BÜ BH 2024/179

[1] Az ítélőtábla tanácsülésen meghozott végzésével az előzetes fogvatartásban lévő II. r. vádlott letartóztatását továbbra is fenntartotta, a Be. 291. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárásban.

[2] Az ítélőtábla határozata ellen a II. r. vádlott kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, amelyet nem indokolt.

[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzése elleni fellebbezés elbírálását mellőzze, mert időközben az ügyben első fokon eljáró törvényszék – az ítélőtábla által meghozott végzést követően – ügydöntő határozatot hozott, amely II. r. vádlott vonatkozásában nem emelkedett jogerőre. A törvényszék a II. r. vádlott letartóztatását végzésében a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az időszakosan kötelező felülbírálat során a korábbi letartóztatást továbbra is fenntartó rendelkezést sérelmező fellebbezés elbírálása okafogyottá vált, mert a II. r. vádlott már az elsőfokú – nem jogerős – ügydöntő határozat meghozatala után fenntartott letartóztatását tölti. Ebből következően a korábbi letartóztatást továbbra is fenntartó rendelkezést sérelmező fellebbezés érdemi elbírálására nincs lehetőség.

[4] A Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.

[5] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljáró törvényszék – az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését követően meghozott – ítéletében a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. b) és d) pont]. Ezért őt 15 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. vádlott tekintetében nem emelkedett jogerőre, mivel kihirdetését követően a II. r. vádlott felmentésért és enyhítésért, védője pedig felmentésért jelentett be fellebbezést. Az elsőfokú bíróság ezt követően a tárgyaláson meghozott végzésével a II. r. vádlott letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta. A végzés ellen kihirdetését követően a II. r. vádlott és védője szabadlábra helyezés érdekében nyújtott be fellebbezést, annak elbírálása az ítélőtáblán folyamatban van.

[6] A Be. 290. § (1) bekezdése értelmében a vádemelés után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. Az idézett törvényhely (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, valamint a másodfokú bíróság által elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet a másodfokú eljárás befejezéséig tart. A Be. 297. § (4) bekezdése szerint ezt a szabályt kell alkalmazni a letartóztatás esetén is.

[7] A letartóztatás indokoltságának időszakos, hivatalbóli felülvizsgálata [Be. 291. § (1) bek.] garanciális szabály, melynek alapja a Be. 2. § (2) bekezdésében és a 3. § (5) bekezdésében megfogalmazott alapvető rendelkezés, amely szerint a büntetőeljárásban biztosítani kell mindenki számára a szabadsághoz való jogot, továbbá a terheltnek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzen. Az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat kihirdetése után a Be. 552. § (1) bekezdése értelmében hivatalból köteles a letartóztatásról dönteni. A vádemelést követően az elsőfokú bíróság által elrendelt, illetve fenntartott letartóztatás a Be. 297. § (4) bekezdésére figyelemmel a Be. 289. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart, az elsőfokú bíróság letartóztatásról történő döntési kötelezettsége jogszabályi rendelkezésre vezethető vissza és így nem azonos a letartóztatás indokoltságának felülvizsgálatával (BH 2018.327. [19], [21] bekezdés).

[8] Erre figyelemmel a Be. 291. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálat okafogyottá válik, ha az ügyben az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatot hozott. Az ügydöntő határozat meghozatalával a vádemelést követően elrendelt vagy fenntartott távoltartás, bűnügyi felügyelet, illetve a törvény erre utaló szabálya miatt a letartóztatás is megszűnik, ezért annak tárgyában – amennyiben az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata nem emelkedik jogerőre – új határozatban kell dönteni. Ebben az esetben a letartóztatás (bűnügyi felügyelet) alapja már az elsőfokú bíróságnak a Be. 552. § (1) bekezdése alapján meghozott határozata, melynek indokoltságát és törvényességét a továbbiakban a végzés elleni fellebbezés folytán eljáró, illetve a másodfokon eljáró bíróság vizsgálhatja, ideértve az időszakos felülvizsgálat kötelezettségét is [Be. 291. § (2) bek.].

[9] A letartóztatás nem jogerős ügydöntő határozat utáni fenntartásával új eljárásjogi helyzet jön létre, ezt támasztja alá az is, hogy a Be. 298. § (1) bekezdése szerinti időkorlát megszűnik a (2) bekezdés b) pontja alapján az ügydöntő határozat kihirdetése után fenntartott letartóztatás esetén, és az is, hogy a törvény ebben az esetben önállóan meghatározza a másodfokú bíróság időszakos felülvizsgálati kötelezettségét is [Be. 291. § (2) bek.].

[10] A Be. 291. § (1) szerinti felülvizsgálat a vádemelés után elrendelt vagy fenntartott kényszerintézkedés indokoltságának vizsgálata, annak további fenntartása értelemszerűen csak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart [Be. 290. § (1) bek.], emiatt a fenntartásról rendelkező végzés elleni fellebbezés elbírálása nem tartalmazhat rendelkezést ezen túlnyúló időszakra. Ha a fellebbezést elbíráló bíróság – jelen esetben a Kúria – az ügydöntő határozat kihirdetése utáni időszakra is megállapítást tenne, elvonná a Be. 552. § (1) bekezdése alapján hozott végzés elleni fellebbezés elbírálására jogosult bíróság felülbírálati hatáskörét. Ugyanis a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálása során a Kúria döntési jogköre teljes: nem csupán vizsgálhatja a fellebbezéssel támadott döntés törvényességét, de arról rendelkezni jogosult és köteles. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy olyan kérdésben is dönthet, amiben a büntetőeljárási törvény már más bíróságnak biztosít felülbírálati jogosultságot.

[11] Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése a Be. 291. § (1) szerinti időszakos felülvizsgálati kötelezettséget megszünteti, így annak a tárgyában indult – akár első fokon, akár a fellebbezés folytán másodfokon folyamatban lévő – eljárást, a felülvizsgálat mellőzésével, meg kell szüntetni.

[12] Mindezek irányadóak az elsőfokú bíróság nem jogerős ügydöntő határozatát követően fenntartott valamennyi személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés vonatkozásában [Be. 552. § (1) bek., 291. § (2) bek., 297. § (4) bek.].

[13] Jelen ügyben a terhelt ennek megfelelően az elsőfokú bíróság végzésével fenntartott letartóztatás hatálya alatt áll, amely indokoltságát az e határozat ellen bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró ítélőtábla vizsgálhatja. A letartóztatás indokoltságának időszakos felülvizsgálatára pedig a Be. 297. § (4) bekezdésére figyelemmel a Be. 291. § (2) és (3) bekezdése irányadó.

[14] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontja és (4) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, az ítélőtábla végzése ellen a II. r. vádlott által bejelentett fellebbezés elbírálását mellőzte, a vádlott letartóztatása indokoltságának felülvizsgálata iránti eljárást megszüntette.