2024. évi XVIII. törvény indokolás

1. A Javaslat célja az online csalások elleni hatékony fellépés érdekében azon jogszabályok módosítása, amelyek rövid távon is képesek megoldást nyújtani. Emellett az új, a büntetés végrehajtása során alkalmazni kívánt hatékony műszaki megoldások bevezetése okán szükséges egyes büntetés-végrehajtási tárgyú törvények módosítása. Végül egyes uniós kötelezettségek és a jogalkalmazó szervek visszajelzései időről időre szükségessé teszik, hogy a büntetőjogi tárgyú és egyes ezekhez kapcsolódó törvényeket felülvizsgálja a jogalkotó. Mindezek alapján a Javaslat az alábbi törvények módosítását tartalmazza:

– a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.),

– a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.),

– a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.),

– az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.),

– a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.),

– a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bvsztv.),

– a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Körtv.),

– a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.),

– az egyes fizetési szolgáltatókról szóló 2013. évi CCXXXV. törvény (a továbbiakban: Fsztv.),

– a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Pmt.),

– a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.).

2. Az elmúlt időszak jogalkalmazói visszajelzései szerint exponenciálisan megnövekedett az online csalások volumene. Mind az ilyen módon megvalósult bűncselekmények elkövetési értéke, mind azok elszaporodottsága, illetve az érintett sértettek száma jelentős emelkedést mutat, melynek megfékezése érdekében szükséges átfogó, több jogágat érintő megoldás kidolgozása, de emellett szükséges a lehető legkorábbi időpontban megtenni azokat a lépéseket, amelyek a probléma egyes, önállóan is kezelhető részeit orvosolják és rövidtávon is alkalmazhatók. A Be. módosítását illetően több ilyen témakör volt azonosítható. Ide tartozik a tömegesen, online elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos illetékességi szabályok felülvizsgálata, az adatkérésekkel kapcsolatos adminisztrációs terhek csökkentése, a büntetőeljárást lefolytató szervek és más szervek közötti önkéntes alapú együttműködési formák támogatása. Emellett az online csalásokkal kapcsolatos hatékony fellépéshez elengedhetetlen a bűncselekménnyel megszerzett vagyoni előny azonosítása, biztosítása és a sértettekhez történő mielőbbi visszajuttatása. A módosítás másik iránya ezen a területen kíván jelentős előrelépést elérni, kiterjesztve a pénzmosás elleni fellépést biztosító hatékony intézményrendszer alkalmazhatóságát az online csalások területére is. A módosítás eredményeképpen a pénzügyi szolgáltatók számára lehetőség nyílik arra, hogy a bűncselekménnyel érintett pénzügyi tranzakciót követően, a pénzügyi szektoron belüli megfelelő együttműködéssel, információcserével felkutassák és blokkolják az elvont bankszámlapénzt, még azt megelőzően, hogy az elkövetők azt a pénzügyi szektoron kívülre juttathatnák.

3. A Csengeren épülő új büntetés-végrehajtási intézet (a továbbiakban: bv. intézet) kiemelt beruházás, amely a korábbi évek biztonságtechnikai fejlesztéseit is meghaladva, a legmodernebb bv. intézetként kezdheti meg működését 2024. szeptember 1-jén a hazai büntetés-végrehajtásban. A személyi állomány feladatellátását jövőbe mutató technológiai megoldások támogatják, továbbá a végrehajtás rendjének és a fogvatartás biztonságának fenntartását korszerű műszaki, informatikai, biztonságtechnikai megoldások biztosítják, szem előtt tartva a fogvatartottak jogait és a személyi állomány biztonságát.

A személyi állomány tagjának, valamint a fogvatartottak és a kapcsolattartók elsődleges azonosító eszköze az arcképfelismerő rendszer lesz, amely alkalmas a bv. intézet területén tartózkodó személyek nyomon követésére. Mindez – elsősorban az adatkezelés, az őrzés, a felügyelet, az ellenőrzés szabályai és a biztonsági intézkedések tekintetében – felveti a Bvsztv. és Bv. tv. módosításának szükségességét.

4. Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A Cstv. 79/F. §-ának több bekezdése vonatkozásában felmerült a joggyakorlat lekövetése iránti igény. Mindezekre tekintettel a Cstv. 79/F. § (2) bekezdésétől kezdődően új, gyakorlat orientáltabb szabályozás került kidolgozásra.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (továbbiakban: NAV) eljárásjogi helyzetének egyértelművé tétele érdekében a Cstv. 79/F. § (2) bekezdésében rögzítésre kerül, hogy a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása esetén a vagyont törvény erejénél fogva át kelljen adni a magyar állam képviseletében eljáró NAV-nak, mint rendelkezési jogosult részére. Ezzel a módosítás célja, hogy az eredeti jogalkotói célnak megfelelő, egységes gyakorlat alakuljon ki a bűnügyi igényre eső felosztott vagyon átadását illetően.

Ugyancsak a felszámolási eljárások során a jelenlegi joggyakorlat leképezését célozza az a rendelkezés is, hogy amennyiben a zár alá vétel közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzése felől kell intézkedni, úgy a nyilvántartást vezető szerv megkeresése a bíróság által történjen, melynek a bíróság a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyásáról rendelkező jogerős határozata megküldésével közvetlenül eleget tud tenni.

Végül indokolt a Cstv. 79/F. § (1)–(4) bekezdésében foglaltak alkalmazásának kiterjesztése a Cstv. 50. §-a szerinti, a közbenső mérleghez készített részleges vagyonfelosztási javaslatra vonatkozóan is, annak érdekében, hogy az eljárásnak már e szakaszában lehetőség nyíljon a vagyon kiadására, ezzel is egyszerűsítve és gyorsítva a felszámolási eljárásokat.

A módosítás időszerű hatályosulása érdekében átmeneti rendelkezés megállapítása is szükséges.

A NOVA SZFR egy olyan, a bíróság vagy az ügyészség által elrendelt kényszerintézkedéssel (Be. szerinti távoltartással, bűnügyi felügyelettel) kapcsolatos elektronikus információs rendszer, amely biztosítja a rendőri ellenőrzés folyamatosságát, biztosítva az elrendelt kényszerintézkedések ellenőrzés szempontjából releváns adatainak nyilvántartását. A javasolt módosítás megteremti a megfelelő jogalapot arra, hogy a rendőrség a bűnügyi felügyelet, a távoltartás, a pártfogó felügyelet, valamint a reintegrációs őrizet kapcsán előírt magatartási szabályok megtartásának ellenőrzése keretei között kezelhesse a kényszerintézkedés alá vont személyes adatait. Indokolt továbbá a bűnügyi felügyelet, a távoltartás, a pártfogó felügyelet, valamint a reintegrációs őrizet keretében előírt magatartási szabályok megtartásának ellenőrzése során keletkezett adatállományból történő adattovábbításra való felhatalmazás biztosítása is az Rtv. 91/E. § (1)–(5) bekezdésére való hivatkozással.

A módosítás eredményeként a személyi állomány munkájának támogatása érdekében alkalmazható lesz mobil elektronikai eszköz (a továbbiakban: robotfelügyelő). A kamerával felszerelt robotfelügyelő adott területek (pl. fogvatartotti részlegek) megfigyelésére alkalmas, előre beprogramozott útvonalakat automatikusan jár be meghatározott időközönként, azonban központból és körletfelügyelői pontokról is irányítható. Amennyiben a megszokottól bármilyen eltérést észlel, riasztást küld a személyi állomány illetékes tagjai felé, megteremtve a gyors reagálás lehetőségét. A robotfelügyelő a személyi állomány utasítását is képes közvetíteni.

A személyi állomány fogvatartottak őrzését, felügyeletét ellátó tagja, a szolgálatteljesítés időtartamára jeladó karpánttal látható el, amely a személyi állomány tagja életének és testi épségének védelmét szolgálja. A jeladó a bv. intézeten belül pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé, sajátos funkciója alapján riasztás leadására és egészségügyi adatok érzékelésére is alkalmas.

A rendelkezés arra teremt lehetőséget, hogy a bv. szervezet a bv. szerv területére való be- és kilépéskor a be- és kilépő személy arcképmása azonosításának támogatására informatikai eszközt alkalmazzon. Ha ennek technikai feltételei a bv. intézetben adottak, a személyi állomány tagjai, a fogvatartottak és a bv. intézetben tartózkodó személyek (hivatalos minőségben kapcsolattartók pl. a védő vagy a jogi képviselő és a látogatók) azonosítása az arcfelismerő rendszerrel történik, amely alkalmas a bv. intézet területén tartózkodó személyek mozgásának nyomon követésére is. Garanciális elemként kerül rögzítésre, hogy az emberi közreműködés nélkül végzett személyazonosítás esetén a belépés megtagadásról a személyi állomány tagja dönt.

A Körtv. módosítása lehetővé teszi, hogy a fogvatartott kapcsolattartójának a bv. intézetbe történő beléptetése során a bv. szerv közvetlen hozzáféréssel adatot vehessen át a körözött személyek nyilvántartásából. Ezáltal a kapcsolattartó személyazonosító adatai összevethetővé válnak a körözési nyilvántartás adataival, és körözött személy észlelése esetén a bv. szerv megteszi a szükséges intézkedéseket.

Az állam működése, illetőleg a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos létesítmények köréről szóló 24/1997. (III. 26.) BM rendelet 1. § k) pontja nevesíti a büntetés-végrehajtás intézményeit és intézeteit. Ez alapján a magyar légtér igénybevételéről szóló 4/1998. (I. 16.) Korm. rendelet 4./A. § n) pontja szerint a büntetés-végrehajtási létesítmények 200 méteres körzete feletti légtérben pilóta nélküli járművel nem végezhető művelet.

A pilóta nélküli légijárművekkel (drónok) végzett műveletek a bv. intézet biztonságára veszélyt jelenthetnek, pl. tiltott tárgy bejuttatása vagy fogolyszökést elősegítő feltérképezés és felvételkészítés által. Ezért kiemelten fontos az ilyen tevékenységgel szembeni védelem. A módosítás lehetővé teszi az ilyen cselekmények megakadályozása érdekében a bv. intézet 200 méteres körzete felett tevékenykedő pilóta nélküli légijárművek detektálására, mozgásának figyelemmel kísérésére és a bv. intézet légterébe történő bejutásának megakadályozására alkalmas informatikai eszköz telepítését.

A rendelkezés módosításával szűkül azon adatok köre, amelyek tekintetében a fogvatartotti nyilvántartás közhitelesnek minősül. Ennek indoka az, hogy az elektronikus nyilvántartás bevezetése révén a nyilvántartott adatok köre jelentősen megnőtt és folyamatosan bővül, ugyanakkor a rögzített információk egy része tekintetében a közhitelesség nem értelmezhető, mint például a reintegrációs tiszti vélemény, az orvosi javaslat vagy az egyéni kezelési utasítás.

A végrehajtói személyi állomány munkaterheit csökkenti a bv. intézet területére való be- és kilépés, továbbá a benntartózkodás alatt az adott személy azonosítását, valamint a telefonon vagy telekommunikációs informatikai eszköz útján történő kapcsolattartás ellenőrzését végző informatikai eszközök alkalmazásának bevezetése, amely szükségessé teszi a kapcsolattartó arcképmása, illetve beszédhangja azonosításához szükséges biometrikus adatai kezelésére való jogosultság biztosítását a bv. szervezet számára és azoknak a kapcsolattartói nyilvántartásban való rögzítésére.

Az adat rögzítésére az első kapcsolatfelvétel alkalmával kerül sor, ennek céljából a kapcsolattartónak nem kell külön megjelennie a bv. intézetben.

A módosítás lehetőséget biztosít továbbá az arcképmás-azonosításhoz szükséges adatnak arcképfelismerő rendszer működése körében történő felhasználásra, valamint a körözési nyilvántartással való összevetésére, továbbá a hangazonosításhoz szükséges adatnak hangfelismerő rendszerben történő felhasználására.

Arra az esetre, ha a kapcsolattartó személyének azonossága tekintetében kétség merül fel, vagy az kerül megállapításra, hogy az adott személy nem azonos a kapcsolattartásra jogosulttal (pl. más hang szólal meg a telefonban), az informatikai alkalmazás jelez a személyi állomány illetékes tagjának, aki meghozza a döntést a beléptetés, illetve a kapcsolatfelvétel megtagadásáról.

A szabályozás az adatkezelés tekintetében különbséget tesz a Bv. tv. 3. § 9. pontja szerinti hivatalos minőségben kapcsolattartók esetében, mivel estükben kizárólag a beléptetés és a benntartózkodás idejére engedi meg az adat kezelését, annak végeztével az adatok törléséről rendelkezik.

a) pont: A módosítás eredményeként kibővül az a kör, amely célból a személyi állomány tagja arcképmása a bv. szervezet által kezelhető és felhasználható arcképfelismerő rendszer alkalmazása során, így a be- és kiléptetése, valamint a mozgásának és tevékenységének nyomon követése érdekében.

b) pont: A módosítás eredményeként kibővül az a kör, amely célból a kapcsolattartó adatai kezelhetők, különös figyelemmel a kapcsolattartás során a személyazonosság informatikai alkalmazással való ellenőrzésének a bevezetésére.

c) pont: Jogtechnikai módosítás.

d) pont: A módosítás a gyakorlatnak megfelelően rögzíti, hogy a hivatalos minőségben kapcsolattartók nyilvántartása a védő és a jogi képviselő adataira terjed ki, mivel esetükben a képviselet ellátásának ideje alatt több ízben is sor kerül a kapcsolatfelvételre és az adatok rögzítése által a be- és kiléptetés vagy a kapcsolatfelvétel során történő személyazonosítás, illetve a képviselet ellátására való jogosultság vizsgálata egyszerűsíthető.

1. A Btk. rendszerében az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények két csoportra oszthatók. Míg a büntető anyagi jogi jogkövetkezményeket a Btk. maga határozza meg – ilyenek többek között a visszaesés különböző formái, a próbára bocsátás megszüntetése, a felfüggesztett szabadságvesztés kizárása, illetve végrehajtásnak elrendelése –, addig a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezményeket egyéb jogszabály szabályozza, a Btk. 97. § (1) bekezdése alapján kizárólag törvényi szinten. Többek között ilyen, büntetőjogon kívüli jogkövetkezmény az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 6. § (1) bekezdésének rendelkezése, miszerint az Alkotmánybíróság tagjává csak büntetlen előéletű és az országgyűlési képviselők választásán választható magyar állampolgár választható. Hasonlóképp, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 2. § (3) bekezdése alapján az országgyűlési képviselők választásán az nem választható, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés-büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 101. § (1) bekezdés b), c), illetve e) pontja alapján például megszűnik annak a képviselőnek a megbízatása, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés-büntetését tölti; aki jogerős ítélet alapján büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti; aki közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 39. § (1) bekezdése alapján kormányzati szolgálati jogviszony csak büntetlen előéletű magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:191. § (2) bekezdése alapján a bíróság megszüntetheti annak a szülőnek a szülői felügyeleti jogát, akit a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt.

A büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságáról a Btk. 97. § (1)–(2) bekezdése rendelkezik. Az újonnan bevezetésre kerülő (3) bekezdés kifejezetten a büntető anyagi jogi jogkövetkezményeket szabályozza.

A fenti két csoporttól szabályozási technikában ugyan elkülönül, azonban logikailag mégis szorosan összefügg a mentesítés és a büntetett előélet. A Btk. 98. § (1) bekezdése alapján a mentesítés folytán – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A Btk. a büntetett előélet fogalmát nem határozza meg definitív módon, ugyanakkor a szabályozási logikából a contrario egyenesen következik, és a Btk. 98. § (1)–(2) bekezdése alapján, negatív definícióként igenis jelen van; ennek megfelelően, aki nem mentesült, az büntetett előéletű. A büntetett előélet tehát a Btk.-ban meghatározott hátrányos jogkövetkezmény ugyan, de ennek ellenére nincs büntető anyagi jogi joghatása, és a büntetőjog a visszaeséssel ellentétben jogkövetkezményként nem használja, azonban mintegy összekötő kapocsként szolgál az elítélés és a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények között. A büntetett előélet tehát az elítéléshez fűződő joghátrányok között speciális helyet foglal el, mivel annak ellenére, hogy a Btk.-ban van szabályozva, büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezménynek lehet tekinteni, amely összeköti a többi büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezményt a büntetőjogi szabályozással.

A Btk. 97. § (2) bekezdésének jelen módosítás előtt hatályos szövege tartalmazott egy második mondatot is, amely szerint a visszaesés és az ahhoz fűződő, a Btk.-ban meghatározott hátrányos jogkövetkezmények – tehát csak büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmények – a Be. 389. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek. A Be. 389. § a) pontja alapján a nyomozás során be kell szerezni a gyanúsított bűnügyi előéletére vonatkozó adatokat.

A jogalkalmazói gyakorlatban a fenti rendelkezésekre figyelemmel kérdésként merült fel, hogy a visszaeséshez fűződő jogkövetkezmények mellett megállapíthatók-e egyéb hátrányos büntetőjogi jogkövetkezmények abban az esetben, ha a terhelt büntethetősége még nem szűnt meg, a Btk. szerint a hátrányos jogkövetkezmények időbeli alkalmazására lehetőség – és adott esetben kötelezettség is – van, viszont az elítélést a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmazza.

A jelen módosítás előtti helyzetben tehát bizonyos, anyagi jogi szempontból kötelezően alkalmazandó hátrányos büntető anyagi jogi jogkövetkezmények – a Btk. 66. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontja vagy a Btk. 87. § b) pontja – gyakorlati alkalmazásának egyetlen akadálya az volt, hogy a korábbi elítélések adminisztratív nyilvántartása megszűnt a bűnügyi nyilvántartásban, a Btk. 97. § (2) bekezdése pedig egyedül a visszaesést szabályozta mint olyan esetet, ahol a nyilvántartási időn túl is megállapítható jogkövetkezmény.

A Btk. 97. § (2) bekezdés utolsó mondatának törlésével a jogalkotó egyértelművé teszi, hogy a visszaesésre mint büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezményre nem vonatkozik különös szabály az alkalmazhatóság időtartama vonatkozásában, a büntető anyagi jogi jogkövetkezmények e körben „egyenlők”.

2. A (3) bekezdés első mondata egyértelműen elhatárolja az elítéléshez fűződő büntető anyagi jogi és büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezményeket. Ekként a Btk. 97. § (2) bekezdése sem értelmezhető másként, mint az elítéléshez fűződő büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezés, amely ezek alkalmazását kizárólag addig engedi alkalmazni, amíg a korábbi elítélés a bűnügyi nyilvántartásban szerepel.

A (3) bekezdés második mondata pedig megerősíti, hogy az elkövető elmarasztalásához fűződő büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmények vonatkozásában a bűnügyi nyilvántartás teljes mértékben deklaratív hatályú, mivel a büntető anyagi jogi jogkövetkezményeket megalapozó korábbi elítélés adatait nem csak a bűnügyi nyilvántartás adatai alapján lehet megállapítani, a hatósági nyilvántartás csupán az elítélési adatok elsődleges – de nem kizárólagos – forrása. Amennyiben tehát a bíróságnak a bűnügyi nyilvántartáson kívüli forrásból hitelt érdemlő tudomása van korábbi elítélésről, az alapját képezheti az összes büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának egészen addig, amíg arra a büntető anyagi jog lehetőséget biztosít. Büntetőügyben tehát a büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának nem akadálya az, ha egy elítélés nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban.

Ezzel szemben az elítéléshez fűződő büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények vonatkozásában a bűnügyi nyilvántartás adattartalma mintegy kvázi-konstitutív hatállyal bír, tehát nem közvetlenül az elítélés a hátrányos jogkövetkezmény alapja, hanem a bűnügyi nyilvántartás ezzel kapcsolatos adattartalma, mivel a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmény kizárólag addig alkalmazható, ameddig az elítélés a bűnügyi nyilvántartásban szerepel.

Az EUtv. módosításának a célja, hogy megteremtse az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározat 18. cikkében foglalt, és eddig az EUtv.-ben nem szabályozott ideiglenes átszállítás jogintézményét, és ezzel Magyarország megfeleljen a vele szemben indított kötelezettségszegési eljárásban írt követelményeknek. A Bizottság a Magyarországgal szemben INFR(2021)2071. számon indított kötelezettségszegési eljárásban azt a kifogást adta elő, hogy az ideiglenes átszállítás [kerethatározat 18. cikk] helyett csak a feltételes átadás [kerethatározat 24. cikk] rendelkezéseinek az átültetését végzi el az EUtv., és nem tartalmaz a 18. cikkre vonatkozó átültető rendelkezéseket. A módosítás pótolja ezt a hiányt, egyértelműen szabályozva az ideiglenes átszállítás jogintézményét.

Az új szabályozás azt is rögzíti, hogy az ideiglenes átszállítás nem érinti az európai elfogatóparancs tárgyában Magyarországon folyamatban lévő eljárást. Vagyis az ideiglenes átszállítás, illetve az arra vonatkozó megállapodás nem lehet akadálya annak, hogy a büntetőeljárásban a bíróság a jogszabályok adta kötelezettségeit teljesítse (pl. tárgyalást tartson), az irányadó határidőket betartsa.

Hangsúlyozni kell tehát, hogy az ideiglenes átszállítás feltétele az erre vonatkozó megállapodás megkötése a kibocsátó tagállami igazságügyi hatósággal. A megállapodás megkötésének feltétele pedig, hogy az ideiglenes átszállítás, annak ütemezése, illetve végrehajtása ne legyen akadálya a Magyarországon folyamatban lévő büntetőeljárásnak, és annak, hogy a magyar bíróság a törvényes feladatait határidőben ellássa.

A leírtakra tekintettel az új jogintézmény várhatóan nagyon szűk körben lesz majd alkalmazható, pl. ha az ideiglenes átszállítást kérő tagállam valamely Magyarországgal szomszédos tagállam, és így megoldható, hogy a terheltet nagyon rövid időn belül visszaállítsák Magyarországra, hogy az ideiglenes átszállítás a büntetőeljárás menetét ne akadályozza.

A körözési rendszer hatékonyságának növelése érdekében indokolt az elítéltek és az egyéb jogcímen fogvatartottak bv. intézetbe történő befogadásakor, továbbá a látogató bv. intézetbe történő beléptetéskor annak vizsgálata, hogy az adott személy szerepel-e a körözési nyilvántartásban. A módosítás ennek érdekében biztosít közvetlen hozzáférési lehetőséget a bv. szerv számára a körözési nyilvántartás adataihoz, a rejtett ellenőrzés és a célzott ellenőrzés céljából elrendelt körözés adatai kivételével.

1. A Javaslat célja, hogy az olyan fizetési műveletek esetében, ahol a pénzforgalmi szolgáltató ügyfele vagy a nyomozó hatóság az ügyfél által ténylegesen jóvá nem hagyott, vagy megtévesztés eredményeképpen jóváhagyott fizetési műveletről értesíti a szolgáltatót, lehetővé váljon a fizetési művelettel érintett fizetési számlákon a fizetési műveletek felfüggesztése. Cél, hogy a különböző formákban megvalósuló ügyfél-megtévesztéssel (sms, link küldése, megtévesztő bankszámlaszám küldése, adatok ügyféltől való megszerzése stb.) okozott kár ténylegesen ne tudjon teljesedésbe menni.

Ennek lényege, hogy az észlelést követően az ügyfél vagy a nyomozó hatóság értesítésével elindul egy folyamat annak érdekében, hogy felfüggesztésre kerülhessen a jogosulatlanul továbbított pénzösszeg, amelyet a büntetőeljárás keretei között már egy gyors hatósági beavatkozás, a fellelt bankszámlapénzek zárolása követné. A folyamat megindítása alapjául szolgáló értesítést az ügyfél formai kötöttség nélkül, míg a nyomozó hatóság kizárólag védelemmel ellátott elektronikus üzenetben teheti meg.

Az új alcímben szabályozott folyamat hatálya a szolgáltatói oldalról kiterjed mindazon, a Pmt. 1. § (1) bekezdésében meghatározott szolgáltatókra, akik ezzel egyidejűleg a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 2. § 22. pontja alá is tartoznak. Ezzel kapcsolatban rögzíteni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank a Pmt. 1. § (5) bekezdése alapján kívül esik az 1. § (1) bekezdése szerinti körön, így nem tartozik az új alcím hatálya alá sem.

A védelemmel ellátott elektronikus üzenet fogalomhasználata tekintetében lényeges, hogy annak tartalmát és formáját általános jelleggel az üzenetváltásban érintett felek határozzák meg. A Pmt. hatályos 31. §-a szerint a pénzügyi információs egység a szolgáltatók által továbbítandó bejelentések esetében határozza meg az üzenet formáját azzal a céllal, hogy a pénzügyi információs egység a bejelentésre kötelezettekről elektronikusan automatikusan feldolgozható formában kapja meg az adott esetben nagy mennyiségű adatot. Az új alcím szerinti jogintézmény esetében ugyanakkor nincs törvényi szabályozás sem a nyomozó hatóságtól érkező értesítés, sem a pénzforgalmi szolgáltatók közötti tájékoztatás formai követelményeire. A szabályozás kiterjed a pénzforgalmi szolgáltatók tájékoztatásának tartalmára, azonban a formai követelményeket tekintve kizárólag arra irányul, hogy mind a nyomozó hatóság értesítése, mind a pénzforgalmi szolgáltatók közötti tájékoztatás olyan módon valósuljon meg, amely képes – észszerű keretek között – biztosítani a banki adatokhoz, banktitkokhoz való jogosulatlan hozzáférést, egyben alkalmas az értesítés, illetve a tájékoztatás hitelességének megállapítására is. Ez utóbbi követelmény az érintett szervek, illetve hatóságok közötti együttműködést, konszenzust feltételez.

A fizetési számlákat érintő megszaporodott csalási cselekmények miatti eljárás két elemből áll. Egyrészt egy hatósági eljárás, amely a pénzmosás elleni szabályozásban már meglevő bejelentési eljárás (érintett hatóság: NAV Pénzügyi Információs Egysége, továbbiakban: NAV PEI) lesz, támaszkodva a már meglévő eljárási elemekre és gyakorlatra (bejelentés). Ugyanakkor a hatékonyság fokozására egy további eljárási elemmel egészülne ki, mégpedig az érintett pénzforgalmi szolgáltatók felé irányuló tájékoztatással, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató az ügyfél bejelentését és a NAV PEI hatóság értesítését követően tesz meg. Ehhez a banktitok és fizetési titok szabályait is ki kell egészíteni.

A Pmt. 30. §-a szerinti bejelentéssel szemben lényeges különbség, hogy az új alcím szerinti eljárás szolgáltató általi megindítása az ügyfél (vagy a nyomozó hatóság) értesítése estén mérlegelés nélkül követelmény. A visszaéléssel érintett ügyletre vonatkozó értesítés esetén a józan ész követelményének megfelelően kizárólag abban az esetben merülhet fel a mérlegelés szükségessége, ha az ügyfél nyilvánvaló tévedésben van a kezdeményezett tranzakciót illetően, mert az pl. szokásos közüzemi díj, legális kedvezményezettje részére indított tranzakció volt. Ezt meghaladó körben ugyanakkor a javasolt a szabályozás nem várja el a Pmt. hatályos 30. §-a szerinti mérlegelést, a pénzmosásra vagy más, a bejelentés alapjául szolgáló tény, adat, körülmény vonatkozásában.

Az értesítést követően a sértett pénzforgalmi szolgáltatóját értelemszerűen akkor terheli tájékoztatási kötelezettség, ha a „turpis” tranzakciót a fizető fél szolgáltatója teljesítette, vagyis azt a pénzforgalmi szolgáltató saját maga, az ügyfele rendelkezésének megfelelően nem tudta megakadályozni. Ez utóbbi esetben a tranzakció megakasztásra nem az új alcím rendelkezései alapján kerül sor, ahogy a sértett bankszámlájának esetleges felfüggesztésére is az új alcím rendelkezésein kívül, az általános szabályok alapján kerülhet sor.

A tájékoztatott pénzforgalmi szolgáltató szintén tovább-tájékoztatási kötelezettséggel rendelkezik, amennyiben a hozzá beérkezett pénzösszeg vonatkozásában, a beérkezést követően további tranzakcióra, tranzakciókra került sor.

A pénzforgalmi csalás megelőzésének folyamatában az érintettek közötti kommunikációs folyamat egészen addig folytatódik, amíg a rendszer nem azonosítja a – végső helyen fellelt – tovább nem utalt összeget. Az így azonosított pénzösszeg felfüggesztésének időtartama legfeljebb 4 munkanap lehet, amellyel párhuzamosan zajlik az illetékes nyomozó hatóság előtt a büntetőeljárás (illetve annak kezdeményezése). Lényeges körülmény, hogy a felfüggesztésre az új szabályozás nem kötelezettséget, hanem lehetőséget határoz meg a pénzforgalmi szolgáltató mérlegeléséhez kötötten. E szabályozás célja, hogy az adott esetben legális tevékenységgel érintett – ugyanakkor a bűncselekményt elkövető személyek által felhasznált vagy felhasználni kívánt ún. öszvér – számlák esetében, amennyiben rendelkezésre áll a számla feletti jogellenes rendelkezést megakadályozó más megoldás is, a felfüggesztés – amely adott esetben a legális tevékenység ellehetetlenülését is eredményezhetné – ne legyen kötelező. Mindez egyedi kockázatértékelést igényel.

Az új szabályozás meghatározza a NAV PEI felé teljesítendő bejelentés kötelezettjét és a bejelentés tartalmi és formai követelményeit is. A bejelentés kötelezettjei a tájékoztatott pénzforgalmi szolgáltatók. A bejelentés a Pmt. 30. §-a szerinti bejelentés, amely hivatkozás egyúttal azt is jelenti, hogy azt a Pmt. 31. §-a szerint a NAV PEI által meghatározott formai, tartalmi követelményeknek megfelelően kell teljesíteni. A bejelentés tartalmi elemeit – tekintettel arra, hogy az új eljárásban nem a pénzforgalmi szolgáltató által észlelt gyanúokok, hanem egy pénzforgalmi szolgáltatótól kapott tájékoztatás alapján kerül sor – az új szabályok határozzák meg.

A Pmt. 54. §-át érintő módosítás kivételt biztosít a felfedés tilalma alól a két vagy több szolgáltató közötti kommunikáció esetére. A pénzforgalmi szolgáltató és a szolgáltatót értesítő ügyfél viszonylatában a felfedés tilalma alól nem szükséges további felmentést adni. A felfedés tilalma ugyanis a pénzügyi információs egység irányába tett bejelentés vonatkozásában tiltja meg a bejelentésre vonatkozó adatok felfedését, közlését. Ezzel szemben az új alcím szerinti eljárásban a sértett által értesített pénzügyi szolgáltató nem tesz bejelentést a pénzügyi információs egységhez, a kedvezményezett bank tájékoztatására nem bejelentéssel összefüggésben, hanem az új alcím önálló felhatalmazása alapján kerül sor. Ennek megfelelően a pénzforgalmi szolgáltató – a banktitokra vonatkozó szabályok megtartásával, illetve az e titoktartási kötelezettség által korlátozott keretek között – tájékoztatást adhat az ügyfél részére az új törvényi szabályozás alapján tett intézkedéséről és annak lehetséges törvényi következményeiről. Amennyiben a tájékoztatott bankok esetében felfüggesztésre kerül sor, úgy erre nézve a felfedés tilalma – a fel nem oldott körben – már kiterjed, az ügyfél a minden bizonnyal meginduló büntetőeljárás keretei között, a büntetőeljárási szabályok szerint kaphat tájékoztatást a pénzével kapcsolatos vagyont érintő kényszerintézkedések elrendeléséről, illetve az ezekkel érintett vagyon további sorsáról.

A fentiek megvalósításához az alábbi jogszabályok módosítása szükséges:

– a Hpt., különös tekintettel a banktitok fogalmának meghatározására,

– az Fsztv. különös tekintettel a fizetési titok fogalmának meghatározására,

– a Pmt., kiegészítve a jóvá nem hagyott fizetési műveletekre vonatkozva.

E szabályok módosítása egyértelművé teszi, hogy a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény a Pmt. szerinti három – bejelentési, tájékoztatási, illetve csoportszinten meghatározott – kötelezettség akár egymás mellett, akár egymástól elkülönülten történő teljesítése, minden esetben felmentést ad a banktitok, illetve a fizetési titok megtartásának kötelezettsége alól.

2. A Hpt. 162. § (5) bekezdésének hatályos szövege a Be. 262. § (3) bekezdésére hivatkozva szabályozza, hogy a pénzügyi intézmény az ügyészség engedélye nélkül is köteles a sürgős adatszolgáltatás kérést teljesíteni az általa kezelt, banktitoknak minősülő adatokra vonatkozóan. A Be. 262. §-ának módosulásával bővül az a kör, amikor a nyomozó hatóság és a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve ügyészségi engedély nélkül is kérhet adatszolgáltatást. Ezeket az eseteket a Be. 262. § (4) és (5) bekezdése tartalmazza. A kibővülő esetkörben is egyértelmű kell, hogy legyen, hogy a pénzügyi intézmény az ilyen, ügyészségi engedély nélküli adatszolgáltatás kérést is köteles teljesíteni, ezért szükséges a Hpt. 162. § (5) bekezdésében a Be.-t érintő hivatkozás kiegészítése.

Technikai, szövegpontosító módosítás.

A kapcsolattartás informatikai alkalmazással is ellenőrizhető lesz, ennek egyik új módja lesz a hangminták alapján történő azonosítás a kapcsolattartásra való jogosultság ellenőrzése körében. A módosítás erre tekintettel vezet be egy új fogalmat a hangfelismerő informatikai rendszer meghatározására.

A Bvsztv.-ben és a Bv. tv.-ben a végrehajtás rendjének és a fogvatartás biztonságának fenntartását szolgáló korszerű műszaki, informatikai, biztonságtechnikai megoldások bevezetése szükségessé teszi az adatkezelési szabályok kiegészítését az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott arcképmás-azonosításhoz és hangazonosításhoz szükséges adatai körével. A módosítás továbbá megadja e fogalmak meghatározását.

A rendelkezés az elítélt kötelezettségei között nevesíti a jeladóval rendelkező karpánt viselését, amely a végrehajtás rendje és a fogvatartás biztonsága hatékonyabb fenntartását, valamint az elítélt élete és testi épsége védelmét szolgálja. A jeladó a bv. intézeten belül pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé, sajátos funkciója alapján egészségügyi adatok érzékelésére is alkalmas, így gyors beavatkozási lehetőséget biztosít a személyi állomány számára, továbbá képes utasítás közvetítésére.

A Bvsztv. módosítása megteremti a lehetőséget a személyi állomány tagja feladatának ellátását támogató mobil elektronikai eszköz bevezetésre. Az ún. „robotfelügyelő” jellemzően elektronikus megfigyelő eszközzel lesz ellátva, megkönnyítve például a zárka ellenőrzést. Erre tekintettel szükséges kiegészíteni a Bv. tv.-nek az elektronikus megfigyelési eszközre vonatkozó szabályait.

A módosítás eredményeként a bv. szervezet a kapcsolattartás ellenőrzésére is igénybe vehet informatikai alkalmazást a humán erőforrással való hatékonyabb gazdálkodás érdekében. Az ellenőrzés mind a kapcsolattartásra való jogosultság, mind a kommunikáció tartalmára kiterjedhet. A Bv. tv. 175. § (3) bekezdése és 175/A. § (2) bekezdése alapján a kapcsolattartás ellenőrzése során, indokolt esetben a telefonbeszélgetés vagy a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás a bv. intézet rendje és a fogvatartás biztonsága érdekében megszakítható.

Az emberi közreműködés nélkül történő kapcsolattartás-megszakítás esetére garanciális szempontból indokolt egy felülvizsgálati rendszer kiépítése, amelyben az intézkedés jogszerűségének a vizsgálatára kerül sor. További garanciális elem, hogy ha a bv. intézet parancsnoka által kijelölt személy az intézkedést jogszerűnek nyilvánítja, e döntéssel szemben panasznak van helye. Ha az állapítható meg, hogy a kapcsolattartás- megszakítása indokolatlan volt, a kapcsolattartás pótlására az adott vagy legkésőbb az azt követő hónapban lehetőséget kell biztosítani.

A módosítás a gyakorlatban eddig is érvényesülő szabályt rögzíti, miszerint az elítélt hivatalos minőségben eljáró személlyel történő kapcsolattartása nem számítható be az egyes kategóriákhoz igazodó kapcsolattartásként és a bv. intézet rendjének megtartása mellett annak időtartama sem korlátozott.

A módosítás révén a jövőben az elítélt a bv. intézet által létrehozott elektronikus levelezési címen is levelezhet, aminek a módját – az egyes bv. intézetek sajátosságaira figyelemmel – célszerű a házirendben meghatározni.

A módosítás eredményeként a dinamikus biztonság elvének megfelelően a fogvatartás biztonságára aktuálisan veszélyt jelentő körülmények a letartóztatottak esetében is egyedi biztonsági előírással lesznek kezelhetők. Ezzel egyidejűleg kikerül a szigorúbb rezsim besorolású letartóztatottak esetében a látogatófogadás mérlegelés nélküli, biztonsági beszélőfülkében történő kötelező alkalmazása.

a) és c) pont: A szövegcserés módosítás eredményeként az elítélt jövőben a büntetőügyben eljáró jogi képviselőjével, aki egyként hivatalos minőségben kapcsolattartó a Bv. tv. 3. § 9. pontja értelmében, ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot. A büntetőeljárásban az egyéb részvevők esetén is fennállhat olyan bizalmi viszony, amely ezt indokolhatja, pl. a személyi állomány részéről elszenvedett jogsértés esetén a sértett oldalán. Erre tekintettel a Bv. tv. 11. § (6) bekezdésben is kivételként kell megjelölni ezt a személyi kört.

b) pont: Az egyértelműség érdekében indokolt kiegészíteni a képviselő meghatalmazására vonatkozó rendelkezést azzal, hogy fogvatartott személy nem láthatja el fogvatartott társa képviseletét, mivel arra a fogvatartotti jogviszonnyal összefüggésben módosuló, illetve szünetelő jogai miatt érdemben nem képes.

d) pont: A telefonos kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések kiegészítése indokolt a telekommunikációs eszközön történő kapcsolattartással, tekintettel arra, hogy e két kapcsolattartási forma hasonló természetű, ezért indokolt az egységes szabályozásuk.

e) pont: A újszerű informatika alkalmazások és eszközök bevezetése szükségessé teszi az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott hangjának, mint biometrikus adatának a kezelésére való jogosultság megteremtését

f)–g) és i) pont: Technikai pontosítás.

h) pont: A gyakorlatban az elítéltek az alsó ruházattal való ellátásukat jellemzően nem igénylik, a módosítás erre tekintettel az ellátási kötelezettséget az elítélt ilyen irányú kérelemére írja elő.

j) pont: Az enyhébb rezsimbe sorolt letartóztatott esetében a látogatófogadás lehetősége havi plusz egy alkalommal bővül a 394. § (1) bekezdés bb) alpontjában meghatározott minimumhoz képest.

k) pont: ld. a Bv. tv. 392. § (7a) bekezdéséhez írt indokolást.

A jogintézmény megszűnésére tekintettel szükséges a kivezetés.

A 2021. előtti eljárási szabályok a Kúria általában három – kivételesen, így az ügy különös bonyolultsága vagy kiemelt társadalmi jelentősége esetén öt – hivatásos bíróból álló tanácsainak eljárását írták elő azzal, hogy az öt tagú tanács elé utalást a tanács elnöke egy személyben, csak az adott ügyre vonatkozóan rendelhette el. Ehhez képest a történeti alkotmány időszakában nagy létszámú tanácsok működtek, és más országoknak is az a gyakorlata, hogy a legfelsőbb szinten ítélkező bíróságokon nagy létszámú tanácsok járnak el. Az elmúlt évek jogalkotásának eredményeként kezdetét vette a hagyományos megoldáshoz való visszatérés. Első lépésként a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvénynek (a továbbiakban: Bszi.) – az egyes igazságügyi törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvény 53. § b) pontjával módosított – 45. § (2) bekezdése módosult, amely szerint 2021. január 1-jétől a Kúria önkormányzati tanácsa öt bíró tagból áll. Ezzel egy időben – ugyanazon módosító törvény 39. §-ával megállapított szöveg szerint – a Bszi. 10. § (2) bekezdése feljogosította a Kúria elnökét arra, hogy egy vagy több szakágat érintően, az érintett kollégium véleményét kikérve dönthessen úgy, hogy egyes eljárásokban kizárólag öttagú tanácsok járnak el. A módosítás indokolása szerint a nagyobb létszámú kúriai tanácsok eljárására áttérés ütemezésének és időpontjának meghatározását az Országgyűlés azért bízta a Kúria elnökére, mert a Covid–19 járvány hatásai miatt az ügyérkezési adatok nem voltak alkalmasak arra, hogy az ügyterhelésre vonatkozó hatásvizsgálat alapjául szolgáljanak. Az öttagú tanácsok kötelező – immár az eljárási törvényekben elrendelt – bevezetése eszerint akkor oldható meg, ha a fokozatos bevezetés az elérni kívánt eredményre vezet.

A Kúria elnöke az önkormányzati tanács, majd a közigazgatási perrendtartásban 2022. március 1-jén történt törvényi változás nyomán bevezetett öt hivatásos bíróból álló tanácsok működésével kapcsolatban pozitív szakmai-tartalmi tapasztalatokról számolt be, amely alapján már nincs akadálya annak, hogy a Kúria polgári és a büntető ügyszakában is folytatódjon az áttérés az öttagú tanácsban történő ítélkezésre.

Az alkotmányossági szempontokra figyelemmel a büntetőeljárást érintő módosítás normatív alapon határozza meg, hogy a Kúria mikor jár el öttagú tanácsban. A módosítás a Kúria büntető ügyszakában folyó ítélkező tevékenységen belül az ügydöntő határozatokkal szemben bejelentett rendes és rendkívüli jogorvoslatok, valamint a törvényesség érdekében bejelentett rendkívüli jogorvoslat esetében vezeti be főszabályként az öt hivatásos bíróból álló tanács eljárását. A Be. szabályozási logikájából következik, hogy a harmadfokú eljárásra utaló rendelkezés alapján a Kúria a Be. Tizenhetedik Részében foglalt valamennyi esetben öttagú tanácsban jár el.

A büntetőeljárások jobb allokálása érdekében szükségesnek mutatkozik az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, illetve az ehhez kriminológiai és jogi értelemben is kapcsolódó, a Btk. XLIII. Fejezetében szereplő bűncselekményekre irányadó kizárólagos illetékességi szabályok megszüntetése. Az érintett négy bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárások nem igényelnek nagyobb szakértelmet annál, mint ami szükséges más, általános illetékesség alá tartozó, információtechnológia segítségével elkövetett bűncselekmény elbírálásához. A Javaslat a Be. 868. § (2) bekezdésében alkalmazott szabályozási technikának megfelelően rendelkezik arról, hogy a módosító törvény hatályba lépése előtti napig a bírósághoz érkezett ügyben, a módosító törvény hatályba lépését követően is az a bíróság folytatja le az eljárást, amely a Be. 21. § (5) bekezdésnek a módosító törvény hatályba lépése előtti napján hatályos szövege szerint rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.

A módosítás a jelenlegi jogi keretek között is alkalmazható szignalizációs eset nevesítésével kívánja fokozni a büntetőeljárást lefolytató szervek aktivitását annak érdekében, hogy a bűncselekménnyel összefüggő, de más jogág rendelkezései alapján is megszüntethető, illetve megelőzhető jogsértéssel szemben intézkedjenek. Ezekben az esetekben a büntetőeljárást lefolytató szervek olyan intézkedésekhez szolgáltatnak adatot, amely során a jogsértés megszüntetése vagy megelőzése érdekében egy más jogág rendelkezései alapján történik intézkedés. Ilyen lehet az is, amikor a közösségi médiához tartozó szolgáltatást végző számára jelzik, hogy a szolgáltatás felhasználásával elkövetett bűncselekményre tekintettel a szolgáltató általános szerződési feltételei alapján helye lehet a jogsértő személy kizárásának a közösségi platformon történő részvételből. Ez a nevesített szignalizációs forma a Be. 9. §-ával együtt alkalmazva lehetőséget teremt a külföldi székhelyű közösségi szolgáltatók közvetlen megkeresésére is. Az ilyen megkeresések esetén a büntetőeljárást lefolytató szervek nem élnek közhatalmi jogosítványaikkal, mindösszesen a szolgáltató számára jelentős adatról tesznek bejelentést, amelyet azonos feltételekkel jellemzően bárki megtehet.

A jogintézmény alkalmazhatóságát illetően fontos kiemelni, hogy az új esetkör célja lehetőséget biztosítani a büntetőeljárást lefolytató szervek számára, nem pedig intézkedési kötelezettséget előírni számukra, ezt a normaszöveg a Be. 111. § (2) bekezdését érintő része a feltételes mód használatával egyértelműen kifejezi. Ebből következően nem feladata a büntetőeljárást lefolytató szerveknek, hogy az esetleges nem büntetőjogi jogsértéseket monitorozzák vagy a tudomásukra jutott valamennyi jogsértéssel kapcsolatban intézkedjenek, továbbá a szignalizációt követően sem a büntetőeljárást lefolytató szervek feladata és felelőssége, hogy kövessék a szignalizáció alapján megtett intézkedéseket. Ezeknek az intézkedéseknek a megtétele már teljességében kívül esik a büntetőeljárást folytató szervek hatáskörén és felelősségi körén.

Ezen túlmenően lényeges annak megemlítése is, hogy az új szabályozás – a szignalizáció hatályos szabályozásához igazodóan – nem keletkeztet jogot arra, hogy a szignalizációval potenciálisan érintett személyek, szervezetek adatokat kérjenek a büntetőügyben eljáró hatóságoktól. A szignalizáció, és az annak egyik nevesített, egyértelműsítő formáját megjelenítő új szabályozás, a büntetőügyben eljáró hatóságok oldalán megjelenő lehetőség és nem az azzal érintett személyek, szerveket érintő jogosultság.

Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy a szabályozás módosítása nem érinti a büntetőeljárásról való tájékoztatás egyéb (a Be. XVIII. Fejezetében szereplő) szabályait, így a szignalizáció kiegészülő szabályai sem képezhetik alapját annak, hogy a büntetőeljárást lefolytató szervek a szignalizáció jogcímén nyilvánosságra hozzák a büntetőeljárási ügyirat tartalmát. A szignalizációnak továbbra is akkor van helye, ha a büntetőeljárást lefolytató szervek egy másik eljárás vagy jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedés alapjául szolgáló adatot kívánnak a címzett tudomására hozni. Erre a célra tekintettel a büntetőeljárási ügyirat tartalmából csak annyi és olyan adat hozható a címzett tudomására, amennyi a címzett számára az intézkedés megtétele szempontjából feltétlenül szükséges. Az előbbiekből következik az is, hogy a szignalizáció csak az intézkedésre jogosult címzettnek történő adattovábbítást tesz lehetővé, más számára nem továbbítható adat.

A büntetőeljárások hatékonyságát illető pozitív elmozdulás várható attól a módosítástól is, amely megszünteti egyes banki és telekommunikációs adatok beszerzését célzó adatkérésekhez kapcsolódóan az ügyészi engedély beszerzésének a szükségességét. Ennek oka, hogy az olyan statikus adatok, minthogy egy adott számla vagy előfizetés mely természetes vagy nem természetes személyhez tartozik, illetve hogy egy adott tranzakció vagy kommunikáció mely személyhez köthető, nem alkalmas arra, hogy súlyosabb beavatkozást valósítson meg az érintett személy alapjogaiba, ezért ebben az esetben az ügyészségi engedélyezéshez köthető fokozottabb garanciák sem szükségesek. Súlyosabb alapjogi érintettsége az olyan dinamikus (forgalmi, tranzakciós vagy helymeghatározási) adatösszességnek van, amelyek alapján körvonalazhatóak adott személyek szokásai, preferenciái, fogyasztói profilja vagy más magánéletével összefüggő ismérve. Az ilyen adatok megszerzésének változatlanul feltétele az ügyészségi engedély.

A módosítás hasonlóan a Be. 338. §-ához megteremti annak lehetőségét, hogy hatósági szankció kilátásba helyezése nélkül is megkereshetők legyenek különféle szervezetek, az általuk önkéntesen adható adatok megszerzése érdekében. Ebben az esetben az adatszolgáltatás jogalapja nem a hatósági kötelezés, hanem a megkeresett szervekre vonatkozó magánjogi rendelkezések alkalmazása, különösen a megkeresett szerv és a vele szerződött ügyfél közötti megállapodásban foglalt rendelkezések, ideértve a megkeresett szerv általános szerződési feltételeit, üzletszabályát is. Egy ilyen megkeresés a hatályos rendelkezések alapján nem lenne beilleszthető az adatszolgáltatás kérésének jogintézményébe, ugyanis annak kötelező eleme a szankció kilátásba helyezése, illetve nem teljesítés esetén annak alkalmazása is. Az új intézmény a Be. 9. §-ával együtt alkalmazva lehetőséget teremt arra is, hogy sor kerüljön olyan szerv megkeresésére is, amely a nyomozó hatóság rendelkezésére álló informatikai eszközökkel, a kibertéren keresztül elérhető, függetlenül attól, hogy a szervezet vagy a rendelkezésére álló adatok hol helyezkednek el.

A Be. 460. § (3) bekezdése szerint a nem ügydöntő végzést a véglegessé válására tekintet nélkül kell teljesíteni, illetve végrehajtani, kivéve, ha a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. A szakértői díj megállapítására és kifizetésére vonatkozó végzés nem ügydöntő végzés, és a Be. hivatkozott rendelkezése szerint fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Ezzel szemben az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény 49. § (4) bekezdése szerint a hatóság a jogerős vagy véglegessé vált döntéssel megállapított szakértői díjat köteles kifizetni, a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 9. § (2) bekezdése szintén a kirendelő véglegessé vált vagy jogerős határozatához köti a kifizetést.

A fenti jogszabályok közül a jogforrási hierarchiában azonos szinten álló két törvény nincs összhangban egymással. A Javaslat az ugyanazon jogviszonyt eltérően szabályozó rendelkezések párhuzamos fennállásának megszüntetése érdekében végzi el a Be. 460. § (3) bekezdésének az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvényben foglaltakkal összhangban lévő kiegészítését, ami egyébiránt a szakértői díjmegállapító végzések vonatkozásában az általánosan alkalmazott joggyakorlatot tükrözi.

A Be. CIV. Fejezete szerinti magánvádas eljárásban tett feljelentés sajátos jogintézménynek számít, mert a bűncselekményre utaló tények előadása és a büntetőeljárás lefolytatására vonatkozó akarat kijelentése mellett főszabály szerint meg kell felelnie a törvényes vád ismérveinek is. A jogintézmény kettős természete folytán a jogalkotónak körültekintően kell meghatároznia, hogy a feljelentésnek (vádnak) milyen tartalmi elemeknek kell megfelelnie, illetve milyen egyéb feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy a magánvádas eljárás lefolytatható legyen.

A bíróság teendői a feljelentés megtételét követően ennek megfelelően sokrétűek lehetnek. Egyrészt a Be. 766. § (1) bekezdése alapján a feljelentést és az ügyiratokat megküldheti az ügyészségnek, felhívhatja a sértettet a feljelentés pontosítására, vagy nyomozást rendelhet el. Ha az illetéket a feljelentés megtételekor nem vagy hiányosan fizetik meg, az illetékfizetésre kötelezett személyt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 52. § (5) bekezdése alapján fel kell hívni, hogy azt 8 napon belül pótolja és figyelmeztetni kell az illeték meg nem fizetésének a Be. 771. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott következményeire. A Be. 766. § (2) bekezdése alapján pedig, ha ez a feljelentés és az ügyiratok tartalma alapján lehetséges, határoz az ügy áttételéről, az eljárás felfüggesztéséről vagy az eljárás megszüntetéséről. A külön eljárások szabályozási logikája alapján a bíróság a magánvádas eljárás előkészítése során a Be. 492. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott megszüntetési okokra alapíthatja döntését. Ennek megfelelően jelenleg a Btk. 15. §-ában írt büntethetőségi akadályok közül a Btk. 15. § a) pontja szerinti gyermekkor esetén van lehetőség az eljárás iratok tartalma alapján történő megszüntetésére. A Btk. 15. §-ában szereplő többi büntethetőséget kizáró ok fennállása esetén ezzel szemben kizárólag a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felmentő ítélet meghozatalának lehet helye.

A jogalkalmazóktól érkezett jelzések alapján aggályosnak tekinthető, hogy a bíróságnak az elkövető kilétének, személyes adatainak vagy elérhetőségének megállapítása érdekében akkor is el kell rendelnie a nyomozást, ha a feljelentés és a csatolt ügyiratok tartalma alapján a Btk. 15. §-ában szereplő valamely a feljelentett büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok egyébként megállapítható. A magánvádas eljárás rendje szerint a nyomozást a feljelentő és a feljelentett személyes meghallgatása, majd a tárgyalás követi. Annak érdekében, hogy az előzőekben vázolt esetekben mellőzhetővé váljon a nyomozó hatóság magánvádas eljárásba történő bevonása, majd a személyes meghallgatás megtartása és a tárgyalás lefolytatása mindenképpen erősíteni kell a bíróságok kontroll szerepét, hogy lehetőség szerint már a feljelentést követően kiszűrhetőek legyenek azok az ügyek, ahol a Btk. 15. §-ában szereplő valamely büntethetőséget kizáró ok miatt eleve hiányoznak a magánvádas eljárás feltételei. A Javaslat olyan szabályozást vezet be, amely a bíróság számára valamennyi a Btk. 15-ában meghatározott büntethetőséget kizáró ok fennállása esetén megengedi az eljárás megszüntetését, ha ez a feljelentés és az ügyiratok tartalma alapján lehetséges.

Ha a magánvádas eljárás illetékét az Itv. 52. § (5) bekezdésében meghatározott határidőben nem fizetik meg, a bíróság az eljárást megszünteti. Az illeték meg nem fizetésével kapcsolatos eljárási akadály és a büntethetőséget kizáró okkal kapcsolatos eljárási akadály közül azt kell alkalmazni, amelyik korábban bekövetkezik. Ebből következően, ha a valamely büntethetőséget kizáró okból az eljárás megszüntetésének van helye, akkor már nem kell felhívni az érintettet az illeték lerovására.

Hatályba léptető rendelkezés.

Jogharmonizációs záradék.