BÜ BH 2024/175

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet kényszerítés hatósági eljárásban vétsége [Btk. 278. § (1) bek., (4) bek. II. ford.] miatt 80 napi tétel – napi tételenként 1500 forint, összesen 120 000 forint – pénzbüntetésre ítélte.

[2] A terhelt és a védő fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt által megvalósított cselekményt kényszerítés bűntetteként (Btk. 195. §) minősítette, egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a 2019. évben tartott önkormányzati választáson a sértett és a terhelt is indult mint egyéni önkormányzati képviselő-jelölt, azonban sem a sértett, sem a terhelt nem kapott annyi szavazatot, hogy az önkormányzat képviselő-testületébe bekerülhessen.

[4] A 2019. október 13. napján tartott, a választási törvény hatálya alá tartozó önkormányzati képviselő- és polgármester-választás során a községi egyéni listán más személyek nyertek el képviselő-testületi mandátumot, aki 2020. július 12. napján a települési önkormányzati képviselői mandátumáról azonnali hatállyal lemondott.

[5] A megüresedő mandátum kiadása tárgyában hozott helyi választási bizottság határozati döntését megelőző eljárás a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 21. § (1) bekezdésében foglalt szabályok szerint zajlott le: a település jegyzője megkereste a sértettet, hogy vállalná-e az egyik képviselő lemondásával megüresedett képviselői mandátum kapcsán a képviselői megbízást. A sértett 2020. július 15. napján a részére felajánlott és neki megküldött képviselői megbízás átvétele kapcsán készült nyilatkozatot kitöltötte, és ezzel vállalta a képviselő-testületi tagsággal járó feladatok ellátását. Ezt a nyilatkozatot a jegyző mint a helyi választási iroda vezetője részére postára is adta.

[6] A terhelt 2020. július 16. napján mobiltelefon készülékről több alkalommal felhívta a sértettet: a 16 óra 32 perckor és 16 óra 34 perckor kezdeményezett hívásokat a sértett fogadta, a telefonbeszélgetés feltehetően azért szakadt meg egy alkalommal, mert szünetelt a sértett vonatútja közben a térerő. A telefonbeszélgetés során a terhelt számonkérően kérdezte a sértettől, hogy hogyan vállalhatta el a képviselőséget a községben, ha nem is lakik ott, majd megfenyegette a sértettet, hogy amennyiben a képviselői kinevezést elvállalja, „keresztbe tesz” neki és a családjának, a munkahelyéről kirúgatja, illetve a képviselő-testületi üléseken meg fog jelenni és ott provokatív módon fog fellépni vele szemben.

[7] Ezt követően a terhelt a telefonbeszélgetést elköszönés nélkül megszakította.

[8] A terhelt az egyéni listán több szavazatot szerzett sértettet megfenyegette annak érdekében, hogy a megüresedett mandátum betöltését ne vállalja el, így törvényes jogait ne gyakorolhassa a képviselői mandátum betöltése kapcsán a községi helyi választási bizottság által folytatott eljárásban. A fenyegetés hatására a sértett 2020. július 17. napján visszavonta azt a nyilatkozatát, amellyel a képviselői megbízást átvette, ezzel a terhelt megakadályozta a sértettet abban, hogy a képviselő-testületi mandátum elfogadásával összefüggő törvényes jogait gyakorolja.

[9] A terhelt 2020. július 17. napján – a fenyegetés hatására a sértett által visszautasított – képviselő-testületi megbízás átvételének szándékáról írásbeli nyilatkozatot tett, amelyre figyelemmel a községi helyi választási bizottság határozatával a megüresedett települési önkormányzati képviselői mandátumot a terhelt részére kiadni rendelte.

[10] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati okra való hivatkozással.

[11] Indítványában a kényszerítés törvényi tényállási elemeinek meglétét két ponton is vitatta.

[12] Álláspontja szerint az ítéleti tényállás alapján a terhelt által – a képviselői megbízatás vállalása esetére – kilátásba helyezett következmények nem tekinthetők fenyegetésnek egy olyan személy számára, aki közéleti tevékenység végzésére vállal kötelezettséget. E „ráhatást” a sértett nem ítélhette komolynak, és „a következetes bírói gyakorlat szerint a jelentéktelen ráhatások nem eredményezhetik a büntetőjogi felelősség megállapítását olyan esetekben, amikor a sértett túlzott érzékenysége folytán az irányába megnyilvánuló behatást túlértékeli”.

[13] Másodszor pedig a védő úgy látta, hogy a cselekmény folytán a jelentős érdeksérelem bekövetkezte sem ítélhető meg, mert a jogerős ítéletből még azt sem tartotta kiolvashatónak, hogy a törvényi tényállásban megkövetelt jelentős érdeksérelem miben nyilvánult meg és azt ki szenvedte el. Megítélése szerint az ítélet indokolása alapján a másodfokú bíróság a jelentős érdeksérelmet a helyi közösséggel hozta összefüggésbe, mégpedig azon az alapon, hogy olyan személy nem tudta a jogait gyakorolni, akit e közösség nagyobb arányban támogatott, mint a terheltet. Vitathatónak tartotta ugyanakkor, hogy „a testületi mandátum el nem fogadása, és ezzel együtt egy jövőbeni, bizonytalan megítélésű képviselői aktivitás elmaradása” a közérdek sérelmeként lenne értékelhető.

[14] Indokai alapján a jogerős ítélet megváltoztatására és felmentő ítélet hozatalára tett indítványt.

[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő indítványát alaptalannak tartotta.

[16] A Be. 650. § (2) bekezdésében és a 659. § (1) bekezdésében írt szabályokra utalva egyértelműnek látta, hogy a jogerős ítélettel megállapított tényállás a sértettet jelölte meg a cselekmény sértettjeként. Az EBH 2005.1193. számon közzétett eseti döntés elvi tartalmát idézve kifejtette, hogy bármely számottevő, nyomós hátrányt jelentős érdeksérelemnek kell tekinteni, amely személyes vagy vagyoni jellegű, objektív következmény és amely a cselekmény okozatos következménye. Ebből kiindulva pedig maga is jelentős érdeksérelemként értékelte a sértett passzív választójoga érvényesülésének megakadályozását.

[17] A terhelt által kilátásba helyezett következmények – beváltásuk esetén – a sértett „kirúgatása” folytán egzisztenciális ellehetetlenüléséhez, közmegbízatásához kapcsolódó megszégyenítéséhez, napi szintű – komoly – félelemben tartásához vezettek volna.

[18] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.

[19] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[21] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Ez valósul meg egyebek mellett akkor, ha a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban leírt magatartása nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit.

[22] Jelen esetben az indítvány ezt állítja, ezért annak alapján a felülvizsgálatnak helye van.

[23] Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a jogerős ítélet a terhelt terhére megállapított bűncselekmény sértettjének a sértettet tekintette. E tényállásból pedig a kényszerítés Btk. 195. §-ában meghatározott törvényi tényállási elemei maradéktalanul kitűnnek.

[24] A Btk. 195. §-ába ütköző kényszerítés bűntettét az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg.

[25] Az indítványozó két irányból is támadta a terhelt kényszerítés bűntette miatti jogerős elmarasztalását, az irányadó tényállás alapján a fenyegetés megvalósulását és a jelentős érdeksérelem bekövetkezését egyaránt hiányolva.

[26] A Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában írt értelmező rendelkezés a fenyegetésnek két lényegi ismérvét határozza meg. Ennek megfelelően egyfelől az elkövetési magatartásnak objektíve alkalmasnak kell lennie a komoly félelem keltésére (éppen ezért nincs jelentősége, hogy a fenyegetés címzettjének szubjektív félelemérzése az adott esetben valóban kialakult-e). E komoly félelmet pedig valamely kilátásba helyezett (azaz az elkövetőnek a megfenyegetett személy előtt kinyilvánított szándéka függvényében a jövőben beteljesülő) hátránynak kell kiváltania.

[27] Közömbös, hogy a fenyegetőnek módjában áll-e a fenyegetését beváltani. A fenyegetés beváltásának objektív lehetősége nem tényállási elem [Bfv.III.1.659/2017/6. (BH 2018.218.)]. A komoly félelem kiváltására való alkalmasság nem a konkrét ügy sértettjének reakciójától függ, hanem azt a fenyegetés tartalma alapján kell elbírálni [Bfv.II.545/2021/7. (BH 2022.5.)]. A terhelti oldalról elegendő annak felismerése, hogy fenyegetése ilyen hatás: komoly félelem kiváltására alkalmas [Bfv.III.742/2019/8. (BH 2020.170.II.), Bfv.III.209/2021/4. (BH 2022.6.)].

[28] Nem kizárólag az élet vagy a testi épség sérelmét kilátásba helyező hátrány lehet alkalmas komoly félelem keltésére. A fenyegetés fogalma alá sorolható bármely, az akarat hajlítására objektíve alkalmas, előnytelen következmény lehetőségét előrevetítő magatartás (Bfv.II.545/2021/7. [28]).

[29] A konkrét esetben a terhelt kettős következményt helyezett kilátásba a sértett számára arra az esetre, ha nem tanúsítja az általa elvárt (kikényszeríteni szándékozott) magatartást: egyfelől a munkahelyéről „kirúgatja”, másfelől a képviselő-testületi üléseken meg fog jelenni, és ott provokatív módon fog fellépni vele szemben. Nem kétséges, hogy e következmények – munkahely elveszítése és jövőbeni képviselői munka ellehetetlenítése – a sértett számára hátrányként értékelhetők. A kétféle hátrány pedig külön-külön – következésképpen együttesen is – olyanként értékelendő, amely objektíve alkalmas komoly félelem keltésére.

[30] Az egyik oldalról, amikor a terhelt – ellenszegülése esetére – munkaviszonyának megszüntetésével kísérelte meg befolyásolni a sértett döntését a képviselői megbízólevél átvételéről, ezzel azt is állította, hogy hatalmában áll megfosztani őt a saját és családja létfenntartásának forrásától, a megélhetést biztosító jövedelmétől. A sértett és családja anyagi bizonytalanságba taszítása a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában írt törvényi ismérveket teljeskörűen kimerítő, komoly félelem keltésére alkalmas hátrány.

[31] Másfelől, hasonlóképpen komoly félelem kiváltására képes kijelentésnek tekinthető az is, hogy a terhelt az általa elvárt magatartás megtagadása esetére provokatív fellépést ígért a sértettel szemben a képviselő-testületi üléseken. E provokatív fellépés címén ugyanis a terhelt azt vetítette előre, hogy a sértettet minden eszközzel korlátozni fogja a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 32. § (2) bekezdés a), b) és i) pontjában biztosított, őt mint önkormányzati képviselőt a képviselő-testületi munkában való részvétellel összefüggésben megillető jogok befolyásmentes gyakorlásában. A helyi közügyek vitelében vállalt képviselői tevékenység ellehetetlenítése, a képviselő-testület nyilvánossága előtt történő provokációval szükségképpen együtt járó megszégyenítés kilátásba helyezése ugyancsak vitán felül álló módon alkalmas a komoly félelem kiváltására.

[32] A törvény a kényszerítés tényállásszerűségéhez a jelentős érdeksérelem bekövetkezését is megkívánja.

[33] Az érdeksérelem sokrétű következményekben ölthet testet, amelynek mibenlétére általános meghatározás nem adható, bekövetkezése az adott tényállás alapulvételével dönthető el. Az érdeksérelem egyaránt beállhat a közérdekben és a sértett jogos magánérdekében. Ugyancsak az eset összes körülményeire figyelemmel nyílik mód annak megítélésére, hogy az érdeksérelem mikor tekinthető jelentősnek (Kúria Bfv.III.1.142/2022/6.). A jelentős érdeksérelem okozása akkor állapítható meg, ha a sértettet a cselekmény (az elkövetési magatartás) okozatos következményeként egyértelműen kimutatható személyes vagy vagyoni jellegű hátrány éri (Kúria Bfv.II.1337/2022/14.).

[34] A konkrét ügyben abból kell kiindulni, hogy az Alaptörvény Szabadság és felelősség rész XXIII. cikk (1) bekezdése minden nagykorú magyar állampolgár számára biztosítja a jogot, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.

[35] Az Alaptörvény e rendelkezése alapján mind az aktív, mind a passzív választójog Alaptörvényben biztosított alapvető állampolgári jog. Olyan alapvető jog, amely az állampolgároknak az állami hatalom gyakorlásában való részvételét hivatott biztosítani (3093/2018. (III. 26.) AB határozat [50]).

[36] Az előbbieken felül az Mötv. az alapvető rendelkezések között sorolja fel, hogy a helyi önkormányzás a település, valamint a megye választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül [2. § (1) bek.]. A helyi önkormányzás a helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot [2. § (2) bek.]. A választópolgárok választott képviselőik útján és a helyi népszavazáson történő részvételükkel gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat [3. § (4) bek.].

[37] Ekként a terhelt a fenyegetés révén jogellenesen meggátolta a sértettet az Alaptörvényben biztosított passzív választójogának kiteljesedésében, a passzív választójoga gyakorlásával elnyert képviselő-testületi mandátumának ellátásában. Egyidejűleg a helyi közakarat demokratikus kifejeződését, a település választópolgárainak a választás eredményeiben testet öltő döntését semmibe véve önös érdekeit a közösség érdekei elé helyezte.

[38] A terhelt így az általa a sértettre gyakorolt, fenyegetés révén végbemenő kényszerítés útján a sértett Alaptörvényben biztosított passzív választójogának gyakorlását akadályozta, egyúttal a helyi közérdekkel is szembe szegülve. A demokratikus társadalomban az állampolgárt megillető egyik legalapvetőbb alkotmányos jog jogellenes korlátozása és a közakarat érvényre jutásának megsértése a Btk. 195. §-ának alkalmazásában egyaránt jelentős érdeksérelem. Ez azt is jelenti, hogy a szóban forgó ügyben a sértett jogos magánérdeke és a közérdek egyszerre sérült. Ezzel a jelentős érdeksérelem maradéktalanul megvalósult.

[39] A törvényben megkívánt tényállási elemek teljessége mellett az eljárt bíróságok tehát helyesen állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 195. §-ába ütköző kényszerítés bűntettében.

[40] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.