PK ÍH 2024/19.

I. A szakértői díj csökkentése mint szankció csak a szakvélemény benyújtását és a díjigény előterjesztését követően alkalmazható, ebből következően a késedelem alóli kimentés körében a „haladéktalan teljesítés” nem értelmezhető.

II. A szankcióként alkalmazott szakértőimunkadíj-csökkentés a költségátalány csökkentésére nem ad alapot [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 272. § (1) bekezdés d) pont, 273. §, 319. §].

Az elsőfokú bíróság 45. számú végzésével szakértői bizonyítást rendelt el, a szakvélemény előterjesztésére negyvenöt nap határidőt engedélyezett, figyelmeztetve a kirendelt szakértői intézetet egyebek között arra, hogy a véleménynyilvánítás alapos ok nélküli késedelme esetén a szakértői munkadíjat a határidő lejártát követő naptól naponta egy százalékkal csökkenti. A szakértő kérelmére az elsőfokú bíróság a szakvélemény előterjesztésének határidejét előbb 2022. október 30. napjáig, majd 2022. december 15. napjáig meghosszabbította. Miután a szakvélemény előterjesztésére az utóbbi határidőben sem került sor, az elsőfokú bíróság 2023. január 17. napján kelt, 51/II. sorszámú végzésével felhívta a szakértőt a szakvélemény haladéktalan előterjesztésére, és ismételten figyelmeztette a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 272. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményekre.

A szakértő a szakvéleményét 2023. február 22. napján terjesztette elő. A csatolt díjjegyzék szerint az orvosszakértői tevékenység munkadíjaként 76 200 forint + áfa, összesen 96 774 forint; költségátalányként 26 670 forint + áfa, összesen 33 871 forint; a segédszemélyzet munkadíja 57 450 forint + áfa, összesen 72 962 forint, mindösszesen a bruttó 203 607 forint, 1000 forint kamarai költségátalánnyal 204 607 forint szakértői díj megállapítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 53/II. sorszámú végzésével – a díjjegyzéktől eltérően – 126 220 forint díjat állapított meg a szakértő részére azzal, hogy abból 52 258 forint a szakértői díj (szakértői munkadíj és költségátalány), 72 962 forint a segédszemélyzet díja és 1000 forint a kamarai költségátalány.

Végzésének indokolása szerint a szakértői díjat az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) 49. § (3) bekezdése alapján állapította meg, a Pp. 319. §-a szerint azonban a szakértő munkadíját a határidő 2022. december 15-i lejártát követő naptól naponta egy százalékkal csökkentette.

E végzés ellen a szakértő fellebbezett.

Az elsődleges és másodlagos fellebbezési kérelem a díjmegállapító végzés részbeni megváltoztatása mellett arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a szakértői díjat a költségjegyzékkel egyezően határozza meg. Harmadlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Negyedleges fellebbezési kérelmében a végzés részbeni megváltoztatását a 2023. január 17. napjától február 22. napjáig tartó késedelemre figyelemmel, a munkadíj 36% mértékű mérséklésével olyan módon kérte, hogy a másodfokú bíróság a szakértői díjat 169 768 forintra emelje fel, melyből 48 768 forint a munkadíj, 26 670 forint a költségátalány, 57 450 forint a segédszemélyzet díja, 35 880 forint az áfa és 1000 forint a kamarai költségátalány. Ötödleges fellebbezési kérelme a költségátalány díjjegyzék szerinti megállapítása mellett a szakértői díj 146 542 forintra történő felemelésére irányult.

Fellebbezésének indokolása szerint a díjcsökkentés kényszerítő eszköz a kötelezettség teljesítésére, nem pedig büntetés a késedelem miatt. Álláspontja szerint a szakvélemény előterjesztése után fogalmilag kizárt a kényszerítő eszköz alkalmazása, emiatt a szakvélemény benyújtását követő díjcsökkentés ellentétes a Pp. szabályaival, annak csak a szakvélemény előterjesztése előtt lehet helye. Arra is hivatkozott, hogy a Pp. 273. §-a előírja az intézkedést elrendelő végzés hatályon kívül helyezését, ha a közreműködő a kötelezettség megszegését a kényszerítő eszköz alkalmazása után alapos okkal kimenti vagy kötelezettségét haladéktalanul teljesíti. Mivel a szakvélemény benyújtását követő haladéktalan teljesítés fogalmilag kizárt, ebből a kényszerítő eszköz alkalmazásának fogalmi kizártsága következik. A szakvélemény benyújtását követően alkalmazott szankció megfosztja a Pp. 273. §-ában biztosított attól a jogától, hogy haladéktalan előterjesztéssel a késedelmét utólagosan kimentse, holott a szakvélemény előterjesztését sürgető 51/II. számú végzés 2023. február 1-jei átvételéhez képest – a központi feldolgozásra, iktatásra, az eljáró szakértő nagyfokú leterheltségére, az intézetvezetői ellenjegyzésre is figyelemmel – haladéktalanul teljesített.

Sérelmezte továbbá annak az elsőfokú bíróság általi figyelmen kívül hagyását, hogy az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet (R.) 10. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a költségátalány nem munkadíj, így a költségátalányra a csökkentés nem alkalmazható.

A peres felek és a beavatkozó a fellebbezésre észrevételt nem tettek.

Az ötödleges fellebbezés alapos, egyebekben a fellebbezés nem alapos.

A fellebbezés azon a téves megközelítésen alapult, hogy a bíróság a szakvélemény (és a szakértői díjjegyzék) előterjesztését megelőzően, absztrakt módon, lényegében a díjmegállapítás elveinek lefektetésével is rendelkezhet a szakértői díjról. Ezzel szemben a szakértői díj, illetve költség meghatározása tárgyában a bíróság nem előzetesen, hanem azt követően rendelkezik, miután a szakértő a szakvéleményt és a díjjegyzéket előterjesztette, különös figyelemmel arra, hogy a díj meghatározásának előfeltétele a díj Szaktv. 49. § (2) bekezdése szerinti, díjjegyzékkel történő felszámítása. A költségelőleg esetét ide nem értve, a szakértő a szakértői véleményért fizetendő ellenértékre a szakvélemény előterjesztését követően válik jogosulttá. A díjcsökkentés a díj megállapításának részmozzanata, ennek megfelelően, értelemszerűen időrendben követi, és nem megelőzi a szakvélemény előterjesztését.

A fentiekből is következően nem fogadható el a fellebbezőnek az a jogi álláspontja, hogy a közreműködő kötelezettségének teljesítésével valamennyi kényszerítő eszköz alkalmazásának lehetősége lezárul. A Pp. Utólagos kimentés címet viselő 273. §-a valóban a kötelezettségszegés alapos okkal való kimentésével egyenértékű lehetőségként fogalmazza meg a kötelezettség haladéktalan teljesítését, ez a fordulat azonban csak azokban az esetekben alkalmazható, amikor az intézkedés elrendelésére a teljesítést megelőzően kerül sor; tipikusan ilyen eset a mulasztó pénzbírságolása. Ha egy kényszerítő eszköz alkalmazásával összefüggésben az utólagos kimentésnek ez a módja nem értelmezhető, utólagos kimentésnek ezen az úton nem lehet helye, ennek azonban semmilyen kihatása nincs a kényszerítő eszköz alkalmazhatóságára.

A szakértő a határidő 2022. december 15-i lejártával késedelembe esett, a késedelem fennállása szempontjából a 2023. január 17-i újabb felhívásnak nem volt jelentősége. Mivel pedig az elsőfokú bíróság a díjcsökkentés késedelmes napokhoz igazított mértékét helyesen határozta meg, alacsonyabb százalékos levonás alkalmazására mód nem volt.

Az elsőfokú bíróság azonban, bár e kérdésben nem fogalmazott egyértelműen, ténylegesen a szakértői munkadíjat és a költségátalányt is csökkentette. A másodfokú bíróság ugyanakkor abban egyetértett a fellebbezésben foglaltakkal, hogy a költségátalány nem munkadíj, függetlenül attól, hogy a forgalmi adó felszámítása tekintetében azt miként kell tekinteni. Az R. 10. § (1) bekezdéséből is következően a költségátalány azoknak a költségeknek a fedezésére szolgál, amelyek jellegük folytán számlával nem igazolhatóak.

Miután pedig a kényszerítő eszköz alkalmazásának módja a Pp. 319. §-a szerint a munkadíj csökkentése, a csökkentés a költségátalányra a szakértő helyes hivatkozása szerint nem terjedhet ki. Az elsőfokú bíróság a költségátalány 26 670 forint nettó (33 871 forint bruttó) összegét is csökkentette, ezt a másodfokú bíróság mellőzte, és a 60 százalék mértékű csökkentést csak a 76 200 forint nettó összegű munkadíjra alkalmazta. A szakértői munkadíj összege így a felszámított nettó 76 200 forint helyett nettó 30 480 forint, melyhez 8229 forint áfa járul.

A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta.