PÜ BH 2024/154

[1] Az sz.-i …/4 hrsz.-ú (a továbbiakban: Sz. utcai lakás), az sz.-i …/10 hrsz.-ú (a továbbiakban: garázs) és az sz.-i …/20 hrsz.-ú (a továbbiakban: T. utcai lakás) ingatlanok (a továbbiakban együtt: perbeli ingatlanok) tulajdonosai a felek, akik törvényes öröklés útján örököstársakként lettek közös tulajdonosok. Mindegyik ingatlanban a felperes tulajdoni hányada 2/3 rész, az alperes tulajdoni hányada 1/3 rész. A felperes a családjával az Sz. utcai lakást és a garázst 2018 márciusában vette birtokba.

[2] A felperes keresetében kérte a perbeli ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését. Ennek keretében magához kívánta váltani az alperesnek az Sz. utcai lakásban és a garázsban fennálló 1/3 tulajdoni hányadát úgy, hogy ennek ellentételezéseként a T. utcai lakás 2/3 részének legyen tulajdonosa az alperes, és a T. utcai lakás árverési értékesítését követően a megváltozott tulajdoni hányadoknak megfelelően részesüljenek a felek az árverési vételárból.

[3] Az alperes nem ellenezte a közös tulajdon megszüntetését, azonban azt minden ingatlan esetében árverési értékesítés útján kérte. A perbeli ingatlanok forgalmi értékét a piaci árnak megfelelően kérte meghatározni. Kifogásolta, hogy a neki jutó összeget a felperes a T. utcai lakás árverési értékesítéséből származó vételárból kívánja utólag teljesíteni. Viszontkeresetében 2018. március 1-jétől többlethasználati díj megfizetésére kérte kötelezni a felperest az Sz. utcai lakás és a garázs 1/3 részének használatáért.

[4] A felperes vitatta a többlethasználati díj jogalapját és összegét.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével az Sz. utcai lakás és a garázs 1/3 részét a felperes tulajdonába adta azzal, hogy a T. utcai lakásban a felperes tulajdoni hányada 106/291 részre, az alperes tulajdoni hányada 185/291 részre módosult. Elrendelte a megváltozott tulajdoni hányadok ingatlan-nyilvántartási bejegyzését, továbbá a T. utcai lakás közös tulajdonának megszüntetését árverési értékesítés útján, a legkisebb vételárat 29 100 000 forintban állapította meg. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek az Sz. utcai lakás és a garázs használatáért a 2020. március 1-jétől 2022. szeptember 30-ig terjedő időszakra 1 344 900 forint; továbbá 2022. október 1-jétől a közös tulajdon megszüntetéséig minden hónap 30. napjáig havi 44 833 forint többlethasználati díjat. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Ítéletét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:73. § (1) bekezdésére, 5:74. §-ára, 5:75. §-ára és 5:84. § (1) bekezdésére alapította.

[6] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felek a perbeli ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését akarták, azonban annak módjában és a perbeli ingatlanok forgalmi értékét illetően eltérő álláspontot képviseltek. A felperes tulajdoni hányada meghaladta az alperes tulajdoni hányadát, továbbá az Sz. utcai lakásban lakik a felperes, ezért a közös tulajdon megszüntetésének módjai közül lehetett alkalmazni a Ptk. által meghatározott első megszüntetési módot az Sz. utcai lakás és a garázs esetében. Az Sz. utcai lakás 24 600 000 forint, a garázs 1 800 000 forint és a T. utcai lakás 29 100 000 forint forgalmi értékét alapul véve az alperest 1/3 tulajdoni hányada alapján 18 500 000 forint illeti meg. A közös tulajdon megszüntetésének eredményeként az Sz. utcai lakásnak és a garázsnak az alperes tulajdonában álló 1/3 tulajdoni hányada a felperes tulajdonába kerül; melynek ellentételezéseként az alperes a T. utcai lakás 1/3 tulajdoni hányada helyett 185/291 tulajdoni hányadának lesz a tulajdonosa, a felperes tulajdoni hányada pedig 2/3-ról 106/291 tulajdoni hányadra csökken. A T. utcai lakás esetében a felek az árverési értékesítést közösen kérték, így nem volt akadálya ezen közös tulajdon megszüntetési mód alkalmazásának. Az alperesnek a kereset benyújtását követő időszakra vonatkozó többlethasználati díj iránti igénye volt megalapozott.

[7] A felek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét részben megváltoztatta: mellőzte az Sz. utcai lakás és a garázs 1/3 részének a felperes tulajdonába adását, valamint a T. utcai lakásban a felek tulajdoni hányadainak megváltoztatására vonatkozó rendelkezést. A perbeli ingatlanok közös tulajdonának árverési értékesítés útján való megszüntetését rendelte el, meghatározva azok legkisebb vételárát, a vételár felosztásának a tulajdoni hányadokhoz igazodó módját, továbbá azt, hogy az Sz. utcai lakást és a garázst üres (beköltözhető) állapotban kell árverezni. A felperest terhelő használati díj fizetési kötelezettség időtartamát 2018. június 13-tól 2022. november 2-ig terjedő időre határozta meg, a többlethasználati díj összegét 2 331 316 forintra felemelte, 30 nap teljesítési határidő megállapításával. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[8] Ítélete indokolásában foglaltak szerint a tényállást kiegészítette – egyebek mellett – azzal, hogy az Sz. utcai lakás és a garázs 2022 novemberéig volt a felperes használatában, az Sz. utcai lakás és a T. utcai lakás nem lakott.

[9] Rögzítette: a felperesnek téves az az álláspontja, hogy 2021. november 4-én egyezség jött létre a felek között, mert a per folyamán előterjesztett jognyilatkozatokkal nem jött létre egyezség (megállapodás). A felperesnek az egyezségre vonatkozó, a P.7. sorszámú előkészítő iratában az ajánlat elfogadásával kapcsolatos álláspontja a P.4. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt, az alperes által előterjesztett nyilatkozaton alapult. A 2021. október 21-én megtartott tárgyaláson azonban a felperes képviseletében senki sem jelent meg, és az alperes jogi képviselője sérelmezte: a felperes 2021. április 16-i ajánlatát elfogadta az alperes, a felperes azonban a megkeresésekre nem reagált és a tárgyaláson sem jelent meg, a bíróság előtt érdemi nyilatkozatot az egyezségről nem tett, ezért kérte a perbeli ingatlanok közös tulajdonának árverési értékesítés útján való megszüntetését. A felek között ezért nem jött létre megállapodás, a megegyezés hiányát a felperes magatartására lehetett visszavezetni.

[10] Az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésének elsődleges módja a természetbeni megosztás, a felperes a „vagyonösszesség természetbeni megosztását” szerette volna elérni. Az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltak értelmében a T. utcai lakás árverési értékesítése elrendelésének indoka az, hogy azt a felek közösen kérték. A felperes azonban ezt egy „vagyonközösségi jellegű elszámoláson alapuló tulajdoni arány módosítását követően” indítványozta, az alperes pedig ellenezte, ezzel szemben a perbeli ingatlanok mindegyike esetében az árverési értékesítést kérte. A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, ez a közös tulajdon megszüntetési mód csak fizikai és jogi értelemben megosztható dolgok esetében kivitelezhető. A tulajdoni hányadnak a másik tulajdonostárs tulajdonába adására megfelelő ellenérték fejében kerülhet sor. Ennek a követelménynek azonban az elsőfokú döntés nem felelt meg. Nem fogadható el a felperes álláspontja, mely szerint a „vagyonösszességen fennálló közös tulajdon” megszüntethető két ingatlan tulajdoni hányadának a harmadik ingatlanon fennálló közös tulajdon arányainak a bíróság általi módosításával.

[11] A közös tulajdont a felek megállapodásának hiányában Ptk. által meghatározott módon lehet megszüntetni. Az elsőfokú bíróság az Sz. utcai lakás és a garázs esetében úgy szüntette meg a közös tulajdont, hogy nem határozta meg a közös tulajdon megszüntetésével együtt járó ellenértéket és annak megfizetési kötelezettségét. A T. utcai lakás esetében az alperes javára megállapított tulajdoni hányad módosításának nincs jogcíme, a felek között nincs „vagyonközösség”. A közös tulajdon megszüntetésének lehetséges módja az árverési értékesítés elrendelése. A felperes nyilatkozatára tekintettel nincs akadálya annak sem, hogy üres, beköltözhető állapotban valósuljon meg az árverési értékesítés.

[12] A felperes nyilatkozata szerint az Sz. utcai lakás és a garázs használatával időközben felhagyott, ebből következően használati díj fizetési kötelezettsége 2022. november 2-át követően megszűnt.

[13] A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének – a viszontkereset teljes elutasításával való – helybenhagyása iránt – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (1) bekezdésének, a 263. § (1) bekezdésének, a 279. § (1) bekezdésének, a 346. § (4)–(6) bekezdéseinek, a Ptk. 5:73. § (1) bekezdésének, 5:74. §-ának, 5:75. §-ának, 5:76. §-ának, 5:83. § (1) bekezdésének, 5:84. § (1)–(3) bekezdéseinek, 6:63. § (1)–(2) bekezdéseinek, 6:64. § (1)–(2) bekezdéseinek, 6:66. §-ának, 6:69. § (1) bekezdésének, 6:70. § (1)–(2) bekezdéseinek, az ingatlan közös tulajdona megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2017. (IX. 11.) PK véleménynek (a továbbiakban: PK vélemény), továbbá a magánautonómia gyakorlása szabadságának sérelmét állította.

[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati eljárási költségének megtérítésére irányult.

[20] Előre bocsátja a Kúria, hogy a Pp. 413. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett – továbbiakon túl – tartalmaznia kell: a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat meghozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.

[21] A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős határozatnak a felülvizsgálati kérelem keretei közötti felülbírálata. Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak a Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. Polgári jogegységi határozat szerint a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) 4. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem – mint az eljárást megindító és annak kereteit meghatározó rendkívüli jogorvoslati eszköz – jogi jelentősége egyebek között abban fogalmazható meg, hogy a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei között bírálhatja felül. Ennek következtében eljárása során csak a fél felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértés vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja.

[22] Az 1/2016. PK vélemény 3. pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában is meg kell fogalmazni a jogerős ítélet általa sérelmezett rendkívüli perorvoslatot megalapozó hiányosságát. Ezzel összefüggésben részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. Fenn kell állni a kifejtett jogi álláspont, a jogszabálysértés tartalmi körülírása és a megsértettként állított jogszabályhely közötti összefüggésnek is. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi.

[23] A Pp. 413. § (1) bekezdése kógens (kötelező) szabályként foglalja össze a felülvizsgálati kérelem azon minimális és konjunktív (összekapcsolódó) tartalmi elemeit, amelyek nélkül a fél beadványa alkalmatlan volna a felülvizsgálati eljárás megindításának, valamint a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése érdemi felülbírálata jogkövetkezményeinek kiváltására. A tartalmi elemek hiánya vagy nem megfelelő meghatározása esetén a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy pontosan, egyértelműen megfogalmazott módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a felülvizsgálati kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit is.

[24] A felülvizsgálati kérelem mint rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, továbbá a kettő közötti tartalmi összefüggés feltárása. Ha a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja: vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának meg kell felelnie a Pp. 413. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményeknek. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének tehát valamennyi, a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára történő hivatkozása esetében konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést és a jogszabálysértésre történő hivatkozás indokait. A megsértett jogszabályhellyel kapcsolatban az a követelmény érvényesül, hogy a fél felülvizsgálati kérelmében pontosan jelölje meg azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a Pp. 413. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek.

[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének – a viszontkereset teljes elutasításával való – helybenhagyását. Az alperes viszontkeresete többlethasználati díj megfizetésére irányult, a másodfokú bíróság a felperest terhelő többlethasználati díj összegét 2 331 316 forintban határozta meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a többlethasználati díj megfizetésére való kötelezését, azonban ezzel összefüggésben megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, nem határozta meg azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, melyet álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértett azzal, hogy többlethasználati díj megfizetésére kötelezte. Ebből következően pedig a Kúria érdemben nem tudta vizsgálni a felperesnek azt a felülvizsgálati érvelését, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően járt el, amikor többlethasználati díj megfizetésére kötelezte.

[26] Érdemben vizsgálhatók voltak az egyéb hivatkozások, azonban az érdemben így elbírált felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

[27] A Pp. 406. § (1) bekezdésében és a 424. § (1) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következőn az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében – továbbiak mellett – a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértését is állította. A Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érvelés a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből fakadóan nem vizsgálható, azaz a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás és a bizonyítékok újabb egybevetésére és értékelésére a felülvizsgálati eljárásban már nincs lehetőség. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutottak-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre, azaz megállapítható-e a jogerős ítélet megalapozatlansága. Megalapozatlanságról pedig csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes következtetéseket tartalmaz. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok ismételt egybevetésére (ún. felülmérlegelésére) a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni. Az adott esetben mindezek azonban nem állapíthatók meg. Nem állapítható meg tehát jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja.

[29] A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésére, hogy az Sz. utcai lakás és a garázs 2022 novemberéig állt a felperes használatában, mert a felperes az elsőfokú ítélet ellen 2022. november 2-án előterjesztett fellebbezésében múlt időben fogalmazott, fellebbezésében ez szerepel: „kiemelendő, hogy felperes a teljes tulajdoni hányadát el nem érő arányban tartotta birtokában az Sz. utcában lévő lakás[t] és garázst, melyet családjával használt.” A perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény 10. oldalán a következők szerepelnek: az „Sz. u. 49. vonatkozásában a felperes képviselője bejelentette, hogy abban a lakásban perben nem álló harmadik személy lakik”. Ezen megállapítás alatt a felperes jogi képviselője által a szakértőnek küldött levél másolata látható, amelyből megállapíthatóan a felperes jogi képviselője arról tájékoztatta a szakértőt, hogy az Sz. utcai ingatlan és a garázs a perben nem álló személy birtokában van. Amiből pedig az következik, hogy nem a felperes és családja használja ezt a két ingatlant. Megalapozatlan tehát a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a perbeli ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésével megszűnne az ő és családja lakhatási lehetősége.

[30] A felperes keresete a perbeli ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésére irányult. Az alperes nem ellenezte a közös tulajdon megszüntetését, azonban – ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítéletének [13] bekezdése tartalmazza – a felek a közös tulajdon megszüntetésének módjában és a perbeli ingatlanok értékében nem tudtak megállapodni. A felperes megalapozatlanul állította felülvizsgálati kérelmében a rendelkezési elv sérelmét. A rendelkezési elv a fél jogát jelenti az eljárás megindítására: a felperes eldönthette, hogy kíván-e a közös tulajdon megszüntetése érdekében pert indítani az alperes ellen. A felperes keresete előterjesztésével gyakorolta a rendelkezési elvből eredő jogát. A bíróság a Ptk. adta keretek között a közös tulajdon megszüntetésének módját belátása szerint határozza meg azzal a korláttal, hogy a Ptk. 5:84. § (6) bekezdése értelmében nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. Az alperes azonban nem ellenezte a közös tulajdon tárgyainak értékesítését, sőt az árverési értékesítést maga kérte. A másodfokú bíróság a közös tulajdon megszüntetésének ezt a módját rendelte el. Nem jelenti a rendelkezési elv sérelmét az, hogy a másodfokú bíróság a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját határozta meg, amely megszüntetési mód nem szerepelt a kereseti kérelemben, illetve a perbeli ingatlanok közül csupán egy esetében szerepelt.

[31] A [30] bekezdésben írtak szerint a felperes keresete a perbeli ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésére, nem pedig szerződés – a felek közös tulajdon megszüntetése tárgyában kötött szerződése – teljesítésére irányult. Mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú bíróság ebben a kérdésben, azaz a kereset tárgyában döntött. Téves tehát a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, amely szerint a jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezése a szerződés létrejöttére és tartalmára, az ajánlati kötöttségre, az ajánlat elfogadására, a szerződés létrejöttének időpontjára és helyére, valamint az írásbeli alakhoz kötött szerződésre vonatkozó, a Ptk.-ban foglalt anyagi jogi szabályok sérelmét jelentené. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezését elfogadta, nem élt ellene fellebbezéssel. Csak az alperesnek járó többlethasználati díj és a terhére rótt perköltség fizetési kötelezettség mellőzése iránt előterjesztett fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy az ingatlanforgalmi szakértő kirendelése szükségtelen volt, mert a felek között létrejött egyezség meghatározta a perbeli ingatlanok forgalmi értékét, valamint a közös tulajdon megszüntetésének módját, és kiterjedt arra is, hogy a felek az ingatlan fenntartási költségeinek átterhelése és többlethasználati díj érvényesítése iránti igényeiktől elállnak, továbbá mindkét fél viseli a saját költségét.

[32] A felperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy megvalósul a természetbeni megosztás a vagyonközösség elemei közötti szerkezeti átalakítás eredményeként; természetbeni megosztással és tulajdoni hányadok átadásával megfelelő és méltányos módon szerzi meg az Sz. utcai lakás és a garázs egészének tulajdonát; a T. utcai lakás forgalomképessége nem csorbul, költségkímélő módon valósul meg a közös tulajdon megszüntetése, mert három ingatlanárverés helyett csupán egy ingatlan értékesítéséről kell rendelkezni. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza a Kúria, hogy a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a felek törvényes öröklés útján örököstársakként lettek a perbeli ingatlanok közös tulajdonosai. A Ptk. 7:1. §-a szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre. A hagyaték fogalmi körébe – ide nem tartozó kivételektől eltekintve – az örökhagyó egész aktív és passzív vagyona beletartozik ugyan, ebből viszont nem következik az, hogy az öröklés folytán az örököstársak között „vagyonközösség” jöhetne létre. A Ptk. 7:92. § (1) bekezdése szerint ugyanis több örököst a hagyaték felosztása (a továbbiakban: hagyatéki osztály) előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon; a (2) bekezdés úgy rendelkezik: az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére érvényesíthető, és az adós csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet; a (3) bekezdés pedig azt is kimondja, hogy az örököstársak közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel rendezheti; a hagyatéki osztályra – ha a végintézkedés eltérően nem rendelkezik – a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A hagyatéki osztálynak (mint a közös tulajdon egyik sajátos megszüntetési módjának) az örökösök megegyezésével történő véghezvitele az osztályos egyezség, amely hatásában abban különbözik a kötelmi jogi jellegű egyezségektől, hogy osztályos egyezség esetében a jogutódlás jogcíme öröklés. Ennek a körülménynek egyik fontos következménye az, hogy a jogutódlás a hagyaték megnyílására visszamenő hatállyal következik be. Az osztályos egyezség csak a hagyaték tárgyainak az örököstársak közötti felosztását foglalhatja magába, annak tehát az örökösök közötti vagyoni viták nem lehetnek a tárgyai. Osztályos egyezség alapján minden örökösnek részesednie kell a hagyatékból (BH 1979.328.). Arra viszont van lehetőség, hogy az örökös az örökrészének egy részét osztályos egyezség keretében ruházza át egy másik jogosultra (BH 1985.26.). Annak tehát nem lett volna jogi akadálya, hogy a felek erre irányuló kölcsönös szándékuk esetében az öröklött ingatlanok közös tulajdonát osztályos egyezséggel a felperes által kért és az elsőfokú bíróság által tévesen alkalmazott módon szüntessék meg egymás között.

[33] Ezzel szemben a Ptk. 7:92. § (3) bekezdésének utaló szabálya alapján az örököstársak egymás közötti jogviszonyára – a hagyatéki osztály megszűnését követően – megfelelően alkalmazandó közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai körében a Ptk. 5:84. § (1) bekezdése a közös tulajdon megszüntetésének nem egy, hanem két, egymást követő sorrendben alkalmazható módját rögzíti; míg a (2) bekezdés az ott részletezett feltételek fennállása esetére a közös tulajdon tárgyainak értékesítéséről és a vételár tulajdonostársak közötti megfelelő felosztásáról; a (3) bekezdés pedig – egyebek mellett – a megfelelő ellenérték, illetőleg a legkisebb árverési vételár meghatározásáról rendelkezik.

[34] A Ptk. 5:84. § (1) bekezdése értelmében a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésére, hogy ezt az elsődleges módot kizárólag csak fizikai és jogi értelemben megosztható dolgok esetében lehet alkalmazni. Abban az esetben, ha a közös tulajdon természetbeni megosztással nem szüntethető meg, a tulajdonközösséget értékesítéssel kell megszüntetni. Az értékesítés módozatai közül első helyen áll a megváltás: a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét – ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt – megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. A Ptk. 5:84. § (1) bekezdés második fordulata alapján főszabály, hogy a közös tulajdonnak megváltás útján történő megszüntetéséhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges. Ezen megszüntetési mód alkalmazásának elengedhetetlen feltétele az is, hogy a másik tulajdoni hányadát magához váltani kívánó tulajdonostárs megfelelő teljesítőképességgel rendelkezzen.

[35] A Ptk. 5:84. § (2) bekezdése értelmében, ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természetbeni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A perbeli esetben is ez történt. A másodfokú bíróság a Ptk.-ban meghatározott megszüntetési módok alkalmazásának lehetőségét a törvényi sorrendben vizsgálta meg és ezen vizsgálat eredményeként megalapozottan jutott arra a következtetésére, hogy a perbeli ingatlanokat értékesíteni kell és a vételárat kell a felek között megfelelően felosztani.

[36] Nem volt jogi lehetőség arra, hogy a feleknek a perbeli ingatlanokon fennálló közös tulajdonát a bíróság a felperes által megjelölt módon szüntesse meg úgy, hogy – „magának a vagyonösszességnek a természetbeni megosztása” útján – az Sz. utcai lakásnak és a garázsnak az alperes tulajdonában álló 1/3–1/3 hányadát a többségi (2/3–2/3 arányú) társtulajdonos felperes tulajdonába adja, a T. utcai lakás felperesre kedvezőbb 2/3–1/3 tulajdoni arányait pedig az Sz. utcai lakásban és a garázsban meglévő, az alperes tulajdoni hányadai együttes értékének megfelelő arányban – az alperes tiltakozása ellenére – az alperesre kedvezőbb 185/291-106/291 hányadra módosítsa és az ennek megfelelő tulajdoni arányok bejegyzése utáni időpontra vonatkozóan a T. utcai lakás árverés útján való értékesítésének elrendeléséről, valamint a legkisebb árverési vételár meghatározásáról és a módosított tulajdoni arányoknak megfelelő felosztásáról rendelkezzék. A szerződéses szabadság elvéből következően akarata ellenére senkit nem lehet tulajdonszerzésre kötelezni, és ez vonatkozik a közös tulajdon megszüntetése esetére is. A közös tulajdon megszüntetésének az elsőfokú bíróság által tévesen alkalmazott módja ugyanis a Ptk. fogalmi körében nem a „vagyonösszesség” – Ptk. 5:84. § (1) bekezdésének első mondata szerint elsődlegesen alkalmazandó – „természetbeni megosztásának” felel meg, hanem lényegében a perbeli ingatlanokban meglévő tulajdoni hányadok elcserélését eredményezi. A Ptk. 5:84. § (1) bekezdése a közös tulajdon megszüntetésének módjait illetően nem különböztet a szerint, hogy az csupán egyetlen vagy több ingatlanon áll fenn ugyanazon társtulajdonosok között. Ennek megfelelően nem rendelkezik a különböző ingatlanokban fennálló tulajdoni hányadok egymás közötti elcserélhetőségéről, de ennek a lehetőségét kifejezetten nem is tiltja. Azaz peren kívüli vagy perbeli egyezség esetén lehetett volna ilyen formában megszüntetni a felek közötti közös tulajdont, azonban ehhez a felek megállapodására lett volna szükség. Ilyen egyező tartalmú jognyilatkozat esetében hozhatott volna a bíróság olyan tartalmú döntést, ami közel azonos a felperes keresetében foglaltakkal.

[37] A Ptk. – a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott – „vagyonösszesség”, illetve „vagyonközösség” fogalmát kizárólag a Negyedik – Családjogi – Könyvében, a házastársak vagyoni viszonyai körében használja, és azt ebben a keretben is kizárólag az egymással törvényes vagyonjogi rendszerben: házastársi vagyonközösségben élő házastársakra irányadó 4:37–4:62. §-aiban szabályozza. A házastársi közös vagyon megosztása körében a bírói gyakorlat – a polgári jogi közös tulajdon megszüntetésének módjaitól eltérően – a közös vagyoni igények egységes, a lehetőség szerint egyetlen perben történő rendezése elvének érvényre juttatása és ezáltal a házastársak valamelyike által fizetendő értékkülönbözet minimalizálása érdekében – egyes kivételes esetekben módot ad arra, hogy – egyes vagyontárgyak természetbeni megosztása helyett – a vagyontárgy egészét vagy annak az egyik házastársra eső közös tulajdoni hányadát – az erre irányuló kérelmének a hiányában, sőt a kifejezett tiltakozása ellenére is – ún. „kényszerátruházással” a másik házastárs kizárólagos tulajdonába adja (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.828/2010.). A házastársi vagyonközösség szabályai törvény rendelkezése alapján kizárólag az egymással családjogi státuszt keletkeztető házastársak és bejegyzett élettársak vagyoni viszonyaira, valamint az élettársi vagyonjogi szerződés ilyen tartalmú rendelkezése alapján az egymással polgári kötelmi jogi kapcsolatban élő de facto élettársak vagyoni viszonyaira alkalmazhatók, de nem alkalmazhatók az egymással csupán polgári jogi kapcsolatban álló személyekre, többek között tehát az örököstársakra, így a felekre sem.

[38] A felperes megalapozatlanul állította a Pp. ítélet tartalmát rögzítő 346. § (4)–(6) bekezdéseinek megsértését is. A másodfokú bíróság a felülvizsgálati érveléssel ellentétben indokolási kötelezettségét teljeskörűen teljesítette: a jogerős ítélet a [37]–[42] bekezdéseiben részletesen kifejtette az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontjának indokait. A bíróság nem köteles a fél által szükségtelenül felsorolt jogszabályhelyek mindegyikével kapcsolatos álláspontját kifejteni. Indokolási kötelezettségének eleget tesz, ha logikusan, jogilag is követhetően kifejti a döntést megalapozó jogi érveit, utalva az irányadónak vett jogszabályokra és megjelölve, mi volt az oka az alkalmazásuknak. Ezzel egyező álláspontot tükröz az Alkotmánybíróság 26/2020. (XII. 2.) AB határozatának [22] bekezdése is, amely szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása; az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie. Tartalmilag ugyanezt fejtette ki az Alkotmánybíróság a 77/2013. (III. 1.) AB határozat indokolásában is ([31] bekezdés). Az ítéletnek tehát a felek által felvetett, az ügy elbírálása szempontjából lényeges jogkérdésekre kell kitérnie, míg a döntéshez szorosan nem tartozó okfejtés felesleges. Ennek megfelelően, ehhez igazodva kell az irányadó jogszabályi rendelkezéseket is feltüntetnie (hasonlóan: Kúria Pfv.II.20.148/2021/5., Pfv.III.20.158/2020/6.).

[39] A Pp. 406. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Kúriától az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. Az eredményes felülvizsgálatot tehát – további mellett – anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés alapozhatja meg. A felperes által hivatkozott PK vélemény nem tartozik ebbe a körbe, mivel nem minősül jogszabálynak, szerepe a bírósági jogalkalmazás egységének biztosításához való hozzájárulás. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a Kúria kollégiuma az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben.

[40] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.