PÜ BH 2024/156

[1] A felperes és házastársa között házasság felbontása és járulékai iránt volt per folyamatban. A peres eljárás során a bíróság végzésével 2019. március 6-án szakértői bizonyítást rendelt el, az igazságügyi pszichológus szakértői feladatok ellátásával az alperest bízta meg. Az alperest az igazságügyi szakértői névjegyzék klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia szakterületen tartja nyilván. Az alperes kirendelő végzésben meghatározott feladata kiterjedt a peres felek és a gyermekeik személyes vizsgálatára is. 2019. június 16. napján az alperes a szakértői vizsgálatot elvégezte, 2019. október 29-én a szakvéleményt a bíróságnak megküldte. 2023. március 2-án a másodfokú bíróság jogerős ítélettel az elsőfokú bíróság ítéletét a felek házasságából született gyermekek feletti szülői felügyelet gyakorlása tekintetében megváltoztatta, arra a gyermekek édesanyját jogosította fel. A másodfokú eljárás során a bíróság a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el, a felperes azonban a szakértői vizsgálaton nem jelent meg, a gyermekek megjelenéséről sem gondoskodott.

[2] 2020. május 21-én a felperes az alperesnek küldött e-mailben a 2019. június 16-án készített pszichológiai vizsgálatok közül a rá vonatkozó pszichológiai vizsgálati eredmények nyers jegyzőkönyveit, a vizsgálatáról készült hangfelvétel megküldését kérte. 2020. május 26-án az alperes az adatigénylésnek részben tett eleget. 2020. május 29-én a felperes kérte, hogy az alperes küldje meg a részére egyrészt a szakértői vizsgálat részét képező, a Rorschach teszt közben adott válaszai jelölését, kódolását és az összesített mutatók számítását is tartalmazó dokumentumokat, valamint az utótesztet tartalmazó dokumentumot; másrészt az explorációról készült teljes hangfelvételt, mely tartalmazza a jegyzőkönyvben nem szereplő több, mint öt perces kezdő részt is. Az alperes az utóbbi adatigénylésnek nem tett eleget. 2020. június 16-án a felperes a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (a továbbiakban: NAIH) fordult, a szakértői vizsgálat során felvett adatok kiadása tárgyában kiadott állásfoglalás értelmezése érdekében. Ezt követően a felperes panasszal fordult a NAIH-hoz, amelyben az alperes adatkezelését kifogásolta. 2021. július 16-án a NAIH az eljárását azzal zárta le, hogy jogsérelem nem következett be, annak közvetlen veszélye sem áll fenn.

[3] A felperes az 1. és 2. számú keresetben annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogát. Az 1. számú kereset szerint az alperes a személyiségi jogát azzal sértette meg, hogy a házasság felbontása és járulékai iránt indult perben – a felnőtt korosztály pszichológiai vizsgálatára feljogosító kompetencia hiányában – a 2019. június 16-án elvégzett vizsgálat során a személyes adatait jogellenesen kezelte. A 2. számú keresetben az alperes jogsértő magatartásaként a személyes adatai kiadása iránti kérelem teljesítésének megtagadását jelölte meg. A 3. számú keresetben a 2019. június 16. napon lefolytatott pszichológus szakértői vizsgálat alapján keletkezett valamennyi személyes adata törlésére kérte az alperes kötelezését. A 4. számú keresetben az alperes kötelezését kérte a 2019. június 16. napon lefolytatott pszichológus szakértői vizsgálat alapján keletkezett, a személyes adatait is tartalmazó valamennyi dokumentum másolati példányának – köztük a vizsgálat közben készített tesztekre általa adott válaszok jelölését, kódolását és az összesített mutatók számítását is tartalmazó dokumentum másolati példányának – kiadására. Érvényesített jogként hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:51. § (1) bekezdésére, 2:51. § (1) bekezdés a), b) és d) pontjára, valamint az Európai Parlament és a Tanács a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016. április 27-i (EU) 2016/679 Rendelet (a továbbiakban: GDPR) preambulum (1), (2), (14), (35), (39), (45), (63), (142), bekezdésére, 1. és 2. cikkére, 4-6. cikkeire, 9. és 15. cikkeire, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 3–5. §-ára, 14. és 15. §-ára, 23. §-ára, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. §-ára, 103. § (2) bekezdésére, 108. § (1) bekezdésére, 112. § (2) bekezdésére, az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 20. § (1) bekezdésére, az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 2. számú melléklet 21. pontjára, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek alap- és működési nyilvántartásáról szóló 18/2007. (IV. 17.) EÜM rendelet 4. § és 2. melléklet II.1. pontjára, az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 11. § (2) bekezdésére, 45. § (4) bekezdés b) pontjára és 1. melléklet 11.1. pontjára és az Alaptörvény T. cikk (2) bekezdésére, 18. cikk (3) bekezdésére.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelme szerint a szakértői vizsgálat elvégzéséhez szükséges kompetenciával rendelkezett, amelyet az Igazságügyi Minisztérium által vezetett szakértői névjegyzék önmagában igazol. A bíróság kirendelő végzése alapján szakértői tevékenységet végzett, tevékenységére ezért az Szaktv. 42. §-ának rendelkezései irányadók, amelynek mindenben eleget tett, a szakértői vizsgálat során keletkezett adatok kiadására és törlésére sem kötelezhető. A szakmai előírások szerint kiadható dokumentumokat a felperes rendelkezésére bocsátotta, egyéb adatok kiadására nem kötelezhető. A szakértői vizsgálat során keletkezett további adatok a felperes számára nem megismerhető adatokat tartalmaznak.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[6] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben eltérő indokok alapján hagyta helyben. A jogerős ítélet indokai szerint helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az 1. és a 3. számú kereset ténylegesen arra irányult, hogy a bíróság a személyiségi jogi perben más perben kirendelt szakértő kompetenciájáról, a kirendelés mint eljárási cselekmény helytállóságáról foglaljon állást, azaz az alperes szakértőként történő kirendelésének jogszerűségét vizsgálja felül. A személyiségi jogi per azonban nem szolgálhat a másik per felülbírálati fórumaként. A 4. számú keresettel a felperes a GDPR 15. cikke és az Infotv. 14. § b) pontja szerinti hozzáféréshez való jogot kívánta gyakorolni, míg a 2. számú kereseti kérelemben ezen jogának korábbi megsértése miatt kérte a személyiségi jog megsértésének megállapítását. A GDPR 15. cikk (3) bekezdése értelmében a hozzáféréshez való jog magába foglalja a rendelkezésre bocsátás követelését is, ezért az iratkiadáshoz való jog – az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt indokolással szemben – a személyes adatok esetében is gyakorolható. Az alperes kérdéseire és a tesztekre általa adott válaszok jelölése, kódolása, az összesített mutatók számításai a felperessel is kapcsolatba hozható adatnak minősülnek, azok alapján a felperes személyiségéhez kapcsolódó következtetések vonhatók le. Ezért az Infotv. 3. § 1., 1a. és 2. pontjai a GDPR 4. cikk 1. pontjában foglalt fogalommeghatározásból következően a megjelölt adatok a felperes személyes adatainak is minősülnek. Az alperes kérdéseire adott válaszok jelölése, kódolása, értékelése az alperes személyes adatát is tartalmazza, ez azonban nem zárja ki, hogy az adatok egyidejűleg a felperes személyes adatának is, ún. osztott személyes adatnak minősüljenek. A felperest e személyes adataival összefüggésben a hozzáféréshez való jog azért nem illeti meg, mert a GDPR (63) preambulum bekezdése szerint a hozzáférési jog gyakorlásának célja, hogy az adatkezelés jogszerűségét megállapítsa és ellenőrizze. Jelen perben a felperes az adatkezelés céljával, jogalapjával tisztában volt, az elkészült szakvéleményt megismerhette, a 4. számú keresettel kért adatok az adatkezelés jogszerűségével kapcsolatban nem hordoznak többletinformációt, azok megismerése nem járulna hozzá a GDPR (63) preambulumbekezdése szerinti cél teljesüléséhez. A felperes az igényelt adatokkal összefüggésben más részjogosultságot, a helyesbítéshez fűződő jogot sem gyakorolhatja, mert az alperes szubjektív értékelése a GDPR 16. cikke, valamint az Infotv. 14. § c) pontjára hivatkozással nem helyesbíthető, a Szaktv. 3. § (1) bekezdése értelmében a szakértő nem utasítható. Az érintett hozzáféréshez való jogának gyakorlása az igazságszolgáltatás tisztaságát veszélyeztetné, mivel a szakértői bizonyítás eredményének befolyásolására lenne alkalmas. A GDPR 15. cikk (4) bekezdése és az Infotv. 17. § (3) bekezdése lehetővé teszi hozzáférési jog gyakorlásának korlátozását, amely korlátozás a kifejtett okból jelen ügyben is indokolt. Nem sértette ezért az alperes a GDPR és Infotv. említett rendelkezéseit a szakértő értékelését tartalmazó adatok kiadásának megtagadásával. A 2. számú kereset pedig azért alaptalan, mert önmagában az Infotv. rendelkezéseinek esetleges megsértése nem eredményezi a személyiségi jog megsértését.

[7] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára.

[8] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint az ügyben eldöntendő egyik jogkérdés az, hogy más perben kirendelt szakértő – amennyiben egyébként nem rendelkezik megfelelő szakértői kompetenciával – jogosult-e a személyes adatok kezelésére. Vitatta, hogy a személyiségi jogi per rendeltetésénél fogva alkalmas a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 3. §-a alapján más bírósági eljárás befolyásolására. A jogerős ítélet indokaival ellentétben az 1. és a 3. számú keresetnek helyt adó ítélet sem befolyásolná a házassági és gyermekelhelyezési per kimenetelét. A személyiségi jogi perben eljáró bíróság jelen perben nem járna el felülbírálati fórumként. A keresetekben nem az alapperben eljáró bíróság eljárását sérelmezte és nem a szakértő kirendelésének felülbírálatát kérte, hanem a kirendelt szakértő eljárását, az egészségügyi szakdolgozói kompetenciájának hiányát kifogásolta. Az alperes ugyanis kizárólag gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus, felnőtt vizsgálatára képzettséggel nem rendelkezik. Az alperes csak az egészségügyi működési engedélyében meghatározott tevékenységet végezheti el, e kérdésben nem a Szaktv., hanem az Eütv. rendelkezései az irányadók. Az alperes egészségügyi szolgáltatóként nyújtott tevékenysége az Eütv. és az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüaktv.) hatálya alá tartozik, az alperes nem a bíróság által perben kirendelt egészségügyi szakértőnek, hanem az Eüaktv. által definiált betegellátónak minősül. Az alperes feljegyzései nem szakértői adatok, hanem a GDPR 4. cikke alapján a felperes személyes adatai. A személyiségi jogi perben eljáró bíróság ezért jelen perben nem járna el felülbírálati fórumként.

[9] A GDPR 15. cikk (3) és (4) bekezdéseit sérti a másodfokú bíróság 4. számú keresetet elutasításának azon indoka, mely szerint a teljes szakértői anyag ismerete egy későbbi szakértői vizsgálat eredményének befolyásolására, az igazságszolgáltatás tisztaságának veszélyeztetésére alkalmas, mert az érintett szakterület megismerésének nincs az igazságszolgáltatás tisztaságát befolyásoló következménye. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által garantált tisztességes eljáráshoz való jog a bírósági eljárásban szereplő peres feleket és nem a bíróságot illeti meg. A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében a bíróságnak biztosítani kell a fél személyes adatait is tartalmazó dokumentumok teljes körű megismerését, amely semmilyen egyéb indokra tekintettel nem tagadható meg. Ezzel összhangban a GDPR a hozzáféréshez való jog garantálásával a személyes adatokon végzett műveletek követhetőségét szolgálja, az adatkezelők tehát kötelesek az átláthatóságot biztosítani nemcsak az adatkezelés megkezdését megelőzően, hanem annak teljes időtartama során. A GDPR 15. és 16. cikkének megsértésével azonosította a másodfokú bíróság a helyesbítéshez fűződő jogot a hozzáférési jog részjogosítványaként. A Kúria Kf.VI.39.065/2020/5. számú ítéletének indokaiból kitűnően a személyes adatok másolatának kikérése esetén a kikérés motivációja nem vizsgálható, az érintett jogos érdekének igazolásához az érintetti jogok gyakorlása nem köthető, a GDPR ilyen kikötést a hozzáféréshez való jog gyakorlásának feltételeként nem nevesít (NAIH/2018/5559/H.). A Kúria említett ítéletében kifejtett indokokkal ellentétes a jogerős ítélet azon megállapítása, mely az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzéséhez fűződő célnak a 4. számú kereset elutasításához vezető kiemelt jelentőséget tulajdonított.

[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet tartalma szerint hatályában kérte fenntartani.

[11] A felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint.

[12] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárási szabályok szerint lefolytatható rendkívüli perorvoslat, amelynek során a Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A Kúria számos határozatában megerősített (példaként: Pfv.V.21.336/2020/5., Pfv.V.20.066/2021/8., Pfv.V.20.130/2021/5., Pfv.V.20.477/2022/6., Pfv.V.20.561/2022/8., Pfv.V.20.707/2022/4., Pfv.V.20.794/2022/4., legutóbb: Gfv.V.30.507/2022/14., megjelent: BH 2023.296.), a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 3. pontjába foglaltak szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. E tartalmi követelményeknek a felülvizsgálati kérelem teljes egészében nem felelt meg.

[13] A felülvizsgálati kérelemből kitűnően a felperes a jogerős ítélet 1. és 3. számú keresetet elutasító rendelkezését egyrészt azon indoknál fogva támadta, hogy e keresetekben nem az alapperben eljárt bíróság, hanem az alperes eljárását sérelmezte, ennek ellenére a felülvizsgálati kérelemben a másodfokú eljárás szabályainak megsértésére nem hivatkozott. A másodfokú eljárás megismétlésére okot adó és az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértés megjelölése hiányában ezen okból az eljárás megismétlésére irányuló kérelem megalapozottsága nem volt vizsgálható.

[14] Nem sérti a jogerős ítélet 1. és 3. számú keresetet elutasító rendelkezése a Bszi. 3. §-át, mely szerint a bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. A Kúria nem kíván eltérni a Pfv.IV.20.239/2015/18. számú ítéletének indokaitól abban a jogkérdésben, hogy a szakvéleményt elkészítő alperessel szemben indított más perben a szakvélemény nem vizsgálható felül. A szakvélemény értékelése, illetve szükség esetén a Pp. 317. § (1) bekezdés d) pontja szerint gyakorolt pervezetéssel a szakvélemény esetleges aggályosságára a felek figyelmének felhívása is a perben eljáró bíróság kötelessége. A szakvélemény felhasználásáról, vagyis arról, hogy aggálytalanul elfogadható vagy sem – mint minden szakértői bizonyítás esetén – a jogalkalmazó, jelen ügyben az alapperben eljáró bíróság dönt. A szakértő kirendelése esetén a perben eljáró bíróság feladata a kompetenciával rendelkező szakértő kiválasztása is azzal, hogy a szakértő köteles közölni a kirendelővel, ha a feltett kérdések megválaszolása nem tartozik azon szakismeretek körébe, amelyekben eljárni jogosult, illetve azt is, ha a vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele szükséges [Szaktv. 45. § (4) bekezdés]. Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a jogalkalmazó feladata annak eldöntése, hogy különleges szakértelmet igénylő kérdés bizonyítására milyen szakvélemény alkalmas (Kúria Kfv.VII.38.067/2021/9.). Más jogterületre tartozó jogvita eldöntése, véleményezése nem tartozik a személyisiégi jog perben eljáró bíróságra (Kúria Pfv.IV.20.501/2017., megjelent: BH 2018.222.) Nem sérti ezért a felperes által megjelölt jogszabályt a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy személyiségi jogi per nem szolgálhat másik per felülbírálati fórumaként, ebből következően az alapperben eljáró bíróság eljárási cselekményeinek jogszerűsége ebben a perben nem ítélhető meg.

[15] Jelen perben a keresetlevélben a felperes azt adta elő, hogy „a pszichológus szakértő nem kezelhette volna a felnőtt felperes személyes adatait, így azokat nem is adhatta volna át másnak az Infotv. szerint”. Az alperes „szakismeretének hiányát nem jelezte a bíróság felé, ugyanakkor a felperes mint megvizsgált felnőtt személyes adatait jogszabályellenesen átvette, kezelte, használta, továbbította, valamint szakvéleményt készített a felperes vizsgálatáról, ezért a felperes felvett személyes adatait törölnie kell, valamint jeleznie kell az eljáró bíróságnak, hogy a szakvéleményt nem használhatja fel bizonyítékként a perben”. A felperes jogi képviselőjének 4.P.20.380/2022/7. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata szerint a kereset jogalapja szerint az alperes szakértői kompetencia hiányában nem volt jogosult a szakvéleményt elkészíteni, ezért jogszabálysértő volt a kirendelése is, szakértői kompetencia hiányában jogellenes volt az alperes adatkezelése is. Ebből következően a jogerős ítélet helytálló megállapítása volt az, hogy a felperes személyiségi joga megsértésének megállapítására és a személyes adatai törlésére irányuló 1. és 3. számú keresete valójában azt célozta, hogy az alapperben készült igazságügyi szakvéleményről, az alperes kompetenciájáról, szakértőként történő eljárásának jogszerűségéről a bíróság ebben a perben állást foglaljon.

[16] Nem vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megismétléséhez és a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt további anyagi jogszabálysértés sem [GDPR 15. cikk (3) és (4) bekezdés].

[17] A GDPR (4) preambulumbekezdése szerint a személyes adatok kezelését az emberiség szolgálatába kell állítani. A személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, azt az arányosság elvével összhangban, a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni, egyensúlyban más alapvető jogokkal. Ez a rendelet minden alapvető jogot tiszteletben tart, és szem előtt tartja a Chartában elismert és a Szerződésekben rögzített szabadságokat és elveket, különösen ami a magán- és a családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódás szabadságához, a vállalkozás szabadságához, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz, és a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséghez való jogot illeti. Ezen preambulum bekezdés érvényesülése érdekében a GDPR 15. cikk (4) bekezdése szerint a (3) bekezdésben említett, másolat igénylésére vonatkozó jog nem érintheti hátrányosan mások jogait és szabadságait. Az adott ügyben az alperes adatkezelésére a Szaktv. 42. § (1)–(6) bekezdései irányadók. A Szaktv. 42. § (5) bekezdése értelmében a szakértő az általa kezelt adatok tekintetében érintett személyes adataihoz való hozzáférési jogának gyakorlását megtagadja a kirendelő vagy megbízó bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, továbbá az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében tett utasítására.

[18] Jelen perben – a folyamatban lévő per tárgyára, a szakértői bizonyításra és a Szaktv. 92. §-a alapján megalkotott, az igazságügyi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia egyes szakértői vizsgálatáról szóló 5/2020. Módszertani levél VI.2. pontjában foglaltakra figyelemmel – nem sérti az anyagi jogszabályok a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperes érintetti jogainak korlátozását a tisztességes eljáráshoz fűződő jog, mert azt az alapeljárásban ellenérdekű fél érdekei lehetővé tették.

[19] Nem tér el a jogerős ítélet a GDPR (63) preambulumbekezdésének értelmezése kérdésében a Kúria Kpkf.VI.39.065/2020/5. számú ítéletének indokaitól sem.

[20] A GDPR preambulumának (63) bekezdése értelmében az érintett jogosult, hogy hozzáférjen a rá vonatkozóan gyűjtött adatokhoz, valamint arra, hogy egyszerűen, és észszerű időközönként az adatkezelés jogszerűségének megállapítása és ellenőrzése érdekében gyakorolja e jogát. A hozzáféréshez való jog célja az, hogy az érintett az adatkezelés jogszerűségének megállapítása és ellenőrzése érdekében a saját személyes adatainak kezeléséről tájékoztatást kapjon [GDPR (63) preambulumbekezdés], továbbá alapját képezi további érintetti jog (helyesbítéshez való jog, törléshez való jog) gyakorlásának. A hozzáféréshez való jog lehetővé teszi az érintett számára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a rá vonatkozó személyes adatok helyesek, és azokat jogszerűen kezelik [EUB C-487/21. sz. ügy Indokolás (34)].

[21] A Kúria az említett határozatában – a jogerős ítélet [25]–[27] bekezdésében foglaltakkal összhangban – kifejezetten azt hangsúlyozta, hogy hozzáférési jog lényege a fenti jogszabályi rendelkezések alapján az, hogy az érintett a személyes adatainak kezeléséről az adatkezelés jogszerűségének megállapítása és ellenőrzése érdekében tájékoztatást kapjon. A GDPR rendelkezésein alapuló kérelem célját a GDPR preambulumának (63) bekezdése egyértelműen meghatározza, vagyis egyéb célra a GDPR nem használható fel. Ennek alapján a kérelem motivációját ugyan valóban nem lehet vizsgálni, ellenben a céljának a vizsgálata kötelező. A személyes adatok kezelésének minden esetben transzparensnek, átláthatónak kell lennie. Ezen alapelvből következik, hogy az érintettek számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy folyamatosan követni és kontrollálni tudják a személyes adataik kezelésének útját és körülményeit. A GDPR szerinti tájékoztatáshoz, hozzáféréshez és adathordozhatósághoz fűződő jogosultságok lehetővé teszik az adatalanyok számára, hogy az adatkezelést már annak megkezdése előtt, illetve annak teljes tartama alatt átlássák, a kezelt személyes adataik sorsát figyelemmel kísérhessék, valamint, hogy erre alapítva további jogaikat gyakorolják, esetleg jogorvoslatot vehessenek igénybe. Ekként a hozzáférés az adatkezelés adatalanyok általi ellenőrzésének a leghatékonyabb eszköze, amely szorosan kapcsolódik a tisztességes eljárás követelményéhez és az elszámoltathatóság alapelvéhez is. Az adatalany a saját személyes adataival kapcsolatos hozzáférés iránti kérelmét részleteiben, alapját illetően nem köteles indokolni, annak azonban a kérelemből egyértelműen ki kell derülnie, hogy az adatalany célja a hozzáféréshez való jogának gyakorlása, vagyis tájékozódás az adatkezelés jogszerűségének megállapítása és ellenőrzése érdekében.

[22] Jelen perben egyrészt lényeges, hogy a jogerős ítélet indokaiból kitűnően a másodfokú bíróság 4. számú keresetet elutasító érdemi döntése nem önmagában azon alapult, hogy a kereset az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzésétől eltérő célra irányult. A másodfokú bíróság az ügy alapjogi érintettségét észlelte és az adott ügyben a tisztességes eljáráshoz fűződő jog érvényesülése érdekében helyezkedett arra az álláspontra, hogy az érintetti jogok az adott ügyben korlátozhatók. Másrészt – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben – a másodfokú bíróság nem a felperes motivációjának tulajdonított jelentőséget, hanem azt vizsgálta, hogy az adatigénylés megfelel-e a GDPR (63) preambulumbekezdésben foglalt célnak, a kiadni kért adatok lehetővé teszi-e az érintett számára, hogy megbizonyosodjon arról: a rá vonatkozó személyes adatokat jogszerűen kezelik. Az adott ügyben ezért egyrészt nem annak volt jelentősége, hogy a felperes mi okból kívánta elérni a személyes adatait is tartalmazó iratok kiadását, hanem annak, hogy a hozzáférési jog gyakorlása hozzájárul-e a GDPR (63) preambulumbekezdésben foglalt cél megvalósulásához: az adatkezelés jogszerűségének megállapításához, ellenőrzéséhez. Nem vitás, hogy a felperes az alperes adatkezelésének jogalapját ismerte. Egyetértett a Kúria a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal abban, hogy a Rorschach teszt elvégzése során adott válaszok jelölése, kódolása és az összesített mutatók számítását is tartalmazó dokumentumok, valamint az utótesztet tartalmazó dokumentum kiadása az adott ügyben az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzéséhez nem járul hozzá.

[23] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat és jogkérdésben nem tért el a Kúria közzétett határozatától, ezért hatályában fenntartotta.