17/2024. (XII. 9.) IM rendelet indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet hatályon kívül helyezését és új rendelet megalkotását a polgári és közigazgatási bírósági eljárásokban, továbbá a jogegységi panasz eljárásban a felek képviseletében eljáró ügyvédek megbízási szerződés szerinti munkadíjának és készkiadásának, illetve a pertárgy értéke alapján meghatározott díjának bírói mérséklésére vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgálata indokolja. A környező országok szabályozására és joggyakorlatára kiterjedő vizsgálat alapján a módosítás kétirányú, alapvetően pontosítja és kiegészíti a bírói mérséklés szempontrendszerét, amely mérlegelésének a határozat indokolásából egyértelműen ki kell tűnnie, másrészt olyan korlátokat épít be az ügyvédi költség bírói mérséklésének szabályozásába, amelyek biztosítják a feleknek a perköltség teljes megtérítéséhez való jogát, ugyanakkor észszerű korlátot jelent az eltúlzottan megállapított ügyvédi munkadíjak megítélése körében. Az új szabályozás figyelemmel volt a Kúria közelmúltban a tárgykörben született ítéletére (Pfv II.20.887/2023/6.), így a Kúria által kialakított szempontok a tételes jogban is megjelennek a mérlegelés szempontjai és az indokolási kötelezettség terjedelme körében. A bírói mérséklésre az új szabályozás alapján akkor van lehetőség, ha arra kérelmet terjesztenek elő, így ha az ellenfél nem vitatja a felszámított ügyvédi költség mértékét, azt a bíróság hivatalból nem mérsékelheti. Korlátként jelenik meg a szabályozásban, hogy a pertárgyérték alapján százalékos arányban meghatározott ügyvédi költséget a legalacsonyabb tízmillió forint alatti pertárgyértékű ügyekben nem lehet mérsékelni, a tízmillió forintot meghaladó pertárgyértékű ügyekben pedig legfeljebb a jogszabályi mérték feléig lehet mérsékelni. A megbízási szerződés alapján felszámított ügyvédi munkadíj összegét szintén a felénél nagyobb mértékben nem lehet mérsékelni, kivéve azokat az eseteket, amikor az kirívóan eltúlzott és ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel.

A perjogi szabályokkal összhangban a rendelet kiegészül egy arra vonatkozó rendelkezéssel is, hogy a megbízási szerződésben idegen pénznemben szereplő munkadíjat az ügyvédnek forintban kell felszámítania.

A meg nem határozható pertárgyértékű ügyek esetében az óradíj a hatályos szabályozásban is hagyományosan a mindenkori központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kirendelt ügyvédi óradíjhoz igazított mértékben került meghatározásra. Az új szabályozás olyan technikai változtatásra irányul, amely alapján a rendelet külön módosítása nélkül, a központi költségvetésről szóló törvényre hivatkozással alkalmazható az ott meghatározott mértékű ügyvédi óradíj. Ezenfelül emelkedik a megállapítható ügyvédi óradíj és a minimálisan megállapítandó munkadíj mértéke is.

A rendeletből elhagyásra kerül a perorvoslati eljárásokban korábban alkalmazott 50%-os mérték, mivel az nem volt arányban az ilyen kérelmek előterjesztéséhez szükséges, sokszor összetettebb jogászi munkát igénylő feladatokkal. A szabályozás egyértelművé teszi, hogy a munkadíjat az eljárás minden szakaszában külön kell megállapítani, fellebbezés vagy felülvizsgálat esetében ugyanakkor pertárgy értékeként a kérelemben vitatott értéket kell figyelembe venni. A rendelet ezenfelül kiegészül a jogegységi panasz eljárásban a munkadíj megállapításának szabályával, amely a meg nem határozható pertárgyértékű ügyekre vonatkozó szabályok alkalmazását jelenti.