PK ÍH 2024/146.

A fellebbezés érdemi vizsgálatra való alkalmassága szempontjából kizárt az olyan tartalmi elemek vizsgálata, amelyek értékelése az ügy érdemére tartozik [Pp. 352. § (1) bekezdés, 369. § (3) bekezdés a) és c) pont, 366. § (2) bekezdés, 367. § (1) bekezdés, 389. §, 383. § (2) bekezdés, 352. §; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény 45. §; a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pont; 4/A. §].

A járásbíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az alperesek az ítélet kijavítását kérték a következők miatt. Az elsőfokú bíróság a felperest terhelő perköltség összegét a bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és 4/A. §-a alapján 815 500 forint + áfa összegben határozta meg. Ezzel szemben az ítélet rendelkező részében a felperest 517 843 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az alperesek a rendelkező részben található „számítási hibát”, az indokolás megállapításaival ellentétben állónak találták.

A járásbíróság végzésével az ítélet rendelkező részét úgy javította ki, hogy a „tizenöt napon belül az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 517 843 azaz ötszáztizenhétezer-nyolcszáznegyvenhárom forint perköltséget” fordulat helyesen: „tizenöt napon belül az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 1 035 685 azaz egymillió-harmincötezer-hatszáznyolcvanöt forint perköltséget”. Az észlelt „számítási hibát” a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 352. § (1) bekezdése alapján eljárva javította ki.

A kijavító végzés ellen a felperes fellebbezett. Jogorvoslati kérelmében a határozat megváltoztatását és az alperesek – mint egyetemleges – jogosultak javára megítélt 1 035 685 forint perköltség 200 000 forintra történő leszállítását kérte. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (3) bekezdés a) és c) pontjára alapítva arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére ítélte meg az alperesek által felszámított teljes perköltséget, hogy a perfelvételi tárgyaláson az eljárást megszüntette.

A törvényszék mint másodfokú bíróság végzésében tájékoztatta a felperest, hogy a fellebbezett határozat kijavító végzés; a perben az elsőfokú bíróság ítéletet hozott; a per a perfelvételi szakban az első perfelvételi tárgyaláson nem szűnt meg. Kitért arra, hogy kijavító végzés elleni fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítás eredményét nem minősítheti okszerűtlennek, a tényállást nem módosíthatja, miként a megállapított tényekből sem vonhat le az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést, továbbá a kijavított összegnél kevesebbre – illetve egyáltalán – a perköltséget nem szállíthatja le. Visszautasítás terhével felhívta a felperest, hogy 8 napon belül a fellebbezett határozat rendelkezéséhez és indokolásához igazodó fellebbezési kérelmet és indokolást terjesszen elő.

A másodfokú bíróság végzésével a felperes elsőfokú végzés elleni fellebbezését a Pp. 366. § (2) bekezdése alapján visszautasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a hiánypótlásra felhívó végzést a felperes átvette, azonban a megjelölt hiányokat (amely szerint a fellebbezési kérelem nincs összhangban annak indokolásával) nem pótolta.

A végzés ellen a felperes fellebbezett. Jogorvoslati kérelme a végzés megváltoztatására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kijavító végzése ellen benyújtott fellebbezésében vitássá tette, hogy a bíróság hozhatott-e kijavító végzést, a döntés tartalma ugyanis nem kijavítás, hanem a perköltség összegének érdemben történő megváltoztatása.

Az alperesek a fellebbezésre tett észrevételükben a másodfokú végzés helybenhagyását, valamint a felperes kötelezését kérték a másodfokú eljárásban felmerült perköltségük megfizetésére. Érvelésük szerint a felperes fellebbezése egyértelműen az elsőfokú ítéletben meghatározott perköltség összegszerűségéhez kapcsolódott és az ítélet érdemét, nem pedig a kijavítást támadta. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helyesen hívta fel a felperest a fellebbezés pontosítására, illetve annak elmulasztására tekintettel a Pp. rendelkezéseivel összhangban utasította vissza a fellebbezést.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A Pp. 366. § (2) bekezdése szerint, ha a fellebbezés hiányos, az elsőfokú bíróság rövid határidő tűzésével a felet hiánypótlásra hívja fel; a határidő meghosszabbításának nincs helye. Ha a fél a fellebbezés hiányait a kitűzött határidő alatt nem pótolja, azt a bíróság visszautasítja; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A fellebbezés érdemi vizsgálatra való alkalmassága szempontjából nem vizsgálható a fellebbezésben előadott azon kérelem, állítás, illetve érvelés, amelynek értékelése az ügy érdemére tartozik.

A Fővárosi Törvényszék a Pp. 367. § (1) bekezdése szerinti eljárása során, a fellebbezés megvizsgálása alapján arra következtetett, hogy a felperes fellebbezése azért hiányos, mert a kérelem és annak indokai nem állnak összhangban. Ezért a fellebbezés indokai tekintetében is hiánypótlásra hívta fel a felperest. Az indokolásbeli hiányosság vizsgálata során azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogorvoslati kérelem önmagában amiatt nem tekinthető hiányosnak, hogy az abban előadott érvelést a bíróság nem tartja logikusnak vagy elegendőnek.

A Pp. 366. § (2) bekezdés idézett szövege szerint az ügy érdemére tartozó kérelem, állítás, illetve érvelés a fellebbezés érdemi vizsgálatra való alkalmassága szempontjából nem vizsgálható. A rendelkezés 2021. január 1-től hatályos. A módosítást beiktató, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény végső előterjesztői indokolásának a törvény 45. §-ához fűzött szövegéből megállapítható a módosítás jogalkotói célja, nevezetesen, hogy a fellebbezés érdemi vizsgálatra való alkalmassága szempontjából kizárt legyen az olyan tartalmi elemek vizsgálata, amelyek értékelése az ügy érdemére tartozik. A törvényjavaslat indokolásában kifejezetten erre vonatkozó példaként szerepel a fellebbezés következetlensége miatti visszautasítás kizártsága.

A jelen esetben a törvényszék mint másodfokú bíróság hiánypótlást elrendelő végzése a fellebbezés következetessé tételét célozta. Mivel az az ügy érdemi elbírálására tartozó kérdés, a hiánypótlás elrendelésének nem lett volna helye. Ebből következően a hiánypótlás elmulasztásának törvény szerinti jogkövetkezménye sem lett volna levonható.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az előtte folyó eljárásban fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta és a fellebbezés visszautasítását mellőzte.

A törvényszéknek másodfokú bíróságként a fellebbezést érdemben kell elbírálnia. Annak vizsgálata, hogy a kijavításnak a Pp. 352. §-a szerinti törvényi feltételei fennállnak-e, illetve a kijavítással feloldható-e és miként az ítélet kihirdetett rendelkező része és indokolása közötti, „számítási hiba”-ként meghatározott ellentmondás, nem a jelen fellebbezési eljárás tárgya. Arról a jogkérdésről ugyanis, hogy kijavítható-e a kihirdetett ítélet az utóbb írásba foglalt tartalomhoz képest, vagy ilyen esetben az indokolást kell-e kijavítani, nem ebben a perszakaszban kell állást foglalni.