PK ÍH 2024/143.

Ha a felperes a személyiségijog-sértés bírósági megállapítását önálló jogvédelmi eszközként érvényesíti, a jogsértés megállapítására irányuló kérelme önálló kereset és arról a bíróságnak döntenie kell: az ítélet rendelkező részében kell szerepelnie, milyen jogsértés történt, milyen magatartás, mikor és hogyan valósította meg a jogsértést [1952. évi III. törvény (rPp.) 123. §, 213. § (1) bekezdés].

A felek között folyamatban lévő perben a felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdésének a) pontja alapján állapítsa meg, az alperes megsértette az I. r. felperes egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogát, valamint kérték az alperes kötelezését sérelemdíj és többféle jogcímen kártérítés megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 8 000 000 Ft, a II. r. felperesnek 2 400 000 Ft sérelemdíjat, továbbá az I. r. felperesnek 10 082 436 Ft kártérítést és ennek középarányos késedelmi kamatát, valamint 2022. június 1-től havonta előre minden hónap 10. napjáig 211 153 Ft összegű járadékot.

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben az ítélet részbeni megváltoztatásával kérték a sérelemdíj és a kártérítés összegének felemelését, valamint annak megállapítását is, hogy az alperes megsértette az I. r. felperes élethez, testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát.

Az ítélőtábla a perben még alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 256/A. § (1) bekezdésének a) pontja alapján tárgyaláson kívül eljárva megállapította, hogy az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra nem alkalmas, ezért annak az rPp. 252. § (2) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezése indokolt.

Az I. r. felperes módosított keresetében annak megállapítását is kérte – és ezt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette is –, hogy az alperes megsértette egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogát.

Ha a felperes a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértés bírósági megállapítását önálló jogvédelmi eszközként érvényesíti, a jogsértés megállapítására irányuló kérelme önálló kereset és arról a bíróságnak döntenie kell: az ítélet rendelkező részében kell szerepelnie, milyen jogsértés történt, milyen magatartás, mikor és hogyan valósította meg a jogsértést.

A felperesek fellebbezésükben helytállóan mutattak rá, hogy erről a kereseti kérelemről az elsőfokú bíróság nem döntött.

Ítéletének indokolásában ugyan több helyen is utalt arra, hogy az alperes jogsértése az alapja a sérelemdíjban és kártérítésben történő marasztalásának, ezek az indokolásbeli megállapítások azonban nem minősülnek a kereset elbírálásának.

Az sem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság elutasította volna ezen kereseti kérelmet, mert bár ugyan rendelkezett arról, hogy „ezt meghaladóan felperesek keresetét elutasítja”, de az ítélet indokolásából kitűnik, nem a jogsértés megállapítása iránti keresetet találta alaptalannak.

Az rPp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, ezért, ha a bíróság nem dönt valamennyi kereseti kérelemről, az ítélet teljességének eljárási követelményét sérti meg, amely az ügy érdemi elbírálására kiható, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés (pl. BH 2018.83.).

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az rPp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperesek összes kereseti kérelmét el kell bírálnia az rPp. 213. § (1) bekezdésének megfelelően.