PK ÍH 2024/142.

A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdonban álló tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének a szabályait kell alkalmazni, de ez nem változtat azon, hogy ez a kereset is a házassági vagyonjogi jogviszonyból fakad [Pp. 173. § (1) bekezdés; Ptk. 4:57. § (1) bekezdés, 4:60. § (2) bekezdés].

A felperes az elsőfokú bíróság 67. számú végzésben közölt felhívására benyújtott 70. sorszámú keresetváltoztatása szerinti megváltoztatott kereseteiben kérte:

1. annak megállapítását, hogy az alperesek között 2019. szeptember 30-án kelt ajándékozási szerződés és az I. rendű alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog vele szemben hatálytalan a budaörsi 7710/3 és 7710/4 helyrajzi számú ingatlan tekintetében,

2. az I., a II., a III. és a IV. rendű alperes annak tűrésére kötelezését, hogy e két perbeli ingatlanból házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a követelése végrehajtás útján kielégítésre kerüljön,

3. a vagyonmérleg 1. tétele alatti, az I. rendű alperessel közös e két ingatlan árverési értékesítésének elrendelését 170 000 000 forint legkisebb árverési vételáron, amelyből 85 000 000 forintra tart igényt házastársi közös vagyon megosztása jogcímén,

4. a vagyonmérleg 2. tétele alatti N. típusú személygépjárműnek 1 000 000 forint megváltási ár megfizetésére kötelezése mellett a kizárólagos tulajdonába adását,

5. a nevére közösen nyitott biztosításból felvett 363 600 forint 1/2 részeként 181 800 forint I. rendű alperesnek való megfizetésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével az eljárást megszüntette.

A döntését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 173. § (2) bekezdés a) pontjára, 176. § (2) bekezdés c) pontjára, 240. § (1) bekezdés a) pontjára és 241. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.

Határozata indokolása szerint „a házastársi vagyonközösség megosztása csupán házastársak között lehetséges, házastársi vagyonjogi jogviszonyból eredő igény, amelyet a Ptk. IV. címe (könyve) szabályoz, míg a felperes közös tulajdon megszüntetése iránti igénye nem házastársi vagyonjogi jogviszonyból eredő igény, hanem tulajdonostársak közötti tulajdonjogi igény, amelyet a Ptk. V. címe (könyve) szabályoz. Ezért a felperes elsődleges keresete az I. rendű alperessel fennállt házastársi vagyonközösség megosztására, míg másodlagos keresete a közös tulajdon megszüntetésére irányul, azaz – az I., II., III., IV. rendű alperesekkel szemben – dologi jogi jogviszonyon alapul. A felperes elsődleges és másodlagos keresete eltérő jogviszonyból ered, ezért a Pp. 173. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltétel nem áll fenn.” A felperes bírói felhívás és a törvény ellenére különböző jogviszonyból eredő igényét érvényesítette eshetőlegesen, holott ez csak külön perben megengedett. A Pp. pedig a keresetlevél visszautasításának elmaradása esetén [a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja értelmében] a bíróság kötelezettségévé teszi az eljárás hivatalbóli megszüntetését.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására utasítását, valamint másik eljáró tanács kijelölését kérte.

A jogorvoslati kérelmét azzal indokolta, hogy a törvényszék a keresetlevelét befogadta, perfelvételi tárgyalásokat tartott, majd a per érdemi tárgyalási szakba lépett. Két és fél év után az elsőfokú bíróság már szakértő bevezetését akarta elrendelni az ingatlan értékének meghatározására, amikor a 2024. március 7-i tárgyaláson közölte, hogy a keresetlevél meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz. Az elsőfokú végzés indokolása iratellenesen hivatkozik arra, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránt a II., a III. és a IV. rendű alperessel szemben keresete lenne. Hangsúlyozta, hogy elsődleges keresete az ajándékozási szerződés és az I. rendű alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog vele szembeni hatálytalanságára, másodlagos keresete pedig az alperesek annak tűrésére kötelezésére irányul, hogy a követelése kielégítésre kerüljön házastársi közös vagyon megosztása jogcímén, végrehajtás útján, amelynek módja az ingatlan árverési értékesítésének elrendelése. Ez tehát nem a dologi jogi értelemben vett közös tulajdon megszüntetése iránti kérelem, és a keresetei ugyanabból a jogviszonyból erednek. A Kúria Pfv.20.632/2020/7. számú precedensképes határozatára figyelemmel ahogyan a korábban előterjesztettekben, úgy a megváltoztatott kereseteiben sincs meg nem engedett keresethalmazat.

Az alperesek a fellebbezésre nem terjesztettek elő észrevételt.

A fellebbezés alapos.

Az ítélőtábla elsősorban arra mutat rá, hogy a felperes keresetei valódi tárgyi keresethalmazatban állók, ezért a keresethalmazat előterjesztésének eljárásjogi feltételeit a Pp. 173. § (1) bekezdése, és nem a 173. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja szerinti előírások alapján kell megítélni.

Helyesen hivatkozott arra a fellebbezésében a felperes, hogy a 3. számú keresetét kizárólag az I. rendű alperessel szemben terjesztette elő, és nincs a keresetei között a II., a III. és a IV. rendű alperessel szembeni, közös tulajdon megszüntetése iránti kereset.

A felperes az 1. és 2. számú kereseteiben a házastársi közös vagyonba tartozó két ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló ajándékozási szerződés Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:50. §-a szerinti hatálytalanságának a megállapítását, és a hatálytalanság jogkövetkezményének az alkalmazását kérte. Ezek a keresetei tehát a házassági vagyonjogi jogviszonyból erednek.

A 3., 4. és 5. számú kereseti kérelmeivel a felperes a házastársi közös vagyon megosztásához való jogát [Ptk. 4:57. § (1) bekezdése] érvényesíti. A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdonban álló tárgyak megosztására ugyan a Ptk. 4:60. § (2) bekezdésének utaló rendelkezése alapján a közös tulajdon megszüntetésének a szabályait kell alkalmazni, de ez nem változtat azon, hogy ez a kereset is a házassági vagyonjogi jogviszonyból fakad.

Ezek alapján pedig a felperes valamennyi keresete ugyanabból a jogviszonyból ered, így a valódi tárgyi keresethalmazat előterjesztésének a Pp. 173. § (1) bekezdése szerinti feltételei fennállnak, és a felperes előterjesztett keresetei nem ütköznek a keresethalmazatot szabályozó közjogi rendelkezésekbe.

Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazott 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az eljárás megszüntetését mellőzte, ugyanis a keresetlevél visszautasításának, az eljárás megszüntetésének feltételei nem állnak fenn, a keresethalmazat megengedett.

A felperes a fellebbezésében másik eljáró tanács kijelölését is kérte. A Pp. 107. címe azonban a másodfokú bíróság számára – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 252. § (4) bekezdésétől eltérően – ilyen eljárásjogi lehetőséget nem biztosít.