BÜ BH 2024/152

[1] A járásbíróság a 2021. január 12. napján tárgyalás mellőzésével meghozott büntetővégzésében a terhelttel szemben költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (l) bek. c) pont, (3) bek. a) pont] miatt 7 hónap szabadságvesztés-büntetést szabott ki. A szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a büntetést végrehajtása esetén börtön fokozatban kell végrehajtani azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

[2] A büntetővégzéssel szemben a terhelt tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő.

[3] A járásbíróság a 2021. március 4. napján megtartott előkészítő ülésen hozott végzésével hatályon kívül helyezte a tárgyalás mellőzésével meghozott végzését. A 2021. augusztus 31. napján kihirdetett ítéletével a terheltet költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (l) bek. c) pont, (3) bek. a) pont] miatt megrovásban részesítette, továbbá rendelkezett a bűnügyi költségről.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. március 17. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette.

[5] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

– A terhelt a község polgármestereként 2019. február 26. napján hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás támogatás céljából támogatási szerződést kötött a megyei kormányhivatal járási hivatalával. A támogatási szerződés szerint a terhelt községének önkormányzata mint kedvezményezett álláskeresők közfoglalkoztatási jogviszony keretében történő foglalkoztatásához és a projektek megvalósításához legfeljebb mindösszesen 98 007 710 forint vissza nem térítendő céltámogatásban részesül. A járási hivatal a kedvezményezett kérelmére a közfoglalkoztatási program költségeire 25 283 145 forint előleget állapított meg, amely egyrészt 22 283 145 forint összegű közfoglalkoztatotti bérköltségből, másrészt 3 000 000 forint összegű közvetlen és anyagköltségből tevődik össze.

– A támogatási szerződés elválaszthatatlan részét képező Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) II/1/g. pontja szerint a kedvezményezett vállalja, hogy a közfoglalkoztatásra folyósított támogatást elkülönített számlán (alszámlán), illetve – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben, valamint a saját pénzkezelési szabályzatában meghatározottak alapján – kizárólag a készpénzforgalom lebonyolításához szükséges mértékben elkülönített házi pénztárban kezeli; abból kizárólag a közfoglalkoztatás kiadásait finanszírozza. Az ÁSZF II/1/o. pontja szerint a támogatásként kapott összeget a kérelemben meghatározott időszakban, de legkorábban a hatósági szerződés megkötését követően, az ott megfogalmazott feladatok és költségek finanszírozására használja fel, és elszámolásra kizárólag az ilyen célú felhasználásnak megfelelő számlát vagy számviteli bizonylatot, elszámoló lapot nyújt be.

– A támogatási szerződés alapján a Nemzeti Foglalkoztatási Alap a terhelt községének önkormányzata közfoglalkoztatás elnevezésű bankszámlájára 2019. március 11. napján 700 000 forint, valamint 24 583 145 forint, összesen 25 283 145 forint előleget utalt át.

– A terhelt az önkormányzat részére átutalt 25 283 145 forint előlegből 2019. március 13. napján 3 092 000 forintot átvezetett a község önkormányzatának állami hozzájárulás elnevezésű számlájára, és onnan 3 091 863 forint összegben rendelkezett az önkormányzat korábbi tartozásainak kiegyenlítése érdekében, így az 1. számú kft. részére 1 000 000 forint, az 1. számú önkormányzat részére 1 000 000 forint, a 2. számú önkormányzat részére 500 000 forint, a közüzemi szolgáltató részére 120 185 forint, a 2. számú kft. részére 36 830 forint, míg egy zrt. részére 434 848 forint került megfizetésre.

– A terhelt a fentieken túlmenően szintén 2019. március 13. napján 3 600 000 forint, majd 3 538 635 forint, összesen 7 138 635 forint összegű készpénzt vett fel a községének önkormányzata közfoglalkoztatási számlájáról, amely összeget az önkormányzat házi pénztárába befizetett. A terhelt 2019. március 14. napján a saját maga és a felesége által a község önkormányzata részére 2018. február 16. és 2019. március 6. napja között nyújtott, összesen 7 138 635 forint összegű kölcsönt fizette vissza saját maga részére.

– A terhelt 2019. március 13. napján a támogatási előlegből összesen 10 230 498 forintot (3 091 863 forint + 7 138 635 forint) a jóváhagyott céltól eltérően használt fel, ezáltal fenti magatartásával 10 230 498 forint vagyoni hátrányt okozott Magyarország költségvetésének. A terhelt községének önkormányzata a közfoglakoztatásra folyósított összegekkel, így az előlegekkel is az utolsó havi elszámolással egyidőben, 2020. március hónapjában maradéktalanul elszámolt a megyei kormányhivatal járási hivatala felé.

A másodfokú bíróság az általa felvett bizonyítás alapján rögzítette, hogy a bizonyítékok részét képezi, hogy:

– az 1. számú önkormányzat 2018. április 4. napján a terhelt községének önkormányzata részére átmeneti pénzügyi nehézségeinek áthidalása céljából összesen 1 000 000 forint kamatmentes kölcsönt adott. A terhelt a megállapodásban kijelentette, hogy a kölcsönt legkésőbb 2018. november 30. napjáig egy összegben visszafizeti az 1. számú önkormányzat részére;

– a járásbíróság és a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével érintett ügyben – amelyben első fokon marasztaló, másodfokon bűncselekmény hiányában jogerős felmentő ítélet keletkezett – is ugyanolyan kölcsönök, tartozások visszafizetése, illetőleg megfizetése, számlák kifizetése történt a jóváhagyott céltól eltérően felhasznált összegből, mint a jelen ügyben.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2022. szeptember 16. napján a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában foglalt okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[7] Indokai szerint büntető anyagi jogszabályt sértett a másodfokon eljárt törvényszék, amikor a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

[8] Kifejtette, hogy a társadalomra veszélyesség alapvetően objektív kategória, amelynek absztrakt jellegét és mértékét maga a törvényhozó értékeli akkor, amikor különböző cselekménytípusokat alapul véve a Btk. Különös Részében egyes bűncselekményekre törvényi tényállást állapít meg, és azokra büntetőjogi joghátrány alkalmazását rendeli. A különös részi tényállásba illeszkedő magatartások – ha azok nem jogellenesek – sohasem jelentenek veszélyt a társadalomra, ellenben a tényállásszerű, jogellenes cselekmények szükségszerűen sértik vagy veszélyeztetik az adott jogi tárgyat, következésképpen társadalomra veszélyesek.

[9] Álláspontja szerint a társadalomra veszélyesség egyrészt jogalkotói, másrészt jogalkalmazói kategória. A jogalkalmazóknak minden esetben vizsgálniuk kell az elkövetett cselekmény konkrét társadalomra veszélyességét, illetve annak mértékét. Az irányadó és senki által nem támadott jogerős ítéleti tényállás szerint a község önkormányzata folyamatos fizetési nehézségekkel küzdött. A terhelt, amikor úgy döntött, hogy szabálytalan módon az éppen felmerülő kiadásokra fordítja a közfoglalkoztatási programra érkezett összegeket – bízva abban, hogy erre nem fog sor kerülni –, felvállalta annak kockázatát, hogy ezzel veszélyezteti a program céljait. Bizakodása végül eredményre vezetett, így a közfoglalkoztatási támogatással határidőben el tudott számolni, azonban az önkormányzat anyagi helyzete alapján adott esetben ez másként is végződhetett volna.

[10] Egyetértett az első fokon eljárt bíróság ítéletének indokolásában kifejtett azon állásponttal, hogy egy adott cél megvalósítására nyújtott állami költségvetésből származó támogatás céltól eltérő felhasználása minden esetben veszélyes a társadalomra, ami abban rejlik, hogy a terhelt cselekvősége – még ha rövid időre is, de – veszélyeztette a közmunka program megvalósulását.

[11] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság – figyelemmel arra, hogy a terhelt a támogatási előleg összegével utóbb hiánytalanul elszámolt – helyes jogi álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt cselekménye az elbíráláskor olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a Btk. szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, ezért őt megrovásban részesítette. A törvényi tényállás megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a támogatási céltól eltérő felhasználás milyen időszakra szól: egy óra vagy néhány hónap az az idő, amikor az eltérő felhasználás megvalósul. A céltól eltérő felhasználásra sem jogszabály nem ad felhatalmazást, sem a támogatást folyósító szerv nem adott (nem is adhatott) engedélyt.

[12] A cselekmény társadalomra veszélyességére utal az is, hogy a terhelt a saját maga és felesége által a község önkormányzata részére nyújtott kölcsönt a közfoglalkoztatási támogatásra adott pénzből utaltatta át az önkormányzat egy másik számlájára, és amely összeget az önkormányzat házi pénztárából fel is vett.

[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[14] A Legfőbb Ügyészség indítványában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát – annak indokaival egyetértve – fenntartotta.

[15] Kifejtette, hogy a terhelt a támogatási szerződés mellékletében foglaltakat megszegve a közfoglalkoztatásra folyósított támogatásból nem kizárólag a közfoglalkoztatás kiadásait finanszírozta, hanem a támogatásként kapott összeget az önkormányzat tartozásainak kiegyenlítése érdekében a jóváhagyott céltól eltérően használta fel. Ugyanakkor azzal végül maradéktalanul elszámolt.

[16] Állápontja szerint a bűncselekmény a támogatásnak az önkormányzat pénzügyi nehézségeinek áthidalására fordításával befejezetté vált, ezért a társadalomra veszélyesség hiányának ebben az időpontban kellett volna megállapíthatónak lennie, melyre azonban nem vonható következtetés. Az összegek visszafizetésére a befejezett bűncselekmény elkövetésekor a terheltnek legfeljebb csak szándéka lehetett, illetve bízhatott abban, hogy a normatív támogatásból a közfoglalkoztatással összefüggésben felmerülő kiadásait határidőben fogja tudni teljesíteni, mellyel a helyi közmunkaprogram szabályszerű megvalósítását tényleges veszélynek tette ki, ezért cselekménye nem nélkülözte a társadalomra veszélyességet.

[17] A maradéktalan elszámolás olyan körülménynek tekinthető, amelyre figyelemmel a terhelt cselekménye az elbíráláskor már valóban nem veszélyes a társadalomra, ez azonban a bűncselekmény megállapíthatóságát nem zárja ki, hanem a Btk. 64. § (1) bekezdésének alkalmazását, azaz a terhelt megrovásban részesítését teszi lehetővé.

[18] Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terheltet az ellene jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, mivel a társadalomra veszélyesség hiánya a bűncselekmény befejezésekor nem volt megállapítható, az a vagyoni hátrány megtérítésével, és a támogatási szerződésben foglaltak lényegi teljesítésével vált csekéllyé. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[19] A terhelt védője az ügyben nyilvános ülés kitűzését indítványozta. Észrevételében kifejtette, hogy helytálló a másodfokú bíróság álláspontja, amely szerint a járásbíróság szembement a törvényszék jogerős felmentő ítéletében foglaltakkal. A terheltet azért nem lehet büntetni, mert annak érdekében, hogy az önkormányzatot megmentse a csődtől, a saját és a felesége magánvagyonából is kölcsönadott az önkormányzat részére.

[20] Indokai szerint téves a főügyészség azon hivatkozása, hogy a közfoglalkoztatási programra biztosított költségvetési források tekintetében reális veszély állt fenn az átcsoportosítások idején a vonatkozásban, hogy azokat nem tudják majd a megjelölt célra fordítani. Az is a feltételezés szintjén marad, hogy a terhelt azzal, hogy a felmerülő kiadásokra fordítja a közfoglalkoztatási programra érkezett összegeket, felvállalta annak kockázatát, hogy ezzel veszélyezteti a program céljait, és fikció az is, hogy az önkormányzat anyagi helyzete alapján adott esetben ez másként is végződhetett volna. Ehelyett megállapítható, hogy ezekkel a kölcsönszerződésekkel, illetve a terhelt a házastársa és egy rokona kamatmentes kölcsönével biztosította az önkormányzat működőképességét, sőt a közfoglalkoztatási program céljai is megvalósultak, nem kerültek veszélybe. Ezért alaptalanok a főügyészség feltételezés szintjén maradó hivatkozásai.

[21] Hivatkozott arra, hogy e cselekmény atípusos, és érdeket azért sértett formálisan, hogy fontosabb érdeket, értéket mentsen. Ebben az esetben a fontosabb érdek az volt, hogy működjön az önkormányzat, ezért adta kölcsön a saját pénzét a terhelt, illetve felesége, és annak fia. Ez a cselekmény nélkülözi a társadalomra veszélyességet. A támogatási előleg összegével a terhelt hiánytalanul elszámolt, a közmunkaprogram nem került veszélybe, az megvalósult. Ennek ellentételezéseként fennmaradt egy önkormányzat, amely a jelenlegi viszonyok közepette évről évre csak kölcsönökből tud működni, és a terhelt e cél elérése érdekében mindent megtett, saját anyagi javait is átadta időlegesen.

[22] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét hatályában tartsa fenn.

[23] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – mivel az ügyben az arra jogosult nyilvános ülés kitűzését indítványozta – a Be. 660. § (2) bekezdés a) pontja alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[24] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt – annak indokaival egyetértve – fenntartotta.

[25] Kifejtette, hogy az ügyészség a terhelt terhére irányuló felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjesztette elő, így az joghatályos.

[26] Érvei szerint a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, mert a társadalomra veszélyesség a vagyoni hátrány megtérítésével, és a támogatási szerződésben foglaltak lényegi teljesítésével vált csekéllyé.

[27] Indítványozta, hogy a Kúria másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[28] A terhelt védőjének indokai szerint az ügyészség álláspontja elfogadhatatlan, mert a társadalmi viszonyok megváltozása – mint jelen esetben az önkormányzatok alulfinanszírozása – eredményezheti a társadalomra veszélyesség hiányának megállapítását.

[29] A védő indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.

[30] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.

[31] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[32] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Emiatt az ügyész jogosult a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek.].

[33] A törvényszék a 2022. március 17. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltet – bűncselekmény hiányában – felmentette a költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól.

[34] Az iratokból kitűnően az ügyészség – az ellentétes döntés okán megnyílt jogorvoslati lehetőségre tekintettel – három napot tartott fenn a nyilatkozattételre, majd a másodfokú ítéletet 2022. március 18. napján kelt nyilatkozata szerint tudomásul vette, a másodfokú ítélet – ténylegesen – e napon emelkedett jogerőre.

[35] A megyei főügyészség a terhelt terhére irányuló felülvizsgálati indítványa a bírósághoz 2022. szeptember 16. napján érkezett.

[36] Felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni [Be. 652. § (3) bek.].

[37] Amennyiben az ügyészséggel kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedett jogerőre, a hat hónapos határidőt a jogerősített ügydöntő határozat közlésétől kell számítani (1/2021. Büntető jogegységi határozat 2. pont).

[38] Az iratok alapján nem állapítható meg, hogy a jogerős ügydöntő határozat az ügyészség részére pontosan mikor került kézbesítésre, az azonban nem kétséges, hogy mindenképpen 2022. március 18. napját követően. Következésképpen az ügyészség a terhelt terhére irányuló, a bírósághoz 2022. szeptember 16. napján érkezett felülvizsgálati indítványa egyértelműen a jogerősített ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belüli.

[39] Ekként a felülvizsgálati indítvány joghatályos.

[40] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 652. § (1) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 650. § (2) bek.], és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 659. § (2) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések – így jelen esetben a felmentő rendelkezés – helyességének kérdése kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[41] A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt cselekménye alkalmas a Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette megállapítására, azonban tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terheltet az ellene emelt vád alól – változatlan tényállás mellett – magatartása társadalomra veszélyességének hiánya okán bűncselekmény hiányában felmentette.

[42] Ez kétségtelenül jogi – nem ténybeli – támadás, a megállapított tényekből vont jogkövetkeztetés kifogásolása.

[43] A Kúria általi felülbírálat jelen ügyben tehát annak vizsgálatát jelenti és igényli, hogy az eljárt másodfokú bíróságnak az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége hiányára vont jogkövetkeztetése megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak.

[44] A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.

[45] Felülvizsgálatban a bűncselekmény hiányában történő felmentő rendelkezés felülbírálatának egyaránt tárgya a tényállásszerűség, a bűnösség és a társadalomra veszélyesség kérdése.

[46] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása, ami a büntetőtörvényi tényállás szerinti elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati, gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya ezek hiányát jelenti.

[47] A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális pszichikus viszony.

[48] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és azt ebben a tudatban mégis végrehajtja.

[49] A Btk. 4. § (2) bekezdése alapján társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

[50] Jelen ügyben eldöntendő kérdés, hogy az irányadó tényállás alapján igényel-e érdemben büntetőjogi megítélést a tényállásban rögzített (vádban felrótt) magatartás.

[51] A felmentő rendelkezés támadása esetében a felülvizsgálat törvényi oka szerinti és indítvány által is célzott felülbírálat tárgya a bűnösség – vagyis a büntetőjogi felelősség – kérdése (az irányadó tényállás alapulvételével).

[52] Ugyanakkor viszont ilyenkor a Kúria döntési jogköre korlátozott, a felmentő rendelkezés bűnösséget megállapító megváltoztatására nincs törvényi lehetőség. Ha a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja [Be. 662. § (1) bek.]; ha azonban a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, akkor a határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 663. § (1) bek. a) pont].

[53] A Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontja szerint, aki költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, a költségvetési csalás bűntettét követi el. A törvényhely (3) bekezdés a) pontja alapján a bűncselekmény súlyosabban minősül, ha a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz.

[54] A költségvetési csalás jogi tárgya tehát a törvényi tényállásban megjelölt ellátások rendszerének anyagi biztonságához és biztonságos működéséhez fűződő társadalmi érdek, ezen fordulat elkövetési magatartása a költségvetésből származó pénzeszközök a jóváhagyott céltól eltérő felhasználásával vagyoni hátrány okozása.

[55] A vagyoni hátrány a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny [Btk. 459. § (1) bek. 17. pont].

[56] Vagyoni hátrány alatt érteni kell a céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is [Btk. 396. § (9) bek. b) pont harmadik ford.].

[57] A költségvetésből származó pénzeszközök jóváhagyott céltól eltérő felhasználása valamennyi olyan pénzeszközre mint elkövetési tárgyra vonatkozik, amelynek folyósításával kapcsolatban norma vagy aktus célt jelöl meg. Az e céltól való eltérés teszi tényállásszerűvé a magatartást.

[58] A magatartás a cél tekintetében akkor tényállásszerű, ha a normában vagy aktusban megfogalmazott szándék, törekvés, irány bármely elemétől eltér.

[59] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a terhelt a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használt fel, és ezzel a költségvetésnek a tényállásban rögzített vagyoni hátrányt okozott.

[60] A bűncselekmény a pénzeszköz eltérő célra történő felhasználásával befejezetté vált.

[61] Nem mentesít a felelősségre vonás alól, ha a célok akár általában, akár lényegüket tekintve utóbb megvalósulnak, mert a jóváhagyott céloknak garanciális jelentőségük van.

[62] A másodfokú bíróság indokolásában rögzítette, hogy a terhelt a tényállásban szereplő összeget az általa vezetett önkormányzat likviditási problémáinak megoldása érdekében vezette át az önkormányzat közfoglalkoztatás elnevezésű bankszámlájáról az önkormányzat állami hozzájárulás megjelölésű számlájára. Az önkormányzat így tudta a működési költségeit fedezni, a pénzügyi nehézségeinek áthidalására kapott kamatmentes kölcsönöket visszafizetni, és az önkormányzat csődbe jutását elkerülni. A terhelt cselekményével megőrizte az önkormányzat működőképességét, és amint megérkeztek az állami normatívák az önkormányzat állami hozzájárulás elnevezésű számlájára, az átcsoportosított összeget hiánytalanul visszautalta a közfoglalkoztatás elnevezésű alszámlára. Mindezek alapján a terhelt cselekménye nem veszélyeztette a közfoglalkoztatás végrehajtását, és a végső elszámolásnál a közmunkaprogram a támogatási szerződésben foglaltak szerint teljes egészében megvalósult. A terhelt formailag ugyan megvalósította a költségvetési csalás bűntettét, de nem volt megállapítható a terhelt cselekményének a konkrét társadalomra veszélyessége.

[63] Jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a tényállásszerűség nem kérdés.

[64] Nem kétséges, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által (a bizonyítás kiegészítése mellett) elfogadott tényállás alapján a terhelt cselekménye tényállásszerű és szándékos.

[65] A másodfokú bíróság érvelése szerint azonban formális a bűncselekmény megvalósulása.

[66] A törvényszék a konkrét esetben nem büntethetőséget kizáró okra, hanem a társadalomra veszélyesség hiányára hivatkozott.

[67] A következetes bírói gyakorlat szerint a tényállásszerű cselekmény esetén is vizsgálandó, hogy az adott körülmények mellett az veszélyes-e a társadalomra.

[68] A társadalomra veszélyesség – felmentéshez vezető – hiányának az elkövetés időpontjában (idején) kell fennállnia.

[69] Jelen ügyben erről nincs szó.

[70] Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a bűncselekmény már azzal befejezetté vált, hogy az átutalt, célhoz kötött pénzeszközöket (lényegében néhány napon belül) a terhelt másra használta fel.

[71] A bűncselekmény eredménye az ebbéli magatartással okozott vagyoni hátrány, további sérelmet a törvény nem kíván meg.

[72] Mindazon cselekvőség pedig, ami ezt követő a súlyosabb következmények kiküszöbölése, enyhítése érdekében már a büntetés kiszabását érintő.

[73] A Kúria ezzel összefüggésben a következőkre mutat rá:

[74] A vagyoni hátrány megfizetése, a kár megtérítése, megtérülése, azaz az utólagos reparáció, az eredeti állapot helyreállítása nem azonos az elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességének hiányával, hanem hagyományosan büntetéskiszabási kérdés.

[75] A jogalkotó az elvett, majd visszaadott pénz esetét a törvényben szabályozza, annak lehetséges következményéről rendelkezik a Btk. 396. § (8) bekezdésében, ekként korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)–(6) bekezdésében meghatározott, így valamennyi költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti (kivétel a bűnszervezetben elkövetés és a különös visszaesői minőség). Ez a teljes reparáció, amely a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé, de nyilvánvalóan nem az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességének hiányát jelenti, az ekkénti értelmezés kizárt.

[76] Ehhez képest sem értelmezhető felmentésre okot adóan az, hogy jelen esetben a terheltet mi motiválta a bűncselekmény elkövetésekor, az ugyanis a méltányolhatóság körébe tartozik, és nem a társadalomra veszélyesség hiányaként értékelendő. A jövőbeni rendezés szándéka, annak utólagos sikere (vagy sikertelensége) nem a bűncselekmény hiányát jelentheti, illetve a bűncselekmény megállapítása nem annak függvénye.

[77] A terhelt részéről a korábbi kölcsön adása a büntetendő cselekmény későbbi elkövetésére nem ad semmilyen felhatalmazást. A terhelt a magánvagyonával szabadon rendelkezhet. A közvagyonnal, a költségvetéssel, jelen esetben a célhoz kötött pénzeszközzel ezt nem teheti meg, azzal szabadon, sajátjaként nem rendelkezhet. Ez sem a társadalomra veszélyesség hiányát jelzi.

[78] Ráadásul a költségvetési pénzek eltérítése alapvetően a költségvetésből a magánvagyonba történt, így a társadalomra veszélyesség hiánya fel sem merülhet.

[79] Olyannyira nem, hogy a terhelt még csak nem is tévedhetett a cselekménye társadalomra veszélyességében, ugyanis egyrészt a korábbi elítélése hűtlen kezelés bűntette miatt már a költségvetési fegyelem megtartására intette, másrészt a jelen ügyet (elkövetést) megelőzően hasonló cselekmények miatt folyamatban volt vele szemben büntetőeljárás, vádemelés történt, ekként a hatóság álláspontja is ismert volt számára.

[80] Az a körülmény, hogy a terhelti magatartás kifejtésére az önkormányzat pénzügyi likviditásának fenntartása érdekében, illetve azzal összefüggésben került sor, valamint, hogy a terhelt az érintett összegekkel utóbb elszámolt, a büntetőjogi felelősség hiányát nem jelenti, ugyanakkor megalapozza a megrovás intézkedés alkalmazhatóságát. Kétségtelen, hogy a terhelt cselekménye az elbíráláskor olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása szükségtelen.

[81] A kifejtettekből következően azonban a másodfokú bíróság által az irányadó tényállásból vont, és a büntetőjogi felelősséget kizáró jogkövetkeztetés téves, a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[82] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 663. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata alapján – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában foglalt okból – hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.