2024. évi XVII. törvény indokolás

A törvényjavaslathoz tartozó indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: javaslat) szerinti törvénymódosítások célja, hogy a joggyakorlat tapasztalatai hasznosuljanak, és a jogalkalmazást segítsék, valamint hogy a törvények illeszkedjenek a változó társadalmi, szervezeti, technikai viszonyokhoz.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) módosítását a szakmai jelzések teszik indokolttá. A módosítás alapján a közjegyző, illetve a közjegyzőhelyettes számára a nyelvi jogosítvány megszerzése nem kizárólag az országos kamara által lehetséges, hanem az igazságügyért felelős miniszter is hatáskörrel rendelkezik a nyelvi jogosítvány kiadására. A javaslat szerint továbbá a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban lehetőség nyílik a felek együttes döntése alapján arra, hogy a felolvasást a közjegyző mellőzze, függetlenül attól, hogy a felek jogi személyek vagy természetes személyek, valamint hogy jogi képviselővel járnak-e el.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosításával a jegyző és a közjegyző adatigénylésre vonatkozó jogosultsága bővül az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (a továbbiakban: új Inytv.) rendelkezéseivel történő összhang megteremtése érdekében.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) módosítását a szakmai és jogalkalmazói jelzések teszik indokolttá. A módosítás eredményeképpen várhatóan csökkenek az adminisztrációs terhek, illetve pontosításra, valamint kiegészítésre kerül több, a végrehajtási eljárást és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (a továbbiakban: Hatóság) feladatkörét érintő rendelkezés is. Módosításra és pontosításra kerülnek továbbá a bírósági végrehajtók, végrehajtó-helyettesek és végrehajtójelöltek jogállását, jogviszonyait, valamint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (a továbbiakban: Kar) hivatali szervének feladatkörét érintő szabályok is.

A javaslat kiegészíti továbbá a Vht.-t a Kar iratkezelésének szabályozása tekintetében.

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítása a Neumann János Programhoz kapcsolódó technikai korrekció célját szolgálja.

Figyelemmel arra, hogy a javaslat kiegészíti a Vht.-t a Kar iratkezelésének szabályozása tekintetében, ezzel összhangban tartalmazza a javaslat a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) e körben szükséges módosításait.

A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosításával a javaslat az új Inytv. rendelkezéseivel történő összhang megteremtése érdekében bővíti a jegyző és a közjegyző adatkezelési és adattovábbítási jogkörét, illetőleg megteremti a Magyar Országos Közjegyzői Kamara adatkezelési jogosultságát is.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) módosítása az uniós joggal való összhang biztosítását, és a Tpvt. elévülési szabályaival kapcsolatos átmeneti rendelkezés beiktatását szolgálja.

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) módosításának célja a jogharmonizációs záradék hivatkozásainak pontosítása. Emellett az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használatához szükséges azonosításra figyelemmel indokolt az Iasz. módosítása annak érdekében, hogy az igazságügyi alkalmazottak személyes adatai az ingatlanügyi hatóság részére jogszerűen továbbíthatóak legyenek.

A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmtv.) a nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentések körében technikai korrekciót valósít meg.

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosítása a közvélemény-kutatási célú hívások fogadásával kapcsolatos szabályok rendezése érdekében valósul meg.

Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény módosítása (a továbbiakban: Kjnp.) az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény (a továbbiakban: új Inytv) hatálybalépésével összefüggésben szükséges új nemperes eljárás létrehozása érdekében, amely alapján a közjegyző – a kormányhivatalokkal azonosan – jogosult lesz az előtte személyesen megjelent, elektronikus aláírási megoldást nem használó fél helyett az ingatlan-nyilvántartás informatikai rendszerén belül tehető jognyilatkozatok hitelesítésére.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény módosítása egyértelművé teszi, hogy gépjármű-felelősségbiztosítást a jövőben az úgynevezett mikromobilitási eszközök (legnagyobb tervezési sebességüktől, illetve legnagyobb sajáttömegüktől függően például egyes elektromos rollerek, segway-ek stb.) tulajdonosainak vagy használóinak is kell kötniük.

A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosításának célja a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) „Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése öröklés esetén” című 5/A. alcíme szerinti eljárások és a hagyatéki eljárás szabályainak összehangolása.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításának célja jogtechnikai.

Az Igazságügyi Minisztérium jogalkotásról szóló törvényből fakadó, a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatával kapcsolatos feladatának hatékony ellátásához – a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása mellett – elengedhetetlen a jogalkalmazói döntések megismerése, a jogalkalmazói, így elsősorban a bírói döntések átfogó vizsgálata. A javaslat ezért megteremti azokat a kereteket, amelyek között az igazságügyért felelős miniszter bírói határozatokat, illetve ügyészségi határozatokat ismerhet meg ezen feladat ellátása során. Ezt a célt szolgálja a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) módosítása.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének megerősítésével Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog érvényesülését a 6. cikk alapján, továbbá ezen jog megsértése esetére biztosítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot a 13. cikk alapján. A tisztességes és észszerű időn belüli eljáráshoz való jog, valamint azzal összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jog deklarálása az Alaptörvény XXVIII. cikkében is megjelenik. Annak érdekében, hogy látható legyen, hogy a bírósági eljárások az elvárt észszerű határidőn belül befejeződnek, szükséges az ezt bemutató statisztikai adatok megismerése. Minderre tekintettel a javaslat pontosítja a Bszi. OBH elnökének feladatait rögzítő rendelkezéseit.

A javaslat – figyelemmel az OBT elnökének és elnökhelyettesének megnövekedett feladataira – kiegészíti a Bszi.-t azzal is, hogy az OBT elnöke és elnökhelyettese mentesül a tárgyalási kötelezettség alól, továbbá ha nincs Budapesten lakóháza vagy lakása, akkor budapesti lakóház vagy lakás használatára jogosult.

Ehhez kapcsolódóan a javaslat módosítja a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényt (a továbbiakban: Bjt.), és rögzíti a budapesti lakóház vagy lakás használatára jogosultság részletes szabályait.

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Üszt.) módosítása – összhangban a Bszi. szintén ezt a célt szolgáló módosításával – megteremti azokat a kereteket, amelyek között az igazságügyért felelős miniszter a bírói határozatok mellett ügyészségi határozatokat megismerhet annak érdekében, hogy a jogalkotásról szóló törvényből fakadó, a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatával kapcsolatos feladatát hatékonyan elláthassa.

A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény módosításának célja a jogharmonizációs záradék hivatkozásainak pontosítása. Emellett az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használatához szükséges azonosításra figyelemmel indokolt az Üjt. módosítása annak érdekében, hogy az ügyészek személyes adatai az ingatlanügyi hatóság részére jogszerűen továbbíthatóak legyenek.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításának célja az önkormányzati csődbiztos kijelölésének megtámadására vonatkozó rendelkezések kiegészítése, valamint átmeneti szabályozás kialakítása az önkormányzatok működőképességének biztosítására.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény módosításának célja a jogalkalmazói visszajelzések alapján annak rendezése, hogy miként kell eljárni, állami, valamint önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok állami, valamint önkormányzati feladatellátásának költségvetési szerv átvétele esetén, ha az érintett gazdasági társaság olyan többlet feladatot is ellát, amelyre a költségvetési szerv által történő feladatátvétel nem vonatkozik.

Az önkormányzati működés választások alatt történő gördülékeny biztosítása érdekében a Javaslat kiegészíti a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény jegyzőre vonatkozó rendelkezéseit.

A javaslat módosítja a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvényt (a továbbiakban: 2011. évi CCII. törvény) annak érdekében, hogy a megújult jogállású OBT is jogosulttá váljon Magyarország címerének használatára.

A jogalkalmazói gyakorlat visszajelzései alapján kerül sor az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: TSzSz tv.) módosítására. A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított peres eljárás szabályainak módosítása azt a célt szolgálja, hogy – az eredeti jogalkotói cél szem előtt tartásával – az érintett eljárások hatékony és gyors lefolytatása fokozódjon, az egységes jogalkalmazást is elősegítő szabályok beiktatásával.

A gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Gnytv.) módosításának célja, hogy megteremtse annak jogi lehetőségét, hogy a gondnokoltak nyilvántartásához kapcsolódó elektronikus anyakönyvi nyilvántartás informatikai rendszer, valamint az ingatlan-nyilvántartás vezetését támogató informatikai rendszer esetében a hozzáférés ne csak a jogosult szervek által erre felhatalmazott és a Gnytv. 5. alcíme szerinti a nyilvántartások használatára jogosultak nyilvántartásában szereplő személyek közreműködésével, hanem a rendszerek kapcsolódása útján, automatikus információátadás útján is megvalósulhasson. A módosítás ezen felül kiegészíti a közvetlen hozzáférésre és adatkezelésre jogosultak listáját a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal, mivel a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben megfogalmazott feladatai ellátásához ez szükségessé vált.

A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény módosítása következtében a családi vagyonfelügyelők alkalmazásával szemben felállított követelmények technikai jellegű módosítása valósul meg.

Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) eseti szakértő igénybevételére vonatkozó rendelkezéseinek pontosítása szükségessé vált az egyes szakterületeken tapasztalható időszakos szakértőhiányra tekintettel.

A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Kjkt.) módosításának célja a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek díjszabásaival kapcsolatos jóváhagyási eljárásnak a gyakorlati tapasztalatokon alapuló felülvizsgálata. A módosítások további garanciákkal biztosítják a felhasználói véleményezés lehetőségét, bővítik és egyértelműsítik a díjmegállapítás szempontrendszerét, és egyszerűsítik a kapcsolódó határozatok kiadmányozását.

A javaslat több okból is kiegészíti, módosítja a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: Pp.) a következőkre tekintettel.

Napjainkban a digitális technológia rohamos fejlődése alapjaiban változtatja meg a kommunikáció és az információ feldolgozás eddig alkalmazott, hagyományosnak tekinthető módjait. A technológiai forradalom vívmányait számos tudományág hasznosítja, az innovatív megoldások pedig hatékonyabbá, észszerűbbé és könnyebben elintézhetővé teszik többek között a termelési, szolgáltatási, vagy akár az oktatási folyamatokat is. Az elektronizáció és azon belül az elektronikus kapcsolattartás új formái lehetőséget kínálnak a kommunikációs folyamatok egyszerűsítésére. Egyre erőteljesebb társadalmi igény mutatkozik arra, hogy az elektronizáció nyújtotta előnyöket ne csak a gazdaság területén, hanem az állampolgárok mindennapi ügyintézésével összefüggő egyéb folyamatokban is széles körűen alkalmazni lehessen. E folyamatok az igazságszolgáltatási rendszert is érintik, nem csak hazánkban, hanem Európa szerte. A bírósági tárgyalások lefolytatásával összefüggésben is megmutatkozik az igény az elektronizációs és telekommunikációs lehetőségek bővítése vonatkozásában, amelyet a közelmúltban lezajlott világméretű koronavírus járvány tapasztalatai még időszerűbbé tettek.

A környező európai országok jogalkotása egyértelműen ebbe az irányba mozdul el. Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Franciaországban és Horvátországban már a hatályos joganyag részeként, Ausztriában, Németországban és Svájcban pedig a polgári perrendtartások folyamatban lévő novelláris módosításával kívánnak teret engedni az elektronikus hírközlő hálózatok kiterjedtebb alkalmazásának a polgári jogi jogvitákban.

A javaslat egyfelől kiterjeszti a folyamatos kép és hangfelvétel készítésével megvalósuló jegyzőkönyvezés lehetőségét a polgári eljárás valamennyi szakára és szakaszára. A hatályos szabályozás szerint ugyanis kizárólag az elsőfokú eljárás érdemi tárgyalási szakában van lehetőség az egyidejű kép- és hangfelvétel rögzítésével történő jegyzőkönyvezésre. A módosítás alapján azonban akár az elsőfokú eljárás perfelvételi szakában, vagy akár a jogorvoslati eljárásokban is lehetőség nyílik az eljárás anyagának ilyen módon történő rögzítésére.

A javaslat másfelől kiegészíti a Pp. Tizedik részét egy új alcímmel, amely lehetővé teszi polgári perekben is az elektronikus hírközlő hálózat útján történő egyszerűsített jelenlétet. A hazai igazságszolgáltatási rendszert érintő jogalkotás a büntetőeljárás területén már megvalósította az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét szabályozását. A gyakorlati tapasztalatok igazolják e kapcsolattartási forma eredményességét és indokolják annak kiterjesztését a polgári eljárásokra.

A fentiek mellett a jogalkalmazói visszajelzések indokolják a Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó XXI. fejezetének kiegészítését. A kiegészítés a kirendelt szakértő felmentésére vonatkozó szabályozás bővítése okán szükséges.

A módosítás célja továbbá a jogharmonizációs záradék kiegészítése.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) módosításai a gyakorlat visszajelzései alapján egyes rendelkezések pontosítására irányulnak többek között az ügyvédi tevékenység szüneteltetése és a fegyelmi eljárás szabályai körében.

A miniszter diszkrecionális megítélésen alapuló döntési jogkörének a biztosítása érdekében indokolt a közjegyzői pályázatok eredménytelenné nyilvánítási esetkörének kibővítése. A pályázati eljárás eredménytelenné nyilvánítása során további vagylagos, opcionális feltételek kerültek meghatározásra.

A módosítás bővíti a közjegyző szünetelésének eseteit a nemzeti önkormányzati képviselőjelöltek és képviselői mandátum betöltésének idejével arra tekintettel, hogy a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 109. § (9) bekezdése alapján a nemzetiségi önkormányzati képviselői tisztség betöltése a közjegyzői tisztséggel összeférhetetlenné vált. A képviselőjelölt, illetve a megválasztott képviselő közjegyzői tisztsége ex lege szünetel, és ezzel esik egy tekintet alá a helyi vagy nemzetiségi önkormányzat bizottságában nem képviselői tagság betöltésének ideje is.

A javaslat lehetőséget ad a közjegyzők számára, hogy választásuk szerint az igazságügyért felelős minisztertől is kérhessék a nyelvi jogosítvány kiadását, azaz az igazságügyért felelős minisztertől is kérhető a nyelvi meghallgatás lebonyolítása azzal, hogy az országos elnök az országos kamarai szabályzatban meghatározottak szerint, míg az igazságügyért felelős miniszter az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározottak szerint rendelkezik hatáskörrel a nyelvi jogosítvány kiadására.

A módosítás egyebekben szövegpontosító módosítás.

A felolvasásra vonatkozó szabályok módosítása. A módosítás alapján a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban lehetőség nyílik a fél/felek együttes döntése alapján arra, hogy a felolvasást a közjegyző mellőzze, függetlenül attól, hogy a fél/felek jogi személy(ek) vagy természetes személy(ek), valamint hogy jogi képviselővel járnak-e el.

A fél/felek, képviselő útján történő eljárás esetén a képviselő/képviselők kizárólag akkor kérheti(k) a közjegyzői okirat felolvasásának mellőzését, ha közjegyzői okiratba vagy közjegyző, bíróság, más hatóság vagy magyar konzuli tisztviselő által hitelesített magánokiratba foglaltan nyilatkozik/nyilatkoznak arról, hogy az okirat tervezetét megismerte/megismerték és elolvasta/elolvasták.

A felolvasás mellőzésére irányuló kérelem ellenére a közjegyző dönthet úgy, hogy felolvassa a közjegyzői okiratot. A felolvasás mellőzése során is tájékoztatnia kell a közjegyzőnek a felet/feleket, képviselő útján történő eljárás esetén a képviselőt vagy képviselőket a közvetlen végrehajthatóság feltételeiként megjelölt, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-ában foglaltakkal megegyező tartalmi elemekről.

A felolvasás mellőzése nem érinti a közjegyzői okirat készítésével kapcsolatban előírt egyéb kötelezettségek teljesítését, azaz a közjegyző köteles a jogügylet lényegéről, valamint jogi következményeiről tájékoztatást nyújtani a fél/felek részére.

A közjegyző felolvasási kötelezettsége az ügy tárgyából adódóan, valamint a fél/felek, képviselő útján történő eljárás esetén a képviselő/képviselők személyére vonatkozó okból kifolyólag áll fenn. Abban az esetben, ha az ügy tárgya végrendelet vagy más végintézkedés, az okirat jelentősége indokolja a felolvasási kötelezettség fenntartását. A fél/felek, képviselő útján történő eljárás esetén a képviselő/képviselők abban az esetben sem kérhetik a felolvasás mellőzését, ha a fél/felek – képviselő útján történő eljárás esetén a képviselő/képviselők – írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, nem ért azon a nyelven, amelyen a közjegyzői okirat készül, illetőleg ha vak. Ha az okiratba foglalni kért jognyilatkozatok bármelyike csak személyesen tehető meg, úgy ebben az esetben sem mellőzhető a felolvasás. Ezen esetekben a felolvasás garanciális funkciója megmarad.

Az igazságügyért felelős miniszter hatásköre a javaslat szerint bővül a nyelvi jogosítvány kiadása iránti eljárással, amelynek részletes szabályait rendelettel szükséges megállapítani.

Az új Inytv. 35. § és 37. §-a szerint a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági, illetve bírósági határozatok tartalmára az okiratok kötelező tartalmi elemeire előírt rendelkezések az irányadók. Ez maga után vonja azt is, hogy a közjegyzőknek a korábbiakkal ellentétben olyan adatokat is kezelniük kell, mint a felek állampolgársága, illetve a felek személyi azonosítója, ami az adatigénylésre való jogosultság tekintetében indokolja a törvény módosítását.

A javaslat pontosítja az ingóárverésre vonatkozó rendelkezést annyiban, hogy a licitnapló lezárását követően az elektronikus árverési rendszer nem törli, hanem archiválja az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásából az árverési hirdetményt és a licitnaplót, tekintettel arra, hogy az azokban foglalt adatok relevánsak lehetnek például az adott árveréssel kapcsolatos jogorvoslati eljárásokban felmerült vitás kérdések elbírálása során.

Szövegpontosító rendelkezés. Ha az árverést jogorvoslattal támadják meg, akkor annak elbírálását követően nyílik csak meg a lehetőség az árverési jegyzőkönyv megküldésére, feltéve, hogy annak feltételei fennállnak. Ha az árverést például megsemmisítik, akkor nem kerülhet sor az árverési vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére. Indokolt a rendelkezés szerinti 30 napos határidő kezdő időpontját is pontosítani, amit az árverési jegyzőkönyv aláírásától szükséges számítani.

A javaslat pontosítja az ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezést annyiban, hogy a licitnapló lezárását követően az elektronikus árverési rendszer nem törli, hanem archiválja az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásából az árverési hirdetményt és a licitnaplót, tekintettel arra, hogy az azokban foglalt adatok relevánsak lehetnek például az adott árveréssel kapcsolatos jogorvoslati eljárásokban felmerült vitás kérdések elbírálása során.

A javaslat alapján a végrehajtó éves szakmai beszámoló készítési kötelezettsége teljesítésének ellenőrzése során a Hatóság a Kar hivatali szervétől adatot igényelhet a szakmai beszámoló valóságtartalmának, hitelességének és teljeskörűségének ellenőrzése céljából. A Vht. 230. § (7) bekezdése alapján a Vht. 242. §-a szerinti szakmai beszámoló készítési kötelezettség teljesítését a Hatóság ellenőrzi. A javaslat e szabályt kiegészítve teszi egyértelművé, hogy melyek azok a legfontosabb általános követelmények, amelyeknek a szakmai beszámolónak meg kell felelnie. A Vht. 231. § (1) bekezdése alapján a Hatóság elnöke törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében tájékoztatást kérhet a Kar szerveitől és azok tisztségviselőitől, valamint megismerheti a Kar és szervei által kezelt valamennyi adatot. A Vht. 230. § (7) bekezdésének módosításával az is meghatározásra kerül, hogy a Kar hivatali szervének a szakmai beszámolóval kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget milyen határidőn belül kell teljesítenie.

A Vht. 241/B. § (1) bekezdése alapján nemcsak a végrehajtónak, hanem az önálló bírósági végrehajtó-helyettesnek (a továbbiakban: végrehajtó-helyettes) is kötelező legalább kétévenként szakmai továbbképzésen részt vennie, és az erről szóló tanúsítványt a Kar hivatali szerve vezetőjének bemutatnia. Ugyancsak a Vht. írja elő kötelezettségként, hogy a végrehajtó köteles az alkalmazásában álló végrehajtó-helyettes részére a továbbképzésen történő részvétel lehetőségét biztosítani, ennek érdekében a továbbképzés idejére őt a munkavégzés alól mentesíteni. Amíg azonban a Vht. 234/A. § (1) bekezdés d) pontja a végrehajtók esetében szabályozza a képzési kötelezettség nemteljesítésének következményét, a végrehajtó-helyettesek esetében ilyen szankciót a törvény nem rögzít. A javaslat előírja, hogy a Kar hivatali szerve törli a végrehajtó-helyettest a végrehajtó-helyettesek névjegyzékéből, ha a végrehajtó-helyettes a Vht. 241/B. §-a szerinti szakmai továbbképzési kötelezettségének az arra biztosított határidőben nem tesz eleget.

A végrehajtó-helyettes szolgálata szorosan kapcsolódik annak a végrehajtónak a szolgálatához, akinek a helyetteseként feladatait ellátja. A hatályos normaszöveg a munkaviszony megszűnését nevesíti törlési okként, amely azonban – a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján – azt is eredményezheti, hogy a végrehajtó-helyettes munkaviszonya az őt foglalkoztató végrehajtó szolgálatának megszűnését követően szűnik meg. Előfordulhat ezért, hogy a végrehajtó-helyettes akár hosszabb ideig is végrehajtó-helyettesként szerepel a nyilvántartásban annak ellenére, hogy végrehajtó-helyettesi feladatkört ténylegesen nem lát el. A módosítást követően a végrehajtó-helyettessel szemben akkor is névjegyzékből történő törlési eljárás indítható, ha annak a végrehajtónak a szolgálata megszűnt, aki mellett szolgálatot teljesít és 60 napon belül nem igazolja, hogy másik végrehajtó vagy másik végrehajtói iroda alkalmazásában áll.

A végrehajtójelölt szolgálata szorosan kapcsolódik annak a végrehajtónak a szolgálatához, akinek a jelöltjeként feladatait ellátja. A hatályos normaszöveg a munkaviszony megszűnését nevesíti törlési okként, amely azonban – a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján – azt is eredményezheti, hogy a végrehajtójelölt munkaviszonya az őt foglalkoztató végrehajtó szolgálatának megszűnését követően szűnik meg. Előfordulhat ezért, hogy a végrehajtójelölt akár hosszabb ideig is végrehajtójelöltként szerepel a nyilvántartásban annak ellenére, hogy végrehajtójelölti feladatkört ténylegesen nem lát el. A módosítást követően a végrehajtójelölttel szemben akkor is névjegyzékből történő törlési eljárás indítható, ha annak a végrehajtónak a szolgálata megszűnt, aki mellett szolgálatot teljesít és 60 napon belül nem igazolja, hogy másik végrehajtó vagy másik végrehajtói iroda alkalmazásában áll.

A Vht. éves szakmai beszámolóról rendelkező 242. §-a jelenleg nem tesz különbséget a helyettesítés egyes esetei között, ha helyettesítésre kerül sor, a helyettesített időszakról a helyettes számol be. Figyelemmel azonban arra, hogy 30 napot meg nem haladó helyettesítés esetén nem indokolt az éves szakmai beszámoló megbontása, a javaslat alapján, ha a végrehajtót 30 napot meg nem haladó időtartamban helyettesítik, akkor a helyettesített időszakról szóló szakmai beszámolót is a végrehajtónak kell benyújtania, ami csökkenti a beszámolóval kapcsolatos adminisztrációs terheket. A javaslat rögzíti továbbá, hogy a végrehajtó felelős a szakmai beszámoló valóságtartalmáért, hitelességéért és teljeskörűségéért.

A végrehajtó helyettesítése az általános munkáltatói-munkavállalói kapcsolatot meghaladó, szorosabb bizalmi viszonyt feltételez, ezért a javaslat a végrehajtó döntésétől teszi függővé, hogy 30 napot meg nem haladó távolléte esetén az általa foglalkoztatott végrehajtó-helyettes vagy az állandó helyettese helyettesítse.

A javaslat rögzíti a Vht.-ban azon szabályokat, amelyek alapján a Kar az Ltv. 10. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően egyedi iratkezelési szabályzatot ad ki. Az iratkezelési szabályzatot a Kar az Ltv.-ben foglaltaknak megfelelően a Magyar Nemzeti Levéltárral mint illetékes közlevéltárral egyetértésben adja ki. A javaslat ugyanakkor azt is rögzíti, hogy – hasonlóan az etikai szabályzathoz és a szervezeti és működési szabályzathoz – az egyedi iratkezelési szabályzatot is a Hatóság elnökének jóváhagyás céljából be kell mutatni.

Jogi koherenciát szolgáló pontosítás. A szakasz a Vht. 254/B. §-a egyes korábban hatályon kívül helyezett rendelkezéseire utalt, ezért szükséges a bekezdés újbóli megállapítása.

A javaslat megállapítja a szakmai beszámolóval kapcsolatos kötelezettség megszegése esetén alkalmazandó szankciók szabályait. A bírság összegének megállapításához szükséges mérlegelés szempontjait, valamint a mögöttesen alkalmazandó szabályokat a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény rendezi.

A § átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

A Vht. 2017. június 23. napja és 2022. szeptember 30. napja között hatályban volt 240/A. § (7) bekezdése alapján az állandó helyettes és az újonnan kinevezett önálló bírósági végrehajtó a végrehajtási ügyek átadása során megállapodhattak úgy is, hogy a folyamatban lévő végrehajtási ügyeket az állandó helyettes foganatosítja, az újonnan kinevezett önálló bírósági végrehajtó csak a kinevezését követően elrendelt végrehajtási ügyekben jár el.

A Vht. 240/A. § (7) bekezdésének hatályon kívül helyezésével újabb megállapodás már nem köthető, ezzel együtt szükséges törvényi szinten rendezni, hogy a korábban megkötött megállapodások alapján jelenleg is állandó helyettes végrehajtók által ellátott ügyeket a továbbiakban az adott bíróság mellé kinevezett végrehajtó lássa el.

A módosítás meghatározza, hogy abban az esetben, ha az ügyek foganatosítását ellátó állandó helyettes szolgálata megszűnik, vagy az állandó helyettesi feladatokat már nem látja el a továbbiakban, úgy az érintett végrehajtási ügyek intézését a továbbiakban elsősorban az a végrehajtó lássa el, aki korábban a megállapodással a végrehajtási ügyek intézéséről lemondott, vagy ha ennek a végrehajtónak a szolgálata az adott álláshelyen már megszűnt, akkor az álláshelyet aktuálisan betöltő végrehajtó. A javaslat megteremti a főszabálytól való eltérés lehetőségét is az azonos székhelyre és járásbíróság mellé kinevezett végrehajtók közös kérelmére.

A javaslat az illetékességi kérdések végleges rendezése érdekében törvényi határidőt is megállapít, amely értelmében a korábbi megállapodások, illetve az állandó helyettesek ezekkel összefüggő feladatellátása legkésőbb 2024. december 31. napjával a törvény erejénél fogva megszűnik és a végrehajtási ügyek intézését a továbbiakban már csak az adott járásbíróság mellé kinevezett végrehajtó láthatja el.

Pontosító jellegű szövegcserés módosítások.

A Vht. 34. § (5) bekezdésének módosítása egyértelműsíti, hogy a rendelkezést részteljesítés esetén is alkalmazni kell.

A Vht. 239/B. § (2) bekezdésének módosítására arra figyelemmel kerül sor, hogy a pótmagánvádas eljárás nem akadálya a végrehajtói kinevezésnek, valamint a végrehajtó-helyettesi vagy végrehajtójelölti névjegyzékbe vételnek, indokolt az ezzel összefüggő szabályozások összehangolása. A pótmagánvádas eljárás megindításának szükségszerű törvényi feltétele, hogy az állam a büntetőjogi igény érvényesítéséről (a feljelentés elutasításával, az eljárás megszüntetésével vagy a vádejtéssel) lemondott, szükséges ezért annak pontosítása a Vht. 239/B. § (2) bekezdésében, hogy a végrehajtó szolgálatából történő felfüggesztésére, valamint a végrehajtó-helyettes vagy a végrehajtójelölt névjegyzékből történő törlésére nem automatikusan, hanem az eset körülményeit mérlegelve kerülhet sor.

A Vht. 243. § (6) bekezdésének módosítása annyiban szükséges, hogy a helyettesítés ideje alatt nemcsak a helyettesített végrehajtó mellett dolgozó végrehajtó-helyettesek, hanem a végrehajtójelöltek is a helyettesítő utasításait kötelesek teljesíteni.

A Vht. 245. § (4) bekezdésének pontosítása azért szükséges, hogy a törvény szövege a tervezett távollét bejelentése mellett kezelje azokat az eseteket is, amikor a helyettesítésére okot adó körülmény, így például a végrehajtó akadályoztatása merül fel és teszi szükségessé a Kar hivatali szerve intézkedését.

A Vht. 269. § (1a) bekezdés módosítása pontosító jellegű. Az önálló bírósági végrehajtók ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának ellenőrzésére irányuló vizsgálatok lefolytatásának részletes szabályairól szóló rendelet szabályai szerint az ellenőrzési jelentés egyeztetésére több körben kerül sor, így a jelentés tervezetre az ellenőrzött végrehajtó észrevételeket tehet, valamint az ellenőrzési jelentéssel szemben kifogással élhet. Figyelemmel arra, hogy a végrehajtó észrevételei alapján a jelentés tervezet, illetve a végrehajtó kifogása alapján a jelentés módosítására (ezzel az ellenőrzési jelentésben megtett megállapítások és következtetések eltérő értékelésére) sor kerülhet, szükséges annak egyértelműsítése, hogy a hivatalvezető – aki az ellenőrzési jelentést a kifogást elbíráló határozatával még módosíthatja – tudomásszerzése az ellenőrzési jelentés alapján megtett fegyelmi feljelentés esetén főszabály szerint a további jogorvoslattal nem támadható jelentés keltezésének napja.

Hatályon kívül helyező rendelkezések.

A Vht. 171. § (1) bekezdése alapján, ha a végrehajtás alá vont vagyonból befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó az intézkedésének, illetőleg a végrehajtás során történő értékesítésnek a jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül felosztási tervet készít, és azt a felek mellett a Kar hivatali szervének is megküldi. Figyelemmel arra, hogy a végrehajtó működését a Kar más módon is ellenőrzi, és a felosztási tervet a Kar érdemben nem bírálja felül, az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a felosztási terv Karnak történő megküldési kötelezettségét előíró rendelkezés hatályon kívül helyezésére kerül sor.

A Vht. 239/A. § (2) bekezdésének 2023. május 12-ig hatályos szövege szerint a Kar hivatali szerve félévente kért adatot a bűnügyi nyilvántartásból. A (2a) bekezdés ehhez kapcsolódva rendelkezik akként, hogy a Kar hivatali szerve ettől eltérő időpontban is lefolytathat ellenőrzést. Figyelemmel arra, hogy a (2) bekezdés hatályos szövegéből kikerült a féléves időkorlát, a (2a) bekezdés szabályozása feleslegessé vált. Erre figyelemmel a Vht. 239/A. § (2a) bekezdésének hatályon kívül helyezése indokolt.

A kormány innovációs stratégiájához, a Neumann János Programhoz kapcsolódóan 2024. január 1-től léptek hatályba az Szt. rendelkezései, amelyek értelmében 75 százalékos, szabadalmi eljáráshoz kapcsolódó támogatást vehetnek igénybe a hazai kis- és középvállalkozások, egyetemek, kutatóhelyek vagy magánszemélyek, továbbá az elektronikus bejelentések esetében is csökkennek az iparjogvédelmi bejelentésekkel kapcsolatos költségek. Az Szt. új, díjkedvezményeket biztosító rendelkezéseinek alkalmazása érdekében szükségessé vált az Szt. 115/O. § (4) bekezdésének technikai jellegű korrekciója.

Figyelemmel arra, hogy a Vht. javaslat szerinti módosítás szerint a Kar egyedi iratkezelési szabályzatot ad ki az Ltv. 10. § (1) bekezdés a) pontja alapján, az e körben szükséges módosító rendelkezéseket az Ltv.-ben is megállapítja a javaslat.

Az új Inytv. 35. § és 37. §-a szerint a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági, illetve bírósági határozatok tartalmára az okiratok kötelező tartalmi elemeire előírt rendelkezések az irányadók. Ez maga után vonja azt is, hogy a közjegyzőknek a korábbiakkal ellentétben olyan adatokat is kezelniük kell, mint a felek állampolgársága, illetve a felek személyi azonosítója, ami mind az adatkezelés, mind az adattovábbítás tekintetében indokolja a törvény módosítását. Az egységes ügykezelő alkalmazás működtetőjeként az adatkezelési jogosultságnak meg kell illetnie a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát is.

A módosítás az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos feladatok ellátásához az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos számára is biztosítja az adatkezelés és az adattovábbítás jogát.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdésének módosítása az alábbi célt szolgálja. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatás (2023/C 259/01) (a továbbiakban: Iránymutatás) 12. pontja szerint „[…] az Európai Bizottság általában nem alkalmazza a 101. cikket az anyavállalat(ok) és a közös vállalkozás közötti megállapodásokra és összehangolt magatartásokra, ha azo(ko)n az érintett piac(ok)on tanúsított magatartással kapcsolatosak, ahol a közös vállalkozás működik […]”. A versenykorlátozó magatartások tekintetében fennálló harmonizációs kötelezettségre tekintettel szükséges a fenti gyakorlatnak megfelelő tartalmú rendelkezésnek a Tpvt.-be iktatása.

A módosítási javaslat a jogbiztonság érdekében mellőzi az Iránymutatás azon megfogalmazását, hogy a vállalkozás és annak közös irányítója közötti megállapodás „általában” nem esik a Tpvt. 11. § (1) bekezdése alá, az tehát minden ilyen megállapodásra és összehangolt magatartásra érvényes. A verseny védelme szempontjából elégségesnek minősül a javaslat szerinti megszorítás: a tilalom alóli kivétel csak az olyan megállapodásokra és összehangolt magatartásokra érvényes, melyek azokra az érintett piacokra vonatkoznak, amelyen a közösen irányított vállalkozás működik.

Lényeges, hogy a módosítás nem érinti a Tpvt. 15. § egymástól független és nem független vállalkozások elhatárolására vonatkozó rendelkezéseit. Vagyis a közösen irányított vállalkozás és annak közös irányítói továbbra is egymástól független vállalkozásoknak minősülnek, melyek az összefonódás engedélyezése szempontjából egymástól elkülönült érintett vállalkozáscsoportokba [Tpvt. 26. § (5) bekezdés] tartoznak.

A Tpvt. újonnan bevezetett 12. §-a szabályozza a kartell fogalmát. A kartell fogalom a versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetekre vonatkozó irányelv átültetésével, ahhoz igazodóan került bevezetésre a Tpvt. 13. § (3) bekezdésébe a kivételi szabályok közé. (A jogalkotói indokolás szerint: „Az irányelv átültetésével együtt, ahhoz igazodóan, indokolt a kartell fogalom beépítése a Tpvt.-be.”) A kartell kifejezés ezzel egyidejűleg jelent meg a Tpvt. fent hivatkozott rendelkezéseiben, ez azonban azt eredményezte, hogy a vállalkozások társulásainak különösen súlyos versenykorlátozó célú döntései kikerültek a kivételi körből, azaz nemzeti jogunkban a versenykorlátozó célú társulások döntései esetében is alkalmazni kell a de minimis szabályt, mivel az irányelvben szabályozott és a nemzeti jogunkba átültetett kartell fogalom a vállalkozások társulásának döntésére nem vonatkozik. Ez egyrészt ellentétes az uniós és a korábbi magyar joggyakorlattal, másrészt a különösen súlyos versenykorlátozó célú döntések elleni hatékony fellépésre irányuló jogpolitikai céllal.

A Tpvt. 13. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés a megállapodások 11. § (1) bekezdése szerinti fogalmához tartozó mindhárom esetre (a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének a döntése) alkalmazandó, a módosítás ennek egyértelműsítését szolgálja. Ezzel a de minimis szabályozás összhangba kerül az uniós szabályokkal és a társulási döntések megítélése tekintetében a 2017. január 15-e előtti szövegezéshez kapcsolódóan kialakult versenytanácsi gyakorlattal, mivel a jelenleg hatályos jogszabályszöveg kúriai értelmezése alapján a versenykorlátozó célú társulási döntéseket nem veszi ki a de minimis kedvezmény hatálya alól, ami mind a kirívóan káros versenykorlátozó célú megállapodások büntetésére vonatkozó jogpolitikai céllal, mind az uniós jogértelmezéssel szemben áll.

A Tpvt. 13. § (3) bekezdésének jelenlegi tartalma, illetve az arra vonatkozó, a Kfv.II.37.762/2022/24. számú jogerős ítélet szerinti kúriai értelmezés alapján egy adott releváns piacon 10%-os piaci részesedéssel nem rendelkező társulás versenykorlátozó célú döntése nem esik a de minimis alóli kivétel körébe, vagyis nem esik a Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerinti tilalom hatálya alá. Ez ellentétes a de minimis szabály és az az alóli kivétel lényegi funkciójával, a de minimis szabály lényege ugyanis az, hogy azok a magatartások nem tartoznak a versenykorlátozó megállapodás tilalma alá, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a versenyre. A versenykorlátozó célú megállapodások ugyanakkor természetüknél fogva károsak a versenyre, korlátozzák a versenyt, így nem tartozhatnak a de minimis szabály alá. Ezt igazolja a Tpvt. 13. § 2017. január 15-e előtti szövege alkalmazásához kapcsolódóan kialakult versenytanácsi gyakorlat és az az érvelés van összhangban az Európai Bizottság de minimis közleményében foglaltakkal is.

Az Európai Bizottság csekély jelentőségű megállapodásokról szóló de minimis közleménye I/6. pontja szerint a közleményben meghatározott elvek a vállalkozások társulásai által hozott döntésekre (és az összehangolt magatartásokra) is vonatkoznak. Vagyis az uniós versenyjog nem kezeli eltérően a de minimis szabályok tekintetében a társulási döntéseket. A Tpvt. 13. § (3) bekezdésének 2017. január 15. napjától hatályos szövegét beiktató jogszabály indokolása sem hivatkozik olyan indokra, amely a társulási döntéseknek az eltérő megítélését indokolná. Sőt egy társulási döntés jellegénél fogva akár a tagságon kívül is kifejtheti hatását, így a társulás tagjainak piaci részesedése nem feltétlenül ad minden esetben megfelelő szempontot bármely társulási döntéshez kapcsolódó valószínűsíthető hatások értékeléséhez, mértékük megítéléséhez.

A Tpvt. 95/M. §-ában foglalt átmeneti rendelkezés beiktatását az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C 267/20 sz. RM kontra Volvo és DAF ügyben hozott ítélete tette szükségessé. Az EUB az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikke teljes körű érvényesülésének elvéből a következőt vezette le, az ítélet 79. pontjában és a rendelkező részben: „a 2014/104 irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy […] e cikk időbeli hatálya alá tartozik a versenyjogi jogsértésen alapuló olyan kártérítési kereset, amely noha az irányelv hatálybalépése előtt befejeződött versenyjogi jogsértésre vonatkozik, az ezen irányelvet a nemzeti jogba átültető rendelkezések hatálybalépését követően indult, amennyiben a korábbi szabályok alapján az e keresetre alkalmazandó elévülési idő nem telt el az ugyanezen irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt.”

Az EUB kiemelte, hogy az elévülés kezdő időpontjáról, annak időtartamáról szóló nemzeti szabályozást hozzá kell igazítani a versenyjog sajátosságaihoz, valamint a versenyjogi szabályoknak az érintett személyek általi alkalmazásával elérni kívánt célokhoz, annak érdekében, hogy ne hiúsítsák meg az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk teljes körű érvényesülését (53. pont). „Az uniós versenyjog megsértése miatti kártérítési keresetek előterjesztéséhez ugyanis főszabály szerint összetett ténybeli és gazdasági elemzés lefolytatása szükséges” (54. pont). „Az uniós és a nemzeti versenyjog megsértésével kapcsolatos jogvitákat főszabály szerint a károsult személy hátrányára fennálló információs aszimmetria jellemzi, ami megnehezíti mind a károsult számára, hogy a kártérítési kereset megindításához elengedhetetlen információkhoz jusson” (55. pont).

Azokban a versenyjogi kártérítési ügyekben, amelyekben a versenyjogi jogsértést a Gazdasági Versenyhivatal vagy az Európai Bizottság versenyjogi jogsértést megállapító határozatával bizonyítják, a károsult jellemzően az uniós vagy nemzeti versenyhatóság határozata teljes, nem bizalmas változatának közzététele napján kerül abba a helyzetbe, hogy felmérhesse igényének jogalapját és az igényérvényesítés esélyeit, melyhez szükséges a határozat részletes indoklásának ismerete. A Tpvt. 88/T. § (1) szerinti feltétel tehát a versenyhatóság határozatának teljes, nem bizalmas szövege közzétételének napján következik be. Ettől a naptól számítandó a Ptk. 6:22. § (1) szerinti ötéves elévülési idő.

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 94. § (3) bekezdése szerint az adatok közül az igazságügyi szerv megnevezése, az igazságügyi alkalmazott neve, munkakörének az elnevezése, valamint elektronikus aláírási jogosultsága és annak típusa közérdekből nyilvános adatnak minősül, bármely más adat – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – nem igazságügyi szerv részére csak a személyazonosításra alkalmatlan módon adható ki.

Az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használatához szükséges azonosításra figyelemmel indokolt az Iasz. 94. §-nak módosítását is, hogy az igazságügyi alkalmazottak személyes adatai az ingatlanügyi hatóság részére jogszerűen továbbíthatóak legyenek. A „4T-s” azonosításhoz ugyanis a rendszert használó igazságügyi alkalmazott nevén kívül az anyja nevét, születési helyét és születési idejét is szükséges megadni, amely személyes adatai az Iasz. 94. § (3) bekezdése szerinti védelemben részesülnek. Az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használata kapcsán is szükséges rendelkezni az adattovábbítás jogalapjáról az adatkezelő személyének és az adatkezelés céljának pontos meghatározásával.

A javaslat pontosítja a hivatkozásokat az Iasz. jogharmonizációs záradékában. [Iasz. 137. § b) és c) pontja]

2024. január 1-től az Fmtv. többek között az érdemi vizsgálatra vonatkozó rendelkezései módosultak. Ettől az időponttól kezdődően benyújtott bejelentésekkel kapcsolatban az Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala már nem végzi el ex officio az újdonság és egyéni jelleg követelményének való megfelelés vizsgálatát és kutatási jelentést sem készít. Az érdemi vizsgálat új szabályaihoz hozzá kell igazítani a Magyarországot megjelölő nemzetközi ipari mintaoltalmi bejelentések vizsgálatával kapcsolatos szabályokat is.

2024. január 1-től az Fmtv. határidőkre vonatkozó rendelkezései is módosultak. Az ezen időpontot követően benyújtott bejelentésekkel kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala már nem legalább két, hanem legalább egy hónapos határidőket szabhat meg a hiánypótlás benyújtására, illetve nyilatkozat megtételére. A határidők módosultak a megsemmisítésre és a nemleges megállapításra, valamint a megosztásra irányuló kérelem díjának megfizetése tekintetében is: ezeket az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló jogszabályban meghatározott díjakat már nem két, hanem egy hónapon belül kell megfizetni. A formatervezési mintaoltalmi bejelentés díjának megfizetésére előírt két hónapos határidőt a fenti határidőkkel összhangban egy hónapra indokolt csökkenteni.

A kiegészítés alapján, ha az előfizető a szolgáltatás igénybevételének időtartama alatt évente legalább egy alkalommal nem tesz külön nyilatkozatot, akkor úgy kell tekinteni, hogy a közvélemény-kutatási célú hívások fogadását nem ellenzi. Ez esetben a szolgáltató köteles a kapcsolatfelvételt biztosítani a közvélemény-kutató és az előfizető között, ellenkező esetben az éves árbevétele 0,3%-ának megfelelő összegű bírságot köteles megfizetni.

A Kjnp. kiegészítése szükséges az új Inytv. hatálybalépésével összefüggésben egy olyan új nemperes eljárás létrehozása érdekében, amely alapján a közjegyző – a kormányhivatalokkal azonosan – jogosult lesz az előtte személyesen megjelent, elektronikus aláírási megoldást nem használó fél helyett az ingatlan-nyilvántartás informatikai rendszerén belül tehető ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi meghatalmazás, közjegyzői felhatalmazás, az ingatlan-nyilvántartási eljárásban felhasználandó ügyleti meghatalmazás és egyéb jognyilatkozatok hitelesítésére. Az eljárásra valamennyi közjegyző, országosan illetékes. A közjegyző az ingatlan-nyilvántartási eljárásban való képviselet ellátására szóló saját felhatalmazásnak a fél helyetti hitelesítésére is jogosult, kizárási szabály ez esetben nem érvényesül.

A módosítás olyan új nemperes eljárást hoz létre, amelyben lehetőség van arra, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló magánjogi ügylethez kapcsolódó okiratok ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi ellenjegyzése, illetve közokiratba foglalása nélkül, a közjegyző intézkedhessen a hitelintézetek jelzálogjogának és az ahhoz kapcsolódó jogoknak a bejegyzése, illetve törlése iránt. A közjegyző a nemperes eljárásban összeveti a kérelem tartalmát a benyújtott okiratok tartalmával, és ha azok tartalmilag nem térnek el, illetve az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek egyéb akadálya sincs, akkor végzésben állapítja meg a zálogjog alapítását vagy módosítását, a zálogjog és a kapcsolódó jogok bejegyzéséhez, illetve törléséhez való hozzájárulás fennállását. A közjegyző a végzés alapján az ingatlan-nyilvántartás felé a bejegyzés iránti hatósági felhívással él, amelyhez csatolja a végzése mellett az annak alapjául szolgáló okiratokat is. A közjegyző a kérelem és a rendelkezésére bocsátott okiratok tartalma alapján dönt, azzal, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés iránti hatósági felhíváshoz szükséges adatokat a hitelintézetnek kell megküldenie a közjegyző számára, olyan módon, hogy azok az űrlap kitöltéséhez informatikai úton kinyerhetőek legyenek. Ha ezen adatokat nem megfelelően küldik meg, vagy a kérelem tartalma a becsatolt okiratok tartalmától eltér, a közjegyző a kérelmet elutasítja. El kell utasítani a kérelmet akkor is, ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek egyéb jogi akadálya áll fenn, például bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom jogosultja a jelzálogjog bejegyzéséhez nem járult hozzá. Az eljárásban nincs helye igazolásnak vagy bizonyításnak. Félbeszakadás vagy a kérelmező személyében történt változás megállapítása helyett az eljárást meg kell szüntetni. Nincs helye a kérelem kijavításának, kiegészítésének vagy módosításának, ahogyan a közjegyzői eljárás megismétlése sem kérhető, ilyenkor új eljárás kezdeményezésére van lehetőség.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy gépjármű-felelősségbiztosítást a jövőben az úgynevezett mikromobilitási eszközök (legnagyobb tervezési sebességüktől, illetve legnagyobb sajáttömegüktől függően például egyes elektromos rollerek, segway-ek stb.) tulajdonosainak vagy használóinak is kell kötniük. Így ez utóbbi személyi kör is üzembentartónak fog minősülni a törvény hatálya szempontjából.

A mikromobilitási eszközökre – a forgalomba helyezésre nem kötelezett robogókhoz hasonlóan – határozott idejű kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés köthető, amely a határozott tartam lejártát követő újabb tartamra – az annak kezdőnapján alkalmazandó díjtarifa szerinti díjjal – a felek erre irányuló megállapodása alapján meghosszabbítható (például akár úgy, hogy a tulajdonos vagy használó befizeti a következő évi biztosítási díjat a biztosító értesítése alapján).

A földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) „Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése öröklés esetén” című 5/A. alcíme alapján több ponton szükségessé válik a Hetv. módosítása. Egyrészt rögzíteni kell, hogy a 18/A. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 18/B. § (1) bekezdés c) pontja alapján, az örököstársak által egyben történő értékesítés esetén vevőként fellépő harmadik személy milyen eljárási pozíciót tölt be a Hetv. alkalmazása szempontjából. Célszerű e személyt az eljárási jogainak gyakorlásához fűződő jogvédelem érdekében – az értelmező rendelkezések között – öröklésben érdekeltként feltüntetni.

A vásárlóként fellépő személy és az az ettől eltérő személy, aki a mezőgazdasági igazgatási szerv döntése alapján helyette az ingatlan, vagy a tulajdoni illetőség megszerzésére jogosult, nem vagylagosan alanyai az eljárásnak, ahhoz ugyanis, hogy valaki elővásárlóként a mezőgazdasági igazgatási szerv döntése alapján az ingatlan vagy tulajdoni illetőség megszerzésére jogosult legyen, eleve szükséges, hogy vásárlóként jelentkezzen. Mind az eredetileg vásárlóként jelentkező, mind az, aki helyette a mezőgazdasági igazgatási szerv döntése alapján szerzésre jogosult, alanya, és alanya is marad az eljárásnak, az átruházási egyezséget jóváhagyó, vagy annak jóváhagyását megtagadó végzés ellen is bármelyikük fellebbezhet.

Annak érdekében, hogy az örökösként érdekeltek időben értesüljenek arról, hogy a hagyaték tárgya tekintetében a Foktftv. 18/A–18/B. §-a alkalmazásának lehet helye, célszerű előírni már a leltározási szakaszban az örökösként érdekeltek jegyző általi tájékoztatását.

Szintén a Foktftv. rendelkezéseinek alkalmazását segíti elő, ha a Foktftv. 18/A. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 18/B. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő értékesítés esetén a közjegyző tárgyalást tart, és nem tárgyalás tartása nélkül adja át a hagyatékot. Ebben az esetben ugyanis a hagyatéki tárgyaláson való megjelenés alkalmas arra, hogy a meglehetősen bonyolult ténybeli és jogi helyzetet a felek a közjegyző előtt rendezzék.

Szintén a Foktftv. rendelkezéseinek alkalmazását segíti elő, ha az örökösök az államnak való felajánlás miatt kérhetik tárgyalás tartását a tárgyalás tartása nélkül hozott hagyatékátadó végzés kézbesítése után.

A föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzése kapcsán az Alkotmánybíróság 24/2023. (XII. 5.) AB határozatában megállapított alkotmányos követelmény alapján módosításra kerülő földforgalmi szabályozással való összhang megteremtése érdekében szükséges módosítás.

A Hetv. 71. § (7) bekezdés 2024. október 1-jétől hatályos módosításának indoka a 2024. október 1. napján hatályba lépő, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvénnyel való összhang megteremtése.

Indokolt, hogy a Hetv. 94. § (3) bekezdése kiegészítésre kerüljön az olyan ingatlanokkal is, amelyek ugyan nem állnak művelés alatt, de rendszerint mezőgazdasági tevékenységgel érintettek (utak, árkok, halastavak stb.), jelen esetben ugyanis pl. a szántót fel lehet ajánlani az államnak, az oda vezető utat nem, így a szántót hiába kapja meg az állam, az oda vezető út az örökösöké marad.

A gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt, hogy az államnak felajánlott földek után az eljárási költségeket a tulajdont szerző állam viselje. Jelenleg ugyanis a jogintézményt azokban az esetekben sem alkalmazzák, amikor az örökösök nem kívánják megszerezni a termőföld-hagyatékot, mivel a költségek őket terhelnék. Helyette inkább visszautasítják a hagyatékot, aminek következtében végül az állam örököl, így a költségek is az államot terhelik. Csakhogy a felajánlás esetén egy-két örökös bevonásával néhány hónapon belül minimális költséggel lezárulhat az eljárás, addig visszautasítás esetén a kiesési szabályok miatt több tucat örököst, kiskorúak esetén gyámhatóságot (szintén állami költség) stb. kell bevonni az eljárásba, melynek mind időtartama, mind készkiadásai – főleg a postaköltségek miatt – sokszorosan meghaladják az első esetét. Vagyis a javasolt módosítás az állam számára is előnyös, hiszen az esetek többségében végül egyébként is az államot terhelik a költségek, de felajánlás esetén ezek sokkal kisebbek, mint a jelenleg alkalmazott visszautasítások esetén.

Szintén a Foktftv. rendelkezéseinek alkalmazását segíti elő, ha a Foktftv. 18/A. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 18/B. § (1) bekezdés c) pontja alapján történő értékesítés esetén az egyezségi eljárást és a Földforgalmi törvény rendelkezéseihez való viszonyt a Hetv.-n belül külön alcímben rendezi a jogalkotó.

Rendezni kell az eredetileg egyezséget kötő személynek és annak a személynek a helyzetét, akivel a mezőgazdasági igazgatási szerv az átruházási egyezséget jóváhagyta, miként azt rendezi a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény az adásvételi szerződésben az eredeti vevő helyébe lépő elővásárlásra jogosult esetén.

A 2024. október 1. napján hatályba lépő, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvényhez kapcsolódó módosítás arra tekintettel indokolt, hogy az elektronikus ingatlan-nyilvántartási rendszerben közbenső tulajdonszerzés feltüntetésére nincs mód, ezért a közbenső tulajdonszerzőket a rendszerben rögzíteni szükséges tulajdoni hányaddal, majd a bejegyzett tulajdonjogukat törölve lehet bejegyezni a tőlük szerző tulajdonost.

A szabályozás célja, hogy a hagyatéki eljárásban az állam részére átadhatóak legyenek azok a kis értékű ingatlanok, amelyek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) alapján mező-, erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülnek, és tulajdonosuk nem ismert. A szabályozás előzménye az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk, melynek Eljárás örökös nemlétében című XII. fejezete rendezte azokat az eljárási szabályokat, amelyeket akkor kellett alkalmazni, ha az örökhagyó örökös hátrahagyása nélkül halt meg, vagy örökösnek létezéséről senkinek nem volt tudomása.

Az utóbbi években az ingatlanügyi hatóságok a nyilvántartási adatok felülvizsgálata során évente mintegy 50.000 hagyatéki eljárást kezdeményeznek átlagosan néhány ezer forint értékű föld-hányadok tárgyában, melyek bejegyzett tulajdonosai évtizedekkel ezelőtt meghaltak. Ezekről az ingatlan-hányadokról az örökösök semmit nem tudnak, használni nem akarják őket, tulajdonjogukra nem tartanak igényt. Ellenkező esetben nem maradtak volna ezek az ingatlanok évtizedekig halottak nevén. A gyakorlatban az örökösök felkutatása is rendkívül nehézkes, mert ha indult is az örökhagyók után korábban hagyatéki eljárás, az abban érdekelt felek is jellemzően már meghaltak. Figyelemmel a felajánlásokkal kapcsolatos fenti problémára (költségviselés), a fellelt örökösök rendszerint visszautasítják ezeket az ingatlanokat, így végső soron az államhoz kerülnek, csakhogy addig több tucat örököst, kiskorúak esetén gyámhatóságot (szintén állami költség) kell bevonni az eljárásba, levéltáraknak, bíróságoknak, anyakönyvvezetőknek, járási hivataloknak kell adatot szolgáltatniuk, így az eljárások időtartama, készkiadásai, és az állami szerveket is terhelő munkaerő-költsége sokszorosan meghaladják a hagyaték értékét. Jelenleg a közjegyzők előtt folyamatban lévő ügyek kb. 30%-a ilyen ügy, ami jelentősen lassítja a többi (érdemi) hagyatéki ügy intézését, mind a közjegyzők előtt, mind a leltárelőadóknál. Éppen ezért ezeket az ügyeket speciális szabályozással indokolt kezelni.

Ennek alapján abban az esetben, ha a jogalkotó által meghatározott csekély forgalmi értékű és területnagyságú ingatlannak (a tulajdoni illetőségnek) az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott tulajdonosa a hagyatéki eljárásnak a hagyatéki leltár szerinti megindulását megelőző 15 évnél régebben meghalt, a közjegyző hirdetmény útján kísérli meg felkutatni az örökösöket. A közjegyző a hirdetményben feltünteti a hagyatéki eljárás tárgyát képező ingatlanokat (tulajdoni illetőségeket) és felhív mindenkit, aki a hagyatékra öröklésben érdekeltként igényt tart, vagy a hagyatékkal szemben öröklésben érdekeltként igényt kíván érvényesíteni, hogy igényét írásban jelentse be. Ha az igénybejelentési határidő alatt a közjegyzőhöz igénybejelentés nem érkezik a közjegyző a hagyatékot szállomány jogcímén az államnak adja át. Ez ellen a végzés ellen a hirdetményi kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezni lehet. Az államot mint szállományost az örökös jogállása illeti meg azzal, hogy az igénybejelentési határidő alatt be nem jelentett igényeket az állammal szemben az állam tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzése ranghely szerinti időpontjától számított 5 éves elévülési határidőn belül lehet érvényesíteni. E rendelkezés összhangban van a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:74. §-ában foglalt, a földek tekintetében az állam szükségképpeni örökösi státuszával és rendezi ezen kisértékű ingatlanok jogi helyzetét.

Az új Inytv. 35. § és 37. §-a szerint a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági, illetve bírósági határozatok tartalmára az okiratok kötelező tartalmi elemeire előírt rendelkezések az irányadók. Ez maga után vonja azt is, hogy a közjegyzőknek a korábbiakkal ellentétben olyan adatokat is kezelniük kell, mint a felek állampolgársága, illetve a felek személyi azonosítója, ami mind az adatkezelés, mind az adattovábbítás tekintetében indokolja a törvény módosítását.

A folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan indokolt a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény átmeneti rendelkezéssel történő kiegészítése az újonnan beiktatott, „Az osztatlan közös tulajdon megszüntetése a hagyatéki eljárás keretében harmadik személy részére történő értékesítéssel” és „A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény alapján mező-, erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülő kisértékű ingatlanok átadásának különös szabályai” alcímek szerinti eljárási szabályokkal érintett eljárások tekintetében.

Jogtechnikai módosítás.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény VI. Fejezete a Kormány feladatává teszi a jogrendszer folyamatos felülvizsgálatát, amelynek keretében az utólagos hatásvizsgálat, illetve a jogszabályok tartalmi felülvizsgálata keretében is folyamatosan figyelemmel kell kísérni a jogszabályok hatályosulását. A jogszabályok hatályosulásának a vizsgálata során számos esetben elengedhetetlen a jogalkalmazói döntések megismerése, a jogalkalmazói, így elsősorban a bírói döntések átfogó vizsgálata. Sok esetben csak így lehet mérlegelni, hogy a jogszabályok milyen módon érvényesülnek, illetve lehet megismerni, hogy a szükségesnek tűnő módosításokat milyen jogi indokokra tekintettel kell kialakítani a megfelelő eredmény érdekében. A javaslat szerinti módosítás ennek érdekében megteremti azokat a kereteket, amelyek között az igazságügyért felelős miniszter bírói határozatokat, illetve ügyészségi határozatokat ismerhet meg ezen feladat ellátása során. A szabályozás lényeges eleme, hogy csak jogorvoslattal nem támadható, tehát végleges bírósági, illetve ügyészségi határozatok megismerésére van mód. Másrészt a szabályozás rögzíti, hogy a bíróságnak, illetve az ügyészségnek a szükséges határozatokat személyazonosításra alkalmatlanná tett, anonimizált formában kell rendelkezésre bocsátania.

Szintén a jogalkotás előkészítése és a jogszabályok hatályosulásának vizsgálata érdekében szükséges, hogy az igazságügyért felelős miniszter megkeresésére az OBH elnöke egyedi, meghatározott célú statisztikai adatgyűjtés keretében tájékoztatást adjon azokról az adatokról, amelyekből megállapítható, hogy a bírósági eljárások, illetve – azokban az esetekben, amikor a bírósági eljárást hatósági vagy egyéb eljárás előzi meg – a megelőző eljárások és a bírósági eljárások teljes időtartama az eljárás megindításától annak jogerős befejeződéséig hogyan alakul. Ennek érdekében a javaslat kiegészíti a Bszi. OBH elnökének feladatait meghatározó 76. §-át egy új (12) bekezdéssel. Az eljárás teljes időtartama magában foglalja a megelőző eljárás és a bírósági eljárás teljes időtartamát is. Megelőző eljárás például közigazgatási per esetében a hatósági eljárás, büntetőeljárás esetében a nyomozati eljárás és az ügyészi eljárás. A bírósági eljárás tartama pedig magában foglalja a rendes jogorvoslati eljárás és a rendkívüli jogorvoslati eljárás (felülvizsgálat, perújítás), valamint a jogorvoslati eljárás alapján megismételt eljárás időtartamát is. Ugyanakkor az adatgyűjtésnek nemcsak arra kell alkalmasnak lennie, hogy az eljárás teljes időtartama meghatározható legyen, hanem arra is, hogy az is külön-külön meghatározható legyen, hogy maga a megelőző eljárás meddig tartott, illetve maga a bíróság előtti eljárás meddig tartott az eljárás kezdetétől a jogerős vagy végleges befejeződéséig.

A rendelkezés szerinti statisztikai adatok gyűjtése előírásának a célja nem az, hogy a meglévő statisztikai adatgyűjtést váltsa fel egy újfajta adatgyűjtés, hanem, hogy a meglévő adatgyűjtés mellett, az igazságügyért felelős miniszter megkeresésére tekintettel szolgáltassa ezen statisztikai adatokat az OBH elnöke.

Az egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervhez kapcsolódó módosításáról szóló 2023. évi X. törvény alapján az OBT önállóan gazdálkodó központi költségvetési szervvé vált, az OBT-t az elnök vezeti és képviseli, az elnököt az elnökhelyettes helyettesíti. Tekintettel erre a változásra, valamint arra, hogy az OBT hatáskörei is jelentősen bővítésre kerültek, az OBT elnökének és elnökhelyettesének feladatai is megnövekedtek, továbbá a megnövekedett feladatok jellege egy folyamatos feladatellátást igényel. Erre figyelemmel a javaslat kiegészíti a Bszi.-t azzal, hogy az OBT elnöke és elnökhelyettese mentesül a tárgyalási kötelezettség alól, továbbá ha nincs Budapesten lakóháza vagy lakása, akkor budapesti lakóház vagy lakás használatára jogosult a Bjt.-ben foglaltak szerint.

Technikai pontosítás.

A Bjt. 148. § (2) bekezdése szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója, illetve az OBH a bírónak a személyi nyilvántartásban szereplő adatai közül a bíró hozzájárulása nélkül, közérdekből adhat tájékoztatást a bíró nevéről, szolgálati helyéről és beosztásáról, valamint – ha törvény azt megengedi – egyéb adatairól.”

Az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használatához szükséges azonosításra figyelemmel indokolt a Bjt. 148. §-nak módosítása, hogy a bírák személyes adatai az ingatlanügyi hatóság részére jogszerűen továbbíthatóak legyenek. A „4T-s” azonosításhoz ugyanis a rendszert használó bíró nevén kívül az anyja nevét, születési helyét és születési idejét is szükséges megadni, amely személyes adatai a Bjt. 148. § (2) bekezdése szerinti védelemben részesülnek. Az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használata kapcsán is szükséges rendelkezni az adattovábbítás jogalapjáról az adatkezelő személyének és az adatkezelés céljának pontos meghatározásával.

A javaslat kiegészíti a Bjt.-t azokkal a részletes szabályokkal, amelyek azt rögzítik, hogy mely feltételek esetén jogosult az OBT elnöke és elnökhelyettese budapesti lakóház vagy lakás használatára. A szabályozás azt is rögzíti, hogy a megfelelő lakóház vagy lakás használatba adásának biztosítására az OBT havonta mekkora összeget használhat fel. Ez legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset háromszorosa 35%-ának megfelelő összeg lehet, amely kiterjed a földgáz, villamos energia, ivóvíz, távhő, csatorna- és hulladékkezelési szolgáltatások beszerzésével összefüggő kiadások teljesítésére is.

Az Üszt. módosítása – összhangban a Bszi. szintén ezt a célt szolgáló módosításával – megteremti azokat a kereteket, amelyek között az igazságügyért felelős miniszter a bírói határozatok mellett ügyészségi határozatokat megismerhet annak érdekében, hogy a jogalkotásról szóló törvényből fakadó, a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatával kapcsolatos feladatát hatékonyan elláthassa. A szabályozás lényeges eleme az Üszt. módosítása esetében is az, hogy csak jogorvoslattal nem támadható, tehát végleges ügyészségi határozatok megismerésére van mód. Másrészt a szabályozás rögzíti, hogy az ügyészségnek a szükséges határozatokat anonimizált formában kell rendelkezésre bocsátania.

Az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használatához szükséges azonosításra figyelemmel indokolt az Üjt. 107. § (3) bekezdésének módosítása annak érdekében, hogy az ügyészek személyes adatai az ingatlanügyi hatóság részére jogszerűen továbbíthatóak legyenek. A „4T-s” azonosításhoz ugyanis a rendszert használó ügyész nevén kívül az anyja nevét, születési helyét és születési idejét is szükséges megadni, amely személyes adatai védelemben részesülnek. Az ingatlan-nyilvántartási informatikai rendszer használata kapcsán is szükséges rendelkezni az adattovábbítás jogalapjáról az adatkezelő személyének és az adatkezelés céljának pontos meghatározásával. A módosítás másrészt megteremti a bizalmi szolgáltatók adatkezelési feltételeit is az ügyészek által használt elektronikus aláírások tekintetében.

Az Üjt. 108. § (4) bekezdésnek hatályon kívül helyezését indokolja, hogy a központosított illetményszámfejtést végző szerv részére történő adattovábbítási felhatalmazást az Üjt. 107. § (3) bekezdésének módosítása alapján az Üjt. 107. § (3) bekezdés a) pontja tartalmazza.

A javaslat pontosítja a hivatkozásokat az Üjt. jogharmonizációs záradékában. [Üjt. 166. § b) és c) pontja]

Az önkormányzati csődbiztos kijelölésének megtámadására vonatkozó rendelkezések kiegészítése szükséges, tekintettel arra, hogy a kihirdetett szabályok alapján nem egyértelmű, hogy a jogvita milyen eljárási rendben zajlik. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 99. § (2) bekezdése alapján, amennyiben a törvény nem rendelkezik a fellebbezésről, akkor a döntés ellen nincs helye fellebbezésnek.

Az Alaptörvény 35. cikk (2) bekezdésének 2022. július 22-ig hatályos szövege értelmében a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek előző általános választását követő ötödik év október hónapjában kellett megtartani. Az Alaptörvény tizenegyedik módosítása változtatott ezen a rendszeren és úgy rendelkezett, hogy általános önkormányzati választásokat az előző általános önkormányzati választást követő ötödik év április, május, június vagy július hónapjában, az európai parlamenti képviselők választásával egyidejűleg kell megtartani. A módosítás ugyanakkor rögzítette azt is, hogy a 2019-es általános önkormányzati választáson, illetve azt követően megválasztott, hivatalban levő képviselők-testületek és polgármesterek megbízatása 2024. október 1-jéig tart. A 2024. június 9. – 2024. október 1. közötti időszakra vonatkozóan szükséges átmeneti szabályozás kialakítása az önkormányzatok működőképességének biztosítására, tekintettel arra, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 146/J. §-a a választáshoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását 2024. október 1. napjához köti. Ennek megfelelően a képviselő-testület, fővárosi, megyei közgyűlés (a továbbiakban együtt: képviselő-testület) feladat- és hatáskörét a polgármester, főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester) gyakorolja. A szabályozás tartalmazza azt is, hogy az átmeneti időszakban a polgármester feladat- és hatásköreit is pótolni kell a képviselő-testület feladat- és hatáskörei mellett, az önkormányzat működőképessége érdekében. E jogkör akkor illeti meg a polgármestert, ha a megválasztott önkormányzati képviselők száma a képviselő-testület működéséhez szükséges létszám alá csökken, vagy a képviselő-testület két egymást követő ülésen határozatképtelen, illetve a napirenden szereplő kérdésekben nem dönt, vagy a kormányhivatalt vezető főispán által összehívott testületi ülés határozatképtelen, illetve a napirenden szereplő kérdésekben nem dönt. A javaslat rendelkezik arról is, hogy a polgármesteri tisztség betöltetlensége, vagy tartós akadályoztatás esetén a jelzett döntési jogkör elsősorban a polgármester helyettesítésére jogosult alpolgármestert, főpolgármester-helyettest, vármegyei közgyűlési alelnököt (a továbbiakban együtt: alpolgármester) illeti meg. Az alpolgármester akadályoztatása, vagy a tisztség betöltetlensége esetén első helyen az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában a képviselő-testület ülésének összehívására és vezetésére feljogosított önkormányzati képviselő gyakorolja a polgármester jogosítványait, ha azt vállalja. Ennek hiányában a következő a helyettesítési sorrendben a feladatot vállaló, a kormányhivatal által kijelölt önkormányzati képviselő. A kormányhivatal vezetője csak legvégső esetben pótolhat önkormányzati döntést. A sorrendiség meghatározása mellett a szabályozás egyértelműen rögzíti, hogy a helyettesítési feladatokat az önkormányzati képviselő visszautasíthatja, a polgármester, alpolgármester és a kormányhivatal vezetője esetében erre nincs lehetőség. A kormányhivatal vezetői döntésköre viszont korlátozott, az nem pótolhatja az önkormányzat törvényi felhatalmazás nélkül alkotott önkormányzati rendeleteit, csak olyan döntést hozhat, amelyre az önkormányzat költségvetése fedezetül szolgál Mindezeket csak halaszthatatlan esetben csak szükséges mértékben teheti meg. Az Mötv. módosításának szükségességét az alapozza meg, hogy a korábbi önkormányzati ciklus tapasztalatai alapján többször fordult elő, hogy a képviselő-testület önkormányzati képviselő hiányában vagy ettől eltérően azért nem hozott döntést, mert a megválasztott önkormányzati képviselők saját döntésük alapján az önkormányzat döntéshozatalában nem vettek részt. Az is nehézséget okozott, ha a polgármester, az alpolgármester, vagy mindkettő egyszerre lemondott a tisztségéről, mert ebben az esetben a képviselő-testület működése is korlátozott, a polgármesteri feladatok ellátása pedig teljesen ellehetetlenül. Ezen esetek megismétlődésének elkerülése érdekében a kellő jogi szabályozás kialakításával biztosítható, hogy a szükséges önkormányzati döntések a működésképtelen képviselő-testület helyett meghozatalra kerüljenek. Az átmeneti időszakra vonatkozó szabályozás az önkormányzatok zavartalan és folyamatos működésének célját szolgálja. Az önkormányzatok működése a választások során kiemelt jelentőséggel bír. Mindezekre tekintettel az átmeneti, korlátozó szabályozás szükséges és arányos, mivel az egy rövid időszakra vonatkozik, valamint kizárólag a törvényben meghatározott időszakban és esetekben alkalmazható, abban az esetben, ha más alternatíva nincs. A (2) bekezdés normaszövege egyértelműen sorrendiséget állít fel, amely alapján a kormányhivatal vezetője csak legvégső esetben pótolhat önkormányzati döntést. A sorrendiség egyben magában foglalja azt is, hogy a kormányhivatal vezetője kivételével a többi helyettesítésre kijelölt személy a helyettesítést nem köteles vállalni. Sem a polgármester, sem a képviselő nem kötelezhető a helyettesítési feladatok ellátására.

A rendelkezés kiegészíti az Mötv. 36. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt kivételi kört a karitatív tevékenységgel, ezen felül szövegpontosító módosítást tartalmaz.

Az állami, valamint önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok állami, valamint önkormányzati feladatellátásának költségvetési szerv által történő átvétele megvalósulásával kapcsolatban jogalkalmazói visszajelzések alapján egyes esetekben nehézségként merül fel, hogy miként kell eljárni, ha az érintett gazdasági társaság olyan többlet feladatot is ellát, amelyre a költségvetési szerv által történő feladatátvétel nem vonatkozik. A módosítás ezt a helyzetet rendezi annak érdekében, hogy az átadásra nem kerülő feladat további ellátása is megfelelően biztosított legyen.

A 2024. évi általános önkormányzati választások sajátosságából fakadóan (az új képviselő-testület és a polgármester csak október 1-jén lép hivatalba) kiemelten fontos, hogy június 9-e és október 1-je között a jegyző személye lehetőleg ne változzon. Ebben az időszakban fokozottan szükséges az önkormányzati döntések törvényességi szempontú vizsgálata, valamint az új képviselő-testület működésének előkészítése (alakuló ülés, szervezeti- és működési szabályzat, valamint a hivatali struktúra felülvizsgálata.) Az önkormányzati működés biztosítása érdekében a szabályozási javaslat kiegészíti a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) átmeneti rendelkezéseit is azzal, hogy a jegyző jogviszonya a 2024. júniusi általános önkormányzati választásoktól az új képviselő-testületek, valamint polgármesterek október 1-jén történő hivatalba lépéséig terjedő időszakban felmentéssel, nem szüntethető meg. Hangsúlyozni szükséges, hogy ez a védelem kizárólag a jelzett időszakban illeti meg a jegyzőt. E szabályozás nem érinti azt az esetet, ha a jegyző által elkövetett bűncselekmény miatt szükséges a hivatalvesztés kimondása. Az előterjesztő álláspontja szerint, ha a jegyző bűncselekményt követ el, úgy a Kttv. szabályai szerint méltatlansági eljárás keretén belül állásából fel kell függeszteni, és ha a bűncselekmény elkövetését a bíróság megállapítja, úgy jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

Az OBT jogállásának megváltozására tekintettel a jövőben az OBT – a bíróságokhoz és az Országos Bírósági Hivatalhoz hasonlóan – jogosulttá válik a címer használatára, tekintettel arra, hogy az OBT is önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely a bíróságok központi igazgatásának felügyeleti testülete, továbbá a felügyeleti feladatai mellett közreműködik a bíróságok igazgatásában.

A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (a továbbiakban: TSzSz) szakvéleményére alapított per jelenlegi szabályait megalkotó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: 2017. évi CXXX. törvény) indokolása is tartalmazta, hogy a TSzSz 2013-as létrehozásának kiemelt célja volt, hogy amennyiben bíróság elé kerül a kivitelezési, tervezési szerződések teljesítésével kapcsolatos vita, a perben felmerülő szakkérdésekben már rendelkezésre álljon egy olyan szakvélemény, amelyre a bíróság ítéletét alapíthatja. A jogalkotó tehát az eljárás gyorsítását tartotta szem előtt és a TSzSz per legfontosabb előfeltételének tartotta, hogy a polgári peres eljárást megelőzően a TSzSz eljárását kell kérni. A jelenleg hatályos normaszöveg alapján azonban a jogalkalmazásban nem volt egyértelmű, hogy a TSzSz perben érvényesíthető-e olyan követelés, amelyre a TSzSz szakvéleménye nem terjed ki. Amennyiben ugyanis olyan követelés is érvényesíthető a TSzSz perben, amelyre a TSzSz szakvéleménye nem terjed ki, az eredeti jogalkotói céllal szemben a perben felmerülő szakkérdésben nem áll rendelkezésre előre egy szakvélemény, amelyre a bíróság ítélete alapítható, ezért a perben bizonyosan szakértő kirendelése szükséges, mely az eljárás gyorsítását szem előtt tartó jogalkotói célnak nem felel meg. A módosítást célja ezért a jelenleg hatályos normaszöveg pontosítása az eredeti jogalkotói célnak megfelelően, valamint az eljárás gyorsítása.

A normavilágosság érdekében célszerű a normaszövegben rendezni, hogy mi a jogkövetkezménye a TSzSz. tv. 8/C. § (2) bekezdésében foglalt 60 napos keresetindítási határidő elmulasztásának. Célszerű rögzíteni azt is, hogy a 60 napon túl benyújtott keresetlevél esetén az általános szabályok szerint lefolytatott perben is a TSzSz szakvéleménye ugyanolyan bizonyítéknak minősül, mintha a szakvéleményt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő. A javaslat célja, hogy egyértelműen meghatározza a keresetindítási határidő elmulasztásának jogkövetkezményét, valamint azt, hogy ebben az esetben a TSzSz szakvélemény a perben miként használható fel, az bizonyítéknak minősül.

A 2017. évi CXXX. törvény indokolása szerint a szakvélemény és az annak kézbesítési időpontját igazoló okirat csatolásának elmulasztása azzal jár, hogy a pert az általános szabályok szerint kell lefolytatni. E szankció azonban indokolatlan a felperessel szemben, aki így minden TSzSz szakvéleményhez kapcsolódó kedvezményt (pl.: 8/D. § szerinti ideiglenes intézkedés, 8/F. § szerinti fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóság, 8/G. §. szerinti soron kívüliség) véglegesen elveszít. A javaslat célja, hogy a jogkövetkezmény bíróság általi alkalmazásával a felperes a Pp. 178. §-a szerint a keresetlevelet újra szabályszerűen előterjesztheti akként, hogy nem veszíti el a TSzSz per nyújtotta előnyöket.

A 8/D. § (4) bekezdése helytállóan fogalmazza meg, hogy az ideiglenes intézkedést kérő pervesztessége esetén a letétbe helyezett összeget a letevőnek, azaz a kérelmező ellenfele részére kell kiadni (visszaadni). A javaslat célja, hogy pontosítsa az alkalmazott terminológiát, és ezzel egyértelműsítse a jelenleg hatályos letétre vonatkozó szabályozás vissza-, illetve kiadására vonatkozó szóhasználatát.

A javaslat célja, hogy gyorsítsa az eljárást. A jogalkalmazói tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a TSzSz szakvéleményre alapított perek mögött jellemzően olyan nagyságú, több hónapig, vagy akár több évig tartó építkezések húzódnak, amelyek esetében az ellenkérelemben foglaltak indokolják további írásbeli perfelvétel elrendelését. Az ügyek összetettsége, bonyolultsága miatt az ellenkérelem sokszor olyan kérdések megválaszolását teszi szükségessé, amely meghaladja a perfelvételi tárgyalás adta kereteket. A bíróság a Pp. 191. § (3) bekezdése alapján hiába biztosít lehetőséget arra, hogy a felek perfelvételi nyilatkozataikat előadják a perfelvételi tárgyaláson, ha ezek a nyilatkozatok akár több tíz oldal terjedelműek is lehetnek. Kidolgozásukhoz a felek jogi képviselői általában a megbízó mögött álló mérnökcsapat segítségét veszik igénybe. Ráadásul az ellenkérelem tartalmazhat olyan védekezést, amely a felperes részéről újabb iratok becsatolását indokolja. Mindez azt eredményezi, hogy a válaszirat, viszontválasz előterjesztésének kizárása lassítja ezen eljárásokat. A jogi képviselők az esetek döntő többségében a perfelvétel elhalasztását kérik azért, hogy az ellenkérelemben foglaltakra újabb bizonyítékokat, nyilatkozatokat terjeszthessenek elő. A válaszirat, viszontválasz benyújtásának engedélyezésével nagyobb a valószínűsége, hogy a jogvita keretei már az első perfelvételi tárgyalás során meghatározhatóak lesznek és le lehet zárni a perfelvételt. Az ügy soron kívüli jellegét erősíti, hogy a módosítás a válaszirat, viszontválasz előterjesztésére is 15 napos határidőt biztosít a felek részére.

Indokolt tájékoztatást nyújtani a TSzSz részére a jogerős döntésről, az ezzel kapcsolatos szabály a Szaktv. 56. § (1) bekezdésének tartalmához igazodik.

A szövegpontosító javaslat célja, hogy egyértelműsítse és átláthatóvá tegye a letéti szabályok alkalmazását, és megteremtse a törvényi és rendeleti szabályozás koherenciáját, egyben a peres felek eljárási jogainak gyakorlását is elősegítse.

A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnak a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben megfogalmazott feladatai ellátásához szükségessé vált Gnytv. módosítása. A javasolt kiegészítés célja, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat a gondnokoltak nyilvántartásában az érintettre vonatkozóan szereplő, megjelölt adatokat a cselekvőképesség fennállásának vizsgálata céljából konkrét ügyben közvetlen hozzáféréssel megismerhesse, valamint azokat kezelhesse.

A módosítás annak jogi lehetőségét teremti meg, hogy a gondnokoltak nyilvántartásához való hozzáférés az elektronikus anyakönyvi nyilvántartás informatikai rendszere (EAK), valamint az ingatlan-nyilvántartás vezetését támogató informatikai rendszer (E-ING) esetében a rendszerek összekapcsolódása útján, emberi közreműködés nélkül, is megvalósulhasson. A rendszer-rendszer kapcsolódás esetében vagy emberi beavatkozás nélkül, teljesen automatikusan zajlik az adatkérés (E-ING), vagy az egyes bekérdezést kezdeményezők személye a szerv szakrendszerén belül kerül azonosításra (EAK) és ezt követően kapcsolódik az informatikai rendszer a gondnokoltak nyilvántartásának informatikai rendszeréhez. Az automatikus információátadási felületen keresztül megvalósuló hozzáférés esetében erre tekintettel nem kell alkalmazni Gnytv. 22. §-át és 5. alcímét, amely azt jelenti, hogy az ilyen hozzáférés esetében nem szükséges a jogosult szerv nevében eljárásra jogosult egyes személyek felhatalmazása és így esetükben a nyilvántartások használatára jogosultak nyilvántartására vonatkozó szabályokat sem kell alkalmazni.

Az automatikus információátadás útján megvalósuló hozzáférés bővítéseként 2025. március 1-jétől a NAVASZ keretében megújuló, új alapokra helyezett nyilvántartások – tehát a közlekedési igazgatási, és a személyi okmány ügyintézési eljárások esetében, továbbá a közúti közlekedési nyilvántartó szerv és a közlekedési igazgatási hatóság által a cselekvőképesség és a közlekedésbiztonsági alkalmasság fennállásának ellenőrzése, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve által a nyilvántartással összefüggő hatósági feladata – tekintetében is szükséges biztosítani, hogy a cselekvőképesség ellenőrzése a rendszerek összekapcsolódása útján is, emberi közreműködés nélkül is megvalósulhasson.

Az anyakönyvvezetőnek nemcsak a házasságkötést megelőző eljárás, hanem a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőző eljárás során is vizsgálni szükséges a felek cselekvőképességét, így ennek érdekében biztosítani szükséges az adatkezelési felhatalmazást.

A családi vagyonfelügyelők körében magas a fluktuáció, pótlásuk nehézségekbe ütközik a fővárosi és vármegyei kormányhivatalokban. A módosítással bővülne azon személyek köre, akik megfelelnek a családi vagyonfelügyelők alkalmazásával szemben felállított követelményeknek.

Jogalkalmazói visszajelzések szerint egyes szakterületeken, így például különösen az igazságügyi pszichiátria és a klinikai és mentálhigiéniai felnőtt-és gyermek szakpszichológus vagy építésügyi, informatikai szakterületeken jelentős időszakos igazságügyi szakértőhiány tapasztalható, amely nagymértékben hozzájárul az eljárások elhúzódásához. A Szaktv. kivételesen teszi lehetővé igazságügyi szakértő helyett megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő igénybevételét. Az eseti szakértő igénybevételének egyik indoka lehet, hogy az adott szakterületen időszakos hiány miatt bejegyzett igazságügyi szakértő nem tud eleget tenni a kirendelésnek. A javaslat a Szaktv. 4. § (4) bekezdésének módosításával egyfelől az eljárások hatékonyságának fokozása céljából bevezeti az előzetes tájékozódás intézményét. Ennek keretében a kirendelő szervnek lehetősége lesz arra, hogy még a szakértő kirendelése előtt elektronikus levélben (e-mailben) megkeressen több, az adott szakterületre bejegyzett igazságügyi szakértőt az ügy tényállásának rövid ismertetése mellett, hogy tudja-e vállalni a kirendelést. Ha az előzetes tájékozódás keretében megkeresett igazságügyi szakértők rövid határidőn belül úgy nyilatkoznak, hogy nem tudnak eleget tenni a kirendelésnek, a kirendelő szerv számára megnyílik az eseti szakértő igénybevételének lehetősége. Ennek szükségességét és következményét minden esetben a kirendelő szervnek kell mérlegelnie. Az előzetes tájékozódás jogintézményének bevezetése alkalmas az eljárások észszerű gyorsítására, mert még a szakértő kirendelése előtt kiderül, hogy a szakértő rendelkezik-e megfelelő kapacitással a kirendelés teljesítéséhez. Jogalkalmazói visszajelzések szerint a kirendelést megelőző tájékozódást a kirendelő szervek egyébként is gyakran folytatnak, ennek törvényi hátterét is megteremti a módosítással a javaslat. A javaslat a Szaktv. 4. § (4) bekezdésének további kiegészítésével példálózó felsorolást ad arra nézve, hogy az eseti szakértő, az egyes szakterületek sajátosságaira tekintettel, milyen esetben tekinthető megfelelő szakértelemmel rendelkező személynek.

A Kjkt. 8. § módosítása olyan helyzet kezelésére irányul, amikor egyes vagyoni jogok kezelésére engedélyt kapott közös jogkezelő szervezet az érintett vagyoni jog tekintetében a jogszerű felhasználásra hatályos díjszabása hiányában engedélyt adni nem képes, ugyanakkor a jelenleg hatályos rendelkezés alapján felmerül, hogy ennek ellenére a felhasználásra a közös jogkezelő szervezet egyetértése hiányában mástól engedélyt szerezni nem lehetséges. A rendelkezés célja annak egyértelműsítése, hogy ebben az átmeneti helyzetben a jogosultak és felhasználók méltányolható érdekeire is figyelemmel mindaddig nem irányadó a relatív hatálytalanságot előíró szabály, amíg a közös jogkezelő szervezet – hatályos díjszabás híján – nincs abban a helyzetben, hogy maga az adott felhasználásra engedélyt adjon.

A Kjkt. 57. § (1a) bekezdésének célja – miszerint a közös jogkezelő szervezetek egy vagyoni jog tekintetében csak akkor terjeszthet fel a jövőben felhasználói csoportok szerinti bontásban több díjszabást, ha az indokolt – egyrészt arra irányul, hogy biztosítsa a díjszabásokkal kapcsolatos felhasználói véleményezési jog megfelelő gyakorlásának lehetőségét, másrészt pedig mérlegelési jogkört biztosít a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) és az igazságügyért felelős miniszter számára a szétválasztás jogszerűsége és megalapozottsága tekintetében. A szétválasztás jogszerűsége tekintetében többek között indokolt eset lehet a jogszabályi környezet változása, illetve a felhasználói csoportok eltérő üzleti modelljei.

A Kjkt. 58. § (2) bekezdésének módosítása a megalapozottság követelményével egészíti ki a jogdíjmegállapítás általános szempontrendszerét. A módosítás csupán egyértelműsítő jellegű, hiszen a díjszabások megalapozottsága a korábbiakban is vizsgálati szempont volt a szerzői jogi jogszabályokkal való összhang megállapíthatósága során.

A Kjkt. 114. § (3) bekezdése lehetőséget teremt arra, hogy a felügyeleti eljárás keretei között, a jogosultak jelentős részének képviselete során az SZTNH egy éven túl is figyelembe vehesse a korábban becsatolt jogosulti nyilatkozatokat, amennyiben a kapcsolódó díjszabás jóváhagyási eljárás még folyamatban van.

A Kjkt. 148. § (3) bekezdésének módosítása a korábbi szabályozást megerősítve és egyértelműsítve jelzi, hogy a reprezentatív közös jogkezelő szervezet a korábban már jóváhagyott díjszabás ismételt benyújtása esetén is köteles a díjszabásban bekövetkezett változások indokolására, amely többek között kiterjed a változások szerzői jogi jogszabályoknak való megfelelésének feltárására is.

Emellett a módosítás célja a Kjkt. 148. § (4) bekezdésének módosításával annak egyértelműsítése, hogy a kormánydöntés nélküli, inflációkövető díjemelésre vonatkozó rendelkezések nem csak a jogdíjak, hanem a díjszabásban foglalt minden egyéb, nem jogdíj jellegű díjak tekintetében is irányadók.

A Kjkt. 148. § (6) bekezdésének módosítása azt a célt szolgálja, hogy a jelentős felhasználó és felhasználói érdek-képviseleti szervezetnek a Kjkt. 148. § (5) bekezdés b) pontja véleménye az SZTNH részére is megküldésre kerüljön.

A Kjkt 148. § (9) bekezdésének módosítása azért vált szükségessé, mert abban az esetben, ha a közös jogkezelő szervezet a hatásvizsgálat készítési kötelezettségének más, a piaci viszonyokat felmérni és elemezni képes szakértők, tanácsadók, elemzők és kutatók igénybevételével tesz eleget, akkor ezek a személyek a feladatellátáshoz szükséges felhasználói, piaci adatokat megismerhessék és kezelhessék a díjszabás jóváhagyási eljárással összefüggésben, egyértelműsítve így az adatvédelemre kötelezettek körét.

A Kjkt. 149. § (2) bekezdése tisztázza a hatásvizsgálat előkészítése során történő kapcsolattartás formáját az érintettek között.

A Kjkt. 151. § (1) bekezdésének kiegészítése azt, a korábbi gyakorlatnak és jogértelmezésnek megfelelő szabályt erősíti meg, miszerint a díjszabás jóváhagyási eljárás véleményezési szakaszába az SZTNH mérlegelési jogkörén belül bárkit bevonhat, a véleményezésben való részvételt ugyanakkor bárki kezdeményezheti.

A Kjkt. 151. § (7) bekezdésének módosítása alapján a véleményezési jogra való jogosultság valószínűsítése nem csak a felhasználót terhelheti.

A Kjkt. 151. § (7a) bekezdésének célja, hogy ha a közös jogkezelő szervezet egy vagyoni jog tekintetében, a korábban már jóváhagyott díjszabását felhasználói csoportok szerint megbontva kívánja felterjeszteni, úgy a korábbi, egységes díjszabást véleményező felhasználók véleményezési joga a díjszabás megbontását követően is biztosított legyen. E véleményezési jog csak a megbontott díjszabásokkal kapcsolatos jóváhagyási eljárásban áll fenn.

A Kjkt. 151. § (12) bekezdésének módosítása pontosítja a rendelkezés által alkalmazott terminológiát.

A Kjkt. 152. § (1) bekezdésének módosítása technikai pontosítást szolgál.

A Kjkt. 153. § (2) bekezdés módosításának célja annak egyértelműsítése, hogy a kormánydöntés nélküli, inflációkövető díjemelésre vonatkozó rendelkezések nem csak a jogdíjak, hanem a díjszabásban foglalt minden egyéb, nem jogdíj jellegű díjak tekintetében is irányadók.

A Kjkt. 153. § (2a) bekezdése egyértelműsíti, hogy amennyiben az igazságügyért felelős miniszter álláspontja szerint a díjszabás nem felel meg a szerzői jogi jogszabályoknak, úgy a Kjkt. 153. § (2) bekezdése szerinti kormánydöntés sem szükséges.

A Kjkt. 153. § (7a) bekezdése a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek díjszabásaival kapcsolatos határozatok ügyvitelét könnyíti.

A Kjkt. 154. § (1) bekezdésének módosítása a Kjkt. 57. § (1) bekezdésének módosításához kapcsolódóan tisztázza, hogy csak az a véleményezésre jogosult felhasználó vagy felhasználói érdekképviseleti szervezet lesz jogosult a díjszabással kapcsolatos határozat megtámadására, aki vagy amely részére a díjszabás kötelezettséget állapít meg. Kötelezettség megállapításának tekinthető többek között, ha a felhasználó a díjszabás alapján adatszolgáltatásra vagy díjfizetésre köteles.

A Kjkt. 154. § (1a) bekezdése új rendelkezésként rögzíti, hogy az (1) bekezdés szerinti közigazgatási peres eljárás során a jogi képviselet kötelező. Ennek indoka, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján a díjszabásokkal kapcsolatos közigazgatási peres eljárások száma nőtt, az eljárás összetettségére való tekintettel pedig a felperes részéről a megalapozott igényérvényesítés, alperesi oldalon pedig az eredményes védekezés olyan jogi szaktudást igényel, ami szükségessé teszi a jogi képviselet igénybevételének előírását.

A Kjkt. 159/C. § (1) bekezdése átmeneti rendelkezést tartalmaz, amely tisztázza, hogy a Kjkt. 57. § (1a) bekezdése a korábbi években már jóváhagyott díjszabásoknak a következő évre való jóváhagyásra felterjesztése során nem alkalmazandó.

A Kjkt. 159/C. § (2) bekezdése szintén átmeneti rendelkezésként rögzíti, hogy a Kjkt. 58. § (2) bekezdésében rögzített új szempontrendszer nem tekinthető olyan jogszabályi változásnak, amely alapján a reprezentatív közös jogkezelő szervezet által jóváhagyásra felterjesztett díjszabás a Kjkt. 153. § (4) bekezdésére hivatkozással mentesülne az előző évi inflációt meghaladó díjemelés esetén a kormány előzetes döntésének szükségessége alól.

A közigazgatási perekben a Kúria már jelenleg is öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. A Kúria működése során ez a modell a gyakorlatban bevált, így a módosítás ennek mintájára a Pp. módosításával a polgári perekben is rögzíti, hogy a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

Az (1) bekezdéshez:

A Pp. 159. § (4) bekezdésének hatályos szabályozása szerint kizárólag az elsőfokú eljárás érdemi tárgyalási szakában van lehetőség az egyidejű kép- és hangfelvétel rögzítésével történő jegyzőkönyvezésre. A módosítás lehetővé teszi, hogy a folyamatos kép és hangfelvétel készítésével megvalósuló jegyzőkönyvezésre a polgári eljárás valamennyi szakaszában sor kerülhessen. Erre tekintettel akár az elsőfokú eljárás perfelvételi szakában, akár a fellebbezési vagy egyéb perorvoslati eljárásban lehetőség nyílik az eljárás anyagának ilyen módon történő rögzítésére. Továbbra is feltétel marad azonban, hogy a bíróságon a technikai feltételek rendelkezésre álljanak a folyamatos felvétel készítéséhez, mindaddig, amíg valamennyi bírósági tárgyaló alkalmas nem lesz a jegyzőkönyvezés e módjának biztosítására. Abban sem változik a szabályozás, hogy a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén bármelyik fél kérelmére alkalmazni kell a folyamatos felvétellel történő jegyzőkönyvezést, de a bíróság hivatalból is elrendelheti azt, ha szükségesnek ítéli alkalmazását.

A (2) bekezdéshez:

A Pp. 159. §-a kiegészül egy (5a) bekezdéssel. Folyamatos felvétel készítése esetén az eljárás anyaga a rögzített kép- és hangfelvétel alapján rekonstruálható, nem készül az eljárási cselekményről külön írásbeli jegyzőkönyv. Az írásbeli jegyzőkönyvnek azonban meg van az az előnye, hogy abban a bíró a felek nyilatkozatait jellemzően nem teljes körűen, minden egyes nyilatkozat szószerinti szövegezésével rögzíti, hanem összefoglalja a felek nyilatkozatainak érdemi tartalmát. Ennek különösen az elsőfokú eljárás perfelvételi szakában van jelentősége, amelynek keretei között a bíróság és a felek szabadon tisztázzák a jogvita kereteit, a felek főszabály szerint kérelmeiket, nyilatkozataikat szabadon megváltoztathatják. Mindez azzal járhat, hogy e tisztázás során számtalan olyan nyilatkozat hangozhat el, amely a jogvita tényleges tartalmához nem kapcsolódik, a jogvita eldöntése szempontjából relevanciával nem bír. Az írásbeli jegyzőkönyvezés alkalmas módszer a lényegtelen információk kiszűrésére, ezáltal egy-egy, akár több órás tárgyalás anyaga 4–5 oldal írásbeli jegyzőkönyvben összefoglalható, megkönnyítve a tárgyalási anyag utólagos visszaidézhetőségét, feldolgozását mind a bíróság, mind a felek oldalán. Folyamatos felvétel készítése esetén ugyanakkor a tárgyalási anyag csak az akár több órás felvétel visszanézésével idézhető fel, ami megnehezítheti az információk feldolgozását. Ennek kiküszöbölését szolgálja a módosítás.

Folyamatos felvétel készítése esetén már eddig is írásbeli kivonatot kellett készíteni, amely tartalmazta az eljárási cselekmény legfontosabb adatait, a meghozott végzések tartalmát. A jövőben ez kiegészül a felek per eldöntése szempontjából lényeges kérelmeit, nyilatkozatait és indítványait tartalmazó összefoglalóval. Ennek lényege, hogy a bíró a felekkel tisztázott tartalmú, az eljárási cselekmény során elhangzott kérelmeket, nyilatkozatokat összefoglalja, amit az írásbeli kivonatban rögzíteni kell. Ily módon a per eldöntése szempontjából lényeges nyilatkozatok anélkül is visszaidézhetők rövid úton, hogy az eljárási cselekményről készült teljes felvételt minden egyes esetben vissza kellene nézni. Ezen túlmenően a felek számára is egyértelművé válhat, hogy a bíróság miben látta a nyilatkozataik lényegét, ami eltérhet attól, ahogy nyilatkozataikat maguk minősítik. Az összefoglalásra pedig az írásbeli jegyzőkönyvezéssel egyezően észrevételeket tehetnek, amivel pontosíthatják annak tartalmát.

Per eldöntése szempontjából lényeges nyilatkozatok lehetnek például a felek releváns tényállításai, jogállításai és bizonyítási indítványai, a keresetkiterjesztés, a keresetváltoztatás, a korábbi kérelmektől és nyilatkozatoktól való lényeges eltérések, illetve valamely nyilatkozat bírói felhívás ellenére való elmulasztása vagy megtagadása.

Az összefoglalással kapcsolatban a jogszabály nem alkalmaz semmilyen formai kötöttséget. Nem szükséges azt határozati formába foglalni, az csupán a jegyzőkönyv, illetve az írásbeli kivonat része. Az eljáró bíró maga döntheti el, hogy egy-egy tisztázott kérdés, vagy tárgykör megvitatását követően külön-külön készíti el az összefoglalót, vagy az eljárási cselekmény végén egyszerre foglalja össze a lényegi nyilatkozatokat. Ez függhet az eljárási cselekmény hosszától, tartalmától. Az összefoglalásra a jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó szabályok az irányadók.

Folyamatos felvétel készítése esetén az írásbeli kivonatban rögzíteni kell az összefoglaló vagy összefoglalók kezdő időpontját is, annak érdekében, hogy azok a kép- és hangfelvétel visszanézése esetén a kép- és hanganyagban könnyebben megtalálhatóak legyenek (ún. markerezés).

A javaslat kiegészíti a kirendelt igazságügyi szakértő felmentésére vonatkozó szabályokat és rögzíti, hogy akkor is felmentésre kerül a kirendelt igazságügyi szakértő, ha határidőben, illetve a határidő meghosszabbítása esetén a meghosszabbított határidőben nem terjeszti elő a szakvéleményt és a körülmények alapján nem is várható, hogy a szakvéleményt előterjeszti. A gyakorlati tapasztalatok alapján előfordulnak olyan esetek, amikor a kirendelő számára az ügy körülményeiből nyilvánvalóvá válik, hogy a kirendelt szakértő a határidőben, illetve a már meghosszabbított határidőben sem terjeszti elő a szakvéleményt, aminek következtében az eljárás időtartama akár jelentősen meg is hosszabbodhat. Ezekben az esetekben biztosítani szükséges, hogy a kirendelő új szakértőt rendelhessen ki a szakvélemény beszerzése érdekében, új szakértő kirendelésére pedig csak akkor van mód, ha az eljáró szakértő felmentésre kerül. E felmentési ok esetében – tekintettel arra, hogy az igazságügyi szakértő nem tett eleget az igazságügyi szakértőkről szóló törvényben foglalt eljárási kötelezettségének – a módosítás előírja, hogy a felmentéssel egyidejűleg pénzbírsággal kell sújtani a szakértőt.

Technikai jellegű módosítás. Tekintettel arra, hogy a módosítások következtében a továbbiakban a folyamatos kép és hangfelvétel készítésével megvalósuló jegyzőkönyvezésre a polgári eljárás valamennyi szakaszában sor kerülhet, szükséges a másodfokú eljárásban az azt kizáró rendelkezés elhagyása.

A javaslat azt a célt szolgálja, hogy a kiskorú gyermek szabadon, a körülményektől és a következményektől való félelem nélkül nyilatkozhasson. Ennek érdekében a javaslat nem teszi lehetővé a gyermek meghallgatásáról a jegyzőkönyv képet és hangot egyidejűleg rögzítő folyamatos felvétel útján történő készítését.

A hazai igazságszolgáltatási rendszert érintő jogalkotás a büntetőeljárás területén már megvalósította az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét szabályozását. Ez a kommunikációs mód az eljárási cselekményen történő egyidejű részvételt úgy teszi lehetővé, hogy széles körben alkalmazott elektronikus eszközök alkalmazásával biztosítja az összeköttetést anélkül, hogy az eljárási cselekmény helyszínén ténylegesen meg kellene jelenni. A gyakorlati tapasztalatok igazolják e kapcsolattartási forma eredményességét és indokolják annak kiterjesztését a polgári eljárásokra. Ezt szolgálja a Pp. Tizedik részének új alcímmel történő kiegészítése, amely lehetővé teszi polgári perekben is az elektronikus hírközlő hálózat útján történő egyszerűsített jelenlétet, elnevezésében igazodva a büntetőeljárás szabályanyagához.

A javaslat szerinti egyszerűsített telekommunikációs jelenlét a Pp. szerinti elektronikus hírközlő hálózat igénybevételének egyszerűbb módja, amikor a perbeli személy, tanú vagy szakértő meghallgatására nem a bíróság hivatalos helyiségében kerül sor, hanem a meghallgatásra kerülő személy a rendelkezésére álló elektronikus eszközt és programot használhatja a bírósággal való kommunikációra.

Egyszerűsített telekommunikációs jelenlét esetén a meghallgatás helyszínéül szolgáló helyiségben csak az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét útján meghallgatásra kerülő személy, például a fél lehet jelen, továbbá olyan személy, akinek a jelenlétét törvény egyébként lehetővé, illetve kötelezővé teszi. Ilyen személy lehet például a tolmács, törvényes vagy jogi képviselő vagy támogató. A javaslat arra az esetre is tartalmaz szabályozást, ha a bíróságban kétség merül fel a meghallgatásra kerülő személy eljárási cselekményen való részvételének önkéntességével, vagy vallomásának vagy nyilatkozatának befolyásmentességével kapcsolatban. Ebben az esetben az egyszerűsített telekommunikációs jelenléttel történő meghallgatásra nem kerülhet sor.

A módosítás célja továbbá a jogharmonizációs záradék kiegészítése az újonnan elfogadott a határokon átnyúló polgári, kereskedelmi és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés digitalizációjáról, valamint az igazságügyi együttműködés területén egyes jogi aktusok módosításáról szóló 2023. december 13-i (EU) 2023/2844 európai parlamenti és tanácsi rendelettel.

A Pp. 9. § (5) bekezdésének módosítása alapján a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el a polgári perekben, ezért a kifogás elbírálása során is öt hivatásos bíróból álló tanácsban való eljárást szükséges előírni.

A módosítás pontosítja az ügyvédi tevékenység folytatására való jogosultság hivatalbóli ellenőrzésének szabályait abban az esetben, ha a szünetelést az új munkaviszony bejelentése szünteti meg. Ilyenkor a megelőző ellenőrzésre nincs lehetőség csak az új munkaviszony bejelentését követően.

Az Üttv. 126. § (2) bekezdése határozza meg azokat a lehetőségeket, amelyeket a fegyelmi tanács elnöke a fegyelmi eljárás kezdetétől számított tizenöt napon belül intézkedésként megtehet. Azonban sok esetben olyan – legtöbbször büntető – eljárás képezi a fegyelmi eljárás alapját, amelynek tárgyában az eljárás bíróság, más hatóság hatáskörébe tartozik, és amely a fegyelmi ügy érdemi elbírálását befolyásolja. Szükséges ezért a tanács elnökének intézkedési jogkörét kiegészíteni a fegyelmi eljárás felfüggesztésének kezdeményezésével.

Az Üttv. 126. § (4) bekezdésének a módosítása arról rendelkezik, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó százhúsz napos határidőbe a kizárási indítvány elbírálásának időtartama sem számít bele.

A módosítás alapján a kamarai tag a tagságáról jövőbeli hatállyal is lemondhat.

Szövegcserés módosítások.

Az Üttv. 56. § (2) bekezdésének és 149. § (5) bekezdésének módosítása fogalmi pontosítást hajt végre.

Az Üttv. 97. § (1) bekezdés módosítása alapján az ügyvédi iroda megszüntetéséhez nem csak nyilatkozni kell a megszüntetés feltételeinek teljesítéséről, hanem igazolni is kell azokat. Egy megszűnő ügyvédi irodánál okiratokkal igazolva követhetőnek kell lennie annak, hogy milyen módon gondoskodott a folyamatban lévő ügyek sorsáról, alkalmazottak munkaviszonyának megszüntetéséről, az őrzési kötelezettség alá eső iratok megőrzéséről, visszakereshetőségéről.

Az Üttv. 150. § (3) bekezdésében foglaltak alapján amennyiben a kamarai tag adószámát véglegesen törölték, a kamarai tagság azt követően szüntethető meg, hogy az állami adó- és vámhatóság, az ügyvéd irodájának fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság, továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv nyilatkozott arról, hogy a kamarai tag adóbevallási és nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatási kötelezettségeinek eleget tett, adótartozása, véglegessé vált határozatban megállapított adófizetési kötelezettsége és más, adók módjára behajtandó köztartozása nincs, az ügyvédnél adóhatósági, vámhatósági eljárás nincs folyamatban, és ellenőrzést, végrehajtást az állami adóhatóság, illetve a vámhatóság nem kezdeményez. A (4) bekezdés szerinti nyilatkozat megadásáról a területi kamara megkeresése alapján harminc napon belül kell dönteni, e határidő elmulasztása esetén a területi kamara a kamarai tag tagsági jogviszonyát megszünteti. A gyakorlatban problémát jelent e határidő eredménytelen eltelte, ezért a módosítás a rendelkezésre álló határidőt hatvan napra emeli fel.

Hatályba léptető rendelkezések.

Sarkalatossági záradék.

Európai Uniós követelményekre utaló rendelkezés.