17/2024. (XII. 9.) IM rendelet
17/2024. (XII. 9.) IM rendelet
a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről
[1] E rendeletnek az a célja, hogy a polgári perrendtartás és a közigazgatási perrendtartás alapján perköltség részeként a fél, a beavatkozó vagy az érdekelt jogi képviseletét ellátó ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos munkadíja és készkiadása felszámításának, valamint bíróság általi megállapításának részletszabályait meghatározza.
[2] Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos esetében a munkadíj felszámításának szabályai az ügyvédi tevékenység alapjául szolgáló jogviszony jellegéhez igazodnak. Az ügyvédek tevékenységüket megbízási jogviszonyban látják el, a kamarai jogtanácsosok működése munkaviszonyon vagy más törvényben meghatározott foglalkoztatási jogviszonyon alapul. Ebből következik, hogy az ügyvéd munkadíja az ügyfelével kötött megállapodáson alapuló megbízási díj és a megfizetett kiadások összegeként is felszámítható, a kamarai jogtanácsos munkadíja a perköltség keretében csak az e rendeletben tételesen meghatározott munkadíj és a megfizetett készkiadások összegeként számítható fel.
[3] A fél, a beavatkozó vagy az érdekelt által felszámított ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi munkadíjat a bíróság erre irányuló kérelem esetén eltérő összegben is megállapíthatja, amennyiben az a jog érvényesítésével nem függ össze, vagy ahhoz nem szükségszerű. A bírói mérséklés vagy magasabb összegben való megállapítás szabályainak alkalmazása során különös körültekintéssel kell eljárni tekintettel arra, hogy a felszámított munkadíj a pernyertes fél, beavatkozó vagy érdekelt költsége, amelyet részben vagy egészében a jogi képviselőjének megfizetett, és amelyet a pervesztes félnek, beavatkozónak vagy érdekeltnek kell számára megtéríteni. Főszabály szerint a fél, a beavatkozó vagy az érdekelt által felszámított ügyvédi díjat kell a perköltség keretében a részére megállapítani pernyertessége esetén.
[4] Indokolt fenntartani annak lehetőségét, hogy az ügyfél és ügyvédje közötti megállapodás alapján vagy az e rendeletben megállapított mértékben felszámított, de az elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban nem álló vagy kirívóan eltúlzott ügyvédi munkadíjat a bíróság erre irányuló kérelem esetén, eltérő összegszerűségben állapíthassa meg, azonban csak az e rendeletben meghatározott alapon és az ügy körülményeire egyediesített indokolással.
[5] A felszámított ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi munkadíj ez alapján kivételes esetben akkor mérsékelhető, ha a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység és a felszámított munkadíj szükségtelenül merült fel, a között aránytalanság áll fenn, vagy kirívóan eltúlzott. Nincs lehetőség az arányos munkadíj méltányosságból való mérséklésére.
[6] Ha a bíróság az ügyvédi vagy a kamarai jogtanácsosi munkadíj mérsékléséről dönt, a mérséklés indokaira kiterjedően kell indokolnia, amelyet az adott ügy konkrét peradataival kell alátámasztania, figyelemmel a bíróságon kívül, de az üggyel összefüggésben kifejtett ügyvédi tevékenységre is. Az aránytalanságvizsgálatnál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ügyvédi munkadíjból származó bevétel nem az ügyvéd jövedelme, abból kell finanszíroznia a tevékenysége végzéséhez szükséges és indokolt összes kiadását is.
[7] A bíróságnak tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva kell meghatároznia, hogy az ügyvéd tényleges tevékenysége miért volt szükségtelen, a felszámított munkadíjhoz viszonyítva milyen alapon aránytalan, vagy miért kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel.
[8] E célok végrehajtására az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 206. § a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 119. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva,
a 8. § tekintetében az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 206. § b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 119. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva,
a 9. § tekintetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 628. § (2) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 119. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 148. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben –
a következőket rendelem el:
1. § (1) E rendelet szerint kell felszámítani és megállapítani a polgári és közigazgatási bírósági eljárásban, továbbá a jogegységi panasz eljárásban a felet, a beavatkozót és az érdekeltet (a továbbiakban együtt: fél) képviselő – ügyvédi tevékenységet gyakorló – egyéni ügyvéd, európai közösségi jogász, ügyvédi iroda (a továbbiakban együtt: ügyvéd) és kamarai jogtanácsos munkadíját és készkiadását, beleértve a helyettesítésre jogosultak eljárását is.
(2) E rendeletet akkor kell alkalmazni a pártfogó ügyvéd és az ügygondnok díjának és költségének megállapítására, ha jogszabály így rendelkezik.
2. § (1) Az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként
a) a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint
b) a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások
együttes összegét számíthatja fel.
(2) Az ügyvéd által képviselt fél a munkadíj összegét a 3. § alapján is felszámíthatja.
(3) A kamarai jogtanácsos által képviselt fél kamarai jogtanácsosi költségként
a) a 3. § szerinti munkadíj, valamint
b) a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült, indokolt készkiadások
együttes összegét számíthatja fel.
(4) Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos jogosult az eljárással összefüggő utazással töltött időre kieső munkadíjának érvényesítésére.
(5) Az (1) bekezdés alapján a munkadíjat forintban kell felszámítani.
3. § (1) Polgári és közigazgatási perben, valamint egyéb közigazgatási bírósági eljárásban, továbbá a jogegységi panasz eljárásban az ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi munkadíj (a továbbiakban együtt: munkadíj) összege
a) 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább a (2) bekezdés szerinti minimális munkadíj,
b) 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a,
c) 100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek vagy kamarai jogtanácsosnak az eljárást megelőző és a tárgyaláson kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított kirendelt ügyvédi óradíj (a továbbiakban: ügyvédi óradíj) kétszerese, azzal, hogy a munkadíj mértéke nem lehet kevesebb az ügyvédi óradíj ötszörösénél.
(3) Nemperes eljárásban a munkadíj az (1) és (2) bekezdés szerinti eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a.
(4) A munkadíjat eljárási szakaszonként külön kell megállapítani. A másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban a pertárgy értékeként a fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben vitatott összeget kell alapul venni.
(5) Jogegységi panasz eljárásban a munkadíjat a (2) bekezdés alapján kell megállapítani.
4. § (1) Az érvényesített joggal összefüggésben nem álló, szükségtelenül vagy aránytalan mértékben felszámított munkadíj összegét a bíróság kérelemre, indokolt esetben – a (2)–(5) bekezdésben meghatározottakra figyelemmel – mérsékelheti. A bíróság döntését részletesen indokolni köteles, tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva, hogy a felszámított munkadíj – figyelemmel a munkadíjban érvényesített általános költségekre, valamint az elvégzett munka mennyiségére és egyedi jellemzőire – mely körülmények alapján nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.
(2) A bíróság a 2. § (1) bekezdése alapján megállapítandó munkadíj összegét 50%-nál nagyobb mértékben nem mérsékelheti, kivéve, ha az kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel.
(3) A bíróság a 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapítandó munkadíj összegét nem mérsékelheti.
(4) A 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítandó munkadíj összege a mérséklés során nem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítható munkadíj felénél, azzal, hogy ebben az esetben sem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapítandó legmagasabb munkadíjnál.
(5) A 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítandó munkadíj összege a mérséklés során nem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítható munkadíj felénél, azzal, hogy ebben az esetben sem lehet kevesebb a 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítandó legmagasabb munkadíjnál.
(6) A bíróság kérelemre, indokolt esetben a 3. § alapján felszámított munkadíjat magasabb összegben is megállapíthatja. A bíróság döntését részletesen indokolni köteles, tartalmi elemzéssel alátámasztva, hogy a felszámított munkadíj – figyelemmel a munkadíjban érvényesített általános költségekre, valamint az elvégzett munka mennyiségére és egyedi jellemzőire – mely körülmények alapján nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.
5. § (1) A munkadíj 3. §-ban meghatározott összege a tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza; azt a díj összegén mint adóalapon felül kell felszámítani. Ha az ügyvéd az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint adólevonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt költségnek csak a nettó összege növeli az adóalapot.
(2) A 2. § (1) bekezdése alapján felszámított munkadíj esetében az általános forgalmi adót a megbízási szerződésben foglaltak alapján kell figyelembe venni.
6. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 61. napon lép hatályba.
7. § E rendelet rendelkezéseit a hatálybalépésének napján vagy azt követően benyújtott keresetlevél vagy eljárás megindítása iránti kérelem alapján indult eljárásokban kell alkalmazni.
8. § A pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pernyertes fél pártfogó ügyvédjét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet [a továbbiakban: 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet] 3. §-ában foglaltak szerint megállapított összegű munkadíj illeti meg, azzal, hogy a pártfogó ügyvéd akkor is kérheti a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése szerint a munkadíja megállapítását, ha a pertárgy értéke meghatározható. A pernyertes fél pártfogó ügyvédjének a munkadíja nem lehet kevesebb, mint az (1)–(3) bekezdés szerint megállapítható összeg.”
9. § A pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 5. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A polgári és közigazgatási bírósági eljárásban kirendelt ügygondnokot (a továbbiakban az 5. és 6. § alkalmazásában: ügygondnok) – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §-ában foglaltak szerint illeti meg munkadíj, azzal, hogy az ügygondnok akkor is kérheti a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése szerint a munkadíja megállapítását, ha a pertárgy értéke meghatározható. Az ügygondnok munkadíja nem lehet kevesebb, mint a (2) bekezdés szerint megállapítható összeg.”
10. § Hatályát veszti a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet.
Dr. Tuzson Bence s. k.,
igazságügyi miniszter
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás