PÜ BH 2024/135

[1] Az önálló bírósági végrehajtó (a továbbiakban: végrehajtó) az általa az alperesek mint adósok ellen folyamatban volt végrehajtási eljárásban lefoglalt, az alperesek közös tulajdonában állt 1141 Budapest jelölésű ingatlant 2020. május 27-én elektronikus árverés útján a felperes mint árverési vevő részére – vezetékjoggal terhelten, beköltözhetően – értékesítette. A felperes 2020. június 8-án a végrehajtónak az ingatlan teljes vételárát megfizette. A felperes 1/1 arányú tulajdonjogát 2021. június 17. napján jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.

[2] A végrehajtó a 2021. június 17-én kelt jegyzőkönyvben felhívta az alpereseket, hogy az ingatlant 2021. július 21. napjáig ingóságaiktól kiürítve hagyják el és adják át az árverési vevőnek azzal, hogy amennyiben kiköltözési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, úgy ugyanezen a napon 13 órakor a végrehajtó fogja átadni az ingatlant.

[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) az alperesek kérelmére a 2021. július 23-án kelt és 2021. augusztus 11-én jogerőre emelkedett végzésével a végrehajtást 2021. augusztus 31. napjáig felfüggesztette. Határozatának indokolása szerint az alperesek igazolták azt a méltányolható körülményt, hogy az ingatlanban található autószerelő műhelyt augusztusban tudják leszereltetni.

[4] A végrehajtó a 2021. július 20-án kelt jegyzőkönyvben tájékoztatta a feleket és az árverési vevőt, hogy a 2021. július 21. napján 13:00 órára kitűzött birtokbaadási eljárást a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény (a továbbiakban: Veszélyhelyzeti átmeneti tv.) 45. § (1) bekezdésére figyelemmel elhalasztja, újabb időpont kitűzéséről a 27/2021. (I. 29.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) szerinti veszélyhelyzet megszűnését követő 15. nap elteltével intézkedik.

[5] A veszélyhelyzet megszűnését követően a végrehajtó a 2022. július 4-én kelt jegyzőkönyvében felhívta az alpereseket, hogy az ingatlant 2022. augusztus 3. napjáig ingóságaiktól kiürítve hagyják el és adják át az árverési vevőnek azzal, hogy amennyiben kiköltözési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, úgy ugyanezen a napon 13 órakor a végrehajtó fogja átadni az ingatlant. Az ingatlan átadása a felperes részére 2022. augusztus 3-án megtörtént.

[6] A felperes mint bérbeadó 2020. június 8-án bérleti szerződést kötött egy zrt.-vel mint bérlővel, amely alapján havi bruttó 1 200 000 forint bérleti díj ellenében határozatlan időre bérbe adta a bérlőnek az ingatlant. A szerződés szerint az a felperesi tulajdonjog bejegyzésével lép hatályba.

[7] A felperes keresetében az alperesek 6 116 129 forint, annak 2021. december 11. napjától a teljesítésig járó késedelmi kamata, valamint a perköltség egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. Keresetét elsődlegesen a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályára, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-ára alapította, másodlagosan jogalap nélküli használat ellenértékeként, a Ptk. 5:13. § (2) bekezdése alapján használati díj címén érvényesítette. Előadta, hogy az alperesek felróható magatartása miatt nem tudta a korábban az általa bérbeadás útján történő hasznosítás érdekében végrehajtási árverésen megvásárolt ingatlant a bérlő birtokába adni, mivel azt az alperesek az eredeti birtokbaadási határidőig, 2021. július 21. napjáig nem adták a birtokába. Így az általa kötött bérleti szerződés sem lépett hatályba 2021. július 29-én, ezáltal elesett a szerződés alapján neki járó bérleti díjtól. Keresetének összegszerűségét a bérleti szerződésben kikötött havi 1 200 000 forint bérleti díj összege alapján jelölte meg, 2021 júliusában 3 nap (29–31.), továbbá a 2021 augusztusától decemberéig terjedő öt egész hónap figyelembe vételével.

[8] Az alperesek érdemi ellenkérelme mindkét kereset elutasítását célozta. Arra hivatkoztak, hogy nem jártak el jogellenesen, mivel a jogszabályok által számukra biztosított jogorvoslati lehetőséggel éltek, a végrehajtást a bíróság egy időre felfüggesztette, illetve a végrehajtó halasztást rendelt el a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. alapján. Vitatták a felperes által állított kár bekövetkeztét utalva arra, a felperesnek mindaddig nem állhatott módjában az ingatlan bérbe adása, amíg nem lépett annak birtokába. Szerintük a perbeli esetben a bérleti jogviszony egyik eleme (a dolog használatának átengedése, illetve cserébe bérleti díj fizetése) sem valósult meg, így a felperest nem érte kár. Vitatták az okozati összefüggés fennálltát is a felperes által állított jogellenes magatartásuk és a kár között. Minderre tekintettel sem kártérítési felelősségük, sem jogalap nélküli használatuk fennálltát nem tartották megállapíthatónak.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest az alperesek mint egyetemleges jogosultak részére 558 400 forint perköltség megfizetésére. Határozata indokolása szerint azt vizsgálta, hogy a Ptk. 6:519. § (1) bekezdésére tekintettel megállapítható-e az alperesek jogellenes magatartása. Rámutatott: a felperes a Ptk. 5:41. § (1) bekezdése alapján eredeti szerzésmódnak minősülő bírósági végrehajtási árverés útján szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, ugyanakkor ez a körülmény nem jelenti azt, hogy a korábbi – a végrehajtási eljárásban adósként részt vett – tulajdonosokat, azaz a jelen per alpereseit ne illetnék meg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szerinti jogok. Azzal, hogy az alperesek a végrehajtás felfüggesztését kérték, a Vht. 48. §-a szerinti jogaikat gyakorolták, így magatartásuk jogellenessége nem állapítható meg. Emiatt nem volt helye az elsődleges kereseti kérelemnek helyt adó ítélet meghozatalának. A felperes másodlagos, használati díj iránt igénye kapcsán visszautalt az elsődleges kereseti kérelemmel összefüggésben kifejtettekre, miszerint a használat (a birtokban maradás) a Vht. szerinti jogok gyakorlása alapján, jogszerűen történt az alperesek részéről, ezért a jogalap nélküli használatot sem látta megállapíthatónak. Kitért arra is, hogy ingatlan kiürítése iránti intézkedésre, helyszíni eljárási cselekmény foganatosítására a perbeli időszakban a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. § (1) bekezdése értelmében csak a Korm.rendelet szerinti veszélyhelyzet megszűnését követően volt lehetőség, ezt a feleken kívül álló, a Covid19-világjárvány miatt előállt körülménynek kellett tekinteni, ami szintén nem volt az alperesek terhére róható. Mindezekre tekintettel jogalap hiányában utasította el mindkét kereseti kérelmet, emiatt az összegszerűség bizonyítására nem került sor, ezért a felek valamennyi bizonyítási indítványát okafogyottság miatt utasította el.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 341. § (4) bekezdése alapján közbenső ítéletet hozott, a Pp. 383. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította az alperesek kártérítési felelősségét azon kár tekintetében, amely abból ered, hogy a felperes által árverés útján megszerzett ingatlan birtokát 2021. július 29. napjáig nem adták át a részére. A felperes perköltségét 22 225 forintban állapította meg, és kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 33 525 forint fellebbezési költséget.

[11] Határozata jogi indokolásában a másodfokú bíróság felhívta a Vht. 154. § (1) bekezdését és 154/A. § (1), (3), (4) bekezdését, valamint a Ptk. 5:13. § (1) és (2) bekezdését, amelyekkel összefüggésben rámutatott: a nem vitás peradatok szerint a felperes mint árverési vevő 2020. június 8-án a végrehajtó részére megfizette az ingatlan teljes vételárát. Tekintettel arra, hogy a Vht. 154/A. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételek nem álltak fenn, a Vht. 154/A. § (1) bekezdése szerint az adósok az árveréstől számított 30. napig kötelesek lettek volna az ingatlant ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevőnek. Ez a jogszabályi rendelkezés az adósok/alperesek számára kötelezettséget ír elő az ingatlan birtokba adására megjelölve azt az időpontot, amíg ezen kötelezettségüknek önkéntesen eleget tehetnek. Amennyiben a fenti jogszabályi kötelezettségüknek önként nem tesznek eleget, akkor kerül sor a végrehajtó által foganatosított kényszerintézkedésre. Az a körülmény, hogy a végrehajtási eljárásban – önkéntes teljesítés hiányában – a végrehajtói kényszerintézkedések alkalmazása tekintetében a végrehajtó korlátozott a végrehajtást foganatosító bíróság végrehajtást felfüggesztő végzése, illetve a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. § (1) bekezdése alapján, nem érinti az alperesek Vht. 154/A. § (1) bekezdése szerinti jogszabályi kötelezettségét. Sem a végrehajtás felfüggesztése, sem a Covid-járvány miatti kilakoltatási moratórium nem teremtett jogcímet az alperesek számára a birtokláshoz. A Vht. 154/A. § (1) bekezdése a (3) és (4) bekezdés hiányában a kiköltözési kötelezettség, az ingatlan birtokbaadása tekintetében kógens rendelkezést tartalmaz, és miután e kötelezettségüknek az alperesek határidőn belül nem tettek eleget, oldalukon jogellenes magatartás áll fenn.

[12] Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 5:13. § (2) bekezdése alapján a tulajdonost megilleti a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének joga, valamint a rendelkezés joga. E tulajdonosi jogosítványok közül a hasznosítással a felperes bérbeadás útján kívánt élni, amely az alperesek jogellenes magatartása folytán nem realizálódhatott. A felperes a Pp. 265. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének eleget téve a kár tényét és az okozati összefüggést is igazolta. A kártérítés konjunktív elemeinek bizonyítottsága folytán az alperesek kártérítési felelőssége megállapítható. Erre tekintettel a felperes elsődleges kereseti kérelmét jogalapjában megalapozottnak találta, ezért az alperesek kártérítési felelősségét közbenső ítéletében a Ptk. 6:519. § (1) bekezdése alapján megállapította.

[13] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletének helybenhagyása érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 265. § (1) bekezdését, 266. § (1) bekezdését, 326. §-át, a Vht. 50. § (1) bekezdését, a Ptk. 6:519. §-át és 6:521. §-át, valamint Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. cikk (7) bekezdését jelölték meg.

[14] Kiemelték, hogy a másodfokú bíróság értelmezésében a Vht. 154/A. § (1) bekezdése (kiköltözési kötelezettség) olyan kógens norma, amelynek elmulasztása mindenképpen jogellenes magatartást jelent függetlenül attól, hogy a kiköltözésre kötelezett milyen felhatalmazással vagy indokkal rendelkezett. A PKKB 2021. július 23-án kelt és 2021. augusztus 11-én jogerőre emelkedett végzésével azonban – kérelmükre – a végrehajtást valamennyi végrehajtási cselekményre kiterjedő hatállyal felfüggesztette. E bírósági határozatnak megfelelően jártak el, amikor a felfüggesztés ideje alatt az ingatlant nem adták át. Hangsúlyozták: nem minősülhet jogellenes, felróható magatartásnak az a magatartás, amelyre a bíróság jogerős határozata hatalmazta fel őket. Maga a használatot engedő, a végrehajtást felfüggesztő bírósági határozat tette jogszerűvé a felfüggesztés ideje alatti használatot. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmük az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslati jog gyakorlását jelentette. E kérelmük, valamint az ez alapján keletkezett, a végrehajtást felfüggesztő bírósági határozatnak megfelelő eljárások nem alapozhatták meg a Ptk. 6:519. §-a szerinti jogellenes és felróható magatartást.

[15] Álláspontjuk szerint továbbá a másodfokú bíróság a Pp. 265. § (1) bekezdésének megsértésével állapította meg, hogy a felperes önmagában a keresetlevélhez csatolt bérleti szerződéssel igazolta volna kárát és az okozati összefüggés létét. Rámutattak: a bérleti szerződés maga is az ingatlan kiürítését követő 8. napot rögzítette a bérlő részére történő birtokbaadás időpontjaként. A végrehajtás bíróság általi felfüggesztésére, illetve a végrehajtó halasztására tekintettel azonban a kiürítés időpontja is később vált esedékessé. Utaltak arra, már ellenkérelmükben is vitatták a bérleti szerződés valódiságát, érvényességét, és kiemelték, hogy a szerződés nem felel meg a Pp. 266. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Emiatt a bérleti jogviszony fennálltára bizonyítás lefolytatása lett volna indokolt, amelyre a felek az elsőfokú eljárás során bizonyítási indítványt is előterjesztettek. Ennek lefolytatása nélkül szerintük a felperes nem teljesítette a Ptk. 6:265. § (1) bekezdése [helyesen: a Pp. 265. § (1) bekezdése] szerinti bizonyítási kötelezettségét. E körben kitértek arra is, hogy a csatolt, tanúk közreműködése nélkül aláírt bérleti szerződés a Pp. 326. §-ának értelmében egyszerű magánokiratnak minősül, amelynek bizonyító ereje – bizonyítási eljárás lefolytatásának hiányában – nem állapítható meg. Emiatt jogszabálysértően járt el a másodfokú bíróság, amikor közbenső ítéletében azt rögzítette, hogy a bérleti szerződés további bizonyítás nélkül igazolja a kár tényét és az okozati összefüggést.

[16] Az alperesek állították, hogy a jogerős közbenső ítélet sérti a Ptk. 6:521. §-át is. Ezzel összefüggésben arra hivatkoztak, hogy kereseti kérelmének előterjesztését megelőzően a felperes soha, semmilyen formában nem tájékoztatta őket arról, hogy bérbe kívánja adni az ingatlant, továbbá a bérleti díj a jelenlegi (számottevően megemelkedett) piaci bérleti díjaknál is jelentősen magasabb összeg. E tájékoztatás hiányában nem láthatták előre a felperes által állított kárt, amire figyelemmel szintén jogszabálysértő az okozati összefüggés létének másodfokú bíróság általi megállapítása.

[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását célozta. Változatlan álláspontja szerint sem a végrehajtás felfüggesztése, sem a kényszerintézkedések tekintetében szabályozott törvényi moratórium nem tette jogszerűvé az alperesek további ingatlan használatát, egyik rendelkezés sem negligálta a Ptk. tulajdonjogi szabálya (5:13. §) alapján fennálló és a Vht. 154/A. § (1) bekezdésében foglalt önkéntes kiköltözési kötelezettséget. A végrehajtás felfüggesztése, illetve a kényszerintézkedések alkalmazhatóságának kizárt volta ugyanis nem vonta maga után a más tulajdonában lévő ingatlan használatának jogszerű – különösen nem ingyenes – használatát. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően az, hogy a végrehajtó nem alkalmazhatott kényszerintézkedést (állami kényszert), szerinte nem érintette az alperesek kötelezettségét. A végrehajtási eljárás lefolytatására eleve azért volt szükség, mert az alperesek nem tanúsítottak jogkövető magatartást. Utalt a Vht. 5. § (1)–(3) bekezdéseire kiemelve: a végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy az adós teljesítse kötelezettségét. Emiatt szerinte eleve kizárt, hogy bárki jogkövetkezmények nélkül ne teljesítse jogszabályon vagy határozaton alapuló kötelezettségét. Hangsúlyozta: tulajdonjogának bejegyzésétől kezdve kizárólagosan illette meg annak minden részjogosítványa, erre az alpereseknek – a Ptk. 1:3. §-a szerinti jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően – tekintettel kellett volna lenniük.

[19] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[20] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős közbenső ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő.

[21] A Kúria a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő voltát a Pp. 423. § (1) bekezdése szerinti felülvizsgálati keretek között, az alperesek felülvizsgálati kérelmében megjelölt konkrét jogszabálysértések tekintetében vizsgálhatta [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont]. E körben hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatra jogszabálysértés adhat alapot [Pp. 406. § (1) bekezdés]. A Kúria több határozatában (pl. Gfv.30.199/2022/9., Pfv.20.282/2022/11., Pfv.20.480/2023/9.) rámutatott, hogy az Alaptörvény R) cikk (1)–(2) bekezdéséből és a T) cikk (2)–(3) bekezdéséből következően az Alaptörvény a jogrendszer alapja, de nem jogszabály. Azt, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvényt, a Kúria nem vizsgálhatja, erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pont]. A Kúria ezért a jelen eljárásban sem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvény felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezését. A Kúriának ugyanakkor a felülvizsgálati kérelemben megsértettként állított jogszabályi rendelkezést az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmeznie és erre figyelemmel kell állást foglalnia a jogszabálysértésről (Alaptörvény 28. cikk).

[22] A másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletében kifejtett álláspontja úgy összegezhető, hogy az alperesek kártérítési felelősségét az az általa jogellenesnek minősített magatartásuk alapozta meg, hogy nem tettek eleget a Vht. 154/A. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségüknek annak ellenére, hogy e kógens jogszabályhely számukra mint adósok számára kötelezettséget ír elő az árverési vétellel érintett ingatlan kiürítésére és annak az árverési vevő részére történő birtokba adására. Ezt az önkéntesen teljesítendő kötelezettségüket nem érinti sem a végrehajtás bíróság általi felfüggesztése, sem a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. által elrendelt kilakoltatási moratórium. Emellett bizonyítottnak ítélte a felperes állított kárát (elmaradt hasznát) és az okozati összefüggés létét is.

[23] Ezzel szemben az alperesek érdemi ellenkérelmükkel azonos felülvizsgálati érvelése értelmében részükről nem történt jogellenes károkozás, mert ingatlan használatuk egyrészről a bíróság végrehajtást felfüggesztő végzésén, másrészről a végrehajtónak a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. §-a szerinti azon intézkedésén alapult, amellyel a birtokba adási eljárást elhalasztotta. E jogi tények miatt – figyelemmel a Vht. 50. § (1) bekezdésére is – nem terhelte őket kiköltözési kötelezettség 2021. július 21-én. Emellett vitatták a felperes állított kárát, valamint az okozati összefüggés megállapíthatóságát is, utóbbi körben a Ptk. 6:521. §-a szerinti előreláthatósági korlátra utalással.

[24] A felperes elsődleges keresetét a kártérítési felelősség Ptk. 6:519. §-a szerinti általános szabályára alapította, amire figyelemmel a Kúria mindenekelőtt az alperesek jogellenes károkozását vizsgálta a másodfokú bíróság indokaira tekintettel a Vht. 154/A. § (1) bekezdésének és a Vht. 50. § (1) bekezdésének értelmezésével.

[25] A Vht. 50. § (1) bekezdése szerint: „A bíróság a végrehajtást valamennyi vagy azon végrehajtási cselekményre kiterjedő hatállyal függeszti fel, amely a felfüggesztés okára és céljára figyelemmel feltétlenül szükséges; a felfüggesztés nem terjed ki a végrehajtás foganatosítása során szükséges bírósági döntések meghozatalára, és a felfüggesztést megelőzően előterjesztett végrehajtási jogorvoslati kérelmek elbírálása. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya a felfüggesztést elrendelő határozat meghozatalának időpontjában áll be.” A Vht. 154. § (1) bekezdése szerint: „Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, a végrehajtó az árverésen megvett ingatlant átadja az árverési vevőnek.” A Vht. 154/A. § (1) bekezdése szerint: „Az adós és az adós jogán az ingatlanban lakó személyek – a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel – az árveréstől számított 30. napig, ha a végrehajtó ennél hosszabb határidőt adott a vételár megfizetésére, eddig az időpontig, jogorvoslat előterjesztése esetén pedig az erről szóló határozat rendelkezése szerint a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. napig kötelesek az ingatlant ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevőnek.”

[26] Az idézett törvényi rendelkezések egybevetett tartalmából az következik, hogy az ingatlan-árveréshez kapcsolódó intézkedésekre – köztük az árverési vevő birtokba lépésének a biztosítására – a végrehajtó köteles, azaz az árverési vételár teljes kifizetését követően az árverési vevőt a végrehajtó helyezi az árverésen megszerzett ingatlan birtokába. Ebből az is következik, hogy az árverési vevőnek a vételár kifizetése után arra nyílik meg a joga, hogy a birtokba helyezést a végrehajtótól kérje.

[27] A fenti következtetés egyértelműen adódik abból, hogy a végrehajtási árverésen megvásárolt ingatlan vonatkozásában az árverési vevő birtokba lépését (ezen belül annak időpontját és módját) teljes egészében a Vht. sajátos normái, illetve azok alapján az eljáró végrehajtó intézkedései határozzák meg. A végrehajtási eljárás megindításának oka, az adósok önkéntes teljesítésének elmaradása nem az adósok (jelen esetben az alperesek) és az árverési vevő (jelen esetben a felperes), hanem az adósok és a perben nem álló végrehajtást kérő relációjában értelmezhető, hiszen az utóbbi felé fennállt pénztartozás önkéntes megfizetésének elmaradása váltotta ki a végrehajtási eljárás megindítását. A végrehajtási eljárás kényszercselekmények sorozata, amely az adósokra nézve teljes egészében a Vht. által szabályozott. A végrehajtási eljárásban az adósok már semmilyen vonatkozásban nem teljesítenek „önkéntesen”, az egész eljárás a végrehajtó intézkedései (és szükség esetén a végrehajtást foganatosító bíróság határozatai), azaz végrehajtási cselekmények útján, meghatározott eljárási rendben megy foganatba. Ezen elvi alapból kiindulva tehát minden eljárási mozzanat kényszercselekmény-jellegű, akár fűződik hozzá az eljáró végrehajtó által alkalmazott tényleges (karhatalmi segédlettel megvalósuló) kényszer, akár nem. A végrehajtási eljárás az abban részt vevő személyek vonatkozásában nem osztható fel a felperes álláspontjában és a másodfokú bíróság jogi indokolásában megjelenített „önkéntes” és „nem önkéntes” mozzanatokra.

[28] A Vht. 154. § (1) bekezdése és 154/A. § (1) bekezdése fentebb felhívott normatartalmából megállapíthatóan az utóbbi jogszabályhely kétségtelenül rögzíti az adós kiköltözési kötelezettségét, ám abból a célból, hogy ezzel biztosítsa a végrehajtó számára az árverési vevő részére történő birtokba adást. A birtokba adási eljárásra vonatkozó rendelkezések tehát az ingatlan-árverés lebonyolításával összefüggő, a Vht.-ben rögzített olyan eljárási szabályok, amelyek az árverési vevőt érintően a végrehajtóra állapítanak meg kötelezettséget. Az adós az árverési vevővel nincs szerződéses jogviszonyban, így kettejük viszonyában jogokról és kötelezettségekről nem lehet szó.

[29] Összegezve: az árverési vevő birtokba lépéséhez szükséges összes végrehajtási cselekmény megtétele a végrehajtó feladata, a birtokba adási eljárás az ingatlan-árverésre vonatkozó végrehajtási eljárás része. Ebben az összefüggésben kellett vizsgálni a bíróság végrehajtást felfüggesztő végzésének, illetve a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. §-a szerinti ingatlankiürítési moratóriumnak a joghatását.

[30] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy kiürítési kötelezettségük egyrészről a PKKB végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése miatt nem volt. E körben utaltak a Vht. 50. § (1) bekezdésére. A Vht. indokolása szerint a végrehajtás felfüggesztése azt jelenti, hogy a végrehajtást nem lehet tovább folytatni, az eljárás megáll abban a helyzetben, amelyben a felfüggesztéskor éppen van. Vagyis a végrehajtás felfüggesztésének hatálya az, hogy az adott ügyben további végrehajtási cselekményeknek nincs helye, és az egyes végrehajtási cselekményekre a Vht.-ben megállapított határidők a felfüggesztő végzés meghozatala napján félbeszakadnak. Mivel az ingatlan birtokba adása iránti eljárás az ingatlan-végrehajtás része, a végrehajtás felfüggesztése e végrehajtási szakaszban (az adott végrehajtási cselekményre is) ideiglenesen megakasztotta a végrehajtási eljárást. A PKKB végrehajtást felfüggesztő végzésének joghatásaként tehát a végrehajtónak a Vht. 154/A. § (1) bekezdése figyelembevételével a Vht. 154. § (1) bekezdése szerint fennálló birtokba adási kötelezettségét az eredetileg megjelölt időpontban (2021. július 21.) nem kellett és nem is lehetett teljesítenie, mivel az alpereseknek sem volt a végrehajtó felé birtokba adási kötelezettsége. A foganatosító bíróság ugyanis a végrehajtás teljes hatályú felfüggesztéséről rendelkezett, végzése indokolásában megjelölve a végrehajtás felfüggesztésének konkrét okát és célját [Vht. 50. § (1) bekezdés]. A határozat hatályának beállta után pedig a végrehajtónak az adóssal szemben végzett végrehajtási cselekménye érvénytelen lett volna. Ez a jogi helyzet – időbeli hatályát tekintve – a felfüggesztő végzésben meghatározott 2021. augusztus 31-i időpontig állt fenn.

[31] A PKKB végrehajtási eljárást felfüggesztő végzésével szinte egyidőben a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. §-a alapján a 2021. július 20-i jegyzőkönyvben foglalt halasztással a végrehajtó értesítette az adósokat a kiürítési moratóriumról. A végrehajtó részéről a birtokba adási eljárás elhalasztása szintén a végrehajtási eljárásba illeszkedő intézkedés volt.

[32] A Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. §-ához fűzött részletes indokolás szerint „Tekintettel arra, hogy a pandémiás helyzetben számos család fokozottan nehéz helyzetbe került, szükséges a bírósági végrehajtás során az ingatlanok kiürítésére irányuló eljárások, valamint a lakóingatlan árverezésére irányuló intézkedések felfüggesztése a 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzet megszűnését követő 15. napig.” A törvényben előírt kiürítési moratórium tehát ugyancsak az ingatlan kiürítésére irányuló végrehajtási eljárás felfüggesztését jelentette, és a bíróság végrehajtást felfüggesztő végzésével egyező joghatást váltott ki: a végrehajtási eljárást, azon belül a birtokba adási cselekményeket ideiglenesen megakasztotta, ezáltal a végrehajtó birtokba adási kötelezettségét nem teljesíthette. Így az alpereseknek sem volt a végrehajtó felé birtokba adási kötelezettsége.

[33] A két jogi tény joghatása ugyanakkor időbeli hatályát tekintve eltért egymástól: a PKKB végzéséhez képest a törvényi moratórium időbeli hatálya a Korm.rendelet szerinti veszélyhelyzet megszűnését követő 15. napig tartott. A fentiekből következően az alperesek 2021. július 20. napjától 2021. augusztus 31. napjáig a PKKB felfüggesztő végzése és a kiürítési moratórium, míg ezt követően a veszélyhelyzet megszűnését követő 15. napig a kiürítési moratórium miatt nem voltak kötelesek a perbeli ingatlan kiürítésére.

[34] Az alperesek Ptk. 6:519. §-án alapuló kártérítési felelősségének fennállta szempontjából – a jogellenes károkozás mint törvényi tényállási elem tekintetében – a Ptk. 6:520. § d) pontja első fordulatának volt jelentősége. E jogszabályhely értelmében minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti.

[35] Ezzel összefüggésben a Kúria az alábbiakat emeli ki.

[36] A felperes tulajdonjoga bejegyzésével kétségtelenül tulajdonossá vált, ezért a tulajdonszerzéssel [Ptk. 5:41. § (3) bekezdés] a birtoklás joga alanyi jogként illeti meg [Ptk. 5:13. § (2) bekezdés, 5:21. §]. A Ptk. a birtokot mint a jogrend által védelemben részesített alanyi jogot szabályozza. Ettől eltérő kérdés, hogy a tulajdonos a tényleges birtokot hogyan szerzi meg. Az adott ügyben a Ptk. 5:41. § (1) bekezdése alapján – hatósági árverés útján – történt a tulajdonszerzés, amelynek a folyamata – ideértve a birtok megszerzését is – a fentebb kifejtettek értelmében az ingatlan-árverés keretei között a Vht. által szabályozott.

[37] A felperesnek érdeke, hogy a tulajdonjog részjogosítványait, így a birtokláshoz való (alanyi) jogát gyakorolhassa. A Ptk. 6:520. § d) pontja szempontjából azonban annak van jelentősége, hogy ez a konkrét tényállás mellett jogilag védett érdeknek minősül-e.

[38] A Ptk. 5:13. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonost a teljes és kizárólagos hatalom a tulajdonjog tárgyán csak a jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között illeti meg. Ilyen korlátokat rögzít a Vht. 154. § (1) bekezdése és 154/A. § (1) bekezdése: ezek szerint ugyanis az ingatlan-árverésen való szerzés esetén a tulajdonosnak csak a végrehajtó általi birtokba adás után van lehetősége a birtokláshoz való joga gyakorlására, a tényleges hatalom megszerzésére. A felperes tehát az adott tényállás mellett nem a tulajdonjoga bejegyzésével szerezte meg az ingatlan birtoklási joga gyakorlásának lehetőségét, hanem a végrehajtási eljárásban szerzett tulajdonjogára tekintettel a végrehajtó által az ingatlan-árverésre vonatkozó szabályok szerint foganatosított átadás folytán. Ugyancsak korlátozta a felperes tulajdonosi részjogosítványainak a gyakorlását a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. és a Vht. 50. § (1) bekezdése is.

[39] Mindezekre tekintettel a Veszélyhelyzeti átmeneti tv. 45. § (1) bekezdésének – a hozzáfűzött indokolásból megállapítható – célja, valamint a Vht. ingatlan-árverésre vonatkozó, e perben alkalmazandó speciális rendelkezései folytán a felperesnek a végrehajtás felfüggesztése joghatásának érvényesülése alatt nem volt olyan védett jogi érdeke, amelyet a moratóriumot kihirdető jogszabály által megengedett alperesi magatartás (az ingatlan további birtokban tartása) sértett volna. Kétségtelen, hogy birtokba adás hiányában a felperes az ingatlanon nem szerzett tényleges hatalmat, ezért a Ptk.-ban biztosított, a birtoklásra vonatkozó alanyi jogát ténylegesen nem gyakorolhatta. Ez azonban nem az alperesek magatartására, hanem a végrehajtás – benne az ingatlan-árverés – jogi jellegére és a moratóriumot hirdető törvényi rendelkezésre, az azzal elérni kívánt cél kiemelt jelentőségére vezethető vissza, a felperes joggyakorlásának ezek szabtak korlátot. Minderre tekintettel – még ha az alperesek magatartása elvileg a felperes károsodására is vezethetne – a Ptk. 6:520. § d) pontja szerinti jogellenességet kizáró ok fennállása miatt e károkozás nem lehet jogellenes.

[40] Jogellenes károkozás hiányában az alperesek deliktuális kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Erre tekintettel a jogerős közbenső ítélet sérti egyrészről a Ptk. 6:519. §-át, másrészről a Vht. alperesek felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott 50. § (1) bekezdését.

[41] A konjunktív tényállási elemek egyikének hiányában a kártérítési felelősség további törvényi tényállási elemei fennálltának vizsgálata szükségtelen volt, ezért a Kúria a kár bekövetkezését és az okozati összefüggést (utóbbival kapcsolatban az előreláthatósági korlát kérdését) nem vizsgálta. Mivel anyagi jogi jogszabálysértés folytán a jogerős közbenső ítélet elsődleges keresettel kapcsolatos álláspontja téves, ez okból az elsődleges kereset alaptalan, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyéb (eljárásjogi) jogszabályi rendelkezések megsértésének a vizsgálata is szükségtelen volt.

[42] Arra figyelemmel, hogy a másodfokú bíróság a látszólagos halmazatban álló keresetek közül kizárólag az elsődleges kereset alapján hozta meg jogerős határozatát, a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján, a Pp. 341. § (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával részítéletet hozva a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsődleges (kártérítés iránti) kereset tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, míg a másodlagos (használati díjra alapított) kereset vonatkozásában a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[43] Az új fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróságnak a felperes másodlagos kereset tekintetében előterjesztett fellebbezését kell érdemben elbírálnia [Pp. 424. § (4) bekezdés].