, azokra indítványt, észrevételt tehessenek.

Ebből következően a vádlott és védője a másodfokú bírósági eljárásban az őket megillető törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, ami – az Alkotmánybíróság idézett határozatában kifejtetteknek megfelelően – lényeges hatással bírt a másodfokú bírósági eljárás lefolytatására, így a törvényszék a Be. 609. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósított meg.

Az ítélőtábla – különös tekintettel a fellebbviteli főügyészségi átiratban foglaltakra – először a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezési jogra és a fellebbezésre jogosultakra vonatkozó eljárásjogi rendelkezéseket ismerteti, amelyek jelen ügyre vonatkozó értékelését követően kellett állást foglalni arról, hogy a hatályon kívül helyező végzés ellen előterjesztett fellebbezés joghatályos-e.

A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése, valamint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre

a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,

a 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,

az 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság,

a 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok

miatt került sor [Be. 627. § (1) bekezdés].

A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezésnek van helye akkor is, ha a hatályon kívül helyező végzés meghozatalára a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor [Be. 627. § (2) bekezdés].

A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezésre jogosult

a vádlott,

az ügyészség,

a védő [Be. 627. § (3) bekezdés].

Nem jogosult fellebbezésre a (3) bekezdés alapján az, aki az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, ha a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben foglalt okból került sor [Be. 627. § (4) bekezdés].

A másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha

a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,

az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,

a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,

a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,

a bíróság a 492. § (1) bekezdés c)–d) és i) pontjában, valamint a (2) bekezdésében vagy az 567. § (1) bekezdés a)–b) és g) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,

az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes,

az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól, és a fellebbezést az 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be vagy az eltérés az 584. § (2) bekezdése szerinti fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem érintett cselekményre vonatkozik, vagy

az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól [Be. 608. § (1) bekezdés].

A másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására [Be. 609. § (1) bekezdés].

Az (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértésnek minősül különösen, ha

a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket a vádemelés után megsértették,

a büntetőeljárásban részt vevő személyek a vádemelés után a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták,

a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták,

a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem vagy csak részben tett eleget [Be. 609. § (2) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság ítélet teljes egészében megalapozatlan, ha

az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy

a tényállás teljes egészében felderítetlen [Be. 592. § (1) bekezdés].

A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság, és szükség szerint az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 619. § (3) bekezdése alapján nem tudja kiküszöbölni [Be. 625. § (4) bekezdés].

Jelen ügyben megállapítható, hogy a másodfokon eljárt törvényszék a végzésében a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet és utasította új eljárásra a kerületi bíróságot. E másodfokú végzés elleni fellebbezési jog megnyílásának lehetőségét a Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja biztosította, és a fellebbezés előterjesztésére a II. rendű vádlott a Be. 627. § (3) bekezdés a) pontja alapján jogosult volt.

Annak nem volt törvényes akadálya, hogy a fellebbviteli főügyészség a felterjesztett ügyiratokkal együtt megküldött átiratában – a vádlott fellebbezését más okból alaposnak értékelve – maga is indítványozza a fellebbezéssel megtámadott másodfokú végzés hatályon kívül helyezését.

Az ítélőtábla a II. r. rendű vádlott indokolás nélkül bejelentett fellebbezését határidőben előterjesztettnek és joghatályosnak, ugyanakkor alaptalannak találta; a fellebbviteli főügyészségnek a másodfokú végzés Be. 630. § (2) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését célzó indítványával sem értett egyet.

Az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság határozatai kapcsán az alábbi büntető eljárásjogi rendelkezéseket hívja fel.

A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a Tizenhetedik Részben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni (Be. 626. §).

A fellebbezést elbíráló bíróság – az e törvényben meghatározott esetekben – a fellebbezéssel megtámadott hatályon kívül helyező végzést

helybenhagyja, vagy

hatályon kívül helyezi és a másodfokú vagy harmadfokú bíróságot a másodfokú vagy a harmadfokú eljárás lefolytatására vagy új eljárásra utasítja [Be. 629. § (2) bekezdés].

A fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzést helybenhagyja, ha a fellebbezés alaptalan és egyébként a hatályon kívül helyező végzést nem kell hatályon kívül helyezni [Be. 630. § (1) bekezdés].

A fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzést hatályon kívül helyezi, és a másodfokú vagy harmadfokú bíróságot a másodfokú vagy a harmadfokú eljárás lefolytatására utasítja, ha a másodfokú vagy harmadfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megsértésével (I. fordulat), vagy indokolatlanul rendelkezett (II. fordulat) az ítélet hatályon kívül helyezéséről [Be. 630. § (2) bekezdés].

A Be. 627. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a fellebbezést elbíráló bíróság a fellebbezéssel megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a határozatot hozó bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 630. § (3) bekezdés].

A fentiekben felhívott jogszabályhelyekből következően a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróságnak a Be. Tizenhetedik Részében írt eljárás keretében vizsgálnia kell, hogy

1. a másodfokú (harmadfokú) bíróság okszerűen és helyesen alkalmazta-e a Be. 608. § (1) bekezdésében és a 609. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, azaz csakugyan történt-e az elsőfokú (másodfokú) eljárásban abszolút eljárási szabálysértés vagy a másodfokú (harmadfokú) eljárásban nem orvosolható, az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására lényeges hatással járó relatív szabálysértés [Be. 630. § (2) bekezdés I. fordulat];

2. a másodfokú (harmadfokú) bíróság indokoltan állapította-e meg elsőfokú (másodfokú) ítélet Be. 592. § (1) bekezdése szerinti teljes megalapozatlanságát [Be. 630. § (2) bekezdés II. fordulat];

3. a harmadfokú bíróság a Be. 625. § (4) bekezdése szerint indokoltan rendelkezett-e a hatályon kívül helyezésről, vagy pedig a harmadfokú eljárásban lehetőség lett volna a másodfokú ítélet megalapozatlanságának a Be. 619. § (3) bekezdése szerinti kiküszöbölésére [Be. 630. § (2) bekezdés II. fordulat];

4. a másodfokú (harmadfokú) bíróság a hatályon kívül helyező végzés meghozatalát eredményező eljárása során megtartotta-e az eljárási szabályokat [Be. 618. § (1) bekezdés b) pont, 630. § (3) bekezdés].

A fellebbezést elbíráló bíróság az 1., 2. és 3. pontok esetében a másodfokú (harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező rendelkezésének a törvényességét vagy indokoltságát vizsgálja, és amennyiben a rendelkezést (döntést) törvénysértőnek vagy indokolatlannak találja, a fellebbezéssel megtámadott végzést a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi. A 4. pont esetében azt kell vizsgálnia, hogy a másodfokú (harmadfokú) bíróság a hatályon kívül helyező végzés meghozatalához vezető eljárása során megtartotta-e az eljárási szabályokat, azonban ennél az esetnél – egyezően a harmadfokú bírósági eljárás szabályozásával (Be. 625. §) – kizárólag a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti abszolút eljárási szabálysértés eredményezheti a fellebbezéssel megtámadott másodfokú (harmadfokú) határozat hatályon kívül helyezését, figyelemmel a Be. 627. § (2) és a 630. § (3) bekezdésében foglaltakra.

Ebből következően a hatályon kívül helyező másodfokú (harmadfokú) bíróság eljárása alatt elkövetett eljárási szabálysértés a fellebbezéssel megtámadott végzésnek a Be. 630. § (2) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését – szemben a fellebbviteli főügyészség indítványával – soha nem alapozhatja meg, továbbá a Be. 609. § (1) bekezdésében írt relatív eljárási szabálysértés megvalósítása sem eredményezi a fellebbezéssel megtámadott végzés Be. 630. § (3) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését.

Jelen ügyben a kerületi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján került sor, ezért a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló ítélőtáblának az 1. és 4. pontokban írtak szerint kellett vizsgálnia, hogy a kerületi bíróság az előkészítő ülésen csakugyan a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta-e el a II. r. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát, továbbá azt, hogy a törvényszék a másodfokú eljárása során megtartotta-e az eljárási szabályokat.

A törvényszék helyesen hívta fel a Be. 504. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, miszerint ha a vádlott a bűnösségét beismeri, és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság e tény, az eljárás ügyiratai, valamint a vádlott kihallgatása alapján vizsgálja meg, hogy a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadja-e. A vádlott kihallgatása – az előkészítő ülés jellegére figyelemmel – a (2) bekezdésben meghatározott feltételek vizsgálatára irányul.

Miként azt a törvényszék hatályon kívül helyező végzésének indokolása ugyancsak helytállóan tartalmazza, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának a feltételei, hogy

a vádlott e nyilatkozatának természetét és elfogadásának következményeit megértette,

a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozik,

a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű és azt az eljárás ügyiratai alátámasztják [Be. 504. § (2) bekezdés].

A bíróság a Be. 504. § (3) bekezdése szerint akkor fogadja el a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát, ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak.

A törvényszék okszerűen mutatott rá, hogy a más ügyben letartóztatásban lévő a II. rendű vádlottnak 2023 őszén az IMEI-ben történő elhelyezése a beszámítási képessége kapcsán alappal vet fel kétségeket, amelyek az előkészítő ülésen a vádlottnak a Be. 504. § (1) bekezdés 2. mondata alapján történő kihallgatásával nem voltak eloszlathatók.

Az ítélőtábla abban is egyetértett a törvényszékkel, hogy a beszámítási képességet is érintő kóros elmeállapot (amely az elkövetett bűncselekmény büntethetőségét kizáró vagy korlátozó okok közé is tartozik) megállapítása igazságügyi elmeorvos-szakértő kompetenciájába tartozik, e körben az előkészítő ülésen vagy tárgyaláson a közvetlenség folytán megszerzett szubjektív benyomásokra, illetve a terhelt nyilatkozatára alapított következtetéseknek nincs helye.

A törvényszék által felhívott, BH 2021.160. számon közzétett kúriai eseti döntés szerint a terhelt beszámítási képességének esetleges – tisztázott – korlátozottsága nem automatikusan zárja ki a beismerő nyilatkozatának elfogadását, feltétlenül vizsgálandó, hogy a terhelt a konkrét ügyben, a konkrét cselekmény tekintetében megértette-e a bűnösséget beismerő nyilatkozatának a természetét és elfogadásának következményeit [Be. 504. § (2) bekezdés a) pont]. A terhelt beszámítási képessége iránti észszerű kétely a terheltnek a nyomozás során megállapított és a vádiratban írt beszámítási képességével kapcsolatos bizonytalanságot jelenti. Ezen túlmenően a kúriai döntés azt is tartalmazza, hogy a beszámítási képesség mindig az adott ügyben elbírált cselekmény tekintetében vizsgálandó; sem a cselekmények időbeli közelsége, sem a hasonló jellege nem ad alapot arra, hogy a bíróság más ügyben, más cselekmény vonatkozásában készült szakvélemény alapján állapítsa meg a terheltnek az adott cselekmény kapcsán fennálló beszámítási képességét vagy annak hiányát. Az ilyen (más ügyben készült) szakvélemény felveti annak lehetőségét, hogy a terhelt beszámítási képessége az újabb ügyében elbírálandó cselekmény esetében is korlátozott. Márpedig ez olyan kétely, ami a konkrét ügyben a beismerő nyilatkozat elfogadását és az ügy előkészítő ülésen való elbírálását kizárja.

Jelen ügyben nem állt a kerületi bíróság rendelkezésére a vádlott vonatkozásában egy másik büntetőügyben készült, a kóros elmeállapotot megállapító elmeorvos-szakértői vélemény, sőt arra sincs adat, hogy a másik ügyben a beszámítási képesség kapcsán egyáltalán történt-e szakértői bizonyítás, illetve az milyen eredménnyel zárult. Ugyanakkor a ténylegesen IMEI-ben elhelyezett vádlott esetében hiteles tényadat állt rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a másik ügyében szükségesnek látták az IMEI-ben történő megfigyelését és/vagy kezelését (függetlenül annak tényleges okától, esetleg védekezési taktika miatti kezdeményezésétől). E tény – az elmeállapot vizsgálatáról készült szakvélemény nélkül is – észszerű kételyt vet fel a vádlott beszámítási képessége kapcsán, ezért a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának nem volt helye. Egyébiránt az előkészítő ülésen jelen lévő ügyész – a bűnösséget beismerő nyilatkozatnak a kerületi bíróság általi elfogadása után – maga is tisztázandó kérdésként jelölte meg a vádlott beszámítási képességét, és ezzel összefüggésben az IMEI „igazolásának” beszerzését szükségesnek tartotta.

A bűnösséget beismerő nyilatkozat tétele valóban számos tényezőtől, körülménytől, így kívülálló személy befolyásától, a terhelt belső elhatározásától, illetőleg saját önös érdekétől függhet, és a beismerés önkéntességét nem zárja ki az a körülmény, hogy a terhelt a büntetőeljárás korábbi szakaszában tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Annak van meghatározó jelentősége, hogy a terhelt a bűnösséget beismerő nyilatkozatát ne mások (például terhelttársak vagy azok hozzátartozói) által kifejtett nyomás, befolyás, kényszerítés vagy fenyegetés hatására tegye meg, ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan nincs szó a beismerés önkéntességéről. Hasonlóképpen aggályos lehet a beismerés önkéntessége, ha a terhelt az előkészítő ülésen a büntetőeljárás más résztvevői, például a védője vagy a bíró rábeszélése eredményeként tesz bűnösséget beismerő nyilatkozatot, mivel ebben az esetben az is befolyásolhatja a beismerésben, hogy a terhelt a bűnösségének a bizonyítás eredményeként történt megállapítása esetére – a korábbi ellenkezése, a beismerő nyilatkozat tételének „megtagadása” miatt – súlyosabb büntetés kiszabásától tart.

A Kúria BH 2022.121. számon közzétett eseti döntése szerint a terheltnek a beismerő nyilatkozat megtételekor fennálló rejtett vagy kifejezett olyan indoka, személyes célja, ami nem érinti a Be. 504. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltakat (azaz nem befolyásolja azt, hogy a terhelt a beismerő nyilatkozatának természetét és elfogadásának következményeit megértette, nem érinti a vádlott beszámítási képességét és nem támaszt észszerű kételyt a beismerésének önkéntessége iránt), a beismerés elfogadása szempontjából közömbös.

Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a terhelt részéről a bűncselekmény elkövetésének a gyanúsítotti kihallgatásokon történő következetes, részletekbe menő tagadása, nem képezheti akadályát annak, hogy a bíróság az előkészítő ülésen – a Be. 504. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén – a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadja. A terhelt a vádiratból vagy az ügyésznek az előkészítő ülésen, a Be. 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítványából szerez tudomást arról, hogy az ügyészség a Be. 422. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a bűncselekmény elkövetésének az előkészítő ülésen történő beismerése esetére milyen tartamú, mértékű büntetésre (vagy intézkedésre) tett indítványt. Továbbá a terhelt arról is tájékoztatást kap, hogy a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása esetén – figyelemmel a Be. 565. § (2) bekezdésében foglaltakra – a bíróság nem szabhat ki súlyosabb büntetést, nem alkalmazhat súlyosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz. Tehát a bűncselekmény elkövetését korábban tagadó terhelt lényegében az előkészítő ülésen kerül abba a helyzetbe, hogy a várható büntetés (intézkedés) ismeretében döntsön a büntetőeljárás folytatásának mikéntjéről, és esetlegesen a bűnösséget beismerő nyilatkozat tételéről, így önmagában a „remélt” büntetés miatt történt beismerés annak önkéntességét nem kérdőjelezheti meg. Ugyanakkor a terhére rótt bűncselekmény elkövetését korábban még tagadó, de az előkészítő ülésen a bűnösséget beismerő nyilatkozatot tevő terhelt esetében nem mellőzhető, hogy a bíróság a Be. 504. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállását, ezen belül is a beismerés önkéntességét a terhelt kihallgatása útján alaposan megvizsgálja. Egyébiránt ezen elvárásnak a kerületi bíróság eleget tett, a beismerése körében tett nyilatkozat okára kihallgatta a vádlottat, aki elfogadható választ adott.

A II. rendű vádlott beismerésének önkéntessége kapcsán – szemben a másodfokú végzés indokolásában foglaltakkal – valójában nem a bűncselekménynek a gyanúsítotti kihallgatásain, illetőleg a nyomozás során és a vádemelés után előterjesztett beadványokban történt tagadása vet fel észszerű kétségeket, hanem a korábbiakban írtak szerint a beszámítási képességének tisztázatlansága. A beismerés egyértelműsége kapcsán – szemben az ügyészség fellebbezésében írtakkal – aggályok nem merültek fel.

Mindezekkel együtt az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett a törvényszékkel abban, hogy a kerületi bíróság a Be. 504. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott feltételek hiányában fogadta el a II. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát, így az elsőfokú ítéletnek a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja alapján történő hatályon kívül helyezése törvényes volt. Ebből következően a fellebbezéssel megtámadott másodfokú végzésnek a Be. 630. § (2) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésére nem volt ok.

Az ítélőtábla megállapította azt is, hogy a törvényszék az eljárása során a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti abszolút eljárási szabálysértést nem követett el: törvényesen volt megalakítva, kizárt bíró a határozat meghozatalában nem vett részt, a hatásköri és illetékességi szabályokat nem sértette meg [Be. 608. § (1) bekezdés a), b), c) pont]. A Be. 608. § (1) bekezdés d)–h) pontjaiban felsorolt szabálysértések az eljárás és a határozat jellege miatt fel sem merülhettek.

A fellebbviteli főügyészség helyesen mutatott rá arra, hogy az ügyiratok tartalma szerint a vádlott és a védő részére nem lett kézbesítve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett ügyészségi fellebbezés, sőt őket a jogorvoslat tényéről és céljáról a kerületi bíróság nem is tájékoztatta. E mulasztás már csak azért is súlyos fokú, mert a vádlott az elsőfokú ítéletet tudomásul vette, és utóbb a kérésére a védője visszavonta a büntetés enyhítését célzó fellebbezését. A kerületi bíróság mulasztását az ügyirat felterjesztését követően a törvényszék sem korrigálta, ráadásul a másodfokú bíróság mellett működő főügyészség – az ügyészség hatályon kívül helyezést célzó fellebbezését fenntartó – indítványát is csak a hatályon kívül helyező végzéssel együtt kézbesítette a vádlott és a védő részére. Így a vádlott és a védő a másodfokú eljárásban a határozathozatal előtt a fellebbezés és az arra vonatkozó másodfokú ügyészségi átirat tartalmát nem ismerhették meg, ennek folytán meg lettek fosztva attól a joguktól, hogy az ügyészségi indítványok kapcsán az álláspontjukat kifejthessék, észrevételeket tegyenek vagy akár a másodfokú döntés irányára is kiható okiratokat csatoljanak (például a másik ügyben esetlegesen elkészült elmeorvos-szakértői véleményt). Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését célzó ügyészi fellebbezés nem értékelhető a vádlott terhére bejelentett jogorvoslatnak, annak iránya „neutrális” jellegű, ugyanakkor igenis van hatása a vádlott helyzetére: például hosszabb ideig áll büntetőeljárás hatálya alatt, a folyamatban lévő büntetőügy a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés fenntartásának indokául is szolgálhat, a jogerős szabadságvesztés végrehajtási fokozata enyhébb szabályokkal járna, mint a letartóztatás. E körülményekre is tekintettel az ítélőtábla egyetértett azzal, hogy a fentiekben írt mulasztás – figyelemmel a 3029/2024. (I. 24.) AB határozatban foglaltak- ra is – sértette a vádlottnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseiben biztosított a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogát. Egyidejűleg megalapozza annak megállapítását, hogy törvényszék a másodfokú eljárás lefolytatására lényeges hatással járó módon fosztotta meg a vádlottat és a védőt a törvényes, a Be. 39. § (1) bekezdés g) pontjában és 42. § (1) bekezdésében biztosított indítvány- és észrevételtételi jogaik gyakorlásától, amellyel a Be. 609. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdés b) pontjában írt relatív eljárási szabálysértés valósított meg. Mivel azonban nem a Be. 608. § (1) bekezdésében írt abszolút eljárási szabálysértésről van szó, a törvényszék relatív szabálysértése a korábbiakban már írtak szerint – szemben a fellebbviteli főügyészség érvelésével – nem eredményezheti a fellebbezéssel megtámadott végzésnek a Be. 630. § (3) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja szerint tanácsülésen – a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja és a Be. 630. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott végzést nem ügydöntő határozattal helybenhagyta.