BÜ BH 2024/180

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. b) pont], kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek.], bódult járművezetés vétségében [Btk. 237. § (1) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a járásbíróság korábbi ítéletével kiszabott 1 év 10 hónap szabadságvesztés végrehajtását, illetve vele szemben 15 000 forint vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; megállapította, hogy a terhelt által elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége és a bódult járművezetés vétsége egyaránt 2 rendbeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletét a meghozatala napján 2023. január 11-én jogerőt megállapító záradékkal látta el.

[3] A vármegyei főügyészség 2023. augusztus 11-én indítványozta a másodfokú ítélet jogerősítő záradékának törlését, egyúttal fellebbezést jelentett be a másodfokú ítélet ellen a Be. 583. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján a terhelt javára a további 1 rendbeli bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségében és a további 1 rendbeli kábítószer birtoklásának vétségében a bűnössége megállapítása miatt az eljárásnak ezek tekintetében a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja szerinti megszüntetése érdekében.

[4] A törvényszék végzésével ítéletének jogerőt megállapító záradékát hatályon kívül helyezte, és a határozata ellen a terhelt, valamint védője részére fellebbezési jogot biztosított. Ezt követően a 15. alszám alatti végzésével megállapította, hogy a 2023. január 11. napján kelt ítélete és a járásbíróság felülbírált ítélete – meg nem változtatott részében – 2023. december 4-én jogerőre emelkedett.

[5] A vármegyei főügyészség 2023. december 20-án érkezett indítványa alapján a törvényszék a 2023. december 22-én kelt 17. alszám alatti végzésével a jogerőt megállapító végzését hatályon kívül helyezte.

[6] Az ítélőtábla végzésével a törvényszék ítélete ellen a vármegyei főügyészség által bejelentett fellebbezést elutasította.

[7] Az ítélőtábla indokai szerint a másodfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítélete nem ellentétes az elsőfokú bíróság döntésével, mivel a terhelt büntetőjogi felelősségét nem érintő, kizárólag minősítési hibát vélő döntést hozott.

[8] Az ítélőtábla végzésével szemben a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést.

[9] Fellebbezésének indokolásában a fellebbviteli főügyészség arra mutatott rá, hogy a másodfokú bíróság által a 2. és 3. tényállási pontban megállapított további két bűncselekmény anyagi halmazatban áll az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekményekkel. Ezen túlmenően a járművezetés bódult állapotban vétsége kapcsán a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett, a kábítószer birtoklása miatt pedig az ügyészség – az „elterelésre” tekintettel – mellőzte a vádemelést. A fellebbviteli főügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést helyezze hatályon kívül, és az iratokat a másodfokú bíróságnak küldje meg azzal az iránymutatással, hogy az ügydöntő határozatot a jogorvoslati jogra való kioktatással kiegészítve küldje meg a fellebbezésre jogosultaknak.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezését fenntartotta, és a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését indítványozta.

[11] Indokai szerint a másodfokú ítélettel nem csupán a minősítés megváltoztatására került sor, hanem a bűnösség köre is bővült. Az érintett cselekmények valódi heterogén anyagi halmazatban állnak egymással, ezért a törvényszék törvénysértően nem biztosított fellebbezési jogot az ügyészségnek.

[12] Kifejtette, hogy ellentmondásos is az ítélőtábla végzése, mivel egyrészt elkésettség okán utasította el a fellebbezést, ugyanakkor álláspontja szerint az nem is joghatályos. Ezzel szemben az elkésettség címén törvénysértően elutasított fellebbezés fogalmilag csak joghatályos lehet, ugyanis elkésett csak akkor lehet egy fellebbezés, ha az joghatályos. Felhívta a figyelmet a Legfőbb Ügyészség arra is, hogy a törvény alapján lehetővé vált jogorvoslat biztosításának hiánya jogerőhatás kiváltására nem alkalmas.

[13] A fellebbezés alaptalan.

[14] A Be. 615. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés esetén. Ehhez kapcsolódóan a (2) bekezdés c) pontja kimondja, hogy ellentétes döntés az is, ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. A Be. 615. § (2a) bekezdése szerint ugyanakkor nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és erre figyelemmel a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának lett volna helye.

[15] Mindezeket szem előtt tartva az ítélőtábla helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a fellebbviteli főügyészség által fellebbezéssel támadott másodfokú ítélet a terhelt bűnösségét illetően nem ellentétes az elsőfokú bíróság határozatával.

[16] Az ítélőtábla által kifejtetteket mindenben osztva rámutat a Kúria, hogy nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletének a terhelt bűnösségét megállapító rendelkezése a vád tárgyává tett tények teljes körű értékelése mellett minősítésbeli tévedésen alapszik, és ehhez képest a másodfokú bíróság a cselekmény teljes körű, törvényes minősítése olyan bűncselekményt vagy bűncselekményeket illetően is bűnösséget állapít meg, amelyről vagy amelyekről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[17] A harmadfokú eljárás lehetőségét a másodfokú bíróság határozatának a bűnösség körében eltérő rendelkezése teremti meg, nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az első- és másodfokú bíróság ítéletében a bűnösség köre nem változik. Következésképpen nincs helye másodfellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság ítélete úgy állapítja meg a terhelt bűnösségét további bűncselekményben is, hogy a vád tárgyává tett, és az elsőfokú bíróság által kimerítően elbírált tényeket illetően az elsőfokú bíróság téves minősítését korrigálja, ekként állapítja meg a bűncselekmények valós halmazatát.

[18] Jelen ügyben erről van szó.

[19] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2018. július 13-án, illetve 2021. május 2-án – kábítószer fogyasztását követően – bódult állapotban vett részt a közúti közlekedésben.

[20] Az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy látszólagosan ellentétes az első- és a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú határozat 2. és a 3. tényállását érintően. Az első- és a másodfokú bíróság ugyanis változatlan tényállás mellett a minősítés tekintetében helyezkedett eltérő álláspontra. A 2. tényállásban írt cselekmény mindkét bíróság szerint bűncselekmény, csakhogy amíg az elsőfokú bíróság ezt kizárólag kábítószer-birtoklás vétségének minősítette, a tényállás leíró részében felmerült tényadatok alapján a másodfokú bíróság megállapította a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségét is. A 3. tényállásban pedig az elsőbírói döntésben szereplő bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége mellett a kábítószer-birtoklás vétségét is megállapította.

[21] Egyetértett a Kúria azzal, hogy az elsőfokú határozat 2. és 3. tényállási pontjában írt esetben a terhelt ugyanazon cselekvőségével a másodfokú bíróság által minősítettek szerint egymással valóságos alaki halmazatban álló bűncselekményeket valósított meg.

[22] Ekként osztotta azt a törvényszéki álláspontot is, miszerint a bódult járművezetés vétsége nem csupán kábítószer fogyasztása útján követhető el, ezért a kábítószer birtoklása nem szükségszerű eszközcselekménye a bódult járművezetés vétségének, így esetükben a bűnhalmazat valóságos.

[23] Súlyosabb bűncselekmény megvalósulásának hiányában kábítószer birtoklásának vétségét követi el az is, aki kábítószert fogyaszt. A kábítószer fogyasztása alatt értendő az elkövető minden olyan magatartása, amelynek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a szervezetébe jut.

[24] A fogyasztás tényét az elsőfokú bíróság mind a 2., mind a 3. tényállási pontban rögzítette. A terhelt irányadó tényállásban megállapított magatartása tehát mindkét esetben megvalósította a kábítószer birtoklásának vétségét és a bódult járművezetés vétségét, amelyek egymással – mivel egy magatartással valósította meg mindkét esetben a bűncselekményeket a terhelt – egymással alaki halmazatban állnak. A két különböző alkalommal elkövetett cselekmény az időbeli elkülönültségükre tekintettel – nyilvánvalóan – nem képezhet egységet.

[25] Amennyiben tehát nem változik a bűnösség köre és pusztán a cselekmények eltérő anyagi jogi megítéléséről van szó, úgy nincs helye másodfellebbezésnek és a harmadfokú eljárás lehetősége nem nyílt meg.

[26] Kétségtelen, az, hogy van-e helye másodfellebbezésnek eljárásjogi kérdés, azonban az eltérő minősítés helyességének megítélése esetén – értelemszerűen – az anyagi jogi szabályokat is vizsgálni kell.

[27] Jelen ügyben ezt helyesen észlelte az ítélőtábla és megalapozott érvek mentén jutott arra az álláspontra, hogy a kábítószer birtoklásának vétsége, valamint a bódult járművezetés vétsége a jelen ügy mindkét esetében egymással valóságos alaki halmazatban állnak.

[28] Rögzíti a Kúria, hogy az ítélőtábla – végzésének indokolásából következően – azért utasította el a fellebbviteli főügyészség fellebbezését, mert a másodfellebbezés lehetősége meg sem nyílt, így a fellebbezés nem volt joghatályos. Ez következik abból is, hogy az ítélőtábla a másodfokú ítélet jogerőre emelkedésének időpontját is megállapította.

[29] Az elkésettség vizsgálata tehát arra irányult, hogy az ügyészség fellebbezése az elkésettség okán még joghatályossága esetén sem eredményezhetett volna érdemi harmadfokú felülbírálatot.

[30] Az elkésettség és a joghatályosság az ítélőtábla által elvégzett egyidejű vizsgálata mindenben megfelel az eljárási szabályoknak, így nem kifogásolható.

[31] Mindezek alapján az ítélőtábla a Be. 597. § (1) bekezdése, valamint a Be. 588. § (1) bekezdés első mondat első fordulatára alapítva a főügyészség fellebbezését törvénynek megfelelően utasította el.

[32] Ekként a Kúria a Be. 614. § (1) bekezdésére és a (3) bekezdés b) pontjára való utalással, az említett törvényhely (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva az ítélőtábla végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.